kb. 14 perc olvasás
ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK
BOLDOG-BOLDOGTALAN PARADICSOMA ÉS POKLA
NAPI FELJEGYZÉSEK AZ ÉLŐK ÉS HOLTAK HÁZÁBÓL
A POÉZIS PEGAZUSÁN
Francois Villon
Az irigy nyelvek balladája
(Ballade des langues envieuses)
Végy arzénes savat, salétromot,
S avas faggyút habos lúggal maratva;
Hozzá olvadt ólombul egy csomót,
Forró szurokkal, kénnel elhabarva,
Zsidó nő piszkát is hozzá vakarva;
S vedd leprás ember lábmosó levét,
Meg ócska bocskor átizzadt belét
Áspis kígyó sűrű vérébe mártva;
Tégy hozzá róka-, farkas-, borz-epét,
– Az irigy nyelvet ebbe főzd puhára!
Szedd egy halászni rest, öreg, kopott,
Fogatlan macska agyát száz darabra;
Végy vén, veszett eb ínyéről habot,
Öszvér turháját hozzá aprogatva
– Ha már az ollód szeletekre szabta-
S kell hozzá még csatorna-hordalék,
Amelybe patkány dugja orrhegyét,
Folyik zöld és varangyos-béka nyála,
Fut kígyó-, gyík-had s más ily büszke nép:
Az irigy nyelvet ebbe főzd puhára!
Míg élő sikló köldökét rakod
– Kézzel nem érve – gyilkos szublimátba,
S holdtöltekor a vért hozzá csapod,
Mely megalvadt a borbély-tálban állva,
S egy részin barna, másutt hagyma-sárga:
Végy piszkos teknőbül pelenka-lét,
Adj hozzá vedlő rossz sebet, fekélyt,
Egy szajha öblítő-vizébe hányva,
(Nem járt lebujban az, ki meg nem ért):
Az irigy nyelvet ebbe főzd puhára!
Ajánlás
Jó Herceg, törd át mind e csemegét,
Ha szitád, rostád, zsákod nem elég,
Egy sárga üllepű gatyán, vigyázva,
– De disznó-szarral ízesítsd elébb –
Az irigy nyelvet ebbe főzd puhára!
(Mészöly Dezső fordítása)
* * *
KATOLIKUS IGENAPTÁR
Szent Mónika özvegy
Ünnepe: augusztus 27.
Mónika az imádkozó édesanya.
Fia jó útra téréséért imádkozott,
majd megérve fia megtérését távozott a földi életből.
Az igazi szeretet mindig megtalálja a segítés legmegfelelőbb módját.
Az afrikai Tagastében született 331-ben, sötétbőrű pún keresztény családból.
Kislány korában megtanulta az önmérsékletet és a mértéktartást.
Már fiatal lányként férjhez adták egy pogány férfihez, Patríciushoz.
Több fia volt.
Mónika igyekezett a családnak katolikus nevelést nyújtani,
de férje és gyermekei lenézték vallásosságát, elhúzódtak, sőt gúnyolták miatta.
Nehéz természetű férjét csodálatos türelemmel viselte el.
Anyósát is türelemmel változtatta meg, barátnővé, sőt kereszténnyé tette.
Az igazi édesanya példaképe:
hitét imádsággal táplálta és erényeivel ékesítette.
Nem adta fel a reményt, hogy környezetét megtérítse.
Rendíthetetlen türelemmel igyekezett a kicsapongó Ágostont is jobb útra téríteni.
Minden eszközt megragadott volna, hogy fiát megváltoztassa,
de Ágoston megátalkodottságán minden próbálkozás megbukott.
Pogány férjét jóságával és szelídségével segítette a megkeresztelkedésre,
az halálos betegen megtért, megkeresztelkedett, 372-ben, egy évvel halála előtt.
Ágoston szabadulni szeretett volna anyjától,
ezért félrevezetve azt, suttyomban utazott el Rómába.
Szökevény fiát Milánóban találta meg, Szent Ambrus tanítását hallgatta.
A rossz úton járó fiút
14 éven át hullatott könnyeivel és állhatatos imádságával térítette meg.
Kitartó könyörgése többet eredményezett, mint amennyit várt volna.
Ugyanis nem csak fia, de Ágostonnak házasságon kívül született fia is, és barátja is
együtt vették fel a keresztséget 386. húsvét hajnalán.
Megtért fia karjaiban halt meg 387-ben, Ostiában.
Először az ostiai Szent Aurea templomba temették el.
1430-ban V. Márton pápa az ereklyéket felemeltette,
és most Rómában a Szent Ágoston templomban van eltemetve.
Az oly parányi vízcsepp is – állandóan csepegve – átfúrja a kemény sziklát!
*
Napi igehelyek
A év, évközi idő, 21. hét, szombat
1Tessz 4,9-12
A testvéri szeretetről
nem szükséges írnom nektek,
mert magatok tanultátok Istentől, hogy szeressétek egymást.
Hiszen gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Makedóniában.
Kérünk azonban titeket, testvérek,
hogy ebben gyarapodjatok még,
és igyekezzetek békében élni,
dolgaitokat végezni, saját kezetekkel dolgozni,
mint ahogy megparancsoltuk nektek,
hogy viselkedjetek tisztességesen a kívül lévőkkel,
és senkire se szoruljatok rá.
Mt 25,14-30
Úgy lesz akkor,
mint amikor egy ember arra készült, hogy külföldre menjen.
Hívta a szolgáit és átadta nekik vagyonát.
Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet,
mindegyiknek a képessége szerint; és elment külföldre.
Ekkor rögtön elindult az, aki öt talentumot kapott,
dolgozott velük, és szerzett másik ötöt.
Éppígy az is, aki kettőt kapott, szerzett másik kettőt.
Az viszont, aki egyet kapott, elment, a földbe ásva elrejtette ura pénzét.
Sok idő múltán
megjött ezeknek a szolgáknak az ura és számadást tartott velük.
Előállt ekkor az, aki öt talentumot kapott, hozott másik öt talentumot, és így szólt:
,,Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik öt talentumot nyertem rajta.”
Az ura azt mondta neki:
,,Jól van, derék és hű szolga!
A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.”
Ezután jött az is, aki a két talentumot kapta és így szólt:
,,Uram, két talentumot adtál nekem, nézd,
másik két talentumot nyertem rajta.”
Az ura azt mondta neki:
,,Jól van, derék és hű szolga,
a kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.”
Végül odajött az is, aki egy talentumot kapott, és azt mondta:
,,Uram, tudom rólad, hogy kemény ember vagy,
aratsz, ahol nem vetettél, és begyűjtesz onnan is, ahová nem ültettél.
Mivel féltem tőled, elmentem és elrejtettem a talentumodat a földbe.
Íme, itt van, ami a tied!”
Az ura azt válaszolta neki:
,,Te gonosz és lusta szolga!
Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem.
Éppen ezért el kellett volna helyezned a pénzemet a pénzváltóknál,
hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza a magamét.
Vegyétek hát el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!
Mert mindannak, akinek van, még adnak és bővelkedni fog.
Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van.
A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre!
Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!”
* * *
HUMORIZÁLVA…
Korábban azt hittem,
a „bármi”, minden esetben jobb a semminél.
Ma már tudom, hogy a „semmi” néha jobb.
Az embernek három korszaka van:
ifjúság, felnőttkor és a „remekül nézel ki”.
A horoszkópod a következő hónapokra:
rengeteg dicséretet kapsz,
virágözön áraszt el, de ne lepődj meg ezen.
Minden temetés ilyen!
Még jó, hogy ilyen lassan haladunk,
mert lehet, hogy rosszirányba megyünk!
Mi a különbség a teológia és a geológia között?
– Ég és Föld!
Utánanéztem a családfámnak
és rájöttem, hogy én vagyok a gyökér.
Akkora köd van,
hogy a rendőrök ülnek a jelzőlámpán és kiabálják a színeket!
Annyit olvastam a szesz és a dohányzás káros hatásáról,
hogy elhatároztam, abbahagyom az olvasást!
Ősi repülős szabály:
több repülő található az óceánban,
mint tengeralattjáró az égen.
*
Ha úgy érzed, senkit se érdekel, élsz-e, halsz-e,
próbáld meg kihagyni a havi gázszámlát!
*
A processzorok füsttel működnek.
Ha kijön belőlük a füst, nem működnek tovább.
*
A repülés a világ második legizgalmasabb élménye.
Az első legizgalmasabb: a leszállás!
*
Jó ember vagyok, nem haragszom arra, akit megbántottam.
*
A nők addig nem lesznek egyenlőek a férfiakkal,
amíg nem tudnak az utcán végigsétálni kövéren és kopaszon
azt gondolva, hogy csodálatosak, és mindenki kívánja őket.
*
Szerelem reggel, szerelem délben, szerelem este..
Most már igazán jó lehetne az a fránya csaptelep!
*
Én olyan sokoldalú vagyok, hogy az már majdnem gömb.
*
Kártyával lehet fizetni?
– Persze.
– Egy ászból és egy királyból tud visszaadni?
*
Finom a Kindertojás, csak a sárgáját nehéz lenyelni!
*
Az öregségnek két tünete van,
az egyik a memóriazavar, a másikat elfelejtettem.
*
A jópofák többnyire jó pofátlanok.
*
A férfiak mindent elfelejtenek.
Ezért van lassított visszajátszás minden meccsen.
*
A démonokat dobolással elűzni igyekvő benszülötteket
Lenézik a civilizált amerikaiak,
akik dudálással akarják feloszlatni a közlekedési dugókat.
*
Egyszer azt hittem, hogy tévedtem, de tévedtem.
*
Nem kaphatsz meg mindent. Hová tennéd?
*
Amennyiben elégedetlen termékünkkel,
kérem hívja a 06-80-EN-GEM-IS-ÁT-VER-TEK
ingyenes számot!
*
Csukd be a szemed! Ugye, milyen sötét van odabent?
*
Fiú és villamos után sose fuss, mindig jön a következő.
*
Csak a kannibálok mondanák rá, hogy jó ember volt!
*
Én iszom, te iszol, ő iszik, mi iszunk, ti isztok, ők fizetnek!
*
Nem szabad vizet inni, mert az egy nagyon erős ital.
Fenntartja azokat a nagy hajókat…
*
Magyarországon azért ilyen lassú a vasúti közlekedés,
mert meg kell őriznünk a nagy ország látszatát!
*
A nők többnyire tudják, mit akarnak.
De nem mindig tudják, mikor akarják.
*
Az alvástól megéhezem.
Az evéstől elálmosodom. Az élet szép.
*
Mindenki, aki hisz a parajelenségekben, emelje fel a kezem!
*
Az őrült abban különbözik a többi embertől,
hogy csak egy rögeszméje van, míg a többinek egy egész rakás.
*
A siker titka az őszinteség,
ha már ezt is színlelni tudod, befutottál.
*
A legjobb barátom és én olyanok vagyunk, mint két testvér –
Káin és Ábel.
*
Valahol a lelke mélyén minden ember jó.
Csak sajnos vannak nagyon mélylelkű emberek.
*
Viszontszerelem az, ha te szeretsz engem, én viszont mást.
*
A feleség olyan, mint a monokli.
Elegáns viselet, de nélküle jobban lát az ember.
*
A feleségem a legrosszabb szakács.
Mi vacsora után imádkozunk…
*
Influenza: jobb adni, mint kapni.
*
A lehetőség mindig nagyobb, mikor eltűnik, mint amikor érkezik.
*
Hol tanulták meg az anyukák mindazokat a dolgokat,
Amiktől úgy féltik a lányaikat?
*
Megfogadtam, hogy nem zabálok és nem vedelek,
és tizennégy nap alatt leadtam két hetet.
*
Ezt az életet nem szabad túl komolyan venni,
mert még úgyse élte túl senki.
*
Két szóval elmondhatom,
amit az életről megtanultam: megy tovább
* * *
SZABAD ÖTLETEK ÉS IDÉZETEK JEGYZÉKE
Zeke Gyula: Az irigység
Az irigység nem más,
mint önmarcangoló bosszankodás
az embertársaink által elért sikerek, vagy megszerzett javak láttán,
s annak okán, hogy inkább kívánnánk azokat magunknak.
Irigy az az ember,
aki fitymálólag nyilatkozik más barátnéjáról,
majd házibulin az első adandó alkalmat kihasználva,
az alkoholtól bódult hölgy öntudatlan kérésének készséggel eleget téve,
kéjjel a lány nyakába harap.
Mi másnak nevezhetnénk,
mint jobb helyzetét önzően féltő irigy kutyának
azt a szegről-végről ismerős fickót,
aki széles és módfelett nevetséges gesztusok kíséretében
teszi a szépet egy sereg szemrevaló leányzónak egy kerthelyiség asztalánál,
s ahogy betoppansz, szemérmetlenül meg nem ismerve tovább ténykedik?
Aztán másnap széles vigyorral odamegy hozzád
és válladat veregetve megszólal: „Ugye, milyen klassz buli volt tegnap?”
és már be is mutatkozott a frissen összeszedett barátnődnek.
Az ilyen ember, meglátván új házadat,
őszinte nagyrabecsüléséről biztosít,
majd a hátad mögött építőanyag-tolvajnak titulál.
Ha netán ő maga a tolvaj, irigykedik társára, aki többet lopott.
Ő az, kinek ha nincs autója
„majd hülye lesz bunkó módra szennyezni a levegőt”,
ha van autója
„majd hülye lesz bunkó módra hivalkodni olyan nagy döggel, jó neki a kicsi is”.
Ugyancsak irigy az,
ki nem hajlandó méltányolni, hogy most nincs rá szükséged,
nem akarod, hogy ott legyen
mikor komoly veszélyeket magadra vállalva végre erőt veszel magadon
és leszólítod a nőt
és többszöri határozott felszólításod ellenére is vigyorogva ottmarad,
hátha neki is csurran-cseppen valami;
majd mikor a lány fintorogva faképnél hagy,
azt állítja, hogy hülyéskedésnek vette felszólításaidat,
s ha ezt tudja, elment volna.
Szinte már sárga az irigységtől az a „barátnő”,
aki a nála sokkal szebb barátnőnek
buzgón azt tanácsolja a telefonbeszélgetés alatt, háttérből,
hogy „Most rögtön mondd meg neki, hogy nem akarod soha többé látni!”.
Smucig.
Beteges izgalommal kémleli,
milyen részvényt vásároltál a minap,
majd rohan és egy tízezressel nagyobb névértékűt vásárol ugyanabból;
ráadásul a végén te leszel a hibás, mikor nagyot buktok mindketten.
A pénzedre irigy, fukarságtól sem teljesen ment ember
gyakran arról ismerszik meg, hogy mulatókban a fizetés eljövetelekor
indokolatlanul hosszú ideig keresi pénztárcáját,
majd mikor a pincér ideges topogását megelégelve helyette is fizetsz,
hirtelen meghívottnak érzi magát,
legközelebb pediglen elvárja, hogy most te hívd meg, hiszen a múltkor ő fizetett helyetted.
Ha nyíltan felszólítod, hogy az adósságát rendezze,
még mielőtt az a fentiek szerint át nem alakul valahogy a te adósságoddá,
akkor addig nem hajlandó fizetni,
míg a társaság harmadik tagja
– akit viszont tényleg meghívtál – nem egyenlíti ki „tartozását”.
Mindezenközben még le is smucigoz: „
Ennek a szemétnek van egy csomó pénze és mégis sajnálja.”
Végül is a vendéglőkben végrehajtott praktikák eredményeképpen
szilárd meggyőződés alakul ki benne önnön ravaszságát illetően.
A fenti logika alapján irigység bélyegét süthetjük arra is,
ki nem erőlködik a fentebb említett „ravaszságok” kiötlésével,
inkább a fizetést közvetlenül megelőzően váratlanul megsértődik (bármin)
és mivel a te magatartásod annyira tűrhetetlen,
hogy azt egy pillanatig sem szenvedheti tovább –
a magasabbrendű erkölcsi eszmények vakító fényében
megfeledkezve a dolgok pórias, anyagi vonatkozásairól –
egyszerűen faképnél hagy.
Az irigy emberrel megesik,
hogy a katonaságnál szekrényében komoly csokoládé-tartalékokat halmoz fel,
majd mikor társai (miután rábukkantak a csoki bálákra)
csak úgy mellékesen arról kezdenek el beszélgetni,
hogy lévén egészségügyi hónap,
hamarosan szekrényellenőrzés lesz, az e.ü. tisztek csoki után kutatnak,
feltárandó a hadsereg nagy fogszuvasodás gócait,
nos akkor csendes zugokba félrevonulva két pofára tömi magába az édességet,
végül elkeseredetten és a csömörtől, émelygéstől rosszkedvűen jut el csak odáig,
hogy valakit megkínáljon.
Esküvőn, a menyasszonytánc idején,
ahelyett, hogy leperkálná a zsozsót,
az asztalnál marad még egy kicsit enni és a vőfély biztató felszólítására:
„Eladó a menyasszony!”
még meg is jegyzi: „Kell a francnak!”.
Az irigység beszél abból a lányból is,
ki meglátván a vetélytársnőt (és annak izgató domborulatait)
félhangosan felcsattan: „Nincs ennek a nőnek önkritikája?”.
Az irigység olyan tulajdonság,
amely alapformáját tekintve magát az irigy embert emészti,
s mint ilyen, csak akkor válik veszélyessé,
ha társul hozzá valami aktív rossztulajdonság,
például a gerinctelenség, vagy az ármánykodás.
Azt hiszem, ilyen esetekre tartogatta „receptjét”
Francois Villon: Az irigy nyelvek balladájában;
(részlet a versből):
„Szedd egy halászni rest, öreg, kopott,
Fogatlan macska agyát száz darabra;
Végy vén, veszett eb ínyéről habot,
Öszvér turháját hozzá aprogatva
– Ha már az ollód szeletekre szabta
S kell hozzá még csatorna-hordalék,
Amelybe patkány dugja orrhegyét,
Folyik zöld és varangyos-béka nyála,
Fut kígyó-, gyík-had s más ily büszke nép:
Az irigy nyelvet ebbe főzd puhára!”
* * *
MAGYAR KÖZMONDÁSOK
Le nem lehet rázni, mint a koszos ködment.
Lementével – nyugtával – dicsérd a napot.
»Lemenve dicsérd a napot
És úgy emelj neki kalapot.«
Lencse, borsó, kása: mind Isten áldása, – diák táplálása.
Lencseszem a csizmában nagyobb egy hegynél.
(A kis baj is sokszor érzékenyen sujt.)
Lencsés prókátor.
(Gúnyneve a lótó-futó prókátoroknak.)
Le ne menjen a nap haragodon.
(Szentirás.)
Lepedőben viszik haza.
(Úgy elverték.)
Lepipálták.
(Rápiritották, leszólták, lefőzték.)
Leragadt a nyelve.
(Arra mondják, a ki nem akar, vagy nemt ud beszélni.)
Lerázza magáról, mint az eb a vizet.
(Jellemtelen, szemtelen.)
Lerázni valakit – v. valamit a nyakáról.
Lerázta magáról az iskola porát.
Lesi, mint Biháné a lepényt.
Lesi-puskás.
(Orv-vadász.)
Les-, mint Büdi az eperfára.
(Szepsi, Abaujm.)
Leskelődik, mint az ördög a kolostor körül.
Lesült a csirája.
(Megaláztatott.)
Lesz még Abán bucsu, magam is ott leszek.
Lesz még Csicsón bucsu, magam is ott leszek.
(T. i. visszaadom még a kölcsönt.
Csalóközi km. Csicsó is ottani falu.)
Lesz még szőlő lágy kenyérrel.
(Rossz sors jóra fordulhat.)
Lesz fiam buza, ha terem.
Leszedték már róla a tejfelt.
(T. i. a javát.)
Lesz belőle kóficz.
(Nem lesz belőle helyes, jó dolog.)
Lesz kutyalakzi.
Lesz még annak bőjtje.
(H.-M.-Vásárhely.)
Lesz ne mulass!
Letagadná az Uristent a menyországból.
Letagadná Krisztust a keresztfáról.
Letagadná a csillagot az égről.
Letette a kanalat.
(Meghalt.)
Letéreget az országutról.
(Gyakran rosszba keveri magát.)
Letette a garast.
(Ő következik, pl. szólani, rajta van a sor.)
Letörték a szarvát.
(Megtörték hatalmaskodását.)
Letörött a kereke.
(Átvitt értelemben: megszületett a gyermeke.)
Leütötték a lábáról.
Levegőből nem lehet megélni.
Levetette már gyermeczipőit.
Levetőt is játszik a szerencse.
»Tündér szerencsénk kénye hány, vet;
Játszva emel s mosolyogva ver le.«
Levették róla a keresztvizet.
(Kegyetlen leszidták.)
Levették a lábáról.
(Lebeszélték, rászedték, megcsalták.)
Légvárakat épiteni.
(Vérmes reményeket táplálni.)
Légy jobb – okosabb – az apádnál.
Légyből is elefántot csinál.
(Ugy is mondják: Szunyogból is elefántot csinál.
Azaz igen kis dolgot rendkivül nagyit.)
Légynek sem árt – vagy: vét.
(T. i. olyan jó ember.)
Légy kezes másért s a kötél nyakadban van.
Lélekre dolgozzál.
(Szeged vidéki.)
Lélekszakadva futni.
Lépre került.
(Megfogták.)
Léva, Tátika lejtőt jár, de Csicsó is vendéget vár.
Léván fejkötő.
(A lévai kofákról.
Értelme annyi, mint pofozkodás.)
Libából is kitör a lúdméreg.
Libából lesz a lúd.
Lidércze van.
(A babonás néphit szerint,
aki kissé gyorsan gazdagszik, annak lidércze van.)
Lidércz is tudja, hova vigye pénzét.
Lidérczét imádja, hogy pénzt hozzon.
Lig-lóg, akár a Brajgesz zsidóné majkója.
(Szeged vidéki.)
Lipótmezőre való.
(Bolond. Lipótmező Budapesten orsz. tébolyda.)
Liptói sajtot ajándékoz, hogy lovat nyerjen.
Ló elli a csikót, de abrak az anyja.
Ló, ha arany kantára van is, csak ló.
Ló is jobban üget hazafelé.
Ló is szokásból rugdos.
Lónak négy lába van, mégis megbotlik.
(Az okos ember is hibázhat némelykor.)
Lónak, ludnak, leánynak nem jó hinni.
Ló döglik, hám ürül.
Lóhalálába siet – vagy: fut.
Lófejen esküdtek.
(Vadházasságban élőkre szól.)
Ló kötőfékkel jár.
(Együtt járó dolgokra mondják.)
Lófejbe illik a nyakló.
Lóban is azt nézzük, melynek legnagyobb a szügye.
Lógatja lábát, mintha semmi gondja sem volna.
Lóra katona, tehénre hajdu.
Lóra termett a magyar.
Lóról szamárra.
(Rosszabb helyzetbe jutni.)
Lóvá tenni valakit.
Lovat ad alá.
(Elősegiti.)
Lova sincs, már is kantáron búsul.
Lovat is azt ütik, a melyik legjobban húz.
Lovát keresi, pedig rajta ül.
(Szórakozott emberre.)
Lóhátról beszél az emberrel.
(Büszke, elbizakodott.)
Lopva, halkkal jön a halál.
Lop, mint a szarka.
Lop, mint a lókötő.
Lop, mint a madarasi ember.
(Madaras, falu Bácsmegyében.)
Lop, mint a molnár.
Lop, mint a szabó.
Lopott ló mellől mindenki eláll.
Lőcs lábu.
(Térdnél kifelé hajló lábura mondják.)
Lökj a kutyának, nem ugat meg.
Lőrincz van a dinnyében.
(Romlott dinnyére mondják.
Lőrincz nap [aug. 10.] után azt tartják, hogy már nem jó a dinnye.)
Ludas benne.
(T. i. valamely dologban bünös.)
Luddá tették.
(Bolonddá tették.)
Ludnak nem való a széna.
Lusta, mint a dög.
Lusta, mint a kutya.
Lusta Kati rest anyának a leánya.
»Lusta Kati rest Ferkóval
Sürög-forog egy korsóval.«
Lusta lónak korbács az abrakja.
Lusta még a száját is feltátni.
Lustának sokszor csikorog a hasa.
Lusta sokszor a holdnál vacsorál.
Lutheránus czigány, kálvinista kőmüves,
okos orosz, döglött szamár ritkaság.
Lutriba tenni.
(Reménységet pénzen vásárolni.)
Lyukas a zsebe.
(Értelme: megvesztegethető.)
Lyukas hordót tölt.
(Jelentése: hiába való dolgot végbe vinni, akarni.)
Lyukas mogyorót sem ér.
Lyukas ruhának tű az orvosa.
Lyukat beszél a hasába.
Lyukat üt a levegőn.
(SIRISAKA ANDOR: MAGYAR KÖZMONDÁSOK KÖNYVE)