kb. 17 perc olvasás
Kapcsolódó írások – 26. Sport plusz grundfoci és a profi élsport
- Magányos hősök2024.05.18.
- Ballai Attila: Hazafelé, félúton – Korond leghíresebb szülötte2024.04.25.
- Futballviccekről komolyan2024.03.24.
Nagy Jenő honlapja
kb. 17 perc olvasás
Rasovszky az NS-nek:
Rossz
magyar felfogás, hogy
csak az aranyat,
csak a bajnoki címet
értékeljük
– Februárban világbajnoki cím, augusztusban olimpiai arany – ezt hogy csinálta?
– Egy évben rendeztek vébét és olimpiát, így – vágta rá vigyorogva Rasovszky Kristóf, aztán komolyabban nekiveselkedett a válasznak: – Erre készültünk. Az volt a cél, hogy a lehető legjobbak legyünk Párizsban, és bár a világbajnokságon is megvolt a forma, egyértelműen az olimpia volt a fő verseny, tavaly szeptember óta azért dolgoztunk, hogy ott minden jól menjen.
– Jól is ment.
– Összeállt minden: kedvező versenykörülmények, kiváló felkészülés, zavartalan utolsó hetek, vagyis minden egyben volt, a két csapattársam pedig a medencében bizonyította, hogy a forma is tökéletes. Ha már összeállt minden, magamhoz is ragadtam a kezdeményezést a Szajnán. Hetek óta versenyezni akartam, alig vártam, hogy eljöjjön a nap, régóta megvolt, hogyan akarom ezt leúszni, e tekintetben nem volt bennem semmiféle kétely – előremenni, úszni, amilyen gyorsan csak lehet.
– Amikor Dohában megszerezte a magyar úszósport első világbajnoki aranyát tíz kilométeren, nem mondták néhányan, hogy ellőtte a puskaport Párizs előtt?
– Nem hallottam ilyen megjegyzéseket, de ha hallottam volna, akkor sem foglalkoztam volna vele, mert tudtuk, hogy van még bennem. Több, mint amit Dohában mutattam, az pedig már bebizonyosodott, hogy az is lehet olimpiai bajnok, aki előtte vébét nyert. Ez már nem az a korszak, amikor valaki csak egyszer úszhat jól egy évben – meg lehet ezt csinálni többször is.
– Vagyis immár bizonyos: jó döntést hoztak, amikor minden nagy versenyt vállaltak.
– Ebben csak reménykedni tudtam, hiszen egy döntésről csak később bizonyosodik be, jó volt-e vagy sem. Nekünk minden döntésünk jó volt: az is, hogy ott voltunk a vébén, az is, hogy indultunk a belgrádi Európa-bajnokságon, és az is, hogy Párizsban kihagytam a medencés számokat.
– Ha már a számok: tényleg megnyugodott, amikor a tizenkilences rajtszámot kapta?
– A tizenkilences valójában a győzelemnek, a sikernek a száma, de nyugodt voltam én előtte is. Nem izgultam különösebben: hónapok óta készültem arra, hogy ne jelentsen terhet, hogy egy tokiói ezüsttel vágtam neki Párizsnak, hogy zárjam ki, ezzel kapcsolatban ki és mit vár tőlem. Tudtam, ha kiúszom magam, ha beleteszek mindent, akkor sem leszek csalódott, ha nem leszek dobogós.
– A dohai világbajnokságon a célba érkezés után azt mondta a franciák klasszisának, Marc-Antoine Olivier-nek, miután kijelentette, hogy nyerni akar hazai pályán az olimpián, nem bánja, ha győz, ha mindketten érmesek lesznek. Sokan furcsállták ezt a kijelentését, hiszen éppen vébéaranyat szerzett.
– De én tényleg elégedett lettem volna bármilyen éremmel. Ez egy rossz magyar felfogás, hogy csak az aranyat, csak a bajnoki címet értékeljük. Kíváncsi vagyok, egyszer eltűnik-e ez a közgondolkodásból…
– Ám Párizsban mégiscsak ön ért a csúcsra.
– Bánkódni nem fogok miatta, de ha a bronz az enyém, biztos, hogy nem kergettem volna sírva a győztest, hogy adja nekem az aranyérmét…
– Amikor becsapott a célba a tíz kilométer legvégén, magától értődő volt, hogy nem kezd el ünnepelni?
– Visszafordultam, érdekelt, ki érkezik még mellénk a dobogóra, ráadásul ott volt a mezőnyben a csapattársam, a barátom, persze, hogy azt néztem, ő hol úszik. Mikor láttam, hogy esélye van a bronzra, biztatni kezdtem. Az egyik legszebb pillanata annak a napnak az volt, hogy közösen ünnepelhettem Betlehem Dáviddal.
– Csoda, hogy nem tört el a barátja keze…
– Amikor eldőltünk a vízben, ez volt az én első gondolatom is, nem tudtam, jó-e, ha a hátam alatt van a keze. Szerencsére, épségben megúszta.
– Kijelenthetjük, hogy a veszprémi egy csodaműhely?
– Kiváló, ez kétségtelen. Laci bá (Szokolai László – a szerk.) rengeteget gondolkozik azon, hogyan építsünk fel egy-egy szezont, a verseny előtti időszakokat, és hármunkat háromféleképpen kezel, de az erőnléti edzőnk, Kurucz Attila is másként foglalkozik Sárkány Zalánnal, Betlehem Dáviddal és velem. Többet, jobbat náluk nem kaphatnánk. És hát Laci bá elég jó viseli a vidám oldalunkat is.
– De szépen fogalmaz! Amennyire alázatosak és szorgalmasak a vízben, olyan „bolondok” tudnak lenni a parton.
– Ezt nem is tagadom. Ha van idő és lehetőség rá, Laci bá sem ellenzi ezt a vidámságot, aztán amikor eljön a munka ideje, mindig mondja, tegyük félre ezt az oldalunkat – ha elvégeztük a feladatokat, újra elővehetjük.
– Bár az olimpia előtt kiveséztük, hogy nem Párizs a végállomás, egy ötkarikás arany mégiscsak felveti a kérdést: lesz folytatás?
– Tartom, amit néhány hete mondtam. Továbbra is megvan bennem a szeretet az úszás iránt, az akarat is, hogy folytassam. Hogy meddig, azt nem tudom, majd eldöntik a következő évek. Los Angelesről sem szeretnék beszélni, eddig sem tettem, Párizs után végképp nem teszem – meglátjuk, hogyan bírom fizikailag és mentálisan a folytatást. Csak akkor csinálom és addig, amíg van értelme. Huszadik vagy sokadik nem akarok lenni a versenyeken.
Ez az egész azon múlik, hogy melyik ország mennyire veszi komolyan az olimpiát. Mi komolyan vesszük, ezért rengeteg pénzt ölünk bele. A spanyolok lehet, hogy mögöttünk végeznek, de tapsolnak a focicsapatuknak, meg Nadalnak, Alcaraznak, akik nem 2 hétig vannak fókuszban 4 évente. Alig várom, hogy vége legyen ennek az olimpiának és ne erről szóljon minden hír. Még a sportban is sikerül kettéosztani az országot, a túlzott sporttámogatással, meg ezzel az olimpia fétissel. Dicsőség az országnak két hétig, aztán megyünk vissza a valóságba.
Rasónak teljesen igaza van. Ami tény, hogy a régióban Magyarország messze magasan a legjobban teljesített, a nálunk sokkal gazdagabb Ausztriához, a 40 milliós Lengyelországhoz, a szintén sokkal nagyobb Romániához, vagy az összehasonlítható méretű, de jobban élő csehekhez képest, hogy csak pár országot említsek. A tótok pl. egyetlen bronzérmet szereztek. Ez tény.
Sajnos egyre nehezebb lesz érmet nyerni, vagy akár kijutni az olimpiára, egyre nagyobb a konkurrencia. El tudom képzelni hogy csak 1 vagy 2 érmet nyerünk, mondjuk 2040-ben. Nézzük Finnországot, valaha sportnagyhatalom volt (Nurmi, Virén és egy csomó más atléta), és most keressük meg hogy állnak az éremtáblázaton. Látni kell hogy egy-két sport kivételével még a 32. helyezett is profi, úgy hogy nevetséges hogy valaki amatőröket akar az olimpiára küldeni. Persze bizonyos kritériumokat kell felállítani ezért a státuszért, és ezt akár évente értékelni.
„A hozzánk hasonló méretű és lakosságú Ausztria 1 aranyat nyert vitorlázásban. ” – LOL, most ezt elképzeltem, hogy az osztrák ember a téli olimpián azzal példálózik, hogy a hozzájuk hasonló méretű és lakosságú Magyarország mennyi érmet nyert a téli olimpián (az osztrákok kb 250-nél járnak).
Szerintem igaza van Kristófnak, sőt szerintem a díjazás is eleve rosszul lett kikalkulálva, mert kisebb különbségek kellenének az érmesek között, és utána 4.-8. helyezettek között is. De tény, ha már ilyen sok pénz jár egy aranyért, akkor azon sem lehet csodálkozni, ha a szurkolókat végképp sikerült ránevelni a „csak az arany számít” hozzáállásra, hisz ha elképesztő pénz jár az aranyért (pl. egy tanárnő vagy ápolónő egész életének keresete), akkor ne csodálkozzunk, hogy mindenki csak aranyban tud gondolkodni. Egyébként nagyon-nagy dolog kijutni egy Olimpiára, bekerülni a 8-50 legjobb sportoló közé, mert sportágtól függően kb. ennyien jutnak ki. Nekem Nándi 4. helye volt a legkedvesebb, az a srác annyira megérdemelt volna egy érmet, hogy azt el sem lehet mondani, de mégsem sikerült, pedig szenzációsan úszott. Vagy ott van Losonczi is, neki meg akkora szíve van, hogy egész Magyarország belefér :), kár hogy nem sikerült jobban neki sem. De még vannak jópáran, csak a hely nem elég rájuk.
Én is azt gondolom ez jó teljesítmény ahány érmet nyertünk. Ha mi rendezünk, akkor sem lett volna 15 aranyunk, mivel ahhoz kicsit szélesebb lábakon kéne állnia a sportunknak, mint a vívás, úszás, kajak hármas. Pl. franciák most vannak 15 aranynál, úgy hogy 25 sportágban szereztek érmet, mi hétben.
@filablue Az a baj, hogy aki ilyeneket ír, az abszolút nincs tisztában a sporttal. Egyrészt nagyon kiegyenlítődött a mezőny sok sportágban. Másrészt Magyarországhoz hasonló méretű országok örülnének 5 aranynak. Csak egy kis összehasonlítás. A hozzánk hasonló méretű és lakosságú Ausztria 1 aranyat nyert vitorlázásban. 1896 óta ez a 20. aranyérmük. Magyarországnak 189 aranyérme van. Portugália egy hozzánk nagyon hasonló méretű európai ország, hasonló lélekszámmal. Mindösszesen 5 db olimpiai aranyérmük van. Lehet vannak más példák is, de kezeljük már helyén a dolgokat. 5 arany óriási teljesítmény egy ekkora országtól, még akkor is, ha volt olyan, amikor 10-nél is több aranyat nyertünk.
5 arany kevés.
Igaza van Kristófnak. Bár csak 5 aranyunk van, nem szerepeltünk rosszul a woke olimpián. Ha nálunk van 15 lett volna.
@Leoking Biztos van olyan is, de onnan nem is kerülnek ki bajnokok. Én nagyon tudom miről beszélek. Volt egy olyan birkózóedzőm, akinek az összes végzettsége egy szakmunkás iskola volt. Csupán a sport szeretete miatt kezdett edzősködni munka mellett, szabadidejében, ingyen. Sokkal jobb pedagógus volt, mint a sok diplomás edzők, és szakmailag is kiváló volt. A kis vidéki sötét tornateremből 2 olimpikon került ki, egyikük 3 olimpián szerepelt. És mellette rengeteg talpraesett ember, akinek tartást adott a sport és egész életükben nem felejtik el az a sportklubot, azt az edzőt.
Hej, hogy fején találta a szöget Kristóf! Az olimpia kezdete óta mást se hallani egyesektől, mint hogy nem számít más, csak az arany, ha közpénzt kapnak az olimpikonok, akkor „kötelességük” szállítani az első helyezést, ezüstnek fanyalognak, a bronz az gáz, ha valaki 4., haza se jöjjön, de legalábbis a kertek alatt bujkálva. Közben fingjuk nincs, mit jelent a versenysport, a sport általában, folyamatosan megpróbálni kihozni magadból a legjobbat. Hékások, mit szólnátok, ha a munkaadótok kikötné, hogy minden nap kicsivel többet kell dolgoznotok, mint eddig? És hogy próbáljatok meg a legjobbak lenni. Aztán ha nem megy, akkor mehettek. Nos?
Dolgok ilyetén alakulàsa nem a sportolòk hibàja. A dolog szépséghibàja hogy a sportújsàgìròk kormánytagok minden olimpia előtt melkdöngetve kiàllnak S közlik mi bizony sportnagyghatalom vagyunk. Aztàn ha a dolgok nem egészen úgy alakulnak mint vartàk lásd pl most a 8-8-9 jóslatot akkor jön az hogy szép eleve ott lenni. Ami igaz csak akkor talàn kisebb arccal kellene kimenni. De ebben a nyamvadt orszàgban a focistàtòl kezdve a vizipòlòsig nagy pofàja van mindenkinek. Talàn az örökbecsűt megkéne fogadni több szerénységet elvtàrsak!
A vagy vagy kérdésekre nem egy sportolònak kell vàlaszt adnia még szép hogy nem erről beszélt. A vagy vagy kérdés még csak nem is egy mezei szurkolònak szòlna arra annak kell vàlaszolnia aki illetékes.
Teljesen jogos amit feszeget. Megjegyzem egyébként ez nem csak nálunk van így, hanem mindenhol máshol is, ami nem arany az kb nem érdekes leszámítva azokat az eseteket amikor valami egyéb tényező kapcsán bele lehet kapaszkodni egy kevésbé sikeres helyezésbe is (pl. a török pisztolyost is pont le****rta volna mindenki az ezüstjével ha ugyanazt standard lövőszerelésben éri el, így viszont nemzeti hős lett). Pedig egy egyszerű kvalifikáció és aztán helyezetlenség mögött is elba sok meló és lemondás van. Vannak sportágak ahol az aranyat előre ki lehet osztani vagy akár a teljes éremkollekciót, mégis odaállnak a többiek is és küzdenek legjobb tudásuk szerint. Szóval részemről teljesen egyetértek a csávóval, bár abban hogy ez a szemlélet valaha eltűnne nem igazán hiszek, a társadalom nagy része mindenütt így van behuzalozva
Amúgy ha már sportnemzetek, Ausztrália 18 arannyal. 49 éremmel 3. az éremtáblázaton (26 millió lakos), Új-Zéland meg 8 arannyal 11. jelenleg (5 millió lakos). Kíváncsi vagyok, ott mennyi megy a bündzséből sportra.
Biztos, hogy legjobban mindenki az aranyat, érmeket értékeli hisz bárhogy is nézzük ez egy verseny. De azt gondolom nem mindegy az egyes eredményeknél, hogy milyen háttér, pénzügyi támogatás, olimpiák közötti eredmények vannak az egyes sportolók mögött. Illetve az egyes sportolók is elvárnak valamit maguktól gondolom… Kerékpárban pl. a két 4. hely, 100 m úszásban úgyszintén csodálatos eredmény és senkinek nem volt baja vele. Viszont vannak olyan sportágak, amelyeknél nagyon nem jön ki a lépés az olimpián, holott közben meg szállítják az érmes helyeket a világversenyekről. Ilyen számomra a sportlövészet, öttusa (bármi is lesz holnap), küzdősportok stb. és talán joggal lehet csalódott a szurkoló és ennek hangot is adhat, bár az nem mindegy, hogy milyen stílusban.
Ti csak vagy-vagyban tudtok gondolkozni? Kristóf nem erről beszélt.
Azért Üzbegisztàn hogy előttünk van kicsit kìnos. Amúgy igaz kijutni is szép. Csak az a baj ha màrva kijutàs is értékelendő akkor felesleges ennyi pénzt sportra költeni. Döntsük màr el mit akarunk újra az első 10 Ben lenni az éremtàblàzaton vagy elegendő megjelenni.
Persze, hogy az aranyat értékeljük, mert a hivatalos éremtábla is azt értékeli. A győztes mindent visz és ez így is van rendjén. Ettől függetlenül minden elismerésem minden sportolónak, aki kijut az olimpiára, embertelen munka van benne. De örömködni nem fogok az ötödik helyek miatt. Nem ehhez szoktunk, ennyi…
„Rossz magyar felfogás, hogy csak az aranyat, csak a bajnoki címet értékeljük”… Hallod hhoolgeerr83? Érted?! Értékelni kell a helyezéseket is és a kijutást is!
Azért Üzbegisztàn hogy előttünk van kicsit kìnos. Amúgy igaz kijutni is szép. Csak az a baj ha màrva kijutàs is értékelendő akkor felesleges ennyi pénzt sportra költeni. Döntsük màr el mit akarunk újra az első 10 Ben lenni az éremtàblàzaton vagy elegendő megjelenni.
Persze, hogy az aranyat értékeljük, mert a hivatalos éremtábla is azt értékeli. A győztes mindent visz és ez így is van rendjén. Ettől függetlenül minden elismerésem minden sportolónak, aki kijut az olimpiára, embertelen munka van benne. De örömködni nem fogok az ötödik helyek miatt. Nem ehhez szoktunk, ennyi…
„Rossz magyar felfogás, hogy csak az aranyat, csak a bajnoki címet értékeljük”… Hallod hhoolgeerr83? Érted?! Értékelni kell a helyezéseket is és a kijutást is!
Rasó is kiosztotta a bértroll fotelhuszárokat
nick2005xxx és mennyi ilyen lacibá van aki meg sem tudja mutatni mit kéne tenni inkább lelép más melóba vagy külföldre
@ironom666 Na te is egy olyan suttyó vagy, akinek köze nincs a sporthoz.
Kedves Rasovszky! /De jó lenne, ha olvashatná/ Nálam az is óriási dolog, ha valaki kijutott az Olimpiára. Mindannyiuk előtt le a kalappal! Hajrá Magyarok!
@WynNyback Atya ég! Látszik, hogy közöd nincs a sporthoz és nem is volt soha. Olyanról hallottál, hogy nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos? Napjainkban óriási dolog egy olimpiára kijutni is.
Amúgy ez az egész olimpia egy jó nagy bullshit! 4 évente elővesszük, és nézünk két hétig olyan sportokat, amikre évközben rá se bagózunk, majd verjük rá a mellünket, hogy milyen királyak vagyunk ezekben. Valaki írta, hogy a spanyolok is mögöttünk vannak az éremtáblázaton, hát szerintem 20 olimpiai címért se cserélnék el a foci eb győzelmüket, csak hogy villogjanak, hoy milyen jók ilyen senkik által nem érdekelt nyiltvizi úszás meg vívás sportágakban.
Az ilyen „Laci bá”-k tartják életben és magas színvonalon a magyar sportot. Lásd szombathelyi dobóatléták, egykori békéscsabai tornászok, ceglédi cselgáncsosok és még sokan mások. Köszönjük a munkájukat!
Talán mert minden sportoló tudja, hogy mennyire hatalmas eredmény egy 3. vagy egy 4. hely is. Mi meló van benne. Sok szurkoló nem tudja, és óriási teljesítményekre is csak legyint, mert nem arany az eredménye. Engem most is rengeteg élmény ért az olimpia alatt, és nem csak az aranyak meg az érmek kapcsán. Élmény volt Vas és Valter remek versenyét követni, végignézni Mészáros Krisztofer szuper teljesítményét a döntőben, ami egy szép 9. helyet eredményezett. Németh Nándi remek úszását, vagy Andrásfi Tibi kiélezett asszóit végigizgulni. De élmény volt az is, ahogy Póta megverte az esélyesebb kínai-németet 1:3-ról pingpongban, pedig az „csak” a 32 közé jutásért ment. Lehetne még sorolni bőven. Nyilván voltak fájdalmas pillanatok is, az is hozzátartozik az olimpiához, így teljes az élmény:) Szóval élveztem, mint mindig. Szeretem a sportot és büszke vagyok rá, hogy van egy csomó kiváló magyar sportoló. Akik közül valakinek remekül sikerült az olimpia, másoknak kevésbé.
Abban pillanatban amikor kiderül,hogy saját pénzéből csinál minden, csendben leszünk! Ha állami pénzből megy finanszirozás és az élet járadék akkor a FOTEL ,SÁMLI és egyéb ülőalkalmatosságon kritizálhatunk kedvünkre! Jó? Hagy tegyük,jogunk van hozzá!
Én vállalom..Nem érdekel ki lett a második harmadik ötödik. Azt vallom ha nem nyersz tökmindegy hanyadik vagy. Ez élsport. Nem focizgatas meg amatorkodes bármiben ahol egy sör mellett rohogcselunk. Ti meg profik vagytok azért kapjatok a nem kevés támogatást hogy nyerjetek. Ha nincs esélyed nyerni ki se menj. Nem nyaralni mentek ki.
Ez már nem tudom hányadik ilyen sportoló, aki kioktatja a szurkolókat, ez ki lett nekik adva utasításba? Amúgy meg ha neki mindegy hogy arany vagy bronz, ugye önként és dalolva ajánlja fel az életjáradékát, amit mi szurkolók fizetünk amúgy mellékesen?
Minden tiszteletem, de már a sokadik magyar sportoló Párizsban, aki teljesen félreértelmezi a magyar szurkolói lélektant. Egyáltalán nem csak az aranyat értékelik a magyarok. Sőt, nem csak az érmeket, hanem a küzdelmet is. Tessék megnézni Vas Blanka vagy Ati szurkolóit, de még a fociválogatott. is maga mellé állította a magyarokat évtizedek után. De… El kell fogadni a magyar sportolóknak, ha amatőr, félamatőr sportágban állami szerepvállalással készülnek kvázi profiként, és annak megfelelő körülmények között, akkor vannak a tradíciókhoz méltó elvárások. Különben minek az egész? Legyen amatőr, és kussol mindenki. És senki nem a sportolók egyéni erőfeszítéseit kritizálja, már ha nincs miért, hanem csapatszintű teljesítményeket. Amiért a vezetők felelősek. De gyerekek, egy olyan országban, shol több mint 40 % külföldön se járt életében, 70 % nem nyaral, ott ne lepődjünk meg, hogy nekik elképzelhetetlen pénzekért eredményt várnak. Legalább olyat, amit megszoktak. Sima matek.
Nem csak az aranyat értékeljük, viszont amikor mérleget vonunk az olimpia végén, akkor az aranyak dobják meg a szereplést, nem a második és harmadik helyek. Aki ismeri a magyar olimpiai hagyományokat, az ezen nem lepődik meg, a magyar sportolók nagyon sikeresek az első olimpiától kezdődően, tehát aki az olimpián indul, annak el kell viselni ezt a terhet, hogy bizony az arany az, ami nálunk igazán értékes.
Hála Istennek, ezzel a felfogással többnyire a fotelhuszárok vannak így, bár ők számszerint nagyon sokan vannak!