BOLDOG-BOLDOGTALAN: Életminőség vizsgálódások I. – A közvetlenül magának ártó 11.

Írta: Nagy Jenő · 2020. február 8.

kb. 11 perc olvasás

Képtalálatok a következőre: napkultusz könyv

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: magyarán szólva

Képtalálatok a következőre: napvallás könyv

A Nap az apa

BALATON

Ha hatalmadat érezvén egy körmöt levágatsz 
és akaratán kívül egy szőke nőt a táncba hívsz. 
De egy másik napon egy mikrobuszból intő 
hivatalnok látása miatt beteg szíved 
majdnem a sírba visz. 
De a hatalmat gúnyolod és senki nincs, 
aki erősebbnek látszana nálad. 
Minden mondatra emlékszel 
és minden mondatod telitalálat. 

Óriás szívedet derűs mosollyal 
a világra büszkén megnyitod 
jókor reggel a szemedet is, 
keveset alszik negyven fele az ember. 
Rekeszes táskádat degeszre tömve 
rohansz egy átkozott hivatalba, 
Nagy tudásoddal és a régi tekintélyeddel, 
Mert az idő halad, gyorsan szaladsz, 
felelősséged biztos tudatában, 
De egy másik napon rettegve gondolsz 
mindarra, ami van és rettegve ülsz otthon a szobádban.
Mert az idő halad, otthon maradsz, 
vagy sört öntesz a pezsgőbe egy éjjeli kocsmában. 
Lüktető agyadat görccsel, haraggal és indulattal 
rövidre zárva. 

Ha harc, hadd legyen harc, megduplázod az 
összes tétet 
És tévedhetetlenül bizonyos vagy abban, 
hogy elvesztetted az egészet. 
Derűre ború, borúra háború, 
most elküldték Kantot a fenébe, 
Így kezdődött el a világ vége. 

Szétszaladt bárányok között tüzet okádva 
halkan emelkedik a szekér, 
Illés még éppen odaér. 
Jákob egy hatalmas létrával szintén arra szalad, 
Vigyáz, nehogy lemaradjanak. 
De hiába lángol, mégsem ég el a fenyér, 
Nagy csendben vár és hallgat a szél. 

A mozdulatlan tájban minden áll csak a kastély 
inog, miközben felrepül. 
A lemaradt szentek helyett Te ülsz benn 
egyedül. 
Nyilam kilövöm, repülök át mind a száz szobán, 
A százegyediken kendőt hímzel a szófán. 

Élnek a kövek mert bennük is erő szalad 
Gyémánt hegyen ég el a fény. 
A kövek szikráznak és te látod, 
Autók ajtaját tépi le a szél. 

Tér és idő találkozása, Szellem és anyag elegye 
– ez vagyok. 
Minden szétdől és közben ropog. 
Ahol én járok, áram ívek. 
Egyhelyben állok és minden forog, 
Nyomomban vannak a detektorok. 

A Nap az apa, a Nap az én, 
Ez érzéki látomás. 
Ott áll egyedül Ezékiel, 
Milyen hosszú villanás. 
Nagy mágus, átlépted a határt 
Sasként csaptam le rád. 

Ez lesz az a nap, ha ez az az év, 
A legutolsó állomás, 
Hagyd el a vizet, hajód repül, 
Tejfehér köd száll le rád, 
Átváltozol és átváltozott a táj, 
Megváltozott örökre már. 

A macska elkapott egy madarat és a bokorba 
szaladt vele, egy másik madár csivitelt a fán. 
A hídra (nekem háttal) egy hangos autó fordult 
éppen és a Hold majdnem a szemembe tűzött 
volna, de lámpák alá értem én, talán ekkor tért 
belém vissza ismét a remény.

https://www.youtube.com/watch?v=TTzMn7OOilk

Képtalálatok a következőre: nap kultusz könyv

*

Csak

azért utazol,

hogy eldicsekedhess vele,

szaporítsad irigyeid számát…

(ha te amúgy bele is gebedsz

a tetemes költségek előteremtésébe)

*

Opera-

énekessé,

kontratenorrá  

kasztráltatod magad,

de mikor/hamar megbánod,

onnan már nincsen visszaút…

*

Röstellsz

akkor szólni,

amikor már nem

érted az előadást,

és így nem csoda,

ha végül az egésztől

elmegy maradék kedved…

*

Annyira

tartasz a vak

megszokás rabságától,

hogy naponként mindent

életszabályt elemzel/átgondolsz,

és sokszor csakazértis módosítgatsz…

*

A

kába,

bódult állapotot

tartod jónak, elviselhetőnek:

addig se gyötörnek napi gondok –

egyre többször mesterségesen is előidézed

*

Neked

az orvosod

mondja meg,

hogy hol, mennyire

és miként fáj valamid

(vagy a pénztárcád mérete…)

*

A

szellemi

táplálékaidat

nem válogatod,

nem előkóstolod,

alaposan nem rágod

és nem is emészted meg…

*

Minden

kóbor állatot

azonnal befogadva

családi otthonodból

egy zug-állatmenhely lesz…

*

Utcai

harcosnak készülve

a konyhapadló köveiből

építesz ki barikádot és

megdobálod barikádat…

*

A

potya

svédasztal

csapdájába esés:

időre mindent megkóstolna,

és így elront gyomrot – belebetegszik…

*

A

Másik

jelenléte

neked csak

ürügy monológodhoz,

így csoda, ha magányos leszel…?

*

Engeded,

hogy akár fát is

vágjanak hátadon;

„lelki egyensúlyodért”

gyereked, állatod kínzod…

*

Képtalálatok a következőre: napkultusz könyv

*

„Kicsi”

kukid vagy melled

úgy rejtegeted, mintha

valami szégyenbélyeg lenne,

ami nemcsak párkeresésben,

de az élet más területén is

kisebbségi érzéssel tölt el…

*

Már

beletörődtél

a született vesztes

cikis, de kényelmes szerepébe,

elég ha a focicsapatod győz

érted/helyetted is…

*

Mindig

segítségre vársz,

nem próbálsz talpra állni,

inkább maga-tehetetlenkedsz,

és így el is satnyulnak izmaid,

sosem leszel önjáró felnőtt férfi…

*

Nem is

feltételezed,

hogy benned is lehet a hiba:

évenként újra- és újraházasodsz,

hátha a következő tényleg az igazi lesz…

*

Egykeként

nevelkedtél,

kebelbarát se volt,

így nagyon nehezen

alkalmazkodsz egy új

élet- és lakó/házastárshoz…

*

Eldobható

Barbie-babád volt,

kiskutyád vagy cicád nem:

így teljesen készületlenül ér

egy élő csecsemő megszületése…

*

Parvenü

újgazdagként

nem hasznossága miatt

értékes dolgokat veszel,

de státusz szimbólumnak valót

(a görcsös hasonulni akarásod

tesz költekezővé és nevetségessé…)

*

Nem

tudod jól,

hogy neked pont

mire van szükséged,

ezért mindenből csak

a legeslegdrágább kellene

(az ár nem lesz arányban

a holmi használati értékével)

*

Rá se

hederítesz

a még őszinte

kisgyerek bekiabálására:

„A király meztelen!”

*

Nem vagy

oszthatatlan egység:

hamar mély kétségbe esel,

és azután már úgy is maradsz…

*

Az

ajándék ló fogát

mustrálod és ócsárlod –

nem csoda, hogy ezután

már nem is kapsz több ajándékot…

*

Rosszul

sáfárkodsz

a rád bízott javakkal:

így nemhogy gyarapítod,

de még azt is elveszíted,

amid eddig volt és még van…

*

Szégyelled

a balkezességed,

ezért folyamatosan

erőszakot teszel magadon…

(márpedig ez biológiai adottság,

ahogyan a nemed, szemed színe stb.)

*

A

boldogság

rebbenékeny

kéknek mondott madarát

mindig tova- és tovareppenti,

hogy folyton oly nagy zajt csap…

(fél csendben csak magára figyelni)

*

Ellenségnek tesz

őszinte beismerő vallomást

és – mindenki más helyett –

ő egyedül elviszi a balhét…

*

Isten

teljesíti kérésed:

és azt kapod meg,

amit tényleg érdemelsz:

vagyis az akasztófakötelet…

*

Egyoldalúan

képzed magad:

IQ-bajnok vagy ugyan,

de elsorvadt lábaiddal

nem tudsz elugrani

a robogó busz elől…

*

Farkasként

elcsábít a kutyák

napi fix betevő falatja,

túl későn veszed észre

a láncot és a szájkosarat…

*

Nyugtalanul alszol

a párnádba dugott,

se kölcsön nem adott,

se jól be nem fektetett,

se el nem költött pénzen,

mert az közben nem dolgozik,

és így ő tétlenül pihen, lóg…!?

*

Túl sok

kötelező feladatot

tűzöl ki egy napra,

így nem tudod egyiket sem

nyugodtan, sikerélménnyel befejezni…

*

Nem

fújod ki orrodat,

így mindenki csak,

illetve legfőképpen

a szipogásodra figyel

és elsikkad mondandód…

*

Veled

mindig megetetik,

hogy majd a mennyben,

vagy egykor az unokádnak

jó, jobb, sokkal jobb élete lesz…

*

Mindig

visszafogod magad,

soha nem engeded

túláradni érzelmeidet,

hogy ne légy dagályos,

inkább apály párti vagy…

*

Képtalálatok a következőre: napvallás könyv

*

Amit

te néma

tiltakozásnak szántál,

az valahogy végül is, mégis

hallgatólagos beleegyezés lett…

*

Úgy

gondolod, hogy

rád van írva minden,

s nem kell expressis verbis,

nyelvben artikuláltan is pontosítani…

*

Már

annyi vermet ástál

és annyi csapdát állítottál,

hogy magad is veszélyben vagy,

jóformán már lépni sem mersz,

mert nem kizárt: magad esel bele…

*

Emberi

protekció

után kajtatva

nem marad időd-erőd

a képességeid fejleszteni,

a műveidet tökéletesíteni,

csökevényesedik fogadókészséged

az égi sugallatra, az isteni ihletre…

*

Rossz

az egyensúlyérzéked:

sokszorosan több a kiadásod,

mint amennyi a biztos bevételed…

*

Befogadsz

és táplálsz

egy „kakukkfiókát”,

aki kilökdösi fészkedből

véreidet, édes kölkeidet…

*

Sehogy

nem tudsz

belenyugodni,

hogy saját hazájában,

hogy saját családjában

senki sem lehet próféta…

*

Egy

süketnek

nagy hévvel

magyaráznál

hol a logikán,

hol az érveken,

hol a nyelveken változtatva…

*

Agy-

tornákkal,

fejtörőkkel,

gondolkodnivalóval,

problémamegoldással.

nem igen élesíted eszed

és így az végleg eltompul…

*

Annyira

nem tiszteled meg

az embertársaidat, hogy

megriadnak madárijesztő „külsődtől”…

*

Otthonra

minek csinosítsd,

öltöztesd magad stb.?

Így elhanyagolod magad,

elslamposodsz és leépülsz,

ahogy élettársi kapcsolatod is…

*

A

csókról

azt jegyezd meg,

hogy oly undorítóan

összefolyik két ember nyála…

*

Színház

az egész világ –

életedből folyamatos

élő tévéműsort csinálsz,

így mindig szerepet játszol…

*

Képtalálatok a következőre: nap mese könyv

*

Azért

követsz el/

vállalsz magadra

valami „nagy bűnt”,

hogy így azután majd

nyilvánosan, teátrálisan

nagyot vezekelhess…

*

Hogy

levert legyél

és lehangolt,

mindent feketére,

vagy szürkére festesz

(pláne, ha épp ez a divat!)

*

Pénzért

veszel magadnak

asszonyt, érettségit,

címet, rangot, kitüntetést –

ezek persze annyit is érnek…

*

Szóló-

karrier:

nem csapatban játszol:

nincs aki téged kisegítsen,

nincs biztasson, kiegészítsen stb.

*

Előre-

tervező,

aki nem bíz

semmit a véletlenre –

már itt/most eldönti,

hogy egy.két év múlva

hánykor kel fel, mit ebédel stb.

*

Üldöz a szerencse –

lélekszakadva menekülsz

egy „üldöződ” elől, aki pedig

egy rád szabott csodás állást ajánlana…

*

A

legkövérebb

ügynöktől vásárolsz

ún. fogyókúrás szereket

és fogadsz el szaktanácsokat…

*

Ha

egy kereskedő

szép szavakkal

rád sóz valamit,

te úgy érzed, hogy

csak a javadat akarja…

*

Képtalálatok a következőre: történelmünk központi könyv

*

Elég gyorsan,

nagyon könnyen

rászoksz minden rosszra,

majd életed végéig küzdve

próbálsz kínkeservesen,

nagy nehezen, lassan

leszokni egyvalamiről…

*

Nem

tudsz

árnyaltan

és plasztikusan beszélni,

de még írva sem tudod

differenciáltan kifejezni magad –

csak úgy elnagyoltan, maszatolva,

mint egy csecsemő, vagy egy marslakó…

*

Rettegsz

az anyaságtól,

az asszonysorstól:

te lányként akarsz

szertelenül stb. Élni még:

és így csak egy kiélt rosszlány,

csak egy savanyú vénlány leszel…

*

Kín-

keservesen,

de próbálnál te is

– mást leutánozva,

pedig ez nem műfajod –

poénosakat „beköpni”,

hogy imponáljál Valakinek…

*

Ha

elveszett

az Istenhited,

ebbe úgy nyugszol bele,

mintha ez a korral járna

(a fiatal korodban rajongó,

„bölcs” öregen cinikus vagy…)

*

Ha iszol,

teljesen ellágyulsz,

idegent is a kebledre ölelsz –

másnap reggel viszont macskajajban

bekeményedsz: mindenkit megmarsz,

legfőképpen előszeretteid: házad népét…

*

Csak

a segítő-

készségre figyelsz:

kétbalkezes kontár

„bütyköli”/rongálja

megélhetési eszköz-autód…

*

Bekapja

a csalit, a horgot:

azért küzd teljes erőbedobással,

amit amúgy, ha nem lenne elbűvölve,

rá sem lehetne tukmálni, sózni…

*

Nyúl

és teknős –

annyira biztos

vagy sikeredben,

hogy cukkolásként ejtikézel,

majd meg már későn hajrázol…

*

Szánt-

szándékkal

okozol magadnak

könnyű/súlyos testi sértést: :

kemény falba vered puha fejed…

*

Jog-

orvoslatért

fordulsz az államhoz,

miközben nem is azt,

de igazságszolgáltatást vársz el

az arctalan, elidegenedett gépezettől…

*

A sok

és hosszú

távolléted miatt

elidegenednek gyerekeid,

pedig állítólag értük hajtasz

(ha fáradtan, nyűgösen hazaérsz,

akkor se nagyon lehet hozzád szólni…)

*

Szerepet

tévesztve

nagypapaként

ajnározod lurkóidat,

akik fejedre csinálnak…

*

Spóroló –

a fogadhoz

vered a garast,

a romlott ételt is

sajnálod kidobni:

juszt is megeszed,

ha belebetegszel is…

*

Anyukád

már elment,

megboldogult,

de rád hagyta

az ő szemüvegét:

„kegyeleti okokból”

ma is azon keresztül

látsz/nem látsz dolgokat…

*

Csak

azért se

sajátítod el

az uniform „szépírást”:

így macskakaparásod van,

amit idővel már te sem értesz,

te magad se tudsz kisilabizálni…

*

Baj-

halmozó –

a betegséget

mindig büntetésnek,

oktató istenversének fogod fel,

így ilyenkor még ismeretlen

bűnöd után is kutatsz…

*

Nincs

bátorsága

az önvizsgálatra

a nagy betegségében,

helyette bűnbakot keres

a fertőzésben, a kórokozókban –

sokszor épp a neked segítő lények,

baktériumok, gombák esnek áldozatul

(mintha a tűz helyett az oltókra támadna)

*

Hígító:

te mindenkit

a barátodnak nevezel,

aki nem viselkedik

– legalábbis nyíltan –

ellenségesen veled,

és azt is, aki ismerősként

visszajelöl egy közösségi oldalon,

de ha nagy bajban vagy, akkor

bankhoz/pszichiáterhez fordulsz…

*

Seggnyaló:

emeld fel fejed, büszke nép –

magyar ember nem találja a helyét

(nem érzi jól magát), ha nem szaros a szája!?

Aki nagy dologra van hivatva, nagyon lent lehet…

*

Vendég a háznál:

csak akkor lenne igazán jó dolgod,

ha vendég lennél otthonodban/hazádban,

akkor még akár a fenekedet is kinyalnák,

nem győznének ajnározni, a kedved keresni…

*

Pechszéria  

(Idáig megúsztad az ilyet)

Nem elég, hogy kicsit ittasan

nagyon elnéztél egy jobbkezes utcát,

és olyan szerencsétlen balesetet szenvedtél,

ami végzetes kimenetelű volt: és a családod

vagy odaveszett, vagy súlyosan sérült, rokkant,

de ráadásul még sittre is vágnak, tönkre is tesznek…

*

Megtalálja

a zsák a foltját

az egymásnak hízelgés

és bűneink bagatellizálása

kapcsolja össze egy ideig,

ideig-óráig a dongákat hordóvá

egymás kezét fogva bandukoltok,

sőt csúsztok lefelé a lejtőn…

*

Téli álom:

úgy akarsz 

tovább és jól élni, hogy

testileg-lelkileg hibernálod magad,

jobb időkre s arra a hercegre vársz,

aki felébreszt csipkerózsika álmodból?

*

Képtalálatok a következőre: napisten könyv

Sokan várnak a csodára

Balaton

Színes tévét nézek, jön a világ 
Nézhető a Föld 
Hogy lesz minden szinte percek alatt 
Kék és mustárzöld 
Posztószürke mezbe öltöztetett 
Ólomszenvedély 
Szánalmasan éhes embereket 
Fújt el itt a szél 
Sokan várnak a csodára 
Nincs mit enni vacsorára 
Sokan várnak a csodára 
Nincs mit enni vacsorára 

Holdgömb esett reggel a bögrémbe 
Hiszel-e nekem 
Vágyat láttam égni a szobában 
Érzed-e velem 
Kést is láttam fenni vacsorára 
Eszel-e velem 
Lépcső helyett liftet választottam 
Felmegyek veled 
Sokan várnak a csodára 
Én is megyek nemsokára 
Sokan várnak a csodára 
Én is megyek nemsokára 

Elromlott a búvárfelszerelés 
Még is partot érsz 
Felmondta a gép a szolgálatot 
Mégis van remény 
Nem számított senki a téglára 
Mégis téged véd 
Megtaláltam én is azt a pontot 
Ahol nincs esély 
Matatok hát a limlomban 
Kijárási tilalom van 
Matatok hát a limlomban 
Kijárási tilalom van 

Hajnalban a szétlőtt boltok előtt 
Kígyózó sorok 
Hátul áll egy nepper, dúdol nekem 
Édes indulót 
Papírvékony jég a hullámokon 
Minden hatalom 
Összegyűjtott önarcképeimet 
Összepakolom 
Sokan várnak indulásra, 
Kihívásra, behívásra 
Sokan várnak indulásra, 
Kihívásra, behívásra 

https://www.youtube.com/watch?v=6uvkax1Y_G8

Képtalálatok a következőre: napisten könyv

*

Képtalálatok a következőre: nap kultusz könyv

Boldogtalanok

Vitaébresztő ötletek, gondolatkísérletek

Miért semmi/rossz jut nekem a jó helyett:

Istenhit, egészség, evés-ivás, játék, munka,

közlés-megértés, humor, lakó-otthon, barátság,

Szépség, szerelem/szex, család, iskola stb. stb.

Amit én árthatok magamnak/másoknak:

elsősorban az előszeretteimnek/barátaimnak

Amit mások árthatnak nekem: az előszerettek,

(ál)barátok/ellenségek, Segítők, balsors/Rendszer…

A gyógyulás kezdete a baj felismerése:

A mese rólunk szól, ismerjünk magunkra,

S bölcsen/lélek-bátran változtassunk életünkön

Az akarót repíti, a nem-akarót vonszolja a sors…

Képtalálatok a következőre: napkultusz könyv