kb. 6 perc olvasás
Demszky pár tízezerért perli a nyugdíjbiztosítót
2011.03.26. 13:41 – Tenczer Gábor
Megfellebbezi a nyugdíjbiztosító döntését nyugdíjának mértékéről Demszky Gábor. A volt főpolgármester lapunknak elmondta: nem tudja elfogadni, hogy a nyugdíjbiztosító nem számította bele a nyugdíjalapjába azt a 8 évet 1981 és 1989 között, amíg ellenzéki szerepe miatt azzal büntették, hogy nem kapott munkát és közveszélyes munkakerülőként tartották nyilván. Nyugdíja most 200 ezer forint, a plusz nyolc év néhány tízezer forintot dobna a mértéken.
A volt főpolgármester hozzátette, hogy dolgozott abban az időben is, például szamizdatot szerkesztett, de az a Kádár-rendszerben illegális munkának számított, ami hivatalosan nincs benne a nyugdíjalapjában.
Demszky nyugdíja az elmondása szerint mintegy 200 ezer forint lenne ha a 30 év munkaviszony alapján számolnák a pénzét, és pár tízezer forinttal több, ha a kiesett 8 évet is hozzávennék. Nem a pénz számít, ez elvi kérdés, tette hozzá.
Demszky bruttó kétmilló forintos végkielégítést kapott leköszönése után. Nyugdíj is jár Demszky Gábornak, annak ellenére, hogy nem érte még el a nyugdíjkorhatárt. A vonatkozó törvény szerint az a polgármester, főpolgármester jogosult nyugdíjra, akit legalább háromszor egymár után megválasztottak.
Korábban Demszky Gábor érdeklődésünkre ennyit közölt a főpolgármesteri időszak utáni terveiről: „Van egy világos feladatom, hogy összegezzem, megírjam az elmúlt húsz év történetét. Én ebben az időszakban hét miniszterelnökkel voltam kapcsolatban, az egész politikai elittel, Európában szinte minden vezető politikussal találkoztam. Ezt meg akarom írni, az lesz a címe a könyvnek, hogy Budapest-maraton.”
Arra a kérdésre, hogy lesz valamilye pénzkereső foglalkozása is, a főpolgármester azt válaszolta, „lehet, hogy sokan azt hiszik, titkolom a valódi tervem, de egyszerűen nyugdíjas leszek. Nyugdíjat fogok kapni ezek után az évek után. Nem tudom pontosan mennyit. De nem sokat.”
index.hu
Rózsa Mihály:
Egy EMBER*
Demszky Gábor neve fogalom lett. Ha azt mondjuk Demokratikus Ellenzék, rendszerváltás, Budapest, SZDSZ, nagyon sokunknak ő jut az eszünkbe. Kölyök voltam, amikor megismertem, ő is logikusan fiatalabb volt és több őrültségre fogékony. Később, amikor főpolgármester lett, sokak szemében a komoly, megfontolt és kimért Demszky úr jelent meg. Valahogy én soha nem tudtam így tekinteni rá. nekem mindig is Gábor maradt. Persze láttam rajta a szandál helyett a varrott elegáns cipőt, a kigombolt ing és kényelmes vászonnadrág helyett az öltönyt, de valahogy mindig úgy éreztem, hogy feszeng ezekben. Nagyon jól állt ez neki alkatából fakadóan, mégis inkább egyfajta rá erőltetett meznek hatott számomra. A legkomolyabb pillanataiban is a szeme sarkában, ott láttam mindig azt a csibészes régi mosolyt, a hitet. Hitet abban, hogy az igazságot képviseli, hogy amit tesz, az országért, a fővárosunkért cselekszi, amit nagyon szeretett, édesanyjának, testvérének tekintett. A főváros szerette nagy fiát. Nem véletlen, hogy amikor Demszky elindult választáson a fővárosban, mindig biztosan tudott nyerni.
Amikor a főpolgármestere lett Budapestnek, egy lepusztult, romhalmazt örökölt. Normális ember, amikor rájön arra, hogy miben kellene csodát tennie, meghőkölne ettől. Demszky nem. Ő elszánta magát arra, hogy modern világvárost épít hazánk fővárosából. Nem kibúvókat keresett, hanem az első perctől kezdve neki állt és keményen napi 16-18 órákat dolgozott a városért. Az ő érdeme, hogy Budapest a térség legkedveltebb befektetési célpontja lett, és élhetőségi szempontok alapján is nemzetközi szakértők Budapestet igen előkelő helyen jegyzik. Budapest a turisták egyik kedvenc célpontja lett, Demszky vezetésével dinamikusan fejlődött,, megújult, miközben kiemelten tudta védeni saját múltbéli örökségeit is. Sok harcot kellett folytatnia az egymást váltó kormányzatokkal, akik rendre megtagadták a fővárostól azt a támogatást, amit az súlyánál és jelentőségénél fogva megérdemelne. Mégis Demszky megcsinálta a csodát, a semmiből, minimális állami támogatás mellett is Valamit épített. Miközben támadta őt ezért az ellenzéke és az úgynevezett szövetségese is rendszeresen. Lemerem írni, Podmaninszky óta nem volt ilyen jó gazdája a fővárosnak, mint ő!
Demszky Gábor elkötelezett és következetes demokrata. A rendszerváltás előtti időszakban is akkor emelte fel szavát a jogállam és a szabadság mellett, amikor ezért még érdemi következményekkel kellett számolnia. Demszkyt Kádár kopói rendszeresen zaklatták és bántalmazták. Hiába minden terror, a gerincét soha nem tudták megtörni. A Demokratikus Ellenzékben Demszkynek meghatározó szerepe volt és bizony nem kis érdeme volt abban, hogy a szocialista diktatúra megbukott Magyarországon, amit sokan a rendszerváltás után sem tudtak megbocsájtani neki.
A rendszerváltás előtti időszakban alakult ki az a szokás, hogy mi az ellenzék tagjai március 14-én este a Petőfi szobornál gyűltünk össze, onnan indultunk tiltakozó menetként a Batthyány örökmécseshez, majd onnan fel a Lánchídon át a Budai Várba. Illetve egészen pontosan ez volt mindig a tervezett útvonal, de szinte soha nem tudtuk végig járni, mert az ellenünk kirendelt rohamrendőrök már előbb szétverték a demonstrációnkat. Demszky Gábor ezeken a megmozdulásokon mindig jelen volt, ha nem vették előtte őrizetbe, amire sokak esetében volt példa.
A rendszerváltás után, valahogy vége szakadt ennek a március 15-i menetnek. Az utolsó, ha jól emlékszem 1990-ben volt és talán ez volt az egyetlen olyan alkalom, amikor végig tudtunk menni az útvonalon anélkül, hogy bántalmaztak volna minket a rendőrök. Ma is sajnálom, hogy ezt a hagyományt, ki tudja miért elfelejtettük, nem használtuk többet. 1991 márciusában Demszky Gábor, mint Budapest főpolgármestere, ragaszkodott viszont ahhoz, hogy a főváros rendezvényén tartott beszédét a Petőfi szobor előtt mondja el. Minden évben ott voltunk, akik a rendszerváltás előtt is, hogy meghallgassuk Demszky Gábort, aki olyan szépen és jól tudott beszélni a Szabadságról és annak szeretetéről. Hosszú éveken keresztül békésen tarthattuk meg megemlékezéseinket, majd hirtelen 2006 után változott a helyzet és a szélsőjobboldal, ahogy régen a kommunisták, szintén Demszkybe és belénk akarták fojtani a szót azzal, hogy megzavarva az ünnepséget, tojással, üvegekkel igyekeztek megdobálni a főpolgármesterünket. Bevallom, 2006 előtt kicsit laposabbra sikeredtek már Demszky ünnepi beszédei. Mindig sikerült neki mondania az ünnep leghatásosabb, legjobb beszédét, de egy kicsit hiányzott azokból a tűz. Viszont amikor Demszky a felheccelt csőcselékkel találta szembe magát, újra elemébe került, újra ezer fokosra hevült benne a tűz és olyan beszédeket tudott nem kis részben rögtönözni, hogy utána büszkeséggel töltött el, hogy ott lehettem, hogy részese lehettem, hogy halhattam. 2011. március 15-e már nem lesz olyan, mint eddig. Demszky Gábor nem fog beszélni a Petőfi szobornál, valami elveszett ezzel, csak remélni merem, hogy nem véglegesen.
Nem tudok és nem is akarnék elfogulatlan krónikása lenni Demszky Gábornak. Számomra ő mindig egyfajta politikai példakép volt és ez nem változott a hosszú évtizedek során. Ma is legkedvesebb politikusomnak tartom, ma is lelkes hívének vallom magam. Tisztelem és elismerem Demszky Gábort, a politikust, a főpolgármestert / számomra mindig ő marad a főváros főpolgármestere, mint ahogy Göncz Árpád a Köztársaságom elnöke/ és őszintén szeretem Demszky Gábort, az embert. AZ EMBERT, és bizony nem bírom elég nagybetűvel leírni ezt! Március 15-i ünnepünk vallom szegényebb lesz Demszky Gábor nélkül. De Demszky velünk van akkor is, ha fizikai valójában bármi miatt nem lehet most velünk. Demszky üzenete bennünk él és tovább kell vinnünk. Mert ezt követeli meggyőződésem szerint emberségünk, elveink és a Haza!
SZABADSZÁJ SZDSZ ONLINE
* A győztesek írják-iratják a történetüket…!
Rózsa Misit 1990-ben láthatták a tévénézők, amikor (vissza)élve a pártgründolási lehetőséggel bezsebelte és felélte az akkor ezért járó 2 milliót. „Cserébe” kiscsecsemőjével bohóckodott a rá jutó műsoridőben – mintegy azt üzenve a választóknak, hogy kb. ilyen színvonalú alternatívák vannak még a nagyok mellett… (de úgy látszik nem lett elfelejtve, időnként kérnek még tőle egy-egy szívességet…)
N.J.