Ember és idő +

Írta: Nagy Jenő · 2020. augusztus 10.

kb. 5 perc olvasás

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség vizsgálat: magyar mondattár

Az ember és az idő +



Ady Endre

Az Idő rostájában

Kezében óriás rostával
Áll az Idő és rostál egyre,
Világokat szed és rostál ki
Vidáman és nem keseregve
S búsul csak az, akit kihullat.

S aki kihull, megérdemelte,
Az ocsut az Idő nem szánja,
Aszott nemzetek, hült világok,
Tört életek miazmás vágya
Halálra-valók s nem kár értük.

Szóljak próféták új szavával:
Nem kik mertek tagadni multat,
De kik nem magvak a Jövőnek,
Mindig azok, akik kihullnak:
Világok, népek, girhes eszmék.

Fonnyadtak s összezsugorodtak,
(Így szól az új próféta-ének)
Az Úr, az Idő áll örökké,
De elmulnak a renyhe népek
S velük együtt a tiszta 
Lóthok.

Óh, aszottak és be nem teltek
S óh, magam is faj-sorsom osztván,
Be igazság szerint hullunk ki
A kegyetlen óriás rostán,
Kedvét nem töltvén az Időnek.



vMemento mori: motiváljon a halandóság

vAki gyorsan, az kétszer ad, aki lassan…

vIdőmilliomos lehetne, mint a házi macska

vEgy perce nem, húsz évre visszaemlékszik

vNem dönt: a dolog magától rosszul dől el

vPár perc bujálkodás: zabigyerek, végleges válás

vA rövid álörömre hosszú és valós üröm jön

vÉrcnél maradandóbb? A porba írt életmű…

vHa az ellenség írja életrajzod/történelmed

vA történelmi emlékek elpusztítása

vAmikor gyorsan lepereg az életfilm

vAlibit igazolni: pont akkor máshol volt

vMúlt rekonstrukció: régész, nyomozó

vKi korán kel, aranyat lel (vagy pék)

vPerc emberkék – celebek – dáridója

vSzellemi divathullámok könnyűlovasa

vIdőmennyiséggel pótolni a minőséget?

vCsak az hallgat végig, akinek fizetsz!?

vŐ mindig csak időt áldoz, nem szentel

vA múltat végképp eltörli: ez tiszta lap?

vMi lett volna, ha máshoz megy feleségül…

vSosem bocsátja meg saját fiatalkori tévedését

vŐ egyszer boldog lesz, de csak ha majd…

vNosztalgia: kellemes/önkínzó múltba vágyódás

vNem jelenvaló: soha nincs itt és most

vA házaspár korkülönbsége tovább nő…!

vKimaradt felnőttkor: gyerekből infantilis

vA tested öregszik, a lelked örökifjú?

vAzért „jó”, hogy örök üdvöt nyerjen

vŐ „jó”: retteg az örök kárhozattól

vElőször és utoljára élsz: egy én

vHoltfáradt érkező: esti szabadidő

vCsak a maradék idő jut társadra

vUtolsó idők: világvég-rémisztők

vTalált, ajándékba kapott életidő

vLassan jársz és mégis tovább érsz

vBeinvitált és jól tartott időrablók

vNapja/élete javát rabmunka tölti ki

vA szülő nem tisztelő rövid életű

vHa nem időben dönt, magától eldől

vKétszer lépne ugyanabba a folyóba

vVedd úgy minden napod, mint utolsót

vMiért kéne tudni halálod óráját?

vBaleset: rosszkor volt rossz helyen

vÉletművész – a nap kötelessége!?

vHa volt már aranykor, még lehet

vKésőn döbben rá: más életét „élte”

vNévnapod – védőszented napja

vElég minden napnak a maga baja

vEgyre kevesebb a tényleg szabad idő

vSötétzárka – időérzék mesterséges zavarása

vIdőnként igazat mond, időnként nem

vAz örök halogató Pató Pál

vA halogatás, halasztás a tett halála

vNemcsak halál-, de öregségfóbiád is van…

vA legjobb korán halni, sőt: meg se születni

vA halandóság neked csak átok, s nem áldás

vBefagyasztanád életed ritka boldog pillanatát

vAz örök életet a hibernálással „oldod meg”

vAzt hiszed, hogy örökké tart fiatalos szépséged

vMindig kijárat mellé áll: bármikor leléphet

vMindig késve érkezik, mert ő egy V.I.P.

vKorán kezded, hamar végzed nemi életed

vCarpe diem – mintha ma élnél utoljára?

vA két végéről égeted életed gyertyáját

vNincs türelme kivárni, míg megérik (vérhas)

vAzzal tesz rosszat, hogy elmulaszt jót tenni

vKésőn leszel apa, nem leszel már nagyapa

vNem szülsz időben, végleg meddő maradsz

vAz első 9 hónapot nem számítod életidődbe

vSosem adsz/kérsz magadnak gondolkodási időt

vHamar munka ritkán jó – elsieti, elkapkodja

vHiábavalóságokra pazarolod drága időd

vMegáll az idő – a virág se nyílik kikeletkor

vA te házasságod évei duplán számítanak!?

vMindent csak kezd, nem folytat/fejez be

vRosszul időzítesz – nem készülsz el időre

vAzt veszed el, amit nem adhatsz vissza: idő

vPofátlanul lopod mások oly drága idejét

vIdőrablók garázdálkodnak az életedben

vElszalasztott egyetlen alkalmak sora

vPont akkor nem vagy ott, amikor kellene

vAmikor az éjt nappallá teszed: rendszer?

vMagánzárka – elveszített időérzék

vA lépcsőházi gondolat,

vKéső bánat: eső után köpönyeg

vElőbb vágsz és csak utána mérsz

vMindig csak utólag vagy okos

vSzimultán kéne sakkoznod stb.

vKizökkent az idő, ó kárhozat…

vEgyre nő a restanciád, hátralékod

vÖrök késésben – lemaradásban

vSosem éred utol magad

vNem esküszik örök hűséget

vAki túl sok mindent csinálna egy időben

vHitte: szerelem első látásra – de tévedett

vSiettetett felnőtté válást – koravén

vAz egyetlen, utolsó alkalmat elmulasztod

vNem érted meg: csak egy életed van

vIrreverzibilis, visszacsinálhatatlan károkozás

vNincsenek ünnepnapok

vMinden csak egyszer van

vA homokórát szeretnéd megállítani

vBefagyasztanád azt a boldog pillanatot



Radnóti Miklós

À la recherche…

Régi szelíd esték, ti is emlékké nemesedtek!

Költőkkel s fiatal feleségekkel koszorúzott

tündöklő asztal, hova csúszol a múltak iszapján?

hol van az éj, amikor még vígan szürkebarátot

ittak a fürge barátok a szépszemü karcsu pohárból?

Verssorok úsztak a lámpák fénye körül, ragyogó zöld

jelzők ringtak a metrum tajtékos taraján és

éltek a holtak s otthon voltak a foglyok, az eltünt

drága barátok, verseket írtak a rég elesettek,

szívükön Ukrajna, Hispánia, Flandria földje.

Voltak, akik fogukat csikorítva rohantak a tűzben,

s harcoltak, csak azért, mert ellene mitse tehettek,

s míg riadozva aludt körülöttük a század a mocskos

éj fedezéke alatt, a szobájuk járt az eszükben,

mely sziget és barlang volt nékik e társadalomban.

Volt, ahová lepecsételt marhakocsikban utaztak,

dermedten s fegyvertelen álltak az aknamezőkön,

s volt, ahová önként mentek, fegyverrel a kézben,

némán, mert tudták, az a harc, az az ő ügyük ott lenn,

s most a szabadság angyala őrzi nagy álmuk az éjben.

S volt ahová … mindegy. Hova tüntek a bölcs borozások?

szálltak a gyors behivók, szaporodtak a verstöredékek,

és szaporodtak a ráncok a szépmosolyú fiatal nők

ajka körül s szeme alján; elnehezedtek a tündér-

léptü leányok a háboru hallgatag évei közben.

Hol van az éj, az a kocsma, a hársak alatt az az asztal?

és akik élnek még, hol vannak a harcra tiportak?

hangjuk hallja szivem, kezem őrzi kezük szoritását,

művük idézgetem és torzóik aránya kibomlik,

s mérem (néma fogoly), – jajjal teli Szerbia ormán.

Hol van az éj? az az éj már vissza se jő soha többé,

mert ami volt, annak más távlatot ád a halál már.

Ülnek az asztalnál, megbújnak a nők mosolyában

és beleisznak majd a poharunkba, kik eltemetetlen,

távoli erdőkben s idegen legelőkön alusznak.



p.s.:

a képek forrása

http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/szekely-19sz.html