kb. 6 perc olvasás
Bölcsek-balgák és boldog-boldogtalanok
Táltos paripák helyett állatorvosi lovak
Jóisten országai helyett földi-égi poklok
Életminőség vizsgálódás magyar nyelven
Oly jó-rossz kort teremtő-fenntartó ember II.
Rontás/romlás tesztmondatok szabad ötletjegyzéke
A Nagy Magyar Életminőség Jenciklopédia előmunkálata
MÓRA FERENC
A DIDERGŐ KIRÁLY
Mese, mese, mátka, pillangós határba:
Volt egyszer egy király Nekeresd országba.
Nevenincs királynak nagy volt a bánata,
Csupa siralom volt éjjele, nappala.
Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába.
Sűrű könnye pergett fehér szakállába:
„Akármit csinálok, reszketek és fázom,
Hiába takargat aranyos palástom!
Aki segít rajtam: koronám, kenyerem
Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!”
Százegy kengyelfutó százkét felé szaladt,
Tökszárdudát fújtak minden ablak alatt:
„Ki tud orvosságot a király bajáról,
Hol az a bölcs ember, aki jót tanácsol?”
Adott is ezer bölcs ezeregy tanácsot.
De együtt se ért az egy falat kalácsot.
Didergő királynak csak nem lett melege,
Majd megvette szegényt az Isten hidege.
Körmét fúvogatta, keserűn köhintett,
Bölcs doktorainak bosszúsan legyintett:
„Bölcsekkel az időt ne lopjuk, azt mondom,
Hívjátok elő az udvari bolondom!”
„Hallod-e, te bolond, szedd össze az eszed,
Adj nekem tanácsot, akárhonnan veszed.”
„Teli van énnálam ésszel a szelence:
Hideg ellen legjobb a meleg kemence.
Gyújtass be csak, komám” – nevetett a bolond,
S nevetett köntösén a sok arany kolomp.
Kergeti a király ki a sok léhűtőt:
Hozzák fülönfogva az udvari fűtőt!
„Hamar cédrusfával a kandallót tele,
Urunk-királyunknak attól lesz melege!”
Nagy volt a kandalló, akár egy kaszárnya,
El is égett benne vagy száz cédrusmáglya.
Sergett is a király előtte, megette,
Utoljára mégis csak azt dideregte:
„Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,
Már a szakállam is csak úgy reszket bele!”
Nyöszörög a fűtő: „Felséges királyom,
Életem-halálom kezedbe ajánlom,
Most dobtam bele az utolsó forgácsot,
Jó lenne hívatni az udvari, ácsot!”
Nekibúsult erre a didergő király,
Szigorú paranccsal a kapuba kiáll:
„Vágjátok ki kertem minden ékességét,
A szóló szőlőnek arany venyigéjét,
A mosolygó almát, a csengő barackot,
Hányjatok a tűzre minden kis harasztot!
Széles ez országban amíg erdőt láttok,
Kandallóm kihűlni addig ne hagyjátok.
Jaj, mert mindjárt megvesz az Isten hidege,
Csak úgy kékellik már az ajkam is bele!”
Csattognak a fejszék, sírnak erdők, berkek,
Recsegnek, ropognak a gyümölcsös kertek.
Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta,
Fészkit ezer madár jajgatva siratta.
A rengeteg fákból egy szál se maradt ott,
Aranyos kandallón mind elparazsallott.
Didergő királynak de minden hiába,
Nyögve gubódzik be farkasbőr bundába:
„Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,
Csak egy fogam van már, az is vacog bele!”
Nekeresdországban van is nagy kopogás,
Ripegés-ropogás, siralom, zokogás.
Dolgozik a csákány, fűrész, balta, horog –
A király ajtaja egyszer csak csikorog.
Betipeg egy lányka, icike-picike,
Gyöngyharmat tündöklik lenvirágszemibe.
Az ajaka kláris, a foga rizskása,
Csacsog, mint az erdő zengő muzsikása:
„Ejnye, de rossz bácsi vagy te, király bácsi!”
Megfordul a király: „Ácsi, kislány, ácsi!
Azt se tudom, ki vagy, soha se láttalak,
Mért haragszol reám? Sohse bántottalak!” –
Kerekre nyitotta a csöppség a szemét:
„Minek szedetted le a házunk tetejét?
Hó is hullongázik, eső is szemezik,
A mi padlásunkra az most mind beesik;
Elázik a bábum kimosott ruhája,
Vasárnap délután mit adok reája?”
Mint amikor nap süt a jeges ereszre,
A király jégszive harmatot ereszte.
Szemében buggyan ki szívének harmatja,
Szöghaját a lánynak végigsimogatja:
„Ne félj, a babádat ruhátlan nem hagyom,
Bíborköntösömet feldaraboltatom.
Bársonyrokolyája, selyem főkötője,
Lesz ezüstkötője, aranycipellője!”
Most már meg a kislány mondta azt, hogy „ácsi!
Mégiscsak jó bácsi vagy, te király bácsi!”
Örömében ugrált, tapsikolt, nevetett –
S didergő királynak nyomban melege lett!
A tükörablakot sarokra nyitotta,
Városa lakóit összekurjantotta:
„Olyan meleg van itt, hogy sok egymagamnak,
Juttatok belőle, aki fázik, annak!”
Tódult is be nyomban a sok szegény ember,
A márvány-téglákon nyüzsgött, mint a tenger.
Ki is szorult tőlük király a konyhára,
Rájuk is parancsolt mindjárt a kuktákra:
„Asztalt terigetni, ökröt sütögetni,
Fussatok a hordót csapra ütögetni,
Ily kedves vendég még nem járt soha nálam,
Mint a saját népem – nagy Meseországban…
*
pJóistentelen sátánista, ellenség-istenképes
pSzeretet-melegséget nélkülöző didergő király
pBután nem enged, de szamárként szenved
pA bekómált cukorbeteget részeg disznózó
pA szellemi rövidlátó: csak egy nap a világ
pAz aranytojás tyúkját egy jó ebédért levágó
pEgymásra uszított/hergelt ifjak és öregek
pMesterségesen sorozatgyártott nemzed-ékek
pAz új nemzedék iskolai degenerálódása
pA regenerálódás helyett degenerálódó
pA kicsi helyett inkább a kocsit választó
pHa majd minden optimális, akkor lesz utód…
pHa gyereke lesz, szegény lesz: inkább felfalja
pIndiszponált, rossz formaidőzítő „szereplő”
pMindig a kritikus pillanatban mond csődöt
pNem ismeri válsága pozitív kifutási lehetőségét
pÉlelmed banki/magán uzsorahitelre veszed
pÖnkiszolgáló étteremben lesi a maradékot
pA rezsi kifizetése után: kéregető/kukázó
pÁtmeneti pénzzavar: egy árva fitying sincs
pUtcai családi jelenetek ingyen-cirkusza
pÁllat- és emberidomárok növekvő kereslete
pA király meztelen, de ki merne szólni
pA heves, forrófejű, de amúgy jégszívű
pA hosszabb életért önmagát lefagyasztó
pA munkanapja fele adóba, törlesztésre megy
pOly házat épít, amibe menten háziúr települ
pGyümölcstelen házasság/gyermekáldásból átok
pKártya/légvárépítő, sőt azért lakbért is fizető
pElkótyavetyélt királyság: disznó vályú, moslék
pAz ki van zárva, hogy ne neki álljon feljebb…
pMinden mondatában van egy jó adag neheztelés
pTáv/célba-köpési verseny bajnoki címét megcélzó
pA hóhér is csak a munkáját végzi – arctalanul
pÁlarcos rendőrként önkívületben üt-vág és rúg
pLefekszik: áttaposhat rajta a vad és bősz tömeg
pSegélyek elvágható infúziójára kötve mindhalálig
pSemmi lényegesre sincs időd, miközben pazarolod
pKözutak ámokfutója: száguldozás, kiszorítás, anarchia
pIde exportált szovjet/USA rendszer s kultúra rajongója
pUgyanúgy becsapnak tizedszerre is, ugyebár? Nemde bár…
pJó adós vagy, fejőstehén – adósságcsapdában rab
pA város szabad levegőszennyezettsége – szmogban riadó
pNem tudod, ki az anyád – hagyod: eltitkolják előle
pLekötelező, túl drága ajándék – zavarba hozod magad
pZsarolható politikai vezetőknek újra bizalmat szavazó
pTárstalan: élet, munka, játék, sport, baj, utazás stb.
pHalálos betegnek érzi magát – szimulál/játszmázik
pMindenki azt csinálja, ezért nincs bűntudatod?
pNem tudsz (el)aludni, minden kis nesz riaszt
pKéz a kézben széles országúton a pokolba
pCsak a vakszerencsében bízó vakrepülő
pSe a szobádban, se a lelkedben nincs rend
pHalogatott rendteremtés, szétfolyik kaotikus életed
pNem Hamlet: őrültséget mond-tesz, nincs benne rend!
pSenki nincs a helyén a csapatban: ez nagy öngól
pCsak utólag derült ki számodra, mi a játékszabály
pKönnyelműsködő védő, vagy kiismerhető csatár vagy
pIskolából-melóból sok házifeladatot viszel haza/„haza”
pA szülők vétkéért „bűnhődő” váltott, azaz torzszülött
pAki nem látja a fától az erdőt/túl közel áll a képhez
pA festett fabútorokat felváltod fűrészporból fabrikálttal
pA házimunkától megkímélt lány gazdag férjet keres
pDiszkrét smink és szép lélek helyett agyonfestett arc
pTüntetve szakadsz el a falutól, szégyelled szülőd/földed
pPéldaképét csak külsőségekben, de abban nagyon utánzó
pOlyan áron menti életét, hogy így elveszik a becsülete
pProvokálva: vagy párbajozol, vagy el kell innen menned
*
Sár vagy arany ABC
A jó kezdés már fél siker.
A baj felismerése már fél gyógyulás.
A mese, közmondás, példabeszéd, életkép
rólunk szól: ismerjünk magunkra, ha ingünk,
akkor vegyük magunkra, és az isteni bölcsesség
s a bátor lélek segítségével változtassunk éltünkön.
Az ún. jóbarátainktól – de legfőképpen önmagamtól –
védjen meg az Isten, az ellenséggel elbánok magam is.
Más akár meg is ölhet, de kárt nem tehet lelkemben…
Aki mer, az nyer – a bátraké a szerencse/kegyelem…!
A vaskorban se tartsuk a sarat aranynak, aranyunkból
ne csináljunk sarat, de fordítva, és becsüljük aranyunkat.
