kb. 27 perc olvasás
Eugéniusz:
Életminőség/boldogság ABC – XVII.
A létrontások és/vagy a létjavítások
Szellemi segítség lélekbátor keresőknek
Az ön/emberismeret-szeretet igaz tükre
pppppppppppppppp
Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan ember
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol
Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálódások magyarán írva
ppppppppppppppppppp
Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki-testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
pppppppppppppppppppppp
A kisbaconi iskolás gyermekeknek, 1911
.
1. Nézd a hangyát, mily szorgalmas,
Parancs nélkül dolgozik,
Reggel kezdi, este végzi,
Sohasem unatkozik.
S rendes az ő munkája:
Járj tanulni hozzája.
.
2. Szeretnéd, ugye hogyha volna
Egy aranyszőrű kis lovacskád?
De azt ugyebár nem szeretnéd,
Ha volna benne nagy makacsság?
.
3. A bátorság nagy ékesség,
Ha jár vele szívnemesség.
Enélkül a bátorságod
Jóra csak ritkán használod.
.
4. Szép tulajdonság a figyelmesség,
Csak semmi folt rajta ne essék,
Vigyázz, hogy többet rád ne mondhassák:
Van egy folt rajta: a makacsság.
.
5. A munka a lelket nemesíti,
Száraz kenyeret megédesíti.
Ki dolgozik, édes a pihenése,
Édes az álma, az az ébredése.
.
6. A szeretet drága kincs,
Földön ennek párja nincs.
Oszd meg mással, mégse fogy,
Sőt így lesz az még nagyobb.
.
7. Az alattomosság nagy szégyen,
Szavad s tetted hát nyílt légyen.
Bármit teszel, Isten látja,
Légy az igazság barátja.
.
8. Szolgálatkész vagy: no, ez szép dolog,
Ám ehhez én valamit gondolok:
Szívből s nem színből vagy az, ugyebár?
Dicséret néked úgy méltán kijár.
.
9. A madár sem repdes céltalan,
Az ő útjának mindig célja van.
Reggel, ha ébredsz, mondd: ma jó leszek.
De légy is az. Meglásd, hasznát veszed.
.
10. A folyó vize lassan folydogál,
Szép csendesen foly, soha meg nem áll,
Mossa a partot, merre elhalad,
Lásd, munkát végez, habár nem szalad.
.
11. Kék ibolyácska a bokor tövében,
Elbújik, mint gyermek anyja ölében;
Ott áll szerényen, nem beszél magárul,
S te mégis rátalálsz az illatárúl.
.
12. Nem az a szegény, kinek pénze nincs,
Hanem kinek munkára kedve nincs.
Ki dolgát végzi szépen, rendesen,
Gazdag lesz, mert elégedett leszen.
.
13. Szépben, jóban előljárni,
Nógatásra sosem várni:
Hogyha ennyit megtanulsz,
Az életben boldogulsz.
.
14. Maradj kitartó a szorgalomban,
S haladsz előre jobban és jobban.
Így tesz a méh is, pedig, óh, nézzed,
Másoknak gyűjti a lépes mézet.
.
15. Hogyha teszel szívességet,
Úgy tedd, hogy jól essék néked.
Mert bizonyos, mint a halál:
Mi szívből jön, szívhez talál.
.
16. Szófogadó gyermek
Kedves Isten előtt,
Éjjel-nappal nézi
Nagy szeretettel őt.
.
17. Feneketlen sár a hazugság,
Nehéz kimászni ám belőle.
Jó emberek, ha ki is húzzák,
Sáros marad örökre tőle.
.
18. A szamár lusta állat, de mert rúgni tud,
Azt hiszi a bolond, megél rugásbúl.
Az ám! Rúg a ló is, de ha kell futni: fut.
De meg is él ám a ló futásból!
.
19. Az igazi erős ember nem verekszik,
Másnak az útjából kitérni igyekszik.
Az az ő erénye, hogy a gyengét védi:
Isten ezért adta a nagy erőt néki.
..
20. Gyenge tehetség is erős szorgalommal
Hogyha szövetkezik, siker jár nyomába.
Ne félj, ha a siker nem látszik azonnal,
Te csak tanulj, fiam, nem tanulsz hiába.
Késő bánat
Csak túl későn,
netán csak halálod óráján,
„esik le a tantusz”, döbbensz rá:
ez idáig buzgón élted másnak az életét!
Csak másoknak a gyenge utánzata voltál,
mechanikusan kopíroztad az ún. példaképedet…
Mint aki legfeljebb csak epigonnak, dublőrnek jó
Mennyiség
Meghalt még mielőtt:
igazán élhetett volna,
igazán szerelmes lett volna,
épített volna egy családi házat,
teremtett volna egy békés otthont,
felnevelt volna fákat és gyerekeket,
tett volna egy téglát a köz épületébe,
írt volna legalább egy jó könyvet,
megismerte-szerette volna magát,
megtalálta volna az isteni hivatását,
elvégezte volna dolgát, küldetését…
stb. stb. stb. – pedig 100 évig „élt” …
Félszívvel
mész a templomba
és a hangversenyre, a színházba,
és csodálkozol, hogy nem történik veled semmi,
semmi izgalmas önismereti szellemi kaland,
semmi pokoljárás, és katarzis, megtisztulás,
purgatórium és megistenülés, mennybeszállás…
Lehetetlen-
lehetséges
1.
kimerni a tengert,
elhordani a hegyet,
tízmillió embernek
egyenként elmesélni
egy tanulságos történetet
2.
egy könyvet megírni,
azt elvileg mindenki kezébe adni,
és így még jóval a halálod után,
még tízezer év múlva is lehet
értő, élvező és hálás olvasód…!
Életképtelen
Te egyáltalán nem tudsz
képet mutatni, „színészkedni”!?
Se játékból, se tréfából, se vészhelyzetben…
Te nem tudsz olykor rosszhoz is jó képet vágni?
Te még a halálos ellenségednek sem tudsz hazudni?
(és sajnos mivel erre még büszke vagy, így is maradsz)
Igazmondás
A szabály és a kivétel,
ami próbálja, erősíti a szabályt
Tényleg mindig igazat kell mondani?
Akkor is, ha tréfálsz, ugratsz valakit?
Akor is ha éppen pont pókert játszotok?
Akkor is, ha ezzel elárulsz, beköpsz valakit?
Akkor is, ha az ellenséged faggat, netán vallat?
Akkor is, ha ezzel elrontasz egy meglepetés szervezést?
Akkor is, ha ez az őszinteség szalonképes szadizmus?
Akkor is, ha a kegyes hazugság a kérdező javára válna?
Őszinte
Ő csak szinte őszinte,
de mégsem az, csak úgy tesz,
miközben a lényeget elhallgatja…
„Az Őszinteség ellen vét mindenki,
aki nem önmagát adja, vagy
nem adja magát oda egészen.
Ez az oka annak, hogy jó tanácsaink
hatástalanok maradnak vagy
éppen ellenkező hatást érnek el.”
(Karácsony S.: Ocsúdó magyarság)
Jótanács
Életed nagy döntései,
például házasságkötés,
vagy pályaválasztás előtt,
nem a téged régóta ismerő
és szerető társakhoz fordulsz,
hanem azokhoz az általad fizetett jósokhoz,
akik megérzik, hogy te mit szeretnél hallani –
súlyos pénzeket fizetsz olyan dodonai jóslatért,
ami így is és úgy is, ellenkezőleg is érthető,
ami „nesze semmi, fogd meg jól” – vagy
éppen a hamis vágyaidnak adnak tápot…
Aki
élvezi
a szabadsága előnyeit,
de nem szenvedi a vele járó
kockázatot, tévedési lehetőséget,
és terheket, gondokat, hátrányokat.
Nem akarja, hogy mások diktálják neki,
hogy mi legyen a hivatása, ki az élettársa,
de ha rosszul dönt, akkor a Teremtő a hibás,
miért nem vezette őt akár erőszakkal is…
(pedig ő nem figyelt se baráti intésre,
se a belső isteni sugallatra)
Balhit
Azt hitted,
hogy te választottál,
büszke vagy magadra,
hogy meghódítottál egy Nőt…
De ez épp ellenkezőleg történt:
hölgyválasz volt, s te lépre mentél,
jól bevásároltál egy zsákbamacskát,
és már nincs/csekély vigasz a reklamáció…
Netán még a Gondviselőt is kárhoztatod ezért…
Pedig csak elbájoltak, és te megvakultál
és megsüketültél az intő-óvó hangokra)
Ágy-
vető és arató
Haraggal szívedben, vagy
rossz lelkiismerettel „nyugszol le”:
nyugtalanul alszol, rosszat álmodsz
és reggel már ingerülten ébredsz fel –
a rossz kezdés már fél kudarcot jósol…
(Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát…)
Heroikus
pótcselekvő
A hátad mögött volt a Jóisten
s te megkerülted érte az egész Földet?
Bejártál egy épp felkapott zarándokutat…
Vagy misszióban az emberevők földjén…
És mire visszatértél, már távolabb került,
mert közben sok kötelességet mulasztottál,
úgy mással, mint magaddal szemben…
Hiábavaló áldozatok
Nem inkább komikus, mint tragikus,
vagy mondjuk úgy, hogy tragikomikus.
Melletted, karnyújtásnyira él a hozzád illő.
de te az elérhetetlen, a nem neked való
társ után vágyódsz, s tékozlod drága időd,
és hozol hiábavaló fölös és káros áldozatokat…
Middle life crisis
Aki életútja felén egy nagy sötét erdőbe jutott,
mivel az igaz utat elveszítette, tévesztette, nem leli,
És izgatottan és igazán már nem is keresi – vagy mégis?
Azután vagy túl nagyot robbant, otthagyva otthonát stb.,
mindent megbolygatva nyílt vízen építené az élete hajóját,
vagy marad a régi kerékvágásban/szürke taposómalomban
Alább adó
Minden relatív?
Elég neked az is,
hogy egy-két dologban
a nagy átlagnál jobb vagy?
Vagy „ahhoz képest még
egész jó vagy…… például
focikapusnak mondjuk
a korodhoz stb. stb. képest.
De a szakmádban, hivatásodban
jól már nem védekezhetsz ezzel…!
Ott a mindenséggel kéne mérni magad!
Magas mérce
„Tégy oly célt fel,
Amelyre soha senki nem ért.
Mert szép dolog a középszerű
Tudós emberekkel elérkezni,
De szebb még a legtudósbakkal
Egyarányú messze hagyíttani,
A legszebb penig mindeneket fellyülhaladni,
És a nagy hegynek oly részében állani,
Ahová soha senki maga erejétől nem hághatott,
S talán soha nem is hág.”
Apáczai Csere János
Frusztrált
Ha egy váratlan kudarc ér,
rosszul mérted fel képeségedet,
akkor olyan alacsonyra teszed a lécét,
hogy azt biztosan bármikor átugorhassad…
Így „sikered” lesz, „csak” magadat értékeled le…
Vagy pedig pont ellenkezőleg: még magasabbra…!?
A borítékolható kudarc maradék önbizalmad is elveszi,
és egy agresszív, kötekedő stb. lénnyé varázsolhat át…
Számadás
a talentumról
Hát nem égbekiáltó
szörnyű igazságtalanság,
hogy egyikünk egy,
másikunk két, vagy
több talentumot kapott?
Csak az lehet boldog,
aki legalább kettővel indul?
De mennyivel könnyebb
az egyet megduplázni?
Mily könnyen lehet
a nagy tehetség áldásából átok?
És Jézus példa-beszéde szerint,
mindenkitől csak azt kérik számon,
hogy ő hogyan gazdálkodott
a rábízott talentummal!
Elásta vagy megforgatta…
Akinek többje volt/van,
az többre is kötelezett –
noblesse oblige…!
Lutri
Egyfelől annyira hisz a szerencsében,
hogy képes vagyonát a lottóra stb. költeni,
(de balszerencsés lenne, ha meg is nyerné),
másfelől meg egyáltalán nem akarja észrevenni,
hogy milyen szerepet játszott a szerencse abban,
hogy még él, van munkája, van háza stb. stb. –
elfojtani próbálja azt a nagyon kínos gondolatot,
hogy mindez akár egy pillanat alatt odalehet…
Akire,
az ősbizalmas,
naiv stb. balekra
mindent vackot, bóvlit
oly könnyen rásózhatnak:
nem lát át a szélhámos trükkön –
elhiszi: ő a javát akarja, és így el is veszi…
Aki szégyelli a balekságát, és így másoknak
elmesélni az átverését, ezért barátai nem tudnak
erre felkészülni, és könnyen új áldozatok lesznek…
Aktív balek
Aki oly lelkesen,
de mindig másnak
kaparja ki a gesztenyét,
forrón a hamu közepéről.
Aki még nem látja át, hogy
ő milyen igen bőven termő
de igen nagyon bamba diófa
Aki egy „hasznos idióta’, aki
egy cseppet sem kételkedve
meg van győződve róla, hogy
megmenti a népét, ha vállalja,
hogy megölje a „zsarnokot”
Él
Magyar
közmondások
Az él soká, a ki jól él.
A ki jól él, királyt sem fél.
A ki tud élni, tud az valamit.
Ki nem akar élni, akassza fel magát.
Annyit él az ember, mennyit örömmel él.
Jeget eszik, vizet iszik, mégis alig élhet.
Éljünk mi ketten, kurvanyja a harmadiknak.
Lagymatag
Istenkereső
„A tanítvány mindennap
Ugyanazt a kérdést tette fel:
– Hogyan találom meg az Istent?
S minden egyes alkalommal
Ugyanazt a misztikus választ kapta.
– Vágyakozással.
– Dehát én teljes szívemből vágyom erre.
Akkor miért nem találom meg őt?
Egyik nap a Mester együtt fürdött
a folyóban ezzel a tanítvánnyal.
A víz alá nyomta a fejét,
a szerencsétlen persze
elkeseredetten kapálózott,
hogy kiszabaduljon.
Következő nap
a Mester kezdte el a beszélgetést.
– Miért küzdöttél annyira,
amikor a víz alatt tartottalak?
– Mert levegőért kapkodtam.
– Majd, ha megkapod a kegyelmet,
hogy úgy kapkodj Isten után,
mint a levegő után, akkor megtalálod őt.”
Anthony de Mello
Bölcsesség a hullámokon.
Egy vén révésznek ócska csónakán
ült hat tudós. És azt beszélgeték,
hogy nincs Isten, s mily bárgyú a nép!
A csónak roppant. Szólt a vén:
– No lám!… Ha tudnak úszni, hát most ússzanak!
– Jaj Istenem! – kiáltott mind a hat.
Gárdonyi Géza (1894)
Aki
már nem gyerek –
neki ne mesélj, ő már
csak azt hiszi el, amit itt lát,
és szerinte Istent még sosem látta,
ezért nem is akar vele megismerkedni,
miközben épp azt a hamis illúziót látja,
amit a profi szemfényvesztő vagy
a parasztvakító elhitet vele…
Önhitt
Taníthatatlan – nevelhetetlen
Magad mindenkinél különbnek gondolod
Így elesel attól a lehetőségtől, hogy tanulj
Hiszen így meg sem látod azt, amiben más jobb,
pl. okosabb, műveltebb, jellemesebb, bölcsebb…
Ha ő egy self made man, akkor nincs szüksége
a Gondviselő külső segítségére, kegyelmére se…
(Ennyiben rosszul értelmezte Robinzon történetét)
Büszke-gőgös
Még kijavítható hibát csinálsz,
de mert röstellsz segítséget kérni,
ezért vagy tétlenül sült galambot vársz,
valami deus ex machina égi segítséget,
vagy pánikreakcióddal, kapkodásoddal,
a „korrekcióddal” sokkal nagyobb bajt okozol,
így lassan/gyorsan, de biztosan rohansz
a jóvátehetetlenbe, a katasztrófába…
Aki
nem tudja
az igazi érdekeit
kellően érvényesíteni,
mert vagy nem ismeri fel őket,
vagy mert szerinte nem áll módjában,
se pénz, se pozíció, se kapcsolatok stb.,
pedig csak nincs erős akarata és bátorsága,
vagy mert pl. a birka vallása ezt neki tiltja…!?
Szabadsajtó
Előbb a jólétért
önként lemondasz
a szabadságjogaidról,
pl. szabad szólás/sajtó,
így utóbb a szociálisakat
már túl könnyen elvehetik,
mert már nem tudsz ellene
szót emelni, tiltakozni,
hatékonyan ellenállni…
Szájtépés
Te még az ostrom-
szükségállapotban is
mindent újra s újra megvitatnál,
mert nem fogod fel, mi a vészhelyzet,
mikor jogos „statáriumot” hirdetni:
pl. az égő házban emberek maradtak,
és te vitatod, nem járt-e le munkaidőd…
Érdemtelen
Arra büszke, amit örökölt
Arra vág fel, ami születési adottsága
(bár szégyellhetné, ha parlagon hever)
Azzal dicsekszik, amit mástól kapott
Ami még ezeknél is rosszabb eset:
aki még idegen tollakkal ékeskedik,
de csak addig, míg fel nem sül…
Csábítás…
„Mindig különös nekem,
mikor valakiről azt mondják:
Elcsábította ezt meg ezt az asszonyt.
Olyan, mintha azt mondanák valakiről, hogy:
– Úszni tanította ezt meg ezt a halat…”
– Gárdonyi Géza
Struggle for life?
Vagy te nyersz vagy én?
Csak egyikünk járhat jól?
Zéró kimenetelű játszmákban vagyunk,
tulajdonképpen ilyenekből áll az életünk?
Ki kit győz le a megjelenésével, szépségével,
a társalgásban, a karrierben, a párválasztásban,
a gyarapodásban? És mindig a másik rovására!?
Így csak az ördögöt boldogítjuk,
ő lesz a nevető harmadik…
Benedek Elek
Emlékversek
(folytatás)
21. A makacs gyakran árt magának,
Ellensége saját javának.
Baj bajra éri, nem tudja, mért.
Megsúgom én: makacs volt, azért.
.
22. Csendes gyermeknek kevés a szava,
De e kevésnek van aztán sava!
Sokkal többet ér ám egy-két okos szó,
Mint az üres beszéd, bárminő hosszú.
.
23. Gazdagság, szépség mind mulandó,
Fitogtatni ezt nem érdemes…
Csak a jóság a maradandó,
Örök ez, vége sohase lesz.
.
24. Nem vagy első, sem utolsó,
Középen állsz. Jól van így.
Nem ér téged akkor zokszó,
Nem bánthat meg az irigy.
.
25. Oly érdekes, oly szép ez a világ,
Oly sok szépséget láthat, aki lát.
Ne hunyd be szemed, bátran nézz körül,
S meglátod majd, a szíved mind örül.
.
26. Hiába mutatod magad többnek,
Mint vagy valóban,
Hibát az emberben is felfödnek,
Nemcsak a lóban.
.
27. A szerényt később veszik észre,
Mint azt, ki sárt dob a fehér mészre.
Jó sokáig meg nem látják,
Jó messziről elkerülik,
De hogyha egyszer meglátják,
Annál jobban megbecsülik.
.
28. Sok beszédnek sok az alja,
Megunja ám, aki hallja.
A jóból is sok a sok:
Így tartják az okosok.
.
29. Mondják, finom vagy, kedves, előzékeny,
Igaz gyönyörűség hallani ezt néked.
Mert csak aki látott sok durvaságot,
Tudja megbecsülni az ildomosságot.
.
30. Volt egyszer egy kis lány,
Ki a dolgot unta.
Az volt a vallása:
Ne dicsérd, ha munka.
De a hanyagságot
Végre megunta,
S ez lett a vallása:
Nincs jobb, mint a munka.
.
31. Ha lát az Isten hanyag gyermeket,
A fényes kék ég fellegbe borul.
És szól búsan a fellegek megett:
Óh, gyermek, mért élsz ilyen botorul!
.
32. A finom lelkű mind érzékeny,
Elrejti búját, nem közlékeny;
Komoly, ahol kacagnak mások,
Nem érti őt meg, aki vásott.
Faóriásként messze látszik,
A villám csak körötte játszik;
Nem csak játszik, le is csap rája,
Mert ő az erdő legszebb fája.
.
33. Az igazi szeretetért rendszerint
Igaz szeretettel fizetnek.
Ápold magadban ezt a szép erényt,
Boldog, ki szeret, s kit szeretnek.
.
34. Ha kővel dobnak, dobd vissza kenyérrel,
Amit jónak gondolsz, attól ne térj el.
Ha bánt a rossz szívű, te őt ne bántsad,
Isten feljegyzi ezt, s jó lesz irántad.
.
35. A jóért mindig jóval fizetni,
Ki velünk jót tesz, híven szeretni:
Kevesen tudják ennek titkát.
Annál szebb erény, mennél ritkább.
.
36. A sok beszéd még nem bölcsesség,
Vigyázz, nehogy szemedre vessék:
Beszélni beszél sokat, de sokat,
Tenni keveset tesz, azt sem okosat.
.
37. Szegény vagy gazdag: mindegy őneki,
Az Írás ezt így magyarázza.
Csak arra néz: jó vagy-e? A jót szereti,
De a kevélyt, azt megalázza.
.
38. Nem erdő az erdő, hogyha nincsen fája,
Szomorú, ha nincsen dalos madárkája.
Mi a kert fa nélkül? S ha nincs madár benne?
Nálok nélkül ez a világ de szomorú lenne!
.
39. Áldjad a jó Istent, ki bő kegyelmébűl
Ésszel, szorgalommal megáldott gazdagon.
Ne feledd, hogy az ő segedelme nélkül
A legjobb földek is maradnak parlagon.
.
40. Árva bizony, árva, kinek anyja nincs,
Árvább bizony, árvább, kinek apja sincs.
Sokkalta árvább az, kinek nincs hite.
Ez az igaz árva. Nincsen semmije.
Fülemilepör
Azon vitatkoztok,
veszekedtek, pereskedtek,
ami nem az enyém, tiéd, övé –
ami elvileg/gyakorlatilag mindenkié,
ahogyan pl. a fülemile „éneke” –
és ebből hosszú, drága per indul,
ahol csak az ügyvéd, bíró jár jól,
és rossz szomszédság származik,
illetve tartósul, sőt tovább romlik…
Rend-szer
és szabadság
A szabadság és
rend paradoxona:
nem kizárja, de feltételezi egymást…
Ha nem ismerem, nem sajátítom el
és nem tartom be például a sakkjáték
néhány egyszerű szabályát,
akkor nem tudok sakkozni,
csak összevissza tologatom
vagy dobálom a figurákat
mint egy éretlen kisgyerek.
Hogy egyáltalán sakkozzak,
ehhez szabályokat kell követnem.
Ez a minimális előfeltétel –
persze egy ellenfél is kell,
akinek az eszén túl akarok járni,
és a győzelmemnek akkor lesz sportértéke,
én magam is csak akkor fejlődök,
ha a hozzám valóból minél jobbat választok,
van gyakorlata, taktikája, ismer kombinációkat stb.
A maximumnál csak a csillagos ég a határ…
Gondolkodás,
nyelv és logika
Ha nem ismerem
értsd: nem tudom jól használni –
édesnek mondott anyanyelvem,
akkor nem tudok vele értelmes,
érthető mondatokat alkotni…
Ha nem ismerem a logika szabályait,
akkor nem tudok valamit állítani,
pro és kontra érvelni, bizonyítani és cáfolni,
helyesen következtetni, és nem tudok vitatkozni…
Hiába vág jól az eszem, s vannak jó gondolataim,
ha azokat nem tudom közölni, illetve nem a helyén,
s nem jó összefüggésben: nem tudok részt venni a „játékban”,
ezekben a mindennapi életminőség-adó életnyelvjátszmákban…
Rossz kiejtés
(és a többi beszédhiba)
Hanyag, torz artikuláció
Hadarás, raccsolás, rossz hangsúly
Selypítés, dadogás, gépies tagolás, „szavalás”
Lenyelt szóvég, vontatottság, ritmustalanság
És így nem jut el árnyalt üzeneted a címzetthez,
vagy csak mint elmosódó, hiányos, átfirkált írás,
amit ráadásul csak egy pár pillanatig láthatsz….
Logika
Valakit megbántottál,
de nem kérted bocsánatát,
Így most azért neheztelsz rá,
mert a bűnösségedre emlékeztet.
Vagy mert te régóta tartozol neki,
vagy mert úgy érzed, hogy nem tudod
meghálálni a nagylelkű támogatását….
Aki
nem látja meg
a változóban az állandót,
a sokféle jelenségben az egy,
ugyanolyan lényeget, pedig az Ördög
egy és ugyanaz, de különböző alakban
(lásd pl.: Legyetek jók, ha tudtok c. filmet,
ahol nem csúf, de épp egy szép lányba bújik bele…)
Alkoholkúra
Soha nem másnapos,
mert mindig aznapos: részeg…
Na ő biztos nem a mennyiségre megy,
Nem sok esélyt ad magának a hosszú életre…
(addig is vagy az alkohol ára, vagy a minősége,
a munkaképtelensége, az őrülten hozott döntése,
a bűntudatból fakadó összeférhetetlensége stb. stb.
teszi tönkre őt is, de az „előszerettei” napi életét is…)
Az absztinens
Aki soha nem iszik egy kortyot se
Aki nem is tud ellazulni, felengedni a kocsmában
Aki attól fél, hogy elszólja magát, ha spicces lesz
Aki attól fél, hogy nem tud mértéket tartani
(mégse magáról beszél, hanem neked papol)
Aki egy büszke bornemissza, pedig csak
egy épp száraz alkoholista, aki nem tud
még mértéket tartani…
Mérték
Amíg nincsen
tökéletes rend és tisztaság a lakásban,
és magát is nem hoztad „szalonképes állapotba”,
addig nem kezd bele még egy könyv olvasásába sem –
erre mindig csak a maradék időt fordítaná,
ha lenne, maradna ilyen szabad időd…
A másik megszemétdombon, bűzben
és mocsokban él/vegetál…
Pedáns asszony
Tisztaságmániád
az őrületbe kergeti társad,
otthontalanná teszi a helyet, ahol él(né)tek –
pedig te csak a kosz és rendetlenség ellen vagy
te csak minden szeretteid tiszta otthont akarsz…
A tökéletesség elve
Szép dolog olykor a maximalizmus,
főként abban, ami a szent hivatásod,
de ön- és közveszélyes a perfekcionizmus…
Ez biztos módja annak, hogy sose légy elégedett
Se a főztöddel, se az alakoddal, se a ruháddal stb.
Ami könnyen elvezethet pl. a kóros nem evéshez…
Poszt
– pozícióvállaló
Viszonylagosságok…
Nem azért vállalom el,
hogy a focikapuba álljak,
mert én vagyok a világon
a legjobb tíz kapus egyike,
hanem mert most nincs közöttünk
senki, aki jobb, alkalmasabb lenne.
S ha én most nem állok be,
akkor a csatárunknak kéne,
Aki jóval gyengébben véd,
és ráadásul onnan gólt se lő…
Alább-adó
Konfliktuskerülő
Langyos lötty a drága sör
s undok-pimasz a pincér,
de neked így is jó, nem „balhézol”,
s így holnap már még ilyen sem lesz,
akkor már a nyakadba önti…
Statisztikai alapon
Egy mérnök, egy fizikus
és egy statisztikus együtt
mennek szarvasra vadászni.
Alig tesznek meg néhány lépést
az erdőben, máris észrevesznek
150 méterre egy hatalmas szarvasbikát.
A mérnök felemeli a puskáját, céloz és lő,
de három méterrel mellétalál jobbra.
A fizikus így okoskodik:
„Egy kis szellő fúj balról,
ha kicsit balra célzok, akkor eltalálom.”
Ő is célbaveszi a szarvast, lő
és három méterrel balra elvéti.
A statisztikus felugrik, és örvendezni kezd:
– Megvan! Megvan! Eltaláltuk!
Statisztika
Kis hazugság,
nagy hazugság és a statisztika
Ma egy magyar lakás átlagosan
legalább két szoba összkomfort
(igaz, hogy sokezren ma is padon,
a híd alatt stb. aludtak, ha tudtak…)
A nagy családotok/rokonság átlagjövedelme
mára jóval meghaladja a magyar átlagértéket stb.
(Igaz a bátyád milliomos, te meg az utcán koldulsz…)
Varázstalan
Egy mitológia
nélküli emberiség
egyszerű statisztikai adat, átlag.
Természettudományunk
a nagy átlagokkal dolgozik,
mindent átlagokra bont le,
ám az igazság az, hogy
az életet hús-vér emberi lények
és nem számoszlopok viszik tovább.
A statisztika minden egyedi
jellegzetességet kiöl az életből,
ami roppant lehangoló és egészségtelen.
Megfosztja az embereket önbecsülésüktől,
legfontosabb élettapasztalataiktól,
melyek révén megtapasztalhatják
önnön értékeiket és
személyiségük teremtő erejét.
Carl Gustav Jung
Aki
a természetet,
illetve az embervilágot
örökre varázstalanító felvilágosult:
minden tündért, manót stb. „szellemirtó”
Ezeket végleg a dajkamesékbe száműzi…
Az ész-istent imádó magányos materialista…
A mese-varázstalanító szellemvilágtalan,
aki a népmesékből ki is gyomlálná,
az újakból meg már elvből ki is hagy
jótündért, gonosz manót, táltost, csodát…
Jótündér
A jótündér megállítja
az erdőben az agresszív kismalacot:
– Szia agresszív kismalac,
mivel találkoztunk, teljesítem egy
kivánságodat!
– Csak egyet? Akkor dögölj meg!
Esély
Azért, hogy
több esélyük legyen
a nagyobb nyeremények valamelyikére,
egyesek több sorsjegyet vásárolnak,
mások pedig még több sorsjegyből
egy-egy kis részesedést.
Pedig nincs a matematikában
bizonyosabb tétel, mint az, hogy
minél több sorsjeggyel próbálkozol,
annál valószínűbb, hogy veszíteni fogsz.
Adam Smith
Holtbiztos tipp
A sorshúzás után
kitöltött nyertes szelvény,
és vad költekezésbe kezdeni
(a lottó a hülyék önkéntes adója)
De ha netalántán öt találata lesz,
aminek esélye amúgy minimális,
az is csak tönkreteszi, és izolálja,
boldogtalan embert csinál belőle
Aki
már most
lazán, vadul költekezik
a megálmodott szerencséje kontójára,
vagy ha netán mégis fő-nyereménye lesz,
az csak megrontja, vagy hamar kifolyik kezéből,
és közben tönkre mennek a baráti kapcsolatai is…
Sötét ló
A lóversenyben
„sötét ló”-nak hívják
az olyan befutót (győztest),
akire kevesen fogadtak
vagy nehéz volt fogadni,
pl. mert ismeretlen volt
a bukmékerek számára,
vagy (elégtelen/téves információ miatt)
alábecsülték, ezért nem is ajánlották fogadásra
és nem is számoltak vele, hogy akár ő is nyerhet.
Legyél te az, aki megleped az ellened fogadókat,
és pláne ne te legyél az, aki magad ellen fogadsz…
Kínos kölcsönkérés
A nyuszikának elromlott a fűnyírója.
Gondolta, átmegy a medvéhez kölcsönkérni az övét.
Megy-megy, útközben elkezdi hajtogatni:
– Á, ez a medve tuti nem adja ide a fűnyíróját!
– Á, 100%,hogy nem adja ide!
– Kizárt, hogy ez a köcsög medve ideadja!
Mikor odaér, bekopogtat, és a medve kinyitja az ajtót:
– Mit szeretnél nyuszika?
– Tudod mit medve,
húzd a f**zodra azt a kib**zott fűnyírót!!
Aki
nem több,
csak egy hagymaember –
ha lehámozzuk róla a felszínt,
mint hagymáról sorra a héjakat,
akkor nem marad a végén semmi,
sehol az a kemény mag, szilárd konstans…
(lásd: Henrik Ibsen – Peer Gynt)
Aki
egyedül
van a szigeten
és nem tudhat róla:
nyomdahibás a Szentírása,
innen lemaradtak az „i” betűk: I-gazság,
de ő ebből görcsösen egy jottányit sem enged…
Akinél
az „I” betű már megvan,
csak a pontot nem teszi fel rá,
amiért az egész csak rész, és így,
meg nem koronázva nem sokat ér…
Például évekig csak udvarolgat,
de nem kéri meg a lány kezét…
Holtomiglan-holtodiglan
Te csak a mézeshetekre készülsz,
a napi együttélés próbáira nem –
„próbaidő” után hamar kettéváltok,
majd személycserékkel folytatod…
Mint a bolond, aki ugyanazt ismétli,
és várja, hogy más eredmény legyen…
Válás-tabu
Tilos elválnod, tiltja a vallásod,
vagy a kényelmed, – a legvégsőkig,
sőt még azon túl is ki kell tartanod
az egyszer rosszul választott élettárs mellett,
ha naponként úgy háromszor bele is döglesz –
odaát ezért majd nagy jutalomban lesz részed…
Savanyú a szőlő
Okosan megideologizálod
amúgy kínzó magányosságodat,
tartósan és végleg becsapod magad,
alkalmi-tartós fájdalomcsillapítás helyett,
az egyedüllétnek az – amúgy létező – előnyeit,
a párosnak meg a hátrányait hangsúlyozva túl!
Aki,
jobb híján,
szülői nyomásra,
vagy önismeret hiányból stb.
elfogadja például az örökre szóló
nőtlenségi fogadalmat, a cölibátust,
de mégsem „ugrik ki”, vagyis nem hagyja ott
a katolikus papi pályát, ha nem tud nő nélkül élni…
Aki
jó szakember,
dolgos, tisztes polgár,
bérét hazaadó családapa,
nem részeges, hűséges férj stb.,
„csak” éppen az életbölcsesség-hiánya
miatt egy papucsférj, és fia is ezt „örököli”
ha időben nem reflektál a családi sorsmintákra…
hisz jelesre
érettségizett,
és ezzel és életkorával
automatikusan felnőtté avatott,
azt gondolja: ő már mindent tud –
így ő ezentúl már csak tanítani akar,
de tanulni nem (nem lesz bölcs, jó pap stb.)
Határ-idők
Időablak nyílás-zárás
Itt-most élj a jó alkalommal,
holnap már messze jár a tündér
Addig üsd a vasat, amíg az meleg
Addig formáld gyereked, míg képlékeny
De te csak szó szerint ütötted a gyereked,
aki pedig ugrott volna egy jó szóra nyomban…
Légy résen!
Most vagy soha!
A tündér-tünékeny jószerencsét,
az egyszeri jó alkalmat egyszer és
mindenkorra, vagyis örökre elmulasztó,
vagy ezzel rosszul élő, és magát megkárosító…
„Szubjektíven” még rosszabb helyzetbe kerül,
még ha végül „objektíven” ugyanúgy marad is,
mert ő most már tudja, hogy mit veszített…
Nem mert nagyot
álmodni, kívánni, kérni
a mese szegény öreg embere,
és csak egy kolbászt kért elsőre
a váratlanul betoppanó jótündértől…
A házisárkánya egyből megátkozta,
és azt a rosszat kívánta neki: világ csúfságára
ragadjon hozzá az orrához, s az ige testté lőn…
Mentve a menthetőt, a harmadik kívánságukat
arra kellett pazarolniuk, hogy az váljon le onnan…
Így oda jutottak, ahonnan indultak.
Illetve mégsem, mert elpazarolták
ezt a ritka, egyszeri nagy esélyt!
Álkeresztény
A kis sündisznók
csak áznak-fáznak,
de ott terem egy jótündér,
s az első kettőt hazarepíti…
A legkisebb sündisznó,
aki csakjót akar a tesóknak,
így azt kéri a jótündértől, hogy
itt-most a testvéreivel lehessen
(vagyis itt ázzanak-fázzanak vele…)
Benedek Elek
Emlékversek
(folytatás)
41. A hűséges, a hálás természet
Sok egyéb gyengét szépen eltakar.
Vesse őt akárhová a végzet,
Szeretik, mert látják, hogy jót akar.
.
42. Tátongó örvényhez, amely feneketlen,
Hasonló a lélek, amely érzéketlen
Minden iránt, mi jó, minden iránt, mi szép.
Boldoggá nem lehet az ilyen semmiképp.
.
43. Nézz a szemembe bátran, ne félve,
Hadd nézhetek én is a tiédbe.
Magyar embernek ez a szokása,
Nincs is a földön seholse mása.
.
44. Otthon, szabadban munkál serényen,
Ha szólnak hozzá, felel szerényen,
A rossztól ő elfordul iszonnyal:
Az ily gyermek nagy áldás bizonnyal.
.
45. Csak oda menj, ahová hívtak téged,
Így nem lesz teher soha az ottléted.
Csak ott beszélj, hol helye van beszédnek,
Akkor minden szavad találják szépnek.
.
46. Ha jó hírét hallod valakinek,
Örülj azon s mondd el azt másnak is.
Rossz hírét ám ne költsed senkinek,
Mert abba kerülsz akkor magad is.
.
47. Szegénységedet ne szégyelljed,
Hisz elsők közt van a te helyed.
Szegény vagy bár a földiekben,
Annál dúsabb vagy egyebekben.
Hol fel, hol le forog a kerék,
Isten forgatja szegény emberét.
A gazdagét is fel s lefelé;
S ha érdemes volt, akkor elé
Szegény is gyakran juta már,
S hátul maradt a gazdag szamár.
.
48. Imádod Petőfit. Tudod ki volt ő?
Egész világon a legnagyobb költő.
Honszerelem nem volt üres szó nála,
Bús bizonyság erre dicső halála.
.
49. A magyar földből, hajh, többet nem nő ki
Ily óriás, minő nagy volt Petőfi!
Foglald imádba nevét este, reggel,
Napot nem kezdhetsz s végezhetsz te szebbel.
.
50. Ki a dolgában nem serénykedik,
Csudákban hiába reménykedik,
Mert az idő, hajh, gyorsan elrepül,
Feje felett a sok baj összegyűl,
Aztán kapkodhat jobb és bal felé,
Későn látja, hogy nem juthat elé.
.
51. Ha magadban nem, hát kiben bízol?
Mit más ad, azon meg nem hízol.
Bízzál magadban, magad erejében,
S bizton haladni fogsz előre szépen.
.
52. Jó vagy hallom, szorgalmas is,
De szeretnél hatalmas is
Lenni társaid felett.
Így hallottam egy madártúl,
Vagy Tiszán túl, Dunán túl,
S én azt mondanám: nem lehet!
Hatalmaskodás jósággal,
Szorgalmatos tanulással
Éppúgy össze nem talál,
Mint az élet s a halál.
.
53. Nyughatatlan a te véred,
Az erődet összeméred
Mással néha oktalan.
Hát ennek mi haszna van?
Gondolj csak a jövendőre,
Szükséged lesz az erőre.
Mérsékeld magad kisnyég,
Kell az erő holnap is még.
.
54. A középút a legsimább bizonnyal,
Hogyha rajta jársz, jársz akkor haszonnal.
De az út végén a cél ott álljon,
S útközben csüggedés meg ne szálljon.
.
55. Arany híd megy földről fel az égbe,
De csak kinek szívében lakik béke,
Ki felebarátjával megfér szépen,
Engedi az Úr, hogy e hídra lépjen.
.
56. Testi erő, szép arc, lelki tehetség:
Nincs ember, akinek mindez ne tessék.
De azt, kiben ez vagy az nincsen, nem szabad
Lekicsinyleni, mert mindent Isten ad.
.
57. Ha néha-néha észrevennéd,
Hogy nem hajlasz jóra, se szépre,
Állj meg, mielőtt megkezdenéd
A rosszat, s jó lesz a vége.
.
58. Kérdezd meg magadtól, miért szeretnek
A társaid most? S kérdezzed azt is, hogy elébb
Mért nem szerettek? Mi volt az oka ennek?
Te hallgatsz. Jól feleltél. Elég, fiam, elég.
.
59. Beszélni ezüst, hallgatni arany,
Beszélj, de csak akkor, ha van
Ok s alkalom rá, mert bizony a nélkül
Magad s a más feje is beleszédül.
.
60. Kinek szíve, lelke sok erénnyel ékes,
Aki e világon minden szépre képes,
Király lányának is méltó irigysége,
Tündér szépségénél nagyobb a szépsége.
.
A kisbaconi iskolás gyermekeknek, 1911
EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet
vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza
1.
A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –
a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?
Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.
Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?
2.
Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,
az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.
A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.
A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.
3.
A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.
Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.
De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,
anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…
4.
A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,
akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,
és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,
ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.
5.
Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,
akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,
edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és
a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…
6.
És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,
akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal
és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.
A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …
7.
És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat
a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.
Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,
egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…
8.
De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,
avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,
a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,
ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.
9.
A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,
és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.
Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,
de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat
10.
Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása
nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,
hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,
mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.
11.
Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,
s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –
de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,
akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!
12.
Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:
hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,
humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás-otthon,
gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…
13.
A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,
a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –
gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –
jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!
