kb. 17 perc olvasás
BOLDOG-BOLDOGTALAN PARADICSOMA ÉS POKLA
NAPI FELJEGYZÉSEK AZ ÉLŐK ÉS HOLTAK HÁZÁBÓL
A POÉZIS ÉS A DAL PEGAZUSÁN
East
Rések a falon – dalszöveg
Hiába keresem a magányt,
Valaki mindig ott van velem.
Hiába zárom be a kaput,
Úgyis övék a térfelem.
Hiába húzom le a redőnyt,
Valahogy meglesik életem,
Valahogy meglesik életem.
Rések a falon,
Lyukak a plafonon,
Jobb, ha tudod,
Sosem vagy egyedül.
Ki tudja, mik ezek a zajok,
Lehet, hogy ez is csak én vagyok.
Ki tudja, honnan lesi más,
Amit csak magamban olvasok.
Ki tudja, honnan tudja más,
Amit csak egyedül én tudok,
Amit csak egyedül én tudok.
Rések a falon,
Lyukak a plafonon,
Jobb, ha tudod,
Sosem vagy egyedül.
Valaki úgy néz,
Mintha mindent tudna már.
Mit akarnak tőlem?
Van ami így jó,
Ami csak nekem való.
Mit akarnak tőlem?
Az életem nem osztható.
[Mindenhonnan engem néznek]
Mióta lakott minden sziget,
Azóta ismerik útjaim.
Mióta nem takar a sötét,
Elő is hívják az álmaim.
Mióta ledőltek a falak,
Naponta bemondják titkaim,
Naponta bemondják titkaim.
Rések a falon,
Lyukak a plafonon,
Jobb, ha tudod,
Sosem vagy egyedül.
Valaki úgy néz,
Mintha mindent tudna már.
Mit akarnak tőlem?
Van, ami így jó,
Ami csak nekem való.
Mit akarnak tőlem?
Az életem nem osztható.
[Mindenhonnan engem néznek]
Hiába keresem a magányt,
Valaki mindig ott van velem.
Hiába zárom be a kaput,
Úgyis övék a térfelem.
Hiába húzom le a redőnyt,
Valahogy meglesik életem,
Valahogy meglesik életem.
Rések a falon,
Lyukak a plafonon,
Jobb, ha tudod,
Sosem vagy egyedül.
Rések a falon,
Lyukak a plafonon,
Jobb, ha tudod,
Sosem vagy egyedül.
Rések a falon,
Lyukak a plafonon,
Jobb, ha tudod,
Sosem vagy egyedül.
Rések a falon,
Lyukak a plafonon,
Jobb, ha tudod,
Sosem vagy egyedül.
Rések a falon,
Lyukak a plafonon…
*
East : Ha zászlót bont a félelem – dalszöveg
Hideg fémszívű hősök jönnek
Kiszolgálják a mestert
A rombolás démonát
Nem kímélnek se vért, se embert
Élesítik a fegyvert
Hadd legyen félelem
Hogyha járják a táncot
Elszakadnak a láncok
Lehullanak a csillagok
És lábuk nyomán újra nyílik a bánat,
És a félelem, a fájdalom
Nyugodtan élj a völgyed mélyén
Ha zászlót bont a félelem
Ne higgy a szónak
Ne állj a sorba,
Ne menetelj a semmibe!
A világ alját ha felkavarják,
Ne legyél féktelen tömeg!
Ne gyűlölj engem
Ne üldözz engem
Ha zászlót bont a félelem
Ne hagyd hogy így legyen!
Elvakult agyú szörnyek jönnek
Vasba zárnák az ember álmait, vágyait
Végrehajtják a végső tervet
Üldözik, akit asszony szült
E lázadó csillagon
Bontogatják a zászlót
A páncélfejű srácok
A gyűlölet főterén
Összezúzná az álmot
A kalapácsfejű bajnok
A félelem mestere
Nyugodtan élj a völgyed mélyén
Ha zászlót bont a félelem
Ne higgy a szónak
Ne állj a sorba,
Ne menetelj a semmibe!
A világ alját ha felkavarják,
Ne legyél féktelen tömeg!
Ne gyűlölj engem
Ne üldözz engem
Ha zászlót bont a félelem
Ne hagyd hogy így legyen!
http://www.zeneszoveg.hu/egyuttes/1228/east-dalszovegei.html
* * *
KATOLIKUS SZENTÍRÁS ÉS SZENTLECKE
Igenaptár
Szent Lukács evangélista
Ünnepe: október 18.
Lukács, a szeretett orvos, Pál kísérője, aki mindennek utána járt, és így írta meg evangéliumát és az Apostolok cselekedeteit. Megtapasztalta, amit mi is megtapasztalhatunk, hogy az Úr erőt önt belénk. Bátran járhatunk az Ő útján.
SZENT LUKÁCS
Euzébiusz ókeresztény író szerint a szíriai Antiochiából származik pogány görög nemzetiségű családból. Orvos volt, de széleskörű irodalmi műveltséggel is rendelkezett, ami egy kicsit a tanultságával járt együtt. Egész életén keresztül nőtlen maradt.
Körülbelül 40 körül tért meg, nem az első keresztények közt, mert az első keresztények (akik Szent István diakónus vértanúsága után menekültek el) csak a zsidók közt hirdették az evangéliumot. Később jöttek más keresztények Ciprusból, Cirenéből. Ezek már a görögökhöz is szóltak. Tíz évvel később Lukácsot már Szent Pál kíséretében találjuk. Tanítvány, barát és munkatárs volt, talán még háziorvos is.
Szerénysége miatt önmagáról nem beszél írásaiban, legalábbis nem nyíltan.
Troaszban csatlakozott Szent Pálhoz, annak második missziós útjához. Egész Filippi városáig vele tartott. Valószínűleg itt maradhatott Filippiben 52 körül, hogy a fiatal egyházközséget segítse. Amikor Pál 57-ben ismét meglátogatta Filippit, Lukács megint csatlakozott hozzá, elkísérte egészen Jeruzsálemig. Itt, Jeruzsálemben Pált letartóztatták, és Cezareába vitték. Lehetséges, hogy Lukács ekkor is vele volt, de amikor az Apostolt Rómába szállították, Lukács oda is elkísérte.
Római tartózkodása alatt írta meg evangéliumát, egy előkelő ismerősének, Teofilnak ajánlva. Az evangélium megírásához mindennek alaposan utánajárt, ezért nagyon sok olyan eseményt és részletet is leír, ami máshol nem található (Angyali Üdvözlet, Mária Erzsébetnél, a gyermek Jézus, az irgalmas szamaritánus, a hamis sáfár, a gazdag ember és Lázár, a farizeus és vámos imája, a vérrel verítékezés, a tékozló fiú, stb., stb.). Ezek az értékes részek megmutatják Szent Lukács csodálatos lelki tulajdonságait.
Ott volt Rómában 60 körül Szent Pál kiszabadulásakor is. Ekkorra már megírta második nagy művét is, az Apostolok Cselekedeteit. Ebből ismerjük a születő Egyház életét Pál kiszabadulásáig. Ezt a könyvet is Teofilnak ajánlotta, ezt is elsősorban a pogányságból megtért keresztényeknek szánta.
Pált nem kísérte el a spanyol útjára, valószínűleg fontos megbízatással kellett elutaznia Rómából.
Pál második fogsága idején is az Apostollal volt, ezt Pál örömmel írja Timóteusnak. A vesztőhelyre is elkísérte Lukács. Bizonyos, hogy a hűséges munkatárs jelenléte még nagyobb erőt adott Pálnak nehéz helyzetében.
Élete további alakulásáról nem sokat tudunk. Sokféle hagyomány van róla. Valószínűleg Délgörögországba ment, Achájába. Ott püspök volt élete végéig. Valószínűleg Patarában szenvedett vértanúhalált, ~70. Teste sokáig Tébében nyugodott, 357-ben vitték maradványait Konstantinápolyba.
Lukács az orvosok védőszentje, de a festők is védőszentjüknek tisztelik. Van egy 6. századból származó hagyomány, amely Lukácsot mint festőt említi. Eszerint a Szűz Anyát állítólag megfestette volna. Rómában, de Czstochowában a pálosoknál is mutatnak Lukácsnak tulajdonított Mária-képet. A legenda alapja Lukács nagyon finoman megrajzolt Mária-képe.
*
Napi igehelyek
2Tim 4,9-17a
Siess, jöjj hozzám mielőbb! Démász ugyanis elhagyott a világ szeretete miatt, és elment Tesszalonikibe, Krescensz Galáciába, Títusz pedig Dalmáciába. Egyedül Lukács van velem. Márkot is vedd magadhoz, és hívd el: jó hasznát tudom venni a szolgálatban. Tichikuszt elküldtem Efezusba. A köpenyemet, amelyet Troászban Karpusznál hagytam, arra jöttödben hozd magaddal, úgyszintén a könyveket is, de legfőképpen a pergameneket. A rézműves Alexander sok rosszat tett velem; az Úr majd megfizet neki tettei szerint [Zsolt 62,13; 28,4]. Te is óvakodj tőle, nagyon ellene szegült ugyanis szavainknak. Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki cserbenhagyott, — ne tudassék be nekik! De az Úr mellém állt, és erőt adott nekem, hogy az igehirdetés befejeződjék általam, s tudomást szerezzen róla az összes pogány. Ezért megszabadultam az oroszlán torkából [Zsolt 22,22].
Lk 10,1-9
Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. Azt mondta nekik: ,,Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek. Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: ,,Békesség e háznak!” Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról-házra. Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: ,,Elközelgett hozzátok az Isten országa.”
* * *
FRANÇOIS DE LA ROCHEFOUCAULD
MAXIMÁK
397
Aligha mernénk azt állítani, hogy nekünk semmiféle hibánk, ellenségeinknek viszont egyetlenegy jó tulajdonsága nincsen; igazából azonban nem járunk messze attól, hogy így gondoljuk.
398
Valamennyi hibánk közül a lustaságot valljuk be a legkönnyebben: elhitetjük magunkkal, hogy megfér a legbékésebb erényekkel, s így nem árt a többi erénynek, csak éppen felfüggeszti működésüket.
399
Van egyfajta emelkedettség, melynek semmi köze a ranghoz; olyasfajta magatartás ez, mely megkülönböztet a többiektől s láthatólag nagy tettekre predesztinál; érték, melyet észrevétlenül adunk önmagunknak; e tulajdonságunkkal szerezzük meg a többiek tiszteletét, és e tulajdonságunk az, amely inkább föléjük emel, mint a születés, a méltóság vagy akár a legnagyobb érdem.
400
Van olyan tehetség, mely nem jár emelkedettséggel, de emelkedettség, tehetség nélkül aligha létezhet.
401
Az emelkedettség olyan a tehetségnek, mint a szép nőnek a ruha.
402
Ami a széptevésből a leginkább hiányzik, az a szerelem.
403
A véletlen olykor úgy hozza, hogy hibáink révén emelkedünk; viszont akadnak kényelmetlen emberek, akiknek megbecsülését épp az jelenti, hogy megvásárolják távozásukat.
404
Úgy látszik, a természet olyanfajta tehetséggel és ügyességgel is megáldott bennünket, amelyről sejtelmünk sincs; ezeket csak a szenvedélyek hivatottak láthatóvá tenni, s ekkor olyan határozott és biztos ítélőképességgel is felruháznak bennünket, amilyenre a művészet sem volna képes.
405
Akárhány évet éltünk is meg, minden új életkorba új és tapasztalatlan emberként érkezünk.
406
A kacér nők csak azért féltékenyek a szeretőjükre, mert titkolni akarják, más nőkre mennyire irigyek.
407
Nem sok híja, hogy azokat, akik ravaszkodásainknak felülnek, éppoly nevetségesnek lássuk, mint önmagunkat látjuk, amikor mások ravaszkodásának felülünk.
408
Azok az öregek, akik régen kedves emberek voltak, úgy válhatnak leginkább nevetségessé, ha megfeledkeznek róla, hogy többé már nem azok.
409
Sokszor szégyellnünk kellene akár legkiválóbb tetteinket is, ha összes indítékunkba beleláthatna a világ.
410
A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátainknak, hanem: ha neki tárjuk fel az övéit.
411
Bármely gyarlóságunk megbocsáthatóbb, mint az a mód, ahogyan gyarlóságainkat rejtegetni próbáljuk.
412
Bármily szégyenbe hoztuk is magunkat, mindig van módunk arra, hogy jó hírünket visszaszerezzük.
413
Nem tetszhet sokáig az az ember, akinek mindig egyformán jár az esze.
414
A bolondok és az ostobák mindig a hangulatuk szerint ítélkeznek.
415
Eszünket néha arra használjuk, hogy merész módon kövessünk el ostobaságokat.
416
A korral növekvő elevenség: már-már bolondság.
417
A szerelemből az kerül ki gyógyultabban, aki elsőnek gyógyul ki belőle.
418
A fiatal nőknek, ha nem akarnak kacérnak látszani, s az öregedő férfiaknak, ha nem akarnak nevetségessé válni, sohasem szabad úgy beszélniük a szerelemről, mintha részük lehetne benne.
419
Ha tehetségünknél kisebb feladatot kapunk, esetleg nagyobbnak látszunk, viszont mily kicsinynek fogunk látszani, ha nálunknál nagyobb feladat elé kerülünk.
420
Sokszor hisszük, hogy kitartóak vagyunk a bajban, holott csak elcsüggedünk és elviseljük, de nem merünk szembenézni vele; mint az olyan gyáva, aki inkább megöleti magát, csak mert fél védekezni.
421
A beszélgetést minden szellemességnél jobban élteti a bizalom.
422
Minden szenvedélyünk terem gyarlóságokat, de oly nevetségeseket, mint a szerelem, egyik sem.
423
Kevesen képesek szépen megöregedni.
424
Szívesen dicsekszünk olyan gyarlóságokkal, melyek épp ellentétesek meglévő hibáinkkal; így ha gyengék vagyunk, szívesen mondjuk csökönyösnek magunkat.
425
Az éleselméjűség olyan, mintha jóstehetséggel bírnánk, és ez értelmünk bármely más erényénél jobban hízeleg hiúságunknak.
426
Az újdonság varázsa és a hosszú megszokás, bármily ellentétesek is, egyformán akadályoznak abban, hogy barátaink hibáit meglássuk.
427
Legtöbb barátunk megutáltatja velünk a barátságot, a legtöbb hívő meggyűlölteti velünk a hitet.
428
Barátainknak könnyen megbocsátjuk azokat a vétkeket, amelyek bennünket nem érintenek.
429
Egy nő, aki szeret, a legapróbb hűtlenségnél is könnyebben bocsátja meg, akár a legnagyobb tapintatlanságot.
430
A szerelem végén – akárcsak az életút végén – már nem az örömöknek, hanem csak a bajoknak élünk.
431
A legkevésbé természetesek akkor vagyunk, ha mindenáron természetesnek akarunk látszani.
432
Ha tiszta szívből dicsérünk egy jó tettet, úgy teszünk, mintha nekünk is részünk volna benne.
433
A velünk született jó tulajdonságok legbiztosabb jele, ha irigység nélkül születtünk.
434
Ha barátunk becsapott, baráti megnyilvánulásait csakis közönnyel fogadhatjuk, viszont ha bajba kerül, nem maradhatunk közönyösek.
435
A világot a véletlen s az emberek jó vagy rossz kedve igazgatja.
436
Könnyebb általánosságban megismerni az embert, mint egyetlen embert jól megismerni.
437
Ha meg akarunk ítélni egy embert, akkor ne jó tulajdonságait, hanem tetteit tekintsük.
438
Hálánkat néha oly lelkesen fejezzük ki, hogy avval nemcsak a nekünk tett szívességeket viszonozzuk, hanem elérjük, hogy már a barátaink tartozzanak nekünk.
439
Ha pontosan tudnánk, mit kívánunk, akkor aligha kívánnánk oly sóvárogva bármit is.
440
A legtöbb nő azért nemigen képes barátságot kötni, mert aki már átélt egy szerelmet, annak a barátság mindig ízetlen.
441
A barátságban, éppúgy, mint a szerelemben, gyakorta nem az tesz boldoggá, amiről tudunk, hanem amiről nem tudunk.
* * *
HUMOR
NEVETVE VÁLNI MEG A MÚLTUNKTÓL…
A Cowboy és indián társa, Suhanó nyíl lovagolnak a prérin.
Egyszer csak ezer vad, vérszomjas indián veszi körül őket. A cowboy odafordul társához:
− Hát most mi lesz velünk, hű társam, Ülő Bika?
− Hogy érted, hogy „velünk”, fehér ember?
*
Iskolásokat szállító autóbusz robog az országúton. Egyszer csak összeverekednek a fehér és fekete diákok. A tanító néni nem bír velük, megkéri a sofőrt, hogy segítsen. A sofőr megállítja a buszt, mindenkit leszállít. Elkezdi magyarázni a gyerekeknek, hogy Amerikában nincs faji megkülönböztetés, s hogy nem szép dolog a verekedés. Végül sorba állítja őket, s így szól:
− Felejtsük el azt, hogy fehér meg fekete! Legyen mindenki, mondjuk kék! Irány a busz, szálljatok fel. Elől a világoskékek, hátul sötétkékek!
*
Egy amerikai városban verekedés tör ki az utcán, és bevisznek a rendőrségre egy fehér embert, és egy négert.
− Nézzék, nekem nincs kedvem sokat foglalkozni magukkal! – mondja az ügyeletes tiszt. – Mindegyiküknek felteszek egy kérdést. Aki helyesen felel rá, azt elengedem, aki nem, az itt marad. – Azzal már fordul is a fehér emberhez:
− Mi a neve annak az angol hajónak, amely 1912-ben egy jéghegynek ütközött, és elsüllyedt?
− Titanic – mondja a kérdezett.
− Helyes, maga szabad – biccent a rendőr, és odalép a négerhez:
− Most a maga kérdése következik: Hogy hívták a hajótörés 1536 áldozatát?
*
− Miért vigyorog folyton Steve Wonder?
− Mert még senki sem mondta meg neki, hogy fekete.
*
− Miért gyártanak fehér csokit?
− Hogy a néger gyerekek is összemaszatolhassák magukat.
*
A rasszizmus mindenütt jelen van… A zongora fekete billentyűi rövidebbek!
*
− Mi a biofajgyűlölet?
− Két kopaszbarack üt egy cigánymeggyet.
*
Futóversenyt néz apa és fia. A gyerek megszólal:
− Apu, ezek a végén jutalmat kapnak?
− Csak az, aki elsőnek ér célba.
− Akkor minek fut a többi?
*
A kollektív szerződés szerint a szövőgyárban nem biztosítanak szünetet a dolgozóknak, hogy megreggelizzenek, viszont minden nap negyedórával hamarabb mehetnek haza. Az egyik gépre új dolgozó kerül. Pontban reggel kilenckor előveszi az elemózsiás csomagját, leül a sarokba, és jóízűen falatozni kezd. Jön a művezető. Előbb elképed, aztán ráförmed a lányra:
− Nálunk nincs reggeli!
− Gondoltam – válaszol szelíden –, éppen azért hoztam magammal!
*
Egy fatelep éjjeliőrt keresett. Az egyik jelentkezőtől azt kérdi a telepvezető:
− Rendelkezik maga azokkal a képességekkel, amelyek egy éjjeliőri állás betöltéséhez szükségesek?
− Hogyne – feleli az éjjeliőr. A legkisebb zajra felébredek.
*
− Hogy megy a kedves fiának, Kovácsné?
− Hát, egyszer fent, egyszer lent.
− Hogyhogy?
− Liftkezelő egy szállodában.
*
A karrieristák kedvelt mondása:
− Akit harminc felett buszon látunk, az vagy ellenőr, vagy lúzer.
*
A férfiak nem szeretik a kényelmetlen dolgokat:
− Apu, rosszul vagyok. Mindjárt hányok.
− Akkor menj oda gyorsan anyádhoz.
*
Egy nyurga, vékony fiú az élelmiszerpolcok előtt álldogált a boltban, mikor valaki megrángatta a kabátujját. Egy aprócska hölgy volt, felnézett rá, és így szólt:
− Levenné nekem azt a konzervet ott a legfelső polcon?
A srác készségesen teljesítette a kérést, mire a hölgy kedvesen megkérdezte:
− Magának meg nem kell valami innen alulról?
*
Az idős néninek elintéznivalója van az önkormányzatnál.
A papírok kitöltése után így szól az előadó:
− Itt tessék aláírni!
− És hogy írjam alá drágám?
− Hát, ahogy a leveleket szokta.
− Rendben. „Sok szeretettel: Nagyi.”
*
Az öregasszonynál – életében először –, telefont szerelnek fel. Első dolga, hogy felhívja a központot:
− Kérem szépen, segítsenek rajtam! A telefonvezetékem túlságosan hosszú, és állandóan beleakadok. Húzzák egy kicsit maguk felé!
*
− Hány gyermeke van asszonyom?
− Öt. A hatodikat most várom.
− Nagyszerű. És pontosabban mikorra?
− Tíz perc múlva, ugyanis leküldtem a sarki boltba kenyérért.
*
A Margitszigeten találkozik két asszony, és beszélgetnek.
Egyszer csak feléjük szalad egy kisgyerek, mire így szól az egyik:
− Nézze csak ezt a gyereket, milyen vízfejű.
− De asszonyom, ez az én gyerekem.
− Igazán? Milyen jól áll neki!
*
Kovácsné elvisz öt méter selymet a varrónőhöz, hogy csináljon belőle ruhát.
A varrónő megnézi a selymet, és így szól:
− Kevés az anyag, ebből nem tudom kihozni.
Kovácsné fogja az anyagot, és elmegy vele egy másik varrónőhöz. Az elvállalja. Mikor kész a ruha, Kovácsné beugrik megmutatni az előző varrónőhöz:
− Látja, ott szemben az a varrónő ki tudta hozni 5 méterből is.
− Neki könnyű – feleli a varrónő –, az ő lánya még csak három éves, de az enyém már kilenc.
*
Kovácsné bemegy kisfiával az előkelő belvárosi divatáruházba, és vörös posztót akar vásárolni. A segéd levesz az állványról egy nagy vég anyagot, és Kovácsné elé rakja a pultra. Kovácsné alaposan szemügyre veszi, aztán megszólal:
− A színe nem megfelelő.
A segéd újabb vég posztót rak a pultra. Kovácsné ezt is megtekinti, és vállvonogatva konstatálja:
− Ez sem felel meg.
A segéd erre az üzlet minden részéből összehordja a vörös posztókat. Már egész posztóhegyek tornyosulnak a pulton, mikor Kovácsné rácsap egy vég anyagra:
− Na végre! Ez az a szín, amit keresek.
A segéd arca ragyog a boldogságtól, méterrudat és ollót vesz elő, s szolgálatkészen megkérdezi:
− Mennyit parancsol, asszonyom?
Kovácsné erre a flegmán odavetni:
− Oh, csak a kisfiam krampuszába szeretnék egy új nyelvet tetetni!
*
Mondja mama, miért ásogat olyan szorgalmasan a kertben télvíz idején?
− Tegnap néztem a tévé gazdasági műsorát, és azt mondták benne, hogy okos ember most földbe fekteti pénzét.
*
Különc pénzhamisítók:
− Összejön a magyar pénzhamisítók színe-java. Tanakodnak, hogyan lehetne a tevékenységüket változatosabbá tenni. Kitalálják, hogy 150 forintost kell gyártani. Elkészül a bankjegy, kipróbálásra leküldik Pistikét a sarki fűszereshez. Megjön a gyerek. Izgatottan kérdik tőle:
− Mi volt, mi történt?
− Hát az, hogy vettem egy egyforintos csokoládét.
− És, és?
− És visszaadtak kettő hetvenforintost, meg három háromforintost!
− Aha! Úgy látszik a külföldi konkurencia sem tétlenkedik!
*
A pénztárosnő panaszkodik a főnökének:
− Úgy veszem észre öregszem. Már nem vagyok olyan csinos, mint régebben.
− Miből gondolja?
− Mostanában a férfiak már megszámolják az aprót, amit visszaadok.
*
− Mi az öregedés első jele?
− Amikor rájössz, hogy a hangerőszabályzót balra is lehet tekerni.
*
Az öregkor legbiztosabb jele, ha a gyertyák többe kerülnek, mint a születésnapi torta.
*
Az öregség akkor kezdődik, amikor valaki a múltat kezdi építgetni.
*
Az ember szerelmet, pénzt, sikert akkor kap az életben,
amikor már nem tudja élvezni.
Egyet kap csak túl korán: a fiatalságot.
*
Mire az ember megtanulja, hogy mire kell vigyázni, rendszerint már nincs mire vigyázni.
* * *
MAGYAR KÖZMONDÁSOK
581.
Tüz az esze, mint a bari czigánynak.
582.
Sötét mint a barlang.
583.
Szőr mentiben simogasd a barmot.
584.
Akkor még Bartók Erzsi is pártát hordozott.
585.
Bastalélek Karafia.
Basta és Caraffa történetileg ismert kinzók; amaz 1602 előtt Erdélyben és felső Magyarországon; emez 1686-7-ben szinte a felföldön. – Karafia azaz Caraffa fia, ki olyan mint Caraffa.
586.
Batkát sem ér.
587.
Batkát sem adnék életeért.
Ez igen kis pénz, II. Lajos alatt jött divatba, a mohácsi napok ideje körül.
588.
Azt sem tudja: bü-e vagy bá. Se büt se bát nem mondott. Báb való még neki, nem férfi.
589.
Sok bába közt a gyermek is elvész.
590.
Vén bába ördögök hadnagya.
591.
Semmi bába nem ér a nyelvével.
592.
Akkor látott vizet, mikor a bába megmosdatta.
Mondják piszkosra; és olyanra, ki nagyon fél a viztől, azaz szereti a bort.
593.
Kurva legyen a bábád./volt a bábája.
594.
Mikor pap nincs, bába is keresztel.
Régi szokás, de mailag el van tiltva, mind a mellett megtörténik.
Értelme hasonlít ezéhez: A hol ló nincs, szamár is elkel.
595.
Egész vasorru bába.
Mondákból ismeretes személyiség. Jelleme: rendesen kegyetlen anya, kinek leányai vannak s hozzájok királyfiakat csábít, próbára tesz hogy elveszthesse őket. – Mondatik formájokból kiaszott, házsártos vén aszonyokra.
596.
Kifingotta fogát a bába.
A gyermek első fogainak hullására mondják.
597.
Félti mint beteg Bálint a haját.
Bálint hallván hogy forróláz után kimegy a haj, magára zárt ajtót, ablakot, mintha igy meggátolhatná haja kimenését.
598.
Czifra mint a Bálint nadrága.
Bálint nadrága ugy ki volt sujtásozva, hogy posztója is alig látszott. D. – Dagályos előadásu szónok beszédére illik.
Kölcsey, a magyar szónokok czifra beszédéből itélve szokta volt mondani: uraim, sujtásos nemzet vagyunk.
599.
Képet nem arany hanem imádás tesz bálványnyá.
600.
Utoljára kutya se fél a botos bálványtól.
601.
Áll mint a bálvány.
602.
A ki bánja, tegyen róla.
603.
Nem bánja, ha megbánja is.
604.
Csak azt bánja, hogy két gyomra nincs.
605.
Szánom, bánom, de megállom.
606.
Megbánta, mint a mely kutya kilenczet fiadzott.
607.
Ki csak akkor gondolja meg magát, mikor merül, későn bánja meg hogy vizre ment.
608.
Hogy dolgod meg ne bánd, a nyomorultat szánd.
609.
Késő bánat ebgondolat.
610.
Nem mindenkor árt a gyengén való bánás.
611.
A másét nebántsdnak híják.
612.
Te is jó katona, én is jó katona, ne bántsuk egymást.
613.
Nem bántok én senkit, engem se bántson más.
614.
Bányavárosi születés.
Azaz gazdag.
615.
Bárány és farkas együtt.
616.
Olykor bárány, olykor róka.
617.
Hol kevés a bárány, nehezebben vesz.
Azaz nehezebben esik, ha vesz.
618.
Lopott bárány nem kedves áldozat isten előtt.
619.
Még bárányban is ben a harag.
620.
Nyakametszett báránynak sohajtás a vége.
621.
Arany bárány, arany kos mindjárt összemennek most.
622.
Azt akarja hogy jóllakjék, bárány is egészen maradjon.
623.
Nehéz bárányt farkassal összebékéltetni.
Franczia: Ce serait accoupler le loup et la brébis.
624.
Nem lesz farkasnak bárány fia.
625.
Bárány hagyja vérét csapoltatni.
626.
Kin a bárány, ben a farkas.
Népi játékból vett km. – Jelentése: a nem igaz ember felkap, a becsületes pedig szenved.
627.
Tür, szenved mint a bárány.
628.
Szelid mint a bárány.
629.
Nyalja mint bárány a kést.
Kiméli ellenségét.
… nyalja a bárányka
Mind a kezet mind a kést,
Mely nem soká nyakba metszi
Az ártatlan teremtést. Kisfaludy S.
630.
Tarka mint a bárányfelhő.
631.
Ha bárányos az ég, harmad napra eső lesz.