Czuczor Gergely válogatott művei

CZUCZOR GERGELY
VÁLOGATOTT MŰVEI

Válogatta: Dr. Németh Imre

Riadó

Sikolt a harci síp: riadj magyar, riadj!
Csatára hí hazád, kifent acélt ragadj.
Villáma fesse a szabadság hajnalát,
S fürössze vérbe a zsarnokfaj bíborát.
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.

Nem kell zsarnok király! csatára magyarok,
Fejére vészhalál, ki reánk agyarog.
Ki rabbilincseket s igát kohol nekünk
Mi sárgafekete lelkébe tőrt verünk.
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.

A föld talpunk alatt, s fejünk felett az ég
Tanú legyen, hogy áll Árpád ős népe még,
S mely e szent földre hull, minden csepp honfi-vér,
Kiáltson égbe a bitorra bosszuért!
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.

Tiporva szent jogunk, szent harccal ójuk azt,
Pusztítsa fegyverünk a fejedelmi gazt,
A zsarnokok torán népek vigadjanak,
A nép csak úgy szabad, ha ők lebuktanak.
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.

Elé, elé, jertek, haramiahadak,
Kiket nemzetbakók reánk uszítanak,
Temetkezéstekűl, ti bősz szelindekek,
Helyet dögész vadak gyomrában leljetek.
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.

Szivünk elszánt keserv, markunk vasat szorít,
S csatára milliók imája bátorít,
Ó drága véreink, vagy élet vagy halál,
De szolganépre itt a zsarnok nem talál.
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.

Vitézek, őrhadak, fogjunk bucsúkezet,
Iszonytató legyen s döntő ez ütközet,
Ős áldomás gyanánt eresszünk drága vért,
Végső piros cseppig hadd folyjon a honért.
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.

1848

Ítélőszék előtt

Hogy hazámat ne szeressem,
A bitorlót meg ne vessem:
Hatalom nem teheti!

Hogy hazámat megtagadjam,
Megvetés jelét hogy adjam:
Azt se követelheti!

Főbe lőhet, nyakaztathat,
Bitófára fölakaszthat,
Most erősebb, tegye meg!

De az érzelem honában,
Keblem titkos templomában:
Én urat nem ismerek!

1849

A rab

Ki szép s jó vagy, mint égnek angyala,
Hozzád sohajt e börtön gyászdala,
Vágyam tiéd, melytől keblem dagad,
Mig kínaim rablánca nem szakad.

Ülök magányban én sápadt alak,
Őriznek zárvasak, szirtkőfalak,
Távol tőlem honom, szerelmesem,
Szemem törten mereng, s könnynedvesen.

Lehajtanám pihenni bús fejem,
De vasba vert kezemre hogy tegyem?
Imádva égre nyújtanám e kart,
De ah békóm lábörve visszatart.

Enyhet vajon, mikor találok én?
Ki gyújt reménysugárt búm éjjelén?
Hazám felől ím ott fölleg repül,
Szárnyán, te drága hölgy, fényképed ül.

Ó jer, vidítsd föl e komor lakot,
Leplezd le a hótiszta homlokot,
Én azt sovár ajkú idvezletem
Hőn lángoló csókjával illetem.

Beh megsimítanám a hajfodort,
Melyet válladra a szellő sodort,
Beh átölelném e hattyúnyakat,
De félek, sértné a békólakat.

Mint tiszta csillag ég bogárszemed,
S ah mily szelíd, midőn reám veted,
És mintha törlené bársonykezed
Az arcomon leomló könnyeket.

Én balgatag, mindez csak képzelet,
Mily egy ábrándozó rabé lehet,
Ez is szalad tőlem, mert íme jön
Az őr, ki űz szigort a börtönön.

Már este van, zárt nyit bilincsemen,
A fölmezet le hagyja öltenem,
S megint rámcsukja a békói zárt,
S fagyos mosollyal mond jó éjszakát.

„Jó éjszakát!” keserves gúnyszavak,
Melyek szivet ketté hasítanak:
Csak Isten tudja, és a rab maga,
Mily tőrdöfés az ily jó éjszaka.

Az éj leszálla, s nyúgalomra int,
De a rabnak hoz óriásnyi kint,
Láz dúlja véremet, nem alhatom,
Tenger gyanánt zajong indúlatom.

Ez ingerült idegzetű kebel
Két eltökéllett szenvedélyt nevel:
Egyet szerettimért, s érted hazám,
Halállepel borong a másikán.

1850 körül

TARTALOM

LÍRAI ÉS ELBESZÉLŐ KÖLTEMÉNYEK Kupídó Áldozat Magyar tánc Hunyad Az alvó szép Kisfaludy Károly sírjánál Szondi Hunyadi Komlóssynéhoz Korunk ólcsárlóihoz A falusi kisleány Pesten Ki az? Gr. Széchenyi Istvánhoz Singi úr magyarsága Kifakadás Korteskedés Atyám hamvaihoz Riadó Ítélőszék előtt A rab NÉPDALOK Sóhajtás a távolba Nincs mentség Beteg szív Kötődés Csaplárosné Rózsabokor Csalódás Szép leány Kútnál Első szerelem Szeretőhöz menetel Szerelem rabja Virrasztás Ujonc-állításkor Kapu alatt Nem láthatja szeretőjét Csalatkozás A megcsalt leány Kisleány gondja Leányálom A boros vándor Szántólegény dala Fonóházi dal Farsangon, tánc között Mi bajod kis barna leány? Alföldi legény A bakonyi legény Csárdás MESÉK A sasok és a vakand A márványdarab és a szobrász A csipkebokor és a rózsa Az oroszlán és őrserege Jupiter és a pókok A fülmile és a béka A vad növőtény és Zeusz Az állatnemzet és a sasok A róka A ló és a szamár A farkas és a róka A vén zergék és gidáik A gazda, a máknövény és a gyom Az oroszlán és az állatnépek A molyok és az ócska mente A bagoly A sas és a többi madarak A lúd, a kánya és a róka A fejsze és a tőke A veréb és a búzaszár Az állatok tisztújító széke A tyúk és a galamb A cinke és a fülmile A holló és a majoros Az állatok hadijátéka A beteg ló, a hollósereg és a róka A majoros és az ökrök A tehenek és a róka A paripa és az ökör A szita és a rosta Az agg farkas A majoros és a holló A kuvasz és a juh A tyúk és a récefiak A nyúl és a bika Az agár, a macska és a szakács A borotva és a konyhakés Az ökör és a pagony A kánya és a házi madarak A fűz és a cser A majorosnő és a tyúkok A kölyökeb A ló A tyúk és a galamb A levélcím

A farkas és a kuvasz A juh A komondor és a kecske A bérci sas A farkasnemzetség és a komondor A palócfiú A kontár ügyészke A spártai görög és Aesopus A szarvasok A darazsak és a méhek NÉPDALOK Megcsalt bizalom Kis leány Eprésző leány Hasonlatok A szerelem méhe Kedvest látogató Búmalom Csendes malom Leányka és madárka A szerelem betege Aranyhalász A menyecske nyíló virág Mért vagyok kis leány A jegyesek Kis és nagy leány Kecskeméti legény Kis csupor Bordal Csárdában Mi lennék Esik eső Temetőben Széles eszterha A szerelmes bojtár Három bokor Mi kell inkább? Nem józan Gémes kút LYRAI ÉS VEGYES KÖLTEMÉNYEK Lantomhoz Nyilatkozás Kezdődő szerelem Kérelem Leánycsíny Emlékkönyvbe A ligethez Egy lelkes hölgyhöz Öröm és bú Virág Benedek Révai Kölcsey Ferenc sírjánál Baróti Szabó Imadal Az őrangyalhoz Zsigmond Hunyadi János Hunyadi László Mátyás szobra Mohács Zrínyi, a költő Gróf Széchényi Ferencre Kortesdal Maradi Marady úr beszéde Zordi Toplaki Új lovagkor Selyemtenyésztés Egy versfaragóra Egy fűzfa-poetára Nemzeti nyelv Haza A „redoute” vigarda legyen-e? vagy mi? A Balaton tava PAPRIKÁS VERSEK A pálinkaivás ellen A rossz gazdálkodók Kora házasság Tanulj, hogy boldogulj RAJZOK, ÉLETKÉPEK, NÉPREGÉK Remete Péter Mátyás király Cifra Laci Tómalom Ádám gazda BALLADÁK ÉS LEGENDÁK Karád és Zemír A legszebb ének Kont Hunyadi halála