kb. 18 perc olvasás
BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE
ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA
SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK
Ábrányi Emil
Él a magyar
Fessétek bár sötétre a jövőt,
Mondjátok, hogy már torkunkon a kés,
Beszéljetek közelgő, hosszú gyászról,
Mély sűlyedésről, biztos pusztulásról:
Engem nem ejt meg gyáva csüggedés!
Szentűl hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
Többet ki küzdött és ki szenvedett?
Hiszen vértenger, temető a mult!
Vetettek rá halálos szolgaságot,
Irtották szörnyen… ámde a levágott
Törzsek helyén még szebb erdő virult.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
Ki a saját pártos dühét kiállta,
Annak nem árthat többé idegen!
Hányszor harsogták kárörömmel: Vége!
S csak arra szolgált m inden veresége,
Hogy még kitartóbb, még nagyobb legyen.
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
Szükség van arra nemzetem, hogy élj!
Mert bár hibád sok s bűnöd sorja nagy,
Van egy erényed, mely fényt vet te rád,
S melyért az Isten mindent megbocsát –
Hogy a szabadság leghűbb véde vagy!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar nem vész el s élni fog!
Ha minden nemzet fásultan lemond,
S a szent rajongás mindenütt kiég,
S a büszke jognak minden vára megdől:
A te szabads ág-szerető szivedtől
Új lángra gyúlad Európa még!
Ezért hiszem, akármit mondjatok,
Hogy a magyar örökre élni fog!
Bízom s hiszek, míg Isten lesz fölöttünk,
Ki trónusán bírói széket űl!
És hogyha minden búra, bajra válik,
Romok között is hirdetem halálig,
Erős, nagy hittel, rendületlenűl:
Legyen bár sorsunk még oly mostoha,
Él a magyar s nem veszhet el soha!
*
Ornella Semino tanulmánya –
Őshonosak-e a magyarok a Kárpát-medencében?
Az utóbbi években széles körben terjed (bizonyos szerve- zetek hatásos propagandájával) az a nézet, hogy a magya- rok őshonosak a Kárpát-medencében. Ornella Semino tanulmányt írt erről, de ezt a szakemberek (genetikusok, antropológusok) nem szokták említeni, legfeljebb olyan laikusok mint Darai Lajos (filozófus), vagy az amúgy is sok „mese elemet” felvonultató Friedrich Klára – Szakács Gábor piramiskutató páros.
(…)
Konklúzió
Érthetetlen okból (illetve a magyarság identitását kikezdő és mindig összezavarni akaró erők logikája szerint-nagyon is érthető okból) a Honfoglalás, és azon belül a honfoglalást lezáró pozsonyi csata nem került az őt megillető helyre a magyar közgondolkodásban. Két tény is pontosan érzékelteti ezt az ellentmondásos helyzetet. Egyrészt a Honfoglalás, vagy a honfoglalást szimbolizáló pozsonyi csata nem állami ünnep. Holott nem ünnepelhetnénk még az államalapítást sem, ha a pozsonyi csatában nem véglegesítettük volna a helyünket Európában, a magyarok kiirtására érkező nyugati hadak ellenében. Másrészt a hét gyászmagyar, az augsburgi vereség híre messze elhomályosítja a pozsonyi csatáét. Pedig már Aventius, a középkori bajor krónikás is felismerte, hogy a pozsonyi csata jelentősége nem mérhető az augsburgiéhoz [6]. Az előbbi Közép-Európa sorsát évszázadokra eldöntő ütközet volt. Utóbbi egy kalandozó magyar seregrész veresége (a közel száz sikeres csata mellett).
Árpád művének a súlyát fémjelzi, hogy az első Árpád-házi király által alapított keresztény, magyar állam Közép-Európa vezetőhatalmává vált bő 500 évre, a mohácsi vereségig; és ezt a vezető szerepét a mongol támadás kivételével semmilyen katonai támadás nem tudta megingatni. Sőt, ma már a kínai és perzsa forrásokra támaszkodó legújabb kutatások alapján árnyaltabban fogalmaznak a történészek a muhi csatával és a tatárjárással elszenvedett vérveszteség kapcsán is [7].
A mamutvadász magyarokról és Kárpát-medencei őshonosságunkról szóló áltudományos tanok valójában a magyar államiság alapjait, és a magyar nemzet egyedi vonásait, történelmét és ősi legendáit kérdőjelezik meg. Megpróbálva elhomályosítani történelmünk legnagyobb valós alakjait és az ő tetteiket. Helyette homályos nevesincs „ősnépek”-ről sző meséket, fantazmákat és egy mindenki boldog, kis közép Európájáról benne a kárpát medencei (titokban mindig itt tengődő) őslakóiról vizionál.
Elég csak egy pillantást vetünk a környező országokban, vagy a távoli brit szigeteken zajló és lezajlott asszimilációs folyamatokra, hogy lássuk minden nép kulturális öröksége milyen törékeny. Azok a nemzetek, amelyek elfordulnak hagyományaiktól, és nem hallgatnak a józan ész szavára, könnyen felmorzsolódnak az évszázados küzdelmekben és még könnyebben a modern kor minden nemzeti karaktert egybemosó globalizmusában. A megmaradásunk egyik alapköve: Merjünk Magyarnak lenni!
Németh Endre
kulturtaj.hu
*
Anyák napját
a legtöbb országban májusban tartják,
nálunk május első vasárnapján ünnepeljük.
Anyák napja eredete
Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. A történelem során később is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat is megköszöntötték.
Angliában az 1600-as években, a kereszténység elterjedésével, az ünnep vallási színezetet is kapott. Akkoriban a húsvétot követő negyedik vasárnapon, az anyák vasárnapján tartották az édesanyák ünnepét. A családjuktól messze dolgozó szolgálók szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek, és a napot édesanyjukkal tölthessék. A látogatás előtt külön erre a napra elkészítették az anyák sütijét, az édesanyák számára.
Az Egyesült Államokban először 1872-ben ünnepelték meg Bostonban az anyák napját, Julia Ward Howe segítségével.
1907-ben a philadelphiai Anna M. Jarvis próbálta az anyák napját nemzeti ünneppé nyilváníttatni. Az ünnepet május második vasárnapjára tűzte ki, elhunyt édesanyja emlékére. Rengeteg időt és energiát szánt arra, hogy az ünnepet előbb állami, majd nemzetközi ismertségűvé tegye. Jarvis a célját 1914-ben érte el, amikor Woodrow Wilson amerikai elnök a napot hivatalos ünneppé nyilvánította.
Sajnos azonban Anna Jarvis a népszerűsítésre fordított ideje miatt nem vette észre, hogy hamarosan az ünnepet „felkarolták” a virágkereskedők, üdvözlőlap-gyártók, cukorka- és ajándék-kereskedők, akik Európában is propagálni kezdték az Amerikában elterjedt ünnepet, amelynek hatására az gyorsan népszerűvé vált kontinensünkön is. Az eredeti elképzeléshez képest – az élő és elhunyt anyák tisztelete – az ünnep eltolódott az ajándékozás, Jarvis véleménye szerint pedig főképp a virágkereskedők hasznának növelése irányába. További élete során oly hevesen tiltakozott az ünnep üzletiesedése ellen, hogy még a törvénnyel is szembekerült egy vehemens tüntetése során. Élete végére megbánta tettét és nem akarta nevét Anyák Napjával kapcsolatba hozni.
Anyák napja a különböző kultúrájú országokban más-más dátumokra esik, természetesen a legtöbb májusban, azon belüli is május második hetében, mint például az Egyesült Államokban, Ausztriában, Olaszországban, Németországban. Ezen felül még május első vasárnapján, május 10-én, illetve 26-án, főként Európában, illetve Dél-Amerikában, valamint Angliában (Mother’s Day) a nagyböjt negyedik vasárnapján.
tutilapok.hu
*
Mécs László: A királyfi három bánata
Amikor születtem nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer a földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín mosolygást derített.
Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előre követnek.
Amíg ő van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni.
A másik bánatom: hogyha ő majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki sem tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.
*
Abortusz:
a magyar alkotmánnyal példálózik videójában az amerikai megmondóember
*
Ünnepi döbbenet – A születés hetén
Az ötlet remek, az időzítés kiváló. Évek óta május első hete a születésé. Mindenki érintett.
http://weborvos.hu/hirek/unnepi_dobbenet_szuletes_heten/191392/
*
Tova menyen három árva…
magyar népdal
Tova menyen három árva,
Kérdi tőlük a Szűz Mária:
Hova mentek három árva?
Hova mentek három árva?
Álljatok meg három árva,
Adok néktek arany vesszőt.
Csapjátok meg a temetőt!
Csapjátok meg a temetőt!
Kelj föl, kelj föl édes anyánk.
Mer’ elszakadt a gyászgúnyánk.
Nem kelhetek édes fiam,
Elrothadtak az inaim.
Elrothadtak az inaim.
Két karjaim, s két lábaim.
A vérem is elároklott,
S a lelkem is elbúcsúzott.
Adja ide édesanyám,
A koporsójának kócsát,
Had’ zárjam ki koporsóját,
Csókoljam meg kezét, lábát.
Tova menyen egy menyecske,
Két orcája ki van festve.
A’llesz néktek mostohátok,
Aki fejért ad reátok.
Mikor fejért ad reátok,
Vérrel virágzik hátatok.
Mikor kenyért ad kezedbe,
Hull a könyved kebeledbe.
Tekerőpatak (Csík vármegye)
1907. Bartók Béla gyűjtése
*
A magyarság fogyásának okait ismertették Kolozsváron
A természetes fogyás, a vegyes házasságok, a nemzetiségváltás és a kitelepedés befolyásolja az erdélyi magyarság számának csökkenését – derül ki egy kiadványból, amelyet csütörtökön ismertettek Kolozsváron.
A teljes írás itt olvasható: http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=63120
*
Volt szeretőm
Volt szeretőm, tizenhárom,
tíz elhagyott, maradt három,
abból is elhagyott pár,
csak egyre maradtam már.
Ne nézz reám, ne nevess,
mert megtudják, hogy szeretsz!
Reám néztél, nevettél,
megtudták, hogy szerettél.
Ha én eztet tudtam volna,
hogy tavasszal nyílik rózsa,
nem volnék a senki rabja,
csak az én rózsám galambja.
ÖRDÖNGÖSFÜZES – Bercz András
*
Mintha évente egy kisváros eltűnne
A harmincéves nők közel fele, a harmincöt évesek közel negyede gyermektelen – a demográfusok nem kecsegtetnek minket túl sok jóval. Pongrácz Tiborné, a Népességtudományi Kutató Intézet igazgatóhelyettese szerint annak dacára, hogy az ENSZ optimistább képet jelez előre, 2050-re már csak nyolc-kilencmillióan leszünk.
A teljes írás itt olvasható: http://www.metropol.hu/itthon/cikk/881648
*
Egy csupornyi levessel –
Az éhség megjelenési formái Romániában
Az éhségnek szentelte legutóbbi mellékletét a Dilema Veche folyóirat. A megszólaltatott szerzők néhány meglepő oldaláról is bemutatják a jelenséget: azt, hogy miként használták politikai vagy büntetőeszközként az éheztetést, s azt is, hogy a Ceauşescu-rendszer gyakorlatilag a hiányos élelmiszerellátásnak is köszönhette a végét.
Bogdan Murgescu történészprofesszor szerint a régi agrár–demográfiai egyensúlyról az újra való áttérés Romániában alig a 20. században történt meg, de „régimódi” éhínség itt is akadt, legutóbb az 1946–47-es években, amikor a szárazság miatt a gabonatermelés 303 kilóra esett vissza lakosonként a korábbi 549 kilóról, amit az 1934–38-as évek átlagaként jegyeztek. Érdekes, hogy még a 300 kiló termés is elég lett volna a túléléshez, valamint vetőmag-tartaléknak, de az állatok számára takarmányként már nem, másrészt az éhínséget fokozta a társadalom szervezetlensége, az infláció erőssége és a szovjetek elkobzásai, ami oda vezetett, hogy nagy tömegek éheztek. Utóbb jelentősen megnőtt a mezőgazdasági termelés a kommunista Romániában, és a börtönöket meg a munkatáborokat kivéve az éhínség megszűnt.
És jött a diktatúra
A román társadalom végigjárta azt az utat, amelyet a Nyugat már egy évszázaddal azelőtt megtett, elegendő élelmet termelt, és az élelem már változatosságot is mutatott, vagyis a gabonafélék mellett megjelent az étrendben a hús, a zöldség, a gyümölcs. Az emberek előbb a korábban megszokott ételekből fogyasztottak többet, majd fokozatosan változatosabb lett az étrend és néha drágább.
Ezt a folyamatot törte meg Ceauşescu, aki mániákusan ragaszkodott a külföldi adósságok visszafizetéséhez, és oda jutottunk, hogy Románia az utolsó helyre került Európában a hús-, tejtermék- és cukorfogyasztásban, míg harmadik helyen álltunk a gabonafélék fogyasztásában, Albánia és Jugoszlávia mögött, vagyis százéves étkezési modellhez voltunk visszatérőben, amikor a rendszer megbukott.
Az éheztetés módszerei
A lap meginterjúvolta a 88 éves Nicolae Purcăreát, aki 1942 és 1964 között sínylődött politikai fogolyként Jilaván, Piteşti-en, Văcăreşti-en, a csatornánál, Peripraván, Nagyenyeden. Elmondása szerint az éhezés már nem fizikai, hanem pszichikai szinten történt. Bármennyire is tudtak uralkodni magukon nappal, éjszaka piláfhegyekről és gőzölgő csirkecombokról álmodtak. Erkölcsileg is züllesztette őket az éhezés, mondja, oda jutottak, hogy számolták, hány babszemmel többet kapott a társuk, véletlenül, a levesében. Húsz évet úgy élt le, hogy délben kapott egy csajka levest, ami egy ízetlen kotyvalék volt. Megerősítette, hogy Nagyenyeden az ’50-es években annyira kemény volt a politikaiak sorsa, hogy százával haltak éhen. Elsősorban az ínyencek pusztultak el, azok, akik nem tudtak, csak az étkekre gondolni, emlékezik Purcărea. Az éhségük fokozódott, és egy idő után apátiába zuhantak, elhúzódtak egy sarokba, és kezdtek csuklani, ami után pár órára bekövetkezett a halál.
Willmann Walter
Székely Hírmondó
*
Budapesten a Vadhattyúk írónője, Jung Chang
A pénteken Budapesten megnyílt Hay Fesztivál egyik sztárvendége Jung Chang kínai–brit írónő, aki a magyarul is megjelent Vadhattyúk című bestsellerjével lett világszerte ismert. Az MTI-nek adott interjúban a 21 évvel ezelőtt született könyvéről is beszélt.
A Vadhattyúk megírásában nagy szerepe volt az író édesanyjának, aki a három generáción átívelő, női sorsokat megjelenítő történet főszereplője egyben.
„Nagyon jól emlékszem, hogyan született meg a Vadhattyúk. Tíz évvel azután, hogy 1978-ban, Mao halála és a kínai nyitás után Nagy-Britanniába mentem, meglátogatott az édesanyám. Hat hónapig volt velem és hatvan órányi beszélgetést rögzítettem vele. Az édesanyám arra vágyott, hogy megértsem őt” – idézte fel az idén 60 éves írónő az MTI-nek. Chang szerint egész családja örömmel fogadta a könyv megjelenését, és a testvérei úgy érezték, jobban megértették édesanyjukat, miután elolvasták a könyvet. „Mindannyian közelebb kerültünk egymáshoz. A diktatúrában a családok vagy összeomlanak, sokakkal ez történt, vagy közelebb kerülnek egymáshoz. Velünk az utóbbi esett meg. Mindenki támogatott és elmesélte a történetét” – mondta az író. A ma 81 éves édesanya maga is járt már Magyarországon, mint ahogy az írónőnek is ez a harmadik látogatása nálunk a rendszerváltás óta. A magyar közönség könnyen azonosulhatott a Vadhattyúk történetével, amelyben az 1956-os magyar forradalom is említésre kerül. Chang ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a magyar szabadságharc erős visszhangot keltett akkor Kínában. „Nagyon nagy dolog volt. Mao nagyon félt, hogy Kínában egy a magyarokéhoz hasonló forradalom törhet ki. Akkor kezdte az embereket arra kényszeríteni, hogy önkritikát gyakoroljanak” – hangsúlyozta.
Jung Chang arról is beszélt, hogy nem okozott gondot számára a Vadhattyúk történetének megírása során együtt megjeleníteni a történelmet a személyes tartalommal. „A kommunizmus alatt a személyes mindig egyben politikai is. A politika átszőtte az életünket. Úgy gondoltam, leírom a személyes történetünket és a történelmi háttér majd természetesen adja magát. Persze azért törekedtem arra, hogy történelmileg is pontos legyek” – emlékezett vissza. Megjegyezte, hogy nem történelemleckét akart adni, egy személyes történetet mondott el. Hozzátette: nagyon örül, hogy a könyv, amely Kínában még mindig tiltólistán van, ennyire kiállta az idő próbáját, és világszerte jól fogadták. Chang szerint a Vadhattyúk egyben egy nőknek szóló könyv is, amelynek egyik nagy ereje, hogy személyesen is megszólítja az olvasót. „Az olvasók úgy érezhetik, hogy azonos szituációban ők is így éreztek, cselekedtek volna” – szögezte le.
A Vadhattyúk világsiker lett, 1992-ben Angliában elnyerte az NCR díjat, majd 1993-ban az Év Könyve díját, több mint 30 nyelvre fordították le és csaknem 12 millió példány kelt el belőle világszerte. Magyarul 1994-ben jelent meg először az Európa Kiadó gondozásában, és a második kiadást is megérte.
Chang 1952-ben született a Szecsuán tartománybeli Jibin városában. Tizennégy éves korában rövid ideig vörösgárdista volt, később parasztként, „mezítlábas doktorként”, öntőmunkásként és villanyszerelőként is dolgozott, mielőtt a Szecsuán Egyetem angol tanszékének tanársegédje lett. Innen jutott Nagy-Britanniába a Yorki Egyetem ösztöndíjasaként, ahol 1982-ben nyelvészetből kandidált, ezzel ő lett az első, aki a Kínai Népköztársaságból brit egyetemen doktorátust szerzett. Jelenleg is Londonban él férjével, Jon Halliday-jel, akivel együtt írta Mao Ce-tungról szóló életrajzi művét 2005-ben, mely szintén bestseller lett és magyar fordításban is megjelent. Jung Chang a budapesti Hay Fesztivál vendégeként péntek este részt vesz egy beszélgetésen John Kampfner brit újságíróval, ezen a világhírű regény megírása óta eltelt évtizedek alatt Kínában lezajlott változásokról esik szó. Az első budapesti Hay Fesztivál két napon át tart; az irodalmi és művészeti programsorozatnak több világhírű alkotó a vendége, köztük Bob Geldof ír rockzenész. A Hay Fesztivál Walesből indult 1988-ban és jelenleg a világ 15 nagyvárosában rendezik meg.
(MTI)
*
A Puzsér-faktor
Klebelsberg Karina jegyzete
Puzsér a Csillag születikben hétről hétre azokat a mondatokat fogalmazza meg, amelyek értékelő kritika híján a magyar ítészek puha tollaiból hiányoznak.
http://www.irodalmijelen.hu/node/13585
*
TÖBBGENERÁCIÓS MAGYAR ÖRÖKZÖLDEK
Retro 60-as évek
1:44:29
http://www.youtube.com/watch?v=ZfW0zJEuT1I&feature=related
+
Így sohasem vártam én
(Bencze Márta, 1966)
Így sohase’ vártam én,
Így nem szerettem még.
A fák várnak így a tél után,
Mikor új rügyet bont ezer ág.
S így vár a csend születő szavakat.
Az érzés csak szépül,
Viharrá erősül a vágy.
Hidd el, így sohase’ vártam én,
Így nem szerettem még.
A fák várnak így a tél után
Tavasz csókjára úgy, ahogy én.
Az érzés csak szépül,
Viharrá erősül a vágy.
Hidd el, így sohase’ vártam én,
Így nem szerettem még.
A fák várnak így a tél után
Tavasz csókjára úgy, ahogy én.
Az arcom ég, nem vártam még
Így mást, de szép!
http://www.youtube.com/watch?v=7F8cORx0JCc&feature=related
+
…népszerűsitendő az újságot,
1966. februárjában, slágerlistát kezdtek publikálni
az Ifjúsági Magazinban.
Az első listát a monori József Attila gimnázium
akkori diákjai szavazatai alapján állították össze.
A lista 4-ik helyén Németh József állt ezzel a dallal:
Nem kell nékem nagyhercegnő
Nem kell nékem nagyhercegnő,
Monacóba nem utazom.
Megtalálom én a párom
itt, Pesten is, a körúton.
Megtetszik, s akkor nálam
nyert ügye van,
hogyha csinos, lehet csintalan.
Jól feszüljön rajt a blúza,
a szoknya, jaj, bő ne legyen,
És a lábán neccharisnya
simuljon ám oly kecsesen!
Csíkos, vagy csíktalan,
mindegy nekem, csak a lába
karcsú, formás legyen!
Megtetszik, s akkor nálam…
…karcsú, formás legyen!
Csak a lába formás legyen!
http://www.youtube.com/watch?v=GzHNJLj1w8o&feature=related
+
Balatoni Loreley
Balatoni Loreley, szőke tünemény
Bámul a világ! Amerre lépsz, követlek én.
Balatoni Loreley, gyönyörű leány,
Tűz a nap reád, te mész tovább oly könnyedén.
Bár látod azt, hogy néznek rád:
Nem érdekel! Vagy úgy teszel?
Nem számít néked, bárki is vár!
Már mondanám,
Hogy nézz reám!
Szerelmesen
Vagy kedvesen…
Látom rajtad én, néked szólni is kár!
Gonosz vagy te énvelem, szőke tünemény!
Mégsem hagylak el, amerre jársz, követlek én!
Bár látod azt, hogy néznek rád:
Nem érdekel! Vagy úgy teszel?
Nem számít néked, bárki is vár!
Már mondanám,
Hogy nézz reám!
Szerelmesen
Vagy kedvesen…
Látom rajtad én, néked szólni is kár!
Gonosz vagy te énvelem, szőke tünemény!
Mégsem hagylak el, amerre jársz, követlek én!
Balatoni Loreley, Loreley!
http://www.youtube.com/watch?v=57UwbqAtcuw&feature=related
+
Hulló levelek
Arcába mondtam, hogy nem szeretem,
Lestem, hogy erre majd mit mond nekem.
Gyötörtem, kínoztam szüntelenül,
Féltékeny voltam oly kegyetlenül.
Hazudtam néki, hogy más férfi vár,
Ha estére randevúnk volt.
Szerettem volna, ha könnyet ejt már,
De ő csak kacagva fölém hajolt,
Azt mondta: „szeretsz te engem,
Szíved enyém, érzem én.”
S én ellöktem magamtól durván,
S ő döbbenten nézett reám.
A két szemét még most is látom,
Könny nélkül sírt, csak nézett vádlón.
Egy percig állt, sebzetten, bénán,
Nem szólt egy szót, csak elment némán.
Hervadt falevél hullt a fáról,
S elvitte őt az őszi szél,
Mégis minden este visszavárom,
Mert szívem csak őérte él.
Elmúlt a tavasz és elmúlt a nyár,
Szomorú szívem csak őreá vár.
Belátom, hibáztam! Megbántam én!
Él mégis bennem egy halvány remény,
Visszatér hozzám, ha eljön az ősz,
És rájön, hogy szeretem őt.
Szerelmünk emléke mindent legyőz,
S éppen úgy szeret majd, mint azelőtt.
Már érzem a csókját a számon
És látom a lágy mosolyát.
A vétkemet százszor is bánom,
És várom hívó szavát.
A két szemét még most is látom,…
…Mert szívem csak őérte él.
Lá-lá-lá-lá, m-m-m-m.
Mert az én szívem csak őérte él.
+
Csupa könny a szobám
Csupa könny a szobám, ha nem vagy nálam,
Csupa sóhaj a szám, mért nem vagy nálam?
Bár hallanám, hogy jönnek már az ismert léptek,
De csak jajgat a szél, s én árván félek.
Hűvösebb lett az éj, forróbb a vágyam,
Üt az óra, zenél az éjszakában.
Lenn az utcán villamos jár. És szürkén felszáll
Már a hajnali köd, s még nem vagy nálam. „
http://www.youtube.com/watch?v=GOc83mhAMXk&feature=relmfu
+
Fekete hajú kis gimnazista
Fekete hajú kis gimnazista voltál,
ott mentél át a házunk előtt az úton.
De sokszor néztelek, hallgattam léptedet,
amíg az első bálon én megismertelek.
Most mellettem ülsz sok év telt el azóta,
jöttél velem sok gondon és viharon át.
Hajadból néha már egy pár ezüst szál villan elő,
kell már egy kis pihenő ebéd után.
Drágám ne félj, ez nem jelent semmit szívem,
ameddig élsz, a régi kisdiák maradsz nekem.
Te megmutattad, hogy kell élni szépen ezt az életet,
A múló éveket vígan kacagtuk át,
Én úgy érzem, hogy nem csalódtál,
boldog voltál énvelem,
Tovább is így legyen
Kedves, öreg diák.
http://www.youtube.com/watch?v=RsJUQEMHQlc
+
Filmzenék
Bohóc dal
Az egyik ember gazdag, az övé minden kincs.
Van palotája, arany szobája, csak boldogsága nincs.
A másik ember boldog, az övé minden dal.
Vidám és lelkes, olyan szerelmes, és közben éhen hal.
Én nevetek ma mindenen, hiszen a könny nem érdekes.
Én nevetek, mert sírni már, tudom, régen nem érdemes.
Nem panaszkodom többé senkinek,
tán nincs is okom és mégis kinek.
Én nevetek, hisz úgysem értenéd a fájó szívemet.
http://www.youtube.com/ watch?v=gsRsRk3kkAg
+
http://www.youtube.com/watch?v=xg79iM0wXC8
+
Tanulj meg fiacskám komédiázni
Szegény, szegény
Apró legény
Ma este munkába állsz.
Mókázz, nevess,
Hogy pénzt keress!
Ha kell, a fejedre állsz!
Most még tiéd
Mező s a rét,
Most még van játékszered.
De este már
A munka vár,
Kezdődik az életed.
Ref.
Tanulj meg fiacskám komédiázni!
Tanulj meg kacagni, sírni, ha kell!
Tanulj a rosszhoz is jó képet vágni!
Magaddal törődj csak, más senkivel!
Ne higgy a barátnak, hű szeretőnek!
Ne higgy az eskünek! Ne higgy soha!
Tanulj meg fiacskám komédiázni,
Mert minden, minden csak komédia!
Nem voltam én
Mindig szegény,
Jó anyám gonddal nevelt.
Ágyam fölött
Ő őrködött
S altatódalt énekelt.
Múlt az idő
És jött a nő,
S én hittem neki bután.
Cirkuszban volt,
Ott lovagolt,
És én mentem a cirkusz után.
Ref.
Ő volt a fény
Éltem egén,
Miként egy oltári szent.
De jött egy más
Komédiás
S ő már a másikkal ment.
Jókedvű volt,
Rád nem gondolt.
Jó anyád cserben hagyott.
De jó apád
Vigyázz reád,
Ő lesz az őrangyalod.
Ref.
/span