Boldogság és életbölcsesség ABC - A teljes élet: poézis és bölcselet

Az emberélet tükre – VII.

Írta: Nagy Jenő · 2022. február 22.

kb. 19 perc olvasás

pppppppppppppppppppp

Bölcs/balga és boldog/boldogtalan ember

A táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

A Jóisten országai és/vagy földi-égi pokol

Életminőség-vizsgálatok: magyar példatár

pppppppppppp

Eugéniusz:

Az emberi élet tükre VII.

Szellemiség, lelkület, test és élet

(Tettðmagatartásðjellemðsors)

pppppppppppppppp

GONDOLATOK

a béke-kongresszus felől

A mult időnek bölcsei

Századokon keresztül

Örök-mozgót követeltek

A véges emberésztül:

Az új kor bölcsesége, mely

Amazokat neveti,

Az örök béke, nyugalom –

Vessző-lovát kergeti.

Nagy gondolat! képzelni is

Dicső, fenséges eszme!

Az embernem, mint egy család,

Szeretettől övezve,

Testvériségben, mint talán

Kain előtt élhetett;

– Az Irás, hol jegyezni kezd,

Jegyez csak gyűlöletet.

Mikép egy isten-atyja van

Az égben e családnak,

Kit (a művelteken kivűl)

Minden népek imádnak:

Úgy lenne földön józan ész

Az egy közös hatalom,

Törvény, igazság… akitől

Jő büntetés, jutalom.

Hogy vér a vért ne ontaná

Hiú bálványi végett;

Boszulni sértett áljogát,

Vagy nemzet-büszkeséget;

Hogy fajra fajt ne költene

Az ápolt népgyülölség

S nemzet ne kísérné tapssal

Más nemzet sírbadöltét.

Hogy a virág és a gyümölcs,

Mit a jó föld hoz ingyen,

Soha ne lenne had miatt

Feldúlva téreinken:

S a vérvonalt, hol lengtenek

Hazug hir-név zászlói,

Ne kisérnék az éhhalál

Sötét szárnyú hollói.

Hogy ne siratná az anya

Élő fiát halottúl:

Ne retteghetne a jegyes

A mátkai napoktúl;

Ne venné fel a kora gyászt

Kicsiny árvákkal, árván,

A nő, ki nem virraszta még

Férje halálos ágyán.

Hogy az utódok sírjait

Ne számlálná meg a vén,

Hazája vagy idegen föld

Vidékeit nevezvén;

S ne nézne könnyező szemmel

A kéklő messzeségbe,

Keresve, kérdve hasztalan:

Ki fogja már szemét be?

Hogy a késő Emlékezet,

Mikép gyermek-korára,

Álom gyanánt eszmélne csak

A rég eltűnt csatákra;

És lenne béke, oly örök,

Mint isten szellemében;

Megkezdve itt, – állandóul

Folytatva majd az égben.

Hiú szándék! vesztett erő

Ily küzdelemre szállni,

Megáradott nemes lelkek

Sziklába vert hullámi!

A megkövült gonoszságból

Melynek tövén kihaltok,

Nem érdemes, ha mit talán

Századokig lenyaltok.

Mióta és míg a világ,

Nem volt-e, nem leend-e

Erős, ki nyomni mindig kész,

S ki elnyomassék, gyenge?

Amazt mikép mérséklitek

Hogy enyhe légyen lánca?

Mikép ezt, hogy nagyon sulyos

Békóit meg ne rázza?

Avagy ki fékezendi meg

Az ember szenvedélyét,

Midőn iszappal hányja fel

Háborgó lelke mélyét?

Midőn az Ész, a Bölcseség,

Megbántva, meggyalázva,

Mint a hajdan profétái,

Vonul remeteházba?

Nem lophat-é megint egy új

Prometheusz égi lángot,

Kinek fénylő szövétneke

Felgyujtsa e világot…?

Nem lehet-é ismét egy új

Népáradás e földön?

Nézzétek a történetet!

S mondjátok, képzelődöm.

Óh, a világ története

Szomoru egy tanulmány!

Mint buborék tünik fel ott

Nép, nép után kimulván;

Jaj annak, mely már tündökölt!

Annak közelg halála,

Elsímul a víz tükre és

Új hab tolul reája.

Isten egészbe’ működik

Egészre fordít gondot;

Midőn egy nép – mint a kovász –

Megérett és… megromlott,

Midőn satnyulva testben és

Lélekben túlmüvelve,

Békét ohajt a gyáva test,

Az elcsigázott elme;

Midőn a renyhe társaság

Büzhödt állóvizében

Új bűnök milliárdjai

Vannak keletkezőben;

Midőn a munka és vagyon

Egymástól messzi esnek,

És a tökélyre vitt csalást

Mondhatni rendszeresnek;

Midőn eltűnve a szerény

Családiság zamatja,

A nő erényét… s ami több,

A férj nejét eladja;

Midőn apát öl a fiú,

Rokont öl a rokonság,

S mérsékli bűne tudatát

A kétes vér-azonság;

Midőn a gazdag megkövül

És a szegény elfásul…

Egyszóval a polgárodás

Fordul reánk csapásul:

Akkor elétör egy vad nép

Szilaj vére s erénye

És elborit, mint a tenger

Hullámi, vagy fövénye. –

Hagyjátok a meddő vitát!

Bölcs Isten az, ki rendel;

Az ember tiszte, hogy legyen

Békében, harcban ember.

Méltó képmása istennek,

S polgára a hazának,

Válassza ott, válassza itt

A jobbik részt magának.

Arany János

(1850 szepember.)

pppppppppppppppp

p Civilizáció

p Ezelőtt a háborúban

p Nem követtek semmi elvet,

p Az erősebb a gyengétől

p Amit elvehetett, elvett.

p Most nem úgy van. A világot

p Értekezlet igazgatja:

p S az erősebb ha mi csinyt tesz,

p Összeűl és – helybehagyja.

p (Arany János – 1877 után.)

p Hazaárulók

p Az elrabolt és

p túszul ejtett tehetséges ifjakból

p nép-nemzetáruló janicsárokat képeznek

p A magányos tömeg

p A tömeg világvárosba hajtva tömörül,

p ahol soha ennyi elidegenült, magányos lélek…

p Dezertőr

p Anyámasszony katonája

p A tűzkeresztséget, az éles bevetést

p gyáván kerülő, megfutamodó katona(tiszt)

p Álkaritatív

p A zsidó(s) Róbert bácsik,

p aki az ingyen-konyhájukból,

p vagy horribile dictu a rákos

p gyerekeknek gyűjtésükből

p egy vagyont harácsolnak…

p Ad is,

p meg nem is

p Kap ugyan pénzt

p pl. a magyar történelmi film:

p de csak pont annyit, hogy

p lehetőleg meg is bukjon…

p Létminimum,

p társadalmi minimum

p és az emberi méltóság

p Az alacsony, mesterségesen

p lenyomott fizetés/bérszint miatt:

p adósrab, földönfutó, kivándorló,

p krónikus beteg, sőt öngyilkos magyarok

p Bőven termő

p de bamba diófa

p Pl. az Ady Endre féle

p idegenbe vitt Mesebeli János,

p aki ágyútölteléknek, és hősi halottnak

p még pont jó lesz…

p Gyarmatosító

p A kolónia kifosztása

p Agy-elszívás, vagyis

p a jó koponyák el- és

p kicsábítása és kint tartása

p Erőszakmentes

p A bevonzó „amis”,

p aki eltűri, sőt még

p meg is köszöni a pofonokat,

p és ezért aztán még jó alaposan

p meg is rugdossák…

p (A kis szemtanú)

p Cinikus

p Aki rezignáltan, közönyösen

p mindent nevetségessé tenne,

p fölényeskedve gúnyolódik a még

p buzgó embereken, az eszményeken

p Vagy-vagy

p Rossz választék

p Aki nem lop, lassan éhen hal –

p aki lop, az zsarolható cinkos lesz

p Állatember

p Aktakukac, könyvmoly,

p féreg, kaméleon, patkány,

p gerinctelen, parazita, kártevő,

p vérszívó, dúvad, szamár, iga-

p vonó barom, kísérleti egér stb.

p Képmutató, hipokrita

p Álszent ügy örve alá búvó,

p pedig ő csak egy simlis korhely

p (de legalább hódol az erény előtt…)

p Ami

p – nagyon

p sok – mindennek

p ő nem a mestere,

p annak a hóhérja,

p mint az oly buzgó

p és oly segítőkész

p Mekk mester is…

p Bábeli

p nyelvzavar

p Súlyos félreértés, vagy

p elemi nyelvtudás-hiány,

p ill. az idegen szavak keverése:

p Amnesztia helyett amnéziát kér,

p és – késő, hiábavaló bánatára – kap is

p (és már nem is emlékszik, mi volt a baj…)

p Árnyékbokszoló

p Aki sötétben, vagy

p behunyt szemmel

p üt-vág körkörösen mindenkit,

p és így a régi mellé még sok-sok

p új ellenséget is gyárt magának

p (és még sok régi barátot veszít)

p Uzsoracivilizáció

p A mai időkre nem

p csak a polgárok, cégek,

p de még maguk az államok,

p köztük még a nagyhatalmak

p is súlyosan, reménytelenül, és

p kifizethetetlenül eladósítva…

p (ezért kellett a királyságokat

p lerombolni, max. névleg őrizni)

p Cinkos

p (fő)papok

p A népnyomorító

p uzsorakamatok ellen

p már és még a katolikus/

p keresztény egyházak se lépnek fel

p Demokrácia

p A pénzuralom,

p plutokrácia/oligarchia

p politikailag korekt fedőneve

p A pénz és a lakájmédia

p túlhatalma által manipulálva

p „titkosan és egyenlően”

p megválasztott kis-nagy

p diktátorok, sőt zsarnokok

p A fele – sem – tréfa?

p – Mi a demokrácia? – kérdi a zsidó gyerek.

p – Az a rendszer,

p ahol a zsidók lenyúlhatják a többiek javait.

p – válaszolja apja.

p – És mi az antiszemitizmus?

p – Amikor ezt a szenvedő fél szóvá meri tenni…

p (a „zsidón” itt nem/sem hús-vér embereket,

p de a kapitalizmus profitistenítő szellemiségét értsük)

p Igény

p – Bácsi,

p a maga falujában

p van antiszemitizmus?

p – Nálunk? Nálunk az nincs.

p De – megjegyzem – igény vóna rá…

p Pénz

p Mert nincs a pénznél

p emberek között nagyobb gonosz,

p miatta városok pusztultak el,

p s miatta lettek emberek földönfutók,

p aljas tettekre ez tanít,

p a lelkeket mikéntha megcserélné,

p jót gonoszra vált,

p az embernek megmutatja,

p hogy legyen minden lépés

p istentől elrugaszkodott.

p (Antigoné)

p Álruhás király

p Aki azért járja így országát,

p hogy közvetlenül megtapasztalja,

p – akár a saját bőrén is, mint Mátyás király –

p Miként bánik a néppel pl. a kolozsvári bíró…

p (ezt nem pótolja a besúgó, hangulatjelentő stb.)

p Segg-nyalás

p Emeld fel fejed, büszke nép…

p Magyar ember nem találja a helyét

p (nem érzi jól magát), ha nem szaros a szája!?

p Ez csak egy magyar-gyűlölő ráolvasás – vagy:

p aki nagy dologra van hivatva, nagyon lent lehet…

p Isten népe

p Annyiban is

p Isten népe vagyunk,

p hogy ha nem akarunk

p és nem tudunk

p Isten törvényei szerint élni,

p akkor nálunk rongyabb,

p szemetebb társaság

p nincs a világon

p Karácsony Sándor

p Middle life crisis

p Aki életútjuk felén egy nagy sötét erdőbe jutott,

p mivel az igaz utat elveszítette, tévesztette, nem leli,

p és izgatottan és igazán már nem is keresi – vagy mégis?

p Azután vagy túl nagyot robbant, otthagyva otthonát stb.,

p vagy marad a régi kerékvágásban/szürke taposómalomban

p Szereptévesztő

p A bűneidet, mik Istentől elválasztanak

p nemhogy leleményesen, lelkesen nyomoznád,

p hogy előtted se maradjanak tovább/örökre rejtve,

p de te vagy az, aki rejtegeted, illetve „megvéded” őket,

p bagatellizálod, vagy épp az erény ruhájába erőszakolod!?

p Szakmai ártalom

p Milyen lehet egy nyomozó

p otthon vagy a baráti körben,

p Amikor hozzá van szokva,

p hogy neki mindenki hazudik,

p (Hisz, ha igaz a cinikus mondás:

p amiért rád bizonyítva 4 év,

p az beismerő vallomással 6…)

p Ezért állandóan gyanakszik,

p s nem veheti magától értetődőnek,

p hogy alapesetben, ha nem viccelnek,

p nem pókereznek, nem konspirálnak,

p akkor a körön belüli emberek

p egymással őszinték…

p Mindig

p igazat mondani?

p Akkor is, ha ezzel elárulsz, beköpsz valakit?

p Akkor is, ha az ellenséged faggat, netán vallat?

p Akkor is, ha te nem is tudod mi a teljes igazság?

p Akkor is, ha ez az őszinteség szalonképes szadizmus?

p Akkor is, ha ezzel elrontasz egy meglepetés szervezést?

p Akkor is, ha a kegyes hazugság a kérdező javára válna?

p Felmentések

p Felmentve tornából

p Felmentés a katonai szolgálat alól

p Felmentés a felnőttségből: mamahotel

p Felmentés civil közéleti szerepvállalásból

p Felmentés az éles élet alól: bolondokháza

p Felmentés családalapításból, szülőségből,

p Felmentés a teljesértékű boldog élet alól

p Nekem nem ér a nevem, káposzta a fejem…

p Alább adó

p Elég nekem az, hogy

p a nagy átlagnál jobb vagyok?

p Vagy „Ahhoz képest jó vagyok…”

p …például grund-focikapusnak,

p mondjuk a koromhoz képest.

p De a szerelemben, illetve

p a szakmámban, hivatásomban

p már nem védekezhetek ezzel.

p Ott a mindenséggel kell,

p hogy mérjem magam!

p Magas mérce

p „Tégy oly célt fel,

p Amelyre soha senki nem ért.

p Mert szép dolog a középszerű

p Tudós emberekkel elérkezni,

p De szebb még a legtudósbakkal

p Egyarányú messze hagyíttani,

p A legszebb penig mindeneket fellyülhaladni,

p És a nagy hegynek oly részében állani,

p Ahová soha senki maga erejétől nem hághatott,

p S talán soha nem is hág.”

p Apáczai Csere János

p Létminimum

p Ép testben még épp hogy élek

p Mindent csak átvészelni, túlélni, kibírni?

p Folyton csak takarékon, sosem csúcsra járatva

p Mindig tartalékolva – mindig csak a cserepadon

p Mint aki folyton csak készül, bemelegít, edz stb.

p Alább adni

p Ettél, ittál, aludtál, öleltél –

p De sosem mérted magad a mindenséggel

p Az első kudarc után igen alacsonyra tett léc,

p Ami biztosítja a csekély, de biztos sikerértéket…

p Önhitt

p Taníthatatlan – nevelhetetlen

p Magad mindenkinél különbnek gondolod

p így elesel attól a lehetőségtől, hogy tanulj

p hiszen így meg sem látod azt, amiben más jobb,

p okosabb, műveltebb, jellemesebb, szebb, bölcsebb…

p Lutri és önhittség

p Egyfelől annyira hisz a szerencsében,

p hogy képes vagyont a lottóra stb. költeni,

p másfelől meg egyáltalán nem akarja észrevenni,

p hogy milyen szerepet játszott a szerencse abban,

p hogy még él, van munkája, van háza/párja stb. –

p elfojtani próbálja azt a nagyon kínos gondolatot,

p hogy mindez akár egy pillanat alatt odalehet…

p Személyválogató

p Akinek egy gyerek,

p egy koldus, egy parasztember stb.

p már hogyan is adhatna megfontolásra méltó tanácsot –

p hát még mennyire ki van nála zárva az a lehetőség,

p hogy ellensége mondja meg róla az igazságot…

p Így maximalizálja annak az esélytelenségét,

p hogy valaha is helyes önismerete legyen,

p és hogy életében jó döntéseket hozzon…

p Kézfogás

p Gentlemen’s agreement

p Itt a kezem, nem disznóláb.

p Alkudozásoknál mondja a magyar,

p azon régi jó szokás szerint,

p mikor a kéz oda nyújtása,

p adó vevő felek közt,

p szerződési erővel bírt.

p Halálfóbia

p A haláltól rettegsz,

p vagy a haldoklástól, a kínhaláltól,

p vagy attól, hogy akkor rádöbbensz:

p te még nem éltél, más életét élted,

p életed egy folytonos haldoklás volt,

p vagy csak lelki tetszhalott állapot…

p „…nincs

p ember a világon,

p aki ne érezte volna

p a visszautasítás gyötrelmét.

p A mellőzés haragot szül

p és a harag valami bűnt

p a mellőzés megbosszulására,

p a bűn pedig bűntudattal jár.”

p (Steinbeck: Édentől keletre)

p Gyorstermelők

p Te veszed, bérled a földet

p Te tudod, őseid mit izzadtak rajta

p Te műveled, veted, ápolod, locsolod

p Te figyeled aggódva, milyen az időjárás

p Te reménykedsz, hogy lesz mi enni télen

p Te fektettél be, hogy el tudd adni a termést

p És akkor jönnek egy nap/éjjel, s elvisznek mindent

p A fa és a gyümölcse

p Rossz magot ültetsz, ki sem hajt

p A csemete nem akar gyökeret verni

p Megnő a fa, de nem hoz elég termést

p Terem a fa bőven, de mást, mint vártál

p Csak nagy sokára és kétévenként terem

p Nagyon fagyérzékeny – rosszkor rügyezik

p Mire beérne a termés, elpusztítják a kártevők

p Jön egy nagy vihar, jégeső és semmi nem marad

p Már éppen szüretelnél, amikor ellopják az egészet

p Betakarítod a termést, de nincs kinek jó áron eladni

p Stb. stb.

p Álkeresztény

p A sünik áznak-fáznak,

p de ott terem egy jótündér,

p s az első kettőt hazarepíti…

p A legkisebb sündisznó,

p aki szereti és ezért

p jót akar a tesóknak,

p és azt kéri a tündértől,

p hogy testvérei itt

p vele lehessenek –

p hogy itt ázzanak-

p fázzanak ővele…!?

p “Mert vannak,

p akik azért nem

p tudnak boldogok lenni soha,

p mert nem mernek boldogokká lenni.

p Talán csak akkor boldogok,

p ha boldogtalanok lehetnek.”

p (Gyökössy Endre)

p Szenvedő alak

p “Ha nem kapod meg,

p amit akarsz, szenvedsz;

p ha megkapod, amit nem akarsz, szenvedsz;

p sőt ha pontosan azt kapod meg, amit akarsz,

p akkor is szenvedsz, mert nem tarthatod meg örökké.”

p (Dan Millman)

p Keljfeljancsi

p voltál egyszer réges-régen,

p de egyszer padlóra kerültél,

p kiütöttek, két vállra fektettek,

p és te úgy maradtál, és most

p üveges szemekkel bámulsz…

p Diszkrepancia

p Nem egyezés, eltérés

p Egyre tágul a távolság –

p és szakadékká mélyül:

p Most mi vagy, és

p mi szeretnél lenni,

p hogy becsüld magad.

p És így annál sűrűbben nyúlsz

p az egyre nagyobb pohár után…

p (K.D.: Miért a kokain?

p Megvannak okaim…)

p Eufemizmus

p A magzatgyilkosság csak abortusz –

p az orvosi kifejezés, mint ami csak

p egy bűn bagatellizáló, elfedő

p szépítő hazugság…

p Amerikanizálódás

p A cigányzene és a magyar nóta

p gettóba szorul, külföldre szakad –

p cigányzenészből jazzmuzsikus stb.

p A magyaros ruha helyett farmer…

p A kalap helyett baseball sapka…

p stb. stb.

p Objektív tekintély

p Pl. a margarin/vaj

p konkurenciavitájában

p a korrupt „tudomány”

p évenként máshogy dönt!?

p Társadalmi szelekció

p A megunt állatokat utcára teszik,

p legyen újra létért harcoló vadállat,

p a felesleges öreget elfekvőbe selejtezik,

p amit álságosan öregotthonnak neveznek…

p (akár egy szegényház, akár luxus „otthon”)

p Exkluzív hely

p A strand mára luxus lett,

p pláne egy szegény, mert

p sokgyerekes családnak –

p a vadvizekben pedig

p már rég tilos fürödni…

p Rejtek-hely

p Az ún. szellemi

p fogyatékosokat

p egymással összezárva

p eldugják a nagyvilág elől,

p mint anno pl. a leprásokat…

p Igyekezet

p A szorgalom,

p a buzgó törekvés

p a közepes tehetség

p nagy segítője lenne,

p ha volna, ha lenne…

p Orvosi eskü

p Az élet mentése

p és a legjobb tudás

p Legalább ne ártsál…

p A nőgyógyász-szülész

p orvos többnyire fogamzás-

p gátlásból és magzatelhajtásból,

p vagyis életgátból/kioltásból él jól

p De túlbiztosított önvédelemből

p a szülésnél is az ún. császármetszés

p lett az egyre gyakoribb beavatkozás…

p Pszeudo szakralitás

p A templomból kiűzött kufárok

p csúf plázatemplomokat építenek,

p ahol a Mammon oltárán áldozhatsz,

p értékedet a pénztárcád szabja meg…

p (és mára már a templomokban sem

p prédikálják ki őket, hisz ők nagyurak…)

p Otromba

p Elefánt a porcelánboltban –

p mindig valaki tyúkszemére lépő,

p a még be nem hegedt sebet feltépő,

p a zsenge csírát, gondolathajtást és

p a szív áhítat, vonzalom érzéseit letaposó

p Időrabló invitáló

p Nemcsak, hogy nem

p tudod lerázni magadról

p az energia-vámpírokat,

p sőt: még marasztalod is,

p hisz nem vagy udvariatlan,

p és így, ha ő végre elmegy,

p újra meghívod magadhoz…

p Időpazarló

p Úgy tékozol,

p pocsékol a drága időt,

p mintha örökké élő (fél)isten lenne,

p mint akinek nincs végső határideje,

p mint aki nem mulaszthat alkalmat,

p mint akink nincs irreverzibilitás…

p Gazdag rab

p A drága idővel

p fukarul gazdálkodó,

p a szeretteire/Istenre

p az idejét áldozni, ill.

p szentelni sajnáló,

p folyton az órát néző,

p mindig elfoglalt rohanó,

p „meghalni sincs ideje”,

p és minden percét már

p évekre előre beosztó…

p Az

p egészségügy

p olyan hatalmas

p fejlődésen ment keresztül,

p hogy ma már jószerével

p egyetlen egészséges

p ember sem él a Földön.”

p Aldous Huxley

p Ökonomikus

p Soha sehova, sehol

p egy apró felesleges lépés, mozdulat,

p mint akinek már jártányi ereje sincs,

p és nem szabad a vésztartalékod pazarolni…

p Vagy úgy megy a boltba, hogy közben

p többször hazafut és nagyokat kerül…

p Más

p farkával vert csalán

p Meghirdette az elvi harcot,

p majd luxusautón rögtön elviharzott

p Más bőrét viszi a vásárra, nem a magáét

p Másokat küld a frontvonalra, a halálba,

p nekik mondja: Előre! – míg ő hátul marad

p Egyszeri alkalom

p Nem tud – időben – írni,

p nem tudja itt-most rögzíteni,

p és így akár mindörökre elröppen

p az egyszeri ihletett gondolat…

p Méregfoghíjas

p Humorod nagyon

p legyengíti, kiheréli

p a kormánypártiság öncenzúrája

p x

pppppppp

BABITS MIHÁLY:

HÚSVÉT ELŐTT

S ha kiszakad ajkam, akkor is,

e vad, vad március évadán,

izgatva bellül az izgatott

fákkal, a harci márciusi

inni való

sós, vérizü széltől részegen,

a felleg alatt,

sodrában a szörnyü malomnak:

ha szétszakad ajkam, akkor is,

ha vérbe lábbad a dallal és

magam sem hallva a nagy Malom

zugásán át, dalomnak izét

a kinnak izén

tudnám csak érzeni, akkor is

– mennyi a vér! –

szakadjon a véres ének!

Van most dicsérni hősöket, Istenem!

van óriások vak diadalmait

zengeni, gépeket, ádáz

munkára hülni borogatott

ágyuk izzó torkait:

de nem győzelmi ének az énekem,

érctalpait a tipró diadalnak

nem tisztelem én,

sem az önkény pokoli malmát:

mert rejtek élet száz szele, március

friss vérizgalma nem türi géphalált

zengeni, malmokat; inkább

szerelmet, embert, életeket,

meg nem alvadt fürge vért:

s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor is

ez inni való sós vérizü szélben,

a felleg alatt,

sodrában a szörnyü Malomnak,

mely trónokat őröl, nemzeteket,

százados korlátokat

roppantva tör szét, érczabolát,

multak acél hiteit,

s lélekkel a testet, dupla halál

vércafatává

morzsolva a szüz Hold arcába köpi

s egy nemzedéket egy kerék-

forgása lejárat:

én mégsem a gépet énekelem

márciusba, most mikor

a levegőn, a szél erején

érzeni nedves izét

vérünk nedvének, drága magyar

vér italának:

nekem mikor ittam e sós levegőt,

kisebzett szájam és a szók

most fájnak e szájnak:

de ha szétszakad ajkam, akkor is,

magyar dal március évadán,

szélnek tör a véres ének!

Én nem a győztest énekelem,

nem a nép-gépet, a vak hőst,

kinek minden lépése halál,

tekintetétől ájul a szó,

kéznyomása szolgaság,

hanem azt, aki lesz, akárki,

ki először mondja ki azt a szót,

ki először el meri mondani,

kiáltani, bátor, bátor,

azt a varázsszót, százezerek

várta lélekzetadó szent

embermegváltó, visszaadó,

nemzetmegmentő, kapunyitó,

szabadító drága szót,

hogy elég! hogy elég! elég volt!

hogy béke! béke!

béke! béke már!

Legyen vége már!

Aki alszik, aludjon,

aki él az éljen,

a szegény hős pihenjen,

szegény nép reméljen.

Szóljanak a harangok,

szóljon allelujja!

mire jön uj március,

viruljunk ki ujra!

egyik rész a munkára,

másik temetésre

adjon Isten bort, buzát,

bort a feledésre!

Ó béke! béke!

legyen béke már!

Legyen vége már!

Aki halott, megbocsát,

ragyog az ég sátra,

Testvérek, ha tul leszünk,

sohse nézünk hátra!

Ki a bünös, ne kérdjük,

ültessünk virágot,

szeressük és megértsük

az egész világot:

egyik rész a munkára,

másik temetésre:

adjon Isten bort, buzát,

bort a feledésre!

pppppppp

tét:

plusz vagy mínusz

végtelen lehetőség

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…