kb. 1 perc olvasás
Hosszú pályája során egyike volt a legtöbb hazai és külföldi elismerést, díjat nyert magyar festőknek. Tanulmányait a budapesti Mintarajziskolában kezdte. 1886-87-ben a müncheni festőakadémián, majd 1880-tól Párizsban tanult. Évekig Münchenben élt, majd 1896-ban csatlakozott a Hollósi Simon vezette nagybányai csoprothoz. 1903 és 1910 között Párizsban élt.
Festészete egyre jobban közelebb került a posztimpresszionisták festészetéhez. Ekkor készültek nevezetessé vált aktos kompozíciói.
Hazatérése után 1911-ben nagy állami aranyérmet nyert, 1914-ben gyűjteményes kiállítása nyílt a Műcsarnokban. Az 1910-es 1920-as években festette legszebb és legérettebb sorozatait: pl. a kislányáról festett Züzü képek, Balatoni sorozat, Arcképek stb.
1920-ban a Szinyei Társaság elökévé választották. 1921 és 1932 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. A második világháborúig művészete egyenletes fejlődést mutat; a háború azonban lefékezte munkakedvét, amely később már csak részben tért vissza.
Csók István az újabbkori magyar festészet népszerű alakja volt. A realizmusból indult el, és egyéni hangját megőrizve közeledett a posztimpresszionalistákhoz
Kép: Szénagyűjtők c.alkotása