kb. 33 perc olvasás
A SZELLEMI PÁLYÁN – POKOLJÁRÓ DUDÁS SORS
VÁRHATÓ TERHEK, HÁTRÁNYOK, KOCKÁZATOK
(n y e r s f o g a l m a z v á n y – t e r v e z e t)
Arany János: Epilogus
Az életet már megjártam
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon’…
Legfölebb ha omnibuszon.
Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se’ irigyeltem.
Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy’ áll orra
Az út szélin baktatóra.
Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, –
Félreálltam, letöröltem.
Hiszen az útfélen itt-ott
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.
Az életet, ím, megjártam:
Nem azt adott, amit vártam:
Néha többet,
Kérve, kellve, kevesebbet.
Ada címet, bár nem kértem,
S több a hír-név, mint az érdem:
Nagyravágyva,
Bételt volna keblem vágya.
Kik hiúnak és kevélynek –
Tudom, boldognak is vélnek:
S boldogságot
Irigy nélkül még ki látott?
Bárha engem titkos métely
Fölemészt: az örök kétely:
S pályám bére
Égető, mint Nessus vére.
Mily temérdek munka várt még!…
Mily kevés, amit beválték
Félbe’-szerbe’,
S hány reményem hagyott cserbe’!…
Az életet már megjártam:
Mit szívembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.
Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S ő halasztá évrül-évre.
Csöndes fészket zöld lomb árnyán,
Hova múzsám el-elvárnám,
Mely sajátom:
Benne én s kis családom.
Munkás, vidám öregséget,
Hol, mit kezdtem, abban véget…
Ennyi volt csak:
S hogy megint ültessek, oltsak.
Most, ha adná is már, késő:
Egy nyugalom vár, a végső:
Mert hogy’ szálljon,
Bár kalitja már nyitva,
Rab madár is, szegett szárnyon?
POKOLJÁRÓ DUDÁSOK SORSA
SZABAD ÖTLETEK JEGYZÉKE
„A géniusz, ha kis nép szüli, kalitkába zárt sas…” (Reviczky)
„Kiválasztottságod” annyit jelent: több a dolgod: noblesse oblige
„Miért ne legyek tisztességes, kiterítenek úgyis!” (József Attila)
„Pech”: a Zsarnok tisztában van a Szellem hatalmával: felír halállistájára
A „kibeszélő” pacifista orosz, zsidó atomtudósokat bebörtönzik, ugye?
A „szaván fogják” a vézna, tüdőbeteg költőt, s kiprovokálják a harctérre
A betegjogi képviselőn vezetődnek le a kórházban felgyűlt feszültségek
A bulvársajtó szabad prédájaként indul családod ellen a hajtóvadászat…
A csatában őt tolják előre, győzelem után nevét is törlik a történelemből
A független értékbecslő se a vevőnek, se az eladónak nem tehet eleget…
A gátlástalan grafománoktól megriadva már-már perfekcionista lehetsz
A gyermekszülés bábáskodására esküdt, de magzatelhajtást várnak tőle
A háborús hisztériában nehéz legalább egy emberként pacifista maradni
A hazai pályán maradsz, pedig jobb feltételekkel „idegenlégióskodhatnál”
A humorista nem kap díjat, vagy ha kap, az annál rosszabb szégyenbélyeg
A jog szerint fel kell mentened ártatlan gyermek elvetemült kéjgyilkosát
A jót elfelejtik, a rossz házasságközvetítést sokáig és sokat átkozzák…
A kibontakozó tehetség főként másnak áldás – neked sokszor inkább átok
A király bolondjaként feszegeted a határokat – az ostor rajtad csattan
A kiszámíthatatlanul hullámzó kultúr- és tudománypolitika elszenvedője
A közönség érdekében is ki kell bírni direktorod-rendeződ magalázásait
A lelki szegény és a szent együgyű boldogsága adva van – neked feladva…
A magad útját kell járnod – nincs kit követni, utánozni vagy kérdezni…
A magyar közmondás szerint: mondd meg az igazat és betörik a fejed
A margón magadra hagynak, ha a középpontba kerülsz: elözönlenek
A megélhetésüket anyafarkasként védő sarlatánokkal, kontárokkal küzdő
A mély vízen kell járnod: ha gyengül a hited, akkor rögtön süllyedsz is el
A mindenséggel méri magát: egyre magasabb csúcsot kísérel megmászni
A műért hozott áldozatnak jelképes példája Farinelli, a kasztrált énekes
A pápának hadserege, neked pénzed sincs – csak az igazságod van, ha van
A papíron még alig valami olvasni érdemes, de a papírkosarat üríteni kell
A passzív diákok rád ásítoznak – az aktívabbak köpőcsővel becélozgatnak
A rablógyilkos kárvallottjai tömegben mégis inkább Jézust feszíttetik meg
A régésznek, a nyomozónak néhány töredékből kéne az egészet kitalálnia
A rivaldafény, a taps az éltető közege, de mi lesz a kiöregedett bohóccal?
A sok fiaskó sem veszi el kedved a további igen drága kísérletezésektől?
A sok tennivalót és lógóst látva neked nehéz, hogy ne légy munkamániás
A suszterből lett komisszár, újgazdag beledumálhat a műhelymunkádba…
A szélhámos leleplezésével mindenkit szolgált, ő viszont rajta áll bosszút
A szellemi dolgozó anno hivatalosan improduktív, népnyelven lógós jelzős
A szellemi kiskorúak a paternalista tanítómestert mumusnak nézhetik…
A szemed láttára égetik el pótolhatatlan kézirataidat, egész életműved…
A szépség erotikus dimenzióját tárod fel, mégis pornográfiával vádolnak
A színpadon átszellemülve kivirul – otthon viszont mint kifacsart citrom
A szó elrepül, de írásod megmarad: eléd tolják mint terhelő bizonyítékot
A szorgalmas hangyáktól jól megkapja a muzsikus tücsök a kioktatást…
A szülő élete is nyitott könyv a kritikus gyermekszem és gyerekszáj előtt
A te „vétkeidért” gyermekeiden állnak bosszún meggátolva tanulásuk stb.
A te verseddel vallanak szerelmet pont annak a lánynak, aki rád se néz…
A tóparton nyugdíjasként horgásznál, de hogy ezek butítsák a „népedet”!
A többségért „lobbizva” nemcsak kisebbségben, de magadra is maradsz…
A túl sok gyónás, Gulag emlékezés hallgatásába is megbetegedhet a lélek
A vádlott mindig túl súlyosnak, a vérszomjas nép túl enyhének érzi ítéleted
A vadrezervátumban testi épséged is kockáztatod az orvvadászt üldözve
A világ más táján szent dalnok lett volna ez a Hortobágy elvetélt poétája…
A visszhangtalanság közönyébe fullasztanak – még negatív válasz sincs
A zsákbamacskában oly feleség volt, ki cerberusként őriz dolgozószobád
Addig és oly átéléssel alakította az intrikus szerepeket, míg úgy maradt
Agorafóbiás, közszerepléstől rettegő sem úszhatja meg: Beszédet tartani…
Ahogyan Szókratész, „az ifjúság megrontójaként” ő is méregpoharat kap
Akár túlórában is neked kell kimosni a körzeted lakóinak lelki szennyesét
Aki próbált már egyszer is árral szemben úszni, széllel szemben járni…
Akkor is előre törsz, kúszol-mászol, ha senki, de senki se követ, biztosít
Akkor is riadóztatsz, ha nem vagy teljesen biztos – ki is pellengéreznek…
Akkor is tovább nyomoz a bűnös után, ha a szálak magasabbra vezetnek…
Aktfestményed sorsáról nem a publikum, a zsűri, de erkölcsrendész dönt
Amennyire biztos, hogy gyereked éhes lesz, annyira bizonytalan a gázsid
Amiért tegnap kitüntettek, azért ma felakaszthatnak
Amíg mások pankrációzgatnak, te élethalálharcban küzdő gladiátor vagy
Amíg ők játszottak a téren, addig te billentyűket gyúrtál egy zongorán…
Amikor éppen neked kell működtetni, szervezni illegális kiadót, rádiót…
Amikor már végre szabadon szólhatnál, annál kínosabb, ha már nincs mit
Amikor nagyon megy a munka, akkor bűnösen elhanyagolja szerettei körét
Amikor osztozkodik a cigánybanda, hiába járna mindenkinek: nem jut…
Amikor tanácsot kell adni a gyámügynek egy állami gondozásba vételről…
Amikor úgy kell felderíteni a tettest, hogy maga az áldozat sem segít, sőt!
Amit kutatni szeretnél, az most de jure vagy de facto nem hozzáférhető
Amit kutatsz, arról nem beszélnek – dokumentumok 25-50 évre titkosítva
Amit vesztettél s amit ártottál, az kézzelfogható – az ellenkezője ködös
Annak tudatában kell keményen dolgoznod, hogy ettől még nem lesz siker
Anyagi vagy erkölcsi gond miatt saját próbababád, kísérleti alanyod vagy
Annyira félsz az éretlen műtől, hogy kilenc éven is túl érlelve cefrésedik
Apád és anyád kitagad, barátod átmegy az utca túlsó oldalára
Atomhulladékot szállító vonatszerelvény elé a sínekhez láncolnád magad?
Az a püspök vagy, aki a téged meglopó ex-fegyencnek még ajándékoz is?
Az ámokfutó gyilkost szabályosan üldözi, míg ő semmitől nem riad vissza
Az élet vizét kutatva szomjan hal, mert nincs, aki egy pohár vizet adjon…
Az emberiségnek szóló életbevágó üzeneted csak palackposta az óceánon
Az erdőben bujdosó, üldözött vad, aki levélrezzenésre riadtan néz körül
Az erkölcsi etalon szerepét osztva rád pályatársaid elvárják: „éhezzél!”
Az erotika új költői nyelvén kísérletezik, de csak a Pajtás újságba írhat
Az hagyján, hogy neked nincs nyugdíjkorhatárod – de nyugdíjad sincs!
Az igazat megmondani, de diplomatikusan, hogy iskolád ne sértődjön meg
Az illegalitásba szorult szellemi-politikai mozgalom nem oly „romantikus”
Az önfeladásig asszimilálódsz vagy lassan éhenhalsz: tessék „választani”!
Az újságírók is korán halnak, pláne ha komoly oknyomozók, haditudósítók
Azért tudta Bovaryné tragédiáját oly jól ábrázolni, mert önmagára vallott
Bármennyire aláaknázott a terület: fel kell tenned például zsidókérdéseidet
Bármily óvatosan tapogat is a sötétben, mégis darázsfészekbe nyúlhat…
Belegyömöszölnének abba a skatulyába, hogy neked soha semmi se jó
Beleremeg kezed és hangod amilyen nagy felelősség százezrekhez szólni
Biztos, hogy akarsz írni, ha ez mindig bűnvallás, önvád és önelítélés is?
Büszke lehetsz rá, hogy vezéregyéniség vagy, de a mesterlövész is rád lő
Csak a halálos ágyán döbben rá: a legrosszabb ügyet a legjobban szolgálta
Csak a zenei csodagyerek ugorhatja át a beszürkítő iskola létrafokait?
Csak az biztos, hogy bizonytalan egzisztencia vagy – ki lenne így a párod?
Csak balsors nyitott neked teret: bugyuta reklámversikéket irogathatsz
Csak két utad volt értelmiségiként: az egyik az ital, a másik nem járható
Csak zenédre lehet igazán sírva-vigadni, de az utcán csak lenézett cigány
Csakazértis „keljfeljancsi” vagy – jöhet a gáncs, a bukás és knock out?
Csillagok útján meghal, ki továbbmenni fél?! – De mi lehet ott tovább???
Döntsd a tőkét, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis szilánkhoz…
Dörzsölt, pénzes és rafinált ipari kémbandák ellen védenéd a találmányod
Dürer Melankólia c. grafikája nem földművelőt vagy kovácsot ábrázol
Egész életen át ott sugdos a kisördög: csak rögeszméd oltárán áldoztál
Egy „puszta szilenciummal” könnyen, mégis súlyosan „büntethetnek”
Egy életen át beleadtál apait-anyait, mégiscsak selejtet termeltél…
Egy életen át keresel, kutatsz, s önhibádon kívül nincs találat
Egy ismeretlen öngyilkos önjelöltben kellene telefonon át tartani a lelket
Egy kihalófélben levő és rokontalan kis nép nyelvi börtönébe záródtál…
Egy kócerájban kell eszközeid összebuherálni s nagy intézeteket kihívni!
Egy középszerű művésztárs ártani sokat tud a zseninek, ha akar: és akar
Egy mindenkiért és mindenki egy ellen: rád nemegyszer ez a „játék” vár
Egy nagyobbat mindenki hibázhat – egyedül ő nem javíthat, mert meghal
Egy szórakozott prof sok mindennek ki van téve:pl. gondnokság alá veszik
Egyik percben „mindenhatónak”, a másikban „impotensnek” érzed magad
El kell viselni annak a látszatát: mások keményen dolgoznak helyetted
Elég egy hiba-műhiba a szülés levezetésekor,máris autista lehet a gyerek
Életfogytig elítélt nehéz fiúk börtönében próbálsz megváltó igét is hirdetni
Életfogytig kutat gyógyszert, ássa fel a sivatagot stb. – és semmi eredmény
Eleve túl sok stressz az, hogy a csúcsformádat pontosan kellene időzítened
Előbb állást ígérnek, majd munkát se kap – a végén már megélni se tud…
Előbb gúzsba kötik, majd táncra cukkolják: most mutasd meg, mit tudsz!
Elsőgenerációs cigány értelmiségi: álld meg helyed a „szabad versenyben”
Éltében leköpve-megvetve éhezett, holta után bankárok licitálnak képeire
Emberfeletti munka a magvetésed, de te már meg sem éred az aratást
Ép lélekkel túlélhető az iskola, ha ő pont nem az ott értékeltben kiváló?
Ércnél maradandóbbnak szánt műved WC papírra kell írnod: elhasználják
Ereklyevadászok vagy „tudományos kutatók” még csontjaidat is kiássák…
Érzékenyíteni kell magad, de így minden kis szurka-piszka is nagyon fáj…
És ha negyvenévesen világosodsz meg, hogy isten a Napút festőnek hív el?
Félek, hogy nem szóltok rám: a régi dicsőségemből szeretnék ma megélni
Fényképed könyvekben, plakátokon meggyalázások szabad közprédája
Fénytelen harcokba kényszerítve lassan, de biztosan elkopsz, felőrlődsz
Fertőtlenítni akarnád az ivóvizet – a köznép meg kútmérgezéssel vádol…
Fiatalokkal foglalkozóként a pedofiliával vádolva: hátha rádragad valami
Filantróp és karitatív működésed mögé hátsó szándékokat vetítenek be
Fizikumánál fogva is védtelen, ha a megbírált naiva verőlegényt küld rá…
Folyton döntened kell, melyik család életébe mennyire – ne – avatkozz be
Füledbe forró ólmot öntenek, rádtiporva leszel az új, az énekes Vazul…
Fütyülés és lehurrogás légkörében mondod parlamenti „szűzbeszédedet”
Gyanakvó, zsémbes és keserű öregek házába varázsolna derűt, békét…
Gyermekkorod áldoztad a balettért, pályád a lábaddal együtt törik ketté
Gyökereit kitépve hány szellemi embert száműztek akár életfogytiglan?
Ha – első – nőként ér el sikert, kétszer annyit kell tenni elfogadásáért
Ha – nyíltan – a király fejére olvasod a bűneit, ő – titokban – fejed veheti
Ha „kigojózást” észlel is, akkor sem eshet az antiszemitizmus csapdába…
Ha a papi pályát választod, tudnod kellene kvázi üvegfalú házban élned…
Ha alkotói áldott magánosságra vágysz, ezt embergyűlöletnek vehetik
Ha beválik előrejelzése, az természetes,ha nem: a meteorológust szidják
Ha csak az éjszaka „piszkálja fel” a költészetet, hogyan áll helyt másnap
Ha diplomásként egy rossz válás után könyveiddel a híd alá kerülsz…
Ha egy Defoe a Robinson Crusoe kéziratával megalázóan előszobázott…
Ha egy színészházaspár veszekszik-verekszik, biztos, hogy próbálnak?
Ha egyik klikk székét sem foglalod el, könnyen a pad alatt találod magad
Ha egyszer már közreadtál egy humoreszket, nemigen publikálják ódád
Ha előre tudnád, mennyi keserű kenyeret fogsz megenni száműzetésben
Ha este elég sok kenceficét eladsz, nappal taníthatsz matematikát is
Ha fél életeden át tanult s művelt tudományod „burzsuáként” kiátkozzák
Ha feltárod mozgalmatok belső visszáságait: saját fészkedbe piszkítasz!
Ha frontember, akkor mosolyogva kell tűrnie a csápolók „tapperolását”
Ha győztek, az a csapat érdeme – a vereségért egyedül viszi el a balhét…
Ha hosszú életű akarsz lenni a Földön, ne légy maffia ügyben vizsgálóbíró
Ha jó pap, tanár, orvos akar lenni, akkor neki tényleg holtáig kell tanulnia
Ha jól csinálod, óhatatlanul is sokszor egyedül maradsz, így ki a kontroll?
Ha lakásszentélyed, családi otthonod egy részében nyílt klub stb. üzemel
Ha leadtad kéziratod, csak aggódsz: hogyan fog megjelenni, hol árulják…
Ha lebombázzák fél életeden át gyűjtögetett, megkoplalt könyvtáradat…
Ha legalább egy értő befogadó lenne, már nem félkarú szellemóriás vagy!
Ha leleplez áltudóst, blöffölő művészt: ádáz ellenséget már szerezett…
Ha már diákként túl sokat kérdezett, tanárai megnehezíthetik ifjúkorát
Ha már egyszer a színre léptél, nincs visszaút a mimikris „névtelenségbe”
Ha mindenki szabadlábon levő bolondként bánik vele, hogy nem lesz az?
Ha nem fut áltiszteletköröket a szakma „nagy öregeinek”,nem érvényesül
Ha nem kell a póráz s a szájkosár, akkor maradj olykor éhező vad farkas
Ha nem kollaborálsz a megszálló idegen erőkkel, akkor Ben Hur sorsa vár!
Ha nem lövöd le gyereked fejéről az almát, akkor biztosan meghal…
Ha nem túl ismert, de azért eléggé, akkor pont jó elrettentő példa
Ha nem vagy elég harsány vagy botrányhős, észrevétlen maradhat műved
Ha nem vesz részt minden kocsmai tivornyában, akkor „lenézi társaid!”
Ha nem zengsz dicshimnuszt a zsarnokról, biztos a walesi máglyahalál
Ha nincs mellette Sancho Panza, fantaszta lesz, ha ott van, földhözragad
Ha nyíltan nem is mernek veled szemben fellépni, alattomban betartanak
Ha őt mindenki ismeri, zokon veszik, ha nem áll le mindenkivel diskurálni
Ha pogány sámán voltál az államkereszténység erőszakos felvételekor…
Ha rosszkor születsz, akkor balkezesség, furaság nem a nagyságod jele
Ha se orvos, se jogász, de bölcsész akarsz lenni: szüleid „kitagadhatnak”
Ha színésznő akar lenni, akkor ismerősei körében leendő kurvának nézik…
Ha teológiát akartál tanulni, egy évvel tovább sorkatonáskodhattál…
Ha tudásának katonai jelentősége is van, emberrablás áldozata is lehet!
Ha valamiben te vagy a legjobb, mindenki téged akar megelőzni, legyőzni
Ha valamit felfedeztél-igazoltál, akkor kezdődik a neheze: elismertetése
Halált megvető bátorsággal repked mint Ikarosz – de a kutyát se érdekli
Hamarabb amnesztiát kap egy orv bérgyilkos mint egy népfelkelő, lázadó
Hányszor hallhatta – volna – egy Picasso is: hát ilyet én is tudok csinálni!
Házitanítóként az úrfi lelki vezetője vagy, de a csizmáját beléd törölheti
Hétágra süt a simogató májusi nap, ő bevonul egy sötét, poros levéltárba
Hiába a legesélyesebb, s tett fel mindent egy lapra: olimpia előtt baleset
Hiába érzed meg előre a végveszélyt: csak ugatsz, míg a karaván halad…
Hiába készül el a Nagy Mű – az megy a zúzdába, te meg a süllyesztőbe…
Hiába méltánytalan a rossz kritika, mégis örök időre felhagytál az írással
Hiába nő idővel a rutinod, ezzel nem fordított arányban a lámpalázad is…
Hiába őstehetség, kegyelemketteseken múlhat iskoláinak elvégzése
Hiába tudják: Michelangelo vagy – annál inkább széklábakat kell faragnod
Hiába vagy jó tolmács, életveszélyes rosszkor és rossz helyen lenned
Hiába vagy jól időzített csúcsformában, ha a publikum rosszindulatú…
Hiába van igaza, ha ellenfele nyílt vitában gyengébb érveit jobban adta el
Hiába, hogy ki nem állhatod, de sokan sztárolnak, bálványoznak, imitálnak
Híres emberek gyerekeink a sorsa is méltán aggodalommal tölthet el…
Híres vagy, hogyha ezt akartad, s hány hét a világ, te bolond…
Hogy csak munkádra koncentrálhass, ki mindenki alkalmazkodik hozzád?
Hogy egy kicsiről mindent tudjál, ahhoz mindenről egy kicsit tudnod kell
Hogy pár percig önfeledten nevess, a humorista napokig gyötri az agyát
Hogy szavai hitelt érdemeljenek, a cigányövezet közepébe kell költöznie
Hogy tehetséges diákokat menthess, egy protekcióst is fel kell venned…
Hol találsz egy olyan társat, aki életed végéig hisz benned és ki is tart?
Hospice szolgálatban végstádiumban levő emberek testét-lelkét ápolod
Hősiesen kell elviselned annak látszatát, hogy ingyenélő, parazita vagy
Hülyének néznek, ha pénzben-hatalomban nem kamatozik erkölcsi tőkéd
Incommunicado: elvágva az éltető szellemi érintkezés vérkeringésétől
Ingyen kísérleti alany vagy: meddig bírod társadalmi súlytalanságban?
Isten nagy embereként téged a Sátán is sokkal jobban, többször kísért!
Isten nem ver Bobbal: pánikbetege betör magánéletébe s rombol…
Járni siralomházba vigaszt nyújtani: lelki békét-megbocsátást katalizálni
Jó esélye van rá: felesége nem sokáig bírja, s hátország nélkül csatázhat
Jó ügyekkel vagy könyvekkel házal, de ők inkább a betörőt engednék be…
Jóhiszemű, hithű kommunista értelmiségi rádöbbenve, mihez asszisztált…
Jót és jól szólnál és szólsz is, csakhogy a pusztába kiáltod…
Kabátlopási ügyekbe kevernek – hogy te loptál vagy téged loptak meg…
Kegyetlen versenyt futsz a gyilkos kórral az ellenszerért: kevés eséllyel
Kénytelen vagy szeretett néped-nemzeted bűneit ostorozni – nem hálás…
Kerülik a társaságod, mert átlátsz a már jól beüzemelt élethazugságokon
Keservesen keresed kenyered a medvék által lenézett „könnyű műfajban”
Ki a haláltól, ki a Kárhozattól retteg – te naponként halsz s jársz poklot…
Ki lehetsz téve titkos vagy nyílt házkutatásnak, kézirataid elkobzásának
Ki más vállalná a közutált kisebbség ügyvivője, védője hálátlan szerepét?
Kiadják ugyan könyvét, de ahogy terjesztik: sose tudja meg, mi lett volna
Kibírni: aranyifjú szociológushallgatók kinézik maguk közül a prolit?
Kik állnak majd a sírodnál és kik mondjál el, hogy ki voltál?
Kiközösítik a kollegák, mert betege fontosabb mint a mundér becsülete…
Kimeríthetetlen arzenállal demoralizálnak, hátha magadtól is feladod…
Kínszenvedve megoldott probléma – hát ilyen pofonegyszerű a megoldás?
Kiragadnak versedből egy mondatot: meghurcolnak, bíróság elé állítanak
Kívülálló „homokosnak” gondol – belül álló meg el akarna csábítani…
Kódolva ugyan, de a háziorvostól várnák lelki problémáik megoldását is…
Korán fog őszülni, ha értelmi fogyatékosok színházát segíti s dotáltatná
Korrupció ellen fellépő, koncepciós perrel elítélt zsaruként a börtönben
Könnyen babonák rabja lehet, oly nagy szerepe van nála a szerencsének…
Könyvheti sátorban toporogsz, és „Nagyon fáj”: nem veszik a köteted
Krakéler profi párbajozó köt beléd – vagy kiállsz vagy oda a becsületed…
Kutatási eredményeid nemzetbiztonsági okokra hivatkozva titkosítják
Külcsíne annyira ellentmond belbecsének, hogy senki sem veszi komolyan
Külországban karrier csinált, mégis hazajön hazát emelni, húzza a mocsár
Különc s hopp-kopp életmódod miatt gyerekeid elvételével fenyegetve
Lassan emelkedett nagyon magasra, majd meredeken zuhant a mélységbe
Latinovits Zoltán nem végzett főiskolát, mégis vagy épp ezért lett király
Leállította az önjelölt néptribunt március idusán: egyetemről börtönbe…
Lebutító-lélekdurvító szociális s szellemi közegbe kényszer telepítve
Legálisan le van fedezve dokumentumfilmje, morális okból mégsem vetíti
Leghamarabb akkor ismernek el, amikor már a halálos ágyadon fekszel…
Lehallgatják a hálószobád, s még jó, ha nem az interneten szellőztetik ki
Lehet más mint pl. Szabó Lőrinc: ha akarom szent, ha akarom szörnyeteg
Lehetsz te egy Pege Aladár – a Vígmatrózban kell éjszaka vendéglátózni
Lennél mozgássérült gyerekek mínuszból nullára felhozó konduktora?
Leteszi a szerzetesi fogadalmat: pl. önként vállalja az örök szegénységet
Lincshangulatú csőcselékkel szemben egyedül fogod egy cigány pártját…
Magad vagy! – mondták, bár velük lettél volna te boldogan
Magadra vess, ha tolókocsid a BMW ellen lemarad a „szabad versenyen”
Magándetektív a vállalt ügyben továbbnyomozva veszélyes vizekre ér…
Magányos szélmalomharcos fogyasztóvédő áll szemben multi óriásokkal
Mágusedző a győzelmekig, de vereség után már kötik az útilaput talpa alá
Már a kereszten feszül, de még gúnyolják: istengyermek mentsd magad!
Már éppen publikálnál, levédenél stb., mikor értesülsz róla: megelőztek
Márvánnyal, formával és megrendelővel küszködve őszülsz, megrokkansz
Más fix, zsíros állami megrendelésre dolgozik, te a labilis piacon küzdesz
Más meleg ágyikóban alukál, te fagyos uszodában vagy lavinában mentve
Másnak megengedett a hallgatás – neked egyenesen kötelező az önvád
Matek zsenidet csak olcsó cirkuszi mutatványokban kamatoztathatod
Mázlista, ha újgazdagék szülinapi partiján táncolhat, ahogy fütyülnek?!
Meddig tudsz ellenállni a körülmények kényszerítésének: korrumpálódj!
Médiasztárok reklámkampánnyal támogatott „könyveivel” egy ringben
Még a jó tréfamestereknek is sok az ellensége, hát még a rosszaknak…
Még békeidőkben is életveszélyes, családellenes stb. a hírszerző pálya
Még egy Arany János is azt írta: pályám bére éget mint Nesszusz vére
Még egy csillagász Kepler is gagyi horoszkópok gyártására kényszerült…
Még egy Hrabalnak se volt könnyű elfogadni helyzetét: asszony tartja el
Még egy Kosztolányi és Babits is mily ellenségesen fogadta Ady jöttét!
Még életében „leleplező” könyvet ír róla a szomszéd és a fűszeres segéd
Még hősi halott se lehetsz – fénytelen harcokban elkopsz…
Meg kell csinálni a riportot: ha kidobnak az ajtón, visszamész az ablakon
Még maga a názáreti Jézus Krisztus sem lehetett próféta a hazájában
Még meg se haltál, máris meghamisítják vagy szétrabolják az életműved
Még sírjában se lehet nyugtod: ott is forog a szellemi hullarablók miatt
Megalázóan kevés a honorárium – olykor még neked kell(ene) fizetni…
Megélhet olyan értelmiségellenes kurzust, hogy átkozza pályaválasztását
Mennyi mindenről nem végrendelkezhetsz, mennyire bíznál az utókorban!
Mert tüzet hoztál az emberiségnek, leláncolt Prométheuszként kínlódsz
Meséid szó szerint veszik: így a nagyotmondó, sőt a hazudós a gúnyneved
Mesterséges stimuláló szerekkel próbálok ihlethez jutni, s függővé válok
Mihelyst bajba kerülsz, a legígéretesebb tanítványod tagad meg először…
Miközben alázattal nagy ügyet szolgál, mégis szörnyű önzőnek érzi magát
Miközben meddő órákat töltesz írógépednél, feleséged főz és mesét ír
Milyen nehéz filippikáiddal feltüzelni passzívan dagonyázó honfitársaid…!
Milyen nehéz lecsendesíteni a csőcselékké züllött, vérszomjas tömeget….
Minden rászorulón segített, de mikor egyszer magad szorulna segítségre…
Mindenki rajtad röhög – mint Noén, aki a sivatagban építette a bárkáját
Mindig mögötte a gyanú árnyéka, hogy végső soron ő is a Hatalom embere
Mindig új és új betegek panaszai ömlenek rá – tőle senki se kérdi, mi fáj?
Minél komolyabban veszi a hivatását, annál sűrűbben kételkedik magában
Minimum 8+4+5= 17 év diákmunka után se lakásod, se állásod, se hiteled
Mint aki a törpék országába tévedt és ők szörnyetegként bánnak el vele
Mint aki rohanó vad hegyi folyókban kerülgetne Szküllát és Karübdiszt
Mint amikor az állatok királya tüzes karikába ugrással produkálja magát…
Mint Cassandra megverve jóstehetséggel, ráadásul nem is hisznek neked
Mint elsőgenerációs értelmiségi otthonról kevés motivációt kaptál, sőt…
Mint jó vendéglős, fogadós, idegenvezető: mindent le kell nyelned!
Mintha addig kellene összefoglalni hited lényegét, amíg egy lábon állsz
Mintha egy versenyparipának a lelátóról kéne végignéznie a nagy derbit…
Mintha naponként újra le kellene tenned a pályaalkalmassági vizsgádat…!
Mintha te úgy huszonegyeznél, hogy 19-re még lapot kellene kérned
Mire minden elemi lét- és munkafeltételt előállít, már nem akar semmit…
Mivel folyton az Eget kémleled, megbotlasz minden ki földi akadályban
Modern diktatúrákban a legrosszabb sorsa az ún. politikai foglyoknak van
Monopolhelyzetben levő pártkritikusok árgus szemekkel lesnek hibáidra
Nagy dolog a sajtószabadság, de ezt újra és újra neked is ki kell harcolni
Nagy idők nagy tanúja vagy, épp ezért veszélyben: tanúvédelmi program?
Nagy zajt csap körülötted az életpiac: alig hallod az isteni sugallatokat
Naiv idealistának hiszed embertársaidat is, mint a szellemi fogyatékosok
Nálad a Szellem, a Költészet: de a Disznófejű Nagyúr csak ül az aranyán
Napi betevődért huzatos aluljárókban zenéddel szemérmesen koldulsz
Napi visszajelzett sikerélményed akkor van, ha a szünetben gulyást főzöl
Naponként újra ellenállni a könnyű siker, a Nagy Céda csábításainak…
Naponként vakon ugrasz fejest ismeretlen – mély vagy sekély – vizekbe
Nappal szervezkedik, adminisztrál, éjszaka csillagászkodik – és az alvás?
Nehéz, veszélyes küldetésed teljesítésénél csak elszabotálása rosszabb
Neked csak tiszta eszközeid lehetnek, „szellemi ellenfeled” nem válogat
Neked kell bemenni az oroszlánbarlangba, s csak egy hangszert vihetsz…
Neked kell lerombolni a hamis illúziókat, amiért csak köszönetet ne várj
Neked kell példát mutatnod, hogy csak a bűnt gyűlöld, a bűnös embert ne
Neked kellene győzni a maratoni táncversenyen, vagy félbeszakad pályád
Neki a hétvégéken kell behozni a lemaradást – míg mások kerti mulatságon
Neki kell Antigonéként eltemetni a halott testvért, olykor élete árán is
Nem akartad, de mégis „rajongóid” lettek elvárásokkal és üldözésükkel
Nem bújhat ki a nyomasztó felelősség alól: amputáljad-e a beteg lábat
Nem elég, hogy politikai nyomás alatt vagy, de még műveid is ócsárolják
Nem feltétlenül, de gyakran koldusbottal fizeti meg függetlensége árát
Nem kaptál fajsúlyos megbízatást, Feladatot, amihez felnőhettél volna
Nem korlátolt,de teljes anyagi felelősséggel tartozol minden baklövésért
Nem könnyű magadban legyőzni az autodidakták kisebbrendűségi érzését
Nem kötöztetted ki magad az árbochoz, s ott ragadtál a szirénszigeten
Nem minden álomfejtő József, sokan ott rohadnak meg a tömlöcben
Nem te vagy az ideális férj, apa, szomszéd, testvér, barát, polgártárs…
Nem te, az üldözött vad, de a hajtó, a vadász kap veszélyességi pótlékot!
Nem tér ki a hitéből, így prédikátorként hadigálya rabevezője lesz
Nem túl hálás szerep sokkal ébreszteni szellemi álomszuszék „tesóidat”
Nem vették észre, nem fedezték fel vagy nem gondozták a tehetségét…
Nemcsak az elsőbbséged vitatják, de még meg is vádolnak plagizálással
Nemcsak elérni nehéz a magas szintet, de hosszú távon meg is tartani
Nemcsak Sütő András, de Fekete István fél szemét is kiverve: politizált
Nemegyszer szellemi épülete fundamentumát is lerombolja és újrakezd…
Nevednek becsületet szereztél, s mégis álnéven írsz, gúnynévvel illetnek
Nézd meg: választott pályádon átlagban miben, s főleg mikor halnak meg
Nincs nyugodt légkör szellem munkádhoz: zaklatás, feljelentés, becitálás
Non profit szellemi vállalkozása dotáció híján csak veszteséget „termel”
Non stop ébren és résen lenni, nehogy bekapj egy csali mézesmadzagot…
Nyílt önélveboncolásod részvétlenül figyeli a bámész és kandi tömeg…
Nyilvántartanak – nyilván tartanak tőled: titkos feketelistákon a neved
Odalehet minden igyekezet, ha a nézőtéren egyvalaki rosszkor tüsszent
Olcsó energiaforrást fedeztél fel: beleköptél az energiamaffia levesébe
Oly korban él, amikor a bölcselőket feleslegesnek, sőt károsnak tartják…
Oly sokáig voltál tartalékban, hogy mire éles bevetés jön, bajban vagy…
Olyan Isten háta mögötti helyre kerülsz, ahol nincs kivel eszmét cserélni
Olyan korban élsz, amikor a művelt emberek csak ennivalóra költhetnek
Olyan magasfeszültségben él, hogy nehéz italhoz, droghoz nem nyúlnia…
Olyan szigorú kritikát igényelsz, hogy az már-már mazochizmust súrolja
Olyannyira felháborítanak az igazságtalanságok, hogy a szívedre mennek
Olyannyira világítanál a sötétben, mint két végéről égő-fogyó gyertya
Olykor jó és jól is fizető ajánlatokat is visszautasít a főműve érdekében
Orfeusz lemehetett kedveséért az alvilágba, de csak rosszabb lett neki
Orosz nyelvet tanítottál a tárgyat „politikai” okból szabotáló diákoknak
Otthoni mindennapjait mérgezi, hogy – ha – gyermeke totál hülyének nézi
Ő önként állt a katedrára, míg diákjai tankötelesként ülnek vele szemben
Ő ugyan ellenállt a beszervezési kísérletnek, de miatta apját bezsarolták
Önfeláldozó, megszállott, fegyelmezett „munkás”, mégsem biztos a siker
Önhibádon kívül vagy nincs munkád, vagy gyilkos tempót diktál a határidő
Önként adod a véred, de sem itt és most, sem később ne várj viszonzást!
Örökké aszimmetrikus a viszony: Ők róla mindent tudnak, ő róluk semmit
Ötvenöt éves koráig öt évig volt havi fixe, így nagyon is tudja,mit vesztett
Pál apostol szőnyegeket szőtt, Spinoza üvegeket csiszolt, Hamvas Béla…
Pálfordulásával az üldözöttek mellé áll, s elkezdődik hosszú vesszőfutása
Pályaalkalmassági vizsga: olvasd el mit írt a kortárs kritika Karinthyról
Pályád delén túl megszokni: nincs bérelt hely, minden szerepért verseny…
Pályakezdőként nagyon alulfizetik, az öregkort nem biztos, hogy megéri
Pár hét alatt kell egy rossz kurvából egy kiművelt hetérát varázsolni…
Pillanatonként ötlenek fel a gondolatok, amiket éppily gyorsan el is vetsz
Platón a barátod, de az igazságból az ő kedvéért se engedsz: így elveszíted
Polgárjogi aktivisták ügyének védelme miatt elesel pénzes megbízásoktól
Politikai fogoly, akit a smasszerek mellet a közbűntényesek is szívatnak…
Pont azok a pályatársak ellendrukkerek, akik értik a műved jelentőségét
Rágalomhadjárat indul ellened: te védekezésre képtelen állapotban vagy
Rákbeteg kisgyerekek rácsos ágyai között járod bohócdoktori utad
Régóta tart alkotói válságod s depressziód és nincs fény az alagút végén.
Rendőri megfigyelés alá helyeznek, hogy elriasszák tőled pályatársaidat
Rendszeresen egyedül marad különvéleményével, s így elbizonytalanodhat
Rengeteg gyakorolás teszi a mestert: indiszponáltan se mehet a szint alá
S ha még mártírt se csinálnak belőled? – Diliházba zárva szépen leépülsz
Saját keresztje mellett egy darabig másokét is cipeli a Kálvária dombra
Saját ügyét istenre bízva másokért perel és ágál az evilági fórumok előtt
Se a börtönben, se szabadulásod után nem képezheted tovább magad
Sok a meghívás világvégi kis falvakba: menni is, visszautasítani is nehéz…
Sok becsületsértéseknek le kell peregnie rólad – az a legény, aki állja…
Sok hűhó semmiért? Erre a legnagyobb esélyed a szellemi pályán van…
Sok irigyed a szenvedésed aranyfedezetéből csak aranyat mazsolázna ki
Sok régi ”jóakaródról” kell elgondolnod: nem volt a családi barát ügynök?
Sok terved meghiúsul, sok kudarc éri, s így hol magára, hol másra támad
Sok tudás, lelemény és bátorság kell a Döbrögi uraságok elfenekeléséhez
Sokáig kavarog kaotikusan benne a tartalom, míg kozmosszá formálódik
Sokáig maradsz „fiatal pályakezdő”, amíg ki nem halnak a gerontokraták
Sokáig, elmélyülten próbálnak, pedig esélyük sincs a darab bemutatására
Sokszor a hallgatásod a legtöbb, amit tehetsz, pedig úgy üvöltenél már…
Sokszor fel-felébred bennem a gyötrő gyanakvás: csak epigon vagyok?
Sóvár gyerekszemek kalácsot kérnek tőle, de te csak tanácsot tud adni…
Szamizdatosként kerülnek mint a pestises, vagy karanténba zárnak
Szavai hitelének tényleg aranyfedezete van: szenvedéstörténeted, passiód
Szelíd paternalista erőszakkal nevel, a kései köszönet nem jut el hozzá…
Szép dolog a repülés úttörőjének lenni, de ki kötne veled életbiztosítást
Szép és a családra szabott házat tervez, de az újgazdag „kisisten” végez
Szétosztod királyi kincseidet, neked viszont alamizsnáért kell koldulni
Szinte lehetetlen, de mégis zsarolhatatlannak kell lenned és maradnod
Szonettjeid ívre, kilóra mérik – még jó, ha nem a hentes zsírpapírja lesz
Szörnyű, elviselhetetlen: sokszor minimális visszhangja sincs művednek
Szülei már, munkája még nem tudja eltartani: koldusdiákként nyomorog
Szülőanyja-apja volt a műnek, de annyit „adaptálták”: már nem ismer rá…
Szülőfölded javát akarva igazadhoz ragaszkodva leszel „a nép ellensége”
Szülői értekezleten úgy felszólalni, hogy ne gyerekeden verjék el a port…
Tábornokként arról dönthetsz, melyik csapatod küldöd a biztos halálba…
Talán sose derül ki: tehetségtelen – vagy tényleg titkosan feketelistázott?
Te álmodban is tovább dolgozol, ahogyan álmodban is tovább üldöznek
Te megbotránkoztatod a nyárspolgárt, ő meg piti, aljas bosszút áll rajtad
Te nem a tévéfotelből, de a helyszínen tanulmányozol vulkánkitöréseket
Te nem dughatod be füled a szirénszigetnél, de ottragadhatsz
Te nem lehetsz zsarolható, semmi nyíltan vállalhatatlant nem tehetsz…
Te vagy az a naiv bolond lány, aki más súlyos bűnét is magára vállalja?
Te vagy Cassius is és Brutus is, akinek meg kellene ölnie a „zsarnokot…
Tehetetlenül kell ismét végignézned: a kezed között hal meg kis beteged
Tehetetlenül kell nézned, ahogy a tollaiddal ékeskedők illegetik magukat
Többen olvassák ex-szerelmed szennyes-kiteregetését mint a verseidet
Törheted a fejed, akrobatikáztathatod agyad: a múltat kéne rekonstruálni
Tudnod kell hallgatni is gondolatcsíráidról, hogy durva láb le ne tapossa
Tudnod kell nagyon biztosan titkosítani és széles körben publikálni is…
Túl jól sikerült a regény: típusaiban sok ismerős magára ismer s megutál
Túl sok a szem a láncban: slágert szerezni, jó előadót és kiadót is találni
Túl sok titkot bíztak rád, s te retteghetsz a kifecsegéstől, kínvallatástól
Túlképzett: ha nem „butítja le” magát, sehol nem tud elhelyezkedni…
Úgy él mint a nomád vándor, aki nem tudja még, hogy hol alszik ma éjjel
Úgy is győznöd kellene, ha a riválisok doppingolnak és durván csalnak…
Úgy járhatsz, mint József A. és Babits: publikálják (elme)orvosi leleteid
Úgy kell elvégezni iskolákat, letenni vizsgákat, hogy ne mossák ki agyad
Úgy szeretne otthon pipázni, de Muszáj Herkulesként küzd a közéletben
Új numerus clausus léphet életbe korlátozva diploma- és állásszerzésed
Új s így szokatlan alkotásod, életformád szabad prédája a vicclapoknak…
Utálhatnak mint a seregben az írnokot, aki elsunnyogja a napi kiképzést!
Üres papírral és tollal, a semmiből kellene egy új világot teremtened…
Vádolnak,mert szenvedélybetegek „orvosaként” kutyaharapást szőrével…
Vagy a kitelepítésben senyved – vagy a gaz górék előtt produkálja magát
Vagy a kutya se szól hozzád, vagy túlhalmoznak: meghívások, programok
Vagy a víz alá nyomnak – vagy üres medencében lehetsz „szabadúszó”
Vagy apokriffá stigmatizálják, vagy kanonizálva kötelező olvasmány lesz
Vagy bűntudatosan lógsz, vagy az égő házból próbálsz embert menteni
Vagy családi könyvtár se volt, vagy csak éjjel titokban olvashattál…
Vagy meg sem értik a műved, vagy – akár szándékkal – félremagyarázzák
Vagy nem érti-értékeli feleséged a munkád, vagy mindenbe bele-beleszól
Vagy nem kap megrendelést köztéri szoborra,vagy még életében ledöntik
Vagy nem szerzed meg az előírt képesítést, vagy többször átmossák agyad
Vajon kapsz-e égi segítséget évekig türelemmel várni, míg eljön az időd
Vannak idők, amikor nem veheted át a kitüntetést, pedig jól jönne-esne
Veled statuálnak példát, hogy újságíró kollegáidat öncenzúrára bírják rá
Veszélyes misszióddal járhat, hogy szőröstül-bőröstül felfalnak a „vadak”
Vigasztaljon a közmondás: nem az a legény, aki üt, hanem az, aki állja…
Világmegváltásra készült, ma meg az írógépét sem tudja zaciból kiváltani
Virágvasárnap érkezel, de a tömeg mégis Barabást kiált
Visszautasíthatatlan felkérést kapsz, hogy verssel köszöntsd a Vezért…
Vörös posztó a Hatalom szemében: megvadulva sokszor legázol, megtipor
Zseniális szójátékaid, pesti humorod elvileg örökre lefordíthatatlanok
*
A SZELLEMI PÁLYÁK TERHEI ÉS KOCKÁZATAI
Szótár: Helyzetek – szerepek – alakok – jelképek – attitűdök
1. „Anakronizmus”
2. „Exhibicionista „
3. „Fogadatlan prókátor”
4. „Képzetlen, kívülálló”
5. „Kibicnek” kuss
6. „Köztörvényes bűnöző”
7. „Közszeméremsértő „
8. „Különc” csodabogár
9. „Méregkeverő „
10. „Nemzetáruló”
11. „Nihilista”
12. „Non profit vállalkozás”
13. „Örök ellenzéki”
14. „Sarlatán” – „kontár”
15. „Társadalmi megbízatás”
16. „Vadember”
17. „Zugügyvéd”
18. A balhét elvinni
19. A falu bolondja
20. A feltaláló kálváriája
21. A hóhért akasztják
22. A Hortobágy poétája
23. A hosszútávfutó magányossága
24. A középszer terrorja
25. A kutyák dala
26. A lebuktatott bosszúja
27. A legerősebb ellenfelet kereső
28. A megalázó hálapénz
29. A muzsikus tücsök tele
30. A napi életben csetlő-botló
31. A nemzet csótánya
32. A nemzet napszámosa
33. A nép ellensége
34. A pálya alacsony presztízse
35. A prostituáltak érdekvédője
36. A suszter beszól
37. A szenvedés aranyfedezete
38. A tehetség átka
39. A tengert úszni át
40. A tücsök télen
41. A walesi bárdok
42. Agymosás kicselezése
43. Akadémikusokat kifigurázó
44. Akasztófa szökevény
45. Akela és a fiatal farkasok
46. Aláaknázott terepen tánc
47. Sok-sok szellemi segédmunka
48. Alamizsna gyűjtés
49. Áldatlan magányosság
50. Sok kis és nagy áldozatot hozó
51. Aljas rágalmak
52. Alkoholizmus kísértés
53. Állandó önátvizsgálás
54. Állást kell foglalni
55. Álnévvel bujkáló
56. Anarchista stigma
57. Árgus szemek előtt élő
58. Aszkézis – önsanyargatás
59. Áthelyezések – újrakezdések
60. Avantgarde mint célpont
61. Az állatok ügyvédje
62. Az anyák megmentője
63. Előőrsként kapott első csapást
64. Az értelmi szerző „kiemelése”
65. Az ifjúság megrontója
66. Az intrikust játszó úgy marad
67. Baklövés – szarvashiba
68. Bátorságpróbák
69. Befeketített – fekete seggű
70. Befektetés – megtérülés
71. Belemagyarázott dolgok
72. Bértapsoló, klakk
73. Berufsverboten – légüres tér
74. Beskatulyázott
75. Besorozott
76. Besúgók és provokátorok
77. Beszervezési kísérlet
78. Bevert fejű
79. Bipolaritás – mánia és depresszió
80. Bizonyítási kényszerben
81. Bojkottált szerző
82. Bolond Hamlet
83. Bolond magyar poéta
84. Bolond poéta
85. Boszorkányüldözött
86. Botcsinálta doktor
87. Börtön-pasztoráció
88. Bravúrkényszer
89. Bulvármédia célpont
90. Büntetnek, ha sokakkal jó teszel
91. Cassandra jós-sorsú
92. Cenzúrázott posta
93. Cerberus munkahajcsár házastárs
94. Cezaromán rendező alatt
95. Cigányélet
96. Cölibátusban
97. Családod rovására
98. Cselédasztalnál
99. Csicska – kapcarongy
100. Damoklész kardja alatt
101. Napi Dávid és Góliát harc
102. Demoralizálási próba alatt
103. Derékba tört pályák
104. Diktáló szponzor
105. Dilettáns, kontár stigma
106. Dilettánsok zaklatása
107. Diliflepnivel kihúzott méregfog
108. Diplomával fenéktörlés
109. Diszkvalifikálva
110. Disznók elé gyöngy
111. Dobozba zárt film
112. Egy csodálatos elme
113. Egyedül maradva és elbizonytalanodva
114. Ehhez mindenki ért
115. Élclapok kereszttüzében
116. Életfogytig beskatulyázva
117. Élethazugság lebuktató
118. Életmű meghamisítás
119. Életveszélyes küldetések
120. Elhallgattatás
121. Elhallgattatva – elnémítva
122. Elkurvulsz vagy éhenhalsz?
123. Ellendrukker gyűrűben
124. Ellenségkép megtestesítő
125. Ellenséggyártás
126. Ellopják szellemi tulajdonod
127. Elmeorvos vagy bolond?
128. Elmondani mindenkinek
129. Előőrs – utánam!
130. Elrabolt tudós
131. Elrettentő példa statuálás
132. Elsőgenerációs értelmiségi
133. Elsőszámú közellenség
134. Emberkínzás önvád
135. Emléked is kitörölve
136. Eretnekégetés
137. Vészkorszakban értékátmentő
138. Értelmiségi ellenes kurzus
139. Esküt tenni
140. Eszkimó és fóka
141. Ezerfejű cézár előtt
142. Fagyos fogadtatás
143. Fájó igazság kimondó
144. Farinelli, a kasztrált
145. Feketelista – B lista
146. Félbetört pálya
147. Feljelentés-fóbia
148. Feljelentgetve
149. Félremagyarázott
150. Felségsértési perbe fogva
151. Felvilágosított hályogkovács
152. Fogyatékosokat segítő
153. Folyamatos erős kísértésben lenni
154. Formaidőzítési gond
155. Főkolomposság terhe
156. Fölösleges alapkutatás
157. Fővesztés terhe mellett
158. Futballbíró
159. Gályapad és robot
160. Gályarab prédikátorok
161. Gondatlan emberölés
162. Gúnynevezett
163. Gyógypedagógus türelme
164. Gyógyszerész vagy méregkeverő
165. Gyökértelenné tétel
166. Ha nincs páratlan szerencséd…
167. Haditudósító
168. Hagyaték elherdálás
169. Hagyatékod meghamisítják
170. Halálod után (se)
171. Hálapénztelen
172. Hálátlan szerepek
173. Hamis illúziókat leromboló
174. Harctérre provokált költő
175. Háríthatatlan felelősség
176. Házaló könyvárus
177. Házkutatások
178. Hazudó tanár
179. Hazudsz vagy hazavágnak
180. Hecckampány céltábla
181. Hektikus kultúrpolitika elszenvedője
182. Hétfejű sárkánnyal vívó
183. Hibáid lesők és elnagyítók
184. Hiperszenzibilitás
185. Hírzárlatban
186. Hivatásod titokban gyakorolni
187. Hivatásos felháborodó
188. Hoppkopp életforma
189. Hopp-kopp életmód
190. Hülyének nézve
191. Idegen pályán
192. Igazmondás és fej beverés
193. Ihlet nélküli robot
194. Illegalitásban
195. Improduktív, lógós – címke
196. Ingyenmunkás
197. Írásba adni…
198. Író, ne írj
199. Ismeretlenbe fejest ugró
200. Ismerni a jövőt…
201. Istentelenség vád
202. Itt és most megmutatni
203. Ízlésbíráskodás
204. Izolálás
205. Járatlan út(törés)
206. Járványkórház
207. Jó/rossz ember/zenész
208. Jótállást vállalni
209. Kalapozó bohóc
210. Kalózkiadó
211. Kamikáze
212. Kánon – apokrif
213. Karikatúra figura
214. Katasztrófaelhárító
215. Katonadolog – hősi halott
216. Kém – kémelhárító pálya
217. Kényszer remeteség
218. Kényszerpályás nemzedék
219. Kényszerzubbonyban táncolni
220. Kényszerzubbonyban táncolni
221. Kepler, a horoszkópgyártó
222. Későn érő típus
223. Két tűz között
224. Két végéről égetett gyertya
225. Kételkedés – szkepticizmus
226. Kétség és kétségbeesés
227. Ki kérdezett?
228. Ki van lehányva?
229. Ki vet – ki arat
230. Kibeszélő atomfizikusok
231. Kiégett segítő
232. Kiégett segítő foglalkozású
233. Kiemelt értelmi szerző
234. Kifigurázva
235. Kihúzott méregfog
236. Kínai kulturális forradalom
237. Kiöregedett bohóc
238. Kipellengérezve
239. Kirekesztés
240. Kisajátítás
241. Kisebbségben – egyedül
242. Kisebbségvédő
243. Kisemmizett alkotó
244. Kisemmizve
245. Kiszúrt szemű
246. Kitiltott művészet
247. Kitüntetés elutasítás
248. Kitüntetnek vagy felkötnek?
249. Kivágott nyelvű
250. Kockáztató életmentő
251. Kolduló szerzetes
252. Koldusdiák – diáknyomor
253. Kollegák kiközösítése
254. Kompromittálási kísérletek
255. Koncepciós perbe fogva
256. Kontraszelekció
257. Kontraszelektált vezető alatt
258. Korán érkező
259. Koravén – infantilis
260. Korrumpálhatatlanul
261. Könyvégetés
262. Könyveid és tested elégetése
263. Könyvfosztás
264. Kötelező olvasmány
265. Követve, megfigyelve
266. Kutya vacsorája
267. Kvázi fakírmutatvány
268. Lámpaláz – vizsgadrukk
269. Látszat elviselő
270. Légüres térben
271. Lehúzó szellemi környezet
272. Lejáratási összeesküvés
273. Leláncolt Prométheusz
274. Lelki elsősegély
275. Lelki szemétláda
276. Lelkibeteg pszichológus
277. Lemondások
278. Lenézett cigányzenész
279. Lesifotósok célkeresztjében
280. Maffiába beépülő
281. Maga ellen tanúskodó
282. Magadba szállás
283. Magadon kísérletezni
284. Magánzárkában
285. Magasról nagyot esni
286. Magyar messiások
287. Magyarázkodni
288. Manipuláltság veszély
289. Marginalizált értelmiségi
290. Maximális elvárások
291. Maximalizmus – perfekcionizmus
292. Mecénáshiány
293. Meddő órák
294. Meg nem értett zseni
295. Megalázó honorárium
296. Megalkuvás vagy kompromisszum?
297. Megbolondíthatnak
298. Megfigyelve
299. Meghívás lemondások
300. Meghurcolás
301. Megszállottság
302. Megvesztegethetetlenül
303. Méltánytalan feltételek
304. Mentegetőzni
305. Mester/tanítvány hiány
306. Meztelenül fegyveresek ellen
307. Minden hiábavaló?
308. Minden nap prédikálni
309. Minden vagy semmi
310. Mindenki egy ellen
311. Mindent tudni akaró
312. Mindent vagy semmit
313. Mindig magasabbra
314. Mintha nem létezne
315. Misszionárius hányattatás
316. Monotónia tűrés
317. Morbid humorú
318. Munkaszolgálatos
319. Muszáj Herkules
320. Műhibaperek
321. Művész és (nyárs)polgár
322. Nagy balfogás esélye
323. Nagy kísértések
324. Nagyítós üvegházlakó
325. Nagyítóval keresett hibáid
326. Naphosszat panaszkodó betegek
327. Napi áldozathozatal
328. Naprakészség
329. Negatív diszkrimináció
330. Nehezen fogantat kihordó-szülő
331. Nem hallgathatsz
332. Nem kvantifikálható teljesítmény
333. Nem menekülhetsz
334. Népszerűtlenség vállaló
335. Nincs visszajelzés
336. Noblesse oblige
337. Nulláról újrakezdő
338. Nyílt lapokkal játszó
339. Nyíltan kell gyónni
340. Nyilvános a működésed
341. Olvasólámpátlan sötétkamra
342. Omnipotens – impotens
343. Orákulum szerepkényszer
344. Oszlopos Simeon
345. Önélveboncolás
346. Önfeláldozó
347. Öngyilkosságba hajszolt
348. Önismétlési tilalom
349. Önkéntes aszketizmus
350. Önkéntes száműzetés
351. Önkéntes túsz
352. Önkéntes véradó
353. Önkiherélés – öncenzúra
354. Önkizsákmányolás
355. Önmagamra terhelő vallomás
356. Önmagán kísérletező
357. Önmagát kiadó
358. Önostorozó, flagelláns
359. Önsorsrontó
360. Önveszélyes akciózás
361. Ördöggel szerződő!?
362. Örök kétely
363. Örök szegénységet fogadó
364. Örök vizsgázó
365. Örökké készenlétben
366. Összeférhetetlenségek
367. Övön alul ütnek
368. Pálfordulás hátrányodra
369. Pályabér – Nessus vér
370. Panaszfelvevő
371. Papír és toll nélkül a dutyiban
372. Partizánhősködés
373. Példát statuálni
374. Pellengér
375. Perelhető orvos, lelkész
376. Perfekcionizmus
377. Permanens létbizonytalanság
378. Plágiumperben
379. Pofozóbábú
380. Pokoljárók
381. Polgári engedetlenség
382. Politikai cenzúra
383. Politikai emigráns
384. Politikai fogoly: fasizmus, kommunizmus
385. Politikai pszichiátria
386. Politikailag megbízhatatlan
387. Priuszos – lefeketedett
388. Próbapereskedést felvállaló
389. Protekció nélkül
390. Protekciós balett-táncospár
391. Provokált – béketűrés próba
392. Pszeudo „szabadpiac”
393. Publikációs nehézség
394. Pusztába kiáltott szavak
395. Pusztába kiáltott szó
396. Rajongók zaklatása
397. Rangkórság
398. Rangkórságban szenvedő
399. Régész szerencséje és türelme
400. Rendőr a börtönben
401. Rendőri ügy
402. Restanciahalmozó
403. Rezignáltság
404. Rezignáltság
405. Ritka alkalom
406. Rossz hírt közlő
407. Rossz tréfa
408. Rosszhiszemű fogadtatás
409. Se papír, se toll
410. Segélyezett ingyenélő
411. SI faktor – a sárga irigység
412. Sikertelen szabaduló-művész
413. Sok hűhó semmiért
414. Sorsközösség vállalás
415. Sportért vagy a sportból élni
416. Stigmatizálás
417. Szabad préda
418. Szabadúszás üres medencében
419. Szakmai ártalmak
420. Szalonképtelenné tétel
421. Szamizdatozó
422. Száműzetés
423. Szégyentáblán
424. Szekértáborokon kívül
425. Széklábfaragás
426. Szellemi étekfogó
427. Szellemi honvédő
428. Szellemi hullarablók prédája
429. Szellemi jogfosztott
430. Szellemi párbajképesség
431. Szellemi segédmunka taposómalma
432. Szellemi tulajdonjogtalanság
433. Szélmalomharcok
434. Szélsőséges önértékelés
435. Személyeskedő vitapartner
436. Személytelen ellenség
437. Szemüveges és vézna
438. Szenvedéstörténetek
439. Szennyesed kiteregetik
440. Szerencsefüggő
441. Szeretteiden állnak bosszút
442. Szerettein gyakorlatozó
443. Szigorú önkontroll
444. Szilencium
445. Szilencium évekig
446. Szirénhangok csábítása
447. Szórakozott professzor
448. Tabusértő
449. Társadalmi presztízs
450. Távol a barát – közel az ellenség
451. Terjesztési tortúrák
452. Titkaidra vadászók
453. Tollaiddal más ékes
454. Túlérzékenyítve – allergia
455. Tű a szénakazalban
456. Tűzoltómunka
457. Tűzszerész-hivatás
458. Urakat kiprédikáló
459. Utcazenész – bárzongorista
460. Utolsó mohikán
461. Üldözési mánia
462. Üldöztetés
463. Üres medence – szabadúszó
464. Ütközőpont
465. Üvegfalú ház lakója
466. Vagyonelkobzás
467. Valaki mindig ki akar ütni
468. Vallásüldözött
469. Vándormadár
470. Védtelen tanú
471. Végsőkig kitartó
472. Vér, veríték és könnyek
473. Vértanúság
474. Veszélyes tudás
475. Viccfigura: bogaras tudós
476. Virágvasárnap és Golgota
477. Zúzda
478. Zsarolhatatlanul
479. Zseni az őrültek házában
480. Zseni vagy őrült?
Charles Baudelaire: Az albatrosz
Olykor matrózi nép, kit ily csiny kedvre hangol,
Albatroszt ejt rabúl, vizek nagy madarát,
Mely, egykedvű utas, hajók nyomán csatangol,
Míg sós örvényeken lomhán suhannak át.
Alig teszik le a fedélzet padlatára,
A kéklő lég ura esetlen, bús, beteg,
Leejti kétfelé fehér szárnyát az árva
S mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg.
Szárnyán kalandra szállt, – most sántit suta félsszel,
Még tegnap szép csoda, ma rút s röhejre készt,
Csőrébe egy legény pipát dugdosva élcel,
Egy másik sántikál: hé, így röpűlsz te, nézd!
A költő is ilyen, e légi princnek párja,
Kinek tréfa a nyíl s a vihar dühe szép,
De itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja
S megbotlik óriás két szárnyán, hogyha lép.
Ford.: Tóth Árpád
*
POKOLJÁRÓ DUDÁS SORS – Ajánlott irodalom
1. Szókratész védőbeszéde
2. Ó- és Újszövetség és Pál apostol levelei
3. Juhász Gyula: Orbán lelke
4. Ibsen: A nép ellensége
5. Móricz Zsigmond: A fáklya
6. Cervantes: Don Quijote
7. Balzac. Elveszett illúziók
8. Shakespeare: Hamlet
9. Babits Mihály: Jónás könyve
10. Aiszkhülosz: A leláncolt Prométheusz
11. Szophoklész: Antigoné
12. Petőfi Sándor. Az apostol
13. stb. stb. stb.
*
Charles Baudelaire
Az albatrosz
Olykor matrózi nép, kit ily csíny kedvre hangol,
albatroszt ejt rabúl, vizek nagy madarát,
mely, egykedvű utas, hajók nyomán csatangol,
míg sós örvényeken lomhán suhannak át.
Alig teszik le a fedélzet padlatára,
a kéklő lég ura esetlen, bús, beteg,
leejti kétfelé fehér szárnyát az árva,
s mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg.
Szárnyán kalandra szállt, most sántít suta félsszel,
még tegnap szép csoda, ma rút röhejre készt,
csőrébe egy legény pipát dugdosva élcel,
másik majmolja a tört szárnyú bicegést.
A költő is ilyen, e légi herceg párja,
kinek tréfa a nyíl s a vihar dühe szép,
de itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja,
s megbotlik óriás két szárnyában, ha lép.
1859
(Tóth Árpád ford.)