Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek

Életminőség/boldogság ABC – XIV.

Írta: Nagy Jenő · 2025. december 13.

kb. 31 perc olvasás

Eugéniusz:

A létrontások és/vagy a létjavítások

Szellemi segítség lélekbátor keresőknek

Az ön/emberismeret-szeretet igaz tükre

pppppppppppppppp

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan ember

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások magyarán írva

ppppppppppppppppppp

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki-testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

pppppppppppppppppppppp

Petőfi Sándor:

A PUSZTA, TÉLEN

Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!

Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda;

Amit a kikelet

És a nyár gyüjtöget,

Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli,

A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli.

Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával,

Sem a pásztorlegény kesergő sípjával,

S a dalos madarak

Mind elnémultanak,

Nem szól a harsogó haris a fű közűl,

Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűl.

Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,

Alant röpül a nap, mint a fáradt madár,

Vagy hogy rövidlátó

Már öregkorától,

S le kell hajolnia, hogy valamit lásson…

Igy sem igen sokat lát a pusztaságon.

Üres most a halászkunyhó és a csőszház;

Csendesek a tanyák, a jószág benn szénáz;

Mikor vályú elé

Hajtják estefelé,

Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődül,

Jobb szeretne inni kinn a tó vizébül.

Leveles dohányát a béres leveszi

A gerendáról, és a küszöbre teszi,

Megvágja nagyjábul;

S a csizmaszárábul

Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol,

S oda-odanéz: nem üres-e a jászol?

De még a csárdák is ugyancsak hallgatnak,

Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak,

Mert a pince kulcsát

Akár elhajítsák,

Senki sem fordítja feléjök a rudat,

Hóval söpörték be a szelek az utat.

Most uralkodnak a szelek, a viharok,

Egyik fönn a légben magasan kavarog,

Másik alant nyargal

Szikrázó haraggal,

Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő,

A harmadik velök birkozni szemközt jő.

Alkonyat felé ha fáradtan elűlnek,

A rónára halvány ködök telepűlnek,

S csak félig mutatják

A betyár alakját,

Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló…

Háta mögött farkas, feje fölött holló.

Mint kiűzött király országa széléről,

Visszapillant a nap a föld pereméről,

Visszanéz még egyszer

Mérges tekintettel,

S mire elér a szeme a tulsó határra,

Leesik fejéről véres koronája.

Pest, 1848. január

Petőfi Sándor

TÉLI VILÁG

Megölte valaki magát,

Az hozta ezt a rút időt.

Fuj a szél, táncol a tányér

A borbélyműhelyek előtt.

Hol a boldogság mostanában?

Barátságos meleg szobában.

A napszámos, napszámosné

Tuskót fürészel és hasít;

Daróc pólyában gyermekök

A szélvésszel versenyt visít.

Hol a boldogság mostanában?

Barátságos meleg szobában.

Jár nagy léptekkel föl s alá

A katona az őrhelyen,

És számlálgatja lépteit;

Kínjában mást mit is tegyen?

Hol a boldogság mostanában?

Barátságos meleg szobában.

A hosszulábu drótostót

Kopott gubáját cepeli;

Az orra érett paprika,

S hidegtől folynak könnyei.

Hol a boldogság mostanában?

Barátságos meleg szobában.

Barangol a vándorszinész

Egy falutól a másikig;

Meleg ruhája nincs ugyan,

De mindazáltal éhezik.

Hol a boldogság mostanában?

Barátságos meleg szobában.

Hát a cigány?… vacog foga

A rongyos sátorok alatt;

Kopogtat a szél és bemegy,

Bár a cigány nem szól: szabad!

Hol a boldogság mostanában?

Barátságos meleg szobában.

Megölte valaki magát,

Az hozta ezt a rút időt.

Fuj a szél, táncol a tányér

A borbélyműhelyek előtt.

Hol a boldogság mostanában?

Barátságos meleg szobában.

Pest, 1845. február

p 1.

p Igénytelen

p Amilyen alaposan

p válogatod meg testi táplálékod,

p s ott meglehetősen finnyás vagy,

p válogatós, igényes, egy gurman,

p oly nemtörődöm módon

p fogyasztod a szellemi tápot:

p ez lehet szemét, moslék,

p hányás, méreg, romlott stb.

p Alkoholisták

p Az egyik csak simán alkoholista,

p akinek legalább bűntudata van

p és többnyire gyógyulni is akar,

p a másik sokkal nehezebb eset:

p mivel ő egy ún. munkaalkoholista,

p aki még felettébb büszke is bűnére,

p pedig nem rendeltetésszerűen használja

p testét-lelkét, önmagát is kizsákmányolja,

p és szerettei életét is beszűkíti/szürkíti…

p Jövő-képtelen

p Akinek csak egy nap a világ

p Aki épp csak az orra hegyéig lát

p Aki örök haragosa a szomszédnak

p Aki levágja az aranytojást tojó tyúkot,

p Aki eladja azt a hajót, amin épp utazik,

p Aki ma nem tud lemondani a jobb holnapért

p Maximalizáló

p Sarokba szorítod

p az aranyos cicuskát,

p sőt- az anyamacskát!

p Ki is hozod belőle a

p neked legrosszabbat,

p a vérengző vadállatot

p (kikaparja a szemed)

p Leköteleződés

p Nincs ingyen vacsora

p Szabadnak gondolod magad,

p hogy bárkitől bármilyen ajándékot elfogadj,

p pedig minden egyes eset szabadságod kurtítja.

p Ez akkor nagy baj, ha cserébe bűnös előnyt várnak…

p Savanyú a szőlő

p Okosan megideologizálod

p amúgy kínzó magányosságodat,

p tartósan és végleg becsapod magad,

p alkalmi-tartós fájdalomcsillapítás helyett,

p az egyedüllétnek az – amúgy létező – előnyeit,

p a párosnak meg a hátrányait hangsúlyozva túl!

p Ideális alattvaló

p Miért élsz úgy itt és most

p mintha még kiskorú lennél,

p mintha gondnokság alatt lennél,

p mintha éppen börtönben lennél,

p mintha el lennél tiltva a közügyek gyakorlásától –

p miért hagyod még, hogy nélküled döntsenek rólad?

p Rossz gátlás

p Élelmes vagy élhetetlen?

p Te annyira „jólnevelt” vagy,

p vagy inkább szemérmes, gátlásos,

p aki nem szeretne élelmesnek látszani:

p hiába kínálnak meg egyszer finomsággal,

p megköszönöd, de nem fogadod el.

p Mivel ezt ezután többet nem ismétlik,

p te meg röstellsz nyíltan, szóval is kérni,

p ezért nemcsak éhen maradsz,

p de végül megneheztelsz mind

p vendéglátódra, mind magadra….

p Veszíteni

p tudni kellene

p Ha nem nyersz, sértegeted a győztest?

p Ha vesztésre állsz, felállsz s elvonulsz?

p Ha épp most erősebbtől kaptál ki,

p akkor se ülsz le máskor, mással?

p Ha nem volt szerencséd,

p akkor is magad korholod?

p Ha hibádból vesztettél,

p ezt nem bocsátod meg,

p el van rontva a napod, heted-havad?

p Ha nem te vagy a legjobb a játékban:

p akkor minden másban is feladod?

p Hasonmás klub

p Hasonló a hasonlónak örül?

p Hiába van szám szerint sok kapcsolatod,

p ha ezek mind hasonló emberekhez kötnek:

p ugyanazokat az életstratégiákat példázzák,

p a lelki problémákat ők hasonlóan „oldják meg”:

p például valamilyen testi-lelki drogba, alkoholba,

p vagy munkaalkoholizmusba fojtják bánatukat…

p Mérce

p Ahhoz képest jó vagy?

p például a grundon foci-

p kapusnak korodhoz képest.

p de a szakmádban, hivatásodban

p nem védekezhetsz ezzel.

p ott a mindenséggel mérd magad!

p máskülönben te leszel

p focisták között a legjobb filozófus,

p és filozófusok között a legjobb focista.

p Dicsérve szidni

p Megdicsérem a fiam,

p „bezzeg ő milyen mintaférj!”

p hogy egy mozdulattal egyből lehúzzam a férjem!

p Mindezzel magamról állítok ki rossz bizonyítványt…

p Játszma

p Magamat azért szapulom piszkosul,

p hogy te azután annál inkább dicsérhess –

p „önostorozásom” csak egy felhívás a hízelgésre,

p hiúságom mentől gyakoribb-erősebb legyezgetésére

p Öngyilkos

p A nagy szent könyvek

p holt betűihez bilincselve,

p s nem a jó szellemtől vezérelve

p rohasztják el magukat az emberek

p (mint anno az etruszkoknál a kínhalál:

p az elevent a holthoz erősítve sorsára hagyni)

p Álomfejtő

p Vagy semmit nem foglalkoznak álmaikkal,

p mintha azokhoz nekik semmi közük sem lenne,

p avagy belepistulva tényleg szó szerint értik azokat,

p ill. naponta „szakértőkhöz” rohangálnak a megfejtésért…

p Bűnbak

p Nincs bátorság az önvizsgálatra,

p helyette intenzíven bűnbakot keres,

p akire minden bűnt rá lehet olvasni,

p és ami átmenetileg meg is nyugtatja –

p majd mehet minden ugyanúgy tovább

p nagy életlendülettel a régi rossz vágányon…

p Orvosi eset

p Együtt nem működő –

p Menj az orvoshoz nagykabátban,

p így vizsgáltasd meg magad,

p ne mondd el, hogy igazából mi fáj,

p ne mondd el, mi bántja a lelked,

p majd szúrd le, ha placebót ír fel,

p hogy szimulánsnak néz, és kéri,

p hogy ne rabold drága idejét

p Maga-mentő

p Nem ülteti el a magot,

p hetvenszeres termés helyett

p még az az egy óvott mag is elpusztul!

p Vagy megeszi: jól nem lakik, majd éhezik.

p Aki menteni akarja életét, elveszíti azt!

p „Használd el magad!” (lásd: Tolcsvay L. dala)

p Árnyékbokszoló

p Mindenfelé üt-vág,

p nem nézi, nem láthatja kit és hol ér az ütés

p hátha így csak eltalálja azt az egy ellenséget is

p Igaz, beszerez eközben még hozzá pár újat is,

p és a legtöbb ütés-vágás épp elő-szeretteit éri…

p Kivétel

p Ő nem általánosít

p amíg ő nem halt meg,

p addig nem hiszi el, hogy ő is halandó lény,

p ő egyetlen példány, belőle nincs/volt/lesz több

p (így váratlanul, készületlenül kel az utolsó útra)

p Befolyásolhatók

p Mint egy szivacs, vagy

p egy hajlékony nádszál, szélkakas,

p mindig annak a véleményét osztja,

p akivel éppen a legeslegutoljára beszélt

p Vagy a véleményvezér szavát szajkózza.

p Vagy mindenben a többségét osztja.

p Nincs szilárd/szent meggyőződése…

p Olcsó

p Olcsó húsnak híg a leve

p A nagyon olcsó többnyire nagyon ócska,

p a végén ráadásul még nagyon drága is lesz,

p mert kevesebbet tud, és hamar kidobható stb.

p (az sem igaz, hogy a legdrágább a legjobb –

p meg kell találni azt középkategóriás terméket,

p ami éppen a te szükségletednek megfelelő)

p Érzéstelenítő

p Hogy sose érezzen fájdalmat,

p egyszer s mindenkorra érzéstelenítteti magát.

p Későn kapcsol: így akkor mást se fog érezni

p (ahogy az se, aki a bántásoktól félve, tartva

p tetőtől talpig – lelki – páncélruhát ölt magára)

p Kontár

p Mint aki buzgón nekilát,

p hogy a szálfából mestergerendát faragjon.

p de elrontja, s így már kapanyelet próbálna,

p de azt is elbaltázza, s örül a fogpiszkálónak is

p (pazarolja a fát/saját jobb ügyre méltóbb idejét)

p Irreverzibilitás

p Visszacsinálhatatlan

p Előbb vág, azután mér

p Előbb amputál, azután analizál

p Kolbászból már nem lehet disznó

p A kimondott szót nem lehet visszaszívni

p A sorsfordító döntéseket nem lehet visszacsinálni:

p az élet nem játék, ami bármikor nulláról újrakezdhető

p Finnyás nyanya

p Addig-addig válogatsz,

p míg minden valamirevaló kérőd odébbáll,

p s be kell érned azzal, aki egyáltalán hajlandó elvenni,

p különben élhetsz penészvirág és stigmatizált vénlányként

p (még szerencsés volt, aki Rigócsőr királyfit is kikosarazta,

p és aki egy kis nélkülözés-megalázás lecke után jött rá,

p hogy hercegnő létére mégsem egy koldus felesége lett…)

p Bűz

p Először

p még mellbe vág a büdös,

p a penetráns, facsarja orrod,

p de akkor rögtön nem szólsz,

p hisz még itt olyan új fiú vagy.

p azután meg már te is megszokod,

p az újakat meg beszoktatod…

p A jó gyerek

p Féltékenyen irigykedsz

p a tékozló fiúra, a bátyádra,

p akit tárt karokkal és lakomával vár apád,

p te meg hiába voltál akkor oly sokáig oly jó,

p inkább te is rosszalkodtál, züllöttél volna?

p (persze a pokoljárását nem cserélnéd el)

p Szerencse/kegyelem

p Egyfelől annyira hiszünk a szerencsében,

p hogy képesek vagyunk lottóra stb. költeni,

p másfelől meg egyáltalán nem akarjuk észrevenni,

p hogy milyen szerepet játszott a szerencse abban,

p hogy még élünk, van munkánk, van házunk stb. –

p lelki önvédelemből elfojtjuk azt a gondolatot,

p hogy mindez egy pillanat alatt odalehet…

p Halhatatlan

p Milyen rossz lenne

p szó szerint, testben is

p halhatatlannak lenni,

p hisz túlélnénk a szeretteinket.

p Ha viszont mindenki az lenne,

p nem lenne igazi tétje semminek,

p nem lenne elmulasztható alkalom,

p nem lenne életre szóló súlyú döntés,

p nem lenne más csak frivol játék…

p Buridán szamara

p Amikor a szamár nem tud dönteni,

p két egyforma nagyságú/illatú széna között

p mert csakis az egyik köteget ehetné meg –

p s a végén a döntésképtelenség miatt éhenhal

p (úgy, mint aki két szék között a pad alá esik…)

p Életkor-zavar

p Tiszteletreméltó

p úgynevezett szép-korúságod

p a te az „örök-ifjúskodás” miatt

p hamar a nevetségességbe fullad

p Mintha szándékosan, „direkt” öregítenéd magad

p a ruházkodásoddal, a szín- és a formaválasztással,

p a drága, feölös/káros plasztikai műtétekkel stb. stb.

p Ha a lelked ápolnád, annak jósága szépítené arcodat…

p Torzó

p Torzszülöttség

p Születési rendellenességeidre rátettél egy lapáttal,

p s nyíltan utálsz vagy titkon gyűlölsz minden rendest,

p minden normális testi adottságú embert, aki élt és él

p Így nem marad időd, erőd, indításod az önépítésre,

p rejtett talentumaid felfedezésére és forgatására…

p Arcod is csúf lesz: a torz lelked hű tükre…

p Szükségállapotos

p Aki örökre berendezkedik a szükséglakásba

p és a szükségmegoldásokra, a buherált szerelésre

p (ezért lóg ki a falból a rázós csupasz villanyvezeték)

p Aki a vészhelyzetben bravúrosan megtanul spórolni,

p de ennek múltán sem változtat, fogához veri a garast…

p Ideje van

p Via activa,

p via contemplativa:

p ideje a láblógatásnak

p és a tenger-átúszásnak –

p ideje van, ill. ideje lenne,

p ha megéreznéd ezt, de te

p pont akkor „szemlélődsz”,

p amikor dönteni kellene…

p Módszertelen

p Próba-szerencse!?

p Vak tyúk is talál szemet?

p De lehet ennél szisztematikusabban is keresni,

p mert így magad minimalizálod a találati esélyt,

p mint aki találomra tűt keres egy szénakazalban…

p Elfuserált messiás

p Elrontás – megrontás

p Minden újszülött egy csodagyerek –

p hogy tesszük-hagyjuk hülyegyerekké válni?

p A szülők és az iskola beleadnak apait-anyait,

p a maradék munkát meg ő maga már önerőből…

p Kíváncsiság

p Addig még, de csak addig

p nem voltál reménytelen eset,

p amíg bátran bármit meg mertél kérdezni,

p s nem rettegtél: megütköznek vagy kinevetnek

p (de otthon, s főleg az iskolában leszoktattak róla)

p Szépérzéketlen

p A vak magyarul úgy is mondható: világtalan

p És aki csak néz ki a fejéből, de nem látja a szépet?

p Szép természeti jelenség, műalkotás, vagy ember

p nézése nem művelte ki látóvá az ő néző szemét…

p Rövidlátó

p Az biztos, amit – ma – megeszel

p Vágd le az aranytojást tojó tyúkot!

p Mit tudni, mit hoz a holnap – ha megéred…

p Miért nélkülöznél/áldoznál ma a holnapért?

p Tényleg csak egy nap a világ!?

p Előrelátó

p Mekkora csapás, megátkozottság lenne,

p ha mindent pontosan és biztosan évekre előre látnánk –

p mintha mi is „isten-átkozta” jóstehetséggel bírnánk,

p esetleg már itt és most harakirit követhetnénk el…

p Vagy ez akár ön-beteljesítő jóslatként működne…

p x

Móra Ferenc

A cinege cipője

Vége van a nyárnak,

hűvös szelek járnak,

nagy bánata van a

cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,

ő is útra kelni.

De cipőt az árva

sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,

szalad a vargához,

fűzfahegyen lakó

Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,

nem ér ő most arra,

mert ő most a csizmát

nagy uraknak varrja.

Darunak, gólyának,

a bölömbikának,

kár, kár, kár, nem ilyen

akárki fiának!

Daru is, gólya is,

a bölömbika is,

útra kelt azóta

a búbos banka is.

Csak a cinegének

szomorú az ének:

nincsen cipőcskéje

máig se szegénynek.

Keresi, kutatja,

repül gallyrul gallyra:

„Kis cipőt, kis cipőt!” –

egyre csak azt hajtja.

Móra Ferenc

A DIDERGŐ KIRÁLY

Mese, mese, mátka, pillangós határba:

Volt egyszer egy király Nekeresd országba.

Nevenincs királynak nagy volt a bánata,

Csupa siralom volt éjjele, nappala.

Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába.

Sűrű könnye pergett fehér szakállába:

„Akármit csinálok, reszketek és fázom,

Hiába takargat aranyos palástom!

Aki segít rajtam: koronám, kenyerem

Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!”

Százegy kengyelfutó százkét felé szaladt,

Tökszárdudát fújtak minden ablak alatt:

„Ki tud orvosságot a király bajáról,

Hol az a bölcs ember, aki jót tanácsol?”

Adott is ezer bölcs ezeregy tanácsot.

De együtt se ért az egy falat kalácsot.

Didergő királynak csak nem lett melege,

Majd megvette szegényt az Isten hidege.

Körmét fúvogatta, keserűn köhintett,

Bölcs doktorainak bosszúsan legyintett:

„Bölcsekkel az időt ne lopjuk, azt mondom,

Hívjátok elő az udvari bolondom!”

„Hallod-e, te bolond, szedd össze az eszed,

Adj nekem tanácsot, akárhonnan veszed.”

„Teli van énnálam ésszel a szelence:

Hideg ellen legjobb a meleg kemence.

Gyújtass be csak, komám” – nevetett a bolond,

S nevetett köntösén a sok arany kolomp.

Kergeti a király ki a sok léhűtőt:

Hozzák fülönfogva az udvari fűtőt!

„Hamar cédrusfával a kandallót tele,

Urunk-királyunknak attól lesz melege!”

Nagy volt a kandalló, akár egy kaszárnya,

El is égett benne vagy száz cédrusmáglya.

Sergett is a király előtte, megette,

Utoljára mégis csak azt dideregte:

„Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,

Már a szakállam is csak úgy reszket bele!”

Nyöszörög a fűtő: „Felséges királyom,

Életem-halálom kezedbe ajánlom,

Most dobtam bele az utolsó forgácsot,

Jó lenne hívatni az udvari, ácsot!”

Nekibúsult erre a didergő király,

Szigorú paranccsal a kapuba kiáll:

„Vágjátok ki kertem minden ékességét,

A szóló szőlőnek arany venyigéjét,

A mosolygó almát, a csengő barackot,

Hányjatok a tűzre minden kis harasztot!

Széles ez országban amíg erdőt láttok,

Kandallóm kihűlni addig ne hagyjátok.

Jaj, mert mindjárt megvesz az Isten hidege,

Csak úgy kékellik már az ajkam is bele!”

Csattognak a fejszék, sírnak erdők, berkek,

Recsegnek, ropognak a gyümölcsös kertek.

Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta,

Fészkit ezer madár jajgatva siratta.

A rengeteg fákból egy szál se maradt ott,

Aranyos kandallón mind elparazsallott.

Didergő királynak de minden hiába,

Nyögve gubódzik be farkasbőr bundába:

„Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,

Csak egy fogam van már, az is vacog bele!”

Nekeresdországban van is nagy kopogás,

Ripegés-ropogás, siralom, zokogás.

Dolgozik a csákány, fűrész, balta, horog –

A király ajtaja egyszer csak csikorog.

Betipeg egy lányka, icike-picike,

Gyöngyharmat tündöklik lenvirágszemibe.

Az ajaka kláris, a foga rizskása,

Csacsog, mint az erdő zengő muzsikása:

„Ejnye, de rossz bácsi vagy te, király bácsi!”

Megfordul a király: „Ácsi, kislány, ácsi!

Azt se tudom, ki vagy, soha se láttalak,

Mért haragszol reám? Sohse bántottalak!” –

Kerekre nyitotta a csöppség a szemét:

„Minek szedetted le a házunk tetejét?

Hó is hullongázik, eső is szemezik,

A mi padlásunkra az most mind beesik;

Elázik a bábum kimosott ruhája,

Vasárnap délután mit adok reája?”

Mint amikor nap süt a jeges ereszre,

A király jégszive harmatot ereszte.

Szemében buggyan ki szívének harmatja,

Szöghaját a lánynak végigsimogatja:

„Ne félj, a babádat ruhátlan nem hagyom,

Bíborköntösömet feldaraboltatom.

Bársonyrokolyája, selyem főkötője,

Lesz ezüstkötője, aranycipellője!”

Most már meg a kislány mondta azt, hogy „ácsi!

Mégiscsak jó bácsi vagy, te király bácsi!”

Örömében ugrált, tapsikolt, nevetett –

S didergő királynak nyomban melege lett!

A tükörablakot sarokra nyitotta,

Városa lakóit összekurjantotta:

„Olyan meleg van itt, hogy sok egymagamnak,

Juttatok belőle, aki fázik, annak!”

Tódult is be nyomban a sok szegény ember,

A márvány-téglákon nyüzsgött, mint a tenger.

Ki is szorult tőlük király a konyhára,

Rájuk is parancsolt mindjárt a kuktákra:

„Asztalt terigetni, ökröt sütögetni,

Fussatok a hordót csapra ütögetni,

Ily kedves vendég még nem járt soha nálam,

Mint a saját népem – nagy Meseországban…”

József Attila:

TÉL

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,

Csorbát, töröttet s ami új meg ép,

Gyerekjátékot, – ó, boldog fogócska! –

S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla

S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hisz zúzmarás a város, a berek…

Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni

És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,

Hogy fölengednének az emberek!

1922. okt.

p 2

p Kétértelmű

p Csiki-csuki

p Nem csak hogy két,

p de egymással szöges ellentétes értelmű:

p úgy mondja az Igen-t, hogy az „i”-t.elharapja,

p és így majd utólag azt Nem!-nek is mondhassa,

p attól függően, hogy melyik lett volna ott a jó…

p És „persze” ő írásban semmit sem ad,

p mert a szó elrepül, de az megmarad…

p Középszer

p A szerény „terrorista”

p Mindenben átlagos vagy,

p soha nem lógsz ki a sorból,

p semmivel nem feltűnősködsz,

p se semmiben nem is vagy kiváló –

p aki nem ilyen, azt meg lehúzod magadhoz

p (hogy ki se derülhessen: lehetne jobban is)

p Különc

p Aki éli ugyan konformista, nyárspolgár életét,

p de a hiányérzete miatt ezt különcködéssel színesíti,

p s legalább így ideig-óráig érdekes beszédtéma lehet.

p Egy unalmas akadémikus filozófus le-letolja gatyáját,

p vagy mond öncélúan meghökkentő, pukkasztó dolgot…

p Paranoia

p Az üldözési mániás.

p aki mindenkire gyanakvó,

p mert szerinte mindenki az életére tör –

p aki így próbál jelentéktelen személyének

p különösen nagy fontosságot tulajdonítani.

p aki így mindig stresszben/menekülésben van.

p leginkább önmaga elöl: bele a halál karjába!?

p Emberautomata

p Stimulálás és reakció:

p egy adott ingerre adott a fix válasz…

p ha bedobod a pénzt, akkor kijön, amit kérsz

p ha elromlik, nem sokat bajlódnak a javításával.

p ő istenigazából már eleve/régóta javíthatatlan…

p Kis Valentino*

p Aki hamis vágyak kielégítése miatt

p – egy napra dúsgazdag úrnak lenni,

p mert az az úr, akinek van sok pénze –

p feláldozza élete hátralevő egy részét

p – de legalábbis ifjúkora legszebb éveit –

p Egy nap dolce vita – majd a biztos börtön.

p *ez egy magyar játékfilm címe (Jeles András)

p Néma

p Annyira ön-cenzúrázod magad,

p hogy a végül már nem mondasz semmit,

p maximum udvariassági formulákat, töltelékszót,

p üres közhelyeket – ha a hallgatás bántó lenne,

p mert annyira félsz, nehogy megbánts valakit,

p nehogy félreértsenek, nehogy kinevessenek…

p Gyerekszáj

p Nagy sikered volt a beszólásaiddal,

p de legalábbis nagy volt a hatásuk,

p amikor még tapintatlan is lehettél

p te meg úgy maradtál, „szókimondó”,

p ki nem tud féket tenni a nyelvére…

p Lejtőn

p Még nullán se: mínuszban,

p a kevesebb sokkal több lenne:

p hízelgő, rossz utakra vivő stb. stb.

p álbarátok szoros, „kilátástalan” gyűrűjében,

p jó tempóban „haladsz” egyre beljebb a pokolban…

p Ki mit tud

p Keveset tud, ami fontos lenne,

p de még azt is csak körülbelül, vagy rosszul…

p de sokat tud felesleges, lényegtelen dolgokról,

p ami viszont nem csak hogy haszontalan, de káros…

p Amit mégis jól tud, azt rosszul, de amit rosszul,

p azt viszont igen jól csinálja (pl. protokoll orvos)

p A fösvény

p Aki magára se, családjára se költ

p Aki fillérre elszámoltatja b. nejét

p Aki minden bevételét újra befekteti

p Akinek minden kiadás kidobott pénz stb. stb.

p (a protestáns etika/a kapitalizmus szelleme)

p p.s.: öregen végig nézi, hogy tékozolnak a fiai…

p Ön-kényeztető

p Minden napod lehet az utolsó:

p kényeztesd hát agyon magad!

p halmozd csak az élvezeteket!

p Ne sajnálj magadtól semmi jót –

p élj úgy, ahogy Marci élhetett Hevesen!

p Légy példa: élvhajhászból megcsömörlött…

p Ott-hontalan

p Vágd el a gyökereid, ültesd át a vén fát, légy hontalan

p Hozd magad itthon szinte lehetetlennek látszó helyzetbe,

p hogy még magadat is majdnem meggyőzzed a kivándorlásról

p Idegenben idegenként meg olcsó vígasszal gyógyítsd lelkedet.

p A külcsín

p Neked mindegy, milyen ruha van rajtad –

p ócska kopott, piszkos, büdös, hülye feliratos stb.

p hisz te egy filozófus vagy csak egy segédmunkás vagy.

p miért is mosakodnál, fésülködnél, borotválkoznál stb.?

p Belbecsed rejtve marad, mert ki is állna szóba veled…

p A piperkőc

p A dandy, aki naphosszat a tükör előtt áll

p aki órákig válogatja, váltogatja alsó-felsőneműit

p aki mindenféle pacsulikkal keni, fújja be magát

p (míg lassan este lesz, s másnap kezdeti az egészet elölről)

p Rossz vásárt csináló

p Te kapsz párperces, félórás intim együttlétet,

p és tegyük fel: netán közben jól is érezted magad –

p de kapsz utána egy bírósági idézést – apasági kereset,

p fizetheted évtizedeken át az ellened nevelt gyerek tartását

p Nem gazdaságos

p Nem rentábilis kapirgálós csirkét tartani,

p vagy a veteményessel, gyümölcsfával bajlódni?

p Inkább elmész „neonfényes” üzembe robotolni,

p hogy megvehessed a Tesco gazdaságos „élelmiszert”

p Értékbecsüs

p Ami ingyen van, azt nem becsülöd

p Nem adsz hálát érte, hogy jó levegőt szívhatsz,

p ami meg nagyon drága, azt nehezen veheted meg:

p füstben gázálarcban gürizel, hogy menő autón járhass be…

p Rossz kereskedő

p A bírhatót eladod álompénzen

p Olcsón kibérelhető a lelkiismereted…

p A szüzesség leértékelve – egy ziziért kótyavetyéled

p Hamis gyöngyökért lemondasz szülő- és termőföldedről

p Rizikómentes

p Kis kockázattal nagy haszon?

p Igen, ha például lottószelvényt vásárolsz:

p párszáz forintot veszthetsz, de milliárdot nyerhetsz.

p („csak” éppen esélyed egy a nagyon-nagyon sokhoz)

p Közismert

p Mindegy mit, csak beszéljenek rólad?

p neked mindegy, hogy híres vagy hírhedt vagy?

p nyilvános öngyilkosság, vagy merész merénylet?

p A következményekre/családodra már nem gondolsz…

p Botrányhős

p Akiknek nem adatik meg,

p hogy igazi hősök lehessenek,

p – pl. szerencséjükre nem kell hősi halált halniuk -,

p de ez minden vágyuk, – ezért pótcselekvésekben,

p száj/botrányhősködésben élik ki magukat/ezen óhajukat

p Kiismerhetetlen

p Sose lehessen nálad tudni,

p hogy mikor tréfálsz, s mikor nem!

p Téged még a baráti köröd se ismerhessen ki…

p Még a csapattársaid se ismerhessék ki a cseleid,

p még ők se tudhassák, melyik pillanatban mit lépsz…

p Védőoltott

p Aki a teljesen biztosra törekedve

p nem akar semmit a – fatális? – véletlenre bízni,

p – és saját gyógyulása felelősségét az orvosra hárítja -,

p minden elképzelhető betegség ellen beoltatná magát…

p ha lehetne, akkor még az öregedés, sőt a halál ellen is!

p Korbács/mézesmadzag

p Még nem érett erkölcsi lény,

p akit csak jutalommal és büntetéssel lehet motiválni

p aki csak azért „jó”, mert fél a várható büntetéstől –

p végső soron pedig az örök kárhozattól… és szenved,

p mert a mennyországban majd mindenért kárpótolják…

p Szem előtt

p Csak akkor végzed jól a dolgod,

p ha a szüleid, tanáraid, a főnököd a hátad mögött állnak?

p Élj úgy, mintha isten vagy egy derék ember mindig nézne!?

p de ehhez a külső elvárásoknak már bensővé kellene válniuk…

p Képmutató

p A szentfazék, akinek a füle kormos

p A képmutatás a bűn hódolata az erény előtt,

p de a látszat fenntartására fecsérli lelki erőit…

p Nagyobb baj, ha már a bűn erényként mutatja magát…

p Szálka és gerenda

p Vedd ki előbb saját szemedből a gerendát,

p és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy

p esetleg kivehesd atyádfia szeméből a szálkát,

p amit te most látászavartan gerendának nézel…

p Hitelvesztő

p A játékból „Farkas” -t kiáltó pásztorfiú,

p akinek a bajban már nem jönnek segíteni…

p Vagy a sokat-rendszeresen hazudó ember,

p aki egyszer hiába szeretné az igazat is elmondani

p Árnyékbokszoló

p Behunyt szemmel vagdalkozol,

p hogy az egy ellenséged megüssed –

p és pont azt éred, aki a legközelebb áll hozzád

p (Üsd, vágd: nem apád, nem anyád!? Dehogynem!)

p Kármentő

p ha a „jóisten” jégesője elveri a termést,

p akkor te dühödben ásóval-kapával besegítesz

p úgymond: hadd lássuk uramisten, mire megyünk ketten

p ezzel nem a jóisten eszköze, de az ördög jobb/balkeze vagy.

p Prokrusztész ágy

p Fakó minden teória, a lét aranyló fája zöld,

p s te így, ilyen kifakultan látod a virágzó rétet,

p a nagy mindenség ki-kibújik a rendszeredből –

p de te addig csonkítod, míg bele nem gyötörhető…

p A család nemtője

p Ha rablótámadás érné szeretteidet,

p akár az életed árán is megvédenéd őket,

p (legalábbis ezt most fennen hangoztatod)

p de hogy a krumplit ma te pucold meg,

p az neked már nem elég magasztos feladat…

p Statiszta

p Olyan az egész élete,

p mint azon a filmszereplő statisztáé,

p aki csak egy-egy jelenetben tűnik fel,

p a teljes történetben nem oszt, nem szoroz,

p arra kap instrukciót, de az egészet sosem látja…

p Kebelbarát

p Álbarát fel nem ismerő

p Kígyót melengetsz kebleden,

p az feléledve rögtön beléd mar,

p vagy a végén óriáskígyóvá nő,

p és rád tekeredve meg is fojt…

p Macska természet

p (Lásd pl.: Frakk és a cicák állatmeséje.)

p Álnok, törleszkedő, hűtlen macskaként viselkedő

p aki folyton csak szemtelenül követelőzik a gazdájától,

p és ha úgy adódik, az első alkalommal meg is lopja azt…

p (közben még feljelentve, rágalmazva a házőrző kutyát)

p Bemenet Elek

p Az egyik ajtóstól ront a házba,

p a másik még csak nem is kopog, zörget,

p és méltatlankodik, hogy nem eresztik be…

p És van, aki viszont nyitott, kitárt kapukat dönget.

p és van, akit kidobnak az ajtón, s visszamegy az ablakon

p Képzelt beteg

p Magát betegnek tettetve

p anyagilag is élősködik a családodon

p de még ennél is jóval nagyobb baj az,

p hogy a képzelt beteg terrorizálja a kis családját,

p és busásan fizeti a léhűtő szélhámos „doktorokat”

p (s előbb-utóbb bele is tanul a betegségbe – úgy marad…)

p Irigy kutya

p Inkább betegre zabálod magad,

p csakhogy a másiknak ne jusson egy falat se,

p legközelebb viszont – pont ezért – te halsz éhen…

p „Irigy kutya, bújj a lukba, onnan meg a WC-lukba”

p Protekciós

p „Szocialista összeköttetéseid” révén

p ugyan sikerült a főszerepet megkapnod,

p de nagy bajban vagy, ha lehull a függöny

p és a közönség, az ezerfejű cézár fog ítélni

p Békaperspektíva

p Nem mer/vagy nem képes

p a humor magaslatára felmászni,

p ahonnan eltörpülne óriásinak látszó gondja –

p így viszont a kis gond is óriásként fenyegető…

p Pedáns asszony

p Tisztaságmániád őrületbe kergeti társad,

p otthontalanná teszi a helyet, ahol él(né)tek –

p pedig te csak a kosz/rendetlenség ellen vagy

p te csak előszeretteidnek akarsz tiszta életteret…

p Tökély

p Amíg nincs tökéletes rend

p és tisztaság a lakásban,

p addig nem kezdesz bele

p még egy könyv olvasásába sem –

p erre csak a maradék időt fordítanád,

p ha lenne ilyen szabad időd, de nincs,

p mert mindig találsz tennivalót,

p nehogy szó érje a ház elejét…

p Mamahotel igazgató

p Hogy is viselnéd el azt a szörnyűséget,

p hogy évtizedeken át (el)nevelt édes fiacskádat

p – aki elment férjed után egyetlen támaszod –

p csak úgy ukmukfukk elrabolja egy vadidegen?

p Ráadásul ő se akar felnőni – infantilis lesz…

p Helyettesítő

p Imádkozhatsz értem, de nem helyettem

p Adhatsz tanácsot, de helyettem nem dönthetsz

p Drukkolhatsz nekem, de helyettem nem vizsgázhatsz le

p De te olyan nagyon „jó anya” vagy, vagy az akarsz lenni,

p hogy mindent helyettem csinálnál, s pont ezzel is ártasz…

p Hazardőr

p Életveszélyes helyzetek kerülése/keresése

p Mit akarsz ezzel magadnak/másnak bizonyítani?

p Öncélú istenkísértés – extrém sport – pénzkereset

p pl. menekülő művészek pénzéhes mutatványai (Houdini)

p Bamba

p „Mondják ostoba, buta,

p együgyü, hüle emberről,

p aki mindent szájtátva csudál, bámul.

p népies nyelven rokonai: bákó, baca,

p mamlasz, málé, mámmám, mamuk.”

p Igazodás

p Vagy mindig a többségnek van igaza,

p arra voksolj, aki várhatóan nyer majd –

p mindig annak adj igazat, akivel beszélsz…

p Vagy te ne hallgass soha senkire,

p csak mindig menj a saját fejed után,

p hiszen te olyan jó fej vagy – vagy nem?

p Tor

p Lex talio

p Amit még ma

p megtorolhatsz,

p megbosszulhatsz,

p ne halaszd holnapra:

p ne maradj adós – sőt:

p duplán fizesd vissza!

p majd ülj győzelmi tort…

p Majd meg persze halottit,

p hisz az „ellenség” is visszavág…

p Vicces

p Igyekezz mindig

p viccesen beszélni,

p de menjél biztosra:

p s te magad nevess rajta

p legelőször és a legjobban!

p (csoda, ha inkább rajtad nevetnek?)

p Nedv

p A humor

p annyira emberi

p és az élet sava-borsa:

p ironizálj, gúnyolódj, poénkodj stb. –

p hátha minden barátod sikerül elüldöznöd!

p Komor

p Az emberi élet

p annyira komoly, sőt halálkomoly,

p hogy csak komoran lehet végigcsinálni.

p Ha netán meg-megkísért a nevethetnék,

p akkor gondolj temetésre, templomra stb.

p Gazdálkodj okosan

p Véges lelki erőddel, időddel

p energiáidat az önigazolásra

p vagy folytonos panaszkodásra,

p és a tüntető önsajnáltatásra fordítsd

p Kötekedő

p Menj biztosra,

p állíts nyelvi csapdát,

p hogy ne lehessen jó válasz:

p – Azt mondtad, hogy kurva az anyám?

p – Én? Már hogy mondtam volna!

p – Hát hazudok én?

p Perlekedő

p Minden sérelmedért

p ha máshogy nem megy,

p akár a bíróságon keress elégtételt!

p Kerül, amibe kerül, ha rá is költöd a gatyádat is…

p (okosként sose engedj, inkább szamárként szenvedj)

p x

Reviczky Gyula

Télen

Hópelyhek szállnak, szálldogálnak,

Megint egy évet sírba zárnak.

Lágy szemfedője hólepel,

Bent lobogó láng fénye mellett

Talán a szép nyárról csevegnek,

Kiket fagy, hó nem érdekel.

Ha zúg a szél, havat söpörve,

Megtérnek csöndes házi körbe,

Feledni szélvészt, zúzmarát.

Ha künn a vihar egyre jobban

Tombol, megfér egy kis sarokban

Az ellenség s a jóbarát.

Óh, mindig igy van e világba’!

Kiket baj ér vagy sors csapása,

Együtt busúlnak rendesen.

Boldog, kinek van púha fészke,

Ki, ha bu gond szállott fejére,

Egy kis sarokba’ megpihen.

Dsida Jenő

Hideg téli est

Életünk hulló karácsonyfáján

halkan repesnek a lángok.

Fölöttünk és bennünk hömpölyög

a hidegáramú csönd.

Mosson ki, vigyen magával

fodros hátán mindent, ami volt:

esdő várakozások meddőségét,

kulcsoltkezű, hasztalan imákat.

Hópárnás nagy fenyők alatt

üljünk le a törpék közé,

burkolózzunk a hallgatásba

s húnyjuk le félig a szemünket.

S míg csillagok kezdenek pislákolni,

töprengjünk az eljövő felől:

hogyan kellene megszólalni?

S mindent elülről kezdeni?

Benedek Elek

Téli esték

Óh, szép téli esték, mikor a tűz pattog

A vén kandallóban,

Minden esték között a legszebbek vagytok

Gyermekkorom óta.

Hát még amióta hozzátok vénültem,

Fejem dér üté meg…

Nagy fiúk, nagy lányok, unokák körülöttem.

Hogy szeretlek téged!

Órák hosszat ülök kandalló tövében,

Lobognak a lángok,

S egy-egy tündérmesét, mit hallottam régen,

Elé-elérántok.

S amint én csüngöttem édes apám ajkán,

Mikor gyermek voltam,

Amint a mese volt altató dajkám,

Épp úgy van az mostan.

Óh, szép téli esték, ti most is az vagytok,

Mik egykor valátok,

Öreg kandallóban a tűz most is pattog,

Lobognak a lángok.

Mesemondó esték, ti nem változátok,

Csupán a személyek…

Akkor apám mesélt, emlékét áldjátok!

Mostan én mesélek…



EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás-otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

