kb. 27 perc olvasás
BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE
ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA
SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK
PETŐFI SÁNDOR
KEMÉNY SZÉL FÚJ…
Kemény szél fúj, lángra kap a szikra,
Vigyázzatok a házaitokra,
Hátha mire a nap lehanyatlik,
Tűzben állunk már tetőtül-talpig.
Édes hazám, régi magyar nemzet,
Alszik-e csak a vitézség benned,
Vagy apáink halálával elhalt?
Illik-e még oldaladra a kard?
Magyar nemzet, ha rád kerül a sor,
Léssz-e megint, ami voltál egykor?
Oly hatalmas harcos, ki szemével
Jobban ölt, mint más a fegyverével!
A világot védtük hajdanában
A tatár és a török világban;
Vajon most, ha eljön a nagy munka,
Meg bírjuk-e védni mi magunkat?
Oh magyarok istene, add jelit,
Ha a kenyértörés elközelit,
Hogy az égben uralkodol még te
A magad s néped dicsőségére!
Pest, 1848. február
*
BEAUREPAIRE
Hogy kitelt a franciáknál
A király becsűlete:
(Mint ezernyolcszázharmincban
S most valami két hete)
Fölberzenkedett a német,
S esküvék, hogy bosszut áll,
Megöli a szabadságot
És megmenti a királyt.
S vitte zsoldos seregét és
Longway már meghódola,
Megy tovább, Verdunön a sor,
Elkezdődik ostroma.
Verdun gyáva népe reszket,
S reszkető félelmiben
Térd- s fejethajtást határoz,
Hogy bántása ne legyen.
De az őrség kapitánya
Beaurepaire mást beszél:
„Hódolásról nem lehet szó,
Még nem oly nagy a veszély.
Ha az ellen fegyverünkbe
Szerelmes, jól van, tehát
Hadd vigye ki kezeinkből,
Mi magunk ne adjuk át.”
Aki gyáva, siket is, nem
Hallgatott rá a tanács,
Tollat nyujtanak neki, hogy
Irj’ alá a hódolást.
Beaurepaire elhajítja
A tollat, s fegyvert ragad,
S lelkesűlten és elszántan
Mondja ki e szavakat:
„Éljétek túl hát a szégyent,
A gyalázatot, de én
Az ellennek csak holttestet
Adni át megesküvém.
Bátraink előtt halálom
Majd mint vonzó példa áll…
Én betöltöm esküvésem…
Végszavam: szabad halál!”
Nekiszegzé kebelének
S elsütötte fegyverét,
S ez szivébül kiszakítá
Életének gyökerét.
Pest, 1848. február
* * *
20:00, Kedd (május 15.), DUNA Televízió
Fanny és Alexander
svéd-francia-NSZK filmdráma, 1. rész, 100 perc, 1982
rendező: Ingmar Bergman
Feliratozva a teletext 333. oldalán.
Idő: a század első évtizede. Hely: egy, a többitől semmiben sem különböző álmos, svéd kisváros. Fanny és Alexander 1907 karácsonya után elveszti édesapját, aki egy jómódú, szabadelvű és szabad életvitelű színészdinasztia tagja volt. Anyjuk, a gyászév letelte után férjhez megy egy lutheránus püspökhöz. A nő érzelmei elfedik mennyire rideg és embertelen a férfi világa. A gyönyörökkel teli életnek vége. Alexander élénk fantáziájában összekeveredik álom és valóság: megmérkőzik a püspökkel, de emlékétől nem szabadulhat.
* * *
Vitéz Nagybányai Horthy Miklós Kormányzó
szobrának avatása Kerekiben
+
Kolozsváron felavatták a Sissi-szobrot
A kolozsvári evangélikus püspökség udvarában felavatták Erzsébet királyné, a népszerű Sissi mellszobrát, amelynek eredeti változata egykor a város fellegvárának egyik sétányán állt.
http://erdely.ma/kultura.php?id=118006&cim=kolozsvaron_felavattak_a_sissi_szobrot_video
* * *
1. Királyfalvi nagy hegy alatt,
Királyfalvi nagy hegy alatt
Folyik a szerelempatak,
Folyik a szerelempatak.
2. Aki jabból vizet iszik,
Aki jabból vizet iszik,
Babájától elbucsuzik,
Babájától elbucsuzik.
3. Én is abból vizet ittam,
Én is abból vizet ittam,
A bánattól elbucsuztam,
A babámtól elbucsuztam.
4. Ugy elbucsuztam szegénytől,
Ugy elbucsuztam szegénytől,
Mint egy szálfa levelétől,
Mint egy szálfa levelétől.
album:
A magyarság népzenéje 6.
* * *
Mit vesztettünk a rendszerváltással?
7. rész
Összefoglalás
http://szabadeuropa.shp.hu/hpc/web.php?a=szabadeuropa&o=heti_tema_2012_05_01__V1oZ
* * *
Udvardy György:
Radikálisan meg kell újulnia az egyházba vetett bizalomnak
Rómában befejeződött az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) hitoktatásról tartott 12. európai kongresszusa. „Az egyház tudja, mire van szüksége a fiataloknak, van válasza a kérdéseikre és ezt el is tudja juttatni hozzájuk. Radikálisan meg kell újulnia az egyházba vetett bizalomnak” – fogalmazott Udvardy György a kongresszusi tapasztalatait összegezve.
* * *
Magyarellenes gyűlöletbeszéd
az Országházban 2012, május 12.
Saját magát minősítve rágalmazta a Magyarok Világszövetségét Balog Zoltán május 8-án, az országgyűlés kulturális bizottságában tartott meghallgatásán. A kijelölt miniszter, képviselői kérdésre válaszolva, a nemzeti identitást erősítő intézmények finanszírozásával kapcsolatban kijelentette: „A Magyarok Világszövetségét, azt a bűnbarlangot soha nem fogjuk támogatni, amíg én államtitkár vagy miniszter leszek, akadályozni fogom” – adta hírül a barikád.hu.
http://barikad.hu/magyarellenes_gyuloeletbeszed_az_orszaghazban-20120512?honnan=Nemzeti_Hirhalo
* * *
Köszönöm édesanyámnak,
Köszönöm édesanyámnak,
Hogy felnevelt katonának,
Hogy felnevelt katonának.
Ha édesanyám nem lett volna,
Katona sem lettem volna,
De még akkor béíratott,
Mikor bölcsőmbe ringatott.
Csicset adott, elaltatott,
Csicset adott, elaltatott,
Mégis katonának adott,
Mégis katonának adott.
Csálják az erdei utat,
Csálják az erdei utat,
Viszik a szegény fiúkat,
Viszik, viszik szegényeket
Szegény magyar legényeket.
Téka album:
Huszárgyerek, huszárgyerek
http://www.folkradio.hu/szoveg/nepdal_show.php?id=5268
* * *
Börtönvilág Magyarországon a Rákosi-rendszerben
Kevés olyan történet van, amely jobban tudná jellemezni a 1950-es évek elején a börtönökben uralkodó állapotokat, mint a „káposztacsata” néven elhíresült gyűjtőfogházbeli eset. A rendszer ritkán bizonyította drasztikusabban gyűlöletét és elszántságát a foglyokkal szemben, mint az 1952. július 16-i tömegverés alkalmával.
Fehérváry István adta közre 1990-ben megjelent Börtönvilág Magyarországon 1945–1956 című könyvében egy politikai elítélt elbeszélését, aki maga is szenvedő alanya volt a verésnek a Kozma utcai Gyűjtőben:
http://tortenelemportal.hu/2012/05/bortonvilag-magyarorszagon-a-rakosi-rendszerben/
* * *
Tolerancia kudarcok
Két olyan színházi kísérletet is látni lehetett ebben a színházi évadban, amely a tolerancia körül építette (vagy éppenséggel nem építette) karaktereit, dramaturgiáját, és mindkettő kudarcot vallott. Az egyik a sepsiszentgyörgyi Osonó műhely és a budapesti Krétakör közös előadása, A papnő. A másik a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós társulatának Bölcs Náthán előadása.
A két produkció két teljesen külön színházi nyelv és világ, Schilling és Harsányi nyilvánvalóan más munkaeszközökkel, más szándékkal állt egészen eltérő „munkaanyaghoz” (az egyik kísérleti, félamatőr játék, a másik klasszikus szöveg feldolgozása nagyon is professzionális eszközökkel), de mindketten ugyanazokig a korlátokig jutnak el, mindketten hasonló módon torpannak meg, vagy éppen akadnak fent a tolerancia közhelyeken. Ezeket a „balesetet” vizsgáljuk.
http://erdely.ma/kultura.php?id=117822&cim=tolerancia_kudarcok
* * *
Barna Pista
Barna Pestát arra kéri babája
Édesanyját kűldje a másvilágra
Édesanyja lefeküdt a ződ fűre
Barna Pesta kést nyomott a szívébe
Véres lett a Barna Pesta ingújja
Maj’ kimossa az ő kedves babája
Mosd ki babám (a) gyócsingemet fehérre
Hónap megyünk a csendbiztos úr elébe
Csendbiztos úr, adjon Isten jó napot
Adjon Isten, Barna Pesta, mi bajod?
Csendbiztos úr, szívem gyötri a bánat
Egy kislyányé’ megöltem az anyámat
Barna Pesta, nem fájt-e a te szíved,
Mikor azt a jó anyádat megölted?
Dehogy nem fájt, maj’ hogy meg nem hasadott
Mikor mondta, jaj Istenem, meghalok
Barna Pesta, kár vót ezt cselekednyi
Kár vót néked a jó anyádat megölnyi
Dehogy vót kár, mindég vót ellenségem,
Hogy ez a lyány ne legyen feleségem
Falu végén állítsák a bitófát
Amellyikre a Barna Pestát akasztják
Fújja a szél (a) fekete göndör haját
Összeveri a rézsarkantyús csizsmáját
Fújja a szél a gyócsingét – gyócsgatyáját
Más öleli a Barna Pesta babáját
Énekli Agócs Gergely
http://www.folkradio.hu/album/felvetel_show.php?id=7818
* * *
MAGYAR ARCKÉPEK ÉS ÉLETPÁLYÁK
Lovag Falk Zsigmond élete és működése
TARTALOM
Bevezetés
Falk Zsigmond mint nyomdász
Gyermekkor és tanuló évek
Segédeskedés Pesten
Március 15-ike és a szabadságharc
Bécsben
Újra itthon
A nyomdász-egyesület országosítása s ennek következményei
Újabb alapítások – jubileum
Újabb húsz esztendő
Falk Zsigmond mint közgazda és emberbarát
Országos Iparegyesület
Kereskedelmi és Iparkamara
Székesfővárosi törvényhatósági bizottság
A Budapesti Kereskedelmi Testület, Kereskedők Menháza és a Budapesti Kereskedelmi Akadémia
Munkásbiztosítás
Magyarországi Hírlapírók Nyugdíj-intézete
„Otthon” írók és hírlapírók köre
Önkéntes Mentő-Egyesület
Jótékony egyesületek
Pénzintézetek
Költők és Falk Zsigmond
Falk Zsigmondnak
Falk Zsigmond
Lovag Falk Zsigmond emlékkönyvébe
http://mek.niif.hu/09900/09966/#
+
Falk Zsigmond
A sokszorosító ipar
a honfoglalás ezredik évében
http://mek.oszk.hu/09800/09828/
+
Firtinger Károly
Ötven esztendő a magyarországi könyvnyomtatás közelmúltjából
Tartalom
Előszó
Tájékoztatásul
Első rész:
A jelen század elejétől 1848-ig
Bevezető sorok
Czenzura és privilégiumok
A vármegyék mint a gondolatszabadság védőbástyái
Az 1848 előtti könyvnyomdák és munkásaiknak helyzete
Vidéki nyomdák viszonyai
A rokon iparágak köréből
Második rész:
1848-49 magyar nyomdászata
Visszatekintés az előzményekre
Márczius tizenötödike
Szabad a sajtó!
A nyomdászok társadalmi törekvései
Új nyomdák keletkezese
A bankjegynyomda
Vidéki nyomdászat
Nyomdászok a táborban és a csatatér
Befejező sorok
Előszó
E munkám megjelenése ezelőtt egy évre, azaz az 1848-49-es események félszázados évfordulójára volt tervezve, közbejött súlyos betegségem és hosszú ideig tartó lábbadozó állapotom azonban késleltette azt egészen a jelen időig.
Midőn tehát most átadom ez irói zsengémet a nyilvánosságnak, teszem azt abban a hitben, hogy azzal úgy szaktársaimnak, mint a művészetünk multja iránt érdeklődéssel viseltető nagy közönségnek némi hasznára leszek. Legyenek a könyvemben lerakott adatok és elmondott mozzanatok egy szép multnak visszatükrözői; a jövő nyomdásznemzedékek pedig tanuljanak azokból az élet viszontagságai között – mindjobban szervezkedve – hivatásukban csüggedés nélkül helyt állani.
Budapest, 1900. évi október havában.
A szerző
http://mek.oszk.hu/09200/09247/#
* * *
„Igyál betyár!”
előadó: Virtus együttes
előadásmód: ének, citera
műfaj: betyárdal
Virtus együttes:
Adorjáni András – ének
Berta Alexandra – ének, prímcitera, prímtambura
Dobos Péter – ének
Kauker Zoltán – ének
Keil András – ének
Kelemen Máté – ének
Leipold Gergő – ének
Mészáros Benedek – ének
Miklosik István – ének, tenorcitera
Schindler Péter – ének
Közreműködők:
Kovács Márton Bence – hegedű
Kalász Máté – hegedű
Soós László – brácsa
Horváth Dávid – bőgő
Enyedi Tamás – cimbalom
Lehőcz Alexandra – furulya, gardon
Kiss Tamás – prímtambura
Pápai Judit – basszprímtambura
Zabán László – basszprímtambura
Barvich Iván – brácstambura
Kalász Tamás – tamburabőgő
A Virtus Együttes és Berta Alexandra CD-je méltán sorolható azon népzenei „csemegék” közé, amelyek sajátos, csak ránk jellemző ízeket kínál a hallgatóknak.
Egyéniségük, hagyományt, életerőt hordozó hangvételük, virtuóz, ízes citerajátékuk, stílusos, katartikus énekük egyszerre érint meg mindenkit. Bizonyítják, szolgálják a mondást: Örökségünk a jelen élményével, jövőnk alapja.
Már a görögök tudatosították: a zene, a tánc a szerelme eszköze. Az egyetemista korosztály, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen előadóművészi diplomát frissen szerzett, már önálló CD-vel is rendelkező Alexandra, a zenekarvezető, közgazda Miklosik István és a „katonakorba” lépő előadó fiúk „aranykorukban” vannak. Szerelemmel, hévvel, ifjúi erővel szólítják egymást, a közönséget, keltik életre nagyszüleink, felmenőink hazát féltő, szeretőt érintő, XXI. században is éltető népdalait.
Kívánom mindenkinek, kóstolja, élvezze ezt a VIRTUS- csemegét, amely a népzenét nem ismerőket is Virtus- és népzeneszeretőkké teszi!
Birinyi József népzenekutató, a KÓTA társelnöke
+
Kedves Olvasó, úgy is mint Hallgató!
Jelen lemez formájában a Virtus Együttes eddigi “szárnypróbálgatásainak” legjelentősebbikét tartja kezében. Ez az album fontos mérföldkő együttesünk életében: elkészülte igen nagy örömöt jelent számunkra, s reméljük, hogy sokaknak hasonló örömöt szerezhetünk vele.
A Virtus Együttest 2003 őszén alakítottuk a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban, énektanárnőnk, Tóth Mária buzdítására. A “megmozdulást” nem hosszú távra terveztük: csupán jó ötletnek tűnt, hogy a következő évi keszthelyi Helikoni Ünnepségek apropóján összeálljunk és elinduljunk a megmérettetésen akkori iskolánk színeiben. Ténykedésünk akkor vett nem várt fordulatot, amikor a szakmai zsűri együttesünknek ítélte a népzene kategória fődíját. Az elismerés lelkesítőleg hatott, s tovább erősítette akkortájt már érlelődő gondolatunkat: folytatni kellene, amit elkezdtünk.
Azóta hét év telt el, számos fellépés, népzenei verseny, koncert van már a hátunk mögött. Sok minden változott a kezdetek óta: az együttes néhány tagját az élet másfelé szólította, ki-ki magához illő hivatást választott, egyesek azt is megkockáztatják, felnőttünk… Ami azonban a kezdetek óta változatlan, az az, hogy a Virtus Együttes nem csak egy népzenei formáció, hanem olyan huszonéves fiúkból álló baráti társaság, amelynek tagjai a mai napig örömmel áldoznak szabadidejükből azért, hogy együtt énekelhessenek, zenélhessenek.
Mennek a fiúk című albumunkon a számunkra legkedvesebb, az együttes tagjainak korához és a Virtus névhez leginkább illő összeállításokat – elsősorban a katona- és betyársorhoz kapcsolódó népdalokat – szedtük csokorba. Kívánjuk, hogy hallgatásában legalább annyi öröme teljék, mint amennyi boldog együtt töltött pillanatot nekünk szereztek ezek a dalok!
Barátsággal,
Miklosik István – művészeti vezető
http://www.virtusegyuttes.hu/?awards#/discography
* * *
Gyógyító szavak
Az élő kromoszómák, pontosan holografikus számítógépekként működnek, a DNS belsejében létrehozott endogén lézer- sugárzás hatására! Vagyis sikerült nekik, bizonyos vibrációs modellt előállítaniuk a DNS-t és a genetikai információt befolyásoló lézer sugár segítségével. És, akkor, amikor a DNS szerkezete az emberi nyelv szerkezetével azonos, direkt szavakat és mondatokat is lehet használni a DNS módosításához, melyhez semmilyen kódfejtés nem szükséges. E dolgot kísérletileg bebizonyították! Az élő DNS (a szövetekben nem pedig “in vitro”), határozottan reagál a szavak és mondatok által gerjesztett lézer sugarakra, a rádióhullámokra is, ha megfelelő frekvenciát használunk. Ezzel tudományosan magyarázható a kijelentések, autogén tréning, hipnózis és pozitív gondolkodás erős hatása az emberre. Tehát természetes és normális az, hogy a DNS reagál a nyelvezetre.
A spirituális és ezoterikus mesterek, már évezredekkel ezelőtt tudták azt, hogy az emberi test beszéddel: szóval és gondolattal programozható. Most tudományosan is megmagyarázták és bebizonyították ezt a dolgot.
http://komlomedia.wordpress.com/2012/05/12/gyogyito-szavak/
Gregg Braden előadása arról, hogy a gondolatainkkal, a szívünkben keltett érzelmekkel mennyire befolyásoljuk saját testünket és környezetünket. Akár rákbetegséget is pillanatok alatt meg lehet gyógyítani, amit egy kínai klinikán készült filmmel bizonyít az ismert író.
http://www.youtube.com/watch?v=-LYDbmdXC9Q&feature=player_embedded#!
*
Búbánat, búbánat, átkozott búbánat
Búbánat, búbánat, átkozott búbánat
Vélem fogtál járni, s el sem fogsz maradni,
S az én víg szívemre fészket kezdtél rakni,
Fészket kezdtél rakni, kalickát indítni.
s Azt es at irigyek észre kezdték venni,
Észre kezdték venni, s el akarják szórni.
Irígyek, irígyek, gonoszakaróim,
Szép, híres nevemnek eltakarítói..
Mert olyanok vagytok, mint a mérges kígyó.
Este lefektyibe fejik alá tesznek,
Reggel felkeltyikbe nyelvikre felvesznek.
Mind engedi zIsten, hogy elveszesszenek,
Mind engedi zIsten, hogy elveszesszenek.
Ne higgy minden szónak, met kik neked szólnak,
Me kik neked szólnak, nem mind jódra vannak.
Szemedbe jót szólnak, másfelé csúfolnak,
Csúfolnak, kacagnak, csúfolnak, kacagnak.
Mikor a bút felosztották, háromfelé szakasztották,
S a nagyobbját nekem adták, hogy ne kelljen többet osszák.
* * *
Régi magyar mulatságok
18. A hecc
„A kettős állatviadalokra kerül sor öt napig. Pompás dolog, senki sem tagadja: de hogy lehetne az gyönyörűség az államférfi számára, amikor vagy a sokkal erősebb vadállat marcangolja szét a gyönge embert, vagy pedig a fegyver öli meg a pompás vadállatot” – írta Cicero egyik levelében a rómaiak által kedvelt amfiteátrumi játékok-ról, de véleményével meglehetősen magára maradt. A kor írói közül Seneca ha korholta még ezt a mulatságot.
Ezek az ún. venatió-k az i. e. 2. században kezdődtek. Eleinte csupán a vadállatokat uszították egymás ellen. A nagyságrendre jellemző egyébként, hogy pl. Pompejus színházának felavatásakor mintegy 600 oroszlánt és 400 más ritka állatot szerepeltettek. – Később a viadal átalakult ember-állat viaskodássá, végül az elítéltek kivégzésének eszköze is lett. Az 1. században a keresztényeket is ezzel a módszerrel öldösték halálra.
A venatio a római birodalom egész területén elterjedt, és a birodalom bukása után Keleten tovább is élt. Egyik formáját, a bikaviadal-t a középkorban a mórok honosították meg Dél-Spanyolországban, ahol olyan mély gyökeret eresztett, hogy a XVII. században már nemzeti játék lett belőle. Ma is az. Spanyolországból átkerült Latin-Amerikába, vértelen formája pedig Dél-Franciaországba és Portugáliába. De dívott Spanyolországban is ez a vértelen bikaviadal, amikor ti. a bikát nem ölték meg, hanem csak bőszítették: egymással, más állatokkal, gyakorta kutyákkal. Vagyis a római Venatio régebbi formája éledt fel. A spanyol örökösödési háború idején aztán ez a viadal átszármazott Ausztriába, illetve Bécsbe, ahol 1710-ben meg is építették e mulatság épületét, a Hetztheatert, magyarul a heccszínház-at.
Tanyámról felvertek,
Erdőből kivertek,
Hasztalan rohanok,
Űznek a bősz kanok,
Hajtanak a szukák,
Kegyetlen vad kutyák.
Panaszolja a szarvas a régi tanmesében, és pontosan erről van szó. A német Hetze szó ugyanis – a latin venatióhoz hasonlóan – valamikor vadászatot, pontosabban hajtóvadászatot jelentett, amikor a vadat kutyákkal riasztották és üldözték. Ilyen értelemben lett a magyarban is a neve hecc ennek a durva mulatságnak.
Bécsből került hozzánk Pozsonyon át az 1780-as években, és jóformán csak Pesten virágzott, de itt is csak egy emberöltőig, polgári szórakozásként. A föld népe jobban szerette és becsülte az állatot annál, mintsem hogy kínzásával szórakozzék.
1783-ban Schmallögger József, illetve Lehner Tóbiás színházi vállalkozók építették fel Pest első heccszínházát. Az Invalidus palota faraktára mellett – a mai Deák téren – állott a fából készült, 20 szögű, a mai cirkuszhoz hasonló körépület. A porondot két méter magas deszkapalánk övezte, innen emelkedett lépcsőzetesen felfelé a nézőtér.
A hecc kitűnő üzletnek bizonyult. A csak vasárnaponként és ünnepeken tartott előadások zsúfoltak voltak. A pest-budai polgár inkább a heccet látogatta, mint a színielőadásokat. Ezért aztán Tuschl Sebestyén, a pesti színház akkori bérlője addig mesterkedett, amíg Schmallöggeréket a városi tanács pártfogásából kitúrta, az engedélyt ő szerezte meg, és 1786-ban a mai Bazilika helyén felépítette az új heccamfiteátrumot. Schmallöggeréket viszont „kártalanította”. Megvásárolta tőlük felszerelésüket és állataikat. Az ebből az alkalomból felvett leltár felsorolja az első heccszínház állatseregletét:
„2 nagy verekedő és ragadozó medve, 2 kis verekedő és ragadozó medve, 1 ragadozó medve, 1 erdélyi hecc medve, 1 verekedő és táncoló medve, 4 ragadozó farkas, 2 hecc farkas, 1 nagy erdei szarvas, 1 dán szarvas, 3 ló, 1 szamár, 1 fekete extra tűzkutya, 9 medvefogó kutya, 4 bikafogó kutya, 2 farkasfogó kutya, 7 disznó- és ökörfogó kutya, 4 közönséges csaholó kutya.”
Tehát 7 medve, 6 farkas, 2 szarvas és 28 kutya, összesen 43 állat alkotta a hecc-állományt, mert a lovat és a szamarat csak teherhordásra használták.
Az új, a Tuschl-féle heccszínházban ezek mellett már bika és egzotikus vad is szerepelt. A látványról a szemtanú Gvadányi József számolt be az 1787-ben írott „Egy falusi notóriusnak budai utazása” című művében:
Láttam, hogy tizenkét páncéros kutyával
Vivott egy oroszlány; de hármat farkával
Agyonsulytott, egyet az első lábával
Megnyomott, hogy béle kijött párájával.
Meg is ölte volna tán mind a kutyákat,
De hogy hánytak reá sürün rakétákat;…
Elszaladt, rávonták a vasas táblákat.
Aztán jőve ki egy nagy izmos medve;
Vén volt ez, játszani nem is volt nagy kedve;…
Hecc-mester négy ebet reája bocsátott;
Egyet ezek közül pofon… vágott, …
Egyet megölvén, büdöst abba rázott.
Más két szelindekek füleit ragadták,
Szegény fáradt medvét a földre levonyták;
De a hecc-legények megszabadították, …
Bocsátottak osztán egy nagy szilaj bikát;
Négy közzül hol egyet, hol másik kutyát
Ugy felhajigált, mint felhányják labdát;
Ujra friss két kutyát reá eresztettek;
Ezek füleire hogy rá csemezkedtek,
Megtarták; mind bika, mind kutyák reszkettek,
És azért is vele már nem veszekedtek.
Vizet az ebeknek öntöttek fejére,
Szalada mindegyik a maga helyére,
Így lett a bika ment, de foly füle vére;
A három páholysorral rendelkező heccszínházba mintegy 2000 látogató fért be, de sokszor kevés volt a hely. Persze, a tömegben akadtak olyanok is, akik nem a porondot, hanem a nézőket szemlélgették. Keresztesi József, az érmellékiek királyi követe, naplójába 1790. június 6-án többek között ezt jegyezte be:
„Elmentünk a heczbe, vagy a vadállatok veszekedésének szemlélésére, [és]… az összetódult sokaság között [némelyek] hozzám közel furván magokat, egy azok közül a zsebemben lévő szép és drága órámat… a lánczán függő arany jegygyürümmel együtt… álnokul ellopta a nagy tolongásban.”
A közönség tehát rendkívül vegyes lehetett. Legalábbis így tájékoztat minket a hazánkon átutazó német Lebprecht is az 1790-ben megjelent útinaplójában:
„Nem hízelgő a pesti és budai lakosokra az, amit mondok, de ez az igazság: ezt a kegyetlen és szívet durvító színjátékot szorgalmasan látogatják. Vasárnapokon véget nem ér… a kocsik, lovasok áradata… Mindenki arra-felé igyekszik, minden rendű és rangú ember; gyenge nőszemélyek, akik elájulnak ölebük egyetlen vakkantásától, rosszul lesznek egy nyomorék koldus láttára: …hidegvérrel nézik végig, hogyan tépik szét vérszomjas ebek szegény bikának és ökörnek a fülét, hogyan marcangolja szét a medve… a védetlen, gyönge bárányt, és tapsolnak, sőt hahotáznak a szerencsétlen, elgyötört állatok fájdalomkiváltotta üvöltésén.”
De nem kellett külföldinek lenni ahhoz, hogy valaki e mulatság „szívet durvító” hatását felismerje, észrevették ezt a honfiak is. Vályi-Nagy Ferenc 1792-ben „A heccbeli vadak siralma” címmel „A kegyetlenségnek eltávoztatására” verset írt. Idézzük néhány sorát:
Vér-piaczon álló, szomoru viadalra kiszálló
Régi szabad seregek társai sírnak: Egek
Nézzenek irgalmas szemetek, mi, felette-siralmas
Állapotunkra!…
Vér foly alá rólunk, melegen kipatakzik alólunk;
Rév tetemink gyötrik, csontjait ütve törik.
Nézni sokan gyűlnek, veszedelmes ügyünknek örülnek;
Hogyha vagyunk nehezen, tapsokat ütnek ezen.
Sőt, valamíg látják bajainkat, azokra kitátják
Szájokat, így nevetik, pénzeket érte vetik.
De nemcsak az állat, az ember is veszedelemben forgott. A „Hadi és más nevezetes Történetek” című lapunk írta 1791 őszén:
„Öt esztendőktől fogva harmadik áldozatja leve itten… annak a botránkoztató és szív rontó Játéknak, menyet Hettznek neveznek. Történt u. i. hogy minekutánna darab ideig ló háton ingerlett volna a Hettz-mester eggy vad ökröt; le szállott annakutánna lováról, s gyalog akart remeket adni az ökörnek agyonszúrásában. [Az ökör azonban] előbb kétszer fel-vetette, … s midőn ismét fel-tápászkodott, … az ökör néki szaladt, s olly öklelést tett rajta, hogy mintegy 24 óra múlva nagy kínok között ki szaladt a Lélek belőle.”
A szerkesztő azonban rövidesen helyesbítette a hírét: a heccmester nem halt meg, csak súlyosan beteg, és hozzátette: „Ezen eset alkalmatosságot szolgáltathat… az Ország-Gyűlésnek, … hogy a Hetzet örökre el töröllye. Mert ha… ember-halált nem okozna is ez a durva játék; elég az, hogy a szívet érzékteleníti, keményíti és vadítja. A ki érzéktelen az oktalan állatok eránt, nem igen fogja… érdekelni a maga tulajdon nemének sorsa is.”
A heccet azonban nem tiltották be. Sőt, egyre látogatottabb lett. Mert a kíváncsiság is nagy úr, megtekintette az is, aki elítélte ezt a mulatságot. Úgy vélekedtek, ahogyan a szász természettudós, gróf Hofmannsegg 1793. évi útinaplójában jegyezte fel:
„Oly barbárnak tetszett nekem mindig ez a szórakozás és mégis elhatároztam, hogy életemben legalább egyszer megnézem.”
A tapasztaltakról részletesen be is számolt. Medvék, farkasok, vaddisznók verekedtek kutyákkal, szerepelt idomított leopárd is. A „közvárakozás tárgya” azonban a pesti bikaviadal volt:
„Végre fellépett… a hecc-mester, ki trikóban volt, bőrnadrág rajta, kerek kalapja zöld tollakkal volt díszítve, s angol csizma a lábán. Először egy bottal ingerelte a [bikát], majd kavicsot és homokot szórt a szeme közé. A bika… sokáig nem akart támadni, de… később mégis rárohant… A hecc-mester ahelyett, hogy elkerülné, … midőn a bika éppen döfni akar, megkapja bal kezével a bal szarvát, s fölveti magát a bika bal oldalára, s jobb kezével mindjárt megragadja a jobb szarvát, s így hurcoltatja magát egy ideig… [Aztán] jobb kezével a csizmaszárba nyúl a kés után, kihúzza s a bika szügyibe mártja, mire az abban a pillanatban összeesik.”
Abban az évben látogatta meg a pesti heccet Robert Towson angol utazó is. Egy „vadbika és egy magyar ökör,” aztán két medve viadalát láthatta. Majd így folytatta útinaplójában:
„A fehér jegesmedve sokkal mulatságosabb volt. A küzdőtér közepén lévő kicsi tócsában kácsa úszkált. Mihelyt a medve a tócsa széléhez közeledett, a ruca a víz fölszínén mozdulatlan megállapodott. A medve erre utána ugrott, a ruca azonban a víz alá bukott, s a medve is a víz alá merült. Mind az által a ruca megmenekült, mert jobban értett a bukdácsoláshoz.”
Lehetséges, hogy egyes embereknek mulatságosnak tűnt, de az állatkínzás iskolapéldája az is, amiről a „Magyar Hírmondó” 1796-os évfolyama tudósít:
„Róka vagy néha más állat is a mint futni akarna egy nagy ponyván által, mellyet egy néhány emberek fognak és rángatnak két felől, magassan fel-vetődik a levegőbe, s ismét visszaesik a ponyvára, megént fel vetődik és ismét visszaesik, mig nem meg-szédül s gyakran el is vész.”
S hogy a heccnek ne legyen vége, egyes szenvedélyes állatviadal-kedvelők maguk is tartottak „hecc-kutyákat”. Néha be is mutattatták tudományukat a heccszínházban, s ebből az alkalomból nagy fogadások voltak.
Békésebb és kulturáltabb szórakozást csak végnapjaiban nyújtott a hecc. Egzotikus vadállatokat sétáltattak meg a porondján, bemutatták őket. Ilyen vonatkozásban a hecc némileg az állatkert őse. Másrészt „anglius lovaglókat bámulással lehet szemlélni” – amint az „Ofner Zeitung” írta. A hecc tehát a cirkusznak is őse, mely a XVIII. század második felében külföldön éppen a műlovar-társulatok mutatványaiból alakult ki.
Az átváltásra nálunk a századfordulón került sor. A bécsi Hetztheater 1796-ban leégett, és ez jó alkalom volt a megszüntetésére. A jó példát követte – vagy szintén a jó alkalmat ragadta meg – Pest város tanácsa, és szintén megszüntette a pesti heccszínházat. – Jókai ugyan még „egy tudós úr krónikája nyomán” bemutatja az „És mégis mozog a föld” című regényében, de a hecc bizony a század elején végleg megszűnt.
Utódának, a cirkusznak nálunk egyik előőrse az állatsereglet-bemutató volt, a másik pedig a már a XVIII. századi piacokon is tevékenykedő vándorkomédiás, közülük is a kötéltáncos. Gaál György „A Tudós Palócz avagy Furkáts Tamásnak Mónosbélbe lakó Sógor-Urához írt Levelei” című, 1824-ben megjelent művében így írt róla:
„A minap Budán egy Kaukler produkálta magát a volt Barátok Temploma mellett. De azt látta volna Sógor Uram! Úgy járt a kötélen, mint Matska a gerendán. De nem is bolondozott ingyen; mert a díszes nemzet megkente a talpát, hogy le nem tsuszhatott a kötélrül. Két magas szál fát vert a földbe; azokon felül egy kötelet nyújtott, a melyen végig tánczolt. De amúgy se eshetett volna le róla, mert egy rúddal a levegő égben támasztotta magát.”
A XIX. század elejére aztán külföldön már kialakult a mai cirkusztársulat: az állatidomító, az akrobata, egyéb artista és a bohóc együttese, amelyben ez utóbbinak csak annyi a szerepe, hogy a többiek mutatványa közötti szüneteket bolondozásával kitöltse.
A reformkorban nálunk is megjelenik egy-egy ilyen társulat, így pl. a tiroli Schmidt a Városligetben ütve sátrat, vagy később a híres párizsi Lejars a mai Vörösmarty téren táborozva. De ezek – és sok kisebb társuk – még csak vándorcirkuszosok voltak.
Letelepedésükre később került sor, és természetesen Pesten. Ilyen volt az Országúton álló Kis Paprika Jancsi helyét 1857-ben elfoglaló Renz-cirkusz. 1876-ban létesítette cirkuszát a Városligetben az olasz Barokaldi, akit a pesti nyelv Garobaldinak nevezett – a legidősebb nemzedék még emlékezhet rá. Mint ahogyan a Beketov-cirkuszra is, mely 1900-ban létesült az 1896-ban alapított Wulf-féle cirkuszból. Utóduk az 1938-ban létesített Fényes-cirkusz lett. Napjainkban pedig az Országos Cirkusz Vállalat egységei, illetve a Fővárosi Nagycirkusz és a Magyar Cirkusz és Varieté szórakoztatja a nagyérdemű közönséget.
S műsoruk bizony alaposan különbözik a régi hecctől. Mégis van valami hasonlóság a mai nézők, akik az artisták, a légtornászok vagy az oroszlánszelídítő mutatványát figyelik, és a XVIII. századi közönség között, akik a heccet nézték szívdobogva. Közös az az érzés, amely a római amfiteátrum közönségét is megfogta: az az érzés, amelyet Arany verselt meg az 1850-ben írott „Hec, hec!” című, allegorikus versében:
Útcahosszat bőg a szegény marha,
Nincsen kedve menni vágópadra,
Kínosan küzd öt-hat szelindekkel:
Életéért még öklelni is mer!
Gyepü mögül vicsori szomszédok
Gyönyörködve nézik a játékot…
A mészáros ebeit kapatja,
Ráadásul magát is mulatja.
* * *
Guba Zoltán
Gólesős virágvasárnap
Már távolról, a parkolótól halljuk, hogy közelednek. – Ki a jobb? – kérdezgetik, s hogy ne maradjon költői a kérdés, maradék kétséget oszlatva kiáltják: – Római! Bátran, hangosan kurjantják ezt világgá, megcifrázzák némi „héjahéjahó”-val. Tegnap a csapat edzőjének a születésnapját ünnepelték. Lelkesen persze, magukat nem kímélve.
http://www.vasarnapihirek.hu/sport/labdarugas_foci_kispalya
+
Erdélyi Gyermekfoci-kupa
Csíkszentdomokoson – VIDEÓ
A legendás Magyar Aranycsapat tagja, Buzánszky Jenő veze- tésével 10. alkalommal szerveztek Erdélyi Gyermekfoci-kupát Csíkszentdomokoson. 10 évvel ezelőtt azért indították el a Focikupát, mert azt tapasztalták, hogy egyre kevesebb gyermek rúgja a labdát a pályákon.
http://erdely.ma/sport.php?id=118095
* * *
Erdélyi János:
Magyar közmondások könyve
6900.
A mi szabad, redves; a mi tiltott, kedves. KV.
6901.
Nem mind illik, a mi szabad; minden szabad, a mi illik.
6902.
Ne mind cselekedd, a mi szabad. KV.
6903.
Mi szabad törvénynek, nem szabad szégyennek. KV.
6904.
Szabadság jobb gazdagságnál. KV.
Német: Freiheit ist über allen Reichthum.
6905.
Szabadság aranynál is drágább.
6906.
Legdrágább kincs a szabadság.
6907.
Nem pennához illik a szablya. KV.
6908.
Mesterét a szablya olykor agyon vágja. (5113.)
6909.
Én tudom azt, meg Szabó Mihály. (7032.)
6910.
Nem szabja ki magát a szabó.
6911.
Szent a szabó neve, kinél folt nem marad.
6912.
Szaga után borra mint jó vizsla nyulra.
6913.
Ha nem látja magát, de érzi a szagát.
6914.
Szagával jó a káposzta.
6915.
Fonj szajha, inged lesz.
6916.
Tarka barka ruha illik a szajha farára.
6917.
Csacsog/Elmondja mint a szajkó.
6918.
Sok szakács, elsózza az ételt. (589.)
Német: Viele Köche verderben den Brey.
6919.
Sok szakács közt sótlan marad az étel. KV.
6920.
Jó szakács ritkán hal meg éhhel. K.
6921.
A szakács is király maga konyhájában. (445.)
6922.
Ha szakács vagy, kanalat fogj; ne nyulj az oltárhoz.
6923.
Nem mind szakács, a ki nagy kést hordoz. KV.
Német: Es sind nicht alle Köche, die lange Messer tragen.
6924.
Télben két szakács, egy kulcsár, nyárban két kulcsár, egy szakács.
6925.
Nincs oly szakács, ki mindennek szája izént főzzön. Sz.
6926.
Legjobb szakács az éhség.
6927.
Szerelmes a szakácsné.
Akkor mondják, ha igen sós az étel.
6928.
Van szakál.
Szokásban volt a régieknél a szakálból kihuzni egy szálat és zálogul adni; honnan a szakál jelképe a biztosításnak.
6929.
Adnak szakálamra.
6930.
Szabad szakálára hagyni. KV.
6931.
Csak szakálára nézve tisztelendő. KV.
Latin: Barba tenus sapientes.
6932.
Szakálamba kapott.
Latin: Barbam vellere.
6933.
Megbecsülte szakálát.
Vagyis: tekintett a maga becsületére.
6934.
Becsüld meg az ősz szakált.
6935.
Szakálamra veszem.
Jót állok, kezeskedem, biztosítom.
6936.
Szaladj vármegyébe való. (2890.)
6937.
A mint szaladsz, ugy haladsz.
6938.
Ha ily drága a szalma, hogy leszen a széna.
6939.
Rosz a szalmája.
6940.
Szalmát/Üres szalmát csépel.
Német: Leeres Stroh dreschen.
6941.
Rosz szalmán alszik. (5922.)
6942.
Nem szalmaszál hogy elhányd.
6943.
Szalmaszállal se álmodtam hogy megakadna benne.
Szalmaszálat sem tettem keresztül utjában.
6944.
Szalmakopja. P.
Gyönge okoskodás. „Ezek csak szalmakopják” Pázmán.
6945.
Szalmatüznek szene is hitvány
* * *
Széki
előadó
Fonó zenekar, Szentkereszty Judit, Navratil Andrea, Vándor Vokál, Berecz András, Papp László
Szennyes ingem, szennyes gatyám,
Mezőségen lakik anyám.
Nincsen fája, sem hamuja,
Hogy az ingem megszapulja.
Ne nézd, hogy én szennyes vagyok,
Mert szívemben nincsen mocsok.
Az az egy pecsét benne van,
Szeretlek én rózsám, nagyon.
Itt is terem sok szép virág,
Madár dalol, szép a világ.
De az mind semmit ér nekem,
Ha a babám nem ölelem.
Ess az eső szép csendesen,
Ne sírj rózsám keservesen!
Ne sírj rózsám keservesen,
Majd megsegít a Jóisten.
***
Hajtsd ki rózsám az ökreket,
Legeltesd meg szegényeket!
Szénafűre ne hajtsd őket,
Mer’ elveszik a szűredet!
Ha elveszik a szűredet,
Mivel takarsz be engemet?
Van nekem egy cifra subám,
Avval takarlak bé rózsám.
Szerettelek sok ideig,
Szeredától csütörtökig.
Szeretett a fene soha,
Csak megvoltam veled szokva.
Úgy megvoltam veled szokva,
El se felejtelek soha.
***
Erdő, erdő, kerek erdő,
De szép madár lakja kettő,
Kék a lába, zöld a szárnya,
Piros a rózsám orcája.
Olyan piros, mint a vér,
Tőlem gyakran csókot kér,
De én bizony nem adok,
Inkább jól megátkozom.
Kilenc fia néma legyen,
A tizedik leány legyen,
Az is olyan csalfa legyen,
Ország-világ híre legyen.
***
Sohase vétettem Szeben városának,
Mégis besoroztak engem katonának.
Verje meg az Isten Szeben mészárosát,
Hogy mér vágta le a kicsi bornyú lábát.
Szegény kicsi bornyú, nem tud lábán járni,
Gyalog katonának a hátán kell hordozni.
Ha meguntad jó galambom velem életedet,
Csináltass koporsót, temess el engemet!
Írd fel a fejfámra, hogy itt nyugszik egy árva,
Kinek szerelemből történt a halála.
Szerelem, szerelem, átkozott szerelem,
Mér nem termettél meg minden falevelen?
***
Le is szállnak fel is szállnak a fecskék,
Jaj de búsan telnek tőled az esték.
Látod, babám, eljöhetnél egy este,
Meglátnád a bús szívemet lefestve.
El is mennék én hozzátok egy este,
Ha az anyád a kapuba nem lesne.
De az anyád olyan huncut menyecske,
Meghallgatta mit beszéltünk az este.
***
Erdő, erdő, erdő, de szép kerek erdő,
Sárgarigó madár benne a kerülő.
Én is voltam a sűrű erdő kerülője,
Egy szép barna lánynak igaz szívű szeretője.
Várni, várni babám, de sokat kell várni,
Egy szép barna lányért három évet kell szolgálni.
Összegyűjtöm a sűrű könnyeim tentának,
Rózsás leveleket írok haza a babámnak.
***
Nem loptam én életembe’,
Csak hat ökröt Debrecenbe’,
Mégis rám verték a vasat,
Babám szíve majd meghasad.
Elhajtottam a vásárba,
Kettőt adtam áldomásba,
Kettőt adtam a bírónak,
Kettőt a szabadítómnak.
Nem loptam én életembe,
Csak egy lovat Debrecenbe,
Mégis rám verték a vasat,
Babám szíve majd meghasad.
***
A kapuba a szekér,
Itt a legény, leányt kér,
De a leány azt mondja,
Nem megyek férjhez soha.
Örömanya jöjjön ki,
Hogy az ajtót nyissa ki,
Eressze be a vejét,
A lánya szeretőjét.
***
Kimentem én az erdőbe, az erdőbe,
Ráléptem egy venyigére, venyigére,
Venyigéről, venyigére, venyigére,
Fáj a szívem a szőkére, a szőkére.
Kimentem én a piacra, a piacra,
Ráléptem egy papirosra, papirosra,
Papirosról, papirosra, papirosra,
Fáj a szívem a pirosra, a pirosra.
***
Aj Istenem adj egyet,
Soha nem kérek többet.
Aj Istenem adj egy jót,
Adj egy kedvemre valót.
Aj Istenem adj egy krajcárt,
Hadd vegyek egy kis pálinkát.
Aj Istenem adjál kettőt,
Hadd vegyek egy szép szeretőt.
Azt halottam én a héten,
Leányvásár lesz a réten,
Én is oda fogok menni,
Szőkét, barnát választani.
Szőkét ne végy, mert beteges,
Pirosat se, mert részeges,
Barnát vegyél az lesz a jó,
Az lesz az ölelni való.
***
Bonchidai menyecskék
Ugrálnak, mint a kecskék,
Szeretőjük mindig más,
Az uruk csak ráadás.
Áj na na na…
Bonchidai híd alatt
Lányok sütik a halat,
Papirosba csavarják,
A legénynek úgy adják.
Áj na na na…
***
Tele van a temető árka vízzel,
Tele van a szívem keserűséggel.
Jó az Isten, elapassza a vizet,
Sej, visszahozza a régi szeretőmet.
Hideg sincsen, mégis befagyott a tó.
Ihatnék az én szép lovam, a fakó.
Gyertek lányok, törjétek be a jeget,
Sej, hagy igyon a fakó lovam eleget.
album:
Hateha! Táncházi slágerek