kb. 7 perc olvasás
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Táltos paripa helyett egy állatorvosi ló
Jóisten országa helyett földi s égi pokol
Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár
Oly jó-rossz kort teremtő-fenntartó ember X.
Rontás/romlás tesztmondatok szabad ötletjegyzéke
A Nagy Magyar Életminőség Jenciklopédia előmunkálata
Ha számbavetted…
Ha számbavetted mind a vétkeid
Szemed ha metszőn önmagadba látott:
Az ismeretlen sok-sok bűnödért
Még mondj el egypár miatyánkot!
Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk,
Mert végtelen a vétkeinknek száma
S talán nem az a legölőbb csapás,
Mit sujt az öklünk tudva, odaszánva.
A legsikoltóbb seb talán nem az,
Mit oszt a kardunk nyilt, lovagi tornán
S tán az se, mit suttogva, hátmögött
Ejtünk kajánul, titkon és orozván.
A legsikoltóbb, legégőbb sebek
Egy mosolyunktól nyílnak, úgy lehet,
Mely indult jóakarat ösvenyén
És öntudatlan gúnyba tévedett.
A legszörnyűbb lavinák úgy lehet,
Indulnak egy elejtett szó nyomán,
Mit elhallgatni – véltük – nincs miért,
S mit elhallgatni jobb lett volna tán.
S mikor egy gyötrődő szív úgy eped
Egy szónkért, mely meg tudná váltani,
S virágoskertből sivataggá lesz,
Mert azt az igét nem mondottuk ki.
Mert elnéztünk a ködös messzeségbe,
A léptünk rajta döngve áthaladt,
Semmit se tettünk – csak nem vettük észre –
És eltapostuk, mint egy bogarat.
Oh végtelen a vétkeinknek száma,
Mi álomroncsba, tört reménybe járunk,
Pusztán azáltal, hogy élünk, megyünk,
Szüntelen egy virágot tör le lábunk.
Ha számbavetted mind a vétkeid,
Szemed ha metszőn önmagadba látott:
Az ismeretlen sok, sok bűnödért
Még mondj el egypár miatyánkot.
REMÉNYIK SÁNDOR
pAki a rajta esett sérelemért a kutyámon áll bosszút
pŐ bérben/önként is vállal hamis terhelő tanúskodást
pAki egy pofon ígéretére bármilyen terhelőt rám vall
pŐ éppen akkor elérhetetlen, amikor szükséged lenne rá
pŐ olyan, mint Péter: ha bajba kerülne miattad, megtagad
pŐ lenne az egyetlen mentő tanú, de kimagyarázza magát
pEllen nem jó nyerni, mert sír, hisztizik, csalással vádol
pKeresi/gyártja, kihasználja az alkalmat a kárörvendezésre
pAki sztahanovista álélmunkásként rontja a mi normánkat
pA stréber diák, aki a tanárnak önként ránk spicliskedik
pA bezzeg gyerek, aki a rossz szülő szemével nézi le társait
pEgy lelketlen bürokrata, aki nem ismer méltányosságot
pAki szereplési viszketegségével elszívja előlünk a levegőt
pAki a bántásával megríkat – megszomorítja a szívedet
pAki kihallgatja azt, amit másnak négyszemközt mondasz
pAki lenéz és kirekeszt, ha neked nincs jó márkás autód
pA sok potyáért, elit társaságért stb. barátságot színlelő
pEgy ellenséges spicli, de ravaszul a bizalmadba férkőzött
pAkár még öngyilkossággal is zsarol, ha nem őt választod
pŐ valahogy mindig talál elég szemre hányni valót és hány
pAki visszaél a helyzetével: szemétkedő, kekeckedő, szívató
pEgy szélhámos kereskedő, aki rád sóz óvlit, gagyit
pAki kiszekíroz a világból, majdnem az őrületbe kerget
pA szarnak-bajnak nem gazdája, vagy pont rád keni azt
pIntrikusan keveri a szart: összeugraszt jó pajtásommal
pAki éket ver, áskálódik: árkot a családtagok közé
pAlattomban, suttyomban gáncsol – adja az ártatlant
pAki sumák és sunyi – szemtől szembe mindent letagad
pŐ elsunnyogja, ellógja a közös munka nehezebb részét
pAz ütközetnél elbújik mögéd, majd diadalittasan tér haza
pEgy sorozatgyilkos: kiölné a hited, a reményed, a szereteted
pMindent magánk akar akkor is, ha más ebbe bele is rokkan
pKifigurázza, kigúnyolja a neked legszentebb vallási érzést
pAki beolt téged az életellenes családrombolás ideológiájával
pAki téged teljesen átvilágít, de ő maga inkognitóban marad
pAkinek menlevele van, ha tetten éred: ő cigány, ő zsidó stb.
pAki tőled kéri számon, amit szerinte őseid ősei ellen elkövettek
pAki, mint Dávid csatába küld, hogy megkörnyékezze feleséged
pOly feladatra vagy pozícióra biztat, mibe csak belebukhatsz
pA kudarcélményeidet naponta gyarapítva tesz ön-agresszívvé
pAki lebetegítve, elszegényítve hoz és tart örök függőségben
pTudja: munkabéred az egyetlen jövedelmed – sakkban tart
pCsak annyit fizet munkádért/árudért, hogy ne halj éhen
pRászoktat az „ingyen-konyhára”, hogy csicskása maradj
pŐ rémmesékkel traktál, hogy még az álmodat is elrontsa
pAz iskola helyett dolgozni hív: buta maradsz, koravén leszel
pSzisztematikusan zavarja a köreimet, levesembe köp
pAki zsarolhatóvá tesz, zsarolhatóságban tart, zsarol
pAki lelki időzített bombákat telepít az életteredbe
*
Ábrányi Emil
NE SÉRTSD MEG…
Ne sértsd meg azt, akit szeretsz!
Egy durva szó elég,
Hogy elborítsd, hogy gyászba ejtsd
Szerelme szép egét!…
Borúlt ég újra földerűl,
Hint még szebb sugarat…
Ez gyöngédebb ég: itt a folt
Örökké megmarad!
Egy szó elég!… És húnyni kezd
A régi, tiszta fény.
Mélyebb sebet vág, mint a tőr,
A nő nemes szivén!…
Átérzi lelked bánatát,
Vidáman hal meg érted, –
De bús kétségben csügged el,
Ha egy rossz szóval sérted!
Ne félj! Nem hal meg a madár
Ha szárnyait megtörték.
A pillangó tovább röpűl,
Bár fényporát letörléd.
Tovább él a szerelem is
Mert mindennél nagyobb, –
De többé nem száll ég felé,
És többé nem ragyog!…
*
pZavarba hoz, zavart kel és abban kedvére halászgat
pŐ leleményesen és kitartóan zaklat, háborít, macerál
pAki durván visszaél vele, hogy én annyira felnézek rá
pAki csúnyán visszaél a bizalmammal, amibe beavattam
pAki a világgá kürtöli a csak vele megosztott szégyenem
pAki azért haragszik rám, mert pont ő vétett ellenem
pAki riogat, a frászt hozza rám a laikus diagnózisával
pElvenné az életteremet, s bele-belenyomul az aurámba
pGondatlanul veszélyeztet/szándékosan veszélybe sodor
pAki nem figyelmeztet kell időben a közeledő veszélyre
pAki kihasználja, ha nagybeteg/magatehetetlen vagyok
pŐ puszta unaloműzésből velem vagy rajtam szórakozik
pA régi cimbora, aki a vérdíjért most a fejemre vadászik
pŐ egy ujjal se nyúl hozzád – ő „csak” megszégyenít…
pNem a kapott pofon fáj, hanem az, hogy arcul ütött
pPont hívők előtt, így előtted szeret cifrát káromkodni
pAki a védekezés helyett mindig fogást keres és támad
pPuszta passzióból vak lármázik, majd élvezi a pánikot
pA „jóságodra” alapozva elkunyerálja kedves tárgyaidat
pA bányászbéke feneke alá nyomná az önbecsülésed
pA csíny értelmi szerzője, de a lebukásotokkor rád keni
pA drágalátos, naponként kellemetlenkedő rossz szomszéd
pA „gyávaságomat” szapulva hergelne bele vakmerőségbe
pAki a nevedben hamisat üzen: összeveszít, megkárosít
pA saját érdekét rendszeresen az enyémnek állítja be
pA saját szakmáját a tiéd rovására a (leg)többre tartja
pAlig várja, hogy megsértődhessen, s neki álljon feljebb
pAki anyagi-szellemi kiskorúságban tart, s anyáskodik
pAnnyit és úgy ad, hogy a visszaadásába belegebedj
pAki arra vesz rá: nyújtózkodj tovább a takaródnál
pAz aranyra mutogat, hogy ne lásd meg a ketrecet
pAki az első a lakománál, és utolsó a betegágynál
pAki az utolsó pillanatig bizonytalanságban tart
pAzért gyártja betegség-tudatod, hogy kihasználjon
pAki tüntetően és azért is ásít, hogy fertőzzön vele
pAzon dolgozik: téged kompromittáló helyzetbe hozzon
pAzon van, hogy mindenben teljesen elbizonytalanítson
pAki azt irigyli tőled, ami neked sem hullt az öledbe
pAki azt sem tudatja, mivel bántottad – te találd ki…
pŐ véletlen balesetnek álcázza, ha szándékosan elgázol
pAki bármi rosszat rád fog, ami csak kicsit is hihető
pErőt-időt nem kímélve bizonyítaná: nincs boldog ember
pAki „bebizonyítja”: mi mindent/semmit nem tudsz
pŐ benned csak eldobható, fogyó eszközt lát a céljaihoz
pAki bizalmatlanságot, gyanakvást kelt veled szemben
pAki bókolás címén szexuálisan zaklat, molesztál stb.
pAki cukros bácsiként, mint kisgyereket környékez meg
*
Menj el, menj szegény magyar
Menj el, menj szegény magyar, a kétség partjára,
Tekints az ingadozó reménység pólcára,
S te, aki tűztűl, vastúl nem tudsz megborzadni,
Borzadj, mikor a vég-sors hideg jelt fog adni.
Vezettessed magadat szem-bekötve, vakon,
Elfajult testvéridtől csinált áll-útakon,
Kik őseink hamvait rútúl megtapodták,
Arany szabadságunkat aranyon eladták.
Menj, add egy olyan kézbe, szabadságod fékit,
Mely egyszer úgy betöltse a balsors mértékit,
Hogy megérezd, amit még sokan nem éreznek:
A szabadság s a rabság, miben különböznek!
http://www.youtube.com/watch?v=ZOAeU2WD6l8
*
ÖNVÉDELMI ABC
A barátaimtól védjen meg a Jóisten,
az ellenségeimmel elbánok én magam is
Tényleg mások vittek rossz utakra engem?
Más még meg is ölhet, de lelkemnek nem árthat!?
*
Mindazokról
az embertársainkról
kellene most szólunk itt,
1.
akik ragadozók, paraziták,
érdekemberek, destruktív rivalizálók
hidegháborúzók, szélhámosok, zsarnokok,
áruló írástudók, (ál)profi segítők/mesterek stb.
2.
vagy akik jószándékkal
kövezik az utam a pokolba,
(mint pl. egy gonosz mostohánál is
rosszabb, többet ártó majomszerető „jó” anya)
3.
vagy akik „csak”
álbarátként úgy tesznek,
mintha az én javam akarnák:
akarják is, de azt el is veszik…
4.
vagy a jócselekedet
gyáva mulasztásával
aktívan/passzívan segítik a Gonoszt –
mindenképp az ördög cimborái, eszközei
5.
akik amennyit használhatnának,
annyit ártanak nekem – amikhez
elengedhetetlenül kell az én testi-
lelki-szellemi önvédtelenségem is
6.
Ezek a fenti mondatok most elsősorban
arról a potenciális károkozásról szólnak, amihez
nem kell extra szellemi, gazdasági/politikai hatalom,
– ezekről a Létrontó elit című gondolatlajstromban írok -,
amit egy kisgyerek, egy testvér, egy szülő, egy lakótárs,
egy diáktárs, egy munkatárs, egy játszó/sporttárs,
és nem utolsósorban egy élettárs stb. megtehet,
de hatékonyan csak akkor, ha partner vagyok…
7.
Barát és/vagy ellenség
Mit árthat nekem bárki más,
mivel, hogyan, mikor, mekkorát?
És hogyan tudom ezt felismerni, kivédeni,
az ismétléstől a kedvét elvenni, jóra fordítani?
Netán meggyőzni: jobb ügyhöz méltó az ő buzgalma…
