Büntetésipar – A nyugati stílusú gulagok felé

Vajon miért kerülnek az emberek börtönbe? Mi a célja a büntetés-végrehajtásnak? A társadalom, a „normálisak” védelme, vagy az olcsó munkaerő? Van-e haszna annak, ha növeljük az elítéltek számát, és ha igen, kinekállérdekébe’?

Na, nem szeretném olcsó konteóként beállítani a könyvet, már csak azért se, mert kivételesen alapos munka: tele van grafikonokkal, táblázatokkal és ezek elemzésével. Szeretjük azt hinni, hogy az igazságszolgáltatás úgy működik, hogy a gonosz pszichopata baltás gyilkost a rendőrök gyorsan elkapják és a bíró dutyiba vágja 100 évre, aztán jön a happy end, mindenki derül. Nils Christie ezt a „vágyálmot” szedi darabokra, és nagyon okosan kritizálja az USA, Oroszország és Norvégia büntetés-végrehajtási rendszereit. Nem azt mondja, hogy a társadalomra veszélyes elemek (direkt nem akarok bűnözőt írni) elzárása önmagában hülyeség, hanem azt, hogy a jelenlegi rendszer rohadtul nem a társadalom érdekeit szolgálja, néhány magánvállalaton kívül senkinek se lesz tőle jobb. Az elítélteknek meg kifejezetten rossz, mert jó pár helyen embertelen körülmények között tartják őket (ld. supermax-börtönök, amik nem is értem, hogy létezhetnek a felvilágosult Nyugaton). Aki esetleg úgy érzi, hogy nem baj, a rohadék gyilkosok megérdemlik az embertelen körülményeket, annak üzenem, hogy 1) a supermax-en kívül a mezei börtönökben is sokszor embertelenek a körülmények, csak máshogy (nem véletlenül került a GULAG szó az alcímbe), 2) ártatlan emberek is simán rács mögé juthatnak, ha rosszkor vannak rossz helyen, és ehhez kapcsolódóan 3) sokszor az előzetesben lévőket is ilyen körülmények között őrzik – úgy, hogy még rájuk se bizonyítottak semmit.

Aztán előkerülnek olyan kérdések is, mint hogy az azonos bűncselekményeket egyformán kell-e megítélni, függetlenül attól, hogy ki, mikor és miért követte el azokat (szerintem nem, és Christie szerint se, de erre pl. az amerikai rendszer nem sok esélyt ad), vagy hogy az ún. „igazságszolgáltatás” mennyire igazságos a kisebbségekkel, az alsóbb rétegekkel, a stigmatizáltakkal, és főleg a… csórókkal szemben. Mert amíg a gazdag és befolyásos emberek simán megveszik maguknak a jó ügyvédet, vagy eltussolják a kényes ügyeket, addig az alsóbb osztályok tagjai inkább vádalkut kötnek, még akkor is, ha ártatlanok, mert hacsak nincs bombabiztos alibijük, akkor vádalku nélkül tuti, hogy sokkal súlyosabb büntetést kapnak.

Nem véletlenül BüntetésIPAR a cím. Csak azért nem öt csillag, mert kicsit száraz a szöveg, de nagyon jó könyvnek tartom.

Nagyon érdekes könyv. Könnyed és nagyon informatív a stílusa. Nem kerülgeti az illető kérdéseket, egyúttal nem ad elfogadandó választ, csupán lehetőségeket. Hagyja az embereket „gondolkodni” 🙂

Miért van olyan sok rab?
Ez a könyv egy elég meggyőző válasz a fenti kérdésre, kritikai (tehát baloldali) megközelítésből.