kb. 19 perc olvasás
BOLDOG-BOLDOGTALAN PARADICSOMA ÉS POKLA
NAPI FELJEGYZÉSEK AZ ÉLŐK ÉS HOLTAK HÁZÁBÓL
A JÓISTEN SZINTE INGYENPATIKÁJA
Bakos Ferenc mátészalkai parasztorvos verse az 50-es évekből:
Világéletemben segítni volt vágyam,
Beteget nem látni sem ülve, sem ágyban,
Nem jó a szegénység s mégis annyi kába,
Kevés garasát is vivé patikába.
Bojtorján, útifű, cirok, csalán, forgó.
Olyikra ha nem is, más betegségre jó.
Mennyi nyavalyája akad az embernek,
Gyógyszert az orvosok arra ritkán lelnek.
Elviszik párnádat, földed, marhád, házad,
S ha szemére veted, bizony még ő lázad.
Azt mondja: nem isten, mit sem tud már tenni,
Ezt persze csak akkor, ha nincsen már mit venni.
Bármily koldus legyél, kiszívja a véred,
Nyögsz még egy darabig, hullaház a véged.
Bocskoros gulyások, juhászok, vén nénik,
Ezer baj gyógyszerét tarisznyával mérik.
1.
Epéd hogyha beteg, egyél bőven retket,
Sót ám ne tégy rája, attól kínok lesznek.
Szálkán kórház is van, kérj ott epekövet,
Reszelj retket és azt e reszelékbe lökjed.
Meglátod, azt reggel, sohasem találod,
Föloldó hatását szájtátva csodálod.
2.
Ugyan e baj ellen ott van a bojtorján,
Theaként iszogasd, pisiled momentán.
3.
Vészes vérszegénység, idegbaj forrása,
Tízezer közül sincs kettő gyógyulása.
Rendelnek sok arzént, ferrumot és másat,
Csak csalángyökér az, amit ki nem ásnak.
Theaként használják, piros borban főzve,
Négy ujjod közt mit fogsz egy literre töve.
Ha ágyban feküdtél, bizton felkelsz tőle,
Öt-hat hétig használd, megmondom előre.
4.
Ó, hányan szenvednek savtúltengésben,
Küszködnek, vinnyognak, mint kutya a présben.
Gumicsövet nyelnek, kapnak pezsgőt bőven,
A krumpli gyógyítja, sülve a sütőben.
Használd szivacs gyanánt, beled tiszta tőle,
„Krumplipüre” nem jó, vízben van az főzve.
Amit magyarázok, jól eszedbe vegyed,
Mert a savtól sebes a gyomrod és a beled.
Gyomrodat felmarja, fekély lesz a neve,
Nem emészthet attól senkinek a bele.
Beleknek bolyhait vakolattal vonja,
Ehetsz bár táplálót, ki lesz veled tolva.
Annyira elgyengülsz, lesüllyed a gyomrod,
Napról napra gyengülsz, koporsó a gondod.
5.
Ha sebek martak fel, fekélyes lett gyomrod,
Sültkrumplin olajjal lehet csak gyógyulnod.
Hentes kézre kerülsz, ha elhanyagolod,
Öt-hat sült krumpliból, ha a bélt kinyomod.
Ennyit fogyasztván, a többit olajozd.
Sebed a sült krumpli mentesíti savtól,
Szigetelő fedőt kap az az olajtól.
Bajod így ápolva, meggyógyul majd sebed,
Ez sivár életben még örömed lehet.
6.
Biz az élet sokszor úgy jár, mint a kártya,
Megesik, hogy meghűl olykor a mellhártya.
Kaphatod szárazon, esetleg vizesen,
Szaladsz az orvoshoz, csapolni vitessen.
Cirokseprő magját kifőzni teának,
Egészséget szerez hamar az magának.
Tetős evőkanál kerül egy literre,
Kaphatsz cirokmagot pénzért vagy hitelre.
Ne öntsd ki az ágyát, csináld nyakra-főre,
Egy főzéssel a mag nincsen még kifőzve.
Vért is kapsz biz ettől, meg is hízol tőle,
Öt-hat hét alatt már piros arcod bőre.
Idd reggel mint teát, egész nap mint vizet,
Ha ezt mind betartod, élted soká viszed.
7.
Betyár ez az élet, sokszor idegre megy,
Ó, mennyi embernek épp a gyomrára megy.
Egyszerű tünete : rebeg gyomra szája,
Hinnéd, hogy egy lepke húzódott alája.
Mindenre dühödt vagy, szemed mint a vadnak,
Szikráznak, ha nézel, gubóid dagadnak
Félni lehet tőled, bármi szelíd voltál,
Azt is marod mostmár, kinek udvaroltál.
Pokol ez az élet, családodé sem más,
Testvér, az élet cseppet sem pompás.
Szaladsz tudósokhoz, vizsgálgatnak egyre,
Próbareggeliznek, kérdnek tőről hegyre.
Egy sem leli bajod, dúlnak a tünetek,
Fizethetsz százasból akár egy türetet.
Bajod egyre mélyül, Kalló felé sietsz,
Már előbb megírtam, gyomoridegbaj ez.
Főzess csak puliszkát, szárazon, tengeriből,
Vondd ki gyakran magad szokott környezetedből.
Környezetváltozás csillapítja dühöd,
A puliszka gyógyít, ha este-reggel gyűröd.
Sok az arzén benne, szaporítja véred,
Hízni fogsz hetenként, jó ha magad méred.
8.
Életed ha megnyúlt tisztes öreg korban,
Bár fiatalon is bekerülsz a sorba.
Gyakran szédül fejed, bizonytalan lépted,
Panaszolja ajkad : „oly gyakran szédülök,
Ingadozó léptem, jó, ha székre ülök.”
Sűrű lett a véred, gyönge a folyása,
Egyensúly idegnek nincsen locsolása.
Kenetlen szekérnek nyikorog kerekje,
Száraz az agyad is, így jutsz szédületre,
Öreg ereidben vérkavicsok lesznek,
Itt az orvossága, attól széjjel esnek.
Egyél körtét, aszaltat vagy nyerset,
Biztos egyensúlyod hamar visszanyerted,
Hegyek szelíd alján termett elég „dicske”
Aszalva megkapod, forrázd kicsi vízben.
Vagy vagdald apróra, ha nem lenne fogad,
Ne búsulj öregem, csak szómat megfogadd.
Nem számít, hogy ősz vagy, csak fekszel az ágyon
Vidám ifjon mégy még ezen a nyáron.
Szerencsés lennél ám, ha téli körtéd lenne,
Mert így betegséged a pokolba menne.
Bár mindent ő szedne nem néznek az égre,
Receptet ír a doktor, tégelyből vagy hármat,
Találgatva szépen, hátha ez használhat.
Ha ez nem használna, van még recept bőven,
Ha meghalt, van paraszt, szed az a jövőben.
9.
Nincs szív a mellkasban, más van a böndőben,
Levél végeztével ötlött az eszembe,
Hány szegény embernek fájdalmas élete,
Sosem volt zarándok, nem vágyott Rómába,
Eltorzul a képe, szenved reumában.
Küldik az orvosok Pöstyén, Szoboszlóra,
Bár tarisznyájában nincsen aranyóra.
Aki okos fickó, agyalágya benő,
Tudja, hogy gyógyszer bármifajta fenyő..
Kínok ellen adok jó tanácsot,
Faragj a fenyőből sok apró forgácsot.
Most járt erre Jézus fenyőfa ünnepén,
Találsz fenyőt bőven udvarok szemetjén.
Főzd azt levelestől, szikánccsal keverve,
Fürödj a levében, bajod le van verve.
Főzetét ki ne öntsd, adj hozzá forgácsot,
Új főzetet bővítsd, eljárod a Dájcsot.
Ám tíz percen túl már vízzel mosd arcod,
Oly erős, e főzet szüli ájulásod.
Ha fán mankón jártál, eldobod azt tőle,
Ne félj, nincs reumád, szabadultál tőle,
10.
Új szer jut eszembe, gyulladás a neve.
Nyelés kínos tőle, mandulád van tele,
Fulladás környékez, hangod csak suttogás,
Forró bugát forrázz, csitul a gyulladás.
Nyomd ki azt egy fedőn, szabj szennyes kendőre,
Forrón váltogatva torkodra jön tőle.
Ha kezdetén teszed, egy nap szabadultál,
Ha dagadtan teszed, ne félj, meg nem fojt ám.
Egy kettő kifakad, áldod istenedet,
Hogy hyperol helyett bugát juttat neked.
Kitűnő hatású idült állapotban,
Forró céklalével mint állód gurgulgatva.
11.
Szörnyű betegség még s örök az Isiász.
Ellene, testvér, tudod mit csinálsz ?
Savanyú káposztát melegíts magadra,
Huszonnégy órán át feküdj jól dunsztolva.
Elhagyod az ágyat, nem szenvedsz a sírig,
Áldod Istent, s kapod ami éppen illik.
* * *
KATOLIKUS IGENAPTÁR
2011. szeptember 9.
(Claver Szent Péter áldozópap)
Napi igehelyek
1Tim 1,1-2.12-14
Pál, Istennek,
a mi Üdvözítőnknek és Krisztus Jézusnak,
a mi reménységünknek rendeletéből
Jézus Krisztus apostola
Timóteusnak, kedves fiának a hitben.
Kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentől
és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól!
Hálát adok annak,
aki erőt adott nekem,
Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak,
hogy megbízhatónak ítélt, és erre a szolgálatra rendelt engem,
aki azelőtt káromló, üldöző és gyalázkodó voltam,
de irgalmat találtam,
mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem.
Sőt, valósággal elárasztott a mi Urunk kegyelme,
a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel együtt.
Lk 6,39-42
Hasonlatot is mondott nekik:
,,Vajon a vak vezethet-e vakot?
Nem esnek-e mindketten verembe?
Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél;
valaki akkor tökéletes, ha olyan, mint a mestere.
Miért látod meg a szálkát testvéred szemében,
a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?
És hogyan mondhatod testvérednek:
,,Testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát”,
a te szemedben pedig nem látod a gerendát?
Képmutató!
Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát,
és csak azután fogj hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből!
*
2011. szeptember 10.
Napi igehelyek
1Tim 1,15-17
Igaz beszéd ez, s teljes hitelt érdemlő:
azért jött el Krisztus Jézus erre a világra, hogy üdvözítse a bűnösöket.
Ezek között az első én vagyok.
De éppen azért találtam irgalmasságot,
hogy Krisztus Jézus rajtam, az elsőn
mutassa meg egész hosszantűrését,
okulásul azoknak, akik hinni fognak benne az örök életre.
Tisztesség és dicsőség érte
az örökkévalóság halhatatlan, láthatatlan Királyának, az egy Istennek,
mindörökkön örökké! Ámen!
Lk 6,43-49
Nem jó az a fa, amely rossz gyümölcsöt terem;
és nem rossz az a fa, amely jó gyümölcsöt terem.
Mert minden fát gyümölcséről ismerünk meg.
Tövisbokorról nem szednek fügét, sem a csipkebokorról nem szüretelnek szőlőt.
A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből,
és a gonosz ember a gonoszból gonoszat hoz elő;
mert a szív bőségéből szól a száj.
Miért mondjátok nekem: ,,Uram! Uram!”,
ha nem cselekszitek, amiket mondok?
Megmutatom nektek,
kihez hasonló mindaz, aki hozzám jön, hallgatja szavaimat és megcselekszi azokat.
Hasonló a házépítő emberhez,
aki mélyre leásott és az alapot kősziklára rakta.
Amikor aztán jött az árvíz, nekiesett a háznak a folyó árja,
de nem tudta megingatni, mert kősziklára volt építve.
Aki pedig hallgatja, de nem cselekszi,
hasonló ahhoz az emberhez, aki a házát alap nélkül, a földre építette.
Amikor nekirontott az ár, mindjárt összeomlott, és nagy lett annak a háznak romlása.”
* * *
SZABAD ÖTLETEK JEGYZÉKE
Zeke László:
1.
A rasszizmus
A rasszizmust úgy foghatnánk fel,
mint bizonyos külső jegyek alapján elkülönített embercsoportokkal szembeni
felsőbbrendűségbe vetett szilárd hitet.
Rasszista az az ember, aki fittyet hányva a biológusok, filozófusok érveinek, önkényes alapon több emberi fajt különböztet meg és áldja szerencséjét, hogy ő véletlenül épp a magasabb rendű fajhoz tartozik. A színesbőrűek között kitört zavargásokat alapnak érzi a „niggerezésre”, s közben megfeledkezik mindkét, fehérek között kirobbant világháborúról.
Képes embercsoportokat felruházni egyébként egyedi emberi rossztulajdonságokkal; az arabok, négerek, cigányok például „büdösek” (nem veszi figyelembe, hogy senki sem büdös, ha mosdik és ő is büdös, ha nem mosdik), a saját illetve a haveri eredetű szagok természetesen a vagány férfiasság attribútumai közé sorolandók. Eszébe sem jut, hogy bizonyos távolkeleti népcsoportok – ellentétben velünk, fehér emberekkel – egyáltalán nem rendelkeznek hónaljtáji szagmirigyekkel, Japánban például, aki rendelkezik ilyesfélével, azt „betegnek” tekintik: „osmidrosis axilae”, egy időben még a katonai szolgálat alól is felmentették őket,[42] szóval mások minket tekinthetnének ugyanilyen alapon és egyben alaptalanul büdösnek.
Az egyedülálló emberi teljesítményt elérő színesbőrű sportoló, vagy jazz muzsikus szerinte csak azért marad fehérbőrű ellenfél nélkül, mert a fehérek más, „komolyabb területeken találják meg az önmegvalósítás lehetőségét”.
Ki sem fogy a gyalázkodásból, az emberi méltóságot sértő kijelentésekből és szörnyen meggondolatlan megnyilvánulásaival nem a fehéreket, hanem saját magát, mint egyént fokozza le alacsonyrendűvé; ők lesznek azok, kiknek kellő „gondolati mosakodás híján” tisztátalanok, vagy, hogy a fentebbiekre visszautaljak, a szinesztézia eszközével: „büdösek” maradnak gondolatai.
Előszeretettel hasonlítja a színesbőrűeket a majmokhoz, akikkel genetikailag ő is ugyanolyan rokonságban áll, sőt gondolkodási szintet tekintve még ő az, aki közelebb helyezkedik el a főemlősökhöz (persze a rosszindulatot leszámítva, amiben biztosan felülmúlja még embertársait is).
Álláspontom szerint a „rasszista” kifejezés tágan értelmezendő. A külső jegyek ugyanis nem csupán rasszikus jellegű jegyek lehetnek, szívem szerint én a sovinisztákat is a rasszisták közé sorolom, akik persze magukat – mintha ez bármire mentség lehetne – nacionalistáknak nevezik. (A kiindulási alapot tekintve nem sok a különbség: a soviniszta más népek gyűlöletén keresztül érzékelteti hazája – és persze benne saját maga – iránti féktelen tiszteletét, míg a nacionalista finomabb ennél, csak hasonlítgat más népekhez és így állapítja meg, hogy mennyivel különb hazája és ő a többiektől; lényegét tekintve mindkettő a hazaszeretettel kapcsolatos fogalomzavarban van és mindkettő kívülállók rovására.)
A nacionalisták képesek az állampolgársághoz genetikai jegyeket kapcsolni. Ráadásul ezek a „fajspecifikus” jegyek egy egyértelműen körülhatárolható, pontos „értékrendet” követnek és jeleznek, ahol mindenkinek megvan a maga helye. Ezen az „értékskálán” emberi fajok, népek, nemzetek, tehát csupa ködös, körülhatárolhatatlan, abszurd fogalom szerepel. (A nép és nemzet fogalmat még a nemzetközi jogászok sem tudták körülhatárolni, azt csupán mint definiálatlan, de mindenki által ismert fogalmat használják.) Míg az egyik nép alsóbbrendű fejletlenebb gazdasága és életszínvonala miatt, addig a másik nép – ki ilyen vonatkozásban előrébb jár – „neoprimitív”, ahol „elenyésznek a nemzeti identitás talajából táplálkozó igazi értékek a kultúrában és a művészetben”, ahol „mindent elöntött a jóléti társadalom mocska”.
Érdekes jelenség (a rasszizmus kategóriáján belül maradva) a nációkon belüli nacionalizmus. Ez egyfajta túlfűtött lokálpatriotizmus, minek keretében a fentiek analógiájára utalják egymást az ország különböző tájain élők. A szombathelyi rasszista „ázsiainak” minősíti nyíregyházi kollégáját és legszívesebben karanténba záratná és csak védőoltások után engedné be Sabaria ősi városába a „tirpákot”; míg emez ki nem állhatja a „krobótot”, kinek földjén „lámpással röpködnek a vasi csókák, oly nagy a sötétség.”
Ugyancsak a rasszizmus tárgykörébe tartozik a nemek szerinti megkülönböztetés, és az ehhez kapcsolódó rangsorolás, különös tekintettel annak feminizmus néven közismert válfajára. (A feministák szerint csak azért nem létezik a „maszkulinizmus”, mint fogalom, mert maga a jelenség oly annyira általános és alapvető, hogy annak megnevezésére semmi szükség.) A feminista a férfiakat olyasféle alacsonyabbrendű fajként látja, mint amilyennek a gorillát képzeli, vagyis félelmetes fizikai erejével gyakran visszaélő brutális szörnyetegnek (pedig mi nagyon jól tudjuk, hogy a gorilla jámbor növényevő, aki csak akkor támad, ha felhergelik). Az állatkertben is „szolidaritásból” a nőstény majom védelmére kel és megállapítja, hogy a hím milyen pocsék, majd hozzáteszi: „de ez legalább nem részeges, mint a férfiak”. A hétvégi eltávozásra hazatérő kiskatonában az elállatiasodott szatírt látja, aki elől jobb kitérni az utcán. A leszerelő kiskatonák viselkedése pedig annyira felháborítja, hogy legszívesebben a leszerelést bűncselekménynek minősítené.
A feminista az a jellegzetes nőtípus, aki nem hagyja, hogy a férfiak annak rendje, módja szerint tenyerükön hordozzák, hanem ádáz küzdelembe bocsátkozik velük: férfias értékrend szerint akarja őket legyőzni. Ahelyett, hogy csinosan öltözködne és megtanulna jól táncolni, hogy sikere legyen az iskolai bálon, inkább nekiáll pofozkodni meg birkózni fiú osztálytársaival.
A feminizmushoz hasonlóan akad még sok – egyéb paraméterek alapján – „rasszizáló” csoport, elég a vallási fanatikusokra, vagy a generáció gyűlölőkre, esetleg a brutálisan sznobokra utalnom, de ezek mind eltörpülnek jelentőségüket tekintve a „klasszikus fajgyűlölők” mellett, akik a zsidó-, illetve a cigánykérdés megoldása kapcsán ilyesféléket mondanak: „Elismerem, hogy Hitler és Mengele őrültek voltak, de azért volt abban valami, amit írtak!”.
A rasszizmus igen alattomos rossztulajdonság, észrevétlenül teszi rabjává áldozatát, aki – ellentétben a nevetségessé, majd szánandóvá váló magamutogatóval – fokozatosan válhat egyre veszélyesebbé! Idézet következik az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából:
„1. cikk. Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell, hogy viseltessenek.
2. cikk. Mindenki, bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre, vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül hivatkozhat a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított összes jogokra és szabadságokra.”
2.
Az idegesség
Az idegesség valójában
a nyugtalanság keltette feszültség
másokon történő levezetésének módja és eszköze,
az ingerlékenység álcája mögé rejtve.
Ideges az az ember, aki lehülyézi feleségét, aki a családok közötti baráti összejövetel keretében a kenyér kisebbik felét vajazza meg. Ő az, ki gyermekét hurcolászva a városban hirtelen bepörög gyermekének egyébként teljesen helyénvaló kérdésére: „Apa, hová megyünk már megint?” és a következőt válaszolja: „Hogyhogy hová? Uruguayba!” és a nyomaték kedvéért még egy pofont is ad. Ha a vacsoránál felborít valamit az asztalon, harsány káromkodások után azt kezdi el szidni, aki „kihordta oda azt a sok hülyeséget”.
Ugyancsak ideges az a Londonban kiránduló magyar turista, aki elszámolta költségvetését, s ezért beköszöntött nála az éhkopp, majd ezt hangos magyar szidalmak kíséretében veti szemére a szembejövő idegeneknek: „Mocskos, szemét kapitalisták!”.
A feszültséget levezetni kívánó embereket szinte vonzzák a különféle sportesemények, ahol különösebb kockázat nélkül lehet szidni a bírót: „Földet rá!”. Az ideges ember gyakran csap földhöz poharakat, majd szidja az anyját a gyártó cég igazgatójának, mert hogy az „nem képes a rohadt poharait törhetetlen üvegből csinálni”. A legidegesebb emberek szokása, hogy emberöléssel fenyegetőzzenek; aki még ennél is idegesebb az a gyilkos. Az ideges ember saját bevallása szerint inkább csak „mérges” – ez a meghatározás van hivatva elvenni az idegesség kicsinyes élét, s tekintélyt parancsoló méltóságteljességet kölcsönözni neki.
A „mérges” ember összevont szemöldökkel ad hangsúlyt haragvó tekintetének és miként a lázadást megsejtő császár zengi el dörgedelmeit; a baj csak az, hogy a mindent elsöprő indulatok egy ártatlan, bár kétségkívül fiatalembertől származó és leányainak címzett, névtelen telefonhívás okán törnek a felszínre. Az ideges ember ki nem állhatja az őt bajából kigyógyítani kívánó „nyugtatgatókat” – érthető okból, hiszen a feszültség levezetetlen marad; nem úgy a védekezésre képtelen áldozatokat, akik épp kapóra jönnek: „El innen az utamból, vén trotty!” mondja a bolt bejáratában tébláboló öreg néninek; „Csak kerülj az utamba még egyszer, szétszedlek te seggfej!” harsogja öntudatosan a gyorsan száguldó autóból; az útjába kerülő bogarakat pedig gyakran, se szó, se beszéd, széttrancsírozza. Az ideges ember nem szenvedheti az ablakát hangosan becsukó szomszédokat, neheztel a kertjében nemi életet élő macskákra, zokon veszi, ha a madarak „túl hangosan ordibálnak” ablaka alatt, haragra lobban, ha nem talál hétmagos kenyeret és kenguru-farok konzervet a sarki fűszeresnél.
Ellentétben a rasszizmussal, a rossztulajdonságként kezelt idegesség viszonylag szűk területen mozog. Az enyhe fokú idegesség senkinek sem tűnik fel, míg a nagyon intenzív, az elviselhetetlenség határán álló idegesség többnyire már csak – természetes környezetéből kiszakítva – a különféle elmegyógyintézetek zártosztályain figyelhető meg.
Szabó István Andor, Az úriember
című könyvében ezt látja jónak megjegyezni:
„Közismert dolog, hogy az idegesség oly betegség, melytől a környezet jobban szenved, mint a beteg. Efféle mentegetőzésekre, hogy ideges vagyok és hogy manapság csak a paraszt nem ideges, azt kell felelni, hogy okot, magyarázatot mindenki könnyen talál idegességére, de az intelligencia dolga, hogy legyőzze vagy legalább mérsékelje arra a fokra, amellyel valaki a jól nevelt jelzőt még megtarthatja.”
* * *
A HUMOR DIMENZIÓJA
Nevető kislexikon
C
CEKKER
C-re hangolt ébresztőóra
CEMENDE
kurva rossz minőségű cement
CEMENT
valakit kisegít a mészkőporból
CEMENTIPARI TÖMÖRÜLÉS
a vizet kapott cementeszsákok stabil ülőalkalmatosságként való felhasználása
CEZAROMÁNIA
a dákoromán provincia elnevezése Caesar idejében
CINCÉR
bogaras felszolgáló
CINIZMUS
agresszív egerek kirekesztő politikája
CINKE
mindenkit megkopasztó hamiskártyás madárka
CINKESEREG
bánatos fém szomorkodik
CIPELLŐ
gyermekcipőnek éppen életet adó felnőtt cipő
CIPŐKRÉM
1. zárt lábbelikből készített szörnyeteg
2. lábbelik elitcsapata
CIRKA
elnagyolt írás
CIRKÓNIUM
ezzel működik a kombi lakásfűtő készülék
COLOSTOR
szerzetesek kosárlabdacsapatának lakóhelye
CS
CSABAGYÖNGYE FC
bortermelők focicsapata a húszas években
CSALÁN
átverésre szakosodott gyomnövény
CSAPD LE CSACSI
külvárosi kocsmákban játszott kártyajáték,
melyben a butuska nyertes leüthet valakit a többiek közül
CSAPNIVALÓ
légy vagy szúnyog a falon
CSATAK
háborúban szerzett kosz
CSATORNATÖLTELÉK
1. állandóan a televíziót néző személy
2. silány minőségű, színvonaltalan tévéműsor
CSECSEN FELKELŐ
éjjeli kaland után a női partner keblén ébredő férfi
CSEKK
pénzre váltható döntetlen sakkparti
CSELLISTA
focimérkőzésen látható ravasz technikai megoldások felsorolása
CSELLÓ
lovaspólóban a cselezésre idomított állat
CSEMPERAGASZTÓ
csempészek által használatos anyag a dugi árut (többnyire kábítószert)
tartalmazó bőröndnek az autó aljára rögzítéséhez
CSENEVÉSZ
csak a fiatal növényeket pusztító ragályos kór
CSEPŰ
lángban álló határvidék az Árpád-kori Magyarországon
CSEPŰRÁGÓ
önimádatában teljesen elmerült színész
CSERNOBIL
Rákosfalva
CSIGABIGA
a legkeményebb puhatestű
CSIKLANDOZÁS
csíkföldi utazás, Csík Land bejárása
CSILICSÁLÉ
összegabalyodott mexikói paprikából préselt ital
CSINCSILLA
Csilla nevű hölgyekkel való koccintáskor hallható mondás
CSIPERKE
gombamérgezés miatt kirobbant kisebb jogi vita
CSIPKESZÖRP
kézimunka-darabok befőzésével és sajtolásával nyert, nagy viszkozitású édes üdítőital
CSIPKEVERŐ
tévesztésre hajlamos hardveres
CSÍPŐFOGÓ
a nőstényt hátulról „meglepő” hím mellső végtagja
CSIRKÉSZ
vallási alapokon nevelkedett, a házi szárnyasokat vizsgáló fiatal
CSOKOLÁDA
kakaóalapú termékek dobozszerű tárolója
CSOKOLÁDÉTORNA
édességeken elhízott személyek lefogyását elősegítő testgyakorlat
CSOMAGTARTÓ
férfi alsónadrág
CSÓTÉNY
valóságos adatokkal bizonyítható létű házi rovar
CSÖCSELÉK
női melleket hangoskodva követelő, vegyes összetételű csoport
CSÖKKENÉS
bika nemi szervének felpuhítás céljából, vazelines kenőccsel végzett kezelése
CSÖKKENŐ
boxert olajozó
CSÖVES
vízvezeték-szerelő
CSŐDÖR
felszámolóbiztos
CSŐDTÖMEG
a felszámolási eljárás során keletkezett papírok összsúlya
CSUKA
édesvízi ragadozó hal bőréből készült lábbeli
CSUKLIK
felszólítás pici üreg bezárására
CSUPASZÍV
pőre hajlat
CSŰRHETŐ
mindenféle alja népség tagjainak közös őse
* * *
MAGYAR KÖZMONDÁSOK
Nincs a zsidónak mennyben jussa.
»A zsidónak nincs Krisztusa,
Nincs is annak mennyben jussa,
Van neki egy zöld papucsa,
Azzal csuszik a pokolba.«
Nincs a papnak földön jussa.
Nincs arcza, hanem csak pofája.
Nincs a szegénynek féltő marhája.
Nincs a szükségnek szabott törvénye.
Nincs a viznek, – vagy: bornak rakonczája.
Nincs az a nagy hegy, melyet idővel el ne lehetne hordani.
Nincs benne köszönet.
(Nem szivesen s rosszul végzett munkában nincs köszönet.)
Nincs drágább a hegedűszónál.
(El is fáradsz, meg is fizetsz érte.)
Nincs drágább az időnél.
Nincs egy betevő – vagy: megevő – falatja.
Nincs ember hiba nélkül.
Nincs édesebb, mint a méz.
»Nincs édesebb, mint a méz,
Ki mit szeret, arra néz.«
Nincs farsang bőjt nélkül.
Nincs hamisabb viz az asszonyok könyhullatásánál.
Nincs hazugság nélkül?
(Mikor valaki valószinütlen dolgot nagyon erősen állit.)
Nincs hely a világon, honnan pokolba ut ne volna.
Nincs helyén az esze, – vagy: a szive.
Nincs hová fejét lehajtani.
(Annyira szegény.)
Nincs ideje, ki az időre várakozik.
Nincs itthon a macska, czinczognak az egerek.
Nincs jobb szag, mint a penészes pénz illatja.
Nincs keservesebb a kegyelem kenyérnél.
Nincs kutya Szent-Pálon, mind megették a nyáron.
(Székely m.)
Nincs könnyebb a szónál.
(Mert azt fekve is ki lehet mondani.)
Nincs könnyebb a teli erszénynél.
Nincs közmondás igazság nélkül.
Nincs más baja, csak a torka véres.
Nincs mersze.
(Félénk, bátortalan, gyáva.)
Nincs mindennap vasárnap.
Nincs mit tenni, el kell menni.
Nincs mit tenni, meg kell enni.
Nincs müveltsége.
(Kártyázók mondása arra, ki nem tud tarokkozni.)
Nincs nagyobb szerencse, mint a jó házasság.
Nincs nagyobb baj a nincsenségnél.
(Hódmezővásárhelyi.)
Nincs nehezebb a katona kenyérnél.
Nincs nehezebb seb, mint a mit a rokon kéz ejt.
Nincs okosabb fia az apádnak?
Nincs nehezebb a könnyü uti költségnél.
Nincs nehezebb az üres kosárnál.
Nincs oly dolog, melyet meg nem hajt az idő.
Nincs oly gazdag, ki másra ne szoruljon.
Nincs oly kut, mely ki ne fogyna, ha mindig húzzák.
Nincs olyan jó, kiben gáncsot ne leljenek.
Nincs oly rakott szekér, melyre még egy villával ne férne.
(A magyar ember jólakott vendégét kinálja e mondással.)
Nincs oly tele zsák, melyikbe egy szem ne férne.
Nincs oly kevés, ami elég nem volna.
Nincs oly rossz kert, melyben jó is ne teremne.
(Nincs oly rossz ember, akitől valami jó is ki ne telnék.)
Nincs oly hazugság, melynek ne akadna csudálója, – vagy: hivője.
Nincs oly nap, melyen valami jót ne cselekedhessünk.
Nincs oly öreg, ki tovább ne kivánna élni.
(Egy szegény öreg ember elment az erdőbe fát szedegetni, hogy szobáját füthesse.
Midőn már jókora köteget összeszedett,
föl akarta azt a vállára emelni, de igen gyenge lévén, nem tehette azt.
Ekkor tehetetlenségében elkeseredve mondá:
Miért késik oly soká a halál,
hiszen én már ugy sem vagyok e világra való;
nekem legjobb volna meghalni.
Erre megjelent a halál és azt mondá:
itt vagyok, hivtál, mit akarsz tőlem?
Erre azt felelte az öreg: emeld föl a vállamra ezt a fát.)
Nincs oly rossz könyv, mely valamikép hasznos ne lehetne.
Nincs oly hosszú, aminek vége nem volna.
Nincs oly sok, hogy el ne fogyjon, ha nem kimélik.
Nincs oly szilaj tinó, melynek szarvát meg ne lehessen fogni.
Nincs oly titok, mely idővel ki ne nyilatkozzék, – vagy: ki ne tudódnék.
Nincs ott czigánynak csontja.
(Ha ütnek valakit, vagy megüti magát valaki és fájlalja,
akkor szokták ezt tréfásan mondani.)
Nincs otthon a gazda.
(Ahol nem akarnak kölcsön adni,
azt mondják: nincs otthon a gazda.
Igy e km. – Erdélyi szerint – nem akarást jelent.)
Nincs öröm üröm nélkül.
Nincs pokolból szabadulás.
Nincs rá jó idő.
Nincs rajta emberi ábrázat.
Nincs rendén a szénája.
Nincs rózsa tövis nélkül; – de öröm sincs bánat nélkül.
Nincs rosszabb a kölcsönnél.
Nincs rosszabb a szegény zsidónál, száraz sertésnél és részeg asszonynál.
Nincs se kedvesebb, se rövidebb a »szép«-nél.
Nincs szabály kivétel nélkül.
Nincs szégyene, – nincs pofája.
(Szemérmetlen, arczátlan.)
Nincs szebb szó az arany pengésénél.
Nincs szerencséje az igazmondáshoz.
Nincs szive; – vagy: kőből van a szive.
(Szivtelen, kegyetlen.)
Nincs török a nyakunkon.
(Ugy is mondják: Nem hajt a török. –
Mondatik, midőn valakit ok nélkül sietségre nógatnak.)
Nincs uj a nap alatt.
Nincs tiszta kanala.
(Nem mer oda menni.)
Nincs vétke a pénzes embernek.
Nincsenek otthon a felső emeleten.
(Nincs ész.)
No már ez öreg hiba.
Nosza eb után komondor.
Nők »igen« és »nem« szava közt tűhegy sem fér el.
Nőnek szája a kardja, – vagy: nyelve a fegyvere.
Nő, mint a gomba.
Nő a ház eleje, – vagy: teli van a kas.
(Terhes asszonyokra mondják.)
Nőt a kevés beszédüség ősziti meg.
(SIRISAKA ANDOR: MAGYAR KÖZMONDÁSOK KÖNYVE)