kb. 5 perc olvasás
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Életminőségünk őrzése, javítása és rontása
ABCD
Élethiány és romlás-rontás leltár – 6.
Charles Baudelaire: Az albatrosz
Olykor matrózi nép, kit ily csiny kedvre hangol,
Albatroszt ejt rabúl, vizek nagy madarát,
Mely, egykedvű utas, hajók nyomán csatangol,
Míg sós örvényeken lomhán suhannak át.
Alig teszik le a fedélzet padlatára,
A kéklő lég ura esetlen, bús, beteg,
Leejti kétfelé fehér szárnyát az árva
S mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg.
Szárnyán kalandra szállt, – most sántit suta félsszel,
Még tegnap szép csoda, ma rút s röhejre készt,
Csőrébe egy legény pipát dugdosva élcel,
Egy másik sántikál: hé, így röpűlsz te, nézd!
A költő is ilyen, e légi princnek párja,
Kinek tréfa a nyíl s a vihar dühe szép,
De itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja
S megbotlik óriás két szárnyán, hogyha lép.
Ford.: Tóth Árpád
*
Aljas bűntettek
Mint például a nemi erőszak,
Ahol az áldozatnak is bűntudata lehet,
De legalábbis maga is szégyelli az esetet,
Így jó esélyed lehet, hogy magában tartja,
S még ki sem beszélheti, hogy lelke gyógyuljon…
*
Kéjgyilkos
Szexuális nyomorodban
Nemi erőszakra vetemedsz,
Majd megölöd az áldozatot,
Hogy ne maradjon szemtanú ellened
*
Sötét szoba
Bármit elkövetnél, kipróbálnál,
Ami csak mocskos fantáziádból kitelik,
Ha te se látnál és téged sem látnálak,
S a dolog sohasem tudódna ki…
*
Megkövezés
Az vesse rá az első követ,
Aki még gondolatban sem vétkezett,
Aki még képzeletben sem tört házasságot
*
A politikus és a „jóbarátod” szeret téged,
Csakis a te javadat akarja – és jószerivel el is veszi
*
Mint akinek a hátában revolver,
De meg sem fordulhat, hogy megnézze: ki az
*
Eltalálja szarva közt a tőgyit
*
Jól lakni és jóllakni
Édes otthon – mézeshetek
Úgy szeretlek, majd megeszlek
Családi kör a tűzhely mellett, a konyhában
Ágytól és asztaltól válni – eszem a kis szíved
Isten háza, a templom, ahol az ostyát szétosztják
*
Érzéktelenítve – fogyatkozva
Becsukódó dimenziók – világok
Pl.:
Már nem érzed az ízeket
Már nem érzed az illatokat
Már nem érzed a hideget-meleget
Már nem érzed az anyagokat
Már nem hallod a hangokat
Már nem látod a színeket, formákat
*
Rosszkedvű adakozó
Aki adni ugyan végülis ad,
De aki sajnálja, hogy adnia kell,
S ezért egy rosszmájú megjegyzéssel
Annak is elrontja a hangulatát, akinek ad
*
A nős ember és a pap nem férfi
Ahogy a közeli rokon sem (vérfertőzés)
*
Irreverzibilis
A kihúzott fog nem nő újra
A macskának sincs hét élete
Kolbászból már nem lesz disznó
A sterilizált nőnek soha többé nem lehet gyereke
Ha egy nőnek esküdtél hűségét, a többi már nem nő
Egyszer s mindenkorra lemondani a szerzői jogaidról…
*
Falfirka cinizmus
Az életemet, véremet adom értetek,
Ha garantáljátok a mennyei feltámadásom
*
A testet a lelkigyakorlat,
A lelket a testi gyakorlat üdítené, kúrálná…
*
A mestert követed
És nem azt, amit a Mester követ
Így leszel epigon, utánzó majom stb.
*
Szakbarbár
Aki egyről mindent tud
De mindenről nem tud semmit
*
Csak a szóból értesz,
S nem figyelsz a mimikára, gesztusokra,
S így komolyan veszed a tréfás ugratást is…
*
Ülsz a háztetőn,
Oda űzött fel az árvíz,
De nem ülsz a mentőcsónakba,
Mert te istent magát hívtad segítségül…
*
A Jóistent kárhoztatod,
Pedig helyetted nem tarthatja szárazon a puskaport
*
Tömött buszon zötykölődve
Az egyik részeg utas lehányja a mellette ülőt.
– Fuj, disznó! – méltatlankodik a
*
Az vagy aki lopott,
Vagy az, akinek ellopták a kabátját –
Már csak az, aki „kabátlopási ügybe keveredett”…
Mindig arra az estre tervezel,
Ami csak legszerencsésebb időben jöhet be
*
Sohasem kaptál zsebpénzt,
Nem ruháztak fel a tévedés jogával –
Később sokkal nagyobb tanulópénzt fizetsz ki
*
Semmilyen szabadon elkölthető jövedelme nincs,
Nem is tanulhat meg beosztani, gazdálkodni, választani
*
Levágod az aranytojást tojó tyúkot
*
A nővéred levetett ruháiban járatnak
(ráadásul évek kellenének,míg belenősz)
*
Metamorfózisok
Angyalkából házisárkány
Vagány fenegyerekből
*
A nő nadrágja
Csak a nőknek van munkája
Nem a férfi lesz a családfenntartó
*
A tehetségből, nem áldás, de átok lesz
*
Ingyen kapod – pénzért adod
*
Dackorszak befagyása
Csak azért sem! semmiképpen!
Még akkor sem, ha nekem is jó lenne
*
Kiszúrják a szemed
Kivágják a nyelved is
A füledbe forró ólmot öntenek
*
Ingyenes béltükrözést nyersz,
És még jó képet is kell vágni hozzá
*
A majmok bolygója
Fordul a kocka: az emberen kísérletező állat
*
Nincs kegyelemdöfés
Végtelennek tűnő kínhalált szenvedni
*
Midász király baja:
Minden vágya teljesül
*
Megnyered az egész világot,
De a lelkedben kárt vallasz…!?
*
Személyre szabott kínzás,
Amire csak az előszeretteid képesek
*
Cserebere fogadom
A szavak súlya – eskük
Apám, anyán tűzben éghet!
*
Szereptévesztés
Nem otthon vagy: vendég, s nem házigazda
Amikor a szülő barát, a nagymama anya akar lenni
*
Aránytévesztés
Ágyúval lőni a verébre
*
A gyermekáldásból átok ill.
A meddő asszonyok örök bánata
*
Balkezesből jobb
Testi és lelki erőszakkal átnevelve
*
Méregkeverő asszonyok
A férjüket titokban, lassan mérgezők
*
A király bohóca
Megmondod az igazat – sokszor betörik a fejed
*
Aki a kegyelemre jogot formálna,
S így a kegyelem esélyéből örökre kiesik
*
Segg- és talpnyaló
Gerinctelen csúszómászó
*
Csak a legjobb elég jó
A jó helyzetnél is jobb kell
A kisebb rossz sohasem lehet jó választás
*
Inkább haljak meg,
Mintsem hogy levágják a kisujjamat
*
Hipokriták
A képmutatás a bűn hódolata az erény előtt
*
Olajat önt a tűzre
Lássuk Uramisten, mire megyünk ketten
*
Az kiabál, akinek a háza ég
Aki folyton a másik háza előtt seper
*
Egy csepp méreg
Egy szál gyufával felgyújtott ház
*
Minden rendben, csak a torka véres
*
A hiányzó hős
Nem jön az irgalmas szamaritánus
*
Viviszekció
Ön-élveboncolás
*
Önsajnáltatási licitálási verseny
*
Székvárosi öreg templom harangja,
Jaj, de búsan hallszik nálunk a hangja,
De amikor elhozza az esti szél,
Eszembe jut, hogy te engem szerettél.
Nem szeretsz már, nem hallom a harangot,
Nem is hoz már életembe soha jót.
Sírig tartó hű szerelmet fogadtál,
S az estéli harangszónál elhagytál.
Zöld erdőben terem a mérges kigyó,
Szép leányból lesz a legénycsábító.
Jaj, Istenem, de jó annak, ki csúnya,
Szegény legény szívét nem szomorítja.
***
Nem átkozlak, hogyha elhagysz engemet,
Hisz a nap is elhagyja a kék eget.
Nem átkozlak, csak az búsít, csak az fáj,
Hű szerelmet akkor mért is fogadtál?
Húzzad, cigány, húzd el az én nótámat,
Sírjon benne, keseregjen a bánat!
Úgy sírjon az a hegedű a kezedbe,
Bánat könnye ragyog az én szemembe.
Megemésztett engemet a szenvedés,
Mert búm sok volt, örömem meg oly kevés.
Ha az Isten nem egymásnak teremtett,
Mért is adott a szívünkbe szerelmet?
Adott volna a szívünkbe egy kősziklát,
Hogy sohase ismertük volna egymást.