Mai családi kör…

Kortárs irodalom…
Családi kör

Reggel van, reggel van, mindenki ideges
Ház ura üvöltve tiszta zoknit keres.
Feketés csészével boglya feju? asszony,
Ajánlja az égnek, hogy rája rogyasszon.

Mintha szélbo?l volna a nagylánynak lába,
Sebesen bevonul a fürdo?szobába.
Hosszú perceken át pingálja a szemét,
Testvéröccse ordít: – Gyere ki, te szemét!

Konyha melegében jó pirítós mellett
Nagymama mosolyog, ahogy to?le telhet.
Min vigyorog mama? – kérdezi a veje,
Csupa borotvahab összevagdalt feje.

Wc-be zárkózik a legkisebbik gyermek,
Most írja a leckét – na még csak ez kellett.
Ajtó elo?tt jár a család furcsa táncot,
Szemük szikrákat szór, arcuk sok-sok ráncot

Mire a rádió mondja a hét tizet,
Elromlik a bojler, nem ad meleg vizet.
Az asszony begörcsölt kezekkel mosogat,
Férje jeges vízben sziszegve mos fogat.

A nagylánynak immár fél keze kabátban,
A másikban pöttyös kakaós pohár van.
Le is önti rögvest frissen mosott blúzát,
S kabátján vastagon megkent kiflit húz át.

Az utcáról szalad vissza a ház ura,
Lábán cipo? helyett megszokott papucsa.
A reggel számára eléri a csúcsát,
A cipo?ben megleli elveszett slusszkulcsát.

Reggel van, reggel van, ideges mindenki,
Az asszony is elment nincs már otthon senki,
Bevetetlen ágyon gyu?rött párna feszít,
És a WC-tartály sistereg egy picit…