kb. 4 perc olvasás
Csorba Tibor versei
Voks
Egy népszavazásra
Ne menj el szavazni, maradj inkább otthon,
ha a fülbesúgók szavára hallgatsz,
ha a lelkedért vívott háborús fronton
foglyok végtelen menetében ballagsz.
Nincs már itt nép, s te sem vagy hű fia többé:
büszke egyedként sóvárgod az édent.
Ravasz varázslók tették számodra köddé,
s erénnyé mázolták benned a szégyent.
Ne nézd az elporladt ősök ódon tettét,
már rég egy lenne nélkülük a világ.
Csak üres fogalmak – hiába szerették –
Isten, Haza, Család: unt maradiság!
Szavazz mégis, s harsogd világgá igened –
ölelj kebledre hétmilliárd lelket.
Ne bánd, ha majd magadnak leszel idegen,
s egy ős-sóvárgás őrületbe kerget.
Menj el szavazni, s tedd meddővé a voksod:
gúnyold ki a kérdést, hogyha jólesik,
de ha visszaüt, hát ne okold a sorsot –
aki kockát vet, az időnként veszít.
Várj! Talán mégse menj – van, ki könnyen téved:
ha nem vigyázol, még megbotlik a tollad,
míg igaz éned a közös múltba réved –
rajtad úszik el a liberális holnap.
*
Voks a semmire
Plakátkirályok vigyorától
penészül a kedvem,
befőtt szlogeneket böfögnek
emberevő pofák –
szívekből tákolt piramison
koszinuszt csomóznak.
Globe Színház repül az űrben,
nonstop a premier:
Shylock mély vödrében dobognak
fontnyi véres húsok –
egy fekete lyuk peremén ül
és zokog az Isten…
2018.03.29.
*
Örök magyar alkotmány
Négy-öt magyar soha ne hajoljon össze,
keresztet ne vessen harangkondulásra.
Ne tűzzön kokárdát, ne hulljon a könnye,
ha Himnuszt kottázna szíve dobbanása.
Ne mormoljon imát holmi szűz anyához,
templom tömjénfüstje ne fürössze lelkét.
Ne idézzen Istent, ha árva, magányos –
tartsa oda arcát, ha bűntelen vernék.
Feledje Trianont, lusta ezer évét,
Kárpátok bérceit ne érintse lába.
Csíksomlyó nyergében ne igézze kék ég,
ne űzze az álma bűvös Hargitára.
Kék Duna szalagja másnak hömpölyögjön,
szőke Tisza vize nyeljen gyilkos mérget.
Rónák délibábja rémítse, ha följön,
éltető kalászát rágják szét a férgek.
Szállja meg a démon az asszonyi méhet,
apa ne lehessen árva fiúgyermek.
Ne érjen öregkort, lepje meg a végzet –
önmagának ásson dúlt kertjében vermet.
Ha mégis megmarad? Legyen örök szolga!
Harapja le nyelvét, szavát mind feledje.
Ne álmodjon jövőt: sújtsa meddő sorsa –
vessen rá árnyékot Krisztusa keresztje!
2016.10.20.
*
Magyar vigyázz!
Magyar vigyázz! Meg ne tévedj,
lugasodban el ne révedj –
esélyed ha maradt még egy!
Európa Pató Pálja,
ki a verést mélán állja –
övön alul lesz a párja!
Hazug szelek duruzsolnak,
csalárd szavak mérget szórnak –
zálog alatt van a holnap!
Magyar ébredj! Ég a házad –
gyújtogatók járnak nálad,
vized nincs: a kút kiszáradt.
Európa bamba népe,
kővel dobnak, mit adsz érte?
Ki előtt buksz folyton térdre?
Ármányt sző az idegenség –
őt illeti meg a fenség –
te vagy magadnak ellenség!
Magyar lázadj! Ne légy gyáva,
meddig leszel világ-árva?
Meddig taposnak a sárba?
Európa indiánja –
sorsa veti, sorsa hányja,
nincs ki óvja, nincs ki szánja.
Mozdulj, készülj új Mohácsra!
Ne bízd kereszted az ácsra –
kardért kiálts a kovácsra!
2017.04.28.
*
Mással öletnek,
másképpen csalnak
Sosem volt ilyen pimasz a tőke.
József Attila félnél-e tőle?
Vetnéd-e fejszéd az undok tőre –
szilánkosodjon átkozott bőre?
Nem disznófejű már rég a Nagyúr.
Vívna-e Ady vele oly vadul,
ha tudná, nem úgy ül az aranyon:
kódokba csorog vérből a vagyon?
A bolond, s a hold elváltak régen.
Radnóti Miklós mit látsz az égen?
Mással öletnek, másképpen csalnak,
más kottája van a régi dalnak!
2018.01.08.
*
Magyarország
Egy választásra
Magyarország Isten erdejében
ezer éve kapitális nagyvad,
koronája aranyagancs.
Orvvadászok vágya sose lankad:
kell apránként akár, vagy egészben –
hordáiknak örök parancs.
Magyarország Isten országútján
porban vonszolt zörgő kosárember,
szent zászlója lyukas inge.
Keze, lába helyén vérző sebbel
egy korty vízért túlad múltján –
másoké lesz minden kincse.
Magyarország Isten városában:
nyitott mellén árva szíve reszket,
némán alamizsnát koldul.
Kenyér, hajlék, áldás sose lesz meg,
kalapjában arany helyett sár van.
Börtönajtó megnyikordul.
Magyarország Isten szavannáján
szétszaggatott hús, vér és csont halom.
Száz hiéna körbeállja,
s kérdik tőle: azon a gyásznapon
ki legyen hát majd a felkért Sátán,
ki agyarát belévágja?
2018.03.12.
*
Március 15. 2018.
Mennyi pojáca megannyi hordón
bőszen szónokol, mihez köze sincs.
Percemberekre magyar csak legyints!
Én a kokárdám rég belül hordom.
Miniszterek és polgármesterek
Kossuth csizmáját fogják riadtan.
Felejtő néppel telnek a terek!
Én a szívem rég közösbe adtam.
Hatalmi éhtől önjelölt ripők
hajlott hátakon Országházba tart.
Vegyük vissza az ellopott időt!
Testvérül vágyom az összes magyart.
Tiport méltóság – ez maradt nekünk,
s fiaink lelkét folyton rabolják.
De megvan még az egy igaz eskünk –
fogadjuk újra: sem olcsó szolgák,
sem földönfutók többé nem leszünk!
2018.03.15.