Az én Miatyánkom.

Mikor a szíved már csordultig tele, 
Mikor nem csönget rád soha senkise, 
Mikor sötét felhő borul életedre, 
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe: 
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele! 
Nézz fel a magasba – reményteljesen, 
S fohászkodj: Mi atyánk, Ki vagy a mennyekben.

Mikor a magányod ijesztően rád szakad, 
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad, 
Mikor körülvesz a durva szók özöne, 
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne roppanj bele! 
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd: 
Uram! Szenteltessék meg a Te neved!

Mikor mindenfelől forrong a „nagyvilág”, 
Mikor elnyomásban szenved az igazság, 
Mikor szabadul a Pokol a Földre, 
Népek homlokára Káin bélyege van sütve, 
Ó „Lélek”, ne csüggedj! Ne törjél bele! 
Nézz fel a magasba, – hol örök fény ragyog, 
S kérd: Uram! Jöjjön el a Te országod!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság, 
Mikor életednek nem látod a hasznát, 
Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve… 
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne keseredj bele! 
Nézz fel a magasba, hajtsd meg a homlokod… 
S mond: Uram! Legyen meg a Te akaratod!

Mikor a kisember fillérekben számol, 
Mikor a drágaság az idegekben táncol, 
Mikor a „gazdagság” milliót költ, hogy éljen, 
Ó, „Lélek”, nem csüggedj! Ne roskadj bele! 
Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed, 
S kérd: Uram! Add meg a napi kenyerünket!

Mikor életedbe lassan belefáradsz, 
Mikor hited gyöngül, sőt ellen támadsz, 
Mikor lázad benned, hogy tagadd meg „Őt”… 
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne egyezz bele! 
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet: 
Uram! Segíts, s bocsásd meg vétkeimet!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek, 
Munkád elismerik, lakást is szereznek, 
Mikor verítékig hajszoltad magadat, 
S később rádöbbentél, hogy kihasználtak… 
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne ess kétségbe! 
Nézz fel a magasba, sírd el teremtődnek: 
Uram! Megbocsátok az ellenem vétkezőknek…

Mikor a „nagyhatalmak” a békét megtárgyalják, 
Mikor a BÉKE sehol – csak egymást gyilkolják! 
Azt kérded: Miért tűröd ezt?! Istenem! MIATYÁNK! 
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele! 
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj: 
Lelkünket kikérte a „Rossz”, támad, tombol! 
Uram! Ments meg a kísértéstől! Ments meg a „Gonosztól”

AMEN

UTÓHANG

S akkor szólt a Mester, kemény szelíden: 
Távozz, Sátán! Szűnj vihar! Béke, csend legyen! 
Miért féltek ti, kicsinyhitűek? 
Bízzatok! Hiszen Én megígértem nektek, 
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!… 
Hűséges kis nyájam, Én Pásztorotok vagyok, 
S a végső időkig Veletek maradok!

AMEN