Csak adózunk és adózunk

Ki adózik itt valójában? (1. rész)

Nem egyszer hallom mostanában baráti társaságban szidni azon polgártársainkat, akik nem adóznak, ilyenkor általában első helyen vannak megemlítve a cigányok, szorosan mögöttük a vállalkozók, akik ugyebár csak és kizárólag adócsalók mindnyájan. Ezeket a kritikákat persze olyan ismerőseim fogalmazzák meg, akik biztos, állami, közalkalmazotti állásban dolgoznak.

A legkirívóbb eset azon ismerősöm volt, aki a jelenlegi rendszerben egy fillér adót nem fizet, mivel igénybe veszi három gyereke után a gyerekkedvezményt. Amikor már tizedszer mondta, hogy az ő adójából épül az ország, nem tudtam megállni, hogy visszakérdezzek, milyen adódból, hiszen most mondtad, hogy te nem fizetsz adót, erre háborogva mondta, hogy igen-igen, de ő nem csal.

Akkor itt álljunk meg egy szóra. Tisztázzuk le mit jelent az adózni. Anélkül, hogy belemennénk speciális adónemekbe, csak a lényegről beszéljünk. Milyen adóformák léteznek? Amikor arról beszélünk, hogy ki adózik, és ki nem, szinte mindig a jövedelemadóról beszélünk (személyi jövedelem adó = SZJA, továbbiakban így). Ezért azt gondolhatnánk, hogy az állam adó bevételeinek jelentős részét képviseli az SZJA bevétel. Ez sajnos tragikus tévedés. Természetesen nélkülözhetetlen, de súlya csekély a többi adónemhez képest. Amennyiben tehát valaki nem fizet SZJA-t oktondi és ostoba dolog azt állítani róla, hogy ő nem adózik. Hazánkban ugyanis a legnagyobb adóbevételt hozó tétel nem az SZJA, azaz nem a jövedelem után fizetett adó. Akkor mégis mi? A legnagyobb adónem a forgalmat, az árumozgást, a kereskedelmet és a szolgáltatást megsarcoló forgalmi adó (továbbiakban ÁFA).

Az adóeltitkolás és adóoptimalizálás nem magyar sajátosság. Gerard Depardieu pl. most mondott le francia állampolgárságáról, mert nem akart horrort adózni. Schumacher Svájba költözött, egy csomó sportoló pedig Monacóban “lakik”. Ez mindig is így volt és így lesz.

Ez azt jelenti, hogy az állam fenntartja a jogot, hogy mindennemű árumozgást, szolgáltatást, kereskedelmet megadóztasson, pusztán annak pénzügyi nagyságát nézve.  Ez amúgy elterjedt a világban. Természetesen egyértelmű, minél nagyobb ennek az adónak a mértéke, annál nagyobb az ellenállás iránta, és az elkerülésére való hajlam. Egy kismértékű forgalmi adót az emberek elviselnek és még jónak is tartják, a nagymértékű sarcot viszont igyekszenek elkerülni. Ráadásul minél nagyobb az adó, annál nagyobb a veszély, hogy az árak magas volta miatt csökken a belső fogyasztás, és ez által a GDP. Magyarán kevesebb pénze lesz az államnak. Az USA-ban például, mindössze 6% az ÁFA, ezért gyakorlatilag nincs feketegazdaság emiatt. Nálunk világviszonylatban legmagasabb 27%, gondolhatjuk, hogy meredeken nő a feketegazdaság. Az ÁFA-t azonban mindenki megfizeti  aki vásárol, szolgáltatást vesz igénybe és mindezt számlával vagy blokkal teszi. Ezért népszerű a kormányok körében az ÁFA. Érdekes módon a sokat szidott cigányság vagy egy hajléktalan például az ÁFA miatt lehet, hogy többet adózik, mint az ismerősöm a három gyerekével. De miként lehetséges ez? Míg egy hajléktalan az összekoldult pénzét nagyrészt olyan termékekre költi, melyet az SZJA-n és az ÁFA-n kívül egy harmadik adónem terhel, addig egy háromgyerekes családapa nem biztos, hogy ilyenekre költ. Mire gondolok? Jövedéki adóra. Amennyiben egy hajléktalan például naponta egy liter alkoholt és két doboz cigarettát elfogyaszt, akkor bizony több adót fizet az államnak, mint az a családapa, aki babapelenkát és iskolai könyvet vesz a gyerekeinek. A jövedéki adót tartalmazó termék árának sokszor 80%-a adótartalom. Míg tehát ha valaki elszív két doboz cigit, akkor cc. 1400 forintért, abból 1000 forintot is adózhat. Amíg más élelmiszerre és pelankára elkölthet 6000 ezret is ugyanennyi adótartalomért.

Következő, a vállalkozók. A magyar osztályharcos nép, lelke mélyén baloldali, jobboldali mázzal leöntve. A magyar nép nem szereti a vállalkozókat, mert ellene hangolják őket.

De elárulok egy nagy titkot, valódi adót csak és kizárólag az fizet az államnak, aki, ha akarná el tudná titkolni. Valódi adóforint csak itt keletkezik. Könnyen belátható, hogy egy állami alkalmazott, aki az államtól kapja a teljes bruttó fizetését, és abból visszaad az államnak „adót”, az nem valós adózás, mindössze azért lett kitalálva, hogy mindenki úgy érezze, hogy hozzájárul a közöshöz. Nagyon fontos, és félreértés ne essék, ettől egy közalkalmazott vagy köztisztviselő nagyon fontos, nélkülözhetetlen, megbecsült része a társadalomnak. Mire mennénk tanárok, orvosok, nővérek, tűzoltók, rendőrök, stb. nélkül. Azt állítani azonban, hogy az ő adójuk tartja el az országot megdöbbentően nagy butaság lenne. Olyan ez, mintha Mátyás király, aki beszedte a valódi adót a paraszttól, úgy fizette volna a fekete sereg zsoldosait, hogy azt mondta volna nekik, hogy itt van tíz arany, ebből levonok hármat, és az a te adód. Ez csak játék a számokkal, természetesen az a három arany nem plusz jövedelem az államkasszában. Egy állami alkalmazott éppen ezért soha nem tudja eltitkolni az adóját, és a fenti definíció szerint ezért az nem is valós adó. Természetesen ő is tud adót csalni, ő is tud adót eltitkolni, például amikor úgy dönt, hogy a fodrásztól nem kér számlát, és ezért olcsóbban vágják le a haját.

Furcsa módon annak kell tehát örülni, ha minél több olyan adóalany van, aki eltitkolhatja az adóját, mert ott lehetséges valódi adófizetés. Melyek ezek a helyek? Kizárólag a vállalkozások, és természetesen az általános forgalom (ÁFA). Teljesen természetesen, hogy néha a túlélés érdekében ezekből az adókból az emberek eltitkolnak, ez mindig így volt, és mindig így lesz, amennyiben nem, azt hívják kommunizmusnak. Az az állampolgár, aki elítéli ezeket az „adócsalásokat” nézzen magába, hogy ő kitől kapja a fizetését.

Miért mondtam el mindezt? A nagy gazdasági szabadságharcban nem árt tudni, hogy minden megszorítás mögött csak és kizárólag adóemelés van. Adóemelést elkerülni egy módon lehet, az életszínvonal csökkentésével. Harmadik út ennek vegyített változata, mind a kettőből egy kicsi. Érdemes tehát jól magába nézni mindenkinek ezen a területen mielőtt bármely társadalmi csoportra, osztályra ujjal mutogatna, hogy adócsaló. A következő adónem a vagyonadó, melyet legendák lengenek körül. Ki ne szeretné, hogy adózzanak a gazdagok és a vagyonosak, ezzel is segítség az országot. A vagyonadóról és, hogy miért nem vetik az ki a ténylegesen gazdagokra itt olvashat!

Ki adózik itt valójában? (2. rész)

A múlt héten áttekintettük a különböző és legismertebb adófajtákat, mint a személyi jövedelemadót (továbbiakban SZJA), általános forgalmi adót (továbbiakban ÁFA), a jövedéki adót és megemlítettük a vagyonadót is. (Az első részt itt olvashatja!) Most nézzük meg az egyéb adófajtákat, amik tulajdonképpen adók, csak másképp hívjuk őket. Ezek az úgynevezett címzett adók, amiket konkrét és meghatározott területek finanszírozására fizetünk be. Ilyenek például az egészségügyre, a nyugdíjra fizetett adók. Azért, hogy megnyugtassanak minket nem adónak hívják őket, hanem járuléknak. De természetesen ezek is adófajták. Az így beszedett adókat ráadásul rendkívül bonyolulttá és követhetetlenné teszik, direkt azért, hogy egy dolgozó, egy átlagember semmiképpen se láthassa át milyen irdatlan összeget fizet adóra. Ezeket a járulékokat például elrejtik a munkavállalók elől oly módon, hogy egy részét (nagyobbik részét a munkaadó fizeti meg) ne is lássa a dolgozó. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy nem is jelenik meg a bérkartonon.
Miért van erre szükség? Miért kell eltitkolni az adók valódi mértékét? Ennek a kérdésnek a megválaszolása meghökkentő és letaglózó eredményt hoz. Ezt fejtjük most ki.

Az idősebbek még emlékeznek rá, a jó öreg bérboríték. A mai pénzügyi rendszer lételeme az átláthatatlanság. A cél, minél bonyolultabb, annál jobb. Hiába akar Orbán egyszerűsíteni, a rendszer megeszi, hiszen ő maga is a rendszer kiszolgálója.

Az egyszeri embert azzal kábítják, hogy azért kell adózni, mert az állam gondoskodik róla. Lelkiismeret furdalást keltenek benne, amennyiben nem adózik – legalább egy keveset – akkor az állam nem tudja őt ellátni. Azt az érzetet keltik az emberek többségében, hogy jobb, ha befogja a száját, hiszen ő személy szerint kevés adót fizet, és addig örüljön, amíg ez ki nem derül, és így legalább kap állami orvosi szolgáltatást és állami nyugdíjat. Ha valaki például 100-150 ezer forint nettót keres (ez a nagy átlag), akkor joggal érezheti olyan nyomorultul magát, hogy inkább befogja a száját félve attól, hogy, ha nem teszi, mi lesz vele, ha megbetegszik és megöregszik. Az egész pénzügyi rendszer (nem csak hazánkban) arra van felépítve, hogy az átlagembert ebben a téveszmében tartsa.

Természesen mindenki szeretne megfelelő orvosi ellátást kapni. De mivel minden pénzét elveszi az állam, ezért csak állami ellátásban reménykedhet. Csapdahelyzet!

Ez azonban megdöbbentően és meghökkentően hamis állítás. Olyan tragikus tévedés, ami rabszolgasorsba taszítja az embereket. Amennyiben ugyanis az embereknek nem kellene adózniuk vagy csak egészen minimális mértékben, akkor elképesztő számok jönnének ki. Konkrétan ez azt jelentené, hogy a jelenlegi 100-150 ezer forintos nettó fizetések a többszörösére emelkednének. Megdöbbentő az az adat, hogy, ha összeszámolunk minden adónemet, gyakorlatilag a végén a megkeresett pénzünk mintegy 10-20%-ával rendelkezünk. Kevesen tudják ugyanis a jelenlegi rendszerben, hogyha ő mondjuk, bruttó 250 ezer forintot keres, amit ő lát, ezen összegen felül a munkáltató még befizet az államnak majd még egyszer ennyit különböző adócímeken ő utána, tehát valójában az ő valódi bruttó fizetése félmillió forint körül van. A mostani szóhasználattal értett 250 ezer bruttójából eleve csak 150 ezret kap kézhez, aminek mintegy a felét befizeti ÁFÁ-ra, jövedéki adóra, és különböző egyéb kis adókra. Végeredményben tehát 500 ezer forintból valójában csak 70-80 ezer forintot költhetünk el, a többi visszakerült az államhoz.

Ezeknek a kis adóknak csak a mindenkori kormány fantáziája szab határt, csak néhány gyöngyszem a Fidesz kormány elmúlt két évéből: üzemanyagok jövedéki adójának az emelése, autógáz adójának duplájára emelése, ÁFA emelés, telefonadó, sárgacsekk adó, tranzakciós illeték. Ezek összességében havi szinten több tízezer forinttal csökkentik a pénztárcánk tartalmát. Ha ön például gépkocsiját húszezer forintért tele tankolja, akkor valójában csak mintegy hétezer forintért tankolt, a fennmaradó tizenháromezer forintot ott azonnal adóra fizette be. Ennyi erővel bármikor be lehet vezetni, akár következő adókat: füstadó, ami a kémények után fizetendő mondjuk 187 Ft, a levegő- és pulzusadót, melyet a légzés- és pulzusszám alapján fizetnénk (szapora pulzusúak rosszul járnának). A gépkocsik mintájára be lehet vezetni testsúlyadót (kövéreknek annyi), itt kopogtat a járdakoptatási adó, nem lepődnék meg a gravitációra kivetett adón sem, hiszen ennek köszönhetjük, hogy nem repülünk el, ezért tehát az állam, mint a föld tulajdonosa joggal vethet ki a földön tartó gravitációs adót. Ezek nevetségesen hangzanak, de ugyanilyen nevetségesek voltak pár évvel ezelőtt a most bevezetett adófajták. Hopp, nem akarok ötleteket adni, de most ugrott be, alvásadó, óránként mondjuk húsz forintjával, plusz ÁFA természetesen.
A viccet félretéve tehát azzal kábítani tehát az embereket, hogy maradjanak csöndben, mert így is kevés az állam bevétele, szemenszedett hazugság.

Régen a paraszttól a király elvette a termény tízedét, az egyház meg a kilencedét. Ma ennyi marad!

Természetesen nemcsak a jelenlegi Fidesz kormányra jellemző a túladóztatás, de ők pofátlan módon teszik. A történelemórán tanultakat felelevenítve emlékezhetünk, hogy mennyire szörnyülködtünk, hogy a középkorban a parasztot mennyire agyonadóztatták. Jött a tízed, meg a kilenced, és a még ott volt a robot (ingyenmunka) is. Ha-ha! Tized, meg kilenced? Ma nem ennyit vesznek el, hanem ennyi marad meg. A robot meg mindennapos, hiszen gyakorlatilag szinte ingyen kell dolgozni, havi 47 ezerért pl. De a nem közmunkásoknak is annyi. De miért csinálják ezt? Azért, hogy az emberek szabadságát, döntési jogát elvegyék. Amennyiben ugyanis 80 ezer forint helyett mondjuk, 500-600 ezer forintról dönthetnénk és csak 100 ezret adóznánk (tized, kilenced) a közszolgáltatásokra, akkor mindenki eldönthetné, hogy milyen biztosítást köt az egészségügyre és a nyugdíjára. Na, ez az, amit az állam nem engedhet meg, mert szabad emberek, önálló lények nem tűrnék, hogy államuk és mindenkori kormányuk kiszolgálja a jelenleg fennálló elnyomó pénzügyi rendszert.

Szinte lehetetlen leépíteni a bürokráciát, mert nincs rendes, termelő munka. Munkahely hiányában csak az utcára lehetne tenni a felesleges munkát végző közalkalmazottakat. Nyilván nem ez a megoldás!

Ezen pénzügyi rendszer kihasználva azt, hogy minden nemzetben és országban a politikusok hatalomra akarnak kerülni, így őket bábként mozgatva tartják a népet rabszolgasorsban. Ezért például különböző marketingfogásokon keresztül erőszakosan felduzzasztják a közszférát, feleslegesen sok közalkalmazottat foglalkoztatnak, a versenyszférában valódi munkahelyeket nem teremtenek, így aztán kialakul egy olyan jelentős társadalmi réteg, mely az államtól függ, az állam alkalmazottja, amely ellen nem lázad. Gyakorlatilag szinte lehetetlen leépíteni a világon bárhol ezt a közszférát, pedig ez a valódi bürokrácia. Feleannyi állami alkalmazott is elég lenne, de most jön a valódi kérdés, hová menjenek dolgozni? Mivel az úgynevezett versenyszférában nincs munkahely, akkor nem marad más, mint a munkanélküliség. A munkanélküli ember sem lázadó típus, mert azt a megalázó összeget (segély) az államtól kapja. Persze igazából tudjuk, nem tőle kapja, hanem a többi ember adójából.
A jelenlegi rendszer tehát legjobb esetben sem képes mást, mint egy aránylag tartható egyensúlyt kialakítani a versenyszféra, az állami alkalmazottak és a munkanélküliek között. Undorítóan használja ki a helyzetet, és kijátssza egymással szemben ezeket a társadalmi rétegeket a politikusokon keresztül.

Így buta és ostoba politikusokat felhasználva teszi ellenséggé az otthonülő munkanélkülit, aki „nem akar dolgozni”, teszi ellenséggé a segélyre váró tömegeket, teszi ellenséggé és állítja szembe egymással a vállalkozókat (akik „adót csalnak”) és a közalkalmazottakat, akik négy év után béremelést mernek követelni. Úgy tűnik, mintha nyugatabbra jobb lenne a helyzet, pedig ugyanez a rendszer működik, annyi különbséggel, hogy a fizetések az itteniek 5-10-szerese. De alapvetően ugyanígy épül fel. Mi most jelenleg ott tartunk, hogy mivel itthon megélni nem lehet, ezért már több mint 300 ezer honfitársunk tántorgott ki nyugatra. Ezek közül alig harmada dolgozik a szakmájában (jellemzően egészségügyiek és szakmunkások) a kétharmad diplomával a zsebében mosogat és rakodik.

Kaszálni induló közmunkások a XXI. században. Egy teljesen téves megoldási mód a munkanélküliség kezelésére. Fejlődés helyett visszafejlődés, a kapitalizmusból a feudalizmusba.

Sajnos ez a valóság inkább hasonlít egy rémtörténetre, mint tündérmesére. Az Orbán Matolcsy kormány egyik legnagyobb hibája, hogy erre nem hívja fel a figyelmet. A megoldás nem egyszerű. Hiába látja (amúgy jól) a jelenlegi kormány, hogy le kell építeni a közszférát, ha nem oldja meg az onnan elbocsájtottak problémáját. Ezzel egy gondot ugyan látszólag megold, de kettőt csinál helyette. A baloldal válasza sem helyes, hogy állítsunk mindent vissza, mert azt meg nem lehet finanszírozni. A jobboldal alatt éhnyomor, melynek következménye a baloldal megerősödése a baloldal alatt hosszú távon nem finanszírozható „jólét”. De mi akkor a kiút? Mi a megoldás? Tartson velünk továbbra is!

Elek Attila, Független SZABAD EURÓPA