Életminőség-vizsgálódás – V.

Írta: Nagy Jenő · 2019. január 20.

kb. 8 perc olvasás

Képtalálat a következőre: „balga festmény”

Életminőség-vizsgálódás – XXI.

Boldog-boldogtalan, bölcs-balga

Táltosparipa helyett állatorvosi ló

Édenkertek helyett a földi poklok

Képtalálat a következőre: „balga festmény”

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY

A BÉKÉTELENKEDŐ

TAVASZ

Ejnye, már az esztendőnek

Silány napjai eljőnek,

Itt a kedvetlen tavasz.

Locsos, pocsos minden napja,

Komor a bőjtmás hónapja.

Április csalárd, ravasz.

Sovány szelek süvőltése,

Száraz porral kerengése

Torkot, mellyet terhelő

Huruttal kerűl elő.

Kinek volna kedve benne!

Bárcsak hamar vége lenne

Únalmas óráinak.

Szemem bármerre tekintsen,

Sem gyümőlcse semmi nincsen

Kertem puszta fáinak.

Mit ér zőldje a szőlőnek,

Ha rajta fürtök nem nőnek,

Mit ér a bimbó, virág,

Ha körtvélyt nem nyújt az ág?

Barmaim, jaj, be soványok,

Elfogyott a takarmányok,

Már sem széna, sem mező,

Ezer az ember szükségi,

Nincs új, elfogyott a régi,

Majd kihúz az éhező.

Ó, bárcsak hamar nyár lenne,

E silány tavasz elmenne;

Uram! Uram! talán már

Nem is fog már lenni nyár!

NYÁR

Haj, haj, no! be elfáradtam,

Ugyan nagyon megizzadtam,

Adjatok egy kis vizet!

A nyári napnak hésége

Éltünk terhe, veszettsége

Csak, csak illyennel fizet;

Uram, szűntesd a héséget,

Mert magunkat is eléget.

Tikkasztó kánikulánk

Bűnünkért van csapva ránk.

Testünket alig bírhatjuk,

Lélekszakadva aratjuk

Ami kis termésünk jött;

Vetegettük hideg szélbe,

Most takarjuk forró délbe

Dudva és bogács között;

Amit e’ még meg nem fojtott,

Szipoly és sáskaraj tojt ott,

S amit ez is meghagya,

Elsütötte a ragya.

A hosszú napnak terhétől,

A munka keménységétől

Csigázódik életünk.

Mégis mindezért végtére

Mi a szegény ember bére?

Aggunk s alig ehetünk.

Mennykő, villám és mennydörgés

Mind, amit nyer a könyörgés,

Forgószél és jégeső,

Ami a munkánkra jő.

ŐSZ

A fejem már majd megbódúl,

Annyi a gond, melly rámtódúl,

Érik a gohér nagyon.

Szintúgy félek még előre,

Ha ránézek a szőlőre,

A szüret s baj itt vagyon;

Restellek már ki is menni,

Eső esik, mit kell tenni,

Alhatnám is, de nem is,

Mozogni kén nékem is.

Most jőnek már, haj, most jőnek

A megaggott esztendőnek

Legkomorabb részei,

Borong, tolong a kedvetlen

Őszi felhő, és szűnetlen

Bugyognak lőcs cseppjei.

Bent ásítok, kint meg ázom,

Bent didergek, kint meg fázom,

Szomorú ősz, haj, haj, haj!

Benn is baj most, kinn is baj.

Bárcsak meleg napfény vólna,

Vagy kemény télre hajólna

Már ez a locspocs idő.

Mert most setét ködbe fedve

Sínlik az embernek kedve,

S azért hozzám más se jő.

De ha jő is, mit csinálunk?

Csak únalom lakik nálunk;

Most is bú és álom nyom:

Jaj be fáj a vékonyom.

TÉL

No eljöttél valahára,

Gyászos tél, a főld nyakára,

És az erszényt oldozod:

Együk most már munkánk bérét,

Igyuk saját testünk vérét,

Már az inséget hozod.

Igazán, hogy minél rosszabb

A te részed, annál hosszabb,

Életünkből majd fél rész

A te napjaidba vész.

Elrablod a kikeletnek

Tején hízott természetnek

Gyönyörűségit magad;

Mindent, amit a termékeny

Nyár s ősz adott a vidéken,

Fagyod tőlünk elragad.

Csak számodra munkálódunk,

Érted élünk és aggódunk,

S midőn mindent elragadsz,

Magad csak kedvet sem adsz.

Tömlöccé teszed szobánkat,

Kertünket és gyümőlcsfánkat

Zúzzal virágoztatod.

És azalatt nagy lármával

Kimormolsz szélhahotával

S jégfogad vicsorgatod.

Ne dúld fel minden kedvünket,

Enyhítsd megúnt életünket,

Bocsásd hozzánk a tavaszt,

Szívszakadva várjuk azt.

*

Kapcsolódó kép

*

  1. Az A-t kimondtad, de a B bent rekedt
  2. Bizonyítási kényszerből lesz istenkísértő
  3. A dolgok könnyű vége: egy kutyát szeretget
  4. Nem a nevető harmadik: a két ördögfióka nyer
  5. Dafke nyílt kártyákkal játszik hamiskártyások ellen
  6. Eszed köszörülése közben befagy a meleg szíved
  7. Amilyen szőrös és hideg kívül, épp olyan belül is
  8. Nem gyakorlod a szeretetet, el is sorvad a szíved
  9. Ágyúval lő verébre – kis haszon helyett nagy kár
  10. Addig kényezteted csemetéd, míg fejedre nő
  11. Akkor ütöd a vasat, amikor már kihűlt
  12. Halat adsz, a hálót megtartod magadnak
  13. Kalács helyett csak jótanácsot adsz
  14. Elvész a pásztor, szétszéled a nyáj
  15. Fél igazat mond – a teljeset elhallgatja
  16. Önbeteljesítő jóslat – a hipochonder sírköve
  17. Részegen hetvenkedő, józanul szégyenülő
  18. Rosszat vetsz, hetvenszeresen terem
  19. Alkoholba fojtott bánatod új erőre kap
  20. A potyautas, akit a tengerbe dobnak
  21. Pékműhelynél ténfereg: ingyen illatszippantó
  22. Bagatell műtét/posztabortusz szindróma-dráma
  23. Megöleti magzatát – vízbe fojt kismacskát
  24. Önveszélyes eufemizmus: abortusz, kaparás
  25. Az egykét nemigen lehet nem elkényeztetni
  26. Jószándék-kövek: gyerekút a pokolba
  27. A bűntudatos elvált anyák kompenzálásai…
  28. Amennyit, sokat segíthetne: annyit árt
  29. Okos telefonon hallgat patakcsobogást
  30. Egy bajára oly büszke munkamániás
  31. Koravén torz, gnóm lelki törpe
  32. Elherdálod, eltékozlod életajándékod
  33. Minek felkelni, ha úgyis meghalsz…
  34. Mindig üres a zsebed: lepisál a kutya
  35. Nem tudsz szabadulni a bumerángtól
  36. Az Ég felé nagyot köpsz és aláállsz
  37. Nem forgatod, elásod talentumod
  38. Simogatod a veszett szelíd rókát
  39. Kiadó, kibérelhető a lelkiismereted
  40. Csak tested árulod, lelke mélyhűtve…
  41. Csak hátsó szándékaid vannak
  42. Késő bánatod eb gondolat
  43. A szennyárral sodródsz a pöcegödörbe
  44. Demagóg ígéretekkel teli padlása
  45. A babárjain csücsül – múltját éli fel
  46. Sohasem hallhatod a szirénéneket
  47. Holtig a szirénsziget foglya maradsz
  48. Egy pofon után bármit bevallasz
  49. A vádalkud: feladod anyád, kedvesed
  50. Elefánt – fölös/káros ötödik kerék
  51. Hibbant – nincs ki a négy kereke
  52. Eszméletlen/rögeszmés, téveszmés

*

Képtalálat a következőre: „balga festmény”

*

EGY

FIATAL

HÁZOSÚLANDÓNAK

HABOZÁSA

Szeme nem sír, mégis nedves;
Képe ráncos; foga redves;
Horgas lába tittyen-tottyan;
Sovány fara egyet lottyan.

Mégis, noha hidegvette,
Legényes a szedtevette:
Ó, Uram! őrizz meg ettől
A vasorrú kísértettől! –

Vén ugyan, vén a kurvanyja:
De van ezüstje, aranyja,
Amellybe ha markolhatnék,
Hozzá jobb kedvet mutatnék.

Csak pénzében lennék vice;
Megölelném histórice,
Férje lennék az erszénynek,
E’ kén a szegény legénynek!

Csokonai Vitéz Mihály

*

Képtalálat a következőre: „balga festmény”

*

  1. Hipnotikus álomban – nem ocsúdik
  2. Magad kitakarod, sebed elvakarod
  3. Nincs, aki csókoljon, s ápolgasson
  4. Megtalálod a szarva közt a tőgyit
  5. Meddő: későn akar nagyon gyereket
  6. Nagy akarásodnak nyögés a vége
  7. Felnőve „előrelátóan” sterilizáltatta” magát
  8. A házaspárnak mindene van/gyümölcs nincs
  9. A beled és a nyelved, fütyid is kilóg
  10. A végbeled oldalt kivezetve – sztóma
  11. Gúzsbakötve táncolsz/szerelmeskedsz
  12. Csak a kályhától tudsz elindulni „táncolni”
  13. Ha elrepül a papír, oda a tudományod
  14. Botfülű és botlábú – rálépsz a lábamra
  15. Folyton kiesel a ritmusból – kizökkensz
  16. Egyszer kinevettek, azóta nem táncolsz
  17. Úgy hárít el egy akadályt, hogy tíz nagyobbat állít helyébe
  18. Úgy hisz istenben, mintha vallása titkolandó halálos bűn lenne
  19. Aki úgy hiszi, hogy csak az ő bőre és testalkata, arca nem tökéletes
  20. Aki úgy hiszi: mindegy, mivel keresi meg az ember a napi kenyerét
  21. Aki úgy képzeli a kivándorlást, hogy innen minden jót visz magával
  22. Aki úgy képzeli a munkamegosztást: majd mások álmodnak helyette
  23. Aki úgy látja: csak mások, és nem ő halad a forgalommal szemben
  24. Aki úgy megy új helyre, hogy közel legyen a kijárat, kész a kifogás
  25. Aki úgy néz magára és másokra mindig, mint az ördög kreatúrájára
  26. Aki úgy segít máson, hogy ő ezentúl már csak tőle legyen függésben
  27. Aki úgy tangózik a szerelmével, ahogy egy kisfiú az ő anyukájával
  28. Aki úgy tesz, mint egy, a szökőár előtt vígan menetelő tamburmajor
  29. Aki úgy tesz, mintha beszélgetne, de nem: szónokol, magában beszél
  30. Aki úgy véli, a prosti, az érdekházas csak testét-bőrét viszi vásárra
  31. Aki úgy véli, hogy mindig mások dolga őt újból jókedvre deríteni
  32. Aki úgy vesz fel és munkáltat alkalmazottat: fizetett ellensége lesz
  33. Aki úgyis felfalja a bárányt, de előbb nyilvánosan meg is okolná ezt
  34. Aki új világot akar felfedezni, de kicsit sem távolodik el a partoktól
  35. Aki újabb orvosságtól, s nem élete teljessé tételétől vár jó egészséget
  36. Aki újból elhatárolódik attól, amit tegnap még tüntetve tett-nem tett
  37. Aki újra kiszolgáltatott gyereke fejéhez vágja: nemkívánt ingyenélő
  38. Aki vagy senkire, még a barátjára sem, vagy aki mindenkire hallgat
  39. Akiből még az orvosának is harapófogóval kell kihúznia: mi a baja?
  40. Akinek a paternalista szülő beavatkozási az isteni gondviselési minta
  41. Akinek bármely gaztett elkövetésére elegendő indok: parancsra tette
  42. Akinek hamis bókokkal nemcsak a sajtot lehet kiénekelni a szájából
  43. Akinek minden halál szörnyű, tragédia – magát a témát is tabusítja
  44. Akinek mindig tiszta a keze, de nagyon mocskos a – női – szája
  45. Akinek nincs egy őszinte, jóízlésű barátja, aki szóljon: ez nem áll jól
  46. Akinél csak egyszer lehet hibázni, utána már szóba sem áll veled
  47. Akit csata közben leghátul, a diadal ünneplésekor az első sorban van
  48. Akitől nemcsak a könnyen, de a nehezen jött is könnyen megy el
  49. Akivel mindig valami gond van, akinek soha semmi nem pont így jó
  50. Aki újra és újra ki akarná érdemelni a legjobb dolgot: a boldogságot
  51. Aki nem tör-törekszik semmi nagyra, nagyobbra – nincs eszménye
  52. Nem tapasztalta meg az alkotás örömét: hatalmaskodó akarnok lesz

*

Kapcsolódó kép

*

ZSUGORI URAM

Esmérek én egy vént. – Ki az? – Neve nincsen:
Régen eladta már aztat is a kincsen;
Sőt míg bírt is véle, magában tartotta,
Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. –
Hol lakik? – Ott látszik, ama kapu megett,
Egy ház, mellyet náddal önnönmaga szegett.
Van két palotája a Piac-utcába,
De azt a rácoknak adta árendába;
Maga e kunyhóba éhezvén kucorog,
S elméjébe mindég a drágaság forog.
Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal,
Tisztelvén a mammont örök áldozattal.
A bús gond béesett orcájában hever,
Mérget kedveltető kincseiből kever.
Olly sárgák orcája sovárgó gödrei,
Mint aranyjára vert királyok képei:
Mint a sírból feljött halott útálsága,
Amellyről minden húst a párka lerága.
Most is azért sóhajt és dúlfúl magába,
Mért nem adhatja az áert árendába.
S öszvekalkulálván saját számadását,
Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását,
Gyász idők! – így kiált, vádolván az eget, –
Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget:
Ma csak harminc arany jött bé a kasszába,
Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába.
Azonba melly szörnyű károm következe: –
Itt jajgat, s fejére kúcsolódik keze –
Melly szörnyű kár! egy szél pénzem elrablotta,
Lantornás ablakom ketté szakasztotta! –

Úgy tűnődik; s talám azt is sajnálja ő,
Hogy a versbe ingyen s potomra jött elő.

Csokonai V. Mihály

Képtalálat a következőre: „fösvény festmény”

*

A kis-nagy világ- és emberrontás/romlás

magyar nyelvű, lelkű-szellemű példatára

Életminőség őrzés, javítás

helyett csak rontás-romlás!?

Plusz helyett nulla, sőt mínusz…!?

Táltos paripa helyett csak állatorvosi ló

A mese, a példabeszéd pont rólad szól!

A baj felismerése már a gyógyulás kezdete –

csak azután jó  időben/helyen keresd a terápiát!

Ismerd meg balga magad, s változtass silány élteden!

Értékeld az „aranyad”, s ami szar, azt ne tartsd annak,

de próbálj „alkimistaként” hátrányból előnyt kovácsolni

Bölcs lélekbátorság nélkül biztos nincs teljes, boldog élet…

Kapcsolódó kép