kb. 34 perc olvasás
BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE
ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA
SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK
PETŐFI SÁNDOR
1848
Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag,
Te a népek hajnalcsillaga!…
Megviradt, fölébredett a föld, fut
A hajnaltól a nagy éjszaka.
Piros arccal
Jött e hajnal,
Piros arca vad sugára
Komor fényt vet a világra;
E pirúlás: vér, harag és szégyen
A fölébredt nemzetek szemében.
.
Szégyeneljük szolgaságunk éjét,
Zsarnokok, rátok száll haragunk,
S a reggeli imádság fejében
Istenünknek vérrel áldozunk.
Álmainkban
Alattomban
Megcsapolták szíveinket,
Hogy kioltsák életünket,
De maradt még a népeknek vére
Annyi, ami fölkiált az égre.
.
Áll a tenger nagy elbámultában,
Áll a tenger és a föld mozog,
Emelkednek a száraz hullámok,
Emelkednek rémes torlaszok.
Reng a gálya…
Vitorlája
Iszaposan összetépve
A kormányos szíve képe,
Aki eszét vesztve áll magában
Beburkolva rongyos bíborában.
.
Csatatér a nagyvilág. Ahány kéz,
Annyi fegyver, annyi katona.
Mik ezek itt lábaim alatt?… hah,
Eltépett lánc s eltört korona.
Tűzbe véle!…
No de mégse,
Régiségek közé zárjuk,
De nevöket írjuk rájuk,
Különben majd a későn-születtek
Nem tudnák, hogy ezek mik lehettek.
.
Nagy idők. Beteljesült az Írás
Jósolatja: egy nyáj, egy akol.
Egy vallás van a földön: szabadság!
Aki mást vall, rettentőn lakol.
Régi szentek
Mind elestek,
Földúlt szobraik kövébül
Uj dicső szentegyház épül,
A kék eget vesszük boltozatnak,
S oltárlámpa lészen benne a nap!
.
Debrecen, 1848. október vége – november 16.
*
HIDEG IDŐ, HŰS ŐSZI ÉJ…
.
Hideg idő, hűs őszi éj.
Ott kandallómon ég a tűz,
De hasztalan, nem melegít,
Mert, kedvesem, te mellettem nem űlsz.
.
Itten didergek egyedűl,
Várom, hogy elálmosodom,
Mint várja mélaszomorún
Leroskadását a magányos rom.
.
Még gondolkodni sem tudok,
Lelkemnek szárnya összefagy,
Mert te, virágos tavaszom,
Te hő nyaram, te messze messze vagy.
.
Csak már ne volna ily borús,
Ilyen sötétfelhős az ég;
Hajolva ablakom fölé
Talán egy kissé elmerengenék.
.
Ha már szemed nem láthatom,
Ha már nem lehetek veled:
Hadd látnék egy szép csillagot,
Amely pótolna téged némileg!
.
Debrecen, 1848. október vége – november 16.
*
MILYEN LÁRMA, MILYEN VÍGADALOM!
.
Milyen lárma, milyen vígadalom!
Mi légyen ez? talán lakodalom?
Nem a biz a; fiatal vitézek
Látogatták meg ezt a csapszéket.
.
„Kocsmárosné, maga nem jót forral,
Minek késik oly soká a borral?
Tudja, hogy nincs pénzem? majd lesz nekem
A harc után, akkor megfizetem.”
.
„Kocsmárosné szép leánya, rózsám,
Jőjön ide, jőjön ide hozzám!
Csókoljon meg, kérem igen szépen,
A harc után feleségül vészem.”
.
S iddogálnak, csókolóznak nagyba’,
Minden, ami gond, oda van hagyva,
Mintha nem is várnának csatára,
Mintha még vagy száz év volna hátra.
.
„El azért a nagyobbik kancsóért!”
Ma piros bor, holnap majd piros vér…
„Eszem azt a szádat, be csókra áll!”
Ma meleg csók, holnap hideg halál!…
.
Debrecen, 1848. október vége – november 16.
*
Siklósi András
A halál torkából a radikális megújulásig
(A 2012-es Szittya Világtalálkozó megnyitó előadása és zárónyilatkozata)
Mottó:
1.) „Istent föl nem foghatónak azok tekintik, akik leginkább ismerik, és tökéletesen ismertnek azok, akiknek fogalmuk sincs róla.” (Száma-Véda)
2.) „A magyar feltámadás a magyar lélek átállása gondolkozásban és cselekedetben arra, hogy idegenek helyett végre a saját fajtáját szeresse és pártolja. A nemzeti hit, vagy magyar vallás a faj- és hazaszeretetnek a vallásosság szintjéig való fölemelése, vallásos áhítattal való élése és a mindennapi életben való gyakorlása.” (Páll János)
3.) „Ha a bölcs és becsületes polgárok lemondanak arról, hogy saját maguk irányítsák a polisz életét, akkor az lesz a büntetésük, hogy ostobák és gazemberek fognak uralkodni rajtuk.” (Platón)
Tisztelt Világtalálkozó, kedves Honfitársaim, szittya-magyar Véreim!
Aquinói Szent Tamás, a nagy misztikus egyháztanító, a skolasztika (irányzatát tomizmusnak is nevezik) megalapítója (aki Boldog Özsébet is segítette a magyar pálos rend pápai elfogadtatásában) írta valahol, hogy a teljes tudás nem más, mint a hit s a tudomány összessége. Ezzel nyilván arra is célzott, hogy vannak emberi ésszel felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan égi és földi jelenségek, szellemek, amelyeket-akiket kutathatunk, vallathatunk ugyan, de igazán elérni és minden ízében megragadni sohasem leszünk képesek. Ilyen a végtelen gazdagságú, kimeríthetetlen bölcsességű és energiájú, mindenható, ugyanakkor örökké jóságos és szerető Ős Egy, másképpen Önvaló, vagy a mi civilizációnkban Istenként tisztelt és imádott Teremtő; mások szerint Teng(e)Ri, Ősten, esetleg Öregisten, vagy Mindenek Atyja; s a régebbi matriarchátusban pedig a Termékenység Anyaistennője, a szkítáknál Anahyta (lásd még Willendorfi Vénusz, Boldogasszony Anyánk, Babba Mária stb.). Ezt még tovább bonyolítja a Szentháromság Egyisten dogmája (a hivatalos álláspont értelmében Atya, Fiú és Szentlélek; az „eretnekként kiátkozottak”, pl. Badiny Jós Ferenc szerint pedig Apa, Anya és Gyermek), amit elmélkedésében Szent Ágoston is úgy rajzolt le, hogy a legmegfoghatatlanabb hitigazságok közé tartozik, s alaposan kösse föl a gatyáját, aki e titok végére akar járni.
Megjegyzem, akkor sem vagyunk sokkal könnyebb helyzetben, ha egy nép, jelesül a magyarság idők homályába vesző származásának helyét, kronológiáját, pontos körülményeit kívánjuk földeríteni. László Gyula, polihisztor (régész, festőművész, író) őstörténészünk azt mondta, hogy olyan ez, mint egy mozaikokból összeálló kirakós játék, melyben rengeteg a fehér folt, s alig akad hozzá egy-egy beilleszthető töredék. Noha azt ő sem tagadta, hogy minél többen foglalkoznak a rejtvény megfejtésével, annál közelebb juthatnak a bizonyításhoz; azonban kétséges, hogy valaha föltárhatjuk-e a részletes, cáfolhatatlan igazságot. Kölcsey Ferenc Huszt című epigrammájában imígyen szól: „… Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? / Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? / Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; / Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!” Csak nem azt sugallja ezzel a Szatmárcsekei Remete, hogy minek foglalkozunk hajdani (nagy)létünk szétporló nyomaival, mikor jóval lényegesebb a jelen s a távoli jövő, meg bizonyára ezer sürgősebb tennivalónk is akad nemzetünk pallérozása, fölemelése érdekében? Hajlamos vagyok mégis azt leszűrni belőle, hogy a költő nem a múltunkat ítéli feledésre, hanem csak az üres múltba révedést, a visszahozhatatlan „daliás idők” iránti nosztalgiázást kárhoztatja.
A fenti ráhangolódás után, immár „szelle align=mi mankóimat” félredobva megállapítom, hogy (rég)múlt nélkül nem lehet jövőnk sem; mert szabatosan fogalmazva: a jelen nem is létezik, csupán egy kósza pillanat, hiszen a magunk mögött hagyott percek már a múlthoz tartoznak, az előttünk levők pedig a jövőhöz. Nem véletlen, hogy a rómaiak Janus-szobrai is mindig kétarcúak, melyek közül az egyik a múltba, a másik a jövőbe néz; ezzel is szimbolizálva a két fogalom szoros összetartozását, míg a jelen legföljebb rögzítő kapcsot képez köztük. A díszítő motívumainkban gyakran fölbukkanó életfa (meséinkben, mondáinkban égig érő fa) is hasonló szerkezetű, melynek láthatatlan gyökerei az alvilágba nyúlnak, törzse a földfelszínt testesíti meg, míg fölmagasodó lombkoronája az eget karcolja. Janus a horizontális idősíkot kémleli két irányban, az életfa pedig a vertikális tér három szegmensét fűzi össze. [Emberre vonatkoztatva: az alsó harmad (a gyökérzet) a tisztátalanabb (al)testi funkciókat jelzi, a szívtájéki középső rész (a törzs) az érzelmeket, a nyaktól fölfelé húzódó harmad (a lombozat) viszont a szellemiséget ábrázolja. Sajnos korunk elfajzott, globalizált, moslékzabáló humanoidjait ez a hármasság elvétve jellemzi; mert egyre kevesebben vagyunk, akikben még megtalálható a testi-lelki-szellemi harmónia.] Nekem szimpatikusabb a függőleges, térbeli elrendezés; ezért úgy fogom fel, hogy a múlt nem valahol bennünket követve poroszkál, hanem közvetlenül alattunk van, vagyis gyökereinkkel belőle táplálkozunk; míg a jövő rögtön fölöttünk kezdődik, amibe szívósan meg kell kapaszkodnunk, ha nem óhajtunk elesni.
Bár nem vagyok őstörténész, viszonylag jól ismerem a témában megjelent könyveket, publikációkat. Nehéz igazságot tenni ebben a burjánzó rengetegben, ahol még a finnugorizmust egyöntetűen elvető szerzők is egymás torkának esnek, és képtelenek a közös nevező egyeztetésére, a hatékonyabb egy húron pendülésre. (Bezzeg a történelemhamisító ellentáborba tartozó „tudósok” sohasem gyalázzák egymást, hanem inkább körömszakadtáig védik, ezért nem tudunk komoly áttörést elérni évtizedek óta.) Ami a magyarság eredetét illeti, nem véletlen, hogy becsületes, jó szándékú kutatóink szinte annyi őshazát „tártak fel”, ahányan csak vannak. Annyiban igazuk van, hogy ezeken a területeken mindenfelé hosszabb-rövidebb ideig megfordultak őseink (rokonaink), kisebb-nagyobb civilizációkat, kultúrákat alapítva; az viszont kézenfekvő, hogy egyszerre ennyi őshazánk nem lehetett. A baj nyilván az, hogy rossz helyeken keresték. Mai ismereteink szerint majdnem bizonyos, hogy nem jöttünk mi ide sehonnan, hanem sok tízezer éve eredendően (autochton módon) itt nőttünk fel, itt edződtünk azzá, akik és amik lettünk. Istentől rendelt őshazánk a Kárpát-medence; ugyanakkor Európa ősnépe vagyunk, nyelvünk a világ ősnyelve (legalábbis mai formájában a legközelebb áll hozzá, s a leginkább őrzi annak szókincsét, nyelvtani sajátosságait), rovásunk pedig bolygónk legelső fejlett írása (s alighanem ma is a legszervesebben képes kifejezni egy nép érzéseit és gondolatait). Ha ezt a pár tömény megállapítást fundamentumként (axiómaként) elfogadjuk, a többi már csak részletkérdés. (Ezek kibontása a szakemberek hivatása, további taglalásukra egyébként sincs most időm.)
Mérsékelten hiszek, gyakran kételkedem a különféle próféciákban, jelenésekben, kinyilatkoztatásokban, üzenetekben, jóslatokban. Azt azonban már az ókori, középkori iratok, szájhagyományok (hinduk, maják, indiánok stb.) is jelzik, hogy rövidesen egy nagy szemléletváltás (ún. paradigmaváltás) és korforduló (nem világvége!) előtt állunk. (Ez aligha megy majd simán, valószínűleg véres események, helyi és kontinentális háborúk fogják kísérni.) A Védák és a csillagászat (állatövi jegyek) is megerősíti, hogy az egyetemes földi história nagy világkorszakok végtelen körforgásából áll. Ez a 4 periódus a következő: Aranykor, Ezüstkor, Rézkor és Vaskor. Miként a fémek minősége, értéke is utal rá, közülük az első a legideálisabb, míg az utolsó a legborzalmasabb az emberiség számára. Utóbbit Kali Jugának is hívják (nagyjából 5000 évig tart), ami nem más, mint a sötétség, a gyűlölet, a romlás, a törvénytelenség és istentelenség sátáni időszaka. Mi most ebben élünk, de szerencsére már a legvégén, ezért fokozottan várjuk a megtisztulást (a buddhistáknak megvilágosodás, a Belső Ösvény útja, a keresztényeknek megtérés, a táltosok és mágusok szerint napforduló, csillagforduló), az újjászületést, a szeretet s a boldogság eljövetelét.
Tudnunk kell azt is, hogy a szittya-magyarok az Aranykor népe; kudarcaink, vereségeink, üldözöttségünk zömmel éppen abból fakadnak, hogy alapvető tulajdonságaink (megértés, lovagiasság, gerincesség, önzetlenség, jóság, méltóság, spiritualitás stb.) és küldetésünk szerint mi nem vagyunk képesek beilleszkedni a homlokegyenest ellenkező vaskori körülmények közé. Olyanokká váltunk ebben a gyilkos, szénfekete közegben, mint a partra vetett hal, vagy mint a sérült szárnyú madár. Nem tudunk normálisan, szabadon, örömtelien élni, valós képességeinket kifejteni, hiszen leigáztak s kiforgattak bennünket önmagunkból. Szeretnénk kitörni ebből a földi pokolból, de nincs hova, s nem jött még el az ideje. Nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a forrongó magyar mélyben már megállíthatatlanul tavaszodik a jövő: a világnak is követendő példát, mintát adva, mi lépünk először a változások mezejére. Úgy is mondhatnám, hogy Ősten-i kiválasztottságunk kötelez arra, hogy (a Nap Fiaiként) másoknak is elhozzuk a Fényt és a Tudást, s a mi vezérletünkkel fog győzni az emberiség jobbik része, melyet visszavezetünk az Aranykorba.
Ez a mai globális káosz, a zsidó New Age, a bankárkaszt zsarnoksága, az euroatlanti gyarmatbirodalom, az egész virtuális gépezet atomjaira hullik; s fölváltja egy olyan új rendszer, ahol minden a helyére kerül, ahol a kollektív szándék fölülírja az individuális önzést; ahol valódi nemzetállamokban, békében, bőségben, egymást a jóra serkentve és a természeti környezetre vigyázva, Isten tenyerén élnek majd a népek. Ez egy olyan paradicsomi kor lesz, ahol a gonoszok is megjavulnak, mert nem éri meg többé sehonnai gazembernek lenni. Néhányat azért még aludnunk kell erre; s mindez nem jön el magától, kibontakozva a semmiből, csak ha nagyon akarjuk, és teszünk is érte. Ne felejtsük, hogy pusztán materiális szinten nem oldhatók meg a dolgok, s a mindnyájunkat sújtó, pusztító (mesterségesen gerjesztett) válság sem orvosolható ennek a világrendnek a keretében. Mélyen magunkba kell szállnunk, s az égi szakralitás felé fordulnunk, hogy véges erőnket megnövelhessük a Végtelen Energiából és Ingyen Kegyelemből történő feltöltődéssel. Lehet, hogy mi már nem érjük meg a szebb holnapot, mégis utódainkért aggódva úgy kell viselkednünk, hogy a változás éberen és mindenre fölkészülten érjen bennünket, ezért óriási a felelősségünk.
Egy ilyen rövid előadás keretében még felszínesen sincs módom a világhelyzet s a magyar állapotok elemzésére. Ezt nagyjából minden érintett láthatja, sőt a bőrén is érezheti, s én is számos cikkben, tanulmányban tüzetesen foglalkoztam már vele. A diagnosztizálás helyett próbáljunk inkább a terápiára, a kiutak keresésére koncentrálni. Nem ügyelve a komplexitásra és a fontossági sorrendre, hadd vessek itt föl néhány olyan kardinális problémát, melyek megnyugtató kezelése nélkül nem beszélhetünk semmiféle magyar megmaradásról és megújulásról, pláne, reményteljes nemzeti jövőképről. (Ajánlom szíves figyelmükbe Halász József barátom „Gondoskodó Magyarország” c. gyakorlatban is zömmel kivitelezhető programját, mely az egyik leglogikusabb és legátfogóbb ebben a műfajban.)
Folytatás:
*
Pósa Lajos
A hazáért
.
Isten, ki szemedet mindig nyitva tartod,
Még a féregtől se fordítod el arcod,
Látod a jövendőt csakúgy, mint a múltat,
Bölcs gondoskodásod soha el nem múlhat.
.
Nemzetek sorsát intézed egedbűl,
Vezeted napfényen, árnyékon keresztül:
Függjön tekinteted a mi szép hazánkon,
Minden porszemére tőled áldás szálljon!
.
Te tudod legjobban: drága föld ez nékünk,
Minden talpalatját megáztatta vérünk.
Őseink porából fakad itt a fűszál,
Végig a levegőn az ő sóhajuk száll.
.
Századok keservét hordozza a szellő,
Honfigyász az égen a fekete felhő,
Tisza, Duna, Sajó könnyeinkből támadt –
Óh, nagy Isten, áldd meg a mi szép hazánkat!
.
Hamvaikat őrizd, kik a honért haltak,
Parancsolj, Uram, az égi madaraknak:
Hadd menjenek széjjel, szóljanak mindnyájan
Sírjaikon szerte a magyar hazában.
.
Adj nekik pihenést, üdvözítő álmot,
Legyen csontjaiknak nyugodalma áldott!
Kegyeletes utód szórja be virággal,
S tanuljon a portól századokon által.
.
Áldd meg, kik javát munkálják a honnak,
Hírnevén, örömén híven fáradoznak!
Gyújts lelkükben erős, tündöklő világot!
Lehelj a szívükbe olthatatlan lángot!
.
Hadd mutassa e két égő fáklya fénye:
Hol van a haladás nemzeti ösvénye.
És ha megtalálták: útjokat ne fedd el!
Igazítsd a célhoz szent segedelemmel!
.
Add, hogy virágozzék békén Magyarország,
Ragyogja be földjét az arany szabadság.
Hegyei közt boldog népnek dala zengjen,
Messze róna síkján sárga kalász rengjen.
.
Sátoros erdőben szapora vad járjon,
Ízes hal cikázzék gyöngyöző hullámon.
Mesterségspan style=span style=, művészet, tudomány fejlődjék,
Szálljon a hazára koszorú, dicsőség!
.
És ha vész fenyeget, harsona megharsan:
Kardjaink élére szállj zúgó viharban!
Csapj le, mint a villám, ellenség hadára!
Ne érezze sarkát szép hazánk határa!
.
Szállj, mint eleven tűz, lobogással égve,
Honszerelem gyanánt mindnyájunk szívébe!
Bátoríts, vezérelj tartós diadalra!
Szabadság Istene, vigyázz a magyarra!
*
Menekülési út a bankok devizacsapdájából
2.
(Kásler Árpád)
http://komlomedia.hu/video.php?id=2012061201
*
Ábrányi Emil
Él a magyar
.
Fessétek bár sötétre a jövőt,
Mondjátok, hogy már torkunkon a kés,
Beszéljetek közelgő, hosszú gyászról,
Mély süllyedésről, biztos pusztulásról:
Engem nem ejt meg gyáva csüggedés!
Szentül hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
.
Többet ki küzdött és ki szenvedett?
Hiszen vértenger, temető a múlt!
Vetettek rá halálos szolgaságot,
Irtották szörnyen… ámde a levágott
Törzsek helyén még szebb erdő virult.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
.
Ki a saját pártos dühét kiállta,
Annak nem árthat többé idegen!
Hányszor harsogták kárörömmel: Vége!
S csak arra szolgált minden veresége,
Hogy még kitartóbb, még nagyobb legyen.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
.
Szükség van arra nemzetem, hogy élj!
Mert bár hibád sok s bűnöd sorja nagy,
Van egy erényed, mely fényt vet terád,
S melyért az Isten mindent megbocsát –
Hogy a szabadság leghűbb őre vagy!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
.
Ha minden nemzet fásultan lemond,
S a szent rajongás mindenütt kiég,
S a büszke jognak minden vára megdől:
A te szabadság-szerető szívedtől
Új lángra gyullad Európa még!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar örökre élni fog!
.
Bízom s hiszek, míg Isten lesz fölöttünk,
Ki trónusán bírói széket ül!
És hogyha minden búra, bajra válik,
Romok között is hirdetem halálig,
Erős, nagy hittel, rendületlenül:
Legyen bár sorsunk még oly mostoha,
Él a magyar s nem veszhet el soha!
*
Csíksomlyói kalauz
Tartalom
Mit akar a kalauz?
Első rész
Áhitatgyakorlatok
I. Tájékoztatás a csiksomlyói búcsu előtt
1. A búcsuról általában
2. Illemszabályok s üdvös jó tanácsok a csiksomlyói búcsun
3. Csodatükör
II. Előkészület a búcsus zarándoklatra
1. Kérő ima otthon a templomban
2. Mikor a búcsura indulunk
3. Ájtatosság a búcsus zarándoklás alatt
4. Antifonák
5. Mikor a kegyhelyhez közeledünk
III. Ájtatosság a csiksomlyói kegyhelyen
A megérkezés idején
1. A Bold. Szűznek dicséneke
2. A Boldogságos Szűz lorettói litániája
3. A kegyszobor köszöntése a templomban
4. Az Oltáriszentség köszöntése
5. Jézus Szive köszöntése
6. Ima szent Ferenc oltára előtt
7. Ima Páduai szent Antal oltára előtt
8. Ima Keresztelő szent János oltára előtt
9. Ima Nepomuki szent János oltára előtt
10. Ima szent Anna oltára előtt
11. Ima szent Ignác oltára előtt
12. Ima Mária Magdolna oltára előtt
13. Ima szent Klára oltára előtt
14. A kegytemplomban levő szent sir kápolnájában
IV. Ájtatosságok a kegytemplomon kivül
1. Felvonulás a Kis-Somlyó hegyre
2. A szenvedés kápolnájában
3. A Salvator kápolnájában
4. A szent Antal kápolnájában
5. Minden szükségünkben alkalmas zsoltárszerü imádság
6. Nepomuki szent János kápolnájának látogatása
7. A Szent-Péter templom látogatása
V. Különböző ájtatosságok
1. Keresztúti ájtatosság
2. Gyónási és áldozási ájtatosság
VI. Imák a Boldogságos Szűz Máriához
1. A szent rózsafűzér mondásának módja
2. Befejező felajánlás
3. Más ima a rózsafűzér után
4. Litánia a mindenkor segitő Szűz Máriához
5. Három könyörgés Szűz Máriához
6. Szűz Anya, Mária segits
7. Ima Isten Anyjához
8. Imádság a kegyelmekkel tündöklő szeplőtelen Szűz Anyához
9. Ima Segítő Szűz Máriához
10. Ima a székely népért
VII. Mikor haza indulunk
1. Búcsuzó ima
2. A hazatért búcsusok megáldása
Te Deum
Második rész
Énekek
I. Utközben
1. Mária serkentett arra
2. Angyaloknak királynéja
3. Egek királynéja
II. Beköszöntő énekek
1. Oh szentséges Szűz Mária
2. Köszöntő ének Szűz Máriához
3. Akik ide megérkeztünk
4. Csiksomlyón a kegyszobor előtt
5. Nagy bizodalommal
6. Boldog Szűz Mária
7. Mária, Mária
9. Jertek hivek Máriát köszönteni
10. Pünkösd ünnepén
III. Búcsuzóénekek
1. Eljött már órája búcsuzásomnak
2. Megnyertük, amiért jöttünk
3. Üdvözlégy Mária, Jézus szent Anyja
IV. Mikor hazaértünk és más alkalmakra
1. Szentséges Szűzanyánk
2. Rózsafűzér előtt
3. Rózsafűzér mondása közben
4. Jertek, hivek, köszönteni Máriát
5. Rózsafűzér után
6. Hozzád fohászkodunk
7. Gyászba borult egek
8. Te vagy földi éltünk vezércsillaga
9. Máriát dicsérje lelkünk
10. Nyujtsd ki mennyből
11. Óh áldott Szűz Anya
12. Oh életünk reménye
13. Üdvözlégy Mária
14. Szálve Regina
15. Oh Mária! kinyilt virág
16. Mária drága Neve
17. Máriát dicsérni
18. Égi szűz virág
Kérelem!
Előszó
A székely nép mindig mélyen vallásos és erkölcsös volt. Hite és erkölcse felett anyai szemmel őrködött a székelyek Nagyasszonya. Szűz Mária Anyja volt e sokat szenvedett népnek s e nép gyermeke volt a sokszor felkeresett Anyának. Ma mintha a szent Szűz nem vigyázna reánk: hitünkben meginogtunk, erkölcseinkben meglazultunk. Nem csoda: a székely nép már nem borul le oly mélységes hittel és bizalommal kegyszobra előtt, mint régente. Pedig a székely népnek manapság van a legnagyobb szüksége a Szűz Anyára, anyai szivére, anyai kezére, anyai szemére, anyai könnyeire, anyai imájára.
E Kalauz vissza akarja vezetni az eltévelyedett gyermeket a mindig megbocsátó, irgalmas Anyához, hogy az ő karjai közt megint vallásos és erkölcsös legyen a székely nép, mint régebb volt. Adja Isten!
Csiksomlyó, 1924 március 25-én.
http://mek.niif.hu/10700/10737/#
+
A MEK-ben található kapcsolódó dokumentumok
Cserey Farkas: Isten annyának, a boldogságos szeplőtlen szép szűz Máriának Lórétomi litániában lévő nevezetek rendin folyó dicsérete
http://mek.oszk.hu/05600/05690/
Paduai Szent Antal Társulatának története és ájtatossági kalauza Csik-Somlyón
http://mek.oszk.hu/07600/07664/
Boros Fortunát: A csiksomlyói kegyszobor története
http://mek.oszk.hu/07700/07745/
*
Kányádi Sándor
Nyergestető
(A néhai jó öreg Gaál Mózesre,
gyermekkorom regélőjére is emlékezve)
Csíkországban, hol az erdők
zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüsthangú rigók
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar sem tudja
másképpen, csak kettétörve,
van ott a sok nagy hegy között
egy szelíden, szépen hajló,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli óriás ló.
Úgy is hívják: Nyergestető;
egyik kengyelvasa: Kászon,
a másik meg, az innenső,
itt csillogna Csíkkozmáson.
Nemcsak szép, de híres hely is,
fönn a tetőn, a nyeregben,
ott zöldellnek a fenyőfák
egész Csíkban a legszebben,
ott eresztik legmélyebbre
gyökerüket a vén törzsek,
nem mozdulnak a viharban,
inkább szálig kettétörnek.
Évszázados az az erdő,
áll azóta rendületlen,
szabadságharcosok vére
lüktet lenn a gyökerekben,
mert temető ez az erdő,
és kopjafa minden szál fa,
itt esett el Gál Sándornak
száznál is több katonája.
Véres harc volt, a patak is
vértől áradt azon reggel.
Támadt a cár és a császár
hatalmas nagy hadsereggel.
De a védők nem rettentek
– alig voltak, ha kétszázan –,
álltak, mint a fenyők, a harc
rettentő, vad viharában.
Végül csellel, árulással
délre körülvették őket,
meg nem adta magát székely,
mint a szálfák, kettétörtek.
Elámult az ellenség is
ekkora bátorság láttán,
zászlót hajtva temette el
a hősöket a hegy hátán.
Úgy haltak meg a székelyek,
mind egy szálig, olyan bátran,
mint az a görög háromszáz
Termopüle szorosában.
Nem tud róluk a nagyvilág,
hőstettükről nem beszélnek,
hírük nem őrzi legenda,
dicsőítő harci ének,
csak a sírjukon nőtt fenyők,
fönn a tetőn, a nyeregben,
s azért zöldell az az erdő
egész Csíkban a legszebben.
(1965)
*
17:15, Szombat (június 16.), m1
Bűn és büntetlenség
magyar dokumentumfilm, 70 perc, 2010
rendező: Novák Tamás, Skrabski Fruzsina
szereplő:
Biszku Béla
Balás-Piri László
Blaski József
Fekete Pál
Fónay Jenő
Horváth Attila
Insticei Zoltán
Jamrik Levente
Kahler Frigyes
Mansfeld László
M. Kiss Sándor
Mórotz Kenéz
Pozsgay Imre
Rumi Tamás
Salát Gergely
Szerencsés Károly
Tischler János
Wittner Mária:
A film Biszku Béláról, az 56 utáni véres és kegyetlen megtorlások egyik irányítójáról szól. Biszku 1957 és 1961 között volt belügyminiszter, az MSZMP KB zárt ülésein többször felszólalt annak érdekében, hogy a bíróságok súlyosabb ítéleteket hozzanak valamint több fizikai megsemmisítést követelt. Szavait tettek követték, amelyik bíró nem engedelmeskedett, azt leváltották. Miközben az országot rabláncra fűzték, a forradalom tizenhárom napjáért kivégeztek közel 300 embert, bíróság elé állítottak húszezret, miközben kétszázezren elmenekültek az országból. Sokkal kegyetlenebb volt a megtorlás, mint 1848-49-ért, mint 1919 után, vagy a II. világháborút követően összesen.
Biszku Béla 1989 óta visszavonultan él és soha senkinek sem nyilatkozott korábbi tetteiről. A film alkotóinak sikerült őt megszólaltatni, megkérdezni tőle, hogy bánja-e és bocsánatot kér-e a történtekért.
Bemutató dátuma: 2010. június 24.
+
Biszku Béla, a tiszta lelkiismeretű bűnös
2010. június 28.
Amikor a Mandiner-csapat munkatársai fejében megszületett az ötlet, hogy a nácivadászok mintájára fel kellene kutatni és bocsánatkérésre felszólítani azokat az embereket, akik a kommunista rendszer megtorló gépezetében döntéshozó helyzetben voltak, nem gondolhatták, hogy később az általuk készített film parlamenti állásfoglalások témáját fogja képezni.
A kolozsvári belvárosi kocsmában jelenlevő emberek egy félig-meddig betiltott film vetítésére gyűltek össze. A Bűn és büntetlenséget hatalmas médiabotrány előzte meg, ugyanis a film főszereplője, Biszku Béla és családja megpróbálta az utolsó pillanatban betiltani annak pesti bemutatását.
A film rendezői, Skrabski Fruzsina és Novák Tamás a Wikipédián bukkantak a közel kilencven éves Biszku Bélára, aki 1957 és 1961 között Magyarország belügyminisztere, és a forradalom utáni megtorlás egyik fő irányítója volt. Úgy gondolták, az nem vezetne célra, ha már a kerítés túloldaláról felelőségre vonnák az amúgy évek óta elzárkózottan élő öreget, így egy cselhez folyamodtak annak érdekében, hogy bizalmába férkőzzenek. Álnévvel csengettek be hozzá, mint akik Márokpapiból, Biszku szülőfalujából érkeztek, hogy a falu egykori nagy szülöttjéről készítsenek interjút. A felvett négy beszélgetés során fokozatosan merülnek fel az egyre kényesebb témák. A legkiélezettebb helyzet a szülőfalu kultúrotthonában megszervezett beszélgetés, mikor a Mandiner emberei Biszkunak szegezik az ötvenhatos szerepvállalására vonatkozó kérdéseket, illetve az utolsó találkozó, amikor a rendezők felfedik kilétüket, és úgy próbálják bocsánatkérésre rávenni az egykori politikust. Eredménytelenül.
A valamivel több, mint egyórás film legtámadhatóbb részének az tűnik, ahogyan az alkotók viszonyulnak a főszereplőhöz. Felmerülhet a kérdés, hogy etikus-e átverni egy idős embert – és mindezt rögzíteni – még akkor is, ha az illető egy elítélt rendszer ellentmondásos személyisége. Ebben az esetben a rendezők mentségére szól, hogy a film végén felfedték kilétüket, és meglepetésü(n)kre, ez nem hozott lényeges változást a beszélgetés menetében. Emellett, állításuk szerint Biszku Béla írásban is beleegyezett a film vetítésébe.
Ugyancsak kényes kérdésnek tűnhet, hogy több, nyilvánvalóan megrendezett jelenet van a dokumentumfilmben. Az olyan helyzetek, mint a wikipédiás keresés viszont szervesen illeszkednek a film szerkezetébe, teljesen hihetőek, meg is történtek, tehát az alkotók saját magukat „alakították”, valós helyzetben. Emellett a szerzők egy pár ihletett és igen hatásos megoldást is használnak a filmben: az egykori elítéltek személyes emlékei a börtönben töltött időről olyan mellékszálat alkotnak, amely kegyetlen tükörként veri vissza Biszku százszor ismételt mentségeit.
Egy adott ponton Biszku Bélát az októberi eseményekről kérdezik. Miközben részletekbe menően magyaráz, a kép pattan, más-más ruhában és más helyszínen látjuk őt. Ugyanaz a történet három alkalommal elmesélve, ugyanazokkal a szavakkal, ugyanazokkal a gesztusokkal. Zseniális megoldás, ami talán a legjobban mutatja, hogy az egykori belügyminiszter egy más, számunkra idegen világban él, amibe nem lehet behatolni. És ezen a ponton kicsit naivnak tűnik a rendezők azon elképzelése, hogy Biszku Béla megtörhet, és szembesítve tetteivel bocsánatot kér. A katarzis elmarad, mert nem is következhet be. Két teljesen különböző világnézet találkozása ez. Számára beismerni bűnösségét annyira elképzelhetetlen, mint nekünk az, hogy az ’56-os forradalom hősein próbáljunk szégyenfoltokat keresni.
Sajnos a filmben egy pár olyan rendezői húzás is látható, ami nem annyira a számonkérésről szól, mint inkább gúnyolódásként értelmezhető az öregemberrel szemben: azon most is gondolkozom, miért kellett az egykori politikus hevesen bólogató feje kicsiben megjelenjen, miközben a film egyik szakértője róla beszél, illetve miért kellett szülőfalujának kultúrotthonát úgy feldíszíteni, mintha még mindig az ötvenes években lennénk.
Az utóbbi hetek eseményeiből rá lehet jönni, hogy ha nem is a filmben, de általa talán mégis elérték céljukat a rendezők. A film során, és a kolozsvári bemutatón is elhangzott, hogy Biszku Béla számára mindig nagyon fontos volt a családja. Nos, miután Biszku lányai letiltották a Bűn és büntetlenség Urániába tervezett bemutatóját, azt kérték az alkotóktól, hogy megnézhessék a filmet. A vetítés után beleegyeztek abba, hogy a filmet be lehessen mutatni, sőt, meg is köszönték a rendezőknek, hogy ez a film elkészült. Rövidesen azonban, egy hivatalos közleményben maga Biszku Béla, személyi jogaira hivatkozva, kérte a film betiltását. Úgy tűnik tehát, hogy saját lányai – az egyedüli személyek, akiknek bejárásuk van az öreg által lakott elefántcsonttoronyba – viszonyulása is megváltozott, lehet, nem teljesen biztosak apjuk ártatlanságában. Ez lehet az első jele annak, hogy valami változni fog a közel kilencven éves Biszku Béla eddig nyugodt és csendes világában.
Zágoni Bálint
*
19:30, Szombat (június 16.), DUNA Televízió
Mansfeld
magyar-kanadai filmdráma, 122 perc, 2006
rendező: Szilágyi Andor
író: Szilágyi Andor
operatőr: Medvigy Gábor
szereplő(k):
Fancsikai Péter (Mansfeld Péter)
Maia Morgenstern (Mansfeldné)
Pindroch Csaba (Blaski)
Eperjes Károly (Bárányos ezredes)
Blaskó Péter (Dr. Gárgyán)
Seress Zoltán (Vekerdi)
Nagy Ervin (Fenyő főhadnagy)
Dimény Áron (Szautner hadnagy)
Dér Zsolt (Bóna)
Bán János (Bán)
Szervét Tibor (Bánkuti)
Szabó Dani (Egei)
Egri Bálint (Holecz)
Herrer Sára (Baumstingl Editke)
Feliratozva a teletext 333. oldalán.
Két évvel a forradalom után, a tizenhét éves Mansfeld Péter (Fancsikai Péter) a Széna-téri emlékeitől „megfertőződve” a felkelés újraélesztéséről és bebörtönzött sógora kiszabadításáról ábrándozik. Barátaival és a nála idősebb Blaski Józseffel elkövetett gyerekes csínyeik, kamaszos balhékkal és apró köztörvényes bűnökkel keverednek. Sorsuk akkor pecsételődik meg, amikor elrabolnak egy őrségben álló rendőrtörzsőrmestert (Seress Zoltán). A fiúk később vizsgálati fogságba kerülnek. Mansfeld Péter, hogy mentse a már életkora szerint súlyosan büntethető Blaskit és a többieket, a kihallgatások során mindent magára vállal.
Bemutató dátuma: 2006. szeptember 14. (Forgalmazó: Hungaricom)
Kritika:
PORT.hu, 2006. szeptember 14.: Nyughatatlan”1956 bármennyire is emblematikus eseménye a magyar történelemnek, játékfilmes feldolgozásra még nem elég karakán. Készültek ugyan filmek, melyek a kort próbálták visszaadni, dokumentumfilmek, melyek adatokra, jegyzőkönyvekre, történelmi tényekre épülve mesélnek erről az időszakról. Azonban hiába történt meg a rendszerváltás, utána sem tudtunk beszélni róla. Vagy azért mert már időben túl távolt volt, vagy azért mert politikailag, történelmileg túl közel. Az emlékév azonban, mint valamiféle motor, felgyorsította az eseményeket, több ’56-os témájú film is készül még ebben az évben. Szilágyi Andor alkotása is ebbe a tematikába illeszkedik. „
Heti Válasz, 2006. szeptember 21.: Mansfeld
Index, 2006. szeptember 14.: Akasztófához vezető út unalommal kikövezve
Mancs, 2006. szeptember 21.: Arcszíne, akár a falé…
Népszabadság, 2006. szeptember 21.: Magasabb szempontból
http://port.hu/mansfeld/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=18587429&i_topic_id=1
*
SZÁNTAI LAJOS ELŐADÁSAI
A Boldogasszony Csillagkoronája
&
A Garabonciás
&
A magyar ősvallás fénypapjai – A táltosok
&
A Pálos rend
&
A Pálosok titkai
&
A passió és a magyar történelem stációi
&
A Pilisi hármas barlang
&
A szkíták
&
A Táltosokról
&
Árpád apánk
&
Atilla hármas koporsója
&
Atilla, Alkímia
&
Csaba királyfi
&
Fény által festett történelem
&
Hazatalálás előadássorozat
&
II. Géza
Második Géza király
&
IV.ik Béla és a tatárjárás kora
&
IV. Béla, V. István, Kun László
&
Jelenések könyve
&
Jézus Krisztus kora és a Pártus birodalom
&
József Attila rejtélyes élete
&
Karácsony
&
Ki a táltos?
&
Kirándulás a Pilisbe
&
Magyarország első királya
&
Manicheista Zsoltárok, Mani, Manicheizmus
&
Második András és Szent Erzsébet
&
Mátyás Király
&
Mátyás Király és a Szent Korona
&
Mennyei jelenések – Pilis, Buda kastély vára
&
Pártus Birodalom
&
Pilisi Titkok
&
Pörzsölő
&
Regős misztérium
&
Szántai Lajos – Szent László
&
Szent Erzsébet
&
Szent István
&
Szent István király intelmei
&
Szent István tízparancsolata
&
Szent László
&
Szent Margit
http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/Szantai-Lajos/
*
A szülői szeretet ereje
„Izsák Ézsaut szerette… Rebeka viszont Jákóbot…”
(1Mózes 25:28)
Izsák kivételezése idézte elő a rivalizálást két fia között. Néhány estben a rivalizálás természetes és egészséges, és általában kinőhető, de nem volt az Ézsau és Jákób esetében. Az idő az ő rivalizálásukat gyűlöletbe fordította.
Hajlamosak vagyunk Ézsau haragját hibáztatni, de a testvére, Jákób sem volt ártatlan áldozat. Egyszer amikor Ézsau nagyon éhes volt, Jákób kicsalta tőle az elsőszülöttségi jogát egy tál lencséért. Később Ézsaunak adva ki magát, elorozta idős atyjuk prófétai áldását bátyja elől.
Honnan származott ez a mérgező rivalizálás? Jó gyermek a rossz gyermek ellen? Nem igazán! „Izsák Ézsaut szerette.” Ézsau megkapta apja szeretetét, emiatt Jákob neheztelt rá, mert ő nem kapta azt meg, bármennyire akarta is, csak visszautasítást kapott. Jákob nem tudta megkapni apjától azt a szeretet, amely után sóvárgott, így azt ragadta meg, amit tudott: az elsőszülöttségi jogot és az áldást.
Amikor megvonjuk szeretetünket gyermekinktől, önpusztítóvá válnak, hajszolni kezdenek minden szeretet-pótlékot, amit meg tudnak szerezni tőlünk vagy más forrásból.
Jákób nem született rossz fiúnak. Izsák szeretetének kudarca és kivételezése Ézsau felé okozta azt, hogy Jákób visszautasítottnak érezte magát, és meggyűlölte bátyját, mert őt vélte problémái okozójának. Ézsau sem született rossznak. Anyja, Rebeka viszont Jákóbot szerette, és segített neki kifőzni, hogyan lopják el az áldást.
Jákóbot nem szerette az apja, Ézsaut nem szerette az anyja. A szülők nem egy oldalon álltak. Kivételezésük egyik fiukat száműzötté tette, a másikat egész életére kudarcra programozta.
Szülők, jól fontoljátok meg, mekkora hatalmatok van gyermekeitek életének formálására!
+
A szülői szeretet ereje (3)
„Izsák Ézsaut szerette… Rebeka viszont Jákóbot…”
(1Mózes 25:28)
A szülők elutasító viselkedése két szélsőséghez vezethet a gyermekeknél: nevezetesen a
lázadáshoz, és a
megalkuváshoz.
A gyermekek lázadásának gyökere az elfogadottság iránti szükségük.
Ézsau ismerte az alapelvet, mely szerint házasságához szülői jóváhagyás szükséges. Sértődöttségét mégis úgy mutatta ki áskálódó anyja ellen, aki nem tudta őt szeretni, és segített testvérének kiforgatni őt az örökségéből, és szeretetlen apja ellen, hogy lázadt Isten törvénye és a család törvénye ellen, és idegen népből hozott feleségeket, amit mindenki ellenzett (1Mózes 26:34). Lehet, hogy Ézsau érzett némi beteges elégedettséget, amikor anyja panaszkodott: „Megutáltam az életemet a hettita leányok miatt” (1Mózes 27:46).
Amikor gyermekink abbahagyják az iskolát, sokan megszöknek, teherbe esnek, elhagyják a régi környezetet, Istent, drogoznak, alkoholt fogyasztanak, tiltott szexuális viszonyba bonyolódnak és katasztrofálisan házasodnak, sok esetben csak azt akarják mondani: „Majd én megmutatom nektek!”
Most nézzük a megalkuvást:
Ézsau lázadása nem nyerte meg anyja szeretetét, ezért apjánál az ellenkező taktikát próbálta ki, azt remélve, ha apja kedvére tesz, megszerezheti szeretetét. Amikor megtudta, hogy apja helyesli Jákob házassági döntését, ebben is igyekezett apja kedvében járni. „Amikor látta Ézsau, hogy apja, Izsák, a kánaáni leányokat rosszaknak tartja… feleségül vette addigi feleségein kívül Mahalatot” (1Mózes 28:8-9), aki ugyan Ábrahám unokája volt, de sajnos Izmael lánya.
A gyermek, akárhány éves is, mindent meg fog tenni, bármennyire irracionális vagy önromboló is az a viselkedés, hogy általa elnyerje vagy megtartsa szülei szeretetét. Működött ez Ézsaunál? Nem. Bármit tett, nem tudta megszerezni apja szeretetét. Az igazi probléma az én-központú szülő volt, aki csak akkor szeretett, ha számára előnyös volt. Természetesen Jákób és Ézsau felnőtt emberek voltak, akik felelősek saját döntéseikért.
A szülők azonban, mint a fazekas, rendelkeznek azzal a hatalommal, amellyel formálhatják gyermekeik jellemét, viselkedését, meggyőződését, és egész életüket.
Szülők, gyermekeiteknek egész életük során semmi sem számít jobban, mint feltétel nélküli szeretetetek.
*
22:35, Szombat (június 16.), DUNA Televízió
Jelenetek egy házasságból
(Scener ur ett äktenskap)
svéd filmdráma, 167 perc, 1973
rendező: Ingmar Bergman
A film röntgenlenyomat a konvencionális és kispolgári házasság kudarcáról. Két remek színész, Liv Ullmann és Erland Josephson – akik egyúttal Ingmar Bergman állandó színészei és barátai – játsszák el a kétpólusú világ, a nő és férfi konfliktusokkal teli életét. Ingmar Bergman három hónapig írta könyvét, de egy fél élet tapasztalatai sűrűsödnek benne.
„Valahogy megszerettem ezt a két embert, míg velük foglalkoztam. Eléggé ellentmondásosak lettek, néha félénkek, gyerekesek, néha egészen felnőttek. Rengeteg butaságot összebeszélnek, néha meg valami okosat mondanak. Félénkek, vidámak, önzők, buták, kedvesek, okosak, önfeláldozók, ragaszkodók, mérgesek, szelídek, szentimentálisak, kiállhatatlanok és szeretetre méltók. Egyszerre” – írja róluk Bergman.
*
0:55, Hétfő (június 18.), Duna World
Sanghaji emberünk –
Egy magyar építész Kínában (Hudec László)
magyar dokumentumfilm, 50 perc, 2008
rendező: Pajer Róbert
forgatókönyvíró: Pajer Róbert
operatőr: Markert Károly
Hudec László Sanghaj arculatformáló építésze volt az 1920-30-as években. Sok stílusos épülete még ma is áll. Hudec épületei jól reprezentálják a XIX. század virágzó magyar építészeti kultúráját, Közép-Európa intellektuális örökségét. 2008-ban a Sanghaji Magyar Főkonzulátus a sanghaji kormányzati szervekkel együtt Hudec-évet kezdeményezett a városban, mellyel a magyar építész életének és sanghaji munkásságának kívánt emléket állítani.
Vélemény
Nagyon érdemes megnézni ezt a filmet!
Hihetetlen, hogy mi mindenről nem tudunk mi idehaza… :o(
Ez az ember végig magyarnak vallotta magát, az I. világháborút követően távolkeleti orosz hadifogságból megszökve Sanghajban telepedett le, ahol majd’ minden általa tervezett épület (magánházak, szállodák, templom, egyetem) műemléki védelem alatt áll, rajtuk dísztáblával, hogy Ő a tervezője!
Itthon meg semmit nem hallottunk erről az emberről….
*
Sajó Sándor
Magyar kereszt
.
Keresztet vitt az Úr a Golgotára,
Azóta szép s jó mind e jelben él;
Az üdvösségnek szenvedés az ára:
Boldog, ki sír, és sírva is remél;
Áldott tövében megváltó keresztnek
Csak Krisztust nézzed, ne a Golgotát,
S ha gyötrött vállad sajgó kínra reszket,
Ajkad harapva némán menj tovább.
.
Avagy, ha hordod magyar sors keresztjét,
S tudsz magyar lenni megtiportan is;
Érezd és hirdesd: ami nincs most, lesz még,
S verdesd a szárnyad lenn a porban is;
Erdély keserve szívedből sikongjon,
A Lomnic-csúcsról lengjen rád a gyász,
Viharzó vágyad zúgjon minden ormon:
Lesz kikelet még, lesz föltámadás!
.
Piruljon arcod, gyúljon rá a szégyen,
Kiáltson ajkad: hallja a világ!
És vájj sebedbe, csak hadd fájjon, égjen,
A lélek él, ha nagy hit lengi át;
Ha hitet adott Isten a magyarnak,
Csorduljon ez, mint dúslevű gerezd,
S legyen sarkallód minden ősi parlag,
És édes terhed a magyar kereszt…
.
A szent jel int és hív, és vár a munka,
Az út nehéz, s a cél oly messze még!
A meddő gyászt a balsors már megunta,
Küzdj, szenvedj, fáradj ifjú nemzedék!
Bús ugarunknak lesz még aratása,
Csak törjed, túrjad magyar ifjúság,
Hogy megzendíthesd új föltámadásra
A magyar élet büszke himnuszát!
*
AZ ÁVÓSOK HELYZETE VÁLTOZATLAN!?
Kubinyi Ferenc történész úrnak Budapest, 1994, március 25
Tisztelt Kubinyi Úr!
Szeretném tájékoztatni arról, hogy az Ávósok I-III. című dokumentumfilm ismétlését, amely a Magyar felmúlt – a törvénytelen szocializmus című történelmi sorozat részeként került sugárzásra a Magyar Televízióban, dr. Nahlik Gábor alelnök úr utasítására vettük ki a műsorból. Tájékozódásom szerint erre valóban az izraelita hitközség, illetve különböző zsidó szervezetek tiltakozására került sor.
Az említett szervezetek és név szerint dr. Schweitzer József főrabbi kifogasolták az ávós tisztek életrajzában a zsidó származás túlhangsúlyozását, amelyre most, a Holocaust 50. évfordulóján különösen érzékenyek zsidó, illetve zsidó származású polgártársaink. Az Alelnök úr a Főrabbi úrral folytatott beszélgetésen végül is akceptálta ezt az észrevételt, s ezért hozta meg a fenti intézkedését. Arról pillanatnyilag nem tudom tájékoztatni, hogy vajon sor kerülhet-e a sorozatnak egy későbbi, kevésbé érzékeny időpontban történő megismétlésére.
Kérem, fogadja el tájékoztatásom, egyben szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy levelemnek publikálásához semmilyen formában nem járulok hozza. A fentieket Önnek válaszolva, személyes tájékoztatásul adtam. Megértését köszönve, szívélyes üdvözlettel:
Kocsis L. Mihály (s.k.)
http://tdyweb2.wbteam.com/ Avosok_1.htm
http://tdyweb2.wbteam.com/ Avosok_2.htm
http://tdyweb2.wbteam.com/ Avosok_3.htm
*
19:30, Vasárnap (június 17.), Duna World
Képíró – Aba-Novák Vilmos
magyar dokumentumfilm, 55 perc, 2004
rendező: Dékány István
Aba-Novák gondolatai teszik még gazdagabbá a dokumentumfilmet, miközben nem csak az életművet ismerjük meg, hanem olyan itáliai tájakat is bebarangolunk – Perugia, Nápoly, Palermo – ahol a Római Magyar Akadémia szerény közkatonájaként kísérletezett a FÉNNYEL. „Én, a kivetett bolygó, megteremtem a magam bolygórendszerét” – így szólt az ars poetica.
*
Pósa Lajos
Verje meg az Isten
.
Verje meg az Isten,
Veretlen ne hagyja,
Ki magyar létére
Magát megtagadja.
Szabadságunk fáját
Fosztja, – fosztogatja,
Leveleit, virágait
A viharnak adja.
.
Verje meg az Isten,
Nem egyszer, de százszor,
Ki magyar létére
Idegenhez pártol.
Ősi jussát önként
Idegennek dobja,
Kincseinket egy más fajnak
Kincstárába hordja.
.
Verje meg az Isten
Minden kis dolgába,
Ki magyar létére
Egy más faj szolgája;
Mást érez és mást mond
Talpnyaló nyelvével,
Háromszínű lobogónkat
Ronggyá tépi széjjel.
.
Verje meg az Isten,
Ki a magyart bántja,
Ki magyar létére
Száz örvénybe rántja.
Verje meg, verje meg
Minden haragjával!
Júdásszerű két kezének
Tüzes ostorával!
*
21:30, Szombat (június 16.), Duna World
A medikus
magyar tévéjáték, 120 perc, 1974
rendező: Ádám Ottó
író: Bródy Sándor
operatőr: Molnár Miklós
Bródy Sándor színművének hősei szegény egyetemisták. János, a medikus megtudja, hogy taníttatásának költségeit apja megbízásából egy orvos fedezi annak fejében, hogy a diploma megszerzése után feleségül veszi a doktor úr lányát, a sánta Rizát.
*
16:35, Vasárnap (június 17.), DUNA Televízió
Pénz áll a házhoz
fekete-fehér, magyar romantikus vígjáték, 78 perc, 1939
rendező: Balogh Béla
író: Siklósi Iván
forgatókönyvíró: Horváth Jenő
szereplő(k):
Németh Romola (Vargha Marika)
Somogyvári Rudolf (Molnár Lajos)
http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/p-z/somogyvarielet.htm
Bilicsi Tivadar (Tóbiás)
Berczy Géza (Dezső, Lajos barátja)
Fáy Béla (Horváth Ádám)
Latabár Kálmán (Benő)
Vaszari Piri (Rosalie)
Pethes Ferenc
Kiss Manyi (Zöldi Mici)
Hajnal György
Földényi László
Misoga László
Pethes Sándor.
Molnár Lajos, a Tura Utazási Iroda képviselője szerelmes Varga Marikába, és a lány sem közömbös iránta. Ezt a kapcsolatot Marika nővére azonban nem nézi jó szemmel, és ügyes intrikával elintézi, hogy Marikát Lajos főnöke, Horváth igazgató úr jegyez el. Lajos segítő barátai azonban mindent elkövetnek, hogy a szerelmesek egymáséi legyenek.
*
Egy elkésett dal
(Somogyvári Rudolf emlékére)
Előadó:LGT
.
1. Aznap annyi minden történt,
És csak este tudtam meg,
És a hírhez bemutatták egy jól sikerült képedet
S néhány olyan ember sajnált, aki sosem szeretett.
2. Mások kíváncsiak vártak, kié lesz a szereped.
Cikkek jelentek meg sorra,
Persze mindegyik dicsért,
Most egy jó kritikát kaptál a befejezett szerepért.
3. És még megtudhattam rólad,
Amit nem tudhatsz meg már,
Mindig barátságból szidtak,
S csak barátokat bántottál.
4. Ezért játszunk végig mindent,
Az utolsó tapsokért,
Aztán lehúzzák a függönyt,
És dalunk véget ér.
5. Én meg tartozom egy dallal,
Mellyel rád emlékezem,
Ez is olyan mint a többi,
Nem változtat semmin sem.
http://www.youtube.com/watch?v=eAG54hAX200
*
ERDÉLYI JÁNOS
MAGYAR SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK
8663.
Mikor ülsz a gazdagnak asztalánál, jól foglald eszedbe, mit raknak elődbe.
8664.
Sok kevélyt, bolondot csinál a gazdagság.
8665.
Rühet vakar, ki a gonoszt dicséri.
8666.
Kard helyett guzsalyt vitat. F.
8667.
Ki a gyepre. (6789.)
8668.
Gyermekhez játszás, legényhez dolgozás.
8669.
Átkozott a száz esztendős gyermek.
8670.
Minden embernek van gyöngéje.
8671.
A gyönyörüség nem homlokkal, hanem háttal fordulva ismerteti meg magát. F.
8672.
Szállingóznak mint a vert had.
8673.
Tél, viz idején.
8674.
Tengeren, kis vizen másant kell hajózni.
8675.
Fontolva haladó.
8676.
Rohanva haladó.
8677.
Nem fog halálon ajándék.
Nem lehet a halált ajándékkal megkerülni.
8678.
Haszontalan harag, kinek nincs ereje.
a) Szemtelen harag, mely erejét nem láttatja. KV.
8679.
Semmire való a harag, kitől senki sem fél.
8680.
Senki sem fél haragjátul.
8681.
Hatalmasabbra bolondság haragudni.
8682.
Gyönge mint a harmat.
8683.
Jól lovagol, ki hasonlókkal lovagol.
8684.
Határjárás, tatárjárás.
8685.
Megrögzött hazudság idővel igazság. D.
8686.
Sok hámot, jármot megárvitott.
8687.
Kit házában eső ver, isten se szánja.
8688.
Szerencsés ház, melyben megavasodik a szalonna.
8689.
Sem háza sem tüze.
8690.
Összetörődtek mint a rosz házasok.
8691.
Észszel, ne szemmel fogj a házassághoz.
8692.
Egyenetlen házasságnak ritka jó vége.
8693.
Vajudik a hegy, egeret szül.
8694.
Nincs az a nagy hegy, melyet idővel el ne lehetne hordani. K.
8695.
Hegyre földet. (2235.)
8696.
Henyélőnek sok az ünnepe.
Latin: Ignavis semper feriae sunt.
8697.
Mie vagyon a herélt embernek, azt adhatja szomszéd aszonyának.
8698.
Verbuválónak, czigánynak, kalmárnak nem kell hinni. F.
8699.
Mindent hinni vagy semmit nem hinni, azonegy gyarlóság.
8700.
Hinni vagy fogadni. (2896.)
8701.
Gonosz hirnek sebesb a szárnya. (3625.)
8702.
Hizelkedés mérge a barátságnak. K.
8703.
Hollót nyelt. (8661.)
8704.
Lyukas hordót tölt. K.
8705.
Hogy hónap jó idő legyen.
Fogyaszszátok el, mi a tálban van.
8706.
Időtül kell várni, tanácstul hallgatni. F.
8707.
Sok ifju többre menne, ha nem tudná hogy gazdag.
8708.
Elfogy az ifjuság mint ama szép virág. F.
8709.
Ne akkor abrakolj, mikor indulni kell.
8710.
Az isten hatalmas, az ördög nem alszik.
8711.
Ugy vagyunk mint a jégen álló. F.
8712.
Mindenkor van ideje a jámborodásnak.
font-size: 14pt;