kb. 5 perc olvasás
Szinópéi Diogenész
Szinópéi Diogenész hordóban
Diogenész (Szinópé, Kr. e. 4. század – Korinthosz, Kr. e. 4. század) cinikus görög filozófus. Platón„örjöngő Szókratésznak” nevezte őt.
Idézetek
- Hé emberek!…Embereket hívtam, nem mocskokat.
- Minden dolog az isteneké. A bölcsek az istenek barátai, a barátok javai pedig közösek. Ennélfogva minden dolog a bölcseké.
- Ne álld el előlem a napot.
- Embert keresek.
- Ó, te boldogtalan, hát nem tudod, hogy tisztító szertartások révén a bűneidtől ugyanúgy nem szabadulsz meg, mint a helyesírási hibáidtól?
- Bárcsak az éhséget is elűzhetném üres hasam dörzsölésével.
- Volt idő, amikor én is olyan voltam, mint te most. De amilyen én most vagyok, olyan te sose leszel.
- Hé müdosziak, zárjátok be a kapukat, mert megszökik a város.
- Ha valamire, akkor arra beszélnélek rá, hogy kösd fel magad.
- Miért élsz ha nem törődsz azzal, hogy az életedet helyesen formáld meg.
- Az egész világnak a polgára vagyok.
- Miként a szolgák az uraiknak, úgy engedelmeskednek a hitvány emberek a vágyaiknak.
Idézetek róla
- Diogenész, a filozófus ezeket mondotta egy kopasznak, aki sértegette őt: Én nem bántalak, isten ments, ellenkezőleg, a hajadat dicsérem, hogy otthagyta a gonosz koponyád.
- Aiszóposz: Mesék
- Diogenész felfigyelt egy futkározó egérre, amely nem keresett rejtekhelyet, nem félt a sötétben, nem kutatott csemegék után. Így lelet meg annak a módját, hogy alkalmazkodjon a körülményekhez.
- Theophrasztosz: Megarai dialógusok
- Egy alkalommal a fürdőből kijövet valaki megkérdezte, sok ember fürdőzik-e benn. Azt felelte nem sok. A másiknak azonban aki azt kérdezte nagy-e a tömeg odabenn azt felelete, hogy nagy.
- Egy alkalommal Nagy Sándor odalépett hozzá és azt mondta: „Én vagyok Sándor a nagy király”. Ő így válaszolt: „Én meg Diogenész vagyok, a kutya.” – Arra a kérdésre, hogy miért nevezik kutyának, azt felelete: „Mert akitől kapok valamit, annak csóválom a farkam, akitől nem kapok, azt megugatom, a hitványakat megharapom.”
- Amikor korholták, hogy tisztátalan helyekre jár, így válaszolt: „A Nap is besüt a pöcegödörbe, mégsem lesz piszkos”.
- Amikor eladták rabszolgának, akkor előkelő emberhez méltóan viselkedett. Aiginába utazott éppen és Szkirpalosz kalózainak kezébe került, aki Krétán áruba bocsájtották. Amikor a kikiáltó megkérdezte, hogy, mihez ért, így felelt:„ Az emberek kormányzásához”. Amikor megpillantott egy gazdag öltözetű khorintoszi embert, a már említett Xeniadészt, szólt a kikiálltónak: „Ennek adj el engem! Neki gazdára van szüksége.” Xeniadész megvásárolta őt és magával vitte Korinthoszba, gyermekei nevelőjévé és az egész háznak a felügyelőjévé tette. Ő pedig minden tekintetben úgy látta el feladatát, hogy gazdája végigjárta gazdaságát és így szólt: „Egy jó szellem költözött a házamba”.
- Diogenész Laertiosz: Híres filozófusok élete
Forrás[szerkesztés]
- Görög gondolkodók 3; Kossuth Kiadó 1994.
Szinópéi Diogenész személy
Szinópéi Diogenész: görög filozófus, a künikosz (cinikus) irányzat képviselője, Antiszthenész tanítványa.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szinópéi_Diogenész
https://en.wikipedia.org/wiki/Diogenes_of_Sinope
Idézetek
Mikor a görögök összegyülekeztek az Iszthmoszon, és úgy döntöttek, hogy Alexandrosszal együtt háborút indítanak a perzsák ellen, őt választották meg a hadjáratra fővezérül. Ebből az alkalomból sok államférfi és filozófus kereste fel szerencsekívánataival; Alexandrosz azt remélte, hogy a szinópéi Diogenész is felkeresi majd, aki akkor éppen Korinthoszban tartózkodott. De az ügyet sem vetett Alexandroszra, és Kraneionban maradt, azért aztán Alexandrosz kereste fel. Diogenész éppen a napon sütkérezett. Kissé felemelkedett helyéről, amikor látta, hogy többen tartanak feléje, és merően ránézett Alexandroszra, majd mikor a király üdvözölte, és megkérdezte, kíván-e tőle valamit, így szólt: „Állj egy kicsit odébb, ne fogd el előlem a napot!” Mint mondják, ez annyira meglepte Alexandroszt, s annyira megcsodálta Diogenész felsőbbséges büszkeségét, hogy elmenőben, mikor a kíséretében levők nevettek és gúnyolódtak a bölcsön, Alexandrosz csak ennyit mondott: „Ha nem volnék Alexandrosz, Diogenész szeretnék lenni.”
21-22. oldal, Alexandrosz (Helikon, 2015)
Amikor Diogenészt mocskolá egy kopasz, azt mondá a bölcs: nem felelek szitokkal szitkokra, csak a hajadat dicsérem, mert őrültséged látván megfutamoda.
144. oldal, A lemondás könyve
Amikor megkérdezték Diogenészt, hogyan kell élni az igazsággal, azt felelé: miként a tűzzel – ha túl közel húzódunk, megéget, ha nagyon eltávolodunk tőle, megfagyunk.
144-145. oldal, A lemondás könyve
Diogenestől viszont egyetlen rabszolgája is megszökött, s miután jelezték neki, Diogenes nem tartotta érdemesnek visszahozatni, mondván: „Rút dolog is volna, hogy ha Manes tud élni Diogenes nélkül, Diogenes ne tudna Manes nélkül.”
109. oldal, A lelki nyugalomról (Helikon, 2016)
(…) A csupasz cinikusnak
hordóháza nem ég el. Verd szét – s holnap akad más
otthona, vagy pedig ólommal megfoldja a régit.
Sándor, szemlélvén e cserép nagy hírü lakóját,
jól érezte: szerencsésebb százszor, ki nem óhajt
semmit, mint az olyan, ki a Földet akarja egészen,
s vállalt tetteihez méltó vészek szegik útját.
153. oldal, Iuvenalis: Tizennegyedik szatíra (Európa, 1977) · Decimus Iunius Iuvenalis
Alexandrosz, Caesar, Pompeius – kik ők Diogenészhez, Hérakleitoszhoz és Szókratészhez képest? Az utóbbiak ugyanis látták a dolgokat, a dolgok okát és anyagát, vezérlő értelmük független volt. Amazoknak viszont mennyi volt a gondjuk, és mennyi mindentől függtek szolgamód!
136. oldal, Marcus Aurelius: Elmélkedések – Nyolcadik könyv (Atlantisz, 2016) ·Marcus Aurelius
Marcus Aurelius – Cassius Dio Cocceianus: Marcus Aurelius elmélkedéseiCassius Dio Cocceianus Marcus-életrajzával
Diogenész, a cinikus egy ízben az athéni piacra ment, hogy egy marék olajbogyót kunyeráljon az árusoktól. Pénze nem lévén – mert efféle hívságokra nem adott – beszédbe elegyedett inkább az olajbogyójukat kínáló parasztokkal.
54. oldal, Diogenész bolhája