kb. 32 perc olvasás
BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE
ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA
SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK
PETŐFI SÁNDOR
AZ APOSTOL
1
Sötét a város, ráfeküdt az éj.
Más tájakon kalandoz a hold,
S a csillagok behunyták
Arany szemeiket.
Olyan fekete a világ,
Mint a kibérlett lelkiismeret.
–
Egyetlenegy kicsiny fény
Csillámlik ott fönn a magasban
Bágyadtan s haldokolva,
Mint a beteg merengőnek szeme,
Mint a végső remény.
–
Padlásszobának halvány mécse az.
Ki virraszt ott e mécs világa mellett?
Ki virraszt ott fönn a magasban?
Két testvér: a nyomor és az erény!
–
Nagy itt, nagy itten a nyomor,
Alig hogy elfér e kicsiny szobában.
Kicsiny szobácska, mint a fecskefészek,
S a fecskefészeknél nem díszesebb.
Kietlen, puszta mind a négy fal,
Azaz hogy puszta volna, ha
Ki nem cifrázta volna a penész,
S csikosra nem festette volna az
Eső, mely a padláson át befoly…
Aláhuzódik az
Eső vastag nyoma,
Mint gazdagok lakában
A csengetyűzsinor.
–
A lég olyan nyomasztó
A sóhajoktól s a penész szagától!
A nagy urak kutyái tán,
Amelyek jobb tanyához szoktanak,
Eldöglenének e helyen.
–
Fenyőfaágy, fenyőfaasztal,
Mely a zsibvásáron sem kelne el,
Az ágy lábánál egy vén szalmazsák
S az asztal mellett egy pár szalmaszék
S az ágy fejénél egy szuette láda,
Ez a szobának minden bútora.
–
Kik laknak itten?
A lámpa fáradt pislogása mellett
Küzd a homály és fény… az alakok
Mint álomképek el vannak mosódva
S a félsötétben félig rémlenek.
–
A mécs világa csalja a szemet?
Vagy e födél alatt lakók mind
Oly halványak valóban,
Oly kísértetszerűek?
Szegény család, szegény család!
–
Az ágy fejénél űl a ládán
Csecsemőjével az anya.
Boldogtalan kis csecsemő!
Rekedt nyögéssel szíja, szívogatja
Anyjának száraz emlejét,
S hiába szíja.
Az asszony elgondolkodik,
S fájók lehetnek gondolatjai,
Mert mint megolvadt hó a házereszrül
Sürűn omolnak könnyei,
Omolnak végig arcán
A kisded orcájára le…
Vagy tán nem is gondolkodik,
Csak megszokásból, öntudatlanúl
Szakadnak a könnyek szeméből,
Mint a sziklából a patak?
–
Idősebb gyermeke,
Istennek hála, alszik
(Vagy csak alunni látszik?)
A fal mellett a nyoszolyán,
Mely födve durva lepedővel,
Amely alól kikandikál a szalma.
Aludj, kicsiny fiú, aludj,
S álmodj aszott kezedbe kenyeret,
S álmad királyi lesz!
–
Egy ifju férfi, a családapa,
Az asztalnál sötét homlokkal űl…
Tán e homlokrul árad a ború,
Mely a szobát betölti?
E homlok egy egész könyv, amibe
A földnek minden gondja van beírva:
E homlok egy kép, melyre miljom élet
Insége és fájdalma van lefestve.
De ott alatta a sötét homloknak
Két fényes szem lobog,
Mint két bolyongó üstökös,
Mely nem fél senkitől,
S melytől mindenki fél.
Tekintete
Mindig messzebb, mindig magasabbra száll,
Mig elvesz ott a végtelenben,
Mint a felhők között a sas!
–
Folytatás
http://mek.niif.hu/01000/01006/html/vs184806.htm#76
□
Az új Alaptörvény:
A történeti hagyományok és a monetáris hatalom
Gondolatok az új AlaptörvényrőlAz Országgyűlés 2011 áprilisában hosszú, több évtizedes várakozás és küzdelmek után elfogadta Magyarország új alaptörvényét. Az alaptörvény-alkotmány a változtatni nem akaró, a világháború utáni rendszerek folytatásáért küzdő, úgynevezett „status quo” irányzat és a változtatás mellett elkötelezett erők nagyon kemény és még nem lezárt küzdelmének az eredménye. Az alaptörvény készítői ezért mindkét irányzat elvárásait ötvözték össze, még pedig úgy, hogy egymást azok ne rontsák le, hanem lehetőleg kiegészítsék.
Ez egy jó kompromisszum, amiből kialakulhat egy általános nemzeti konszenzus. A változtatást kívánók jelentős része kereste a kapcsolatot, a folytonosságot a magyar történeti alkotmány elveivel, intézményeivel is. Ezeknek az alkalmazásának lehetőségekor, azonban figyelembe kellett venni a jelenleg meg nem haladható nemzetközi és hazai politikai realitásokat, valamint azt is, hogy a történeti alkotmány jogfolytonossága immár 67 éve megszakadt. Látványosan tükrözte a változó erőviszonyokat az országgyűlési vita is, melynek következtében eredeti tervezetben még belefoglalt egyes paragrafusokat és megnevezéseket az utolsó hetén mégis kivettek, illetve beépítettek. Ugyanakkor az alaptörvényt olvasva látható, hogy közjogi történeti hagyomány és alkotmányos gondolkodás nem gátja, hanem történeti örökségének megfelelően erősítője a szabadságjogok védelmének, a modern jogállami elvárásoknak is. Úgy gondolom, hogy a nyíltan és az egyes háttér egyeztetések során folytatott küzdelem megértéséhez a tanulmány első részében a történeti közjogi álláspont főbb szempontjait összegzem.
□
Az diktálja a békefeltételeket, aki kirobbantotta a háborút?
Cser Ferenc
Elhangzott: a canberrai magyarok 2012. június 2.-i és a Sydney-i magyarok 2012. június 3.-i megemlékezésén.
Minden jel szerint igen. Ez ugyan távolról ellentmondásnak tűnik, valójában viszont nem az. Az I. világháború kirobbantásának egyik – ha nem éppen a legfontosabb – oka a háborút átmenetileg lezáró béke feltételeinek diktálhatósága volt. Magyarország ellenezte a háborút. Magyarország képviselőit a vesztett háborút követő patkánylázadás leverése után – vagy éppen emiatt – nem is engedték a tárgyalóasztalhoz, hanem csupán a végén odaidézték, hogy a diktátumot vegye át, írja alá. Azt viszont szigorúan meghagyták: akár a léte árán is, de hajtsa végre!
Folytatás:
□
Szőke István Atilla
Hajtóvadászat a XXI. Században
Nyirő József emlékére
—
Keresték kocsiban, lezárt koporsóban.
vizslatták urnában s kérdezgették, hol van?
Firtattak utazót morcos, mérges szemmel,
ruhát tapogattak konok kárörömmel.
—
Megfélemlítették az éppen arra járót,
arrébb taszajtották a csendben megállót.
Úgy tettek keresztbe, ahogyan csak bírtak.
engedélyt rontottak, számot félre írtak,
—
Fondorlatos módon, gyűlölve kerestek,
bárhogy hadakoztak, meg semmit sem leltek.
Mégis mit kerestek, mégis kit kerestek,
ilyen veszett dühvel vajon kire lestek?
—
A Székely Apostolt, bizony őt keresték!
Hazavágyó s térő székely lelkét lesték,
hogy ne nyugodhasson atyái földjében,
és ne pihenhessen megérkezve, szépen.
—
Balgák, ó ti balgák, nem ott kell keresni,
nem ott kell kutatni, biz nem ott kell lesni!
A Székely Apostol máshol van már régen,
mint egy fehér felhő fent figyel az égen.
—
S itt van lenn a földön, fűben, fában, csöndben,
az esőcseppekben, nagy gomolygó ködben.
A lónyerítésben, forráscsobogásban,
szerelmetes szóban, édes udvarlásban.
—
Érezni mint szellőt, lobogtatja hajad,
hangos csobogással szalad, mint a patak.
Fejszék élén csillan, fáknak kérgén táncol,
ősi ösvényeken örömmel viháncol.
—
Mint díszítő ösztön ott van tarisznyákon,
ha béhunyom szemem még akkor is látom.
Tündöklik vasárnap ingek fehérségén,
könyvek betűiben s rímként a vers végén.
—
S ott van Madéfalván, a veszedelemben,
Sibón is, mint bölény az ellennel szemben.
Fenn a Havasokban, harmatban és hóban,
néma küzdelemben s a kimondott szóban.
—
Faragott kapukon, szép, szülői házban,
góbés huncutságban, imában, fohászban.
Életadó lisztben, ‘mit a malom őröl,
a vén várfalakban, amit véstek kőből,
—
Hallod, mint vad vihar, szélvész, fákat tépő,
hegyeket ölelő sóhaj, halkan lépő.
Ott van a vetésben és az aratásban,
bölcsőnyikorgásban, csillagragyogásban.
—
Hegedűknek húrján, furulyák beszédén,
párnahaj közepén s a terítők szélén.
S ott van a székelyek s magyarok szívében,
s mindörökre ott van Istennél, a Fényben.
□
Szántai Lajos –
Gesta Hungarorum – I. rész
http://www.youtube.com/watch?v=IdXe7LhEGSE
+
Szántai Lajos –
Gesta Hungarorum II.
http://www.youtube.com/watch?v=CIXsac1UNMk
□
A szülői szeretet ereje (1)
„Izsák Ézsaut szerette… Rebeka viszont Jákóbot…”
(1Mózes 25:28)
Az ítélet a következő:
Kiderült, hogy gyermekeid viselkedése többet mond el szülői képességeidről, mint a génjeikről.
Ézsau és Jákob története tökéletes példája a kivételezésnek, a testvérféltékenységnek, a feltételes szeretetnek és a szülői kudarcoknak (1Mózes 25-28 részek).
Az ikrek úgy különböznek egymástól akár a tűz és a víz. Ézsau természetkedvelő sportember, míg Jákob egy csendes, visszahúzódó, érzékeny típus. Az ennyire eltérő személyiségek nagy kihívás elé állítják szülői képességeinket. Ám a döntő különbség nem a fiúk között volt, hanem a szülők között, és a szülök és gyermekeik között. Izsák és Rebeka, mint szülők nem voltak egységben, és nem szerettek feltétel nélkül! „Izsák Ézsaut szerette, mert ízlett neki a vad”. Ez volt a döntő pont családjuk működésképtelenségében! Az apa szeretete feltételeken múlt. Ha Ézsau finom vadhúst hozott haza, akkor az apja szerette.
Alapjában véve háromféle szeretet van:
szeretlek, ha betöltöd a szükségeimet;
szeretlek, mert betöltötted a szükségeimet; és
szeretlek mindennek ellenére, semmit sem várva tőled – ilyen az Isten szeretete, ilyen szeretetre van szüksége minden gyermeknek a szüleitől.
Az önző szülői szeretet azt kívánja a gyermektől, hogy folyamatosan bizonyítsa, méltó szülei szeretetére. Izsák csak akkor és azért szerette Ézsaut, ha fia betöltötte igényeit. De a feltételes szeretet olyan, mint a feltételes szabadlábra helyezés. Csak átmeneti jóváhagyás, kiérdemelt kedvezmény, ami miatt a gyermek folyamatosan azt érzi: „ha nem azt teszem, amit te akarsz, és nem az vagyok, akit te akarsz, akkor el fogsz utasítani”. Mindez bizonytalanságot, alkalmatlanság érzetet, aggodalmat, hazudozást, depressziót, önpusztító gondolatokat szül a gyermekben.
Az
osztályzatoknak,
kinézetnek,
talentumoknak és
képességeknek
semmi köze a szeretethez.
Talán ellentmondásnak tűnik, de a gyermeked teljesítménye és viselkedése jelentősen javulni fog, ha tudja, hogy feltétel nélkül szeretik.
[Emberisegcsoport-korlevel]
□
19:30, Szombat (június 9.), DUNA Televízió
Goldoni: Chioggiai csetepaté
magyar színházi felvétel, 103 perc, 1990
rendező: Zsánbéki Gábor
szereplő(k):
Kaszás Gergő
Majer Zsiga
Gazdag Tibor
Ilyés Róbert
Tihanyi Szilvia
Söptei Andrea
Csendes Olivér
Stohl András
Csányi János
Illés Györgyi
Majzik Edit
Vajdai Vilmos
Dégi István
Közvetítés a Színház- és Filmművészeti Főiskola Színpadáról, felvételről.
A chiggiai nők a tengeren halászó férjeik, szerelmeiket várják haza, de még mielőtt megérkeznének, nagy csetepaté tör ki közöttük. Látszólag kibékülnek a hajó befutásának hírére, de azért nem kevés bonyodalom után kerülhet minden újra a rendes kerékvágásba, lelheti meg az összes eladó lány a maga párját
□
Kép:Udvarunk. c. festménye
Márton Ferenc
(Csíkszentgyörgy, 1884. december 15. – Budapest, 1940. június 8.)
erdélyi magyar festő, grafikus, szobrász, építész, bélyegtervező.
A székely festőművészet egyik legkiemelkedőbb képviselője,
harminc éves pályafutása során
több ezer festményt és más képzőművészeti alkotást készített.
1912-ben közszemlére tette a Városligetben található Műcsarnokban a Gátkötő csíki székelyek (egyes forrásokban Csíki székely gátkötők) című 1912-es alkotását. A rákövetkező évben Münchenben nemzetközi képkiállítást rendeztek, amelyen több magyar festőművésszel együtt Márton Ferenc is részt vett. A helyi újság a festő Gátkötő csíki székelyek című munkásfestményét a kiállítás legbecsesebb darabjának nevezte ki, és a legnagyobb dicséret mellett emlékezett meg az alkotásról. Ugyanabban az évben Budapesten is az előbbi festményénél sokkal nagyobb méretekkel rendelkező vásznát, az 1913-as Erdőirtás Csíkországban címet viselő festményét. Utóbbi két monumentális alkotása a szecesszió kései visszfényét tükrözi. A budapesti Nemzeti Szalon kiállításain a székely népéletből ihletődött mozgalmas-szenvedélyes képeivel tűnt föl.
Két freskót készített a Gyöngyösön található templomban. A szegedi fogadalmi templom bejárata fölé két apostol mozaikját festette meg, amelyek a magyar egyházi művészet páratlan értékei. Később nagyszerű mozaiktervet készített a templom főoltára fölé, az épület kupolájának mennyezetére. Élete utolsó éveiben, 1925 környékén a festőművészet terén elért sikereit és munkásságát követően áttért a szobrászati és építészeti pályára. Ebből az időszakából három jelentősebb művet hagyott maga után. Az egyik a rákoskeresztúri hősi emlékmű, illetve ő készítette az első népfelkelő honvéd emlékművét is Budapesten. Továbbá ditrói Siklódy Lőrinc (1876–1945) szobrászművésszel együtt alkotta meg a kecskeméti temetőben található Katona József-síremléket.
Életének legutolsó jelentős szobrászati munkáját egyedül tervezte meg és készítette el. Ez az alkotás a debreceni honvéd bronzszobra. 1940. június 8-án hunyt el Budapesten, a Kerepesi temetőben helyezték végső nyugalomra. Temetésén körülbelül ezerötszázan jelentek meg. A sírkert 41/1-es számú parcellájában nyugszik. Illusztrátorként elsősorban az Érdekes Újság című folyóiratban megjelent illusztrációinak köszönhetően vált ismertté. A Magyarság című napilapnál portrérajzolóként dolgozott, majd a két világháború közötti időszakban az Új Magyarság című politikai napilap munkatársa volt.
Gazdag rajzművészetét az akadémista hagyománytisztelet és a technikai virtuozitás jellemzi. Grafikai alkotásai közül kiemelkedik Dózsa-sorozata, a pályatársakról (Ady Endréről, Benedek Elekről) készült számos rajza és irodalmi illusztrációs munkája. Munkái vannak budapesti közgyűjteményekben, a sepsiszentgyörgyi képtárban, valamint a család csíkszentgyörgyi leszármazottainak birtokában. Valójában sohasem hagyta el végleg Erdélyt. Hazajárt élményanyagért, látogatásai során erdélyi társaival, Nagy István és Nagy Imre festőművészekkel állandó kapcsolatot tartott fenn, hatásaival is részese maradt a székely művészeti életnek.
□
16:05, Szombat (június 9.), m1
Gasztroangyal
Virágoskút: Rózsa Péter tanyája
52 perc
műsorvezető: Borbás Mária:
Az aktuális rész ismertetője: A Gasztroangyal évadzáró epizódjában Marcsi Virágoskútra, Rózsa Péter tanyájára látogat, ahol bivalyhúst, bivalysajtot, és egyéb bivalytejből készült különlegességeket kóstol. Rózsa Péter biogazdasága pedig ezen kívül még számtalan kincset rejt?
A film ismertetése: A magyar gasztronómia hajdan világhírű volt. A Gasztroangyal emlékeztet a múltra, bemutatja a jelent, és alakítja a jövőt. Borbás Marcsi műsorában felkutatjuk a legjobb alapanyagokat, megismerjük a legnagyobb borászokat és a legkiválóbb éttermeket. Hagyomány és trendek. A Gasztroangyal eszik, iszik, sosem alszik.
Idő szerint | Hely szerint
Vetítik: DUNA WORLD:
Szombat (Június 9.) 11:05
Szombat (Június 16.) 12:15
Vasárnap (Június 17.) 20:25 (ism.)
M1: Szombat (Június 9.) 16:05
M2:
□
16:20, Vasárnap (június 10.), DUNA Televízió
A beszélő köntös
színes, fekete-fehér, magyar történelmi film, 89 perc, 1941
rendező: Radványi Géza
író: Mikszáth Kálmán
operatőr: Hegyi Barnabás
zene: Vincze Ottó
szereplő(k):
Jávor Pál (Ifjabb Lestyák Mihály)
Kiss Ferenc (Lestyák Mihály)
Tasnády-Fekete Mária (Cinna)
Csortos Gyula (Budai pasa)
Bilicsi Tivadar (Putnoky)
Lehotay Árpád (Szűcs Mihály)
Bihari József (Pintyö)
Az 1600-as években Magyarországot a törökök és labancok fosztogatják. Nem mentes ez alól Kecskemét, a szabad királyi város sem.
Miska, Lestyák szabómester csavaros eszű fia azt javasolja a városi tanácsnak, hogy állandó béget kérjenek Budáról, ezzel óvva meg Kecskemétet a portyázó csapatok zaklatásaitól. A város összeállítja ajándékát, ékszert, kelmét, egy gyönyörű lányt, és Miska elindul Budára. Útközben a fiatal cigánylány beleszeret Miskába, aki fiú ruhában megszökteti. Ezt azért is teheti meg, mert a remélt bégség helyett csak egy díszes köntöst kapnak a város védelmére. Akkor még nem is sejtik, hogy a köntös mekkora kincset ér. Viselője előtt minden igazhitű porba omlik és minden parancsát teljesíti. (A beszélő köntös az első magyar film, amelyben egyes jelenetek színesben láthatók.)
□
Írótábor Tokajban
a hallgatás és elhallgattatás éveiről
A 20. századi irodalom és a politikai hatalom viszonyára fókuszál a negyvenedik Tokaji Írótábor: a hazai és külhoni magyar írók, költők, irodalomtörténészek idei rendezvénye augusztus 15-től 17-ig tart a Tisza-parti városban. A 40. Tokaji Írótábor azokat a történelmi pillanatokat idézi meg, amelyek a megtorlás, a tiltás, a korlátozás rendszerét létrehozták, amelyek hozzájárultak az ízlésbeli és ideológiai eszmecserét akadályozó gyanakvás és megosztottság korához – mondta Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség és a tábor kuratóriumának elnöke.
Emlékeztetett arra, hogy az irodalom és a politikai hatalom viszonya a 20. században végzetesen befolyásolta az alkotói sorsokat, irodalmi pályákat, a frissen formálódó és a már lezárt életművek helyzetét. A szakmai szervezetek, az autonóm irodalmi orgánumok felszámolásától, az „ellenséges” vagy „reakciós szemléletű” szerzők betiltásától, elüldözésétől, bebörtönzésétől a klasszikus irodalmi alkotások ideológiai alapon történő cenzúrázásáig változatosak voltak a módszerek – fogalmaznak az írótábor szervezői arról, idén miért ezt a témát választották.
Szentmártoni János szerint a fiatal tehetségek kontraszelektálásáig, a kortárs alkotók hamis hierarchiájának kialakításáig, később a nyilvánosság, a szakmai befogadás zsilipjeinek a „tiltott, tűrt, támogatott” minősítések jegyében történő mozgatásáig számtalan eszköz állt a hatalom rendelkezésére, hogy létrehozza az általa teljes mértékben uralt és irányított irodalmi életet.
Ez a centralizált irányítás határozta meg az irodalomközvetítő rendszerek: az oktatás, a könyvtárak, a rádiók, a filmgyártás, majd a televízió által reprezentált kánont, amely számos értéket is magában foglalt ugyan, de a különböző politikai időszakokban könyörtelenül kiiktatta a köztudatból a vele azonosulni nem képes, nem hajlandó alkotókat.
Így törölték a II. világháborút követő évtizedek magyar irodalmából Bánffy Miklós, Dsida Jenő, Hamvas Béla, Ignácz Rózsa, Kodolányi János, Kós Károly, Márai Sándor, Mécs László, Nyirő József, Reményik Sándor, Tormay Cécile, Várkonyi Nándor, Wass Albert és más kiváló írók, irodalmárok nevét, életművét, könyveit – tette hozzá. Mint megjegyezte, mindezt hosszú évtizedek alatt, állami költségvetésből fizetett irodalmi hivatalnokok serege végezte el.
A Tokaji Írótábor kezdetektől fogva befogadta, hívta a különböző nézeteket valló írókat, közéleti szereplőket, fejtsék ki nézeteiket, ütköztessék őket.
Tokaj évről évre meghatározóan a nemzeti érzelmű és közéleti elkötelezettségű résztvevők gyülekezőhelye volt és az ma is. A hetvenes évektől itt vetődtek fel először olyan megoldatlan társadalmi kérdések, mint a népességfogyás, a környezetvédelem, a kistelepülések helyzete, a lakótelepi elszigetelődés vagy a határon túli magyarság sorsa, és itt foglalkoztak először a magyar irodalom jelenlétével Európában.
Az írótábor elindítóinak szellemi hátterét a Tokajjal szomszédos Tiszaladány szolgáltatta, amelynek lakói ma is híven őrzik a népi írókkal – Sinka Istvánnal, Somogyi Imrével, Szabó Pállal, Móricz Zsigmonddal, Veres Péterrel – való kapcsolatuk emlékét, és ahová a mostani tábor résztvevői is elzarándokolnak.
(MTI)
□
16:05, Vasárnap (június 10.), Echo TV
Civil Akadémia
Előadó: Pap Gábor művészettörténész.
Téma:
Bölcsesség és hatalom – a Szent Korona üzenete.
□
21:00, Vasárnap (június 10.), Duna World
Yvonne, burgundi hercegnő
179 perc, 1990
szereplő(k):
Jordán Tamás
Csákányi Eszter
Quintus Konrád
Molnár Piroska
Nagy-Kálózy Eszter
Lukáts Andor
Sztarenki Pál (Cirill)
Dunaszínház
Közvetítés a Kaposvári Csiky Gergely Színházból, felvételről
Fülöp herceg, a trónörökös séta közben találkozik egy lánnyal, aki nem vonzó, sőt, visszataszító. Lompos, egykedvű, gyengécske, félszeg, unalmas és ijedős. A herceg az első pillanattól kezdve képtelen elviselni, túlságosan idegesíti; ugyanakkor az is elviselhetetlen számára, hogy muszáj utálnia szegény Yvonne-t. És kitör benne a lázadás, a természet törvénye ellen fordul, ami az ifjaknak azt parancsolja, hogy kizárólag csábos lánykákat szeressenek. – Nem adom meg magam, szeretni fogom! – veti oda a kihívást saját természetének, és eljegyzi Yvonne-t. A királyi udvarban Yvonne számos defektusának néma, rémült jelenléte mindenkiben felidézi saját titkolt fogyatékosságát, ocsmányságát, bűneit… és az udvar hamarosan a szörnyűségek melegágyává változik. Mindenki szörnyeteg, beleértve a herceget is, lihegnek a vágytól, hogy meggyilkolják ezt a kibírhatatlan, néma, riadt tekintetű lényt.
WITOLD GOMBROWICZ
YVONNE, BURGUNDI HERCEGNŐ
FORDÍTOTTA: PÁLYI ANDRÁS
SZEMÉLYEK
YVONNE
IGNÁC KIRÁLY
MARGIT KIRÁLYNÉ
FÜLÖP HERCEG TRÓNÖRÖKÖS
KAMARÁS
IZA UDVARHÖLGY
CIRILL
CIPRIÁN
YVONNE NAGYNÉNJEI
INNOCENT UDVARONC
VALENTIN LAKÁJ
MÉLTÓSÁGOK, UDVAR, KOLDUS stb.
http://mek.oszk.hu/00400/00400/
G Á S P Á R M Á T É
KÖRURGUND
Gombrowicz: Yvonne, burgundi hercegnő
A világ nincsen jó formába , mert kizárólag a formában van. Ez az a gombrowiczi állítás, melynek illusztrálására: élete során három színdarabot írt. A művek már csak keletkezésük egymástól távol eső dátumai és a köztes időben lezajlott színházesztétikai változások miatt sem sorolhatók egy meghatározott irányzathoz. Bár többször megpróbálták az abszurd színház előfutárának beállítani, Gombrowicz sosem vállalt közösséget olyan szerzőkkel, mint Ionesco vagy Beckett. Járt. a saját útját, és elsősorban nem művészi gőgből, hanem egészen sajátos szemléletéből fakadóan nem csatlakozott egyetlen iskolához, társasághoz sem. Mi-közben mindenki formabontó igyekezett lenni (a szó minden értelmében), ő maradt formabontogató: mindhárom színdarabja . szabályok által keretbe foglalt emberi viselkedésmód kitörési pontjait keresi.
Az Yvonne-ban legalább öt szabályrendszer épül egymásra, és ez a bonyoluIt alapképlet – amely egyébként elég pontosa ábrázolja a társadalmi ember léthelyzetét -önmagában hordozza minden lázadás bukásának magyarázatát. Hiszen bár minden lázadó a fenálló rend egésze ellen kíván fellépni, konkrétan csak annak egyes elemeit képes támadni, esetleg megváltoztatni. Képtelenség egyszerre áthágni az összes – egymástól jellegében és megnyilvánulási módjában is oly különböző – törvényt, sőt (amint azt Fülöp trónörökös példája szépen illusztrálja) aki az egyik ellen vét, önkéntelen eleget tesz a másiknak. S mivel a meghatározó működési mechanizmusokat az ember legfeljebb felismerni képes, megváltoztatni nem, apróbb változtatások után újra és újra a fő sémákat követi
A Katona József Színház előadása Zsámbéki Gábor rendezésében nem tesz egyebet, mint a színház legjobb hagyományainak megfelelően egy nagyon pontos és figyelmes olvasat alapján kibontja a szövegben rejlő tartalmakat. Nem aktualizálja, nem írja át, nem állítja egy külső koncepció szolgálatába a darabot – egyszerűen bizalmat szavaz neki, és bemutatja a maga összetettségében.
Rögtön a nyitójelenet feltárja az első, a b iológiai sík konfliktusosságát. A Hamletparódiaként is tekinthető Fülöp herceg az udvartól és társaitól félrevonulva már a kezdet kezdetén vét az emberi természet törvényei ellen. A burgund királyfi fittyet hány a társai által figyelmébe ajánlott jólábú nőkre, és horoszkópjából igyekszik erőt meríteni. Hiába szólítja fel őt többször is barátja, Ciprián egyetlen kötelességük gyakorlására, Fülöp éppen ettől zárkózik el a leghatározottabban: nem funkcionál. Ezáltal öntudatlanul, természetéből fakadóan eltér a normális viselkedéstől, alapjában más tehát, de nem szándékosan. Ez akkor derül ki, mikor Yvonne szerelme által feloldozva végül is Iza felé fordul (Micsoda gyönyör egy olyan nőt tartanom a karjaimban, akitől nem undorodom!). A szülők feltáruló bűnei is a testi szférához kapcsolódnak: a király kamarásával együtt tett erőszakot egy cselédlányon, akit, bűnüket leplezendő, halálba (folyóba!) kergettek. A királyné verseit rejtegeti, melyekbe, úgy látszik, túl sok költészetet ölt; ezekből a hajlékonyság iránti féktelen vágya derül ki, amit kénytelen a legmélyebb titkok rétegébe fojtani. Az így, egy el nem követett bűn által kialakuló freudi értelemben vett bűntudatérzés megbénítja Margit egész viselkedését. A test törvényeire adott három különböző válasz mindegyike kudarchoz vezet, sem az elfordulás, sem a kiélés, sem az elfojtás nem hoz elfogadható eredményt – újra fel kell tenni a kérdést, s kezdődik minden elölről, körbe-körbe.
Yvonne megjelenése az udvarban a darab második jelenetében a természetes rend, az íratlan, de természetből fakadónak vett törvények elleni kihívásként értelmezhető. A természet harmóniára törekszik, ezért azt kell sikerültnek, elismerésre s ezáltal szeretetre méltónak találnunk, ami tükrözi ezt a harmóniát – szólhatna a ki nem mondott szabály. Fülöp lázadása talán e norma ellen a legélesebb, még akkor is, ha elhatározását – miszerint feleségül veszi a csúf teremtést – nem dac motiválja, hanem egy felismerés. Gombrowicz azt írja az Esküvő előszavában, hogy az emberek nem nyilatkoznak meg közvetlenül, mindig mesterkéltek, mindig játszanak. A darab ezért maszkok, gesztusok, kiáltások, grimaszok kavalkádja. Jan Kott szerint ezért Gombrowicz színházában a grimasz a világ elsődleges, materiális valósága. A forma az Arc. Nála az számít valakinek, aki kellőképpen felpumpálódott a formával, azaz deformálódott. Valaki az valaki vagy valami más, azaz hamisítvány. Vagyis Yvonne nem valamiféle besorolhatatlan szörnyszülött, se nem egy elfogadott színpadi séma megtestesülése, ahogy azt Pályi András írja, hanem maga az ember, amikor nem csinál semmit, csak bámul, s ezáltal bámulhatóvá válik, míg végül önmagára ismerhet benne akárki. Tehát Fülöp, amikor látszólag a természet törvénye ellen tesz, valójában maximálisan annak szellemében cselekszik, s amikor rádöbben, hogy döntése nyomán lehetősége nyílna egy magasabb rendű erkölcsnek megfelelően viselkedni, gyarló módon visszaretten, s a hétköznapi ítélet szerint szépnek tartottat s vele a rendes kerékvágást választja. S így megy minden tovább rendben, folyton-folyvást.
Tökéletes rend ábrázolódik a darabban a társadalmi viszonyok terén is. A világot, mivel egy királyi udvarban játszódó történet keretében vizsgáljuk, alapvetően a hatalom szemszögéből látjuk. Három szereplő azonban elégségesen egészíti ki a képet ahhoz, hogy félreérthetetlenné váljon az írói szándék: nem egy szűk elit, hanem egy akármilyen emberi közösség működéséről van szó. Az első maga a címszereplő, aki közönséges járókelőként jelenik meg, politikai döntés következtében lesz elfogadva mint a herceg jövendőbelije, s a társadalmi protokoll teszi őt néhány másodpercre nemessé, mielőtt közönséges hullává válna. Yvonne-é a tökéletesen kiszolgáltatott ember karrierje: váratlan emelkedés és váratlan bukás, ami akár többször is megismételhetődne, ha a gombrowiczi példázatot nem éppen az ő fájdalmasan őszinte pusztulásának kellene lezárnia. Más szóval Yvonne hős, még-pedig az önfeláldozó szerelmes típusból, aki nem élheti túl saját bukását. Vele egy szinten állónak képzeli magát a másik együgyű figura, Innocent, aki a lány szerelmesének mondja magát. Am ő semmilyen értéket nem képes felmutatni, állítás helyett csupán nem tagad, tiltakozni bátorkodik a lány meghurcoltatása miatt, de szinte azonnal visszakozik, mintegy a saját tiltakozásától megijedve. Mindkét megjelenésekor nagy indulattól fűtve érkezik, de hamar meghunyászkodik, és mindkétszer üres kézzel távozik. A figura nevének jelentése – ártatlan – nyilvánvaló irónia az állandó kudarcra ítélt kisemberrel szemben, akit a saját maga alkotta ideál is megtagad (Yvonne leghangosabb megszólalása éppen az, amikor Innocentet akarja elkergetni). A harmadik, népet képviselő alak a Koldus, aki nem több, mint a hatalom öntudatlan, állati sorba taszított játékszere. Fel sem képes fogni, mi történik vele, amikor a király az ünnepi alkalomra hivatkozva s a bőkezű uralkodó képében tetszelegve egyre emeli az alamizsna összegét. A Koldus már nem is ember, személyének nincs semmilyen köze a vele kapcsolatos dolgokhoz, s mivel valós problémáira egyetlen másodpercig sem terelődik figyelem, azok megoldására semmilyen esély sincs. Ezért lesz ebben a státusban mindig, valaki, valamikor, valahol. A darab cselekménye két ceremoniális esemény, a nép előtti ünnepi parádé és az eljegyzési-elveszejtési lakoma között feszül. A ceremónia, a par excellence társadalmi érintkezési forma, megnyugtató keretbe foglalja a történetet, és a forma sértetlenségére utal. (A színházi előadás külön érdekessége, hogy a Koldus figurájának visszacsempészésével, a halmozott ismétléssel sikerül pontosan valami újat mondania – de erről majd később.)
A társadalmi törvények mögött húzódó hagyomány határozza meg, hogy mi számít egyáltalán eltérésnek a megszokotthoz képest. A tradíció törvényeivel kapcsolatban nem az egyes szereplők, hanem az egész mű fogalmaz meg sajátos álláspontot. Az író a cselekmény környezetének kiválasztásával teszi egyértelművé, hogy tradícióihoz erősen kötődő univerzumban gondolkodik. Az uralkodói székhely a hagyományőrzés megtestesült szimbóluma, ahol az öröklődő hatalom a változatlanságot hivatott biztosítani. Ugyanakkor hiába táplálkozik a gombrowiczi mű ezer szállal a shakespeare-i királydrámák világából – ahogy azt már rengetegszer kimutatták -, ha nincs már konkrét tét, és ezáltal nincs már valódi harc sem. A XX. századra az egyén legnagyobb ellenfele önmaga lett, ezáltal a dráma észrevétlen eloldódott a hagyományos konfliktussémáktól, s azokkal már csak kiüresedett formai elemeken keresztül képes érintkezni. Ekként válik a hagyomány állandóan jelen levő, de nehezen aktivizálható viszonyítási ponttá.
S a még a múlt században is mindenható tradicionális szabályzat helyét szép lassan átveszi egy metafizikai törvények által vezérelt világkép. Ez a szemlélet, amely a darabban és Zsámbéki Gábor rendezésében nagyon erősen kifejezésre jut, megkérdőjelezi az emberiség útjának tradíciók által megszabott egyenesvonalúságát, és a ciklikusan ismétlődő, állandóan bezáródó, mindig újrainduló és előbbre nem jutó egyéni és közösségi történelem élményét rögzíti. Egymástól teljesen függetlenül három teljesen különböző szereplő: Yvonne, Ignác és Fülöp is megfogalmazza ezt az érzést (Körbe-körbe, mindig, folyton- folyvást…), s mindhárman elégedetlennek tűnnek a felismert renddel. Ám azon változtatni csak Fülöpnek lenne módja, mivel Yvonne maga a felismerést lehetővé tévő jelenség (szálka, amely ugyanazt a hatást érhetné el a fennálló rendben, mint a kárászé az ő torkában), Ignác pedig a körforgásba immár beletörődő, annak menetét biztosító hatalom, vagyis a zavaró jelenség megszüntetője, Yvonne gyilkosa. A Fülöp előtt feltáruló lehetőség pedig – hogy a körvonalat kiegyenesítse, és kétpólusú történetvázat hozzon létre – nem más, mint Yvonne szerelme. Az állandóan önmagába záródó és ezért kilátástalanul egyértelmű körvonalat akkor sikerült volna megszakítania, és ezáltal új értelmet hoznia a világra, ha elfogadja Yvonne szerelmét, hiszen ki is mondja: „Szeretve vagyok általa, tehát benne vagyok;.. az lehetetlen, hogy ő ne legyen énbennem.” Ám a megszeretési kísérlet nem jár tartós sikerrel, és az Yvonne felfedezéséből fakadó szabadság illúziója csupán arra elég, hogy az egyik szabályrendszer alól kibújva egy másiknak vesse magát alá. (Ezért akarja hisztérikusan megszerezni az Yvonne által összeszedett hajszálat, megszakítva ezáltal a kettejüket összefűző lineáris kapcsolatot.) Nem elég erős ahhoz, hogy a józan ész és a törvények ellen cselekedve egy magasabb rendű szerelem, az ember szeretete által megváltsa a világot, amely így folytatja a maga megszokott köreit.
Ezt a körmotívumot emeli ki a Katona József Színház előadása is. A színpadot határoló csíkos ponyva cirkuszi atmoszférát teremt, amely nemcsak a figurák viselkedését okolj. meg, hanem a tér porondszerűségét is sugall a. Az első rész díszletét uraló kör alakú pavilon saját tengelye körül forog, amikor a belécsimpaszkodó ifjak megforgatják, körhinta hatását kelti. (Ugyanez a tér a második felvonás szobája, ahol Yvonne-t faggatják) De nemcsak a térben figyelhetjük meg a körkörös motívumokat, hanem az időben is. Hiszen az idő múlása is ciklikus folyamat: a mutató mindig ugyanazt az utat járja be, mégsem ugyanoda ér vissza. Ezt a feszítő paradoxont ábrázolja kétszer is nagyon szemléletesen a földhözragadt Cipriánt zavarba ejtő hitelességgel ját-szó Stohl András. Mindkétszer ások döntésére vár: az első esetben csak a tenyerét látjuk, amint görcsösen üti egy virágállványon a rohanó másodpercek taktusát, másodszor pedig egy fotelban köröz mindaddig, míg a szí padi esemény – látszólag – egy helyben topog.
Az ehhez hasonló finom rendezői gesztusok mind-mind arra figyelmeztetnek, hogy reprezentáció tanúi vagyunk, ahol a színészek a színpadon formákat utánoznak. Enne érzékeltetésére hatásosnak bizonyultak a cirkusztól kölcsönzött motívumok, amelyek elidegenítő effektusként működtek. Ilyen volta tigrisek ugratásához hasz- nált tüzes karika felidézése két égő tükörrel abban a jelenetben, amikor a szülők – ugrásra készen – egymást bámulják. Itt lepleződik le, hogy az addig Yvonne állatiasságának bizonyítékaként emlegetett bámulás valójában alapvető emberi tulajdonság; ennek tudatosítása érdekében veszi körül Fülöp kétoldalt szüleit tükrökkel: egyszerre lássák magukat bámulni és megbámulva. Sáry László zenéje néhol a Brecht által használt cirkuszizene-motívumokra utal; a lakáj, Valentin – Lukáts Andor fegyelmezett alakításában – Magritte-képeket megelevenítő jelenései szintén az előadás spektákulumjellegére figyelmeztetnek. A rendező azonban komolyan vette a szerző utasítását, amelyet szintén az Esküvőelőszavában fogalmaz meg: „Mesterkélten kell játszani, ennek a mesterkéltségnek azonban nem szabad elvesztenie a kapcsolatát azzal a normális emberi tónussal, amely a szövegből érezhető.”
Az idézetből kiolvasható, elemelten realisztikus játékfelfogás mindig is erőssége volta Katona társulatának. Ennek köszönhetően mintaszerű Benedek Miklós Kamarása, színes Haumann Péter Ignác királya, akiből a színész még azt a rabelais-i ízt sem felejti ki, amelyre szintén Jan Kott hívta fel a figyelmet; grimaszai, mutogató ujjai, szellentést utánzó trombitálása pontosan utalnak obszcén szándékaira. Jó Bodnár Erika Margit királyné szerepében, még ha az – egyébként rettentően nehéz – gyilkosságra készülő jelenetben nem mindig sikerül is magával ragadnia a nézőt; a gyertyalánggal és gramofonszóval aláfestett Shakespeare-paródia és a biztonságát csak eltorzított álarc mögött meglelő asszony szívszorító átváltozása inkább kioltja, mintsem erősítené egymást.
Kissé egyhangú Fekete Ernő mint trónörökös; az ő játékából hiányzik talán leginkább az az ironikus szerepreflexió, amelyet az előadás stílusa megkövetelne. Ugyanezt nem kérhetjük számon az Izát alakító Ónodi Eszteren, aki elöl-hátul egyformán megbízhatónak bizonyul a csábító idomok tekintetében. Rába Roland Innocentjének vörös füle mindent elárul viselőjéről, akit szavai sem cáfolnak meg.
A címszerepet ketten játsszák felváltva: Kiss Eszter és a főiskolás Tóth Anita. Szerepformálásuk nem teszi a két előadást két meghatározóan különböző színházi élménnyé. Mindketten élő figurát alakítanak, olyan Yvonne-t, aki tudja, mi folyik körülötte, beleszeret Fülöpbe, majd felfogja annak választását, s ekképpen küldetését mintegy betöltve, szinte önként vállalja fehér áldozati ruhájában a halált. Különbségek inkább eltérő habitusukból fakadnak: míg Kiss Eszter lomhább, darabosabb figurát játszik, aki ott marad, ahova leteszik, egész mozdulatlan lényével kihívást intézve a külvilághoz, Tóth Anita csenevészebb, idegesebb, mintha állandóan mondani akarna valamit, csak nem lenne hozzá ereje. Ha a figura életben maradna, az első Yvonne valószínűleg szétfolyna, míg a második összeaszna.
Kun Vilmos a Koldus az első részben, s nem lehet nem ráismerni az utolsó rész Marsalljának szerepében. Szó nélkül hagyhatnánk ezt a szerepösszevonást, ami más szereplők esetében is előfordul az előadásban, ha nem éppen ő lenne az, aki a zárójelenetben utoljára parancsolja térdre Fülöpöt néhai jegyese teteme előtt. A herceg letérdel, ezzel – gondolhatnánk – bezárult ez a kör is, ám mielőtt még lehullana a függöny, észrevehetjük, hogy Kun Vilmos alig észrevehetően, de ott áll a bal oldalon. Ez Zsámbéki tiszteletköre a nagy burgund rondóban a mindenkori lealacsonyítottak, legkiszolgáltatottabbak előtt.
Witold Gombrowicz: Yvonne, burgundi hercegnő (Katona József Színház) Fordította: Pályi András. Jelmez: Szakács Györgyi m. v. Díszlet Khell Csörsz m. v. Zene: Sáry László. Mozgás: Horgas Ádám m. v. Asszisztens: Tiwald György. Rendező: Zsámbéki Gábor. Szereplők: Tóth Anita f. h./Kiss Eszter, Haumann Péter, Bodnár Erika, Fekete Ernő, Benedek Miklós, Ónodi Eszter f. h., Stohl András, Szirtes Balázs f. h., Illés Györgyi, Fullajtár Andrea f. h., Rába Roland f. h., Lukáts Andor, Garay József m. v., Kun Vilmos, Árva László m. v., Andai Kati m. v., Bálint Márta m. v., Németh Kriszta m. v., Lengyel Ferenc, Takátsy Péter, Samu Nagy Ádám f. h.
□
Álmos Király Akadémia 22.:
Labant Csaba: Védőoltás vagy méreg?
http://www.youtube.com/watch?v=T0hlWPt7TX4
+
Vádaskodásról,
védőoltásról
Kedves Tanárnő, Kedves Építész Úr!
Az önök Zsarolólevél csecsemőknek című levele (november 25.) késztetett bennünket válaszra. Mostanság mindenki, aki a betűvetést valamilyen szinten megtanulta, gátlástalanul, mindenfajta felelősség nélkül belerúghat az egészségügybe és a benne dolgozókba. Ez hovatovább sikk lett.
Természetesen mindent lehet, és sokszor kell is, kritizálni. Az egészségügy sem kivétel, mint ahogy a hazai építészet és a több sebből vérző magyar oktatás sem az.
A megalapozott, felelősségteljes kritikához azonban tájékozottság és főleg az igazság, a tények tisztelete szükséges, valamint kompetenciánk határainak felismerése.
A védőoltásoknak köszönhetően a legtöbb szülő már nem találkozik közvetlen élményként a vakcinákkal kivédhető, súlyos, gyakran halálos kimenetelű betegségekkel. Így viszonylag kockázatmentesen lehet e témában olvasói leveleket írogatni. Nehezebb lenne az önök helyzete, ha egy gyermekét védőoltással kivédhető betegségben elveszített szülővel kellene a „súlyos torzulásként” értékelt „marketingfogásról”, a csúnya „oltásmizériáról” vagy éppen a „túlbiztosított attitűdről” értekezniük.
A mi kifogásolt levelünk senkit sem zsarol, csak egyszerűen tájékoztat. Ez pedig törvényi, orvosi és emberi felelőssége egy orvosnak. Az lenne a megdöbbentő, ha egy gyermekorvosi szervezet nem foglalkozna a védőoltások kérdésével, ha nem hívná fel fontosságukra a szülők vagy akár az orvoskollégák figyelmét. Egyre több az olyan per, amelyben egy oltás elmaradásáért vonják felelősségre az orvost, nem pedig a védőoltás – egyébként igen ritka – mellékhatásaiért.
Nem akarunk „ijesztgetni”, csak ezért nem soroljuk fel itt azokat a megbetegedési adatokat, amelyeket azokban az években tapasztaltak, amikor átmenetileg felfüggesztették – mondjuk – a szamárköhögés vagy a kanyaró elleni védőoltásokat.
A rotavírus nem egy a sok bélhurutot okozó vírus között, hanem egy olyan vírus, amely a bélfal gyulladását előidézve igen gyorsan vezethet a csecsemő kiszáradásához. Csak az Egyesült Államokban évente 55-70 ezer kórházi kezelést tesz szükségessé, és földünkön naponta 1200-1600, évente pedig 450-600 ezer gyerek haláláért felel (S. Plotkin, W. Orenstein, P. Offit: Vaccines. ed.: Saunders Elsevier 2008. 718-734.). 2007-ben 2682 csecsemő került kórházba Magyarországon rotavírus-fertőzés miatt.
A szájon át rendkívül egyszerűen beadható védőoltás árához nekünk, gyermekorvosoknak sajnos semmi közünk. És ahogy a betegségek, úgy mi sem válogathatunk gazdag és szegény között. Mindenkinek kötelesek vagyunk korrekt tájékoztatást adni anélkül, hogy a család anyagi terhelhetőségét méricskélnénk. Ma már az alternatív védőoltások mind szélesebb körét támogatják közpénzből. Mindig van azonban szülő, akiben a gyanakvás, a „tévedhetetlen” és „megvásárolt” orvosok iránti ellenszenv erősebb, aki nem hiszi el, hogy az orvosnak is érdeke a kiegyensúlyozott tájékoztatás. Aki szerint jobb, ha a gyermek szervezete „maga győzi le a betegséget”, és csak azért sem oltatja be a gyermekét! Mert ő jobban tudja, mert hálapénz és bébi-
ipar és…
Nem tudjuk, tudomásuk van-e arról, hogy amit a „megvásárolt orvosok” kitétellel megvalósítottak, az nem más, mint alpári rágalmazás! Csak jelezzük, hogy amikor egy védőoltás elmaradása miatt baj, netán tragédia történik, akkor a megrendült szülők előtt nem önök állnak, hanem egyedül mi, a korruptnak nevezett orvosok.
Dr. Huszár András elnök,
Házi Gyermekorvosok Egyesülete
Dr. Szabó László elnök,
Magyar Gyermekorvosok Társasága
*
Tisztelt dr. Huszár András,
Tisztelt dr. Szabó László!
Levelünk nem a védőoltásokról szólt általában – bár az ezekkel kapcsolatos aggályoknak is könyvtárnyi irodalma van -, hanem egy ajánlott oltás szerintünk tolakodó, tájékoztatásnak álcázott reklámjáról. (Ki fizette a szétküldését?) Felelős szülőként azt szeretnénk, ha a gyermekünket ismerő háziorvos tájékoztatna személyre szólóan az oltásokról, és hallanánk a mellékhatásokról, a vakcinák okozta tragédiákról is. Ha önök mégis társadalmi missziót vállalnak, akkor remélhetőleg a betegségeket hatékonyan megelőző, mindenki által elérhető módszerekről is írnak majd, például az igény szerinti, hosszú távú, ingyenes szoptatásról, és fellépnek a gyermekek egészségét veszélyeztető szokások (túlfertőtlenítés, túlöltöztetés, a csecsemő külön szobában altatása, cukrozott italok, cumi stb.) ellen. Elismerjük a védőoltások jelentőségét, de meggyőződésünk, hogy mindannyiunk egészségét jobban szolgálná, ha a termékekről kevesebb, a szemléletről több szó esne. Ez az önök felelőssége.
Rumbold Éva, Gerle János
□
21:00, Vasárnap (június 10.), m2
Őszi szonáta
svéd-francia-NSZK filmdráma, 89 perc, 1978
rendező: Ingmar Bergman
zene: Johann Sebastian Bach, Frédéric Chopin, Robert Schumann
szereplő(k):
Ingrid Bergman (Charlotte)
Liv Ullmann (Eva)
Eva vendégségbe hívja évek óta nem látott anyját, Charlotte-ot. Az elismert és gazdag zongoraművész nem tudta, hogy lánya maga mellé vette fizikailag és értelmileg hátráltatott húgát, akit még ő helyezett el egy intézetben. Azonban nem csak emiatt támad feszültség köztük, hanem a gyermekkor és az elmúlt évek során ki nem beszélt véleménykülönbségek, indulatok és érzelmek okán. Ingmar Bergman egyetlen olyan filmjében, amelyben Ingrid Bergman a főszereplő, mértani pontosságú pszichológiai leírását adja a sérült anya-lány kapcsolatnak.
□
23:00, Vasárnap (június 10.), DUNA Televízió
Suttogások és sikolyok
(Viskningar och rop)
svéd filmdráma, 95 perc, 1972
rendező: Ingmar Bergman
forgatókönyvíró: Ingmar Bergman
operatőr: Sven Nykvist
főszereplők:
Ingrid Thulin (Karin)
Harriet Andersson (Agnes)
Liv Ullmann (Maria)
„Évek óta látok magam előtt egy tágas szobát, hajnali négy óra van, kicsit beszűrődik a pirkadat fénye. A falak bordós-pirosak, és három asszony ül a szobában. Az egyik a tűzzel foglalatoskodik, a másik köt, a harmadik könyvet olvas” – mondta operatőrének, Sven Nykvistnek Bergman, akinek egyik legjelentősebb filmje bontakozott ki később ebből a képből. A Suttogások, sikolyok három nővér és házvezetőnőjük lelki konfliktusokkal teli életét mutatja be a századelőn egy gyönyörű parkkal körülvett nagy házban. S eközben felvonultatja a korábbi Bergman-filmek legnagyobb színésznőit: a haldokló Agnes és a csupa-nőiesség Maria mellett az erőt, a közös ügyeket intéző, férjezett Karin képviseli, mígnem egy hátborzongató jelenetben feltárul kemény szigorral leplezett, iszonyatos boldogtalansága és kiszolgáltatottsága.
20:05, Vasárnap (június 10.), Duna World
□
A közösség
magyar dokumentumfilm, 50 perc, 2006
rendező: Mohi Sándor, Tánczos Vilmos
operatőr: Mohi Sándor
Bepillantás a XXI. század elején a három közös sorsú, egymást segítő, egymással évődő rendtartó székely falu életébe. A ma is évszázados hagyományok szerint történő falugyűlés, a gazdálkodás megszervezése, az álmok, a családi élet legdrámaibb pillanatai? Mindez a különös, mozaikszerű lenyomat, egy eltűnő életforma jelképes és ősi rítusok szerinti valódi temetése is, a bennük föl-fölmerülő kérdésekkel: miért a rossz álmok, a fogadalmak, miért a büntetés, miért ilyen a sors? És miért mégis a szinte történelmükkel egyidős ősi spirituális kapocs, ami megtarthatja őket?
□
ERDÉLYI JÓZSEF
MAGYAR SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK
8325.
Vert viszen veretlent, agya feje-töretlent.
8326.
Oda a vese, de itt a szaga.
8327.
Hamis a veséje.
8328.
Veséjébe látok.
8329.
Olyan mint a vese.
A vese háj közt van, mégis sovány.
8330.
A ki vesz, annak lesz.
8331.
Ne vedd el, a mit nem adhatsz.
8332.
Nehéz attól venni, kinek nincs eladó szándéka.
8333.
A mint vettem, ugy adom.
8334.
A ki aztán veszni indul, a szél is árt annak. KV.
8335.
Inkább veszsszen élted hogysem becsületed. KV.
a) Annak vesz, kinek van.
8336.
Veszedelem mutatja meg az embert.
8337.
Egynek veszedelme másnak épülése. KV. (2135.)
8338.
Felén tul a veszedelmen, ki azt megsajditja. D.
8339.
Ki magát kétszer adja veszedelemre, a szerencsét ne vádolja.
8340.
Ki szereti a veszedelmet, nyaka szakad belé.
8341.
Ki gyermekért, ebért veszekedik, pad alá bujjék. K.
8342.
Nem asztalhoz való a veszekedés.
8343.
Addig hajlik a vessző, mig gyönge. (3520.
8344.
Vessző nem töri csontját gyermeknek.
8345.
Ülj veszteg, ha jól van dolgod. Sz.
Mért nem ültél veszteg, ha ott is jól volt dolgod. M.
8346.
Ki mint vet, ugy arat.
8347.
Akkor vet, mikor aratni kell.
8348.
Nekem itt sem vetnek sem aratnak.
Latin: Mihi istic nec seritur, nec metitur.
8349.
Utczu! vesd el magad.
8350.
Kora vetés sokszor csal, kései mindig rosz.
8351.
Ritka vetésnek vékony aratása.
8352.
Vetés előtt aratsz.
8353.
Vetekedésnek veszekedés vége. KV.
8354.
Attól tarthat a jó vezér hogy az ellenséget nem győzi nyakkal.
8355.
Jó vég köti a munka koszoruját.
8356.
Vége választja meg.
8357.
Utnak, szónak, házasságrul való tanácskozásnak nincs vége.
8358.
Várd el a végét.
8359.
Hátra még a vastagabb vége.
8360.
Mind végig mind vérig.
8361.
Ész, fegyver, érték, mindent végbeviszen. KV.
8362.
Könnyü végbevinni, minek más veté meg ágyát. K.
8363.
Tetézve adni vissza a csapott vékát. (1560.)
8364.
Nap fényét nem rejthetni véka alá.
8365.
Nem kell a gyertyát véka alá rejteni.
8366.
Megszakad a véknyad.
8367.
Ott szakad, a hol legvéknyabb. (7058.)
8368.
Nem remélhet sokat a vén.
8369.
Vén ember tanácsa jobb mint ifju gáncsa. KV.
8370.
Vén embernek bor levese, kása pecsenyéje. D.
8371.
Nem fog vénen ravasz tanács.
8372.
Mennél vénebb annál fösvényebb. KV.
8373.
Jobb a vén árnyéka mint az ifju kardja. KV.
8374.
Vén ember mindenben lassu, csak a koporsóhoz gyors.
8375.
Nagy szomoruság kurvás vénet látni.
8376.
Nincs utálatosabb mint élni kezdő vn.
8377.
Csuf dolog, ha vénnek esze későn érik.
8378.
Vén embert venyigével is agyon üthetni.
8379.
Elég nyavalya a vénség.
Latin: Ipsa senectus morbus est.
8380.
Szomoru társakkal jár a vénség. KV.
8381.
Vénség mindenre késedelmes.
8382.
Köhögő társakkal jár a vénség. (L. öregség,)
span style=