kb. 17 perc olvasás
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Isteni aranykor és/vagy vaskor/pokol
Életminőség-vizsgálat: magyar példatár
Petőfi Sándor
AZ EMBER
Nincs nevetségesebb az embernél,
Oly kevélységben, olyan gőgben él!
A világot fitymálják ajkai,
S minth’ az eget akarná szántani
Orrával, oly magasra tartja fel.
Kevély ember, miben kevélykedel?
Egy szempillantásnál mi rövidebb?
Ember barátom, a te életed.
Rohanva jő az idő s elrohan,
Egy kezében bölcsőd pólyája van,
S másikban koporsódra szemfödel.
Kevély ember, miben kevélykedel?
S mit végezhetsz egy pillantás alatt?
Hódítál népeket, országokat?
Hódítani csak gyávákat lehet,
S az uralkodás ilyenek felett
Dicsőség? ezt csak szégyenelned kell.
Kevély ember, miben kevélykedel?
S ha dicsőséget szerzél, nagy nevet?
Veled hal meg s a föld alá viszed,
Vagy, mint hű eb, kísér ki sírodig,
S ott őrzi azt egy pár kis századig,
S elébb-utóbb éhen-szomjan vesz el.
Kevély ember, miben kevélykedel?
Dicsőséged, neved maradjon! hol?
A nép is elvesz, melyhez tartozol.
Az ország, melyben most él nemzeted,
Tenger volt egykor, s újra az lehet,
S e föld is semmiségbe oszlik el.
Kevély ember, miben kevélykedel?
Koltó, 1847. szeptember
1.
Kevélység mondások
A pénzt rút kevélység szokta követni.
Az angyaloknak is a kevélység ártott.
Büdös a kevélységtől.
Kevélység a harag első oka.
Kevélység és esztelenség testvér-atyafiak.
Kevélység a tudatlanok hibája.
Kevélység a romlásnak kalauza.
Kevélységgel jár a jó szerencse.
Mit ér a kevélység, hogyha vén a feleség.
Ritka gazdag kevélység nélkül.
Ritka nagy szerencse kis kevélység nélkül.
Ritkán jár a szerencse kevélység nélkül.
Kevélységet, részegséget, szegénységet nehéz titkolni
A kevélység lenyomja a szerencse tengelyét.
Nem tudom, ha a vak kevélykedhetik-e vakságában?
Ha a kutya bőrére eleve innának, elkevélykednék
A gazdag, ha sánta is, kevélyen járhat.
2.
Kevélység
Annyi bölcsességed sincs, hogy
megfogadd egy valódi bölcs tanácsait?
amit te nem tudsz, azt már nem is érdemes tudni…
Te biztosan tudod, hogy mi jó és mi rossz neked!?
Isten nem benned van, de te magad vagy az…
3.
Kevély
Nem hajtasz fejet
és belevered a fejed az ajtófélfába
(mindig emelt fővel, mindig fel a fejjel –
de ő csak azért, hogy másokat lenézzen,
másokon átnézzen, másokat semmibe vegyen )
4.
Büszke-gőgös
Még kijavítható hibát csinálsz,
de mert röstellsz segítséget kérni,
ezért vagy tétlenül sült galambot vársz,
valami deus ex machina égi segítséget,
vagy pánikreakcióddal, kapkodásoddal,
a „korrekcióddal” sokkal nagyobb bajt okozol,
így lassan/gyorsan, de biztosan rohansz
a jóvátehetetlenbe, a katasztrófába…
5.
Hübrisz
(ógörög: elbizakodottság, gőg)
A görög elképzelés szerint a hübrisz
az ember mértéktelen és bűnös önteltsége,
mikor elvakultságában (até) túlteszi magát
az istenség által megszabott korlátokon,
s ezért a Nemeszisz lesújt rá.
Az elképzelés a görög mondákban
(pl. Tantalosz), a tragédiában
és a világértelmezésben
döntő szerepet játszott
(a szerencse hirtelen változása
és a türannoszok bukása).
Az ókorban még a szerencsében való
túlzott bizakodás is hübrisznek számított
(lásd: Niobé- és Oidipusz-mítosz)
6.
Sehogy se jó
Ócsó mán a pásztor,
Nincsen becsületi!
A nagy gazdák előtt
Mind huncut a nevi.
Ha valamije van
Azt mondják, hogy lopta,
Ha semmije sincsen,
Hogy elkorhelkodta.
Hát a szegény pásztor,
Hogyne szomorkodna:
Kicsinke a kenyér,
Kevés a szalonna.
http://www.youtube.com/watch?v=NmPE5t1Ujjs
7.
Szegénység szólás-mondások
A sok ígéret nem teszi gazdaggá szegényt
A szegény, ha kevély, az ördög is neveti
A szegény húsvét napján is fekete vasárnapot ül
A szegényt mindenki kerüli
Bőrét is lehúznák a szegénynek
Eleget élt a szegény, ha korán meghalt
Falatját a szegény nyállal ereszti fel
Szegény ember vízzel főz
Olcsó húsnak híg a leve
Gazdag hízik, szegény fázik
Bús mint télen a szegény
A szegényt a kutya is megugatja
Ha szegény vagy, ne táncolj
Jaj az olyan szegénynek, aki gazdagot vesz el
Ki szegénybe bízik, nádra támaszkodik
Kinek szegény sorsa, eleven megholt az
Könnyebb a szegényt kicsúfolni mint felruházni
Mindig valami bibéje van a szegény embernek
Ne bántsd a szegényt szúrd ki a szemét
Nehéz a szegénynek tisztre hágni
Nehéz a szegény legénynek becsület kapni
Nincs nagyobb bolond mint a szegény
Nincs rosszabb a szegény zsidónál
Senki sem barátja a szegénynek
Szegény ember étele helyett is aluszik
Szegény embernek szerencséje is szegény
Szegény fog madarat, de a gazdag eszi meg
Szegény minenütt láb alatt van
Szegény sors az ,amelynek nincs irigye
Szegény ajándéka drága
Szegénynek szegény a barátja
Szegény embert az ág is húzza
Végy el engem te szegény, ketten leszünk szegények
Sántaságot, szegénységet senki el nem tagadhat
Sok bűn oka a szegénység
Szegénység és öregség két nagy teher
8.
A szegénység előnyei
Az ember nem rohan rögtön orvoshoz
Pláne nem maszekhoz, aki akar is valamit találni,
Hogy azután ismét felkeresd, állandó paciens légy
Se patikába – se csodaszerekért – se csodaorvoshoz stb.
A szükség a szegényt leleményessé, találékonnyá teszi
A szegény nagy örül a koldus hetedik krajcárjának
A szegény nem pazarol, jól sáfárkodik kevés javával
A szegénynek kevés is elég, mindenért hálát ad
A szegény naponta átéli isten kegyelmi ajándékait
A szegényt nem kísértik a fölös-káros reklámok
A szegénynek nyitva a kapuja, háza és szíve-lelke
A szegény összefog, együttműködik, segítőkész
Stb.
9.
Alacsony sorból kitörés
Ha valaki azt érzi, úgy éli meg,
hogy a család (mély)szegénysége miatt
nem tud szépen öltözni, színházba járni,
könyveket venni, továbbtanulni stb. stb.,
akkor kísértésbe eshet a „kiemelkedésre”:
bűnbanda tagja, maffiózó vagy ávós lesz,
pornózik, utcai prostituált/kitartott lesz,
vagy „csak” hivatását feladva azt nézi,
hol és mivel lehet több pénzt keresni…
10.
Rászokás-csapda
Rászoktál a kölcsönkéregetésre, a segélyekre,
már eszedbe se jut, hogy a magad ura legyél –
életed végéig emberek-hivatalok kegyétől függsz:
kegyétől, kényétől, kedvétől – csak magadtól nem
11.
Csapdahelyzet
Az is baj, ha a katona fején sapka van
Az is baj, ha a katona fején nincs sapka
Az a cél: ne tudj megfelelni az elvárásnak,
hogy bármikor bármiért le lehessen szúrni,
sose érezhesd azt, hogy megtetted a dolgod,
hogy neked soha ne állhasson feljebb,
neked mindig védekezni kelljen…
12.
Egyszeri szőlősgazda
A szőlős gazda is, az egyszeri,
Magánkivűl s őrjöngve kacagott fel,
Látván, hogy szőlejét a jég veri,
Dorongot ő is hirtelen kapott fel,
Paskolni kezdé, hullván könnyei:
„No hát, no!” így kiált; „én uram isten!
Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!”
Arany János
13.
Játékosság
Nélküle nincs kreativitás, spontaneitás stb. –
játékosság nélkül az élet csak robot a dologházban,
de életveszélyes, ha az egész életet játéknak fogod fel,
hisz abból nem lehet kedved szerint ki- és beszállni,
nem mondhatod: „Most nem ér a nevem!”,
nem lehet mindent – büntetlenül – újrakezdeni,
nem lehet új életet kapni és másnak is adni…
14.
Öngyilkos játszma
Soha nem merült fel a gyanú benned,
hogy nem sorscsapásként vagy folyton beteg?
Nem lehet, hogy szinte beleszerettél a bajodba,
így akarsz plusz törődést, figyelmet kizsarolni,
így akarsz kibújni az élet küzdelmei, csatái elől?
Ellenséged lesz, aki nem partner e játszmában,
s csak akkor döbbensz rá az igazságra,
amikor már irreverzibilisek a változások…
15.
Kiválasztottak
Akinek száz pengője
forog a kereskedelemben,
mindennap húst ehet és bort ihat;
akinek földmunkában van száz pengője,
annak káposztát és kelkáposztát kell ennie
és sokat ásni, sokat őrködni és sok ellenséget szerezni…
Mi azonban arra teremtődtünk, hogy Istennek szolgáljunk.
Nem helyes-e tehát, hogy fájdalom nélkül táplálkozzunk?
(Talmud)
16.
Önsajnáltató
Aki akár csalva is nyer
a „kit ért ma több és nagyobb baj?”,
a „kinek volt nehezebb gyerekkora?” versenyben
(Egy Twist Olivér/Árvácska elbújhatnak mellette…)
A versenyt megnyeri, de a boldogság esélyét elveszti,
önbeteljesítő jóslatként önmagát ítéli tehetetlenségre!
17.
Röstell ő
Annyira büszke ő,
annyira nem szeretné
úgymond magát sajnáltatni, hogy
még az orvosi vizsgálaton sem „panaszkodik”…
(vagy kitalálják, mi baja/vagy örök titok marad –
bár például a köhögést azért elég nehéz eltitkolni)
18.
„Mindentudó”
Látatlanban teszel fogadalmat,
teszel ígéretet magának az ördögnek,
hogy ha ő most itt meg/kisegít téged,
akkor az övé lehet, amit otthon újdonság,
amiről te még nem tudsz – hát lehet ilyen?
S ez a mesében nem más, mint az újszülötted…
19.
Önkorlátozó
Rabosítod magad –
leláncolod kezed-lábad,
presztízskérdést csinálsz
részegen tett ígéret betartásából
Őrült és egész életre szóló fogadalmakat teszel
rögeszmék és kényszerképzetek foglya vagy,
kiszolgálod rosszakaróid szeszélyeit
stb. stb.
20.
Hátszeles
Lehet potentát a közbenjáród,
lefekhetsz a szereposztó díványra –
ha lehull a függöny, véget ér a protekció,
de marad a szégyen, és a pályatévesztés is…
…és ráadásul esetleg egy kövér nőt kell emelgetni,
mert ő is protekcióval került a balett-pályára/színpadra!
21.
Ha majd…!?
Pont ott s akkor
nem vagy boldog –
de régebben az voltál,
s később biztosan az leszel…
De majd ha elvégzed az iskoláidat,
de majd ha megtalálod az igazi társad,
de majd ha bajnok lesz a csapatod,
de majd ha megbukik ez a kormány,
de majd ha megnyered a lottó ötöst…
Ha, ha, ha (hahota)
22.
Buridán szamara+
Éhen halni értelmetlenül,
két egyforma szénaköteg között,
mert nem tud, tudott választani,
pedig egyik sem jobb, mint a másik,
de fél, hogy hátha mégis…
(és ha az egyiket választja,
holtig gyötri a kínzó gondolat:
biztos a másik lett volna az ízesebb?)
23.
Túlélők
Túl kell élni a vészhelyzeteket,
túl kell élni a vészkorszakokat,
túl kell élni a baleseteket,
túl kell élni a szükségállapotokat,
túl kell élni a zsarnoki rendszereket –
csak arra kell nagyon ügyelni,
hogy egész életünk ne egy nagy túlélés legyen,
egy defenzív stratégia és túlélési technikák,
a megúszás, a kibírás szelleme és lelkülete
24.
Defenzív rejtőző
Te mindig fekete bábukkal kezded a játszmát,
s mindig csak reagálsz a fehér bábú lépéseire?
Te csak akkor szólalsz meg, ha kérdeznek,
te igyekszel mimikrivel beolvadni a háttérbe,
beleszürkülni s halottnak tettetni magad –
vigyázz, mert úgy maradsz s jó az esélyed,
hogy pl. szklerózis multiplex beteg leszel…
*
Petőfi Sándor
PALOTA ÉS KUNYHÓ
Miért vagy oly kevély, te palota?
Uradnak fényében kevélykedel?…
Azért van rajta gyémánt, hogy szive
Mezítelenségét takarja el.
Szakítsd le a cafrangokat,
Mit rá szolgája aggatott,
S nem ismersz isten munkájára,
Oly nyomorúság marad ott.
S hol vette gazdád ama kincseket,
Mik semmiből őt mindenné teszik?
Ott, hol a héja a kis madarat,
Mit szétszakít, melynek vérén hizik.
A héja vígan lakomáz,
S szomszéd bokornak fészkiben
Madárfiúk zokognak, várván
Anyjokra, mely meg nem jelen.
Fitogtasd csak, te gőgös palota,
Az orzott kincsek ragyogásait,
Ragyogj csak, ugysem ragyogsz már soká,
Meg vannak már számlálva napjaid.
S kivánom, hogy minél elébb
Láthassam omladékodat,
S hitvány lakóid összezúzott
Csontját az omladék alatt! – –
S te kis kunyhó a magas palota
Szomszédságában, mért szerénykedel?
Miért bújtál a lombos fák mögé,
Azért-e, hogy inséged födjed el?
Fogadj be, kis sötét szoba;
Nekem nem kell szép öltözet,
De szép szív… s a sötét szobákban
Találni fényes szíveket.
Szent a küszöb, melyen beléptem én,
Oh szent a szalmakunyhók küszöbe!
Mert itt születnek a nagyok, az ég
A megváltókat ide küldi be.
Kunyhóból jő mind, aki a
Világnak szenteli magát,
S a nép mégis mindenfelől csak
Megvetést és inséget lát.
Nem féljetek, szegény jó emberek,
Jön rátok is még boldogabb idő;
Ha mult s jelen nem a tiétek is,
Tiétek lesz a végtelen jövő. –
A földre hajtom térdemet
E szűk, de szent födél alatt:
Adjátok rám áldástokat, s én
Rátok adom áldásomat!
Pest, 1847. január
*
25.
Hallgatni arany?
Amikor ez cinkos bűnpártolás
Amikor ez szégyenteljes lapulás
Amikor ez kínos nem tudás
Amikor ez balga beleegyezés
Amikor ez a segítség megtagadása
Amikor ez a nyílt szolidaritás hiánya
Amikor ez a tanúskodás elbliccelése
Amikor ez szarházi lapulás a fűben…
stb.
26.
Gyilkos pankráció
Miközben baráti-családi körben ugyanazt gondoljátok
a jóról-rosszról, szépről-csúfról, igazságról-hamisságról,
igazságosságról és igazságtalanságról, és a többi lényegről,
eközben meddőn vitatkoztok, veszekedtek, sőt verekedtek:
melyik egyház, melyik politikai párt, melyik focicsapat a jobb!
Miközben ők abban teljesen hasonlók, hogy nem értetek vannak,
elsősorban nem titeket szolgálnak, s nincs ellenükre e meghasonlás,
és a fanatizált, hipnotizált embernek el is tompul a kritikai érzéke.
27.
Álválasztások
Az egyik
és mire te választási helyzetbe jutsz,
addigra már csak az a két lehetőség marad,
ami csak lényegtelen részletekben különbözik…
Lényegüket illetően teljesen ugyanolyan,
vagy nagyon, „borzasztóan” hasonló
autók, pályák, pártok, tévécsatornák,
ételek és életek stb. között „választasz” ?
Ha hagyod, mert hagyod magad manipulálni,
ebbe(n) a hamis illúzióba ringathatod magad,
mármint hogy sosem volt még ekkora szabadság…
28.
Teljesíts!
Hogyan csináljunk
az egész életünkből
vizsgahelyzet-sorozatot?
vizsga lesz minden ebéd
és minden szeretkezés,
s társaságba is azért visznek,
hogy ott jól levizsgázzál,
és jaj neked, ha megbuksz
illemtudatlanság, műveletlenség miatt.
A teljesítmény kényszerzubbonyában,
nyomása alatt, feszítésében leélt „élet”…
29.
Hibás paradigma
Csak egyikünk járhat jól?
Vagy te nyersz vagy én?
Zéró kimenetelű játszmákban vagyunk,
csupa ilyenekből áll az életünk?
Ki kit győz le a megjelenésével,
a társalgásban, a karrierben,
a párválasztásban, a gyarapodásban?
Így csak az ördögöt boldogítjuk,
ő lesz a nevető harmadik…
30.
Megfoghatatlan
A stílus maga az ember
Aki mindig kétértelműen beszél,
hogy lehessen így is és úgy is érteni:
szókimondás kerülő, felelősség elől menekülő,
óvatoskodóan, nem egyértelműen fogalmazó –
az elején mintha állítana valami határozottat,
de a végén mindent ilyet visszavon, lebegtet:
ezt nem én mondom, csak mástól hallottam.
ha elmondod, akkor azon nyomban letagadom
31.
Stílus
A stílus
maga az ember
Aki pl. fossa a szót,
az más gazságra is képes.
A sok beszédnek sok az alja,
ami felkavarodva zavarossá teszi
és még az oly drága időd is elrabolja
(s még ő csodálkozik, miért kerülik őt,
majd dafke ő lesz ere fel emberkerülő…)
32.
Babona
Az ostobák vallása?
Saját sikeres cselekedetünket
még mi magunk sem tudjuk
pont ugyanúgy megismételni,
hiszen nincs két egyforma gól –
legfeljebb babonássá tehet minket,
ha a tegnapi gólszerzés minden részét
pont, de pont ugyanúgy ismételnénk,
kezdve attól, hogy mit ettünk reggel…
33.
Egyenrangúság
Miért van az, hogy noha te olyan jó vagy,
hogy téged mindenki áldott jó léleknek tart,
mármint az alá- és/vagy fölérendelt kapcsolatban,
csak éppen a szimmetriát igénylőkben vallasz kudarcot,
amik viszont amúgy éppen a leglényegesebbek lennének:
a jó testvéri, a jóbaráti, és a kulcsfontos élettársiban…
34.
Különb – feljebbvaló
Ha magadat másoknál különbnek tekinted,
az nagyon megnehezíti, szinte ellehetetleníti,
hogy a legértékesebb kapcsolataid létrejöjjenek,
(így aligha lesz barátod, bajtársad, élettársad –
maximum csak rajongód, hódolód, sameszod stb.,
de ezek csak addig, míg a jó/rossz isten felviszi sorod)
35.
Alávalóbb
Ha „mersz kicsi lenni”,
ha magadat eleve leértékeled,
ha nem gyógyulsz kisebbrendűségi komplexusodból,
ha úgy tartod, hogy eleve bűnösen születtél e világra,
és utána ez a helyzet még csak romlott, „fokozódott”,
akkor be fogod érni magadhoz méltatlan társakkal,
belemész/ragadsz alárendelt, megalázó élethelyzetekbe,
munkákba és tartós, egyre súlyosabb betegségekbe….
36.
Önkifejezés
Amit csak szóval lehetne, azt mutogatod,
Amit csak zene fejezhet ki, azt mondogatod,
Amire elég egy arckifejezés, azt lerajzolod,
Amihez vers kellene, azt prózában közölnéd,
Amihez számok kellenének, azt zongorázod
Amit egy simogatás elmondana, azt regényben…
Stb.
37.
Beszéd-hallgatás
Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.
Társadnak mégis expressis verbis a mennyországról mesélsz,
vagy a születésed előtti, utáni – vélt, remélt – reinkarnációidról
miközben elvárnád: ő meg találja ki minden létező vágyad,
még akkor is ha ezeket sohasem fogalmaztad meg előtte,
még akkor is, ha még jelét sem adtad – sőt: titkoltad…
38.
Közlés-megértés
Sok házaspárt-élettársat látni,
akiknek a magyar az anyanyelvük,
mégis csak egy vadidegen ember előtt,
vagy már csak a válóperük során mondják el,
hogy tulajdonképpen mi bajuk is volt egymással.
pedig még a tulajdon édes anyja sem nagyon érti,
hogy mi akar a gyereke, ha szótlan, ha „néma”…!
(a néma szavunk jelentésében rokon a „német”-tel,
ami a nem érthetőt, az ismeretlen idegent jelentette…)
39.
Nyuszi simogatás
Milyen pokoli lenne az a világ,
ha egyáltalán nem értenénk egymást,
vagy tragikusan félreértenének minket
és úgy járnánk mint Karinthy hőse a nyúllal,
akit csak meg szeretett volna/akart simogatni,
de az ezt nem fogta fel, inkább támadásnak vette,
mire a mi emberünk egyre jobban bedühödött,
és a végén már baltával kergette, hogy szétvágja…
40.
Vegetáriánus vallás
Csak egy elve van, amiből nem enged,
sokkal jobb ügyekhez méltó buzgalommal
pótvallásként, szigorú, rögeszmés vegetáriánus,
ami annyiból áll, hogy nem eszik húst, zsírt stb.
Emiatt nemcsak anyád/vendéglátód főzhet duplán,
de csökkenti az esélyét, hogy Istenre/párra találjon…
41.
Az önhittség ára
Mások, légáramok vittek fel magasra,
de te azt hitted: csak magadnak köszönheted,
vagy a nagy szerencsédben nagyon elbíztad magad…
Így keserves a mélyrepülés, a magasból mélyre zuhanás,
mert ezek után meg teljesen, végleg elveszíted az önbizalmad
(tested-lelked egy összerakhatatlan puzzle játék darabkáit idézi)
42.
Igétlen
Életfogytig toporog
a kincsesbarlang előtt,
de nem mer kulcsot vagy varázsigét kérni –
vagy amikor már bent van, mint Ali Baba testvére,
és a kapzsiság leblokkolja józan eszét, s elfelejti az igét
(így nem csak őt ölik meg, de öccsét is nagy bajba sodorja)
43.
Hermetikus
A végletesség kockázata
Szellemi önvédelemből bezárkózik,
fél, hogy durva csizma tapossa eszmecsíráit –
de túl sokáig marad így begubózva, bebábozva,
így azt szívja be, amit kilehel– saját levében fő…
(pl. Dosztojevszkij kamasza azonos című regényében)
44.
Giccs
Életed csalódott háborgás:
hát nem egy giccses forgatókönyv az alap?
Ezért vagy operett rajongó – ott fix a happy end
ott már maga a műfaj zárja ki a tragédia lehetőségét!
(lásd még: a giccs tényleg a „boldogság” művészete!?)
45.
Detonáció
Amikor rádöbbensz,
sajnos már vén fővel,
hogy a drága jó édesanyád
akihez ősbizalommal voltál,
nem, vagy nem jól szeretett
(csak magának, a maga képére,
vagy mostohán, vagy majomként stb.)
És magad kárhoztatod a túl kései felismerésért
amikor már erre szinte teljesen ráment egy életed…
46.
Sodródó
Azt hiszed, hogy
te mész, „haladsz”,
pedig csak a kor árama,
szennyárja sodor magával a nihilbe
Rossz esetben ezt „fejlődésnek” tartod,
s így miért is próbálnál az ár ellen úszni…
Mire netán mégis eszmélnél, már túl késő…
47.
Rossz válasz(tás)
Mindent vagy semmit!
Semmiről nem mondasz le –
nem engeded levágatni a kisujjad,
inkább vérmérgezésben egészen meghalsz…
A kisebb rossz választása megalkuvás lenne?
48.
A tévesztő
A fájó igazság-mondó barátra haragvó,
azzal összevesző, azt magától távol tartó.
A hízelgő álbarát/belső ellenség kedvelője.
Mintha valaki az orvosát kergetné el,
ha a tüneteit kórképben diagnosztizálja,
s azt marasztalná, ki egészségesnek hazudja…
*
Arany János
EPILÓGUS
Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon’…
Legfölebb ha omnibuszon.
Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se’ irigyeltem.
Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy’ áll orra
Az út szélin baktatóra.
Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, –
Félreálltam, letöröltem.
Hiszen az útfélen itt-ott
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.
Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam:
Néha többet,
Kérve, kellve, kevesebbet.
Ada címet, bár nem kértem,
S több a hír-név, mint az érdem:
Nagyravágyva,
Bételt volna keblem vágya.
Kik hiúnak és kevélynek –
Tudom, boldognak is vélnek:
S boldogságot
Irígy nélkül még ki látott?
Bárha engem titkos métely
Fölemészt: az örök kétely;
S pályám bére
Égető, mint Nessus vére.
Mily temérdek munka várt még!…
Mily kevés, amit beválték
Félbe’-szerbe’,
S hány reményem hagyott cserbe’!…
Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.
Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S ő halasztá évrül-évre.
Csöndes fészket zöld lomb árnyán,
Hova múzsám el-elvárnám,
Mely sajátom;
Benne én és kis családom.
Munkás, vídám öregséget,
Hol, mit kezdtem, abban véget…
Ennyi volt csak;
S hogy megint ültessek, oltsak.
Most, ha adná is már, késő:
Egy nyugalom vár, a végső:
Mert hogy’ szálljon,
Bár kalitja már kinyitva,
Rab madár is, szegett szárnyon?
(1877. július 6.)
*
PLUSZ VAGY MÍNUSZ
Kislexikonom célja, hogy segítse a bátor keresőket
életüket és elő-szeretteikét, másokét, is boldogabbá tenni:
rendeltetésszerűen használni, mint például egy gitárt, hegedűt,
amivel szöget is lehet beverni, felaprítva be is lehet fűteni stb.,
amit lehet hagyni porosodni, mint zaciba is adható szobadíszt,
lehet belőle fegyvert csinálni és ütni, vagy lelki hadviselésként:
lehet belőle fülsértő, lélekromboló zörejt, „zenét” kicsikarni,
de lehet ő gyönyörű, lélekemelő-tisztitó isteni muzsika médiuma.
Lehet a szart aranynak nevezni, és még gyarapítani,
Lehet aranyunkat nem becsülni, sőt abból is szart csinálni
Lehet a szarral megbékélni, abban pl. üdvhitben szenvedni,
És meg sem próbálni abból aranyat előállítani (”alkímia”)
Az élet legjobb dolgai lehetnek egyben a legrosszabbak is:
jó vagy rossz egészség, evés, játék, humor, munka/hivatás,
barátság, szerelem, nemi élet, házasság, család, lakás/otthon,
gazdálkodás, iskola, társas élet, sport, művészet, közélet stb.
A legeslegtöbbet én használhatom, s így árthatom magamnak,
És csak ezután jönnek a jószándékú előszeretteim, barátaim,
És a rossz szándékú álbarátok, ellenségek, valamint a segítők,
Akik a rosszat jól csinálják, majd a szerencse, a Rendszer stb.
A mese, példabeszéd, jellemzés rólad szól, ismerj magadra,
a baj felismerése a gyógyulás kezdete: most változtass életeden,
amihez csak bölcs szellem és lélekbátorság kell: sokkal több az,
ami rajtad múlik, semmint azt gyáva önigazolásul hinni akarnád…
