kb. 5 perc olvasás
N A G Y J E N C I K L O P É D I A
EUGÉNIUSZ NAGY TESTAMENTUMA
Életminőségteszt-mondatok, Solymárvölgy, XXI. sz.
Komjáthy Jenő
ÉLETSOR
Futó gyönyörben, hosszu gyászban
Éltem az emberpusztaságban,
Nem tudva mibe kezdeni.
Világ zugában elfeledve,
Csupán magamnak énekelve, –
De fönnen tudtam érzeni!
Bár megtiport az élet átka;
S kietlenűl, az út sarába,
Hosszú homályban éltem én:
A végzet éles, zord csapásit,
Bár egyre sújt még, egyre kábit,
Rovásra sohasem szedém.
Szivembe nyúlt a szomorúság,
Huzattam is, de csak a búsát,
Vigadtam sírva, bús magyar.
Hadat üzentem óriásnak,
S a törpék síri gödröt ásnak, –
Csak vissza még, ne oly hamar!
Fölöttem elrohant a kába,
Gyémántot, országút porába
Nem látott engem senki sem;
Vad télvizek árjai mostak,
A nyegle hősök rám tapostak,
Csillogva fönt a semmiben.
Teremtő szó után epedtem,
De visszahullt a szárnyi szellem,
Közhelybe fúlt a gondolat.
Ha róla szép mezét letéptem,
Mindjárt a puszta űrbe léptem,
Vázat fedett a foglalat.
Képzeltem eszmét tetterősnek,
Költőt világjavítva hősnek,
Költőnek képzelém a hőst.
És láttam az eszmék királyát
Szegényen, trónuson a gyávát,
Koldulni láttam az erőst.
Embert kerestem. Földi társat,
Kinek a szíve szívbe áthat,
Lelkében él az ideál.
S láttam sok emberarcu szörnyet,
Zsarnok előtt sok szolga görnyed,
Minden tekintetük halál.
Embert kerestem. Fönnen érzőt,
A költő álmait megértőt:
De nyomban éles gúny fogad;
Kacagnak rajtam emberárnyak,
És meggyülöltem mindahányat,
Nem leltem én, csak korcsokat.
Istent kerestem. Szolga-arcok
Sápadtak, hogyha neve hangzott
S betölte minden csarnokot.
De én haragtól megremegve
Kiálték fel a fellegekbe:
Nem tűr a szívem zsarnokot!
Istent kerestem. S mutogatták
Pőrén nekem az istenadták;
Az áhitat undorba fúlt.
Utáltam őket istenükkel,
Sosem nyilik az ő szemük fel, –
S kezem most önszivembe nyúlt.
S egyszerre mindent megtaláltam,
És ragyogó szinekre váltan
Levetlek, hosszu, méla gyász!
Örök gyönyörben, gyors viharban
Kizengem mélyid én a dalban,
Lelkem, te istenlakta ház!
- Mindent tud, csak azt nem, mire született
- A kis hazugság rákos burjánzása – hazugság lavina
- A kiscicákat neked a gyereknek kell vízbe fojtani
- A törpe kisebbség folyamatosan terrorizálja a többséget
- A kisgyereket is elviszik katonának a frontra, a lövészárokba
- A kisgyerekkel is már mint kész felnőttel bánnak
- A kisujjukat nyújtják, de neked a karjuk is kell
- A kitűnő tanuló, éltanuló, tanárkedvenc: életvizsgán elbukó
- A kiválasztottság ára – a szenvedésből is a maximum jut
- A kollektív bűnösség vélelme: bűnös család, csoport, nemzet
- A kontár bűvészinas, aki kiengedi a szellemet a palackból
- A koponyáddal unokáid az utcán fociznak
- A korszellem fújta vitorlás sodródik a Bermuda háromszögbe
- A jótéteményeddel a kölcsönt és barátod is elveszted…!?
- A középszer terrorja: beáll, nivellálódik – marginalizálódik
- A középszerűség neki az ún. arany közép…
- A közvélemény rejtekező zsarnokságának hathatós eszközei
- A krízisből nem jól jön ki – még rosszabb lett, mint előtte volt
- A kulisszák mögött lerombolódó illúzió – beteges kíváncsi
- A kutyádtól éjszaka veled együtt még házad is ellophatják
- A kutyának csak a rossz oldalát, „arcát” ismered meg
- A lábai elé veti magát – hajlong – térdre rogy – hasra vágódik
- A labirintusban Ariadné fonala nélkül
- A langyost kiköpi az Úr
- Nap, mint nap a legborzasztóbb cigányátkokat szórják rád!
- Jó minél előbb meghalni – a legjobb meg sem születni?!
- A jónak hitt baráttal csalja meg a felesége, s ő jön rá utoljára
- A legkülönb ember, aki bátor/a leghitványabb, aki gyáva
- Egy emberöltőn át ügyködve a legrosszabbat hozta ki belőle
- A legszabadabban vagy a leghűségesebben
- A legszabadabb vagy a leghűségesebb vagy, válassz!?
- A legtudatlanabb vagy: még/már kérdezni se tudsz/mersz…
- A leggyengébb láncszem a csapatodban – miattad bukunk el
- A lélek próbája a balszerencse, amin te nagyon megbuktál
- A törvényt kijátszotta, de a lelkiismerete kínpadjára vonva
- A kicsit is lemaradók végleg leszakadók lesznek
- A lényeget eréllyel, a módját szelíden kellett volna…
- A léted elviselhetetlen könnyűsége
- A leveleid mások olvassák, cenzúrázzák, átfogalmazzák…
- A lovakat lelövik, ugye? Mire vehető rá pénzért egy ember?
- A magyart rajtunk kívül nem érti senki/nem is akarja tanulni
- A majmok bolygója és a vágott fejű „emberek”
- A hipnotikus média – tudatmódosító szerfüggés
- A még friss, sajgó lelki sebet újra meg újra feltépő
- A megalkuvást önáltatva kompromisszumnak nevező „elit”
- A meglepetés erejével hathattál volna, de kiszámítható vagy
- A megrendelő szája íze – homlokra pénz, s húzd el a nótám
- A mellékhatás lesz a fő, amire megint új gyogyó szedhető
- A mélységiszonyost kilógatják a felhőkarcolóból
- A mentegetőzéssel vádolod magad
- A mentő, tűzoltó is várjon a sorára – semmi diszkrimináció
- A méreg csak egyre halmozódik, és nem ürül ki – arzén
- A mérget édesnek érzed, s maradéktalanul befalod
- A mézeshetekből tortúra, vesszőfutás, rémálom-utazás
- A mi ajkunk többé nem iszik pohárból – csak vályúból
- A mi istenünk kockadobó szerencsejátékos
- A mindenséggel mérd magad, ne ehhez-ahhoz képest…
- A mondat végére érve már rég elfelejti az elejét
- A moslékból is csak véres verekedéssel zabálhatsz
- A barátságos mosolyt riasztó vicsorgásnak észleled
- A múltat végképp megtagadó proli rabszolgahad új világa
- A múlton rágódsz, jövőtől rettegsz, a jelen elillan
- A munka már csak átok – csak az ember robotol egész nap
- A munkaadótól mindent el kell tűrnöd (önkényt, sértést stb.)
- A nagyravágyó feketerigó – az önátfestő, majd leégő…
- A negatív és a pozitív hős: ha utóbbi nem lehetetett, akkor…
- A nem alázatos, a fejét meg nem hajtó beveri a kobakját…
- A nem éldelt óra elfogy és soha vissza nem kapod
- A nemi ösztön gátlástalan kiélése – természetes vadember
- A nemzeti múlt emlékeinek szisztematikus lerombolása
- A népnek hízelgő, népszerűség hajhászó – populista
- A nevető harmadik – Csongor és a vetélkedő ördögfiókák
- A nők mindannyian félmellű harcias amazonok
- A nyilvánvalót magyarázó – a tautológiát „állító”
- A nyúl a rókára bízza érdekképviseletét
- A palackba zárt rossz szellem – ha kiengedi, már ő az úr
- A patkószeg miatt a ló elesett és végül az ország is elveszett
- A pénz olvasva, az asszony verve jó
- A pénzért már semmit nem kap, ha nincs a homlokán bélyeg
- A pillanatnyi benyomás, az egyszeri impulzus diktálja tetted?
- A poénért még az édesanyját is eladja
- A poéngyilkos – Papp Jancsi viccet mesél…
- A póktól félsz, a pedofiltól meg nem?
- A pozitív-negatív pletyka és aki csak az utóbbit preferálja
- A próbabábú – tesztember (balesetek szimulálása)
- A próba-szerencse „módszere” – vak tyúk is talál szemet?
- A pszichiáter, mint kisisten és így mint gyóntató?
- A rágalmazás magasiskolája – nem akármit, nem akárhogy…
- A ragályos ásítás és fertőző dögunalom
- A remekművet a lelketlen kötelességtudó bürokrata kiheréli
- A rendőrség erőit a kilakoltatások és a végrehatások kötik le
- A rest legalább kétszer, legalább mégegyszer annyit fárad
- A részegség már rég nem enyhítő, de súlyosbító körülmény
- A ritka/egyetlen alkalom elmulasztásának vétsége
- A Rossz Isten gyermeke – balhitű, ördögfajzat, Sátánimádó
- A gyönyörű illatos rózsa kell, a szúrós tövise nem!?
