Boldogság és életbölcsesség ABC - A teljes élet: poézis és bölcselet

Életrontó-javító ember X.

Írta: Nagy Jenő · 2021. június 11.

kb. 23 perc olvasás

Bölcs-balga, boldog(talan) lélek

Állatorvosi ló vagy „táltos paripa”

Földi-égi pokol vagy Jóisten országa

Magyarán szóló életminőség-vizsgálódó

Életrontó-javító ember X.

Amit ember közvetlenül-közvetve

magának-másnak használhat-árthat

Petőfi Sándor

AZ ŐRÜLT

– – – – Mit háborgattok?
Takarodjatok innen!
Nagy munkába’ vagyok. Sietek.
Ostort fonok, lángostort, napsugarakból;
Megkorbácsolom a világot!
Jajgatnak majd és én kacagok,
Mint ők kacagtak, amikor én jajgattam.
Hahaha!
Mert ilyen az élet. Jajgatunk s kacagunk.
De a halál azt mondja: csitt!
Egyszer már én is meghalék.
Mérget töltöttek azok vizembe,
Akik megitták boromat.
S mit tettek gyilkosaim,
Hogy gaztettöket elleplezzék?
Midőn kiterítve feküdtem:
Reám borúltak s könnyezének.
Szerettem volna fölugrani,
Hogy orraikat leharapjam.
De nem harapom le! gondolám,
Legyen orrok és szagolják,
Ha rothadok, s fúladjanak meg.
Hahaha!
És hol temettek el? Afrikában.
Az volt szerencsém,
Mert egy hiéna kiása siromból.
Ez az állat volt egyetlen jóltevőm.
Ezt is megcsaltam.
Ő combom akarta megenni:
Én szívemet adtam oda,
S ez oly keserű volt, hogy megdöglött tőle.
Hahaha!
De hiába, csak így jár,
Ki emberrel tesz jót. Mi az ember?
Mondják: virágnak gyökere,
Amely fönn a mennyben virúl.
De ez nem igaz.
Virág az ember, melynek gyökere
Ott lenn van a pokolban.
Egy bölcs tanított engemet erre,
Ki nagy bolond volt, mert éhenhala.
Mért nem lopott? mért nem rabolt?
Hahaha!
De mit kacagok, mint a bolond?
Hisz sírnom kellene.
Siratni, hogy oly gonosz a világ.
Az isten is felhőszemével
Gyakran siratja, hogy megalkotá.
De mit használ az ég könyűje is?
A földre hull, a ronda földre,
Hol az emberek lábbal tiporják,
S mi lesz belőle,
Az ég könnyéből?… sár.
Hahaha!
Oh ég, oh ég, te vén kiszolgált katona,
Érdempénz melleden a nap,
S ruhád, rongyos ruhád a felhő.
Hm, így eresztik el a vén katonát,
A hosszu szolgálat jutalma
Egy érdempénz és rongyos öltözet.
Hahaha!
S tudjátok-e mit tesz az emberi nyelven,
Midőn a fűrj azt mondja: pitypalatty?
Az azt teszi, hogy kerüld az asszonyt!
Az asszony vonzza magához a férfiakat,
Mint a folyókat a tenger;
Miért? hogy elnyelhesse.
Szép állat az asszonyi állat,
Szép és veszedelmes;
Arany pohárban méregital.
Én ittalak, oh szerelem!
Egy harmatcseppnyi belőled édesebb,
Mint egy mézzé vált tenger;
De egy harmatcseppnyi belőled gyilkosabb,
Mint egy méreggé vált tenger.
Láttátok-e már a tengert,
Midőn a fergeteg szánt rajta
És vet beléje halálmagot?
Láttátok a fergeteget,
E barna parasztot,
Kezében villámösztökével?
Hahaha!
Ha megérik a gyümölcs: lehull fájáról.
Érett gyümölcs vagy, föld, lehullanod kell.
Még várok holnapig;
Ha holnap sem lesz a végitélet:
Beások a föld közepéig,
Lőport viszek le
És a világot a
Levegőbe röpítem… hahaha!

Szalkszentmárton, 1846. január

Részeg

A részegség szándékos őrültség.

Vakmerően kockáztathatod életedet,

vagy elkártyázod vagyonod, házad,

vagy nemi erőszak miatt börtön vár,

vagy félrelépve rút banyát ejtesz teherbe,

akinek fizetheted majd a tartásdíjat,

amire rámehet a jó házasságod is,

ami miatt hajléktalan is lehetsz…

Utóhatásfok

Aki egyszer hajótörött volt,

az a csendes óceán látványától is retteg.

Amikor először megtapasztaltad, hogy a kés kétélű,

és nemcsak a kenyeret, de az ujjadat is el/le lehet vágni,

azóta nem is mersz a kezedbe kést fogni – kenyértörés…

Írásbeliség

Nagy vívmány a betű –

eltárgyiasít, örökít, megőriz,

Térben is és időben is sok,

sőt végtelen sok olvasója lehet –

enélkül csak a szájhagyomány marad.

(Palackpostát is így adhatsz fel,

vagy betűkkel, vagy képírással,

másként örökre a sziget foglya maradsz…)

Holt betűk

Mi mindent veszít

az élő beszéd a gazdagságából,

ha megpróbáljuk rögzíteni leírás segítségével?

Hangszín, hangsúly, hanglejtés, hangerő, tempó stb.

(nem beszélve a beszélő nem verbális jelzéseiről stb.)

Holt betű

A betű megöl,

a szellem éltet

A szabály, a törvény,

az ige stb. kőbe vésve…

A legfontosabb dolgaink

amúgy íratlanok maradnak.

Egy családnak nincs írott

alkotmánya/erkölcsi kódexe…

Etruszk-kínzás

Úgy tudom, az etruszkok eszelték ki,

hogy egy élő embert egy hullával kötöztek össze,

hogy így jó lassan kín-szenvedve rohadjon el vele…

Mi magunkat önként is ilyen kínpadra vonhatjuk,

ha élőhalott emberhez, tetszhalott lélekhez, vagy

szentnek mondott könyv holt betűihöz kötődünk!

Rivalizáló

Ha más embert lát,

máris versenyhelyzetbe

hozza, abban érzi magát

Minden egyes beszélgetése

is egy „Ki kit győz le” játszma

Versenyeztetés

Az élettárs-kínálatból

kellene itt-most kiválasztani

a legalkalmasabb hímet,

férjet, apát, uralkodót –

a mesében a királylány

halálos próbákat állít…

Próba

Nem próbálod fel a cipőt

Nincs próbaidő a munkában

Nem próbálják el a darabot

Nincs próbaházasság: pl. tánc

Nem próbálta meg a baj a barátot

Nem próbálta meg jellemed a nehéz sors

Stb.

First thing first

Nem tudod eldönteni,

mivel kéne kezdeni,

Előbb a cipőt a lábadra

vagy a sapkát vedd fejedre –

Így ott ülsz és maradsz

a hálóingedben az ágy szélén…

Irreverzibilitás

Előbb vág, azután mér…

Kolbászból már nem lehet disznó…

A sorsfordító döntéseket nem lehet visszacsinálni:

Az élet nem játék, ami bármikor nulláról újrakezdhető

Igétlen

Életfogytig toporog

a kincsesbarlang előtt,

de nem mer kulcsot vagy varázsigét kérni

(avagy Franz Kafka: A törvény kapujában)

Mű-fajtalan

Nem találod meg a műfajod,

S teknősként a nyúllal futsz versenyt

(eleve biztos kudarcra ítélve önmagad)

Vérdíj

Élve vagy halva

Hajtóvadásznak rád,

Emberfarkasok kiszolgáltatott prédaállata vagy,

És nincs sehol menedékhely, nincs mentsvár, nincs oltalom

(Mindenki egy ellen – az egész világ a halálos ellenséged…!?)

Rossz válasz(tás)

Mindent vagy semmit!

Semmiről nem mondasz le –

nem engeded levágatni a kisujjad,

inkább vérmérgezésben egészen meghalsz…

Etető

Kapsz ugyan enni,

de előtte a három fogást össze-turmixolják,

de úgy tömnek meg, mint egy libát – kényszertáplálás,

de tudod, hogy ha meghízol, akkor vágóhídra visznek

Vaklárma

Végszükségben ne légy szerény,

Néma gyereknek anyja se érti a szavát –

de ha már egy szúnyogcsípést kígyómarásnak mond,

legközelebb nem veszik komolyan S.O.S. kiáltását sem!

A hiba

A hiba ön készülékében van…

Ha a szemüvegeden egy piszok, egy folt van,

akkor azt hiheted, hogy a világban van a hiba.

Ha sötét az üvege, mindent sötétnek látsz.

Rést nyit

Légy résen!

Elég, ha egy kicsit

megbomlik az egység,

az ördög beteszi a lábát –

éket ver, majd tágítja,

s a végén szakadék tátong

az egymásra utaltak között

Szirénhang

Evezz, evezz az Élet tengerén,

és vagy köss ki végleg a szirének szigetén,

vagy ne is hallgasd meg őket, a füledet tömd be.

Bár Odüsszeusz egy harmadik utat választott:

kikötöztette magát, hogy hallja az éneküket,

de parancsba adta, hogy bárhogy is kérné,

ne oldozzák fel kötelékét…

Tévedés

Egyik ember a másiknak a tóparton:
– Bocsánat uram, itt nem szabad fürödni!
A másik:
– Én nem fürdök, hanem fuldokolok!
Egyik:
– Ja, elnézést, akkor nem zavarok!

Félreismerő

Akit legjobb barátodnak hittél,

akit minden titkos tervedbe beavattál,

és minden hülyeséged lelkesen támogatta,

és minden hiúságodat buzgón legyezgette,

arról csak te nem tudod, hogy ő a te spiclid

Veszély rangsor

Nincs az a veszett ellenség,

aki akkora kárt okozhatna neked,

mint egy félreismert, fel nem ismert álbarát

(és még ennek is sokszorosát árthatod te magad)

Abcúg!

Ennél pestiesebb

magyar szó

alig akad szótárunkban.

Az igazi magyarok

azt mondják: vesszen!

Szószéken állóra: co le! co ki!

A co ősi szavunk.

Még keletről hoztuk: hajszoló szó.

Nótákban is benne van még:

Co fel sárga lovam!

Gárdonyi Géza

A haza

végzet, nem pedig

trükk és mutatványszám.

S a hazafiasság

a legszemérmesebb magatartás,

olyasféle kötés és parancs,

melynek mutogatásával

nem szabad tapsokat aratni.

De hányan és milyen

lehetetlen alkalmak ürügyén

élnek ebből a trükkösített,

fröccsös hazafiasságból

mert ez a legbiztosabb mutatványszám

mindenféle pódiumon.

Márai Sándor

Utánzó majom

Mindig csak hasonmás,

epigon, gyenge utánzat stb.

Így – a mondás szerint –

meg is eheti, amit kinyom…

Árnyékbokszoló

Aki körkörös védelemre rendezkedik be,

Mindenhonnan támadást vár, mindenfelé csapkod

Nappal is, de még éjszaka, a sötétben, látatlanban is…

Szabadságos rab

50 hétig csak gürizel,

és behúzod a füled, farkad…

De két hétig, és 52 hétvégén

évi rendes „szabadságon vagy” –

kitombolhatod magad – majd

másnap(osan) húzod az igát tovább

Nagy

bajgyártó

Egy bajból

legalább kettőt,

vagy egy sokkal nagyobbat,

illetve tartósabbat csinálni

(pl. egy kis füllentésből

beinduló hazugságlavina)

Zárt

Orvosod előtt is

titkold el a nagy bajokat,

de barátaidnak se add ki magad,

hátha egyszer még az ellenséged lesz…

Heroikus pótcselekvő

Pár- vagy hivatáskeresés helyett

az egész világot akarja megtéríteni –

a háta mögött levő istenért megkerülve a Földet

(majd összerogyva, magába zuhanva kesereg…)

Vesztésre játszó

Röstell szólni, hogy szüksége van rám,

Vagy nem is nagyon akar magán segíteni

Vagy pedig beleharap a segítő kézbe…

Majd a közönyös emberiségről lamentál…

Megsegíthetetlen

A legnehezebb annak segíteni,

aki nem is tudja, hogy mennyire segítségre szorul,

Sőt: épp ő aggódik érted, hogy mindjárt elkárhozol…

Hiszékeny

Istenben nem hiszel,

jótéteményeit/kegyelmét nem látod,

az általa neked szánt üdvözítő utat se,

de annak a vadidegen embernek igen,

aki azt ígéri, hogy havonta megduplázza pénzed…

Besokalló

A kedvenc zenéd és ételed,

mást se hallgatsz, mást se kapsz:

így ebből a jóból tényleg megárt a sok –

a mennyiség minőségbe csap át: megutálod

Bili-borító

Sokáig nem tesz

szóvá semmilyen sérelmet,

szinte a hátán is fát lehet hasogatni.

Majd, amikor már nála is betelik a pohár,

akkor kiborítja a bilit, s hidegháborús frontot nyit…

Beképzelt beteg

Soha nem merül fel a gyanú benned,

hogy nem sorscsapásként vagy folyton beteg?

Nem lehet, hogy szinte beleszerettél a bajodba,

így akarsz extra törődést, figyelmet kizsarolni?

Madách Imre

Egy őrült naplójából

Hová lett a tavasz rózsája,
Arcom rózsái hová lettenek ?
Azt nyár heve, ezt férfiú erő
Érlelni vágyó éhe ölte meg.
A nyár gyümölcsözött, megfagyhatott,
De az erő hová lett nyomtalan ?
Magát emészté fel, csatázva
A kisszerű kor szűk korlátiban.
Mint a malomkő, hogyha búza nincs rajt,
Mint elvetett kard, hogyha nem vívhat bajt.

A hős oroszlán hitvány tőrbe hull,
A szív, mely Brútussá lehetne,
Kis szép kezek közt olykor megtörik,
S egy élc, a síremlék felette.

Gyakran visszajáró lelkek gyötrenek,
Érzéseknek hivják azt az emberek;
Elfüstölni őket, óh jaj, nincs szerem,
Ábrándos rémlátó hát csak a nevem.
S felvilágosodott kornak közepett,
Dolgom a hitetlen nép közt nem mehet.

Hitvány erőmű az az ember;
Az ész, e mozgató alig keres
Annyit, mint amit rossz fütője
A jó gyomor tőle igénybe vesz. –
És sokszor egy nap is már többet kér,
Mint amit az egész erőmű ér.

Mért tanít a hit szolgája minket,
Hogy síron túl majdan helyre áll
A szent egyenlőség és a dússal
A szegényre is hason sors vár?
Szent misék könyörgenek azért, míg
A szegénynek szószólója nincs,
Véle vándorol a más világra
Bűn, gyalázat, nyomor és bilincs,

Kacagok, ha hallom mondani,
Emberben hogy égi szikra él,
S társadalma viszonyaiból
Művelődéséből fenn beszél.
Két vezérrugója van csupán,
A gyomor s a szemnek ingere;
Az szülé, mivel csak kérkedünk,
S társadalmunk ennek gyermeke.

Az angyalt oltárképen a müvész
Csak a gyomor tájáig festi Ie;
Azért angyal, onnan mi emberek,
Ah, nem vagyunk egyenlőek vele.

El a lángésszel – rontás lényege
Mint Istené, ki rontással teremt.
Nem fér kicsinyesen elrendezett
Földünkre ez sem, ront tehát mindent.
S ha a végetlent érzi a tömeg
És dült sorompó van csak körüle,
Megdöbben lelkének legmélyeig
Gyötörvén őt kicsinység érzete.

Annak legjobb minden csak úgy, mint van,
Új békót rá, ha tűri, tűrje azt.
S ha rég megszenvedt bűn megtestesűl
Imádja ostorát, a megszokást.
Mért fél egymástól, és önkénytesen
Mint böntönőr egymást mért őrizi ?
Mért a miljó tűrő ember között
A sok egyes, hogy miljó feledi.

Óh hiú ember, nyelvedben is
Szemtelen hizelkedel magadnak,
A jót emberségesnek hivod
És embertelen neve a rossznak.
Hej, pedig forditva
Sokkal jobban volna.

Jól ismerlek hizelgő macskafaj,
Szivedbe húzva lappang a köröm.
Te nem vagy bűnös, ez természeted,
De aki még neked hisz, gyűlölöm :
Hogyan gondolhat benned annyi jót,
Hogy a végetlen sok szép szó után,
Mit elszórsz, szűdben is marad e még
A jóból némi kis salak talán.
Mért nem néz körmöt kérges jobbodon ?
Természetétől ilyen mindenik.
Ki jobbjáról leköszörűli azt,
Annak mélyen szivébe rejtezik.

A nap sugárának hét színe van,
A pénz fényének színe számtalan,
A hír, erény, dicsőség ilyenek. –
Hát a barátság, hon és szerelem ?
Kegyelt váltó, mely készpénzül megyen,
S végszámadáskor nem kell senkinek.

Megmondom e kor embere minő :
Házasságrontó, szerelemszövő.
Tanácsban dús, tettben szegény Lázár,
Ebédhez gyors, éheshez késve jár.
Halottnál sír, de inségnél siket,
Más örömén sír, más baján nevet.
Virágot is csak érdekből nevel
Hogy legszebb díszében törhesse el,
A kis bárányt levágni rendeli,
De vérét folyni mégsem nézheti.
Köszönt négy cifra lónak, s hogyha jő
Isten szamáron, megtagadja ő.
Felrugja az embert, mint az ebet,
De azt hiszi, hogy mindent jóvá tett,
Ha öndicsőségére szobrot rak
Sirjára az egykor felrugottnak.
Az emberen mert ember nem segit,
S ha mégis adja gyér filléreit
Isten nevében adja, attól vár
Jutalmat, mit koldus nem adhat már.
Tál vizben nézi a tengervihart,
Szinpad diszitményén a regghajnalt.
Valódi vészt nem bírna lelke el,
Szabadban meg hives szél fú reggel.
De egy szivemnek mégis vigasza :
Hogy jobb az ember sohsem is vala.

Halovány erényök, halvány bűnök,
Az színlés csak, nem feláldozás;
Sírnak rajtad, hogyha bajba estél,
Imádkoznak s cselekedjék más.
De nem is rabolnak vakmerően,
Lopnak csak mosollyal ajkukon,
Nem gyilkolnak férfias nyiltsággal,
Gombostűkkel szurkálnak agyon.
Lennének jók, hogy szerethetném, vagy
Gyülöletre elég gonoszak,
És becsülni tudnám jóban, rosszban,
Erejeért akaratuknak.
Míg így undorral köpöm ki őket,
Oly émelygően lágymelegek,
És kerűlöm leverő unalmát
Egyhangú, kicsínyes körüknek.

Óh, ne higyje senki, hogy az embert
Szeretem, ha könyörülni lát,
Enmagamnak fájdalmas csak látni
A nyomort a gazdag természet ölén.

Ah, a világ egy nagy patkányfogó,
Ki benne van, rést mind hiába kér,
Hogy éljen fel kell falni társait,
A legerősebb végre csak megél.

Ah, a világ pillangógyüjtemény,
Rendezve a szárnyak fénye szerint,
De tű vagyon keresztül minden szűn,
És szárnya nélkül rút hernyó lesz mind.

Ah, a világ gyermeknek jó lehet,
Ki redves fát vesz el csillag helyett,
Én láttam a gyöngyöt még mint könyűt,
És a rubint vércseppnek seb felett.

Mi egy embernek bukta? dráma csak,
Bár sírunk rajta, mégis csak mulattat.
És szidjuk a hőst, ha megszabadúl,
Hogy elrontá könyekkel vett tréfánkat.

Egyetlen egyszer hittem, hogy miattam
Hull szép szemekből részvét harmata,
Megint csalódtam, a nő könnyezett, mert
Vetélytársán szebb főkötő volt.

Az ember már mint ember, mitsem ér,
Szintúgy szégyenli nyomorú faját,
Száz címet vesz, lesz mindenféle úr,
De senkit sem csal meg, csak önmagát.

Óh szerelem ! te édes gyötrelem te,
Te kétkedő hit, könnyező gyönyör,
Érzém hatalmadat, mely mint varázsfű
Egyszerre gyógyit, és egyszerre öl.

Látom most, milyen dőre, hasztalan vagy,
De jól esik, hogy lelkemben lakál,
Nem is jó ember, aki nem imádott
Eszmét, az ész előtt mely meg nem áll.

Feláldozás, hon, hit, mind ilyen eszmék,
De mégis lelkünk égből hozta le,
És közelébb áll Istenéhez a szív,
Mely mindezeknek volt lakóhelye.

S ha a tapasztalás kiábrándít is,
A megcsalt szív becsében nem veszít,
Szégyelje a lány s a világ, ha oly korcs,
Hogy bé nem tölti szívünk vágyait.

Mi vagy te szerelem? tán égi tüz,
Miként hiú gőggel dicsekedel.
Por lánya vagy, s felforralt vérünkkel
Mint illat a virággal hervadsz el.

Szerettem én is, s gyakran gondolám,
Ha harminc évvel kedvesem előtt
Meghalnék, s ő mint agg követne csak,
Rokonnak érzené-e lelkem őt ?

Sokan jutának véginségre már,
Kincset keresvén, ahol semmi sincsen;
Legtöbb őrült, szerelmi áldozat,
Vagy az ég titkát kutatá erősen.

Nősültek volna csak meg mindazok,
Szerelmes egy sem volna már s mind józan,
Csak lettek volna pappá mindezek,
Csupán azt néznék, ami a földön van.

A lány büvös növény, virága oly deli,
De elrejtett gyöke méreggel van teli.
A lány tűz, messziről vílágol, melegít,
Közelről gyilkosan éget vagy megvakít.

Mért nem hervad szivünk is, mint a lány,
Mért oly muló, tartós szerelmünk tárgya ?
Nem szűnk hütlen, de ideálja az –
Vagy hol van, mely mint megbájolt maradna?

Mely első csókján égett, a zománc
Ellebben, mint a puszták délibábja,
S kiábrándult szűnk bájvilág helyett
A puszta sivatagjait imádja?

Önzővé szülé a végzet már az embert,
Látkörében mindég ő foglal középhelyt;
S mentől távolabb van valamely tárgy tőle,
Annál halványabbá, kisebbé foly össze.

Mit kérsz Istent, ő szóra mitsem ád.
Gúnyúl ragyog jó s rosszra egyaránt.
Véráldozat égett oltárain,
Midőn olykor lejött, mivel megszánt.

Az ég magas ! – mig a sohaj felér,
Esővé lesz, s az is, ha földre hull,
A nyomorúság szenvedésitől
Csak a dúsak termése gazdagúl.

El, el, ne lássak emberalakot,
Elutálnám az Istent általa,
Kiről azt mondják, hogy hatod napon
Saját képére embert alkota.

Avagy jobb volt az ember akkoron,
S azóta Istenünk trónról bukott,
Hogy így elnézi, amint ördögök
Bírják a neki szentelt templomot ?

Nem, nem, galambból nem lesz keselyű,
Az ember olyan, amilyen volt rég,
Azért mondá az Úr már kezdetben :
Megbántam ím, hogy embert alkoték.

A nagy Kopernik csillagrendszere
Legbiztosabb vezér az égen fent;
Ily biztos rendszer: emberek között
Gaznak, csalárdnak tartani mindent.
Gyéren hoz üstököst a föld s az ég,
S az is ki tudja rendbontó-e még ?

Ember ! te nagyszerű méregfa,
Környezetedet is megmérgezed,
Im bűneidet eltanulja
Leghűségesb barátod is, – ebed;
S míg jó ruhához hízelegve jő,
A rongyos koldúst megugatja ő.

Mit nékem az egész emberiség,
Nem vágom meg miatta ujjamat,
De hivjatok kiirtani, megyek
S kivégezem végűl enmagamat;
Hogy ujra Isten légyen már az úr,
És éden kerte ujra felvirúl.

Esetleges ember

Most épp itt vagy, de ezzel az erővel lehetnél másol is

Most éppen ide mész, de ezzel a fél szívvel máshova is…

Most éppen ő az élettársad, de annyi másvalaki is lehetne

Most éppen ez a nézeted, de nem túl nagy meggyőződéssel

Most éppen ez és ez a munkád, de mindez merő véletlen stb.

Piszkító-tisztító

Mindenkit bemocskol, befeketít

és így ő sem fog annyira kiríni közülük –

Vagy egy szerecsent mosdat, vagy átfesti fehérre

(még ha ez kínosan nagyon hamar le is fog kopni…)

Védekezés helyett támad

Nagy disznóságot követtél el ellenem,

például elmismásoltad a beígért béremelést.

S most azért pattogsz, mert öt percet késtem,

vagy mert nem tartom be azokat a szabályokat,

amiket betartva ellehetetlenülve a munka stb.

Fordított nap

Amikor az egész év egy fordított nap

A diák vizsgáztat – a gyerek leküld gyufáért a boltba

A feleség hordja a nadrágot – és a nyúl viszi a puskát

Szófosó

Sok beszédnek sok az alja

Sok beszéddel fedni el az igazságot

Aki a kelleténél hosszabban beszél,

Az más – nagyobb – gazságokra is képes

Hallgatni arany?

Nem mindig bölcs dolog hallgatni

Hisz van, amikor ez hallgatólagos beleegyezést jelent

A kihasználásodba, becsapásodba, megrövidítésedbe…

Vagy a közönyöd, cinkos bűnpártolásod „megnyilvánulása”.

Szilencium

Amikor a hallgatás aranyat ér,

Amikor hallgatni bölcsebb,

Amikor hallgatni dicsőség

(nem árulkodsz/kín-vallatnak),

Amikor a hallgatás cinkos vétek,

Amikor a hallgatás beleegyezés

Amikor a Hatalom elhallgattat…

Végzetes ősmagány

Nincs barátod, nincs testvéred, nincsen apád és anyád

Nincs együttérző felebarátod, nincs jóakaród, jó vezetőd

Nincs se szerető hitvesed, gyermeked, se honfitársad stb.

De legfőképpen nincs istened, védőszented, őrangyalod stb.

Rágalmazás

Btk. 226. §

(1) Aki valakiről más előtt

a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel,

vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ,

vétség miatt egy évig terjedő

szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés,

ha a rágalmazást

a) aljas indokból vagy célból,

b) nagy nyilvánosság előtt, vagy

c) jelentős érdeksérelmet okozva követik el.

A rágalmazás védett jogi tárgya

a sértett emberi méltósága és becsülete,

azaz a róla a környezetében,

illetve a társadalomban kialakult kedvező értékítélet.

A rágalmazás magasiskolája

Úgy kell valakire valami dehonesztálót ráfogni,

Hogy az elég hihető és nehezen cáfolható legyen.

Például: mondjuk egy katolikus papra, hogy bujálkodik.

Hogyan bizonyítja be ennek az ellenkezőjét, ártatlanságát?

El kell hinteni a gyanút, névtelen suttogó propagandával –

nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél…

Nemcsak az ötletgazda, spiritus rector,

de a terjesztője is büntetőjogi felelős,

pláne, ha nagy nyilvánosság előtt teszi….

Katonadolog

Nem jártál gyerekként fiúcsapattal bandázni,

nem jártál el a korcsoportodban pl. grundfocizni,

ahol bírni kell a gyűrődést, ütközést, sérülést, zrikát,

kicikiznek-kinevetnek, ha kis horzsolás miatt nyafogsz:

nebántsvirág, mimóza, anyámasszony katonája maradtál

Rész és egész

Lehet, hogy külön-

külön mindenki boldogtalan,

de a társadalom fejlődik,

az ország halad, a nép boldog

A katona igazából amúgy sem

boldogtalan, csak úgy érzi:

boldogítsa az a tudat, hogy

feláldozták, hősi halált halt stb.

Majd az unokái már a kommunista

Kánaánban fognak élni

Érzési csalódás

Az elöljáró mindent jobban tud:

a katona nem fázik, csak úgy érzi

(S ha brómos teát kap, akkor „eunuch” lesz,

átmenetileg nem fog semmilyen nemi vágyat érezni)

Megfelelhetetlen

Elvárás és megfelelés:

ha épp van a fején sapka,

az a baj – ha nincs, akkor meg az…

A lényeg, hogy bármikor le lehet szúrni…

Prókátor

Fogadatlan, hívatlan

prókátornak ajtó mögött a helye:

aki kéretlenül avatkozik olyan dologba,

amihez nincs köze: durva visszautasításra számíthat.

Hiánygazdaság

Hiába álltál oda már este,

mire hajnalban nyitnak és elfogy a sor,

már nincs áru, nincs élelmiszer a boltban,

pedig otthon sok éhes gyerekszáj vár rád…

(hadikommunizmus, szükségállapot stb. stb.)

Titkos jó-szolgálatok

Saját drágalátos édesanyád

felbontja a leveleidet, kifaggatja barátaidat,

lehallgatja telefonjaidat, olvasgatja titkos naplód,

magándetektívet fogad, és ellenőriz távolétedben is.

Persze csakis a te érdekedben,

mert te még olyan gyerek vagy…

Tömegnyomor

A lakóhely légköbmétere…

Amikor még a patkányok is egymásnak esnek…

Élettérhiány – intimszféra-hiány, mint feszültségkeltő

Amikor minden egymás előtt, szeme láttára, füle hallatára…

Gavallér

(elavulóban, választékos)

1. Divatosan öltözködő,

jó fellépésű társaságbeli úriember.

Előkelő, idősebb, öreg gavallér.

Vasárnap délelőtt gavallérok sétálgattak a Váci utcán.

Ki ellen vét? – Nem tudja, hidd el,

Mert Werbőcziben arról egy szó sincs,

Más könyv pedig nem kell gavallérnak.

(Berzsenyi Dániel)

S Bécsből itthon voltam,

megcsinált [= kész, igazi] gavallér,

Mert a pénz ezüst volt, s mind megannyi tallér.

(Garay János)

[A] gavalléroknak nem kellett a régi cigány,

megkövetelték már az új pesti módit.

(Kuncz Aladár)

2. Udvarló, lovag.

Csak úgy nyüzsögtek körülötte a gavallérok.

Márta is eljött a gavallérjával.

Míg csengett, míg pengett nálam a sok tallér, …

Voltam a dámáknál kedves gavallér.

(Csokonai Vitéz Mihály)

A sasorrú hölgy lesújtóan

végignézte a gyönge gavallért.

(Hunyady Sándor)

3. jelzői használatban

(Hajlamánál fogva v. adódó helyzetben)

költekező, bőkezű, vmely szolgálatot jól megfizető,

bőséges borravalót adó <személy, főként férfi>.

Gavallér ember. || a. jelzői használat(ban)

Ilyen emberre jellemző.

Gavallér módon viselkedik, fizet.

Verjed kovács, verjed soká a patkót,

Úgy kapsz tőlem gavallér borravalót.

(népköltés)

A magyar nyelv értelmező szótára

Gavallérok

Az emancipáció

megváltoztatta a férfiak

és a nők közötti érintkezési formákat.

A „Németország Illemtan-akadémia”

elnöke azt nyilatkozta,

hogy a nőkkel szembeni

régi gavallér-szabályok,

mint például a szék megigazítása

vagy a kabát lesegítése,

már csak nagyon korlátozottan

vannak érvényben.

A munkahelyeken kizárólag

a hierarchia számít,

a „Ladys first” már nem.

Itt már az is előfordul,

hogy a nők nyitják ki

az ajtót a férfiaknak,

és a liftnél előre engedik őket.

Teszi a szépet

Mi számít bóknak és mi sértésnek?

És mi van, ha e kettőt összekevered?

Nyelvtudásbéli, helyismereti hiányosságból.

Vagy ha a bókolást szex zaklatásnak veszik…

A másikban csak embert, de nőt nem láthatsz…

A nősülés után már csak egy nő van a világon?

Aranyhal

Te vagy az a halász,

aki kifogja az aranyhalat,

aki szabadulásáért teljesíti kívánságod.

Te az asszonyod óhaját tolmácsolod neki,

mert egy pipogya engedelmes papucsférj vagy,

aki telhetetlenül egyre többet és többet követel,

míg a végén visszajuttok a régi szegénységbe,

ami már nem ugyanaz, mert tudod, mi a jobb…

Örök bizonytalan

Sohasem vagy benne teljesen biztos,

hogy jól választottál egy hosszú életre társat –

mert bezzeg, ha Hufnágel Pistihez mentél volna,

akkor most mi minden sokkal jobban menne…

Mivel ezt már sosem lehet kipróbálni, cáfolni,

így bármikor odadörgölhető a Géza orra alá,

folyamatosan lefelé nyomva önértékelését,

örök teljesítménykényszerrel stresszelve,

és közben örök kudarcélményekre ítélve…!

(sok – férfi – betegségnek a melegágya ez)

Házastársi

kötelesség

A hitveseddel szerelmeskedsz,

De közben a plafont nézegeted:

Nemsokára festeni is kéne…

(ha végeztél, takarj be…)

Házastársi hűség

A feleségeddel bújsz az ágyba,

De közben egy másik nőre gondolsz

Vagy már vele se, és sehogyse –

Már képzeletben sem csalsz…

Túlzó fok

Szerelmi fokmérő:

ha nem lehetsz az enyém,

akkor viszont másé se legyél –

inkább megöllek, én meg utánad halok…

(A szerelem tündérvarázslata csodás

jótettekre, teljesítményre tehet képessé,

de az ördöge a legrosszabbat hozhatja ki)

Nyújtsd a nyakad

Vitából elmérgesedve veszekedés lesz,

majd a veszekedés könnyen verekedéssé fajul,

aminek akár végzetes kimenetele is lehet…

Miért nem figyelünk állati tanítómestereinkre

– no nem az ember által idomított harci kutyákra –

és miért nem nyújtjuk oda időben a nyakunkat?

(Ma a legtöbb embert „szerettei” ölik meg!)

Három kívánság

A medve és a nyuszika

kifognak egy aranyhalat.

A hal mondja nekik, hogy ha visszadobják,

teljesíti három kívánságukat.

Visszadobják, az pedig megkérdezi:

– Medve, mi az első kívánságod?

– Sok medvelányt akarok.

– Nyuszika, neked mi az első kívánságod?

– Egy tűzpiros Porsche 911.

– Medve, mi a második kívánságod?

– Még több medvelányt akarok.

– Nyuszika, mi a második kívánságod?

– Egy kifogyhatatlan benzinkút.

– Medve, mi a harmadik kívánságod?

– Még több medvelányt akarok.

– Nyuszika, mi a harmadik kívánságod?

– Legyen a medve impotens.

Hideg szépség

Számoltam magammal

Bimbók voltak érzeményeim
Fejledezni kezdtek kelyhei –
S vágyva lég és napsugár után
Epedének a világba ki.

Ah, de olyan égető a nap
S a világnak szele oly hideg,
Megrettenve hogy virágaim
Hő szivembe menekültenek.

Ez volt már csak korlátolt honuk,
Vad fiúkként anyakéz alatt
Tombolának ott féketlenűl,
S tűrte a szív bántalmaikat.

Sőt elkényeztetett gyermekit
Még szorgosabb gonddal őrizé,
Hej, mert mindeniknek vesztével
Ő lett volna csak szegényebbé!

Mostan számoltam már sorsommal,
Nincs öröm, mely meglephetne még,
S mely nyugalmam megzavarhassa,
Nincs számomra olyan veszteség.

S hogyha nem nyíl is már több fűzér
Halántékimon, hát mit tesz az,
Hisz virága a fagynak is van,
Hervadhatlanabb mint a tavasz. –

Zöldülő lomb az emberkebel,
Melyet elkap a lét folyama;
E folyó kövesít s a lombból
Nem marad meg más, mint alaka.

Mindegy, szunnyad-é vagy meghalt már
A szivnek indúlatserege,
Bölcsőn és koporsón egyiránt
Leng a béke védő szelleme.

S mégis – mégis – mért tolúl könyű
Szemeimbe visszagondolva
Az időre, melyben szívemnek
Vére annyi harc között folya? –

Látom, látom, szenvedélyeink
Könyve a szív, égessük el bár,
Elhamvadott lapjain is még
Minden szó olvashatón áll. –

Óh, a bú seb életfáinkon,
Melyet a sors haraga hasít;
Béheggedhet a seb, de mi sem
Törli el mély forradásait.

Míg örömünk csak zengő madár
Mely életfáinkon megpihen;
Elröpül s elzengett daljával
Többé emlék, nyom nincsen jelen.

Ah, de el veled hiú panasz!
A lemondás tudományában
Minden óra egy-egy tanitás,
S szűm már benne jól előre van.

Igy van az jól, így kell lennie;
Aki az életnek színpadán
Nem szereplő már s műélvet les
Tarka tömkelegéből csupán,

Azt ne hányja szilaj indulat,
Jól isméri bár mindeniket,
S amint egy vagy másnak hangja szól,
Megisméri a természetet.

Igy van az jól, így kell lennie;
A vezér, ki harcokat intéz,
Nincs vér s füst vakított tömegben,
De nyugodtan tiszta dombról néz.

S a költő ki alkotni akar
Mint Isten világot, küzdje le
Mind a szenvedélyt előbb, mellyel
Új világát népesíti be.

Akkor aztán ő parancsoland
A szellemnek, melyet felidéz,
S mig kezében tartja gyeplüit,
El nem ragadhatja őt mint vész.

Emlékének tárházaiból
Választ renddel minden érzetet,
Mint ruhát, melyet egykor viselt,
S egyben vígadt, másban szenvedett.

S hogy ha kész világa, a tömeg
Bámulattal mond: mi szép, mi hű!
Nem tudja, hogy kedves halottjait
Koszorúzta a megbékélt szű.

Madách Imre

Pozitív vagy negatív dimenzió

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor/játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…