kb. 11 perc olvasás
A boldogtalanság tényei és tétjei – okai és következményei
Rövid-tartós, intenzív-extenzív – életminőség hiány és létrontás
Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közepében,
három nyulak összegyőltek, selyemfőre települtek,
ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig,
amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott, s fölkiáltott: „Mit csináltok?
Mit csináltok, három nyulak? Úgy ültök ott, mint az urak…”
– Úgy, úgy bizony, mint az urak felelték a három nyulak.
– Ezután már urak leszünk, ebédre rókahúst eszünk!
Nem fogjuk az időt lopni, most indulunk rókafogni!
Csacsi szarka, nem elhitte? Röpült is már, a hírt vitte,
s buta róka is elhitte.
De hát hogyne hitte volna, akármilyen ravasz róka,
mert a szarka így kiáltott: „Egy jegenye fölött szállok,
mikor lenézek a földre, három nyulak ülnek körbe.
Összebújva tanácskoznak… Jaj, mekkora nyulak voltak!
Jaj, mekkora fejük, szájuk, a medve egér hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak rókát esznek…
Ennek a fele se móka! Szedte is lábát a róka.
Futott ki az erdőszélre, csak mielőbb odaérne!
Hát amint ott futott, szaladt, szemben vele farkas haladt:
– Szaladj te is, komám farkas, jaj, mit láttam, ide hallgass!
Az erdő közepén jártam, most is borsódzik a hátam,
sosem láttam ilyen szörnyet, – ottan ültek három szörnyek!
Három nyúl volt, és akkora, fél méter is volt egy foga!
Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak farkast esznek…
No hiszen egyéb se kellett, a farkas is futni kezdett,
a rókával versenyt futott, majdnem az orrára bukott!
Addig futott, amíg szembe nem jött vele egy nagy medve;
a medve így szólongatta: „Hova szaladsz, farkas koma?”
– Medve komám, ne is kérdjed, szaladj, ha kedves az élted!
Erdő közepében jártam, jaj, mit láttam,
jaj, mit láttam! Három nyulak ottan ültek éppen ebédre készültek.
Akkora volt foguk, szájuk kis egérke vagy hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek Hogy eztán csak medvét esznek!
Egyébre se volt már kedve szaladni kezdett a medve.
Elöl róka, hátul medve, közbül a farkas lihegve.
Így szaladtak erdőszélre, szomszéd erdő közepébe.
Szaporán szedték a lábuk, szellő se érjen utánuk…
Amíg futottak lihegve, egy vadász jött velük szembe
Nézi is őket nevetve: együtt szalad róka, medve…
„No hiszen csak ne nevessél, vigyázz, nehogy bajba essél!
Szaladj inkább te is erre!” – kiáltott rája a medve.
„Az erdőben három szörnyek, puska sem öli meg őket.
Három nyulak, de akkorák, nem láttál még ilyen csodát!”
Szedte lábát a vadász is; eldobta a puskáját is.
Ijedtében megfogadta, most az egyszer érjen haza,
csak ne falják föl a szörnyek, sohase vadászik többet…
Ezalatt a nyusziházban, főszálakból vetett ágyban
három nyuszi aludt szépen, összebújva békességben…
SZABAD ÖTLETEK JEGYZÉKE
49-50.
Meghirdette az elvi harcot,
Majd luxuskocsiján elviharzott
*
Kettőn áll a vásár
A szélhámos és a hiszékeny balek egy pár
*
Írástudók árulása
Szabadon szolgálná népét a szellem embere,
De ha retteg tőle, hogy a függetlenség koldusbottal járhat…
*
First thing first
A fontossági sorrendetlen ember
Aki például a szúnyogra vadászik, amikor a háza ég
*
A cipőd mellett járni
Más ki- és félretaposott cipőjébe bújni
Két számmal kisebb vagy nagyobb cipőt hordani
*
Pelikán gyerekek
Nagy éhínség van az országban,
A szülők már csak saját testükből etetik kölkeiket –
A harmadik napon méltatlankodni kezd az egyik csimota:
Már megint ez a rágós combhús van ebédre!?
*
Talonban maradt
mint élesben soha be nem vetett
tartalékos katona
*
Mint az elásott pénzed,
úgy
konzervált életed értéke is inflálódik…
*
Az árától félve
nem kóstolta a szabadságot:
így életében nem is tehetett csodát!
*
Vegetálásod
önfelmentő ideológiai mankói
a halál közelében kihullnak alólad
*
A főnököd akár meg is nyúzhat,
de a bolti pénztárosba jól belerúgsz
*
Ha nem jó élni,
akkor jobb korán halni –
a legeslegjobb meg se születni
*
Úgy él
mint akinek már puszta lét is bűn:
bocsánatot kér, hogy él…
*
Túl sok életedben a holt idő –
s a holt pontok holt vágánnyá nyúlnak
*
Mint amikor a fiúk
az elfojtott vágy parazsát körbeállva lepisilik…
*
Születéstől
csökkent értékű betegként
viszonyulnak hozzá: ő rááll!
*
Úgy (f)élsz
a társadalomban, államban
mint megtűrt, szegény rokon?
*
Bezzeg gyerek,
mintaférj, mintapolgár –
aki nem mer „rosszalkodni”
*
Elzárkózva
cigányoktól, zsidóktól, bevándorlóktól
lassan, de biztosan elszegényíti életét
*
Abban a hiszemben él-hal,
hogy csak kevés kiválasztott lehet boldog!
*
Már újszülöttként
inkubátorban kezdte
s védett munkahelyen végzi
*
Csírájában elfojtod
vagy nem ápolva ölöd
életszínesítő-életízesítő kapcsolataid
*
Idegen a hely, a klíma, a szokások,
a gesztusok, az ízek: nem élet ez!
*
Féligazságod
kevesebb mint a semmi,
mert úgy hiszed, hogy egész…
*
Bedől a reklámoknak,
s elhiszi:
ő is megérdemelné a luxusjachtot…
*
Aki akár csalva is nyer
A „kit ért ma több és nagyobb baj?” versenyben
*
Tiltott doppinggal
ér el ereje feletti teljesítményt,
majd egyszer s mindenkorra lerokkan…
*
Jó szándékúan
hamisít „kuruc verseket” –
a sajátjaival fél kiállni…
*
Sokkoló lehet,
ha meghal
a szolgálat-elsunnyogó szimuláns példakép…
*
A végrendelkezés
és lelked megbékítése helyett:
„Sose halunk meg!”
*
Szétosztottad mindened,
majd istent átkozod,
mintha Ő kérte volna
*
Csak egy ételt tanultál főzni,
de annak minden nap más nevet adsz!?
*
Alkoholmámorban
zseniálisnak tűnő verset írt:
az örök csalódott másnapos
*
Nemcsak egy veszélyt, betegséget,
de – horribile dictu – önmagad is túl lehet élni?!
*
Ez a földi élet
még nem az igazi fellépés,
ez még csak a (fő)próbaidő
*
Életrajzod megírhatod
csak passzív-szenvedő igealakokat használva!
*
Hogyan élhetné saját életét
láthatatlan kezektől „dróton rángatva”?
*
Ha nincs vészhelyzet,
miért csinálsz otthonodból
titkos búvóhelyet?
*
Lehet humor nélküli élet –
még ehető a só és fűszerek nélküli étel is!
*
Csak semmi spontaneitás
vagy pláne elragadtatás:
csak szolid és józan „bulizás”
*
Nagylelkűségi rohamaiból
már röstell visszakozni –
csak összeszorított fogakkal tűr…
*
Olyan előrelátó,
hogy már húszévesen
nyugdíjas éveiről gondoskodna
*
Gazdagságát leplezni akarván
nyomorog –
majd már nem tud váltani
*
Olyan
világraszóló lakodalommal vág fel,
hogy tényleg arról koldul…
*
Nem tud nemet mondani:
fél szívvel megy a programra,
olyan is lesz, plusz az utóhatása
*
Mindenhol azt nézi,
hogy neki mi jár:
még amije volt, azt is lecsökken
*
Nem meri isten kezébe tenni,
de görcsösen markolva veszti el javait
*
Amíg meg nem jön a kedved,
addig nem teljesíted a kötelességed
*
Bűntudatod van,
ha valamit
nem szigorú kötelességtudatból tesz meg
*
Nem adsz senkinek kölcsön,
hogy ne veszíts el pénzt és barátot is?
*
Egy gyereket vállal,
hogy egykének mindent megadhasson,
csak éppen egy vagy két testvért nem…
*
Egyetlen gyereke a mindene,
s ha tragédia történik, ő is élő halott?
*
Nem válogat –
neki mindegy!
mindenevő – ha ízlik az étel, ha nem…
*
Ő nem ölt, nem lopott, nem csalt –
Munkát, kötelességet sem lógott el:
akkor mégis mi a baj, miért boldogtalan?
*
Csak semmi transz, extázis,
semmi önkontroll vesztés:
ez mind az ördögtől van!?
*
A nemi életben semmi újítgatás,
semmi „perverzió”, „extra” dolog…
*
Az életjátékban
csak arra ügyel:
ne hibázzon, ne kapjon potyagólt…
*
Oly görcsösen
akar bizonyítani vagy győzni,
hogy ennek csak nyögés lehet a vége
*
Maximum egy pohár bor evés után,
nehogy dalra fakadjon vagy igazat mondjon
*
Férfiatlanként
szégyelli a könnyeit:
mily nehéz így megkönnyebbülnie
*
Minden mellbevágó prédikáció,
vagy katartikus mű
mindig a szomszédra passzol, másokról szól?
*
Sehol nem lóg ki a sorból:
templomban imádkozik, utcán káromkodik…
*
Ügyesen lefedezed magad:
sehogy ne lehessen „beléd kötni”?
*
A permanens rendrakás
rabja vagy –
hátha pont most jön „valaki”…
*
Személyválogató
Idegennel sem áll szóba,
nem ad esélyt
a véletlen életfordító ismeretségnek
*
Ő nem teregeti ki
a „családi szennyest” –
ő a saját szemében látná magát?
*
Házastársaddal
mindig egy véleményen –
az a „véleményed” mint neki
*
Stika
házi pálinkafőzéskor
már nemzeti ellenállónak gondolod magad
*
Szükséges és elégséges feltétel
Hiába van meg minden hozzávaló anyag,
Ha nem tudsz palacsintát készíteni,
Akkor semmit sem érnek,
Legfeljebb a gyomrod rontod el velük…
*
Utolsó csepp
Nem érted a hirtelen heves reakciót,
Pedig most telt be a pohár, már csak ennyi kellett,
És kiömlött a víz és kiborul a bili
*
Úgy védekezel,
hogy csak gyermeknemzés céljából
élsz úgynevezett „házas életet”
*
Szaporodj, sokasodj!
Nem gátolod a fogantatást:
ezt nem isten adta, csak a 20 gyereket?
*
A házastársi kötelességek
Hites feleség mint törvényes cseléd
(és ingyen bármikor kapható ágyas)
*
Keresi a sikerélményt:
alacsonyra teszi lécét,
hogy biztosan átvigye!
*
Negatívan diszkrimináltnak érzi magát:
mindig legalább duplán-triplán bizonyítana…
*
Empátiátlan
Sohasem cserélhet a királyfival,
el sem tudja képzelni,
bele sem tudja magát élni:
egész életében csak ezután sóvárog
*
Mintha skizofrén lennél:
nappal józan könyvelő,
éjjel pedig mámoros poéta?
*
Munkahősnő
Legendásan megbízható munkaerő,
aki még bevallottan beteg se mert lenni…
*
Öneláruló
Megvetően néz le
a prostira, piásra, „buzira” –
mintha ő ettől lenne különb?
Ettől ő felértékelődik?
*
Öntömjénező
Odavagy magadtól,
Ha a felesleges, kidobandó dolgokból
Adsz valami alamizsnát a koldulónak,
De a házadba nem hívod be,
S nem kérded, mire lenne szüksége
*
Az idegenekhez is
annyira jó akar lenni,
hogy hozzátartozóinak a maradék jut!
*
Annyira szelíd vagy inkább mulya,
hogy minden erőfeszítés, „harc” nélkül
lemond labdáról, élettérről, nőről és állásról,
ha arra legalább még egyvalaki pályázik
*
Ő nem akar
személyválogató lenni:
még barátait sem válogatja meg!
A keblén melenget kígyót, békát stb.
*
Árnykép
Önmagad halovány árnyékaként
bolyongsz az utca árnyékos oldalán…
*
Egy élő anakronizmus,
aki anno fenséges volt,
de itt és most már nevetséges lett…
*
Illeszkedési zavar
Szép, jó és igaz dolgokat mondasz,
csak éppen nem illik a jelen helyzethez
*
A kiállhatatlant kiálló
Már régóta utálja az urát,
de úgymond a gyerekek miatt nem vált el…
*
Sok szó sokszor
Élethazugságait
addig mondogatja, ismételgeti,
míg a végén maga is elhiszi…
*
Öntúlélő
Ahhoz is gyáva,
hogy öngyilkos legyen,
ha végleg odalett becsülete!
*
Kísért a heroikus pótcselekvés:
Egyszerű hátrafordulás helyett
80 nap alatti Földmegkerülés?!
*
A család nemtője
Ő napi feladatot nem vállal,
de árvízben, tűzvészben, rablótámadáskor
annál nagyobb hős lenne!?
*
Az emberiség barátja:
a szomszéd apró-cseprő üggyel ne zavarja!?
*
Öngól
Annyi erőt-energiát vet be,
hogy fiatalabbnak lássák,
hogy a végén teljesen beleőszül
*
Virtuális életoázis
A panel lakószobában
vetített képek, film előtt
vadul bicajozva látsz világot?
*
Arra vagy büszke,
hogy a gyereked a barátod (is) –
pedig neki szülőre lenne szüksége…
*
Az se jó,
ha ló helyett szamár van,
de ha erről még nem is tudsz,
az már tényleg igazán rossz dolog…
*
Potyautas
Mintha egész életedben
más szívességéből
laktál és lakomáztál volna
*
Pozitív-negatív lelet
Szemorvosi leleteid kiválóak –
csak a szépre, az ízlésesre vagy vak?
*
Különbség
Művészként
a plebsztől különbnek tartja magát,
pedig ennek ellenkezője lenne
gyümölcsöző is és lélekmentő is
*
Nem reagál, okos szamár
Nem él együtt az életjátékkal,
késve reagál, fut az események után…
folyton vesztésre áll, leszakadóban,
sereghajtóként, de inkább: lekörözve…
*
Mellék-vagány
A mellékes dolgokon lovagol,
s így elrobog, elvágtázik mellette az,
ami a fő, ami fontos, ami a lényeges…
(egy szúnyoggal hadakozik, s így elmegy a hajó)
*
Úgy élsz
mint aki labda nélkül „teniszezik”
és csak ügyesen imitálja a játékot
(Antonioni: Nagyítás)
*
Kispados
Soha semmibe
nem ad „mindent bele”,
holtáiglan vár, tartalékol
valami nagy, sorsdöntő csatára?
Vagy korán ellövi a puskaporát…
*
Műszívű
Az érzelmeket
ki se fejező, fel se fogó
két lábon járó
mesterséges intelligencia
*
Mindentudó
Túl sokat tudsz
a kulisszatitkokról,
így elveszik számodra az illúzió!
*
Hoppon maradó
Addig enged maga elé a sorban
kismamát, rokkantat, öreget,
majd a kicsit, a külföldit, a részeget stb.,
hogy a végén végképp lemarad!
*
Áldott-átkos jó lélek
„Udvariasságból”
nem tud kimenekülni
„üresjáratú” beszélgetések holtvágányáról –
De közben olyan feszültség halmozódik fel benne,
Hogy váratlanul gyilkos indulatai szabadulnak el..
*
Soha nem hagyja el összkomfortját
szabadban egyszerűen élve táborozni,
ahol kísérletezgethetne nomád életformával!
*
Mindig azt mondod: miért éppen én?
Sohasem azt gondolod: miért ne éppen én!
*
Igényszint
Neked a fájdalom hiánya az élvezet,
a betegség hiánya már maga az egészség?
*
Jólnevelten
a halálos ellenségénél is
mindent megeszik, amit elé raknak
*
Jó beteg – betegnek jó
Együttműködő, nem akadékos:
kérdés nélkül bevesz mindent
és szigorúan betartja az orvosi utasításokat,
mégha azok szöges ellentétben állnak is egymással…
*
Időjárásról
kényszertársalog szomszédjával,
pedig ő segíthetne nyomasztó lelki gondjaiban
*
„Masiniszta”
Mint a számító gép:
csak mechanikusan „beszél”,
pláne nem énekel és táncol örömében-bánatában!
*
Habzsidőzsi
Olyan fiatalon kiéled-kiégeted magad,
mintha már holnap reggel a világvége lenne!!
És fájón keserű a másnapi ébredés az üszkökön…
*
Kerüli
a megmérettetést, a mérkőzést –
mindig kiegyezik egy szalonremiben
*
Életreceptes
Nem akar senkit megbántani:
így meg se szólal –
ez nem bánt senkit, vagy inkább mindenkit?
*
Nyakatekert
Olyan diplomatikusan fogalmaz:
már maga sem tudja,
mit akar mondani, mit elhallgatni…
*
Nyitott és zárt kapus meccs
Ha egyszer már becsapták,
Akkor olyan elővigyázatos lesz,
Hogy többé idegent nem enged be lakásszentélyébe!
*
Elviselhetetlen
Neked Elveid vannak,
nem érdekel:
mekkora terheket rak másra
pl. vegetáriánusságod?
(Ezt próbálod isten helyére begyömöszölni…)
*
Embertelen bölcs
Kéretlenül ontod
bölcsességeid, jó tanácsaid ,
de nem személyreszabottan –
csak inkább hogy magad fényezd
*
Vallatóra fogó
Akit Barátodnak gondolsz,
annak harapófogóval kell kiszedni belőled azt,
amit egy vadidegen utastársnak
kéretlenül is kifecsegsz?
*
„Kész vagyok”
Már az egész család kikészült,
olyan a készülődés a Nagy Ünnepre…
*
Elvész
Az állatok vészhelyzetben,
te egész életedben:
háttérbe olvadás, mimikri, tetszhalál…
Ez okozza veszted is,
(Hisz amikor tényleg itt a vész, nem találnak…)
*
Túléldegélő
Mintha az egész életed
valahogy ki kellene bírni,
meg kellene úszni, túl kéne élni?
*
Azt hiszed, te hódítottál,
pedig a hölgy választott és nem ereszt…
*
„Jó ismerőseinek” se szeri, se száma –
ám egy igaz barátja sose volt, sose lesz
*
Flagelláns
Minden jóízűen lenyelt falatnál
bűntudat nyilall belé és járja át:
hisz Etiópiában éheznek!
*
A látható hatalom elé boruló:
A Császárnak mindent megadsz,
a maradékból meg Istent elégíted ki?
*
Közeli pap – távoli isten
Isten akaratát hozzád itt és most
aktuális papod napi parancsai közvetítik?
*
Önkímélőbb
Annyira vigyázol magadra,
hogy a legmegkíméltebb állapotban múlsz ki…
*
Kirakatpolitika
Annyit gürizett
élete csicsás kirakatán:
a végén maga is elhiszi:
ez van bent a boltban is…
*
Szatócslélek
Nem, te soha nem maradsz adós:
rögtön viszonzol mindent,
mintha boltos, kiskereskedő lennél?
*
Közép-úttalan
Más lehetőséget nem látván,
– az arany középút keresését feladva –
akkor már inkább prűd vagy mint trágár?
*
Mindig rosszat választ,
még ha olykor a kisebbet is –
és még erre mellét döngetően büszke?
*
Ha csak
a kisebbik rosszat választhatná,
ezt elvből nem teszi,
így magától a nagyobb választódik…
*
„Apród”
Addig-addig
aprózod fel és el magad,
hogy a végén már nem átváltható
a nagy egészre!
*
Addig-addig őrizgeted értékeidet,
míg azok el nem inflálódnak, el nem avulnak…
*
A te kaland(pótlék)od
a Vidám Parkban
egy garantált biztonságú szellemvasutazás…
*
Gyalázkodásra csak alázkodással felel ő