kb. 23 perc olvasás
Eugéniusz:
Életminőség vizsgáló ABC könyv – VII.
Az ön/emberismeret-szeretet tükre
Létjavítás/rontás Nagy Jenciklopédia:
szempontok és témák ötlet-gyűjtései
A csodás magyarán szóló példatáram
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek
Egy táltos paripa vagy egy állatorvosi ló
Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Talált, szerzett, javított/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
Petőfi Sándor
SZABADSÁG, SZERELEM!
Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.
Pest, 1847. január 1.
*
Petőfi Sándor
MI A SZERELEM?
Süldő poéták, bikficek,
Ugyan ne csiripeljetek
A szerelemről! kérlek szépen
Az emberiség szent nevében,
Melyet kínpadra vonni vétek,
Kérlek, hogy azt ti ne tegyétek.
Tudjátok: melyik fán terem,
Milyen madár a szerelem?
A kotyvaszték, mit fejetek
Rosz bögréjében főztetek,
A sóhajtások galuskája
Pityergések levébe hányva,
Epedéssel megsáfrányozva
Vagy kakasdühhel megborsozva,
Oh én szerelmes istenem,
Ez még koránsem szerelem!
Még várjatok, kis bikficek,
Kissé nagyobbat nőjetek,
Hogy a szerelmet ismerjétek
És azt megénekelhessétek. –
Viselni hosszú éven át
A szívben a kétség nyilát,
Teremteni legmelegebb
Vérünkből szép reményeket,
Csak azért, hogy meghaljanak,
Hogy minden istenadta nap
Legyen egy-egy kedves halottunk,
Kit kínosan kell megsiratnunk;
A rágalomnak óriási
Kigyófarkával szembeszállni,
Eltűrni oly bántalmakat,
Mit megtorolni nem szabad,
Mert kedvesünk azé, ki bánt,
Aztán elvenni a leányt,
Eldobni érte szabadságunk,
Mely legimádottabb sajátunk,
S fölvenni a könnyű szabadság
Helyett az élet súlyos gondját,
Dolgozni napok s éjeken,
Hogy ételünk s ruhánk legyen;
S ha feleségünk tán szeszélyes,
Magunkat szabni szeszélyéhez,
Hogy már ha kell örömtelennek
Lenni egyik vagy más életnek,
Mienk legyen örömtelen…
Lássátok, ez a szerelem!
Koltó, 1847. október
*
Petőfi Sándor
SOHASEM VOLT AZ SZERELMES…
Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy rabság a szerelem.
Szárnyat ád ő, és nem rabbilincset,
Szárnyat ád ő… azt adott nekem.
.
S a madárnak nincsen olyan szárnya,
Mint minőt a szerelem növeszt.
El sem kezdem oly parányisággal,
Mint a föld, hogy átröpüljem ezt.
.
Szállok én az angyalok kertébe,
Föl az égre, pillantás alatt,
S koszorúba fűzöm ott e kertnek
Lángrózsáit, a csillagokat.
.
Majd ez égi fény borít el, majd az
Alvilágnak éjszakája föd…
Szállok és egy pillanatban látok
Istent s mennyet, poklot s ördögöt.
.
Nincsen itt tér, nincsen itt időköz,
Hogyha szárnyam fölkerekedik;
A világnak megteremtésétől
Szállok a végső itéletig.
.
S így ha mennyet és poklot bejárok:
A pokolban ami gyötrelem
És a mennyben ami üdvesség van,
Egy percben mindazt átérezem.
Szalkszentmárton, 1845. aug. 20. – szept. 8. között
*
Sok minden
tetszik a párodban,
de ami meg – nagyon – nem,
azt te majd megváltoztatod…!?
A Másikat akarod ideálképre formálni…
Ez egy biztos út a házasélet mennyországa
helyett éppenséggel a mindennapi földi pokolba…
*
Udvarlásod,
lánykérésed,
és házaséleted
is meghatározza,
hogy először arra figyelsz:
vajon mit is gondolnak róla(d),
és mit szólnak majd hozzá
az ún. jóbarátok, jó szülők,
a szomszédok és a rokonok?
Vagy senkire nem hallgatsz:
pedig minden jó barátod
nyíltan ellenzi a házasságod,
– de te senkire sem figyelsz,
mert te tudod, mi a jó neked -,
és így elvakulva kitöröd a nyakad…
*
Mit ér
a hozomány,
amit sikerült
levadásznod, és
a fényes esküvő?
Elmegy a hozomány,
de megmarad a csúnya
és buta, unalmas, lusta nő…!
Akitől csak úgy válhatsz, ha
ingbe-gatyába menekülsz el…
*
A
gazdag lány,
aki sosem tudhatja,
hogy nem csak a pénzéért
hanem a szépségéért és
más belbecséért, erényéért
udvarolnak neki, kérik kezét,
és egyszer majdnem elhiszi,
amikor inkognitóban mulat…
(A Noszty fiú esete Tót Marival, ill.
A Berzsenyi lányok tizenkét vőlegénye)
*
Felszarvazva
Egy jó partival akarsz
kitörni a szegénységből,
vagy bekerülni úri körbe,
mint az úrhatnán polgár –
és így szinte vakká válsz
a mégoly gyanús jelekre is,
pedig drága nejed fűvel-fával csal…
És te leszel az utolsó, aki ezt megtudja…
*
Érdekházas
Csak a lakásmegoldás,
adósságtörlesztés stb.
miatt kellett házasodni?
A szerelem majd megjön?
Ha megismered, megszereted!?
Ez is előfordulhat: Ida regénye…
Vagy annyira sem becsülöd
a nyíltan érdekből elvett nőt,
hogy társaságba magaddal vidd,
és így csinálsz belőle egy zugivót…
*
Az
elhagyott,
vagy csalódott feleség
bosszút áll a híres emberen:
megírja revans-vágy-kielégítő
szennyeskiteregető, kitálaló stb.
(nagyrészt kitalált) emlékiratait…
Így járt például Vajda János is,
aki a fiatal Bartos Rózát vette el…
*
Lakva
ismerni meg
a másik embert –
de így mindig csak
már a házasság után,
az összeköltözés során, sőt
ne adja isten: gyerek után derülhet ki,
hogy tulajdonképpen ki is életed párja…!?
Pl. ő már egyszer s mindenkorra főleg,
de inkább kizárólag már csak anya…
*
Amiből
nem lehet,
foganhat gyerek:
pl. az ún. petting,
a közös onanizálás,
a páros önkielégítés,
és az ún. orális szex,
óvszer, tabletták vagy
coitus interruptus stb.,
mint fogamzásgátlás…
Csak ne legyen ennek
a „szerelmi” kapcsolatnak
semmilyen édes gyümölcse…
*
Csak
az első
aktusból
lehet gyerek,
hiába csinálod
nagy büszkén te
még háromszor, vagy
négyszer egymás után…
De azután hetekig semmi,
és rohangáltok az orvoshoz,
hogy mi a „meddőség” oka…
*
Az
ún. meddő párok
tortúráknak vetik alá magukat,
kínos vizsgálatok, lombikbébi program…
Majd, ha mindez nem jár eredménnyel,
akkor örökbe fogadnak egy árvát…
Ezután nem ritka, hogy a feleség
áldott állapotba kerül és szül is,
és akkor jönnek rá a lelki okra…
*
Egy
férfinak
több vagy más
van megengedve,
mint egy nőnek?
Elnézett a férfinak
a poligámia, ha ezt ő
azt diszkréten intézi?
Akár még a felesége
is falazhat neki, hisz
tudja, hogy otthon
nem kap „enni” …
*
Nyitott
házasságban,
„őszintén” akarsz élni,
kerülve a hazudozást stb.,
de csak magadra vonatkozóan.
Bár elvben társadnak is nyitott,
de ő – ki tudja, miért – nem él vele…
Ne lepődj meg, ha nemsoká veled sem…
*
Úgynevezett
nyitott házasságban éltetek,
és még máig sem értitek, hogy
az időközben felnőtt gyermekeitek
miért is nem élnek semmilyen,
se nyitott, se zárt házasságban,
saját gyermekkel új családban…
*
Nincs
hova költözni:
éveken át szülőknél,
kényszertársbérletben,
a nagyokos, kotnyeles
rossz anyós közelében…
Ami rossz ómen, előjel
a házasság jövőjét illetően…
Nem véletlenül vannak itt,
Magyarországon oly durva
ún. anyósviccek…
*
Barátai
vagy testvérei
sem voltak soha:
hol-hogy is tudta volna
empatikusan begyakorolni
az egyenrangú alkalmazkodást
és a szimmetrikus kapcsolattartást?
Ő igazából csak akkor van elemében,
ha alá- vagy fölérendelttel van kapcsolata…
*
Csak
az utódok,
az embergyerekek
mára direkt ki is tolt,
túl hosszú felnevelési ideje
miatt kellene egy házaspárnak
családi békében együtt maradni?
Utána meg csak a szokás hatalma,
vagy a megszokott kényelem vonzása…
Hisz – jaj – a szerelemnek múlnia kell…!?
De hát nem is örök szerelemre szerződtek…
*
A
boldogtalanság
egyik tuti receptje,
ha valaki csak egy nőt szeret,
azt, akit fiatalon és csinosan látott,
és később is ezt az arcot/alakot keresi,
és nem látja, hogy másként lett/marad szép,
mint ahogy egy nő átszellemül a szülés után…
Nem a bölcs szívével, de a balga eszével néz,
és egy ravasz csapdában érzi magát,
ahol egyre rosszabb lenni, de még
rosszabb lehet másikba menekülni…
*
A
házasság-
törő asszonyt
a zsidók megkövezik?
– Ki dobja rá az első követ?
kérdezte a nem zsidó Jézus…
Mert csak az az ember ily irgalmatlan,
aki magát bűntől teljesen mentesnek tartja.
Az asszonynak feltétel nélkül megbocsát,
de a bűnét nem hagyja szó nélkül: elítéli:
– Asszony menj, de többé ne vétkezz…!
*
Házasságkép
Minden mai nő
csak azt akarja,
hogy mihamarabb elvedd,
és némi szex-szolgáltatásért
a holta napjáig jól el is tartsad,
tejben-vajban fürösszed stb. stb.,
amiért te kiloholod a lelked-tested,
esetleg közben unalmában flörtöl
Ez önbeteljesítő jóslatként is működhet…
*
Egy
első vagy
egy nagyobb
csalódásod után
végleg nőgyűlölő leszel:
minden nő hazug és számító!
Nem is keresed magadban a hibát,
és nem is akarsz/mersz változtatni
(rosszabb eset: „melegen” érdeklődsz,
hátha kiderül, hogy „genetikailag” más vagy…)
*
Kóbor
numera
és hamarosan
az apasági kereset…
Biztos, hogy akarod
egy oly nem kívánt
és ráadásul később
még ellened is nevelt
gyerek tartását fizetni,
ami egyéjszakás, italtól
vagy „szerelemtől” részeg
meggondolatlan kalandod
torz, szörny szüleménye…!?
*
Egy,
vagy két
családot dúlsz fel
a házasságtöréssel:
lehetsz így boldog, ha ők átkoznak?
S mindezt azért, mert nem elégít ki
se a napi munkád, se házaséleted,
és azok bátor, bölcs és türelmes
változtatása, rendezése helyett
és ilyen pótcselekvő-kalandban
akarod önértékelésed feljavítani?
*
Örök
és őrjítő
bizonytalanságban
tartasz, hogy nehogy
egyszer/végleg úgymond
nagyon elbízzam, nehogy
nyeregben érezzem magam?
Te „nem adod ki magad”:
és nem mondod ki, hogy
legalább már egy kicsit
szeretsz engem…még
a házasságkötéskor se
a boldogító igent,
csak egy talán-t…
*
Ha
szeretlek is,
mi közöd hozzá?
Vagy pedig eljátszod:
mintha nem, illetve,
vagy jobban mondva
nem engem szeretnél,
csak azt, amit képzeltél,
amit rám vetítettél stb. –
és a végén úgy is maradsz…
*
Férjével
féltékenységi
jeleneteket rendez,
akár már ott és akkor,
ingyen-cirkuszt produkál,
ha hosszabban elbeszélget
mondjuk a bolti eladónővel,
vagy diszkréten pillantásra
méltat egy elhaladó szép nőt…
Mindezzel csak magát adja ki,
saját önleértékelését árulja el…
*
Elhiteted magaddal,
hogy nem a pénzedbe
szeretett bele a hozzád
képest még túl fiatal arád!?
De azért mégis rettegsz tőle,
hogy ennek próbája legyen –
mesterségesen meg nincs
képed/bátorságod tesztelni…
És azt már nem tudod vissza-
csinálni, hogy álruhában kérd meg…
*
Felmelegedés
Ennek a fele se tréfa:
az ún. homoszexualitást
sokáig üldözték, tiltották,
betegségnek bélyegezték –
majd megengedték, ma meg
szinte már támogatják, talán
még azt is megéljük majd,
hogy melegen ajánlott, vagy
netán még kötelező is lesz…
*
Hivatástévesztés?
Leereszkedik a remete a hegyről,
bemegy a vendéglőbe s kér ételt-italt, s nőt…
Nőt nem tudnak adni.
Amikor sokadszorra ismétlődik a dolog,
akkor kínjukban felajánlják neki a Bélát.
– A Béla? De hát én nem vagyok olyan!!
Legközelebb nagy szükségében alább adja,
de kiköti, hogy ne tudjon róla senki.
– Nem fog róla tudni más rajtunk kívül,
csak még az a két ember, aki lefogja a Bélát,
mert a Béla sem olyan.
*
Annyira
retteg a kudarctól,
vagy fél a házasélettől,
hogy végleg megfutamodva
apáca vagy pap/szerzetes lesz,
majd ott sem találva a helyét,
már nem ifjan ismét próbálkozik…
Elfojtott-kiölt szexuális vággyal,
szerelmi-együttélési tapasztalat,
előkészültség stb. stb. nélkül…
*
Aki
idegen
istenképet
rád erőltetve,
úgymond térítve,
tesz nem csak az ő,
de a sötét hatalom rabjává is,
akinek így holtodiglan szolgálhatsz…
Ez a házasság nem a mennyben köttetik….
*
Aki
gyűlöletet
szít benned,
hogy ellenséget gyárts
mindazokból, akik nem azt
támogatták, hogy őt vedd el
(ami persze kiszolgáltat neki,
és tenlelked jobbik felét is öli,
hisz magyarán gyűlik benne az ölet…)
*
Nincsenek
feltétlen értékeid –
az erkölcsi kérdésben
is gond nélkül alkudozol –
ha kevés a kosztpénzetek,
akkor lányod kiállhat a sarokra…
(amit árul, elad, az meg is marad!?)
*
Amikor
és ahol
a faludból
elég jól eladható
turisztikai látványosság,
a hamvas szende szűz
lányodból kurva lesz
a fizető vendég
szolgálatára…
*
Hiába
kívánhattál hármat –
még jó, ha nem lett rosszabb,
s nem maradt a kolbász az orrodon,
mert nőd kevesellte a te férfiasságodat,
s így elrontották az egyszeri nagy alkalmat…
*
Csak
azért ölel
a „kedvesed”,
hogy majd „öljön”:
hogy a gyengéd kipuhatolja,
hogy megtudja: hol fáj legjobban,
és majd oda döfje a tőrét/ „tőrét” …!?
*
Petőfi Sándor
A virágnak megtiltani nem lehet…
A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;
Kikelet a lyány, virág a szerelem,
Kikeletre virítani kénytelen.
Kedves babám, megláttalak, szeretlek!
Szeretője lettem én szép lelkednek –
Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden
Szemeidnek bűvös-bájos tükrében.
Titkos kérdés keletkezik szívemben:
Mást szeretsz-e gyöngyvirágom, vagy engem?
Egymást űzi bennem e két gondolat,
Mint ősszel a felhő a napsugarat.
Haj, ha tudnám, hogy másnak vár csókjára
Tündér orcád tejben úszó rózsája:
Bujdosója lennék a nagy világnak,
Vagy od’adnám magamat a halálnak.
Ragyogj reám, boldogságom csillaga!
Hogy ne legyen életem bús éjszaka;
Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet,
Hogy az isten áldja meg a lelkedet.
*
Petőfi Sándor:
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnálak először…
E csillagot,
Amelynek mindenik sugára
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly –
Minek nevezzelek?
.
Minek nevezzelek,
Ha rám röpíted
Tekintetedet,
Azt a szelíd galambot,
Amelynek minden tolla
A békesség egy olajága,
S amelynek érintése oly jó!
Mert lágyabb a selyemnél
S a bölcső vánkosánál-
Minek nevezzelek?
.
Minek nevezzelek,
Ha megzendűlnek hangjaid,
E hangok, melyeket ha hallanának,
A száraz téli fák,
Zöld lombokat bocsátanának
Azt gondolván,
Hogy itt a tavasz,
Az ő régen várt megváltójok,
Mert énekel a csalogány –
Minek nevezzelek?
.
Minek nevezzelek,
Ha ajkaimhoz ér
Ajkaidnak lángoló rubintköve,
S a csók tüzében összeolvad lelkünk,
Mint hajnaltól a nappal és az éj,
S eltűn előlem a világ,
Eltűn előlem az idő,
S minden rejtélyes üdvességeit
Árasztja rám az örökkévalóság –
Minek nevezzelek?
.
Minek nevezzelek?
Boldogságom édesanyja,
Egy égberontott képzelet
Tündérleánya,
Legvakmerőbb reményimet
Megszégyenítő ragyogó valóság,
Lelkemnek egyedűli
De egy világnál többet érő kincse,
Édes szép ifjú hitvesem,
Minek nevezzelek?
*
Petőfi Sándor
SZERETLEK, KEDVESEM!
Szeretlek, kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Szeretem azt a kis
Könnyű termetedet,
Fekete hajadat,
Fehér homlokodat,
Sötét szemeidet,
Piros orcáidat,
Azt az édes ajkat,
Azt a lágy kis kezet,
Melynek érintése
Magában élvezet,
Szeretem lelkednek
Magas röpülését,
Szeretem szivednek
Tengerszem-mélységét,
Szeretlek, ha örülsz
És ha búbánat bánt,
Szeretem mosolyod
S könnyeid egyaránt,
Szeretem erényid
Tiszta sugárzását,
Szeretem hibáid
Napfogyatkozását,
Szeretlek, kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Amint embernek csak
Szeretnie lehet.
Kivűled rám nézve
Nincs élet, nincs világ,
Te szövődöl minden
Gondolatomon át,
Te vagy érzeményem
Mind alva, mind ébren,
Te hangzol szivemnek
Minden verésében,
Lemondanék minden
Dicsőségrül érted
S megszereznék érted
Minden dicsőséget,
Nekem nincsen vágyam,
Nincsen akaratom,
Mert amit te akarsz,
Én is azt akarom,
Nincs az az áldozat,
Mely kicsiny ne lenne
Éretted, hogyha te
Örömet lelsz benne,
S nincs csekélység, ami
Gyötrelmesen nem sért,
Hogyha te fájlalod
Annak veszteségét,
Szeretlek, kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Mint ember még soha,
Sohasem szeretett!
Oly nagyon szeretlek,
Hogy majd belehalok,
Egy személyben minden,
De mindened vagyok
Aki csak szerethet,
Aki csak él érted:
Férjed, fiad, atyád,
Szeretőd, testvéred,
És egy személyben te
Vagy mindenem nekem:
Lyányom, anyám, húgom,
Szeretőm, hitvesem!
Szeretlek szivemmel,
Szeretlek lelkemmel,
Szeretlek ábrándos
Őrült szerelemmel!…
És ha mindezért jár
Díj avvagy dicséret,
Nem engem illet az,
Egyedül csak téged,
A dicséretet és
Díjat te érdemled…
Mert tőled tanultam
Én e nagy szerelmet!
Debrecen, 1848. november
*
Utópiában,
az új világrendben
folyton újra-sorsolják
a lakásokat és az élettársakat,
és csereberélik a gyerekeket is,
nehogy nagyon összemelegedjenek…
*
A
bókot
errefelé
már szexuális
zaklatásnak veszik
és rögtön beperelnek…
*
Kifürkészik
hálószobatitkaid,
ne adja isten netán
perverz szokásaidat,
vagy te fecseged ki
a szesztestvéreknek,
ahol füle van a falnak,
és aztán azzal zsarolnak…
*
Kis
vagy
inkább nagy részben
kitalált szerelmi sikereiddel
élő nőket kompromittálva –
magadat így középpontba téve
klubban/kocsmában dicsekedni,
hálószobatitkokat kifecsegni…
*
Éretlenség
miatti indiszkréció,
kibeszélés – „dicsekvés”,
mint kinőhető gyermekbetegség…
Máskülönben könnyen rámehet erre
egy ígéretesen induló életfontos kapcsolat…
*
Mire
vigyázol
a legjobban?
Szemed fényére?
A szüzességedre,
a női becsületedre?
Ami végleg is elveszthető, illetve
csak nagyon nehezen visszaszerezhető?
Vagy arra, ami könnyen/bármikor pótolható?
*
A
nagy kincs,
a szüzesség elveszítése:
minél előbb ess túl rajta!?
A „jó barátnők” cukkolása,
csoportnyomása hatására
egyszer és mindenkorra,
és egy rossz élménnyel…
*
Egy évig
spórolt, koplalt
drága külföldi utazáson
veszik össze végleg a pár –
akkor ülnek le először nappal is
hosszabb időre beszélgetni egymás mellé…
(vagy „csak” kiderül: nincs közös témájuk…)
*
Savanyúnak
mondja a szőlőt,
és rondának vagy
kurvának azt a nőt,
amit ő itt és most
még vagy már
nem ér el, fel…
*
Az
egyik héten
önkínzó fogyókúra,
hogy ne telt-karcsú légy –
és ha ez nem jött rögtön be,
akkor a másikon mértéktelen zaba,
hogy egy kicsit jobban érezd magad,
mert nem tudod elfogadni önmagad…
*
Lelkedet
egy istenített
hölgyre feltevéd,
aki megunt szerető,
amit rád tukmáltak –
és ő a rosszul felfogott
földi-égi üdvösségedet
oly könnyelműen tépi szét…
*
Sajnálod
a te drága időd
a hosszas udvarlásra
és a szerelmi „előjátékokra”,
amúgy se érzel, értesz hozzá –
ezt másra, ezt bérmunkásra bízod,
aki szól, ha már minden elő van készítve…
Vagy egy „hivatásos” profi szeretőt bérelsz…
*
Ha
elmúltál
már ennyi meg ennyi,
akkor te már öreg vagy
az udvarláshoz, a tánchoz,
a szerelmes éjszakákhoz stb.!?
Ebben a dimenzióban már élve
halottnak nyilvánítod magadat…
*
Az
amúgy
szerelminek indult,
de rutinba szürkült házasság
kis színezése, mentőöve stb.
a viagrás ún. nemi élet, hogy
ne panaszkodjon az asszony…
*
Indiánnak
becsületére váló
ravaszsággal török nőt fogsz,
csakhogy ő is igen erősen fog
és már egyáltalán nem ereszt…
Ő ügyesebb férjfogó praktikás…
*
Azt hiszed,
hogy férfiasságoddal,
a kitartó udvarlásoddal,
áldozattal, ajándékkal
te hódítottad meg a nőt,
pedig ő már rég választott –
mintha azt gondolnád, hogy
te fogod a halat úszni tanítani…
*
Jóslat
Szerencsés férfi
Egy lány elmegy a jósnőhöz:
– Két férfi is szerelmes belém.
Melyik lesz közülük a szerencsés?
– A Józsi fogja feleségül venni.
Béla lesz a szerencsés.
*
Gubanc –
a kis hazugság
fonalát nem vágtad el,
és így teljesen és szinte
reménytelenül belegabalyodtál…
Pl.: élettárs elől titkolt szégyellt,
elhallgatott-letagadott „kis ügy”,
amik kipattanva bolhából elefánt lesz…
*
Édes
családi
otthonlakó helyett
hajléktalan, hontalan,
messzi idegenbe lökött
magányos világcsavargó lehetsz
egyetlen be nem vallott kis flört,
vagy egy kis félrelépés, csalás miatt…
Ha időben bevallod és töredelmesen
megbánod, bocsánatot nyerhettél volna…
(pláne, ha neki is több az esze, bölcsessége)
*
Addig-addig
totojázol, vacillálsz,
és turkálsz, válogatsz,
a sok-sok udvarló, sőt kérő között,
mígnem két szék közt a pad alá esel…
Éhen halsz, mint Buridán tétova szamara…
*
Egyszerre
több vasat tart a tűzbe,
hátha valamelyik majd bejön?
És amikor ez többnyire kitudódik,
akkor két szék között pad alá esik,
és örökre elesik egy jó házastárstól…
*
Addig-
addig válogat,
mert senki sem méltó hozzá,
hogy a végén már annak örül,
ha egyáltalán lesz valaki,
már szinte akár bárki,
aki még őt választja,
s nem lesz vénlány,
vagy agglegény…
*
Rigócsőr királyfi
A rátarti királylány,
akinek egyik kérő sem volt jó,
mindegyiket gúnyolta-csúfolta,
míg apja ezt megelégelte, és
így el kellett mennie azzal
az első bekopogó kérővel,
aki persze a mesében egy
(álruhás király) koldus volt…
Aki a makrancost a kunyhóban
azután alázatossá szelídítette…
*
Amikor
a párválasztásnál
nem a szerelmi mámor
és a bölcs megfontolás vezet,
csak a mindent felülíró vágyad,
hogy végre elmenekülj otthonról,
aminek túl jó vége nemigen lehet…
*
Bábel torony
Mintha idegen-nyelvűek
vagy netán süketnémák,
folytatnának „pár-beszédet”
(ha lekapcsolják a villanyt…)
annyira nem értik meg egymást…
Nem akadály-mentesítik az utat
lélektől lélekig…
*
Tolmács
és mediátor
nélkül már nem tudsz
a pároddal normálisan beszélni…
Pedig közös az anyanyelvetek…
Vagy nem értitek, vagy szánt
szándékkal félreértitek
egymást…
*
Amikor
a vitás kérdéseket
párban, ill. családban
nem diplomatikus úton, de
veszekedéssel-verekedéssel,
nagyban: háborúval döntik el:
aki épp győz, annak lesz igaza
(ahogy az erősebb kutya párzik…!?)
*
Kóros
prüdéria
miatt szégyelled
nyíltan is elmondani
a szexuális igényeidet,
csak a válóperen, vagy
utána hányod szememre…!
(esetleg csak a halálos ágyon)
*
Nem tudsz
1 milliárdból választani –
hisz csak egy lehet az „Igazi”:
bárki lenne, akit már választanál,
mindig arra gondolsz, hogy hátha
vár valahol még egy ennél is jobb,
s ez a tudat mindörökre nyugtalanít…
*
Te
az extenzív
teljességben gondolkodsz,
lehetőleg minél több nőt megismerni,
„kipróbálni”, mindben újat találni stb.,
de csak a felületen, majd odébbállni,
és közben érzékeny szíveken átgázolni,
ahelyett, hogy egy eleve hozzád illőben
az intenzív teljességet feltalálnád,
illetve megteremtenéd…
*
Ha már
döntöttél és
istenigazából csak
lakva ismerted meg társad,
akkor folyton arra gondolsz,
és ennek hangot is adsz,
hogy a Másik lett volna
a jobbik választás:
a Hufnágel Pisti…
*
Az
első nőt
elveszed,
aki nem ellenkezik,
s még megüti a mértéket,
mert hamar le akarod tudni
ezt a családalapítási ügyedet –
vagy hagyod, hogy ő elvegyen:
direkt, élettáncos hölgyválasz…
*
Vagy
az orromnál fogva vezet
vagy a szagát sem állhatom ki,
de mégis egy ágyban alszunk el,
mert nem merek időben kiszállni
az összkomfortos ház(asság)ból,
ami lassan, de biztosan ránk rohad…
*
Plakát-
szépségekhez,
kiretusált fotókhoz
hasonlítgatod szerelmed:
ő persze rosszul jön ki ebből –
de így te is magadra maradsz, és
holtig szerencsétlennek érzed magad…
*
Mindened
arra költöd, hogy
kerül, amibe kerül,
az aktuális szépség-
ideálokhoz hasonlíts…
(plasztikai sebész stb.)
Ami nem fog sikerülni,
de közben végleg oda lesz
a te eredeti, hamisítatlan
üde és természetes bájad…
*
Szépség-
szalonok és
plasztikai sebész kínzópadján
költesz vagyonokat hiábavalóságra,
mert nem tudod elfogadni magadat.
Esztelen fogyókúrákba kezdesz, és
mindenféle pacsulit, illatszereket,
és sok festéket is kensz az arcodra –
pedig sokkal szebb voltál, mint lettél…
*
Kozmetikázott-
agyonsminkelt
és buján illatosított nő
csábított el a pezsgős,
diszkrét félhomályban…
Ami össze is döntheti
az amúgy jó házasságod,
és ráadásul így még egy
zsarolható kompromittált
közéleti ember is lettél…
*
Kiretusált
fényképbe,
egy ábrándképbe
„szerettél” bele”, és
csak zavar az eredeti,
az igazi másik életközelsége,
pláne, ha még el is szellenti magát,
ezzel végleg lerombol benned
minden, amúgy hamisan
kiépítgetett illúziót…
*
Távolból
még szép volt,
amikor elvetted,
de ezután túl közel jött
és ez lerombolt minden illúziót,
lehullott róla minden álarc, jelmez…
Mert nem volt előtte „próbaházasság”,
ismerkedés, együtt-járás, háztűznéző,
közös játék és munka, tánc, mulatás…
*
Angyalkából
az esküvő után
házisárkány lesz:
te meg az leszel,
aki egy zsémbes,
zsörtölődő némber
papucsa alatt „élve”
jól el- és megszenvedi ezt
a „csodás metamorfózist” …
*
Önként őrült
Megrészegedsz,
elmegy az eszed –
majd kijózanodsz,
de akkor már késő:
házas vagy apa vagy…
Hiába óvtak a barátok,
te nem halottál-láttál,
vakon rohantál a vesztedbe…
*
Csak
későn
derül ki:
nincs közös
s hasonló szín-
vonalon folytatható
érdeklődési körötökből
fakadó izgalmas beszédtémátok…
Pedig a hasonló a hasonlónak örülne…
*
Nem
mer a legény
kezdeményezni,
a lány is túl büszke:
sosem jönnek össze,
vagy nem békülnek,
mert egyik sem enged,
így mindkettő szenved,
s így egyedül maradnak,
vagy pedig dafke mással,
egy méltatlannal társulnak!
*
Presztízskérdés:
egyik fél sem enged,
mindketten „büszkén”
szamárként szenvednek
(két kicsi kecske baktat a hegyre:
s egyszerre akarnak átkelni a palló,
dafke sem térnek ki egymás elől, s
mindketten szakadékba zuhannak…)
*
Megfordul
a régi mese:
nem a farkas
eszi meg őt is, de
Piroska „falja fel”,
és zsigereli ki a „farkast”,
annyit kell majd költenie rá…
(ez persze Heltai Jenő verziója…)
*
De megváltozott
ez a régesrégi mese…
Piroska késő este viszi az ennivalót
a nagymamának a már sötét erdőbe.
Természetesen elébe toppan a farkas:
– Nem félsz Piroska?
– Miért félnék? Pénzem nincsen, dugni meg szeretek.
*
Petőfi Sándor
ITT BENN VAGYOK A FÉRFIKOR NYARÁBAN…
Itt benn vagyok a férfikor nyarában,
Az ifjuságnak eltűnt tavasza,
Magával vitte a sok szép virágot,
A sok szép álmot, amelyet hoza,
Magával vitte a zengő pacsírtát,
Mely fel-felköltött piros hajnalon…
Milyen sötét vón a világ, az élet,
Ha nem szeretnél, fényes angyalom!
.
Elszállt az égről a piros sugár és
Elszállt a földről a dalos madár,
Üres fészkébe énekelni a bús
Szellő vagy a haragos vihar jár:
Ábrándaimnak száraz erdejében
Csörög, csörög már s nem susog a lomb…
Milyen sötét vón a világ, az élet,
Ha nem szeretnél, fényes angyalom!
.
Az ég arany hajnalcsillagja s a föld
Ezüst harmatja mind, mind elvesze,
Letörlé őket kérlelhetlenűl a
Rideg valóság szigorú keze;
Felhők borongnak, s rekkenő meleg van,
A gondok fojtó levegője nyom…
Milyen sötét vón a világ, az élet,
Ha nem szeretnél, fényes angyalom!
.
Regényes bércek kősziklái közt folyt
Csengő morajjal egy tündér patak,
Dicsvágy patakja! ajkaim belőle
Sok boldogító mámort ittanak.
Foly még ma is, de más igyék vizéből,
Én nem iszom, többé nem szomjazom…
Milyen sötét vón a világ, az élet,
Ha nem szeretnél, fényes angyalom!
.
Ha elfordúlok enmagamtul és mint
Polgár végigtekintem a hazát,
Szemem megromlott satnya ivadékot,
Egy pusztulásnak indult népet lát.
Karom feszűl, szivem tombol! mi haszna?
Mást nem tehetek, csak sirathatom…
Milyen sötét vón a világ, az élet,
Ha nem szeretnél, fényes angyalom!
.
Szeress, szeress, mint én szeretlek téged,
Oly lángolón, oly véghetetlenűl,
Áraszd reám a fényt s a melegséget,
Mely isten arcáról szivedbe gyűl;
Az a te szíved egyetlen világom,
Nappal napom és éjjel csillagom…
Milyen sötét vón a világ, az élet,
Ha nem szeretnél, fényes csillagom!
Pest, 1848. szeptember
*
Petőfi Sándor
SZEPTEMBER VÉGÉN
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
.
Elhull a virág, eliramlik az élet…
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
.
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
Koltó, 1847. szeptember
EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet
vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza
1.
A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –
a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?
Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.
Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?
2.
Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,
az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.
A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.
A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.
3.
A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.
Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.
De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,
anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…
4.
A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,
akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,
és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,
ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.
5.
Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,
akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,
edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és
a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…
6.
És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,
akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal
és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.
A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …
7.
És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat
a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.
Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,
egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…
8.
De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,
avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,
a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,
ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.
9.
A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,
és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.
Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,
de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat
10.
Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása
nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,
hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,
mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.
11.
Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,
s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –
de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,
akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!
12.
Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:
hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,
humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás-otthon,
gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…
13.
A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,
a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –
gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –
jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!
