kb. 15 perc olvasás

Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár
Arany János
Rendületlenül
Hallottad a szót: „rendületlenül -”
Midőn fölzengi myriád ajak
S a millió szív egy dalon hevül,
Egy lángviharban összecsapzanak?…
Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon
Merő szokássá szent imád ne váljon!
Sokban hívságos elme kérkedik,
Irányt még jóra, szépre is az ád;
Nem mondom: a hont ők nem szeretik;
De jobban a tapsot, mint a hazát…
Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon
Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!
Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,
Kinek világát csak divat teszi:
Őnála köntös, eb, ló egyremegy,
S a hon szerelmén a hölgyét veszi…
Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,
Külcsillogássá szent imád ne váljon!
Van – fájdalom! – kinek cégér hona.
Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:
Ki innen! e hely az Úr temploma:
Rátok az ostor pattogása vár!…
Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:
Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!
Szeretni a hont gyakran oly nehéz: –
Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,
Gyarló erényünk öntagadni kész,
Mint Péter a rettentő éjtszakán.
Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon –
De kishitűvé szent imád ne váljon!
Szeretni a hont – ah! még nehezebb,
Midőn az ár nő, ostromol, ragad…
És – kebleden be-vérző honfiseb –
Bújsz a tömegben, átkos egymagad.
Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon
Káromkodássá szent imád ne váljon!
Hallottad a szót: „rendületlenül?”
Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, –
Lenn a sikamló tér, nyomás felül,
Vész és gyalázat el ne rántsanak.
Oh, értsd meg a szót: árban és apályon
– Szirt a habok közt – hűséged megálljon!
(1860.)
*
Csak
másokat
biztatgattam
a katonai szolgálat
lelkiismereti megtagadására,
hogy azután ezt kutathassam,
vagy erre mozgalmat alapítsak stb.
*
Amíg
te börtönben
vagy kényszer-
munkatáborban voltál,
addig bíráltalak és beültem
a helyedre és a villádba…
*
Vendégfogadós,
kocsmáros vagyok,
aki leitatja, kihallgatja, provokálja,
majd végül feljelenti kedves vendégét…
*
Ő
csak jót
akar neked –
de nehogy elbízd magad:
először csak gyászbeszédben,
nekrológban dicséri munkásságod…
*
Kollektív
amnézia/felejtés
előidézésével és fenntartásával
a múlt egy – sokaknak ma oly kínos –
részét legszívesebben végképp eltörlöm…
*
Katonás
vezényszavakkal,
a genetikai boszorkány-
konyhában faragok, kovácsolok,
gyártok „új embert”,
szupermanust stb.
*
Legnagyobb
és jó karban
tartott kollekcióm
szégyenbélyegzőkből van:
a politikai ellenfeleimet,
és a nem brancsbelieket
fáradhatatlanul stigmatizálom…
*
Mint
elvetélt
bohócdoktor
vagy önjelölt tanatológus
a nekrofiliámat morbid
humorizálgatásban élem ki…
*
Egzisztenciális félelemből,
karriervágyból, beszariságból
nem korrigálod a főorvost,
ha ő éppen szarvashibát vét is?
*
Szakmai
álindokokra hivatkozva
előre kikövetelt „hálapénz”
szerint manipulálva rangsorolom
az életmentő, életminőség-javító műtétre,
vagy a donorra, a vesére váró betegeket…
*
A
növekvő
igényekre,
a fizetőképes
keresletre tekintettel
non stop három műszakban,
üzemed folyamatosan bővítve
folyósítasz gagyi életpótlékokat…
*
Csalódva
a korrupt
vagy a kényszer-
pályán megkeseredett
kritikusokban, bírálókban,
recenzensekben, műítészekben,
magad méltatod, rangsorolod,
értékeled, és zsűrized műved…!
*
Műveid
annyira nem
beszélnek magukért,
hogy neked kell azokat
folyamatosan értelmezgetni,,
és mindenfélét „szabadon”
belemagyarázni…
*
A láthatatlan Istenről
faragott képeket csinál,
szobrot farigcsál, ereklyét,
bóvli kegytárgyat gyárt(tat),
és mellé még gyorsmegváltást,
és holtbiztos üdvözülést kínál…
*
Nomád
értelmiségi voltál,
vagy szerettél volna lenni,
egy csóró: koldusbotos független –
rózsadombi villád előtt most immár
szolgálati kocsi, azzal jársz nép közé?
*
Szerencse-
játékot propagál
az életrontó nyomorból
mielőbb kiemelkedni akarónak –
mert ott ugyan – általa mismásoltan – kicsik,
de legalább matematikailag egyenlők az esélyek…
*
Szak-
értelmemmel
és kapcsolataimmal
segédkezet nyújtok
pótolhatatlan műkincsek
rablásához, kilopásához, értékesítéséhez…
*
Hamis
alternatívák csapdájába
csalogatom a gyanútlan
szellemileg még kiskorút:
mintha például a szabadság
és hűség kizárná egymást…!
*
Annyira
megtetszik neki
a saját alkotása, szobra,
hogy a talptól fülig szerelmes lesz bele…
*
Soha
nem mondod
végérvényesnek a műved –
így kedvedre kimagyarázhatod,
ha valami nagy hibája maradt…
*
Egyik
ötletét
sem valósítja meg,
mindenbe csak éppen belekap,
nem inspiráló torzókat, töredékeket,
félkész műveket, vázlatot hagy maga után…
*
Tized-
rangú események
mára már egyedül maradt
kis szemtanújaként próbálok
az utólag naggyá felfújt időre
több kötetre felhígítva visszaemlékezni…
*
Fűzfapoézisem,
mint minden dilettánsé,
bőven hajt, bőven terem
bugyuta dalszöveget, csacska
reklámverset, kampányrigmusokat,
hitbuzgalmi fohászokat…
*
Örök
engedelmességi
fogadalmat tett
minden felettes emberi Parancsnak,
éppen csak a nemzetét nem szolgálja –
neki nem a nép üdve a legfőbb törvény…
*
Katasztrófa-
elhárítóként
már alig várom,
hogy végre bevessenek,
akár magam is előidézem a bajt,
hogy azután én hősködhessek!?
*
Előbb
besározod,
bemocskolod
a kiválasztott szavakat,
majd ezekkel a szavakkal
sározod be a kijelölt
prédaembereket…
*
Háztájilag
vagy nagyüzemben
inflálom a leírt-kimondott szó értékét –
végső soron rombolom az embernek
oly létfontos dolgok értékét!
*
Úgy
néztem
másokra mindig,
ahogy hülyegyerekre nézni illik,
és láss csodát! ez a hitem, jóslatom
valósággá válik, beteljesül…!
*
Transzparensre tett
szexuális forradalmárkodásom
főleg tüntető paráznaságaimban,
önpusztító kicsapongásokban áll…
*
Beszervezés
és zsarolás nélkül is,
önként és örömmel/kéjjel
a népnyúzó, léleknyomorító diktatúra
direkt-indirekt megideologizálója voltam…
*
Azért
értékes ő,
mert ritka nagy
szemétségekre képes,
amihez nemcsak talentum,
de annak forgatása is szükséges…
*
Hamis
képet festve
gyűlöletet keltesz
minden gazdag iránt,
vagy rózsaszínű szemüvegen át
fested le a szegény élet örömeit…
*
Bujtatott
fajelméletet képviselek
és kvázi eugenikát propagálok,
az én fajom monokultúrája érdekében,
ahelyett, hogy a sokféleségben rejlő
számos-számtalan előnyt emlegetném…
*
Nemcsak
műveket,
de embert is
első- és másodosztályúra oszt:
közvetlen vagy közvetett apologétája
az informális kasztrendnek stb. stb.
*
Nem hiszem
és nem fogadom el,
hogy egy kívülállónak
olyan ötlete/látása lehet,
ami kopernikuszi fordulatot
hozhatna az én szakmámban,
amit én sok-sok évig tanultam,
és amikor már én évtizedek óta
itt gürizek, gányolok stb. stb.!
*
Megvilágosodok:
belátom a Sátán
valóságos működését,
s előtte, mint evilágunk
teljhatalmú nagyura előtt
feltétlen kapitulációt ajánlok…
*
Gügyögve
helyezem játékpolcodra
a krampuszkásított a kisördögöt,
előkészítve rá: sose vedd halál-
komolyan a Sátánt/gonosz szellemet!!
*
A
csapat
választott kapitánya,
aki rossz példát mutatva jár elől:
züllik, nem edz, a pályán balhézik,
félgőzzel játszik, az újoncot leégeti stb.
*
Rossz
taktikát adó
és a csapategységet
bomlasztó mesteredző
aki csapatát folyton megvereti,
akinél a tehetségek elkallódnak…
*
Köz-
területen
éktelenkedő
óriásplakátjaimmal
másodpercenként követek el
vizuális és lelki-szellemi erőszakot…
*
Holt
betűk
holt tengerének özönvízével
és mellékes vagy álinformációkkal
árasztom el védtelen szülőhazámat…
*
Sikerrel
elkezdem
és véghezviszem
diákjaim iskolai életének
teljes sikerélménytelenítését –
kapnak kárpótlásul bőven kudarcélményt…
*
Cáfolható
kijelentések
megtétele elől
trükkösen bujkálok holtomiglan
a buja szóvirágok között és alatt!
*
Csak
azért
árultam el
én is a Jézust,
hogy véghezvihesse
a megváltás művét…
*

Arany János
FIAMNAK
Hála Isten! este van megin’.
Mával is fogyott a földi kín.
Bent magános, árva gyertya ég:
Kívül leskelődik a sötét.
Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren?
Vetve ágyad puha-melegen:
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
Látod, én szegény költő vagyok:
Örökül hát nem sokat hagyok;
Legföljebb mocsoktalan nevet:
A tömegnél hitvány érdemet.
Ártatlan szived tavaszkertében
A vallást ezért öntözgetem.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
Mert szegénynek drága kincs a hit.
Tűrni és remélni megtanit:
S néki, míg a sír rá nem lehell,
Mindig tűrni és remélni kell!
Oh, ha bennem is, mint egykor, épen
Élne a hit, vigaszul nekem!…
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
Majd ha játszótársaid közül
Munka hí el – úgy lehet, korán –
S idegennek szolgálsz eszközül,
Ki talán szeret… de mostohán:
Balzsamúl a hit malasztja légyen
Az elrejtett néma könnyeken.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
Majd, ha látod, érzed a nyomort,
Melyet a becsület válla hord;
Megtiporva az erényt, az észt,
Míg a vétek irigységre készt
S a butának sorsa földi éden:
Álljon a vallás a mérlegen.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
És, ha felnövén, tapasztalod,
Hogy apáid földje nem honod
S a bölcsőd s koporsód közti ür
Századoknak szolgált mesgyeül:
Lelj vigasztalást a szent igében:
„Bujdosunk e földi téreken.”
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
Oh, remélj, remélj egy jobb hazát!
S benne az erény diadalát:
Mert különben sorsod és e föld
Isten ellen zúgolódni költ. –
Járj örömmel álmaid egében,
Útravalód e csókom legyen:
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem!
(1850)

*
Az
olykor
vagy sokszor
a szinte néma
segélykiáltásokat
vagy meg se hallom,
vagy még le is halkítom,
vagy akár elhallgattatom…
*
Egy
soha
ki nem ürített
óriási lelki szemétláda,
egy köpőcsésze,
akit elér és leteper
a segítők szakmai betegsége:
a kiégés stb.
*
Egészségeseket
is hibernál, lefagyaszt,
nehogy túlnőjék/lepipálják –
ő a maga nemében páratlan
szellemi jégkorszakalkotó, mumifikáló…
*
Olyannyira
fontos ma nekem
a tévés megmutatkozás,
hogy bármilyen feltétellel vállalom
a fellépést, a közreműködést, a szereplést…
*
Nem
vagyok maradi,
hajt engem a korszellem:
akár gatyámat letolva is versenyzek
a szponzorok szeszélyes kegyeiért…
*
Előre
borítékolva
biankó aláírom,
magamévá teszem
a kis- és nagyfőnökök,
kultúrpolitikusok aznapra
rendelt „igazságát”, „evangéliumát”…
*
„Tudományos vizsgálat” címen
fondorlatosan közreműködök
az adatbehajtásban-beszolgáltatásban,
a rekvirálásban vagy lopásban…
*
Biztos,
ami biztos:
hátha mégsincs
Isten vagy nem gondviselő –
a valláserkölcsök védelmében
mindenki mellé csőszt is állítanék…
*
Korunk
kulturális népbetegségei,
fertőző rossz szellemei ellen
juszt se adom be időben és jól
a hatékony szellemi védőoltásokat…
(a felismerési és önvédelmi módszert)
*
Állatokról
festek ellenségképet:
ne legyen társuk, tanítójuk,
és hogy ne érezzenek együtt velük,
csak egyék vagy kártevőként irtsák őket…
*
Mérnöki
pontossággal
tervezném a társadalmat is,
mint egy olyan házat, lakóparkot,
amibe én úgysem fogok költözni/lakni…
*
Próbálok
jelentős rivális
– főleg kortárs –
műveket lesajnálni,
„lefikázni”, vagy a teljes
visszhangtalanságba süllyeszteni…
*
Túl-
reagálásaimmal
közvetve óhatatlanul is
kapitális baromságokat vagy
silányságokat is „reklámozok”…
*
Úgy
adaptálom
színpadra/filmre
a nagy alapműveket,
se a könyvhöz vissza nem vezet…
hogy se katarzist nem kelt,
*
Királyi
sasnak születtem,
őstehetség, vadzseni voltam,
ma csak piaci legyek után
kapkodok és kalapozok…
*
A
Süket
és Korrupt
Hivataltól várom,
hogy méltasson, laudációt írjon
és végre valami rangot is adjon
az úgynevezett szellemi életben…
*
Mimóza
szektavezérként
egyre allergiásabb
vagyok a belső bírálatokra,
de még a nem tőlem induló
spontán kezdeményezésre is…
*
Nem
hiszi, hogy
e hazug rendszernek
még az ő életében vége lehet –
így titokban sem szolidáris
az ellenzéki mozgalmakkal,
nyíltan azután végképp nem, sőt…
*
Saját
gyávaságod
és kialkudott
kedvezményeid mentve-féltve:
tőle messzire elhatárolódva
bírálod a zsarnokság kritikusát,
mint megveszekedett bajkeverőt…
*
Egy
darabig
rúgkapáltál,
és tiltakoztál
a túszhelyzeted ellen,
míg aztán előbb beletörődtél
és a végén meg is ideologizáltad,
és nyíltan azonosultál rablóid nézeteivel…
*
Először
csak megélhetési
kényszerből ír reklámot,
programot, beszédeket stb.,
de addig-addig foglalkozik vele,
míg kezd azonosulni vele/hinni benne…
*
Úgy
tájékoztatok
– az amúgy létező –
kullancsveszélyről,
hogy mindörökre erdőkerülőkké
és – mondjuk – plázalátogatóvá teszlek…
*
Nemcsak
a modorosságokat,
a felhígítást, a ripacskodást stb.
de magát a magyar nótát, a cigányzenét,
magát ezeket a hungarikumokat figurázom ki…
*
Válóperes bírónőként
haraggal és elfogultsággal
kisemmizem és gyerektelenítem
az eleve hibásnak ítélt ex férjet…
*
Tekintélyemmel,
pozíciómmal visszaélve
ígéretes pályákon futó vonatokat
lassítok le, állítok meg, terelek el,
vagy töröm a pályát végleg ketté,
szedem fel előtte a síneket…
*
Példámmal is
szubjektív önmegvalósításra,
és nem az objektív feladatvállalásra buzdítok…
*
A
bizonytalan
és megfoghatatlan
szellemi égi lajtorja helyett
a nagyonis kézzelfogható
– és mérhető előnyökkel kecsegtető –
szamárlétrán kapaszkodok „felfelé”…
*
A
császárnak
szorgosan törlesztek,
nincs jelentős hátralékom,
az istennek nemigen adózok,
vagy a csak a maradékot adom
(ha a császár ezért nem neheztel).
*
Híres emberként,
vezető politikusként
nagy nyilvánosság előtt
oltatod be magad az új vakcinával,
hogy közbizalmat gerjessz a lakosságban,
és lendíts a gyártók/temettetők bevételén…
(azt csak kevesen tudják: kamu oltás volt…)
*
Kamaszos
lázadásban fixálódva
mindent megkérdőjelezek –
mintha a nyílt vízen akarnám
átépíteni az egyetlen hajónkat…
*
Én
jöjjek rá
az igazságra,
csak az enyém
legyen a dicsőség,
vagy inkább soha ebben
a büdös életben ne derüljön ki!
*
Én
tényleg
radikális vagyok:
a gyökerénél ragadom meg a dolgot –
ezért kulturálisan talajtalanná teszlek,
egy lézengő-lebegő hontalan „nomáddá”,
egy identitászavaros konzumideótává…
*
A
szellemi
emberekkel,
javakkal és erőforrásokkal
esztelenül vagy gonoszul bánok:
pazarolok, rablógazdálkodok, tékozlok…
*
Drágább
rongy életem,
silány életművem,
sőt a hús a kenyéren,
a hab a tortámon
mint a személyem,
a szakmám hitele,
a tudomány és
a hazám becsülete…
*
A
rivális
kutatókat
és paradigmákat
igyekszem elhallgattatni,
dilettáns áltudósként,
kontár amatőrként stb.
stigmatizál(tat)ni,
csakhogy mentsem
kiépült állásom
és életművem…
*
Negyedszerre
is megtagadnám,
meg én, Jézust,
az egykori Mestert,
csakhogy menthessem
a nekem oly becses irhám…
*
Nemhogy
a feltárással,
a diagnózissal
és kezelési javaslatokkal
csökkenteném, de elfedezésével
vagy álterápiákkal még magam is
csak növelem a kezdetben kis bajt…
*
A
rám
bízott
vagy véletlenül,
hivatalból hozzám
került szellemi hagyatékot
gondatlanul és hűtlenül kezelem,
megcsonkítom, elrejtem, kisajátítom stb.
*
El
ugyan
nem adtam,
de sajnos már
réges-régen elittam
józan paraszti eszem –
az értelmiségi másik
útja nem járható?!
*
Magasröptű
eszmecserét folytatunk,
de senkit se ragad magával,
mert messziről kiszaglik belőle,
hogy nincs személyes tétje, nem létkérdés…
*
Csak
a vita
kedvéért vitázók,
vagy pankrátorok vagyunk:
úgy teszünk, mintha itt és
most „vérre menően” vitáznánk…
*
Ugyan
csak egy
idegen nyelvben,
de abban tényleg perfekt vagyok:
a fontoskodó és bennfenteskedő,
kirekesztő szakmai tolvajnyelvben…
*
Gondolatolvasó
vagy más parafenomén képességem
a gondolat-rendőrállam szolgálatában,
vagy más rossz ügyben kamatoztatom…
*
Ha
engem egyszer
valakik valahol
valamivel becsaptak,
akkor minden fórumon, agórán
egyetemes bizalmatlanságot hirdetek…
*
Szabadon
– értsd: önkényesen –
rostálgatom a tényeket,
de az én – igen rugalmas –
véleményem az szent, sérthetetlen…
Talán magam is eleve csalhatatlan vagyok?
*
Nem
az igazam,
pláne nem az igazságot,
de a tanszékem, szinekúrám védem
foggal-körömmel, az utolsó töltényig,
árnyékbokszolva, bérgyilkost fogadva…
*
Mintha
mindig ugyanazt
a régi lemezt tenném fel,
s még az is folyton elakadna…
Na, tessék: erre táncoljatok ma!
*
Olyan
mesterien
dodonai a jóslatom,
hogy mindenképpen be fog válni:
legalábbis nekem – én kasszírozok,
te meg értsd úgy, ahogy akarod…
(ha akarod vemhes, ha akarod, nem)
*
Vád-
alkuval hitegetve,
vagy súlyosabb ítéletet
kilátásba helyezve
kizsarolom belőled
és meg is írom helyetted
a magadra terhelő – hamis –
„beismerő vallomásodat”…
*
Közös
képviselőként
összeugrasztom lakótársaim.
például: a folyosó közfalára,
a faliújságra a közös költséggel
hátralékosokról szégyenlistát teszek ki…
*
Otthonosan,
bennfentesen
mozogván a szellemvilágban
ezt a tudásom arra használom,
hogy módszeresen romboljam a jó
és építsem a rossz csapatszellemet…
*
Az
ördög
patikájával
lelkileg megbetegítelek:
sátáni gúnykacaj, önbizalom rombolás,
identitászavarás, nevetségessé tétel stb.
*
Újoncokat,
inasokat, kezdőket
véletlenül sem hozok jó,
csak kedvszegő rossz, kínos helyzetbe:
égetés, blamálás, cikizés, megszégyenítés…
*
Egalitárius vagyok:
éljen az egyenlőség minden előtt:
ezért mindenkit egy szintre hozok,
jobban, pontosabban mondva: húzok le…
*
Én
már
szellemi
nagykorú vagyok,
én mindent elolvashatok, nézhetek,
de a kiskorúsított nagy néptömegtől
elzárom a provokatív, új paradigmás,
„izgató”, leleplező stb. könyveket…
*
Oly
nagy becsben
tartom az értékes könyveket,
hogy gondosan el is zárom,
nehogy bármi bajuk eshessék…
*
A
nagy
és örökzöld
igazságbombákat
még detonáció előtt
közhelyesítésükkel, bagatellizálásukkal
sikeresen dedós játékszerré hatástalanítom…
*
Ha van
egy új anarchista ötlete,
hányjon fittyet az államnak,
rávesz egy kísérleti alanyt,
hogy élesben próbálja ki azt,
majd tisztes távolból,
tudományos objektivitással
figyeli a fejleményeket…
*
Megszeppent,
rutintalan riportalanyt
hívok tv-rádió műsoromba,
akit profin zavarba hozok, leégetek
vagy nem vagyok kíváncsi rá és ügyére,
s csak ürügy nekem az önmutogatásaimra…
*
Lelki
elsősegély-
szolgálat keretében
nem mentőövet dob a fuldoklónak,
de még egy nagy követ is köt a lábára…
*
Képes vagyok
szinte bárkiből
elég rövid úton
beteget, lelki beteget,
vagy gyógypedagógiai esetet csinálni…
*
Törékeny,
érzékeny és
már sebzett
emberi lelkek között
én vagyok az otromba behemót,
a felnőtt elefánt a porcelánboltban…
*
A
magam
módján én is
nem mindennapi
nagy csodát művelek:
csodagyerekből hülyegyereket,
igavonó barmot, biorobotot,
alattvalót stb. „fejlesztek”…
*
Rámenős,
trükkös és invenciózus
ügynökként rábeszéllek:
ne Istenben, élettársadban, barátodban,
csakis a biztosítómban, a bankomban bízz!
*
Munka-
időben és túlórázva
hamis illúziókat keltek,
hogy a nem olcsó belépődért
élethazugságaid babusgatva elringassalak…
*
Amit
a legjobban tudok:
mikor mire kell hivatkozni,
hogy végülis jól jöjjek ki:
hol a nézettségi mutatókra,
hol a meg nem értett zseniségre…
*
Mindent
megteszek azért, hogy
lehetőleg ki se derüljön:
művem mennyire kelendő,
kik olvassák és ki – nem – értik…
*
Világgá kürtölöm:
itt van már a Kánaán,
a történelemnek vége,
pedig a csendes többség
szellemi alultápláltan kóvályog
a börtöne szürke folyosóin…
*
Az
ún.
szakmai komolyság
uralkodó elvárásait
kielégítve, túlteljesítve
emberi fogyasztásra alkalmatlan
vaskos könyvet írok „a filozófiáról”…
*

KOLDUS-ÉNEK
Arany János
Küszöbről küszöbre járok, hol be, hol ki…
Ne üzenjetek, hogy nincsen itthon senki,
Ne uszítsátok az ebet, hogy letépjen,
Annyi kezem nincsen, hogy magamat védjen
Szegény honvéd jövök, kérni egy falatot.
– Adjatok, adjatok amit Isten adott.
Sokat táboroztam, meg is nyűttem, látszik;
Versectől Szolnokig, Izsaszegtől Vácig.
Ott maradt a jobbkéz, mankót hordoz a bal,
Mankóstul sem ér föl régi ép lábammal:
Oh, e rongyokat már hogy is nem hagytam ott!
– Adjatok, adjatok amit Isten adott.
Ne pirongassatok, hogy koldulni szégyen,
Koldusbotom miatt más piruljon, én nem!
Ha tisztét mindenki tette volna, mint én,
Falatomhoz e sós könnyet nem vegyítném:
Sántán is, bénán is, töltenék víg napot.
– Adjatok, adjatok amit Isten adott.
Mennyi drága erő, és mennyi nemes vér!
Hozzáfoghatót a történet nem ösmér.
Mi haszna! az erőt ásta benső féreg:
Büszke, szenvedélyes, versengő vezérek;
Tiszta vérünk szennyes oltáron ontatott.
– Adjatok, adjatok amit Isten adott.
Egy szelet kenyérkét, alamizsna fillért…!
Valami pénz csak kell, s nem tagadom, hogy mért:
Majd, ha eltikkadtam,… a déli nap éget,
Kocsmaházba térek egy ital bor végett;
Jó hely az, legalább nyujt egy kemény padot.
– Adjatok, adjatok amit Isten adott.
Megitél a világ, hogy részeges vagyok,
Pedig, ha én iszom, hej! van arra nagy ok:
Magam sorsa is bánt… de az mind csak semmi,
Megszokná az ember végre föl se venni:
Más seb az, amelyre nem lelek balzsamot!…
– Adjatok, adjatok amit Isten adott.
Oh! mikor ez a seb idebent megsajdul,
Lelkem minden húrja átrezeg a jajtul;
„Húzd rá cigány, mondom, egy keservest, ingyen”,
És a cigány húzza, áldja meg az Isten;
Könnye pergi át a barna ábrázatot…
– Adjatok, adjatok amit Isten adott.
Nyomorú egy élet… magamért nem bánnám,
Ha a holnapot már hozzá nem számlálnám;
Ám e szakadt könyvet ti csak foltozzátok:
Majd olvas belőle egykor unokátok
Dicsőségetekről egy-két igaz lapot.
– Adjatok, adjatok amit Isten adott.
Azt mondák, mikor a harcban ömlött vérem,
Tíz holdnyi örökség lesz valaha bérem.
Tíz arasz is jó lesz, gondolám magamban,
Korántsem gyanítva, milyen igazam van:
Oh, ha megtaláltok egykor az útfélen,
Adjatok egy szűk sirt hazám szent földjében.
(1850)

*

Nem segítő/használó,
de tétlen, sőt ártó elit
A fejétől bűzlik a hal!
A legszentebb hivatások,
avagy a leghitványabb mesterségek…
Elmulasztani a jót, sőt tenni a rosszat?!
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírák,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
p.s.:
A versek, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
de kontrasztként a hivatásuk magaslatán állókról,
s a pályával járó áldozatukról: pokoljáró dudás sorsukról…
