kb. 1 perc olvasás
Aranka György
Élet
Élet lelke vagyon mindenben. Él e világnak
Roppant teste. Nagyobb és kissebb részei ennek,
Élnek. Nincs hólt része az egészre nézve. Ha hóltnak
Egyet-mást nevezünk: az holt is él az egésznek.
Csak kissebb neminek holt meg; s ez is él a nagyobbnak,
Visszatér a’melybe: a főld, víz, levegő, só,
Nyílt kebelekbe veszik pártolt részeknek apróját.
És az egész melly élt, lassann-lassann elenyészik.
Lesz soká, s a kötél melly őket az egybe kötötte,
Elszaggattatván az halállal egyik a mássát
Esmérni nem tudja tovább, nincs arra a végre
Melyre egészbe elébb együvé rendelve valának.