kb. 22 perc olvasás
Eugéniusz:
Életminőség vizsgálódás ABC – II.
Szempont és témaötlet-gyűjtésem
Létjavítás/rontás Nagy Jenciklopédia
egy magyar velős mondatos példatára

Bölcs-balga boldog(talan) lélek
Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Istengyermek vagy ördög/sátánfajzat
Édenkert/aranykor vagy vaskori pokol

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

Csokonai Vitéz Mihály:
A magánossághoz
Áldott Magánosság, jövel! ragadj el
Álmodba most is engemet;
Ha mások elhagyának is, ne hagyj el,
Ringasd öledbe lelkemet!
Öröm nekem, hogy lakhelyedbe szálltam;
Hogy itt Kisasszondon reád találtam.
E helybe andalogni jó,
E hely poétának való.
Itt a magános vőlgybe és cserében
Megfrisselő árnyék fedez,
A csonka gyertyányok mohos tövében
A tiszta forrás csergedez.
Két hegy között a tónak és pataknak
Nimfái kákasátorokba laknak;
S csak akkor úsznak ők elő,
Ha erre bőlcs s poéta jő.
A lenge hold halkal világosítja
A szőke bikkfák oldalát,
Estvéli hűs álommal elborítja
A csendes éjnek angyalát.
Szelíd Magánosság! az íly helyekbe
Gyönyörködöl s múlatsz te; ah, ezekbe
Gyakran vezess be engemet,
Nyugtatni lankadt lelkemet.
Te a királyok udvarát kerűlöd,
Kerűlöd a kastélyokat;
S ha bévétődsz is, zsibbadozva szűlöd
Ott a fogyasztó gondokat.
A félelem s bú a vad únalommal –
Csatáznak ott a tiszta nyúgalommal.
A nagy világ jótétedet
Nem tudja s útál tégedet.
Ohajtoz a fösvény, de gyötrelemmel
Goromba lelkét bünteted;
A nagyravágyót kérkedő hiszemmel
A lárma közzé kergeted.
Futsz a csatázó trombiták szavától,
Futsz a zsibongó városok falától:
Honnyod csupán az érező
Szív és szelíd falu s mező.
Mentsvára a magán szomorkodónak
Csak a te szent erődbe van,
Hol bíztatásit titkos égi szónak
Hallhatja a boldogtalan.
Te azt, ki megvetette a világot,
Vagy akinek már ez nyakára hágott,
Kiséred és apolgatod;
Magát magával bíztatod.
Te szűlöd a virtust, csupán te tetted
Naggyá az olyan bőlcseket,
Kiknek határtalanra terjegetted
Testekbe kisded lelkeket.
Tebenned úgy csap a poéta széjjel,
Mint a sebes villám setétes éjjel;
Midőn teremt új dolgokat
S a semmiből világokat.
Óh, kedves istenasszony! én is érted
Gyakorta mint sohajtozom,
Mert szívemet baráti módra érted,
Midőn veled gondolkozom.
Ártatlanúl kecsegtetel magadba,
Hív vagy, nem úgy, mint a mai
Színes világ barátai.
Lám, mely zavart lármák között forognak
A büszke lelkek napjai,
Kőről kövekre görgenek, zajognak,
Mint Rajna bukkanásai. –
De ránk mikor szent fátyolid vonúlnak,
Mint éji harmat, napjaink lehúllnak,
Tisztán, magába, csendesen:
Élünk, kimúlunk édesen.
Sőt akkor is, mikor szemem világán
Vak kárpitot sző a halál:
Ott a magánosság setét világán
Béhúllt szemem reád talál.
Síromba csak te fogsz alá követni,
A nemtudás kietlenén vezetni:
Te lészel, ah! a sírhalom
Vőlgyén is őrzőangyalom.
Áldott Magánosság! öledbe ejtem
Ottan utólsó könnyemet,
Végetlen álmaidba elfelejtem
Világi szenvedésemet.
Áldott Magánosság! te légy barátom,
Mikor csak a sír lesz örök sajátom.
De ez napom mikor jön el?
Áldott Magánosság, jövel!

Berzsenyi Dániel
Magányosság
Égi csendesség fedező homálya
Leng reád, ó szent Egyedülvalóság!
S szívemet békés kebeledbe inti
Mágusi vessződ.
.
A világ lármás vigadóhelyéről,
Mint az elfáradt utazó, pihegve
Térek ernyődhez, s fejemet lehajtom
Lágy mohaidra.
.
Itt vagyon bátor menedéklakása
A szabadságnak s nemes érzeménynek:
Itt nem aggathat rabigát reájok
A buta köznép.
.
Itt fakad laurus-koszorúja minden
Bölcsnek és minden magasabb daloknak,
Itt az ártatlan szerelem s vidámság
Zöld amarantja.
.
Légy, Magányosság! vezetőm s barátom.
Csendes ernyődhez sietek nyugodni.
Itt lelem Plátót, Xenophont s Ilissus
Myrtusa berkét.
.
Téged óhajtlak, ha szemembe’ reszket
Bánatos lelkem kiütő panassza:
Téged a legszebb fiatalka édes
Oldala mellett.
1799 után
*

p 1
p
p Olcsó vigasz
p Ha te itt-most nem éred el,
p akkor az a szőlő biztosan savanyú még
p
p
p Álszent
p Legalább egy képmutató:
p bűnös, de az erénynek így mégis hódoló
p
p
p Büszke „meleg”
p Hipokrita? Nem – rosszabb:
p a „bűnnel”, perverzióval, beteg hajlammal stb.
p az üldözésre rossz reakcióval erényként tüntet!
p
p
p Jó rossz pap
p tényleg holtig – csak – tanul:
p ő egy nem dolgozó-alkotó vén diák marad
p
p
p Mizantróp
p Az egy-két emberben végleg,
p bár főként saját elvárásai miatt csalódó,
p majd ezért minden embert megvető/kerülő
p
p
p Előszeretetlen
p Ő oly, ily igazságos egalitárius:
p minden ember egyformán szerető
p (senkit nem előnyben részesítő:
p preferencia-hiányos)
p
p
p „Maximalista”
p Ha őt nem mindenki szereti,
p akkor inkább senkit se szeret
p (nem előlegez, csak utólag-oz…)
p
p
p Délibábos
p Csak a szemének hisz,
p észrevétel/ész-kontroll nélkül,
p így könnyen érzéki csalódásának áldozata lesz
p
p
p Hűbele Balázs
p Előbb hebehurgyán végzetest cselekszik,
p majd utána, már későn meg józanul mérlegel
p
p
p Jószívű „keresztény”
p Ha az utolsó ingét kérik,
p odaadja még a nadrágját is –
p családja rovására is pumpolható
p
p
p Nem csak szelíd,
p de elvi erőszakmentes
p Ha ütik, odatartja másik arcát is,
p előtte tőle megerőszakolhatják a lányát is…
p
p
p Lutri
p A lottójátékot űzi, mert ott
p tényleg mindenkinek egyenlő esélye van!
p (noha egy olyan kicsi, hogy nem számottevő)
p
p
p A hülyék sok adója…
p Tuti szerencse-receptje van:
p mert ha minden(!) lottószámot megjátszik…
p
p
p Biztosra menő
p Szükséglet, megrendelést teremtő
p Előbb gyereke az ablaktörő vandál,
p majd jön ő, a tüstént bekopogó üveges…
p
p
p A maffiózó,
p aki jó pénzért felajánlja
p az ő őrző-védő szolgálatát,
p amit nem ajánlatos elutasítani,
p mert különben tör-zúz, összever…
p
p
p A sokkoló
p hamis diagnózissal
p magának/„egészségügynek”
p egy jól tejelő pacienst gyártó,
p amúgy becsületes, de protokoll rab orvos…
p
p
p Önellátó,
p másra nem szoruló
p Őnála garantált a siker! Az ún. klakk, vagy
p ő maga tapsol és éljenez a produkciójának
p
p
p Önkielégítő
p Nem bajlódik a macerás társkereséssel:
p kukkoló, pornóra, fantáziaképre maszturbáló
p
p
p „Időmilliomos”
p Idő van temérdek?
p Akár a legolcsóbb tej után is lejárja lábát,
p de közben vásárol még hozzá fölös árukat…
p
p
p A pazarló spórolós
p A legolcsóbb ócska cipőt veszi,
p amiben a járás sem esik jól, és
p hamar tönkre is megy, s vehet újat…
p
p
p Olcsó húsnak híg a leve
p Nem is ízlik a spórolós főztje,
p ezért a mennyiséggel, ön-hizlalva
p pótolná a nagyon hiányzó minőséget…
p
p
p Moslék-zaba
p Sajnálja az időt az evés-szertartásra,
p nem talál benne semmi – társas – örömöt,
p és hát úgyis egy helyre megy (vagy pasztilla)
p
p
p Pótvallás
p Az étkezésből rítust,
p kvázi istentiszteletet csináló gurman,
p vagy egy bélpoklos, akinek a hasa az istene
p
p
p Verhetetlen
p Az önsajnáltatásban világbajnok:
p újabb és újabb rekordokat döntene:
p buzgón-profin vágja a fát maga alatt
p
p
p Eufemizmus
p Gyerekes csínnyé szépítget
p köztörvényes, vagy égbekiáltó bűnöket
p Vagy abortusznak mondja a magzatgyilkosságot
p
p
p „Bátor” vak ló
p Szer/hipnózis hatása alatt
p szinte nullára redukált a veszélyérzete
p (bizonyítási kényszeres gyáva-vakmerő)
p
p
p Step by step
p Soha nem ugrik,
p csak óvatosan kicsiket lépeget,
p még a mélységes mély szakadéknál is…
p
p
p Akit
p a túlzott óvatossága,
p pl. a defenzív (élet)vezetése sodor bajba,
p mert nem meri felvenni a forgalom ritmusát…
p
p
p Tükröm, tükröm,
p mondd meg nekem…!?
p Összetöri az igazmondó tükrét –
p esetleg egy hízelgő torzítót vesz helyette…
p
p
p Végleg alább adó
p A csodát ő maga nem műveli,
p ő nem egy csodagyerek/géniusz,
p legfeljebb csak a másét magyarázgatja
p
p
p Előre menekülő?
p Teherbe esik, hogy ezért elvegyék,
p és akkor így kötelezően nagykorúsítsák
p
p
p Érdekházas
p Szerelmet képzel vagy színlel:
p a családi tűzfészekből így kimenekülő
p
p
p A félárva
p Nem egy hozzá illő életre társat,
p de jól szituált pótapát keres (csonka család)
p
p
p Extrém sportoló
p Szisztematikusan keresi a bajt,
p vagyis folyamatosan, kitartóan kísérti Istent
p
p
p Öncsonkító
p Éppen az aktuális/potenciális szövetségeseit
p irgalmatlan igazmondásával magától elvadító…
p
p
p Minden eladó
p Szennylapokban, bulvárműsorban
p bosszúból kiteregeti a családi szennyesét
p
p
p Önismeretlenségi fokozatok
p A fél/műlábbal, vagy mázsa felett
p egy Tarzan szerepválogatóra jelentkező
p
p
p Nem – eléggé – akaró
p Őt nem repíti a magasba, de sőt:
p a sárban vonszolja maga után a sors…
p
p
p Voluntarista
p Mindent lehet, csak akarni kell!?
p Született fiú, de lány és szépségkirálynő lenne…
p
p
p Lemaradó
p Mindig elkéső, magát utol nem érő,
p mindig csak az események után kullogó
p
p
p Mártírkodó
p Ő mindenre csak áldoz,
p de semmire nem szentel időt
p (tart önfelszögezése a keresztre…)
p
p
p Pályatévesztő
p Lángész feltaláló, jó építész helyett
p csak egy rímfaragó fűzfapoéta, vagy
p egy gyilkosan rutinos „orvos” lett belőle…
p
p
p Önámító,
p illúzióba ön-elringató
p Nyugi, nyugi! csak semmi pánik:
p a süllyedő luxushajó tánczenekara még játszik
p
p
p Részletkérdés
p Amúgy majdnem mindenem rendben van,
p éppen csak a torkom véres, nem érdekes…
p
p
p Flegma
p Egykedvű nemtörődöm, közönyös –
p pl. egy apatikus patikus, orvos, aki
p nem izgatja magát, ha előtte elvérzik valaki…
p
p
p Majdnem
p elérte a villamost, az induló hajót,
p jelentkezett az iskolába, állásra stb.,
p és majdnem megkérte a leány kezét…
p
p
p Dühkitörő
p Önuralom-hiányos,
p lelki békétlen vandál, garázda:
p pusztul minden és mindenki az útjában
p
p
p Blazírt
p Az túlzott érzéki gyönyöröktől,
p élvezetektől csömörös, kiégett ürömivó
p Vagy a léhaságában minden önzetlen,
p nemes törekvéssel szemben közönyös.
p
p
p Önmérgező
p Méregbe gurul és tartósan mérgelődik –
p más hibái, vétkei miatt bünteti önmagát…
p
p
p Elfojtó-robbanó
p A társadalmi gátlások miatt
p elnyomott ösztön/vágy halmozódva
p eléri a kritikus tömeget: detonáció…
p
p
p A prűd,
p álszemérmes neveltetése ellen
p a másik végletbe átesve lázadó
p szemérmetlen, obszcén, trágár stb.
p
p
p Divatmajom
p Efemer divathullámok hátán
p méregdrágán lovagló madárijesztő
p
p
p A külföldimádó
p angolmán, frankomán stb. sznob,
p aki azzal dörgölődzne „előkelő körökhöz”,
p hogy ócsárol, gyaláz mindent, ami hazai…
p
p
p „Menedékjogos”
p Itthon egy köztörvényes bűnöző,
p vagy egy lusta, mihaszna parazita lenne,
p odakint meg előadja, hogy ő a „politikai üldözött”
p
p
p Vita-averziós
p Ha lenne is ellenvéleménye,
p azt mindig megtartja magának:
p abból nincs, nem lehet baj,
p így nem törik be a fejét…!?
p
p
p Konfliktus-kerülő
p Aki soha nem ütközik,
p nem áll ki magáért/létérdekeiért,
p így ki is kövezi útját a csicska szerephez…
p
p
p Fintor-grimasz
p Soha nem pofákat,
p de mindenhez csakis jó képet vág,
p akkor is, ha citromot, békát kell nyelnie…
p
p
p Ön-eláruló
p Aki mondja másra,
p az mondja magára…!?
p Azért van szeme a más szemében
p még a kis szálkát is meglátni, mert
p az övében egy nagy gerenda van…
p
p
p Győzve vesztő
p 1
p Pirruszi győzelem: csatát nyer,
p de veszteségei miatt háborút veszít
p 2
p Vagy Megnyeri ugyan az egész világot,
p de a lelkében helyrehozhatatlan kárt vall…
p
p
p Önigazoló
p mértékhamisító
p A saját gyávaságát védendő
p megmachinálja az erkölcsi mércét:
p a bátrakat vakmerőnek, hazardőrnek mondja
p
p
p „Aszkéta”
p Önsanyargató,
p aki keresi-teremti a szenvedést,
p hogy tovább nemesedjen a lelke…
p (akár Oszlopos Simeon is lesz ezért…)
p
p
p Az „epikureus”,
p a hedonista élveteg élvhajhász,
p aki csak akkor teljesíti kötelességét,
p ha ez neki itt és most örömöt stb. okoz…
p
p
p Puritán
p fegyelmezett önkorlátozó,
p aki soha nem lát okot egy lakomás ünnepre –
p ez mind pazarlás, amit be lehet fektetni stb.
p
p
p Rövidlátó
p Egy-két rövid nap dínom-dánom,
p majd hosszú hónapokig szánom-bánom
p Levágja az aránytojást tojó tyúkocskát is…
p
p x

Reviczky Gyula
Magány
Nevedet még alig gagyogtam,
S mégis már jól ismertelek.
Nap fényiben, sötét sarokban
Borongó árnyad reszketett.
Te vettél át, midőn születtem,
Kis bölcsőmet te ringatád.
Bús dajkadal gyanánt fülemben
Zsong most is: nincs apád, anyád!
.
Azóta részvétlen világban,
Magány! karöltve jársz velem.
Bolygok, mindig sötétben, árnyban:
Szülőföldem’ sem ismerem.
Bús télidőn családi fészek
Védő melegje nem fogadt;
Anyai csók, epedtem érted,
S leltem közömbös arczokat!
.
Más gyermek anya-ölbe fogva
Csitúl el, hogyha könnyezik:
Az én szemem sivár homokra
Hullatta forró gyöngyeit.
Nőttem s velem nőtt, mintha árnyam
Lett volna, a sötét magány.
Egy sírra hullt, hogy azt se lássam;
Abban feküdt szegény anyám!
.
Tavasz nevetgélt; ujra éledt
Virág a földön, lomb a fán;
S kit izzó vágyak perzselének,
Szomjam’ csak én nem olthatám.
A féreg is meglelte párját,
Virág ölén szeretkezett;
Én akkor voltam a legárvább,
Kit senki, senki sem szeret.
.
Lihegtem, boldogság, utánad,
De hajh, nem leltelek sehol!
Csak azt láttam, hogy a világnak
Gyönyöre, fénye éjbe foly.
A mozdulatlan, komor árnyban
Olvastam ezt a mondatot:
Neked a napban is homály van,
Ahol te jársz, ott nem ragyog.
.
Óh gyászos árny, hát sose lészen
Nyugalmas, nyájas otthonom?
Igaz barátom, feleségem,
Olyan, ki lelkemmel rokon?
Hiszen nincs szív, hogy ne találja
Meg sorsa mását, részesét!
Csak az enyim maradna árva,
Magános, gyászoló, setét?
.
Küzdjek közönnyel, félreértve
(Van-e magány irtóztatóbb?),
És könnyet ontsak a szemétre,
Mint Jehova szolgája: Jób?
Az élet gyors hullámverését
Epedve halljam, mint a rab;
S az életszomj, a lelki éhség,
Mint Tantaluszt, úgy marjanak?
.
Mindegy! Ne jajgass, árva lélek.
Azért magány a végzeted,
Mert titkon, öntudatlan’ érzed,
Hogy a tömeg közt nincs helyed.
Avagy ki óhajt oda menni,
Hol a virág is sárba’ nyit?
A hol varangyot költenek ki
Óh égi nap, sugáraid?
.
Csitt, gyönge szív! Hiszen ha nézed,
Kik úsznak itt a felszinen:
Pusztába rejtőznél, ugy érzed,
Hogy ott élj vadmézen, vizen.
Pusztába, mert ott csúszva-mászva
Kutyák a konczot nem lesik;
Mert ott nincs sujtva, megalázva,
Ki érző szívvel születik!
.
A földi vágyak, gerjedelmek
Lefoszlanának rólad ott;
Szennyüktől megtisztulva, lelked
Azt hinné, hogy csak álmodott.
Erős szivek nehéz erényét,
A lemondást gyakorlanád,
És Nirvánával így cserélnéd
Fel a kábító Szanzarát.
.
S majd egy nap’, eljövén az óra,
Mely egyszer üt mindenkinek:
Megtudnád, álmok álmodója,
Hogy élni szép, de halni szebb.
Nap szórna fényt haló szemedbe,
Rád hullna hervadó virág,
S a lombok közt szellő rebegne
Fölötted halkan gyászimát.

p 2
p
p Hivatástalan
p Sose tudja-tudta meg míg él(t),
p hogy az Isten őt mire is teremtette –
p tizenkettő egy tucat, felesleges ember maradt…
p
p
p „Szimuláns”
p Szégyelli és rejtegeti a baját,
p és inkább egészségesnek tetteti magát,
p mert pl. bizonyítási kényszeres, mint
p Nemecsek Ernő A Pál utcai fiúkban…
p
p
p Szimuláns
p Aki addig-addig
p játszik a tűzzel,
p amíg végül tényleg
p beteg/homokos lesz
p és így is marad…
p
p
p Mesterkélt, kimódolt
p Mindig úgy „viselkedik”,
p mintha épp fotóznák/filmeznék,
p mintha mindig színpadon lenne…
p
p
p Beállított/pozőr
p Ha a pénzbedobásra
p nem mozogna be és el,
p akkor egy élő szobornak
p akár még szép is lehetne…
p
p
p Felolvasó-gép
p Ha elrepül a papírja,
p ha elromlik a súgógép,
p akkor hirtelen és végleg
p oda minden tudománya/mondandója
p
p
p Színészkedő
p Szerelmes levele/
p élőszavas bókja hazug:
p vagy könyvből olvas, vagy
p mögötte áll a súgó Cyrano stb.
p
p
p Őstehetség
p Pár próba után már
p úgy hazudik, mint a vízfolyás,
p mert hála az ördögnek: őneki
p igen jó az emlékezőtehetsége
p
p
p Nem
p spontán
p Megszólalása előtt
p fejben agyoncsiszolja
p minden egyes új mondatát,
p vagy már készet vesz elő a raktárból…
p
p
p Önvakító
p Olyannyira
p látni vágyó, hogy
p közvetlenül csupasz
p szemmel belenéz a Napba
p
p
p Nem
p nevető lény
p Könyvet már írt a humorról,
p de nem érti, s főleg nem érzi,
p egyáltalán nem élvezi a tréfát
p
p
p Test-
p beszédes
p Táncában körülbelül
p annyi az erotika, mintha
p a nagymamival „ropná”
p azt az öregotthonban…
p
p
p Élettékozló
p Unatkozna már
p a délután folyamán,
p ha a masszív halálfóbiája
p nem izgatná fel, s nem pánikolna…
p
p
p Istenkáromló
p Aki nagyon nem tud
p mit kezdeni egyszeri életajándékával,
p de hálátlanul a Teremtőt kárhoztatja:
p ő miért nem él örökké, ő miért halandó!?
p
p
p Egyszerű
p gépet romboló
p Ő mindent emberi izomerővel,
p mintsem józan paraszti ésszel végezne el
p (semmi csiga, emelő, erőkar, kerék stb. stb.)
p
p
p Szellemi kiskorú
p Ő még/már fel sem fogja,
p vagy egy cseppet sem zavarja,
p ha nélküle hoznak róla fajsúlyos döntést
p
p
p Rangon aluli
p A család nemtője,
p vészhelyzetben honvédő,
p de hogy pl. ő krumplit pucoljon?
p Ez kimondhatatlanul derogál neki…
p
p
p Vakbuzgó,
p fanatikus rajongó
p A Mesterét mindenben feltétlen követi –
p ha Ő éppen a mély kútba ugrik, hát akkor ő is…
p
p
p Mechanikus utánzó
p Mindenben a jó édes szüleit utánozza,
p nemcsak a „tudattalanul” átvett mintákban –
p vagy semmiben…s mindent épp ellenkezőleg tesz.
p
p
p Felhatalmazó
p Munkahelyi Főnöke
p vétójogos a magánéletében is –
p házasságkötés, gyermekvállalás:
p mindent csak is az ő engedélyével…
p
p
p Vasárnapi hívő
p Ő rendszeres templomba-járó:
p ő így már eleget is tesz Istennek,
p hallgatja az állampap igehirdetését –
p élete többi része már csak a császáré…
p
p
p „Etatista”
p Hiszi és vallja, hogy
p az állam apja helyett apja,
p és ezért csak a javát akarja
p (és így azután igen könnyen el is veszi)
p
p
p Antipaternalista
p Liberális individualista,
p aki még holt részegen is
p legjobban tudja, mi az érdeke,
p mi szolgálja legjobban a saját javát –
p ezért azután az árokban fagy meg…
p
p
p Új analfabéta
p Amit még olvas,
p (sms, chat, színes hírek stb.)
p de inkább már csak felolvastat:
p az ajánlott/ kötelező olvasmányok
p pároldalas kivonatát, összefoglalását…
p
p
p Aki már nem képes,
p vagy nem is igényli, hogy
p regényes időutazáson vegyen részt,
p átélje és megértse a róla is szóló mesét,
p magára ismerjen az érzéki-tipikus jellemekben,
p és önvizsgálatra késztetve változtasson is életén…
p
p
p Naplopó henye
p Ön- és közveszélyes
p munkakerülő, lebzselő,
p az előszerettei rovására
p élősködő meg nem értett zseni…
p
p
p Korán
p aggastyán
p Egy nagyon messzire
p „előrelátó” ifjú titán:
p már most öregkori nyugdíja aggasztja:
p nem csoda, ha így koravén felnőtt is lesz…
p
p
p Aki a csúcson akar meghalni,
p az öregkorban csak hanyatlást,
p elbutulást, leépülést, betegséget
p elcsúnyulást, örömtelenséget lát,
p és negyven évesen öngyilkos lesz,
p mint például egy Domján Edit…
p
p
p Szegény gazdag
p A zsugoriskodás már
p annyira a véré vált, hogy
p már magához is fösvény –
p a gyerekei, örökösei meg majd
p a szeme láttára esztelenül tékozolnak…
p
p
p Önleértékelő
p Kitelepítése vagy
p kirúgása megélése:
p ő egy társadalmi selejt
p (és ebbe bele is fog betegedni)
p
p
p Sok
p hűhó semmiért…
p Nagy hegyek vajúdnak,
p de csak egy kis egérke születik
p
p
p Ön-
p kizsákmányoló
p Boldog, ha este/
p hétvégén a háztájiban,
p vagy a mellékállásában,
p vagy fusiban robotolhat…
p …amíg bele nem rokkan!
p
p
p A munka hőse
p Akitől a létminimumért is
p maximális teljesítményt várnak el,
p vagy önként teszi ezt, párthűségből:
p ő így áldoz pl. a szocializmus oltárán…
p
p
p „Csintalan”
p Ő úgy szép, ahogy van –
p semmi frizura, szép ruha,
p fölösleges minden dísz, ékítés,
p test/arcápolás, csinosítgatás…!?
p
p
p Pénz-csőlátó
p Minden dolognak,
p tárgynak, eszköznek,
p csak a csere/használati érték számít,
p a szépsége vagy az emlékjellege semmit nem.
p A jobban fizető állás miatt akárhova elköltözik
p hátrahagyva a kedves helyeket, embereket,
p kertjét, lakásotthona berendezését stb. stb.
p
p
p Jó üzletkötő?
p A legősibb mesterség
p A kurva úgy adhatja el
p egy ideig a mulandó szépségét,
p hogy a még szép teste megmarad neki!?
p Mint aki a helyben maradó szép tájat
p értékesíti a fizető vendégeknek…
p És a lelke érintetlen, szűz marad…!?
p
p
p Aki úgy él meg
p a falusi vendéglátásból, hogy
p a turisták elvárásaihoz igazodva
p alakítja, „igazítja”, vagyis hamisítja át
p házát, otthonát, faluját, életformáját stb.
p
p
p Ürügyes
p Álszent ügy
p buzgalma/örve alatt
p ő csak egy simlis korhely,
p vagy egy szélhámos ügyeskedő
p (pl.: Róbert bácsi ingyen-konyhája…)
p
p
p Balek hívő
p „Keresztény” igékkel
p nagyon könnyen kiénekelhetik
p a szájából még azt a kis sajtot is,
p ami a saját/családja napi betevő falatja…
p
p
p Altruista
p A végtelenül udvarias…
p A sorban mindenkit mindig
p mindaddig maga elé enged,
p míg ő meg végleg lemarad…
p
p
p Egoista
p Aki mindenki másban,
p önzetlen embertársaiban
p csak eldobható eszközt lát
p a saját – neki is rossz – céljainak
p mielőbbi és legjobb megvalósításához…
p Ő nem boldog, csak magányos boldoguló…
p
p
p Aki még megrekedt
p abban a kiskorúságban,
p hogy ő mindig kapni akar –
p még nem érezte-értette meg,
p mennyi öröm forrása: másnak adni,
p és ezért hálát kapni, vagy anélkül is…
p
p
p Aki főleg,
p „persze” titkolva
p csalással akar nyerni,
p plusz előnyökhöz jutni,
p aminek az a feltétele, hogy
p viszont a többiek tartsák be
p a „játékszabályokat” …
p
p
p Ősbizalmas
p A lakáskulcsot
p a lábtörlő alá teszi,
p és a gyengébbek kedvéért
p még ki is írja, hogy hol van…
p Alkalmat teremt a tolvaj születésre…
p
p
p Hasznos idióta
p Könnyen manipulálható
p másnak bőven termő bamba diófájává,
p saját érdekével-eszméivel ellentétesen…
p Ő kaparja ki másnak a tűzből a gesztenyét…
p
p
p Kakukkfióka
p A saját, sőt a gyereke szájától
p megvont falattal a parazitákat,
p pont az ellenségét tápláló, hizlaló
p
p
p Orosz rulett
p A kórházban mindent aláír,
p mindenbe előre beleegyezik,
p de hanyagság, vak szerencse stb.
p miatt valahogy mégis élve kerül ki…
p
p
p Elhallgató
p Amit mond, az igaz ugyan,
p nem szépít, ferdít, torzít stb.,
p de sosem a teljes – ő így hazudik
p
p
p Paternalista
p Az orvos hivatalból
p mindig jobban tudja,
p vagy egyedül csak ő jól, hogy
p itt és most mi és mennyire fáj,
p és így mi javallott szer/terápia nekem…
p
p
p „Szülő-
p tisztelő”
p Az ő édes szülei
p csak az ő javát akarják,
p és a legjobban ismerik is azt:
p ők válasszanak hát ők pályát/társat
p
p
p Halál-ok
p Halotti anyakönyvbe
p vagy a gyászjelentésbe/nekrológba
p akár ezt is írhatnák, vagy mondhatnák:
p belehalt az ön-gerjesztett félelmeibe…
p
p
p Az
p ún. jótündér
p három kívánsága
p Az egyszeri, rendkívüli alkalmat,
p a szerencséjét lazán elszórakozó
p (rosszabbul végzi, mint ahogy kezdte…)
p
p
p Jóból
p balszerencse
p Mint Midasz király:
p bármit kívánhatott,
p és az végzetére teljesült is:
p kezében minden arannyá vált…
p
p
p Aranyhal
p A telhetetlen feleség miatt
p a sokkal jobb új sors helyett
p visszacsúsznak a rossz régibe,
p ami így már nagyon nem ugyanaz,
p mert így még sokkal rosszabb elviselni azt…
p
p x

Reviczky Gyula
Agglegény karácsonya
Ha elközelg a szent karácsony
(Örömnek éje, áldalak!)
S angyalka jár kis csöngetyűvel,
Hol gyermekek zsivajganak:
A házhoz tartozók szemében
Mosolygó békefény derül.
Mindenki vígad a családban,
Az agglegény busúl csak egyedül.
.
Vannak talán jó ismerősi,
A kik meghívják szívesen?
Mit ér! az agglegény e körben
Karácsony-este idegen.
Az egygyé tartozó családdal
Érzése, kedve nem vegyül.
Csak elmereng, busul magában.
Mily szomorú sors lenni egyedül.
.
És mennél hangosabb a kis kör,
Annál inkább elmélyed ő.
Az ifjuság elszállt fölötte.
S ki még hozzá megy, lesz-e nő?…
Óh, mert olyan sivár az élet
Feleség és család nélkül.
Köznapnál szomorúbb az ünnep,
Nem izlik a falat sem egyedül.
.
Leverten tér rideg lakába,
S vádolja némán önmagát:
Elvesztegetted ifjuságod’,
S ujat az ég többé nem ád.
Azzal kérkedtél, hogy szabad vagy,
Nyüg nélkül élsz, függetlenül…
Ah, annál nehezebb leszen majd
Utód nélkül halnod meg egyedül!

p.s.:
A
tét:
plusz/mínusz
végtelen lehetőség
A gyógyulás kezdete a baj felismerése.
Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz:
a mese nem másról, de pont rólad szól,
ismerj magadra és változtass életeden…

A legeslegtöbbet én árthatom magamnak –
a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.
De még egy kis gyermek is felgyújthatja a házam, otthonom…
Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?
Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,
az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.
A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.
A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.
A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.
Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.
De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,
anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…
A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,
akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,
és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,
ill. akiknek a baráti-szerelmi bűbáj miatt van hatalmuk. felettünk
Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,
akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,
edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és
a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…
És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,
akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal
és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.
A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. stb.
És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat
a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.
Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,
egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és az ún. háttérhatalomtól…
De első és végső soron mégiscsak kizárólag tőlem függ, hogy
mennyire boldogan-boldogtalanul élem/szenvedem végig életem:
bölcs szellemi vezérlettel lélekbátran és így még szerencsével is –
a szabadon az istenit akarót repíti, a nem (ezt) akarót vonszolja a sors…
.jpg)
