Az örök szerelem

Írta: Nagy Jenő · 2013. március 13.

kb. 1 perc olvasás

A szívemmel látlak téged

A szemünk a szívünk tükre,

visszatükrözi bánatunk.

De fényt borít éjjelünkre,

benne mindent megláthatunk.

Mindent, mit egymásnak adtunk,

s ami megmaradt még nekünk.

Mindent, mit egymástól kaptunk,

az egész életünk.

A szívemmel látlak téged,

a szívemmel emlékezem.

A szívemmel látlak téged,

ha fáradt a két szemem.

Úgy várom az érkezésed,

mint a holdfény a csendes éjt,

a szívemmel látlak téged,

most itt vagy és minden oly szép.

Volt napfényben fürdő évünk,

volt sok szomorú éjszakánk.

De mindig, ha összenéztünk,

újra villant a régi láng.

Az éveink messze szálltak,

bennünk nem hoztak változást,

én most is oly szépnek látlak,

mert a szívemmel nézek rád.

A szívemmel látlak téged,…

…most itt vagy és minden oly szép.


A szívemmel látlak téged,

a szívemmel gondolok rád.

https://www.youtube.com/watch?v=Thn3F70b36w