kb. 13 perc olvasás
BOLDOG-BOLDOGTALAN PARADICSOMA ÉS POKLA
NAPI FELJEGYZÉSEK AZ ÉLŐK ÉS HOLTAK HÁZÁBÓL
Vajda János
A csüggedetlen
Kérditek őt ti hidegen, bölcsen:
Vak hite itt még mi jót vár?
Mit prédikál itt szépről, igazról?
Nem minekünk való az már!
Mit eped itt nagy s nemes után még,
Aholott már csak „hasznos” van.
És a tömegek kicsinye, nagyja
Aranyat kér a templomban.
Kishitűek! a kárhozat és üdv
Itt csak a napnak nyugtán jön,
S a nagyok napja, nem rövid élet
Napja, letűnő a földön.
Hulljon a romlás kéntüzesője;
Mint Sodomát, temessen el;
S a kiégett hit, szeretet hamva
Legyen a tartós szemfödel.
Múlnak az évek, és ha fölötte
Összeomolva már a föld:
És a mező s bérc röpke patakja
Énekeire új dalt költ:
Jön az utókor jobb fia, népe,
S mint a jelen ős Pompéjit,
Rendre kiásván tetemeinket,
Nézi az arcok betűit.
Csüggeteg, undok törpe tetemboly
Sírja alatt ott lel föl majd
Irmagul egyet, aki szilárdul
Állva és hittel bátran halt.
És kezei közt látva a zászlót,
Mit kitagad most e rút kor,
Majd az ezernyi szolgatetem közt
Lesz a jelenből egy – szobor!
*
Igenaptár
2011. augusztus 2.
( Vercelli Szent Özséb püspök
és Eymard Szent Péter Julián áldozópap)
Napi igehelyek
Szám 12,1-13
Ekkor Mirjám és Áron
Mózes ellen beszéltek
az ő etióp felesége miatt
és azt mondták:
,,Hát csak Mózes által szólt az Úr?
Nemde, hozzánk is éppen úgy szólt!”
Amikor az Úr ezt meghallotta
— Mózes ugyanis szelídebb férfi volt minden embernél,
aki a földön lakott –,
azonnal szólt hozzá meg Áronhoz és Mirjámhoz:
,,Menjetek ki csak ti hárman a szövetség sátrához.”
Amikor aztán kimentek,
leszállt az Úr egy felhőoszlopban,
megállt a sátor ajtajában és szólította Áront meg Máriát.
Amikor odamentek, azt mondta nekik:
,,Halljátok beszédem!
Ha valaki közületek prófétája az Úrnak,
annak látomásban jelenek meg vagy álomban szólok.
Ám Mózes, az én szolgám nem ilyen:
ő az én egész házamban meghitt,
mert vele szemtől szembe beszélek,
s ő nyíltan, nem rejtélyekben és jelképekben látja az Urat.
Miért nem féltetek tehát gyalázni szolgámat, Mózest?”
Aztán haragra gerjedve irántuk, elment.
Amint pedig eltávozott a felhő, amely a sátor felett volt,
íme, Mirjám úgy fehérlett a leprától, mint a hó.
Amikor Áron rátekintett és látta, hogy lepra öntötte el,
azt mondta Mózesnek:
,,Kérlek, uram, ne ródd fel nékünk ezt a bűnt,
amelyet esztelenül elkövettünk,
ne legyen ez olyan, mint a halott,
s mint az idétlen magzat, amelyet anyja méhe elvetél:
íme, már fél testét megemésztette a lepra.”
Erre Mózes az Úrhoz kiáltott:
,,Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt!”
Mt 14,22-36
Ezután mindjárt megparancsolta a tanítványoknak,
hogy szálljanak bárkába, és menjenek előtte a túlpartra,
amíg ő elbocsátja a tömeget.
Miután elbocsátotta a tömeget,
egyedül fölment a hegyre imádkozni.
Amikor beesteledett, még mindig egyedül volt ott.
A bárka pedig már sok stádiumnyira volt a parttól,
hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél volt.
Éjjel pedig, a negyedik őrváltás idején
odament hozzájuk a tengeren járva.
Amikor a tanítványok meglátták őt, amint a tengeren jár,
megrettentek és azt mondták: ,,Kísértet!”,
és félelmükben kiáltozni kezdtek.
Jézus azonban mindjárt szólt nekik:
,,Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”
Péter így válaszolt neki:
,,Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád menjek a vízen.”
Ő azt mondta: ,,Gyere!”
Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen és Jézushoz ment.
Mikor azonban látta az erős szelet, megijedt, merülni kezdett, és felkiáltott:
,,Uram! Ments meg engem!”
Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt és azt mondta neki:
,,Te kishitű! Miért kételkedtél?”
Amikor beszálltak a bárkába, elállt a szél.
Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és azt mondták:
,,Valóban Isten Fia vagy!”
Átkeltek a tavon és Genezáret földjére jutottak.
Amikor annak a helynek a lakosai felismerték őt,
üzentek az egész környékre,
odahozták hozzá mindazokat, akik betegek voltak,
és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék.
Akik csak megérintették, meggyógyultak.
*
ÉLETJEL-ADÁS/VÉTEL ÉS KORKÖRKÉP
(Egymondatos emlékeztetők: szabad ötletek)
Romhányi József:
Szamárfül (részlet)
Kecskére káposztát
Egy kecskére bíztak egy szép fej káposztát.
Nem nyúlt hozzá, nehogy a gazdái átkozzák.
Hogy küzdött magával, és mit tett legvégül,
Elmondom kecskéül!
– Mekk!
Egyelek meg,
de remek
kerek!
Nem! Hess, becstelen kecskeszellemek!
Egyenes jellemek
benneteket elkergetnek!
Mekk!
De szerfelett kellenek
keblemnek
e levelek.
Egyet lenyelek!
Nem! Rendesen legelek…
Mekk!
De eme repedezett fedeles levelek,
melyeket emberek nem esznek meg,
nekem teljesen megfelelnek,
ezeket nyelem le.
Belembe lemehetnek.
Mekk!
Ejnye! Erre eme beljebb elhelyezett levelek
lettek fedelek.
Ezek e melegben egyre epedeznek,
meg-megrepedeznek.
Nem tehetek egyebet,
egy rend levelet lenyelek.
Mekk!
De erre eme bentebb szerkesztett levelek
egyre feljebb keverednek,
rendre fedelek lesznek,
melyeket szemetesvederbe tesznek.
Erre teremtettek benneteket?!
Mekk!
Elengedhetetlen meg kell ennem
e fejben lelt leveleket.
Le veletek!
Nyekk!
Te fej! Ne feledd: meg nem ettelek,
de megmentettelek!
Mekk!
*
Dicső természet,
Mely nyelv merne versenyezni véled?
*
Eszperantó és eszperente
Egy lengyel zsidó orvos alkotta világnyelv ill.
A magyar nyelv sajátossága: e-betűs szavak száma
*
Telepszegleten szeszelde
Telepszegleten szeszelde
csermely mellett elhelyezve,
benne kedve tetszelegne,
teszem fel, nem esteledne.
Egek rendre estelednek,
erek, berkek csendesednek.
Dereglye sem megy keresztbe,
hever e fekete csendbe.
Szeszelde bezzeg nem csendes,
zeng-peng benne zene rendes.
Szesz ereje szerteterjed,
embereknek kedve gerjed.
Hej, menyecske, kedves lelkem,
erjedt hegylevet kell nyelnem!
Legyen hetven esztendeje,
de meg heves szesz ereje!
Zenemester, sebesebben!
Kerekedett fene kedvem.
Keresetem szerteverem,
lelkemet meg eltemetem.
Megjelennek rendelettel:
csendesebben kedvetekkel!
Telep feje heveredne,
esetleg elszenderedne!
Legyen vele beste lelke,
te meg eredj fene helyre!
Zene zengjen, szedte-vedte,
pendelyemnek lehet veszte!
Esmeg mennek, reteszt vernek:
Legyenek csendesek kendtek!
Szentek lelke legyen velek,
kedves egyetlenem beteg.
Feleletet egy meg nem tett,
berekesztnek szesznyeletet.
Zene menten befejezve,
s szertemennek csendesedve
*
Az emberi nyelv gazdagsága
Aktív és passzív tudás: „know how”
Huszonnégy betű és negyvennyolcezer szó(lás)
Egyszerű és összetett mondatok – körmondatok
Összetett szavak – szórendek – igeidők és módok
Árnyalt, pontos és érzelemdús, képes beszéd, írás
Retorikus és logikus – esztétikus és etikus
Hasonlatok – szóképek – más stíluseszközök
Ritmusok és rímek – hangsúlyok – szójátékok
Nyelvjátszmák – mondvacsinált dolgok – beszéd aktusok
*
Keskeny az út a csúcsra, széles az út a mélységbe
*
Egy út vezet a mennybe, de sok a pokolba?
*
A boldog családok mind egyformák,
Amúgy meg mindenki a maga módján boldogtalan:
*
Az írás a léke tükre
Kalligráfia és macskakaparás
Egy grafológus, aki grafomán
*
Kézírás
Már csak az aláírásunk s.k.?
Az is ronda, amikor a postásnak állva a hidegben…
A számítógép végleg leszoktat minket a kézírásról?
S miért kontraproduktív az iskolai szépírástanítás?
(Én hogy irigyeltem anyukám szép, kiírt dőlt írását,
Majd felnőttként újraalkottam „kalligráfiámat”,
Akkori mesterem nyomtatott betűs írásképét kopírozva..)
*
Káosz és kozmosz
Az előbbi negatív, az utóbbi pozitív jelentésű?
Pedig nincs rosszabb egy befagyott ostoba rendnél,
S nincs biztatóbb, mint egy termékeny rendezetlenség
*
Úgy néztem
Úgy néztem magamra mindig,
ahogy csodára nézni illik,
csodára, az ember fiára,
kezeire, nyírott hajára.
(Szécsi Margit)
*
Ha úgy nézel a másikra,
Amilyen ő a legjobb esetben lehetne,
Akkor ezzel elő is segíted ennek létrejöttét
*
Ahogy másokban megpróbáljuk felfedezni a legjobbat,
akkor valahogy magunkból is a legjobbat hozzuk ki.
William Arthur Ward
*
RABSÁG
1)
Rabszolgai állapot.
Örök rabságban szenvedő feketék.
2)
Hadi foglyok sorsa.
Két évi rabság után az ellenség földéről haza térni.
3)
Börtönbe zárt személyek élete.
„A harcz kitört, a harcz lefolyt,
Két vitéz úrfiak,
Szilágyi s Hagymás Sztambulon
Rabságra juttanak.
Rabság nehéz láncz, hős karom,
Miért nem vagy te szabadon?”
Vörösmarty.
4)
Átv. ért. egy vagy másképen lekötelezett állapot. Házasság rabság. (Km.). 5)
Szintén átv. ért. a ,polgári szabadság’ ellentéte.
„Ez-e a szabadság,
melyet a mi édes eleink vérek kiontásával kerestenek?
Nem szabadság, hanem rabság.”
Gr. Eszterházy M. nádor Rákóczi Györgyhöz, 1644-ben.
*
RABIGA
A régieknél, nevezetesen, rómaiaknál jelvényes iga,
mely alatt a hadi foglyoknak át kell bújniuk,
meghódolásuk jeléül.
Innen a subjugo (megigázom) kifejezésnek eredeti értelme.
Átv. ért. azon teher, nyomás, sanyarúság,
melyet a rabnak szenvednie kell; máskép: rablánc.
Rabigában szenvedni; rabigát viselni; lerázni a rabigát.
„Majd töröktől rabigát vállainkra vettünk.” (Kölcsey).
(Czuczor-Fogarasi)
*
S.k.
Mindent saját kezűleg
Kényszer-ezermesterkedés a nyomor miatt?
Életveszélyes kontárkodás és kuruzslás és a többi
*
Szereptévesztés
Pl. amikor a bíró lenne a meccs főszereplője
Vagy amikor a vasárnapi apuka nagypapát „játszik”
*
Kamu
Életed díszletek között folyik,
A ruhád is csak jelmez, arcod álarc,
Viselkedésed felvett szerep, italod kamu
*
Guiness rekord
Életed egyetlen megtartó célja,
hogy valamilyen mérhető teljesítménnyel kirukkolhass?
*
Nosztalgia
Ez nem egy kellemes bizsergető emlékidézés,
hanem egy kínzón fájó elvágyódás az „itt és most”-ból
*
Van autó, de nincs motorja
Lenne egy társaság, de nincs lelke
*
Mindig csak jobb híján,
Mindig csak kénytelen-kelletlen
Mindig csak átmeneti megoldás, életbuherálás
*
Zsákbamacska
Csak a gyermekszülés után derül ki, kit vettél el?
A rangsorban életfogytiglan a második helyre kerülsz
*
A minőségi éhezés
A mennyiséggel soha nem laksz jól
Íztelen és emészthetetlen mindennapi kenyerünk
*
OKOS ENGED, SZAMÁR SZENVED
Két kicsi kecske – dalszöveg
Két kicsi kecske baktat a hegyre,
Friss hegyi gyepre fel.
Az egyik jobbról jön, a másik balról jön.
Két kicsi kecske, táncos a kedve,
S így mekeg egyre: meeeeee,
De jó lesz majd a reggeli zöld mezőn!
[Hej-hó, (hej-hó,) hollári-hoppla-hó!
Zöld rét (zöld rét) füvében volna jó (volna jó)!
Így szól (így szól), ha jártál arra már(arra már)
Fenn a hegy tetején, hol selymes pázsit vár!]
Két kicsi kecske friss patakocska partjait éri el,
A víz oly gyorsan fut, a habja csakúgy zúg,
Széles a medre, két kicsi kecske, ugrani egy sem mer,
De ott egy palló, ott vezet át az út.
[Hej-hó, (hej-hó,) hollári-hoppla-hó!
Zöld rét (zöld rét) füvében volna jó (volna jó)!
Így szól (így szól), ha jártál arra már(arra már)
Fenn a hegy tetején, hol selymes pázsit vár.]
Két kicsi kecske szembe sietve máris a pallón jár,
De csak középig ér, mert sajnos szűk a tér,
S két kicsi kecske, nagy fenekedve állanak szemben már,
Itt egymás mellett két gida el nem fér.
[Hej-hó, (hej-hó,) hollári-hoppla-hó!
Zöld rét (zöld rét) füvében volna jó (volna jó)!
Így szól (így szól), ha jártál arra már(arra már)
Fenn a hegy tetején, hol selymes pázsit vár.]
Egy kicsi kecske vissza, ha menne baj sose lenne ám,
De egyikben sincs ész, csak farkas szemet néz.
Két kicsi kecske szarvait szegve ölre is megy most lám,
Míg mind a kettő vízbe potyog és kész.
[Hej-hó,(hej-hó,)hollári-hoppla-hó!
Zöld rét (zöld rét) füvében volna jó (volna jó)!
A két kis kecske tudja már,
Hogyha nincs aki enged, végül bajjal jár.]
Meeeeeeeeeeee.
Psota Irén előadásában:
http://www.zeneszoveg.hu/lyrics.php?lc=20804
*
Sirisaka Andor: Magyar közmondások könyve
E.
2.
Egyik a másiknak adja a kilincset.
(Sokan járnak a házba.)
Egyik csillag meg nem előzik a másikat.
Egyik dúl, a másik fúl.
Egyik idő a másiknak ellensége.
Egyik kapzsi, a másik habzsi.
Egyik – vagy: fél lába már a sirban van.
Egyik hozzád, a másik tüled.
(Széthúznak, nem egyetértők.)
Egyik gubás, másik subás.
Egyik kökény, másik galagonya.
(Mind a kettő egyforma rossz.)
Egyik bakot fej, másik rostát tart alája.
(Egyik hasztalanabb, hiábavalóbb dologgal bibelődik a másiknál.)
Egyik ésszel, a másik kézzel keresi kenyerét.
Egyik fülén beereszti, a másikon ki.
(Igy tesz az ember, ha olyat hall, mit tudni nem akar.)
Egyik kezével épit, a másikkal ront.
Egyik kéz mossa a másikat.
Egyik koldus a másikat gyülöli.
Egyik kutya, másik eb.
(Egyformák, egyik sem ér sokat.)
Egyik részeg, a másik tántorog.
Egyik fülem bal, a másik nem hall.
Egyik sír, a másik nevet.
Egyik tüz, a másik viz.
Egyik nap a másiknak tanitványa –
vagy: egyik nap a másiknak mestere.
Egyik olyan, mint a másik.
Egyik sem hányja a másikat.
(Ezt szokták tréfásan felelni e kérdésre: Hány óra van?)
Egyik tizenkilencz, a másik egy hiján húsz.
Egy Istenem, egy kabátom.
Egy jó tanács ezer aranyat ér.
Egy garas ára becsületet nem hagytak rajta.
(Rágalmazták.)
Egy gyékényen árulnak.
Egy követ fujnak.
Egy hajóban eveznek.
(Azaz összetartanak, egy kézre dolgoznak.)
Egy hamisan jött pénz száz igazat elhajt.
Egyhangu, mint a koldus ének.
Egy húron pendülnek.
(Egyet mondanak, egyet akarnak.)
Egy korpán hiznak.
Egy kaptafára van huzva.
Egy kenyéren vannak.
Egy kalap alá vonni.
(Pl. két ellentétes dologról vagy személyről egy véleményen lenni.)
Egy kártyára tette fel mindenét.
Egy konczon rágódnak.
Egykor minden hegyes megtompul.
(Kevély emberről mondják Szatmárban.)
Egy lovat nyergelnek.
Egy marék hatalommal tovább érsz, mint egy zsák joggal.
Egy ház két padlás.
Egy kárból két kár.
(Czivódás czivódást, kár kárt szül.)
Egy-két napi dinom-dánom, holtig való szánom-bánom.
(Könnyelmű s pazarló emberekre szól.)
Egy-két tehén még nem csorda.
»Egy-két tehén nem egy csorda,
Az asszony csak oldalborda.«
Egy koldusból kettő.
(Akkor mondják,
mikor szegény legény szegény leányt vesz feleségül.)
»Egy koldusból kettő;
Végre több is válhat
Igy hát én fejemre
Sok búbánat szállhat.«
Egy kukkot sem szól.
(Mintha néma lenne.)
Egy kutya.
(Teljesen azonos valamivel.)
Egy jó szót sem adnék érte.
Egy malacz nem csürhe.
Egy ma fölér két holnappal.
Egy malomba őrölnek.
Egy marok szerencse többet ér egy zsák tudománynál.
Egymás kezére adják.
Egy nap járó út.
Egy nap nem a világ.
(Várakozni nem szeretőknek mondják.)
Egy nótát fujnak.
Egy óra egész életünket megváltoztathatja.
Egy jó barát száz atyafi.
Egynek minden, a másiknak semmi.
Egynek hatot, másnak vakot vet a világ koczkája.
(Egynek kedvez, mást üldöz a sors.)
Egynek nyeresége, másnak vesztesége.
Egynek nyaka, másnak nyak nyaka van.
Egy ösvényen járnak.
Egy rothadt alma százat is elront.
Egyre fáj a foga.
Együtt fujják a követ.
(Egyenlően gonoszak, egy gonoszságon törik a fejüket.)
Egy zsidó nélkül megeshetik a vásár.
Egyszer hittem, akkor is megcsaltak.
Egy szőlőt kapálnak.
Együtt járják a bucsut.
Együtt járják a tánczot.
Együtt járnak-kelnek.
Együtt sütik a fánkot.
Együtt huzzák az igát.
Együtt főzték, együtt egyék is meg.
Egy uttal tartozott az ördögnek.
(Hiába járt.)
Egy rókáról nem lehet két bőrt nyúzni.
(A haszonlesőkre mondják.)
Egy rühes birkától koszos lesz az egész nyáj.
Egy szájból fú hideget és meleget.
(Egy ember barátságot kötvén Satyrral, együtt evett vele.
Tél lévén és hideg, az ember kezeit szájához vitte, és bele fujt.
Satyr kérdésére, hogy miért teszi ezt, felelé:
fázik a kezem, melengetem.
Kissé később ételt hozatván, az ember szájához vitte és fujta.
Annak ujabba kérdésére, hogy miért cselekszik, felelé:
Az ételt hűtöm. Erre Satyr:
De most már fel is mondom a barátságot neked,
ki azon egy szájból majd meleget, majd hideget fújsz.)
Egy szál fa nem erdő – talyiga nem szekér.
Egy szántás egy kenyér, három szántás három kenyér.
(Gazd. közm.)
Egyszer él az ember.
(T. i. mindenre jól föl kell használni az időt.)
Egyszer pirul, sokszor sárgul.
(A kölcsönkérő.)
Egyszer hopp, másszor kopp.
Egyszeri abrakolástól nem hizik meg a ló.
Egyszer volt Budán kutyavásár.
Egyszer esik esztendőben karácsony.
Egy szivvel-lélekkel.
(Buzditó szózat.)
Egy szó mint száz.
(Egy szó, annyi mint száz. Egy szóval. Mindent összevéve.)
Egy tehenet fejnek.
Egy: titok, kettő: tanács, három: Istenadta széles világ.
(Míg egy tudja: titok; másnak mondod: tanácskozás;
harmadiknak: tudja az egész világ.)
Egy vén leány annyit ér,
mint egy megirott s el nem küldött levél.
Egy tüznél több fazék víz is fölforr.
Egy virág nem hozza meg a tavaszt.
Elázott tisztára.
(Sokat ivott; be van rugva.)
Eke azt gazdagitja, ki szarvát kézzel szoritja.
Elbeszél órákig a kutya farkáról.
(Minden csekélységről hosszasan fecseg.)
Elalszik ringatás nélkül.
(Pl. a fáradt ember.)
Eladná a Krisztus koporsóját is.
Eladná Istenét is.
Elállt az esze.
(Nem tudott tovább gondolkozni.)
Elállt a szemeszája.
(Meglepetésében, bámultában.)
Elcsapta a hasát.
(Valamely étel megártott neki.)
Elcsavarták a fejét.
(Elbolonditották, igéretekkel elámitották.)
Eldobta kanalát.
(Meghalt.)
Eleink szokásait meg kell becsülni.
Elég az, hogy Balázs a neve.
(Ezzel fejeztetik ki az illető ostobasága.)
Elél az ember holtáig.
Elég beteg az is, ki beteget emel.
Elég egy pap egy templomban.
(Más beszédébe nem kell vágni.)
Elég egy kerten egy rés.
Elég nyavalya az öregség.
Elég nyüg az rajtam.
Elég sok a konkoly, de az még sem búza.
Elég szép a leány, ha jó.
(Az mondja,
ki nem a nő szépségeért, hanem jóságáért nősül meg.)
Elég szép a férfi, csak azért, hogy férfi.
Elfogta a szent Antal tüze.
(Ingerült.)
Elfogyott a puskapor, mint a nagyidai czigányoknak.
(A labanczok ellen
igen vitézül viselték magukat a nagy-idai czigányok,
úgy hogy az ellenségnek kudarczot vallva, vissza kellett vonulnia.
Azoknak elmenése alkalmával
a czigányok elbizakodásukban fenyegetésekre is fakadtak
és azt találták mondani:
köszönjétek labanczok, hogy puskaporunk kifogyott.
Ezt a labanczok megértvén, visszafordultak,
és a czigányokat rútul elpusztitották.
ennek keserves emlékezetére
mainapiglan is meg van még a siralmas nagyidai