Életlényeg ABC – I.

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Édenkert-aranykor – vaskori földi pokol

Isten édes gyermekei – állatorvosi lovak

Életminőség-vizsgálódás magyar nyelven

Eugéniusz: Életlényeg ABC – I.

Érzékenyítő, megértető, elképzeltető,

elgondolkodtató, megítéltető, sőt akár

tettre buzdító/elriasztó kulcsmondatok

El kéne indulni

El kéne indulni, 
Meg kén házasodni. 
De még az a kérdés, 
Hogy kit kéne elvenni? 
Ajjaj jaj, ajjaj jaj, 
Kit kéne elvenni? 

Ha kisasszonyt veszek, 
Nem tud szőni, fonni. 
Jaj de szégyen nékem 
Pénzért gatyát venni. 
Ajjaj jaj, ajjaj jaj, 
Pénzért gatyát venni. 

Ha öreget kérek, 
Az mindig szomorú. 
Annak minden szava 
Egy égi háború. 
Ajjaj jaj, ajjaj jaj, 
Egy égi háború. 

Ha gazdagot kérek, 
Mindig csak azt hányja, 
Az enyémből élsz te 
Ebadta hitványa! 
Ajjaj jaj, ajjaj jaj, 
Ebadta hitványa! 

Ha szegényt megkérek, 
Avval mit csináljak, 
Egy kódúsból kettőt 
Minek is csináljak? 
Ajjaj jaj, ajjaj jaj, 
Minek is csináljak? 

Istenem, Istenem, 
Ugyan mit csináljak? 
Legénykedjem-e még, 
Vagy megházasodjak? 
Ajjaj jaj, ajjaj jaj, 
Vagy megházasodjak? 

Az az egy reménység 
Táplál ezután is, 
Jó lesz a legénység 
Nekem ezután is. 
Ajjaj jaj, ajjaj jaj, 
Nekem ezután is.

*

A

„palotából”

választ asszonyt,

aki a kunyhójában

addig-addig fütyül,

míg ő halálba táncol…

*

Úgy

beszél

kedvesének

a saját hibáiról,

mint aki ócsárolja

az éppen kínált portékát…

*

A

táv-

ismerkedésben

más/idegen arcképet, foglalkozást,

életmódot és anyagi körülményeket

bemutatva egyre kerülöd a találkát…

(Kosztolányi Dezső: A csúf lány)

*

Azért

csúfollak ki

hangosan és kórusban,

ami neked is nagyon fáj:

a végleges vénlányságod miatt…

(no persze csak a te érdekedben,

hogy végre már szedd össze magad…!?)

*

Rinyál –

magát, testét

hányván-vetvén

kígyóztatván [hystericus –an] 

karjait-lábait földhöz is olykor csapdosván , 

sír, rí, nyavalyog, kunyerál, kérincsél, illetve

magáról dolgot elhárít, együttérzést keltene,

kisujjával szeme sarkába nyálat kenvén könyveket ígéz.

*

„Szerelmednek”

nem kis feltétele van:

fel kell adnom szent meggyőződésem,

és át kell térnem a te üdvözítő hitedre…

(te nem akarsz felemás igában élni…!?)

*

Olyan vagy

mint egy kakukkfióka,

aki betolakszik a fészekbe,

majd kilök(i) onnan (fiókáimat)…

(mint az új feleség/mostohaanya)

*

Ha

akár egyszer is

megbuktam a „vizsgádon”,

nem adsz új esélyt javításra…

(te amúgy naponta vizsgáztatsz,

mesterséges próbák elé állítasz)

*

Vagy

ok nélkül

durván végleg

eltaszítasz magadtól

vagy lelki függőségben,

szinte leláncolva tartasz!

*

Bármi

rosszat elhiszel,

amit rólam hallasz,

felülsz a rágalmazó szónak,

és ezek után már egyáltalán

nem is vagy kíváncsi énrám…

*

Éhes

gyermekeid

és b. nejed

szemrehányó

tekintete dacára

csakis a hobbidnak,

passziódnak, hóbortodnak élsz…

*

Amíg

pénzem, hírem

és befolyásom van vagy lehet,

addig a közelemben sündörög,

kikezd velem, velem kacérkodik,

majd úgy eltűnik, mintha

sose látott volna…

*

Mintha

atyám vagy

papom, istenem lennél:

te mindig jobban tudod,

hogy nekem épp mi a jó…

(paternalista kiskorúsító,

kiskorúságban tartó)

*

Freudi elszólás

Amikor az igazság

akaratod ellenére kibukik,

mert megbotlik a nyelved –

de persze nem véletlenül,

és nem is akárhogyan: elszólod magad,

pont a takargatott igazat vallod így be…

(pl. a heves szeretkezés „önkívületében”

titkos szeretőd nevét súgod nejed fülébe)

*

Össze nem illő

Lábujjhegyre állva

próbálsz ideig-óráig

a nem hozzád teremtett testi,

lelki-szellemi társadhoz felnőni,

vagy hozzá lehajolni, leguggolni,

de egy kis idő után óhatatlanul

lefáradsz, elzsibbadsz, kifulladsz…

*

Minden

lehető helyzetben

tüntetően érezteted velem,

hogy én „rangon aluli” hitves vagyok,

nem méltó a te társadalmi állásodhoz:

ez a házasság egy mésalliance…

*

Megszokni-megszökni

Mire összecsiszolódnátok

és megszoknátok egymást,

már meg is szöktök és

mással elölről, nulláról

újra és később megint

ismét újra kezditek,

mert nem változtok,

nem alkalmazkodtok…

*

Titokban

még esetleg

beszélsz vagy

találkozol még velem,

esetleg ágyastárs vagyok,

de mások előtt már régóta

szégyellsz velem együtt mutatkozni…

*

Az

ellened

elkövetett vétkem

tévesen értelmezett

női büszkeségedből

sosem bocsátod meg:

legyen így akkor inkább

mind a kettőnknek rossz?

*

In flagranti

Úgy érlek tetten,

a „dolog” hevében,

hogy viszem a gyereket is,

hadd lássa, mit művel az apja…

(így felégetem a hidat köztünk:

válás után a gyerek szenvedi meg) 

*

Ha

egy lány

nem lehet a tied,

akkor inkább megölöd,

hogy így másé se lehessen

(gyilkosságok szerelemféltésből…)

*

Mindketten

más-más ételeket szerettek,   

a külön konyha jó út a külön-alváshoz?   

Az egyikőtök például bigott vegetáriánus,   

a másikótok meg csak húst hússal enne…   

*

Fait accompli

Majd mindenről,

pláne fajsúlyos dolgokról

egyedül-kizárólag te döntesz

– hiszen te keresed a pénzt! -,   

kész tények elé állítod a másikat…   

*

Mindig

van dugipénzed –   

csak azt vallod be,

amit nem tagadhatsz le

(a titkolózások elszigetelnek,

és hazugságokba bonyolítanak)  

*

Ha

a legkisebb

zűr, ütközés van –   

elmenekülsz anyukádhoz,

aki – sajnos – tárt karokkal fogad,

ahelyett, hogy nyomban visszaküldene …   

*

Skalpvadász

A kishitűséged

állandó hódítással

próbálod kompenzálni:   

mindenkivel gyorsan lefeküdni –

mint aki száguldó autóból kinézve

ismerkedne meg a tájjal/emberekkel?        

*

Nem

hangoljátok össze

a hangszereiteket –

nincs köztetek összhang,

– hármas egység: harmónia -,

csak villa-kanál csörömpölés,

és repülő/zuhanó csészealjak…   

*

Extrapoláció

Elveszed a lányt,

pedig látod az anyját,   

milyen csúnya, kövér,

zsémbes, házsártos lett,

aki nem szeret sütni-főzni…   

*

Nem

vallod be

hűtlenséged,   

de előbb-utóbb úgyis kiderül,

így párod még többet is feltételez,

és érthető, ha nem nagyon hisz neked…   

*

Nincs

kedved hazamenni –  

még meg sem érkeztél,

és máris csak a panaszáradat dől rád,

vagy az egész nap otthon unatkozó nej

jobb/más híján mindent veled beszélne meg…  

*

Nem tudsz

tréfálkozva „beolvasni”   

csak a már megtelt bilit

a másikra hirtelen ráönteni,

amire jön a sár-szar dobálás:

kis igazatokkal mocskoljátok,

sőt (n)agyon veritek egymást… 

*

Sokáig tűrsz,

egy árva panaszszó

sem hagyja el ajakad,

sőt: mindenhez jó képet vágsz,   

majd egyszer csak kiborítod a bilit,

és dührohamban alaposan beolvasol…   

*

NTB

Vagy

sosem tudtál

a nemi betegségekről,   

vagy túl sokat is láttál,

és hiszel a fertőzéstanban,

és tartósan szex-fóbiás lettél…   

*

Akit

nem Isten

rendelt neked,

azt próbálod erőlködve,

babonás praktikákkal,

bűbájjal, zsarolással stb.

megszerezni és megtartani…

*

Az ismerkedés,

az udvarlás időszakában

még csúcsra járatod magad –

az egybekelésetek után viszont

már csak takaréklángon üzemelsz…

*

Túl

sokat

mutattál

először magadról,

olyat is, ami nem volt,   

a lábujjhegyedre álltál,

nem tudod ezt a szintet

folyamatosan fenntartani…   

*

Mindig

mindent

be kell dobni,

– maximálisan -,  

hogy ideig-óráig

megtarthasd a másikat –

meddig bírod e csúcsra-járatást…  

*

Egy

pillanatnyi

kihagyás és kész:   

elröppen az arany-

ketrecbe zárt madárkád –

mert nem őrizted hét lakattal…   

(kvázi háziőrizetben tartott nő,

és erényövvel garantált hűség…) 

*

Fittyet hánysz

a rossz előjelekre,

a baráti intelmekre:   

annál inkább belevágsz

a rossz ómenű házasságba

és hamarosan kitöröd a nyakad…   

*

Felkelti

a vágyad, libidód,

felajzza a potenciád,

úgy tesz mintha akarná az aktust,   

majd durván és megalázóan elutasít…   

*

Bolhából

elefántot csinálni –

kicsinyesek vagytok,   

mindenen fennakadtok   

mint egy kis papírhajó   

a sekély, köves patakban,

*

Rész

az egész helyett:   

neked csak a melle/

feneke/szeme stb. tetszik,

ahogy most, csúcsformában,

amíg állja a versenyt a tinikkel…   

*

Neked

csak este tetszik,   

amikor éppenséggel

a legjobb passzában a legszebb…   

(pedig az, aki szép, az reggel is szép…)

*

Neked

itt és most tetszik,  

most estél szerelemverembe,  

de hogy mi lesz egy év múlva,

az titok – azt te sem tudhatod,

de mégis örök szerelmet ígérsz?!   

*

Frottőr

Teljesen kielégíti

szexuális vágyadat,

csiklandja érzékiséged

ha odadörgölőzhetsz

egy vadidegenekhez

a tömött, túlzsúfolt buszon…   

*

Kamasz-

lányokra utazol,

csonka családból,  

– legális keretekben -, 

mert ott apáskodhatsz,

imponálhatsz felnőttségeddel…   

*

Fixálódik

a korakamaszkor –   

meghógolyózva és hajat

húzogatva fejezed ki tetszésed…   

*

Otthon

már nem

ad magára:   

szőrös, trottyos,

legatyásodott, slampos

(kivéve, ha netán vendég jön…)  

*

Minden nap

újra és újra

nulláról indulni,

és újra elnyerni kegyeit,   

mintha ma először találkoznál vele?   

*

Ha

már

egyszer

elvetted Őt,   

nem kell többet

udvarolni, bókolni stb. –

ez egyszer s mindenkorra

le van tudva, ki van pipálva…  

(egyszer mondtam, hogy szeretlek,

ha változás lesz, akkor majd szólok…)

*

A

pornó-

film hatása:  

az első öt perc izgat,

majd a többi óra undorít   

(és akár egy életre is elveszi

a kedved: annyira gusztustalan…)

*

Nem

– egyszerre –

akarnak/szeretnének gyereket:   

a nő retteg a szülési fájdalomtól,

fél nőiessége, szépsége vesztétől,

még csak rabságnak látja az anyaságot 

(és ez csak menet közben derül ki róla…!?)

*

Istenem, istenem

Istenem, istenem

szerelmes istenem

hogy kell e világot

búval is eltöltsem

búval eltöltenem

bánattal viselnem

szeretetlen társsal

egy ágyba feküdnem

mikor ölelni kell

karjait fájlalja

mikor csókolni kell

bús könnyét hullatja

s nincsen a világon

nagyobb nyomorúság

mint kik összepárosodnak

s nem szeretik egymást

ha meg kell ölelni

a karját fájlalja

ha meg kell csókolni

bús könnyét hullajtja

https://www.youtube.com/watch?v=6LdB3B5QdjA

*

Biztosra mész

a védekezésben:  

fogamzás-gátláshoz 

sterilizálod-kiherélteted magad,

ami irreverzibilis: később hiába bánod…   

*

Ki szeret,

s párra nem találhat,

oly hontalan, amilyen gyámoltalan

a szükségét végző vadállat

(József A.)

*

A

tánc-

iskolában   

beléd vert

illemszabályokra

görcsösen figyelve –

vagy fittyet hányva

minden udvariassági szokásra…    

*

Az

abortuszt

elbagatellizáltad,   

később lett lelki dráma,

nehezen feldolgozható trauma…   

(pláne, ha még ez örökre meddővé is tett) 

*

Méltatlanra

pazarolod el

az ifjúságodat,

bókod, csókod,

és leleményes

önfeláldozásod

*

Prűd

családi

légkörben

nevelkedtél fel:   

te is ilyen vagy,

vagy ellenkezőleg:

egy piszkos-szájú nő,

aki ocsmányul trágár…!?  

*

Túl

sok-kevés,

sosem optimális –   

vagy rosszul időzített,

házastársi kötelességes,

megunt, gyilkos rutinos

házasélet helyetti, ill.

melletti önkielégítés…   

*

Fütyi

komplexus –   

neked túl kicsi van

egyáltalán/többiekhez képest,

kigúnyolnak a „jó” barátaid is,

ami miatt gátlásos, kisebbségi

komplexusos leszel…   

*

Csak

az erotikus

kisugárzása,

szexepilje hiányzik,   

de az igen nagyon –

amúgy tiszta, rendes és

még helyes is a leányzó…   

*

Nem

volt türelme

tovább várni

a szülés után,

és félrelépett, –   

a felesége meg

inkább már csak anya lett…   

*

A

párod

elzár a világtól –   

mint akit titkolt

háremben őriznek

kandi pillantásoktól…   

*

Ha

feláll a farkad,   

gyorsan belevered

és kielégülsz benne,

nincs önmegtartóztatásod

(ilyen az állat az emberben?)   

*

Az

onanizáláshoz,

önkielégítéshez,

maszturbáláshoz,

egy gumigésa a partner,   

ez neked így már illúziókeltő…   

*

Varietas delectat

A változatosság gyönyörködtet!?   

Havonta cserélni, vagy egyszerre

több szexuális partnerrel élvezkedni

A kevesebb/az egy itt- is – több lenne,

ha lenne idő alaposan megismerni Őt… 

(a zsidó Bibliában ez a szó fejezi ki,

ha már elhálták a házasságot)

*

Ha

túl szép a nőd,

túl sokan kerülgetik,

sokat kerül kísértésbe,  

ha ronda, neked se kell,

még ránézni is rossz…   

Állítólag

szeretsz engem,

de ezt olyannyira

nem tudod kifejezni,

hogy ez sose derült ki –

inkább csak az ellenkezője…

(„pokolba már a szép szavakkal…”)

*

Először   

az esküvőn

láthatod Őt élőben,

meztelenül meg még

azután, még az ágyban sem…  

(csak egy pici rés van a hálóruhán,

hogy a gyermeknemzés végbe-mehessen)

*

A hölgye

a divatdiktatúra

hiperlojális alattvalója:    

uniszex ruha, arc, smink,

tekintet, frizura és mozgás: stb.   

*

Indiszkrét

Rakoncátlan nyelved,

locsi-fecsi lelkületed

kifecsegi a titkaitokat,

háborgatva ezzel a

kapcsolati/családi békét…

*

Kipróbált,

igaz szerelmeddel

egyáltalán nem úgy bánsz,

mint becsülhetetlen kinccsel illene,

amiből/akiből a világon nem volt

és nem lesz még egy…

*

Te

csak

újabb

terheket raksz

a kapcsolatotokra/

kis családi sajkátokra:

így aztán együtt süllyedtek el…

*

Drága,

véges időtöket

ön-ismétlődően, rendszeresen

ízléskérdéseken vitatkozva fecsérlitek el…

(mindkettő a másikat tartja ízlésficamosnak)

*

Annyira

gyűlölsz, hogy

ebbe nem csak

te pusztulsz lassan bele,

de engem is magaddal rántanál…

(mert nem viszonoztam a szerelmedet)

*

Oly

közel állsz hozzám,

annyira ismered érzékenységeimet:

akár egy szóval is szíven tudsz döfni…

Te lennél/te vagy a legjobb kínzómesterem… 

*

Kisajátítod,

lestoppolod magadnak

az ún. Nagybeteg szerepet,

hogy eltartsalak, csak veled törődjenek…

Vagy épp belőlem csinálsz krónikus beteget,

hogy életfogytiglan rád szoruljak és

te játszhassad az odaadó ápolót…

*

Belém beszéled,

hogy milyen beteg vagyok,

hogy életem végéig ápolhass,

hogy szorosan tőled függjek…

(a Münchhausen szindróma 

egyik alcsoportja)

*

Jár-kel

a világban

az erénycsősz,

többnyire vénlány,  

és mindenre rásüti

a paráznaság bélyegét

az Egyháza törvényei szerint…   

*

Minél

biztosabb

pártában maradása,

– aggszűz vénlány -,  

annál inkább és annál

hangosabb erkölcs-csősz… 

*

NTB

Szánt

szándékosan

megfertőzni, sőt:

megölni a másikat

épp a nemi aktussal:

pl. vérbaj, ún. AIDS!?   

(a szándék bűnös akkor is,

ha ma másként látjuk már

a „fertőző” betegségeket)

*

Éretlenség,

imponálási vágy,

vagy a részegség

miatti indiszkréció,

kibeszélés – „dicsekvés”,

mint kinőhető gyermekbetegség…   

*

Dróton

akarsz rángatni

mint egy rongybábut:

atyáskodó „kisfőnökként”

minden lépésem irányítod,

ellenőrzöd, lepontozod stb.

*

Kisgyerekként

obszcén módon

szex’ „felvilágosítva”

meg is botránkoztatsz,

jóval nyolc napon túl

gyógyuló lelki sebet okozva!

*

Szerelmeddel,

ill. jobban mondva

csak annak tettetésével

előbb magadhoz láncolsz,

trükkösen magadba bolondítasz,

majd éheztetsz, érzelmileg zsarolsz stb.

*

Magándetektívként

indiszkréten hallgatódzó,

vagy a holmimban kutató,

bármilyen terhelő adat után

(amivel majd zsarolni lehet,

hogy a válóperben nyertes lehess…)

*

A

tudtomon kívül

játszadozol, tréfálsz,

kísérletezgetsz velem:

például most úgy teszel,

mintha épp udvarolnál nekem…

*

Éjt

nappallá téve

személyesen és

telefonon, világhálón

nyughatatlanul zaklatsz

szerelmi/szexuális ajánlatoddal!

*

Segítő-

készségemmel

csúnyán visszaélve

mindig kérsz, kéregetsz

valamit – pumpolsz engem

örök nagy szerelmet színlelve,

pedig csak egy selyemfiú vagy…

*

Vandál

Titokban

megrongálod,

sőt tönkre teszed

eszközeimet, gépeimet,

bútoraimat, könyveimet stb.!

Ha már egyszer csalódtál bennem,

jobban tudsz gyűlölni, háborúzni,

mint előtte – állítólag – szeretni…

*

Bizalmammal

csúnyán visszaélve

távollétemben beleolvasol

titkos naplómba, leveleimbe…

(akkor „vallod be”, ha kiderül)

*

Legszebb

közös emlékeinket

kiradírozva vagy mocskolva

mintha megkísérelnéd kifosztani életem!

(csúnya szakítás, válás – hídfelégetés stb.)

*

Meghalt

még mielőtt

szerelmes lett volna,

épített volna egy házat,

alapított volna egy családot,

vagy írt volna egy könyvet…

*

Hűbele Balázs

megfutamodása

a szerelmi kihívás elől:

inkább elmegy hősködni,

idegen országért ontja vérét –

majd hazajőve az addigra már

férjezett nővel erőszakoskodik …

*

Már

régóta

utálja az urát,

de úgymond csak

a gyerekek miatt nem válik!

Feláldozza értük boldogságát!?

(Ennek ő naponta hangot is ad,

„persze” még a gyerekek előtt is…)

*

Már

az egész család

kikészült, padlón van,

olyan a készülődés a Nagy Ünnepre,

abból is a legnagyobbra, a szeretetére…

Még jó, ha nem örök harag/válóper a vége…

*

Ha

„csak”

szeretne gyereket,

akkor akár lehetne is,

de a férj jogos sürgetésére

ő nagyon akar, így nincs: meddő!?

(és a lelkület változtatása helyett

aláveti magát az orvosi tortúráknak…)

*

Aranyoskám

Lelki transzvesztita –

férfinak adva ki magát,

nadrágos szerepet játszva

nem molesztálják, állást kap –

de beleszokik/ragad: így marad…

*

A

nők

elirigylik

a férfiaktól

izmukat, szakállukat,

hangjukat-orgánumukat,

testfelépítésüket stb. stb.

*

Az

egyik

ember csapodár,

a másik meg kutya-

hűséggel, vaksággal megvert…

Csak ő nem tudja: felszarvazzák.

Sehol senki az arany középúton!?

*

Nem

tudnak

sírással

megkönnyebbülni,

mert az „férfiatlan” dolog

(helyette időnként kitör a düh,

vagy rosszabb esetben: infarktus)

*

Neked

a papád,

majd a papod

szava Isten szava:

az utolsó házi vagy

templomi papolás/prédikáció:

eszerint alakul/változik elved

és kapcsolatod a hitveseddel is…

*

Aki

maga cifrálkodó,

mert a nőnek jól kell öltöznie,

és szépségszalonokba járkál stb.,

a férjét meg túrkálóból ruházza:

– majdhogynem madárijesztőnek -,

elég, ha egy fokkal szebb az ördögnél

(és így legalább más sem vet rá szemet)

*

Aki

minden

percéről

és gondolatáról

elszámoltatja párját:

szerinte ez nem bizalmatlanság,

illetve nem beteges kíváncsiság,

csak a „felettes-én” ellenőrzése…

*

Aki

tanítónő létére

annyira érzéketlen

a lelki-szellemi dimenziókra,

hogy teljesen értetlenül fogadja,

ha megkérdezik tőle: mi része van

neki abban, hogy férje halálos beteg…

*

Aki

minden

párbeszédet

egy ki kit győz le

lelki szópárbajnak vesz,

és mesterien forgatja fegyverét,

mert ő ebben a legjártasabb –

főzése, varrása, lakásszépítése stb.

már sok kívánnivalót hagy maga után…

*

Elment a két lány virágot szedni,
Elindulának, kezdének menni,
Egyik a mástól kezdé kérdezni,
Ki volt az este téged kéretni?

Már engem, mátkám, tízen kérettek,
Adj jótanácsot árva fejemnek,
Hogy a tíz közül melyikhez menjek,
Hogy virág helyett kórót ne szedjek.

A legelsőnek János a neve,
Annak szívemben megvan szerelme,
Inkább szeretném őtet kedvembe,
Ha lépett volna Vénus kertjébe.

Másik Sámuel, azzal én szívem
Meg nem nyughatik véle én lelkem,
Lám azelőtt is legkisebb vétkem
El nem szenvedte ok nélkül nékem.

A harmadiknak a neve Zsigmond
Ha megharagszik, ő lustának mond,
Lészen kezében korbács és dorong,
Száll a fejemre keserves nagy gond.

A negyediknek a neve István,
Abban az a kár, hogy igen hitvány,
Ha lefekszik is a jobb oldalán,
Ő nyugodalmat sohase talál.

Ötödik Péter, az igen fösvény,
Annak a háza, tudom, hogy sövény.
Ha ahhoz megyek, perpatvar lészen,
Jaj lészen nékem egész életem.

Hatodik Ferenc, bátyja Jánosnak,
Az sem szereti nyelit ásónak,
Nem is rossz fia a sernek, bornak,
Felit se alussza ki éjszakának.

Györgyöt szeretném, az jó játékos,
Annak ruhája, tudom, aranyos,
Paripája is van, hatvan talléros,
A konyháján is mindenkor zsíros.

Gábort szeretem, mert nem utolsó,
Látom, keziben van boroskorsó,
Szép lányokkal igen játszandó,
És azok után igen haldosó.

Kilencedik András, ki hűségesen,
Ki hűségesen szedte hálóját,
Hogy megfoghassa kedves galambját,
Régen óhajtja kedves galambját.

Tizedik Mihály, most is óhajtom,
Vélem tett jókért meg is siratom,
Mert ő volt nékem igaz gyámolom,
Ő szép személyit magamnak tartom.

https://www.youtube.com/watch?v=qcco6EP0N_Q

P.s.:

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban, ,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…