kb. 9 perc olvasás
Bölcsességszerető-boldogságkereső
Az emberi életminőség: javítás-rontás
Földi-égi édenkertek vagy poklok világa
Istengyermek/ördögfajzat, állatorvosi ló
Szellemiségek, lelkületek és életképek – IX.
Arany János
HÍD-AVATÁS
Szólt a fiú: „Kettő, vagy semmi!”
És kártya perdül, kártya mén;
Bedobta… késő visszavenni:
Ez az utolsó tétemény:
„Egy fiatal élet-remény.”
A kártya nem „fest”, – a fiúnak
Vérgyöngy izzad ki homlokán.
Tét elveszett!… ő vándorútnak
– Most már remény nélkül, magán —
Indúl a késő éjszakán.
Előtte a folyam, az új hid,
Még rajta zászlók lengenek:
Ma szentelé föl a komoly hit,
S vidám zenével körmenet:
Nyeré „Szűz-Szent-Margit” nevet.
Halad középig, hova záros
Kapcsát ereszték mesteri;
Éjfélt is a négy parti város
Tornyában sorra elveri; –
Lenn, csillagok száz-ezeri.
S amint az óra, csengve, bongva,
Ki véknyan üt, ki vastagon,
S ő néz a visszás csillagokba:
Kél egy-egy árnyék a habon:
Ősz, gyermek, ifju, hajadon.
Elébb csak a fej nő ki állig,
S körülforog kiváncsian;
Majd az egész termet kiválik
S ujjonganak mindannyian:
„Uj hid! avatni mind! vigan.”
„Jerünk!… ki kezdje? a galamb-pár!”
Fehérben ifju és leány
Ölelkezik s a hídon van már:
„Egymásé a halál után!”
S buknak, – mint egykor igazán.
Taps várja. – „Most a millióson
Van a sor: bátran, öregem!” –
„Ha megszökött minden adósom:
Igy szökni tisztesebb nekem!”
S elsímul a víz tükre lenn.
Hivatlanul is jönnek aztán
A harmadik, a negyedik:
„Én a quaternót elszalasztám!”
„Én a becsűletet, – pedig
Viseltem négy évtizedig.”
S kört körre hány a barna hullám,
Amint letűnnek, itt vagy ott.
Jön egy fiú: „Én most tanúlám
Az elsőt; pénzem elfogyott:
Nem adtak: ugrom hát nagyot!”
Egy tisztes agg, fehér szakállal,
Lassan a hídra vánszorog:
„Hordozta ez, míg birta vállal,
A létet: mégis nyomorog! –
Fogadd be, nyílt örvény-torok!
Unalmas arc, félig kifestve –
Egy úri nő lomhán kikel:
„Ah, kínos élet: reggel, estve
Öltözni és vetkezni kell!”
Ezt is hullámok nyelik el.
Nagy zajjal egy dúlt férfi váza
Csörtet fel és vigyorgva mond:
„Enyém a hadvezéri pálca,
Mely megveré Napleont!”
A többi sugdos: „a bolond!…”
Szurtos fiú ennek nyakába
Hátul röhögve ott terem
S ketten repűlnek a Dunába:
„Lábszijjra várt a mesterem:
No, várjon, míg megkérlelem!”
„Én dús vagyok” kiált egy másik
S élvezni többé nem tudom! -„
„Én hű valék a kézfogásig
S elvette Alfréd a hugom’!”
Eltűnnek mind, a járt uton.
„Párbajban ezt én így fogadtam:
Menj hát elül, sötét golyó!” —
„Én a szemérmet félrehagytam,
És íme, az lőn bosszuló:
Most vőlegényem a folyó. -„
Igy, s már nem egyenkint, – seregben,
Cikázva, némán ugranak,
Mint röpke hal a tengerekben;
Vagy mint csoportos madarak
Föl-fölreppenve, szállanak.
Órjás szemekben hull e zápor,
Lenn táncol órjás buborék;
Félkörben az öngyilkos tábor
Zúg fel s le, mint malomkerék;
A Duna győzi s adja még.
Néz a fiú… nem látja többé,
Elméje bódult, szeme vak;
De, amint sűrübbé, sűrübbé
Nő a veszélyes forgatag:
Megérzi sodrát, hogy ragad.
S nincs ellenállás e viharnak, –
Széttörni e varázsgyürüt
Nincsen hatalma földi karnak. –
Mire az óra egyet üt:
Üres a híd, – csend mindenütt.
(1877 aug. 22)
*
Éretlen
A tűzzel játszol?
Elég egy szál gyufa,
hogy felgyújtsuk családunk lakóházát…!
*
Őrangyal-kísértő
Elég egy pillanatra elszunyókálni a volánnál,
s vagy vége van, vagy örök életére nyomorék
(Vagy holtodig a lelkiismereted kínpadjára vonva…)
*
Trehány
Elég egy rosszul bevert patkószeg,
s elesik a ló, elveszik a csata és az ország!
*
Fertőző
Elég egy bolond,
hogy rögvest százat csináljon!?
Pláne ha gyenge a szellemi immunrendszerük…
*
Önlefegyverző
Kiengeded a humor
csodafegyverét kezedből,
már-már csak kormánypárti
vicceket, poénokat fogyasztasz
*
Komolykodó
Csak azért nem mersz tréfálkozni,
ami segítene érzésteleníteni a fájó igazságot,
mert az lehetne lelket mélyen sebző gyilkos gúny is?
*
Gyermeteg
Nem fogtad fel,
hogy a kés kétélű eszköz:
kenyeret is szelünk vele,
de embert is sebezhetünk
*
Álkeresztény
Olykor kevesebbet árthat egy rosszakaród,
mint egy túlbuzgó segítőkész kétbalkezes kontár:
nem tudva nemet mondani vagy közben leállítani,
egy Mekk mestert szabadítasz magadra…
*
Védő-őrizetlen
Nem lett vagy maradt valaki,
aki lebeszélné vagy megakadályozná,
hogy mindened eladva vagyonát elkártyázza
*
Meggondolatlan
Gyereket a bolond is tud csinálni,
De azt becsületesen fel is nevelni,
s minimum 18 éven át gondját viselni?
*
Szubjektív
Ha a szemüvegeden egy piszok, egy folt van,
Akkor azt hiheted, hogy a világban van a hiba.
Ha sötét annak az üvege, mindent sötétnek látsz.
*
Fordítva
A piros lámpáknál
átrobogsz, a bátyád is így szokta!
A zöld fénynél viszont megállsz –
hátha éppen most jön a bátyus
*
Feladó
A türelmetlenség mit terem?
Ha elsőre nem sikerül a bringán egyensúlyoznod:
Akkor sutba dobod, és soha életedben nem kétkerekezel
*
Otthontalanító
Egész nap azon dolgozol,
hogy patikatisztaság legyen a lakásban,
így azután, a késő estefelé már nincs szíved használni
*
Önkiszolgáló
Ha senki se szól egy jó szót hozzád,
magadat dicséred, sőt még ki is tünteted
*
Boltoslelkű
Felborítja lelki egyensúlyod,
ha szívességed nem hálálják meg
vagy nem rögtön viszonozzák
*
Emberkínzó
Nem tudod elengedni a haldokló hozzátartozód,
S ő már csak a te kedvedért erőltet magába ételt,
Miközben te nagyon empatikusnak hiszed magad…
(pedig csak kerülöd a megrendítő búcsúzkodást)
*
Homo ludens
Nem merünk önfeledten játszani,
mert – nem ok nélkül – attól félünk,
hogy a játék hevében lehullnak álarcaink…
*
Rossz végletek
Vagy sótlan, vagy elsózott az ételed/életed –
nem ismered az optimumot, a helyes mértéket
(egyik rosszabb, mint a másik – vagy mégsem?)
*
Önismeretlen
Önismeretért nem állt sorba!
Így el-elbukik az életvizsgákon,
tartósítva, sőt mélyítve a frusztráltságát
*
Nyers erő
Azon az órán éppen hiányoztál,
ahol elmagyarázták: többet ésszel mint erővel
(amit egy perc alatt kiszámolnál, az napokig méred,
amit a keréken fütyörészve tolnál, hátadon cipeled… )
*
Nem jóvátehető
Nincs javítási lehetőség
Tudod, hogy mérni és vágni is kell,
„csak” éppen a sorrendet téveszted el,
S így már visszacsinálhatatlan az eredeti állapot
*
*
Bajkereső
Annyira letompítja a veszélyérzékét,
hogy istenkísértésben él: mint aki keresi a veszélyt
Egy kicsit sem fél, de azután meg nagyon megijed…!
*
„Élj veszélyesen!”
Életeszméd lehetne –
vagy még az utcára se mersz kimenni,
hátha éppen a fejedre esik egy tégla?
(mert 100%-ban kizárni nem lehet)
*
Felelősségosztó
Amikor tanácsot kérsz,
akkor bűnsegédet/bakot keresel –
ha jó volt a javaslat, akkor a siker a tied,
ha kudarcot vallasz, akkor van kire rákenni…
*
Szereposztó
Más emberektől várod:
találják ki a feladatod, szereped,
mondják már meg életed értelmét –
másként feleslegesnek érzed magad
*
Nyelv és bakkancs
Az élet rendjének találod,
hogy felfelé nyalsz, nyalizol,
lefelé taposol – hisz rád is taposnak…
*
Kényszer ezermester
Nem él a munkamegosztás előnyeivel –
mindenhez érteni akar, mindent ő akar csinálni,
mintha Robinzon lenne a lakatlannak hitt szigeten…
*
Projektor
A te bűnöd másra vetíted ki
Ki mint él, úgy ítél, ítélkezik
Aki mondja másra, az mondja magára
Arra van kritikus szemed, amiben sáros vagy…
*
Nyerészkedő
Más vesztén szerfelett gazdagodó
Más bajából magának nagy hasznot húzó
Különleges, monopol helyzetével visszaélő
*
Bűntudatos
Aki nappal, de főleg éjszaka
a lelkiismeret kínpadjára vonatik…
Akin egy lankadatlan titkos féreg foga rág
*
Nárcisz
Aki önmagába szerelmes,
az önimádatban önistenítő –
vagy az alkotásába beleszerető művész,
lásd: Pygmalion klasszikus, ókori történetét
*
Félig üres pohár
Derülátó vagy borúlátó
Pillanatkép – de mi az irány?
És mi volt a helyzet korábban?
Egy megveszekedett pesszimista
(vagy csak a jólértesült optimista?)
Ahogy nézed/látod, azzal is befolyásolod…
*
Hangulatember
Nem ura magának
Olyan a kedve, közérzete aznap,
amilyen lábbal kelt fel – bal vagy jobb?
Embertársaitól elvárja: így fogadják őt el…
*
Rút kiskacsa
Aki csak halálakor döbben rá,
hogy ő csodaszép hattyú lehetett volna,
ha idejében ráébred, hogy nem ide/erre született…
*
„Farkasember”
Homo homini lupus
Ember embernek farkasa
Versenyt üvölt a farkasokkal
Báránybőrbe bújt gonosz farkas
*
Mérgezett egér
Aki úgy futkos, cikázik, száguld,
mintha permanens vészhelyzet lenne
(nem hagy magának gondolkodási időt)
*
Mizantróp
Az emberkerülő – embergyűlölő
Magamat mindenkinél különbnek tartom
Magamhoz a többi embert méltatlannak érzem
Tüntetően ki is vonulok az emberek közösségéből
(hogy azután jó eséllyel én magam is eltorzuljak…!?)
*
Önretusáló
Jobb ügyhöz méltó energiákat áldozol,
hogy magadról hamisan szebb képet fessél
pl. a szerelmi levelezésben, szakmai életrajzban
Vagy csak a gyenge pontjaidat, rosszabb arcod mutatod,
hogy utána kiderüljön, hogy… ha lesz még „utána”…!
*
Falevél
Fajsúlytalanul-gyökértelenül
Léted elviselhetetlen könnyűsége
Aki így ki van téve minden szellő kénye-kedvének
Csak sodródsz, ide-oda csapódsz a szelek játékaként…
*
Olcsó vigasz
Azzal vigasztalod magad,
hogy az emberek többsége
rossz helyre és rossz időben születik:
veleszületett és életfogytig vesztesnek
*
Holtbiztos
Élő embert soha
nem mondhatunk boldognak?
Hisz bárkit bármikor tragédia érhet!?
Megboldogulni úgyis csak a halál után lehet…
*
Dobozlakó
Gonosz varázslat
Életed abban a fekete
dobozban „éled”, tengeted,
ahova szülők-nevelők már
kisgyerekként beskatulyáztak
*
Rossz lovas
Fordítva ül a lóra
Mindig lóhalálában vágtat – ha kell, ha nem
A lónak hol az egyik, hol a másik oldalára esik
*
Összekötő-elválasztó
Veled nem lehet barátkozni,
szövetségeseket nem keresel,
de az ellenségeidet gyártod és gyűjtöd
*
Mankós
Nem mered elengedni anyukád,
a Mestered, Prédikátorod kezét,
s így nem is nősz fel, nem is önállósulsz,
hanem infantilizálódsz, fogyatékosodsz
*
Pályatévesztő
Nem találod meg életműfajodat,
s csigaként a nyúllal állsz ki versenyfutásra
(pedig lenne, amiben te vernéd őt kenterbe,
bár nem maga a nyerés a leglényegesebb dolog,
hanem saját képességeid maximális kibontakoztatása)
*
Cézár vagy pincsi
A kutyák között király lehettél volna,
de te inkább a király kiskutyája lettél…
Mint amikor az állatok királyát
cirkuszi mutatványossá idomítják…
*
Halhatatlanságra vágyó
Tragikusnak érzed, hogy halandó vagy,
s hogy egész délelőtt robotolnod kell –
de már a kora délutánod is dögunalomban telik
*
Önkizsákmányoló
Az éjjelt nappallá tevő
Aki a két végéről égeti a gyertyát
A gyermeked az ő kárára kíméled,
te viszont hamar belerokkansz a terhekbe…
*
Alacsony mérce
Vakok között félszemmel királykodó
A fizikusok között filozófus és fordítva…
*
Startban ragadó
Örök csak készülődő,
de soha el nem induló
és pláne meg nem érkező
*
Koncleső
Alamizsna-kéregető
Nagy megalkuvások árán kapott
kis pecsenyéjét sütögető-majszoló zsurnaliszta
*
Összeférhetetlenek
Pl.: Két dudás egy csárdában
Vagy egy alkalmazkodásra képtelen
megrögzött agglegény es egy rendetlen,
kötekedő, éjjel is tivornyázó lakótárs stb.
*
Teljes hasonulás
A túlalkalmazkodó cigány-zsidó,
a teljesen, az önfeladásig asszimilálódó, beolvadó,
akit már nem lehet megkülönböztetni, beazonosítani
(vagy épp ellenkezőleg: egy pillanat alatt visszaváltozik)
*
Szélkakas
A folyton ide-oda csapódó,
A mindig szélirányba helyezkedő,
Ahol éppen több a konc, a potya stb.
*
Mimikri ember
A háttérbe beolvadva rejtőzködő
Aki egész életében bújócskát játszik,
és igyekszik terepszínű és észrevétlen maradni
*
Kaméleon
Mint egy kriptokommunista,
aki megbízásból infiltrálódik más pártokba,
hogy ott elvégezze megosztó, dezorientáló,
bomlasztó, fellazító munkáját…
*
Mártírkodó
Tüntetve önkínzó-önsanyargató
Önmagát a keresztre felszögező…
Önkéntes szenvedéseiben tetszelgő
*
Nem ember
Gépies, mechanikus
Vagy maximum biomassza
Szellemvilágtalan és lelki élettelen
*
Litánia
Az én koromban:
zörgött az egekben a gépek acélja.
Az én koromban:
nem tudta az emberiség, mi a célja.
Az én koromban:
beszéltek a falban a drótok, a lelkek.
Az én koromban:
vad, bábeli nyelvzavarok feleseltek.
Az én koromban:
öngyilkosok ezrei földre borultak.
Az én koromban:
méreggel aludtak el a nyomorultak.
Az én koromban:
kínpadra feküdtek az árva, beteg nők.
Az én koromban:
lélekbe kutattak a lélekelemzők.
Az én koromban:
mint koldusok álltak a sarkon az épek.
Az én koromban:
recsegtek a trónok, a bankok, a népek.
Az én koromban:
mily dalt remegett a velőkig üvöltő.
Az én koromban:
prózára szerelte a verset a költő.
Az én koromban:
mindannyian ó de magunkra maradtunk.
Az én koromban:
sírtunk, amikor kenyerünkbe haraptunk.
Az én koromban:
nem volt, ki szegény sziveket melegítsen.
Az én koromban:
álmatlanul ült arany-ágyon az Isten.
Kosztolányi Dezső
