kb. 8 perc olvasás
Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár
A szellemi, társadalmi, politikai elit – IV.
Szent hivatás, pokol – nem- járás, hitvány árulás
Amit, sokat más segíthetne, de inkább többet árt!?
Petőfi Sándor
A MÁRCIUSI IFJAK
Szolgaságunk idejében
Minden ember csak beszélt,
Mi valánk a legelsők, kik
Tenni mertünk a honért!
Mi emeltük föl először
A cselekvés zászlaját,
Mi riasztók föl zajunkkal
Nagy álmából a hazát!
A földet, mely koporsó volt
S benn egy nemzet a halott,
Megillettük, és tizennégy
Milljom szív földobogott.
Egy szóvá s egy érzelemmé
Olvadt össze a haza,
Az érzelem „lelkesűlés”,
A szó „szabadság” vala.
Oh ez ritkaszép látvány volt,
S majd ha vénül a világ,
Elmondják az unokáknak
Ezt a kort a nagyapák.
És mi becsben, hírben álltunk,
Míg tartott a küzdelem,
De becsünknek, de hirünknek
Vége lett nagy hirtelen.
Kik nem voltak a csatán, a
Diadalhoz jöttenek,
S elszedék a koszorúkat,
Mert a szóhoz értenek.
E sereg, mely, míg a harc folyt,
El volt bujva vagy aludt,
Igy zugott a diadalnál:
Mi viseltünk háborut!
Legyen tehát a tiétek,
A dicsőség és a bér,
Isten neki… nem küzdénk mi
Sem dicsőség-, sem dijért.
És ha újra tenni kell majd,
Akkor újra ott leszünk,
És magunknak bajt s tinektek
Koszorúkat szerezünk.
Viseljétek a lopott hírt,
A lopott babérokat,
Nem fogjuk mi fejetekről
Leszaggatni azokat.
Abban lelünk mi jutalmat,
Megnyugoszunk mi azon:
Bárkié is a dicsőség,
A hazáé a haszon!
Pest, 1848. június
*
p TB-vel is meg támogat önsorsrontó élethazugság mankókat
p Házasságközvetítés címén ő egy sunyi haszonleső kerítő(nő)
p Ordas eszméket uszít rá védtelen(né tett) emberbárányokra
p Noblesse oblige! – ő a kötelezettségeiből kimenekülő-művész
p Ő megmondta! Ő ennyit tehetett…!? Így mentené lelki üdvét
p Az emberek önfeladását, feltétlen kapitulációját katalizáló
p Szellemi pótszer, lelki mankó, életfel-mentő alibit gyártó
p Társak/csoportok közé éket verő, szakadékká tágító intrikus
p Jobb falatért az éhezőkről, nélkülözőkről bűnösen hallgató
p Vértanúságot bagatellizál/deheroizál: öngyilkosságnak nevez
p A vértanukat életunt/elmeháborodott önmutogatónak bélyegző
p Az üldözött mártír – olykor csak kitalált – szerep élősködője
p A tiszta kezű entellektüel – piszkos munkát mással végeztető
p Ő áll a sírodnál elmondani: ki voltál – hazudik a védtelenről
p A háború fegyvereit/hullajelöltjeit kenetteljesen megáldó pap
p A megalázással, lelki összetöréssel ölésre képző őrmester
p A mundér becsét/becstelenségét is minden áron megvédő
p A jó kezdeményezést korán gáncsoló, rossz irányba terelő
p Embertársait tehetetlenségre megtanító, részorulttá tevő
p A sokaságot életfogytiglan függésbe(n) hozó és ott tartó
p A félelemkeltésben köz/pártmédia támogatott vérprofi
p Az egy/nagyrészt feketepiacra kincskereső „régész”
p Néptribun szerepben tetszelgő, a Főnök tarokkpartnere
p Kormány által kinevezett, pártpolitikus jogőr, ombudsman
p A kormányzópárt által kijelölt kurátor, felügyelő, díjítélő
p Az igazságok szabadon kutatását de jure/de facto gátló
p Az emberiség elleni bűn áldozatait sorolja, tetteseit nem
p Vallomást kipofozó, helyetted megíró, ellened átfogalmazó
p A sorok közt nagyon eldugva dodonai odamondogató
p Giccse szentképeket sorozatpingáló mázolóinas/mester
p Piaci legyek után kapdosó, talentumtékozló sasmadár
p Éhséglázadókra statáriumot hirdető, kivégzést elrendelő
p Bunkerben megbújó névtelen feljelentő vagy bujtogató
p Rövid határidővel is feláras garanciás agymosást vállaló
p Isteni elhívása elől kis Jónásként még föld alá is bujkáló
p Nyugatimádó: neki onnan jön a fény, a „felvilágosodás”
p Kisebbrendűségi komplexust/önleértékelést keltő-keltető
p Normatív esztéta/kulturfunkcionárius: így írj remekművet
p Társadalmi problémát nem lát(tat)ó, sőt figyelemelterelő
p Nemzeti sorskérdéseket jó messzire elkerülő/kifigurázó
p Zsidó bankárnál előszobázó, kuncsorgó „proletár” költő
p Erős szellemi kisugárzó: diákagyat és nyelvet megbénító
p Kislányok emlékkönyvbe írt frázisok: ennyi az életmű
p Csapatszellem-rontó, demoralizáló, intrikus bomlasztó
p A nem zsidó, buzi stb. kollegát alattomban kirekesztő
p Piti, piszlicsáré ügyek nagy oknyomozó újságírója
p A pártirodába bejáratos, ott egyeztető nagy „fenegyerek”
p A vendégeit provokáló, kihallgató, feljelentgető kocsmáros
p A másodállásban belügyes minden lében kanál házmester
*
Petőfi Sándor
A NEMZETGYŰLÉSHEZ
Ott álltok a teremnek küszöbén,
Melyből a nemzet sorsa jön ki majd,
Megálljatok, ne lépjetek be még,
Hallgassátok ki intő szózatom…
Egy ember szól, de milliók nevében!
Az a hon, melyet őseink szereztek
Verítékökkel s szívök vérivel,
Az a hon többé nincs meg, csak neve
Bolyong közöttünk, mint a temetőbül
Éjféli órán visszajött kisértet…
Az a hon többé nincs meg, falait
Elmorzsolák a mult kor férgei,
S az uj vihar szétfújta födelét,
S lakói most az ég alatt tanyáznak,
Mint a vadállat és mint a madár.
Mit őseink egy ezredév előtt
Tevének, azt kell tenni most tinektek:
Bármily erővel, bármily áldozattal,
Bár mind egy szálig elvesztek belé,
Hazát kell nektek is teremteni!
Egy új hazát, mely szebb a réginél
És tartósabb is, kell alkotnotok,
Egy új hazát, ahol ne légyenek
Kiváltságok kevély nagy tornyai,
Sötét barlangok, denevértanyák,
Egy új hazát, hol minden szögletig
Eljusson a nap s tiszta levegő,
Hogy minden ember lásson s ép legyen.
Nem mondom én: a régi épületnek
Dobjátok félre mindenik kövét,
De nézzetek meg minden darabot, mit
Alapnak vesztek, s amely porhatag már,
Vessétek azt el kérlelhetetlenűl,
Bármily szent emlék van csatolva hozzá,
Mert jaj a háznak, mely alapba’ gyönge,
Mert fáradástok akkor hasztalan lesz,
Egy perc jöhet, s az épület ledől,
S rosz gazda, aki mindig ujra épit,
S ma vagy holnap, de végre tönkre jut.
Számot vetett-e mindenik magával,
Minő dologra szánta el magát?
Nagy a dicsőség, melyet mindegyik
Szerezhet itten, de tudjátok-e,
Csak nagy munkáért jár ez a dicsőség!
Akit nem égő honfiérzelem
És tiszta szándék vezetett ide,
Kit a hiúság, vagy silány önérdek
Csábít e helyre, az szentségtelen
Lábbal ne lépjen e szentelt küszöbre,
Mert hogyha egyszer átlép és kijő majd,
Átok s gyalázat lesz kisérete,
Mellyel haza s később a sírba megy. –
Ti, kik szivébül bálványistenek
Ki nem szoríták az igaz nagy istent,
Kiknek szivében a honszeretet
Mint szentegyházi oltárlámpa ég,
Eredjetek be és munkáljatok,
Legyen munkátok oly nagy, oly szerencsés,
Hogy bámultában, majd ha látni fogják,
Megálljon rajta a világ szeme,
A bennlakókat vallja boldogoknak
És istenítse, akik épitették!
Pest, 1848. július 4.
*
p Nyomort, mélyszegénységet hátrányos helyzetté szépítő
p A felelősséghárító, kezeit mosó, lelkét mentő Pilátusok
p A helytartókkal különbékét, magánalkut kötögető közíró
p Háborús, emberiségellenes bűn számonkérését elodázó
p Szégyenlistákat alkotó, gyártó és kifüggesztő, terjesztő
p Koncepciós per ötletgazda/dramaturg/koreográfus/kivitelező
p Embersorsok megismerése helyett absztrakt átlagot néző
p Konyhakész szellemi ételt, tejbepapit gyártó, szájbarágó
p Fizetett állami kampányhoz ismertségét/hitelét/arcát adó
p Emberidomár: a jól bevált korbács/mézesmadzag taktikás
p Ócska áruknak, bóvliknak jó cégért, hamis reklámot festő
p A korrupciót szelektíven. pártos elfogultsággal vizsgálgató
p Jó helyét monopolizáló, és végelgyengülésig le is foglaló
p Vad szilaj csikók betörését szakmányban rutinnal végző
p A vad, zabolátlan ifjakat a fő pályára be nem engedő
p Kortárs mű bemutatásával, dotálásával nem kísérletező
p Kis kor kisből felfújt nagy hamis tanúja: beteges hazudozó
p Kényelmes aranykalickájában királyi sasként „szárnyaló”
p A nem ítélkező, megítéléstől rettegő erkölcsi relativista
p A pálya szerencse-faktorai miatt oly babonássá váló
p A babérjain ücsörgő, rövid dicső múltjából megélő
p Színpadi mű/mennyiségi érték: jegyeladási statisztika
p Nesze semmi, fogd meg jól: turnézó motivációs tréner
p Pocsék, andalító-bénító szellemi dömpingárut importáló
p A lenézett/lekezelt közönségét lehúzó/kizsebelő előadó
p Egy rókáról több bőrt lehúzó, amúgy rég kiégett „alkotó”
p A gazdag, befektető gyűjtőket kiszolgáló antikvárius
p A napi bevételre hajtó kontár, ízlésficamos könyvárus
p A jó műveket nem ajánló, de kiselejtező könyvtáros
p A köszönetet-hálát nem nyilvánító, önimádó díjazott
p Aki amit még soha nem írt (alá): közérdekű nyílt levél
p Kínosan ügyel rá, hogy minél kevesebben értsék/ítéljék
p Hírnév-kamatoztató csóró: rossz ügy frontembere
p Adat-begyűjtő és beszolgáltatást végző szociológus
p Hangulatjelentést belső kiadványba író „szociográfus”
p Közönyét megideologizáló: „bölcs kívülálló szemlélődő”
p A társadalmi felforgatókönyvek titkos értelmi szerzője
p Társasházon élősködő, lakókat összeuszító közös képviselő
p Szellemi hóbortjai magas költségeit közpénzből előteremtő
p Szexuális felvilágosítás címén aljas nemi erkölcsrontó
p Hazug, ízlésromboló köztéri szobor-rendelő/készítő/avató
p A miatta is egyre rosszabb profi fociból egyre jobban megélő
p Unalmas/bundameccs: rangadó mérkőzésnek közvetítő/eladó
p Szellemi párbajkerülő: átlátszó kifogássokkal meg/kihátráló
p Nemhogy szervez, de inkább csak töröl fontos eseményeket
p Kincset, sajátját/másét a feledés feneketlen kútjába dobja
p Nemzetbiztonsági álokra hivatkozva: bármit titkosít(tat)hat
*
Az áruló
– „magyar” – elit
jellemzése, arcképcsarnoka
A nem javító-segítő,
de passzívan-aktívan ártó elit
A lelki-szellemi, társadalmi, és
gazdasági/politikai vezetők árulásai
Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:
legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség
Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.
Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,
akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb
a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,
hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
Mindenki érintve érezheti magát,
hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:
ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,
és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,
ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,
nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,
és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.
A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,
a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,
ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl…
p.s.:
A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,
az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,
és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról…
