kb. 22 perc olvasás
SZABAD ÖTLETEK JEGYZÉKE II.
Írástudók árulása – bűnvallása és önvizsgálata
A legszebb hivatásból a leghitványabb mesterség
Örök engedelmességi fogadalmat tett
minden felettes emberi Parancsnak,
éppen csak a nemzetét nem szolgálja –
neki nem a nép üdve a legfőbb törvény….
*
Fűzfapoézisem
– mint minden dilettánsé –
bőven hajt, bőven terem
bugyuta dalszöveget, csacska reklámverset, kampányrigmusokat, hitbuzgalmi fohászokat…
*
Tizedrangú események
mára már egyedül maradt tanújaként
próbálok az utólag naggyá felfújt időre
több kötetre felhígítva visszaemlékezni…
*
Egyik ötletét sem valósítja meg,
mindenbe csak éppen belekap,
nem inspiráló torzókat, töredékeket,
félkész műveket, vázlatot hagy maga után…
*
Soha nem mondod
végérvényesnek a műved –
így kedvedre kimagyarázhatod,
ha valami nagy hibája maradt
*
Annyira megtetszik saját alkotása,
hogy a talptól fülig szerelmes lesz bele
*
Hamis alternatívák csapdájába
csalogatom a gyanútlan szellemi kiskorút:
mintha például
a szabadság és hűség kizárná egymást!
*
Szakértelmemmel és kapcsolataimmal
segédkezet nyújtok
pótolhatatlan műkincsek
rablásához, kilopásához, értékesítéséhez…
*
Szerencsejátékot propagál
az életrontó nyomorból kiemelkedni akarónak –
mert ott ugyan – általa mismásoltan – kicsik,
de legalább matematikailag egyenlők az esélyek
*
Nomád értelmiségi voltál,
vagy szerettél volna lenni, egy csóró –
rózsadombi villád előtt most szolgálati kocsi,
azzal jársz nép közé?
*
A láthatatlan Istenről
faragott képeket csinál, szobrot farigcsál,
ereklyét, bóvli kegytárgyat gyárt,
és mellé még gyorsmegváltást kínál
*
Műveid
annyira nem beszélnek magukért,
hogy neked kell folyamatosan megmagyarázni,
és mindenfélét „szabadon” belemagyarázni…
*
Csalódva a korrupt
vagy a kényszerpályán megkeseredett
kritikusokban, bírálókban, recenzensekben
magad méltatod, rangsorolod, zsűrized műved!
*
A növekvő igényekre,
a fizetőképes keresletre tekintettel
három műszakban, üzemed bővítve
folyósítasz életpótlékokat
*
Szakmai álindokokra hivatkozva
előre kikövetelt „hálapénz” szerint
manipulálva rangsorolom
az életmentő, életminőség-javító műtétre,
vagy a donorra, a vesére váró betegeket…
*
A kapitalizmus szelleméhez
igazítom át a protestáns etikát,
hogy a legocsmányabb bűnöket is
a Bibliával takargathassam
*
Legnagyobb és jó karban tartott kollekcióm
a szégyenbélyegzőkből van –
a politikai ellenfeleimet, a nem brancsbelieket
fáradhatatlanul stigmatizálom…
*
Egzisztenciális félelemből,
karriervágyból, beszariságból
nem korrigálod a főorvost,
ha ő éppen szarvashibát vét is?
*
Mint elvetélt bohócdoktor
vagy önjelölt tanatológus
a nekrofiliámat
morbid humorizálgatásban élem ki…
*
Katonás vezényszavakkal,
a genetikai boszorkánykonyhában
faragok, kovácsolok, gyártok
„új embert”, szupermanust stb.
*
Kollektív amnézia
előidézésével és fenntartásával
a múlt egy – sokaknak ma oly kínos – részét
végképp eltörlöm…
*
Ő csak jót akar neked – nehogy elbízd magad:
először csak gyászbeszédben dicséri munkásságod
*
Vendégfogadós, kocsmáros vagyok,
aki leitatja, kihallgatja, provokálja,
majd végül feljelenti kedves vendégét…
*
Holtbiztos tippeket adok
– szinte önköltségi áron –
az élet lóversenyén
már teljesen legatyásodottaknak…
*
Amíg te börtönben
vagy kényszermunkatáborban voltál,
addig bíráltalak
és beültem a helyedre és a villádba…
*
Csak másokat biztatgattam
a katonai szolgálat megtagadására,
hogy azután ezt kutathassam,
vagy erre mozgalmat alapítsak stb.
*
Rossz élő költők társaságába keveredve
lecsúsztam, elvetéltem, elzüllöttem –
tehetségem áldásból átok lett
úgy magamnak, mint környezetemnek…
*
Csak olykor álmomban és részegen
merem mondani az igazat, a teljeset,
de éberen vagy kijózanodva
visszavonom, el- és letagadom stb.
*
A hajóskapitány zsebére dönt,
ki kerüljön be a mentőcsónakba,
persze csak ő utána,
mert ő már a késő vészjelzés előtt elpucolt!
*
Gyengén muzsikált
az ördög ügyvédje szerepében:
a lelkén szárad,
hogy ezért méltatlant avatnak boldoggá…
***
***
Nem stikában, de még tüntetve is,
a trambulinról vizel a közös medencébe
*
A gyermek(ed)nek
minimum kétféle,
sokszor egymásnak ellentmondó nevelést
adsz illetve adatsz…
*
Csakis belső használatra,
esetleg rétegműsorban mondasz,
akkor is csak tolvajnyelven, szakzsargonban
fél- vagy részigazságokat…
*
Magad is haszonélvezője vagy
A kábítószer- vagy embercsempészetnek,
Egy-egy kisebb esetre látványosan lecsapsz,
Feldobod, hogy lássák éberséged, ügyességed…
*
Piti csirkefogókra
Példát statuáló súlyos ítéletet szabsz,
A nagy cápákat,
Meg hagyod szabadon ragadozni…
*
Magánéletemet hivatásom alá rendelve
érdekházasságot kötök:
a fő, hogy férjem-feleségem
tudjon és tanítson engem angolul stb.
*
Önkéntesen vállalok „cölibátust”
vagy gyerektelenséget,
a tudomány-művészet stb. oltárán áldozva –
s mire kiderül, hogy ez csak megfutamodás volt…
*
Nemhogy átmenteném, de módszeresen kiirtom
a profi fociból a grundfoci jó szellemiségét, ethoszát
*
Hazafinak és sportembernek
adom elő magam,
amíg megfizetnek, kitüntetnek, kiemelnek érte,
de az emberektől addig is testőrök zárnak el…
*
Virtuális-valóságos menlevelem,
előjogaim-privilégiumaim tudatában
nagyfaszosan vagánykodok,
hogy másokat beugrasszak
*
Csak a közismert személyiségekkel vagyok
olykor-olykor szolidáris,
a nálam ismeretlenebb üldözött kollegákkal
miért is lennék, mi jó származik nekem ebből?
*
A nem kényes témákban
szinte tobzódom a „szólásszabadságban”
azt a látszatot keltve:
én itt most bármi másról is így beszélnék…
*
Mikor a lábam lógatom,
mikor a tengert úszom át:
ez utóbbit én nem a nyílt vízen,
de egy luxushajó medencéjében…
*
Nem látjátok, hogy szenvedek:
önmagam a végsőkig súlytalanítva
elviselhetetlenül könnyűvé teszem
szellemi létezésem…
*
Akár Rómát is felgyújt(at)om,
vagy embert is ölök-öletek,
ha mint művésznek
új élmény kell főművem megírásához
*
Nem becsületes megtaláló:
eltulajdonítja mások értékeit,
majd vagy eltünteti,
vagy részeket átvesz, az egészet átfesti…
*
Mindig csak magam
vagy a nálam gyengébbet ajánlom,
sosem a nálam nem rosszabbat,
pláne nem a nálam jobbat…
*
Meghirdetem nektek az elvi harcot,
majd egy luxuskocsin még időben elviharzok…
*
Amíg én nem kerülök politikai fogolyként börtönbe,
nem tiltakozok, protestálok a börtönviszonyok miatt
*
Eltitkolja vagy meghamisítja,
önkényesen szelektálja
a közérdekű adatokat –
félretájékoztatja-vezeti a közösséget!
*
Minden meg tudsz magyarázni –
még az elégtelen bizonyítványt is,
tudod, hogyan kell a szerecsent mosdatni…
*
Bárkiről bebizonyítom:
nem vállalja-vállalta identitását,
mert igazából, „a lelke mélyén”
homoszexuális, leszbikus…
*
Pont azokat a gátlásokat oldom,
amik az emberállatot kultúrlénnyé teszik –
az elsőgenerációs értelmiségi ifjakban
fixálom a görcsöket, erősítem a gátlásokat…
*
Misztifikálom a művészalkatot,
hogy elvegyem a próbálkozó kedved,
túlhangsúlyozom a tehetség szerepét
a kutató-feltaláló vagy más alkotó pályán…
*
Nekem mindennél fontosabb,
Hogy tanítványaim, iskolámnak diákjai legyenek,
Ezért az antitalentumokat is hitegetem,
És kilátásaik megszépítésével kábítom, csábítom
*
Ha lehet: kancsukával, az erő pozíciójából,
ha nem: butítással, bolondítással, rémisztgetéssel
erőltetett menetben hajtom az elbirkásított nyájat rögeszményeim, rémálmaim megvalósítása felé…
*
Összerakhatatlan-összeegyeztethetetlen fragmentumokra töröm szét
az egy és oszthatatlan embert és egy világát,
hiszen „Minden egész eltörött”, ugye?
*
Tudósi vagy gyógyítói-terapeuta minőségemben
a mindent látó isteni szemnek képzelem magam
*
Obszcén tekintete bárkit-bármit levetkőztet
a csúnya meztelen naturális „tényigazságokra” –
képes vagyok úgy leírni magát a csókot,
hogy egy életre megundorodjál megízlelésétől…
*
A hazai pálya előnyeivel
és biztos hatalmi pozícióból
kezdeményezek és folytatok
kötetlen és laza „beszélgetést”, eszmecserét…
*
Sors nyiss nekem tért:
ha nem használhatok,
legalább nagyot ártsak az emberiségnek –
így is fennmaradt hírhedté váló nevem, ugye?
*
Azon a címen,
hogy az elitnek életformákkal kell kísérleteznie,
élem a bohém, hedonista aranyifjúság
tüntetően életellenes „életét”
*
Inkább szerepjátékként
mint komoly őszinteséggel,
a megtéréshez vivő termékeny megbánásként
kéjelegve pocskondiázom, mocskolom magam szügyig
*
Az én szerénységemre
tényleg illik Goethe mondása:
„Csak a mihaszna szerény!”
*
Testem-lelkem messzire bűzlik
az önfeldicsérés pacsuli szagától…
*
Bármi áron hajhászod, illetve gyártod
az egyre óriásibb szenzációt,
a mecénások, helyesebben: a szponzorok
kegyeinek gyors – bár rövid – megnyeréséért…
*
A keserű pirulát
geil sziruppal öntve le nyomom le a torkodon –
lenyeletem, megetetem
az infantilizált köznéppel a varangyos békákat…
*
Az a védőügyvéd vagyok,
aki összejátszik az ügyésszel,
titkot árul a rendőrségnek,
s az ítélet súlyosbításáért fellebbez
*
Önművelésre,
továbbképzésre, tájékozódásra szánt időben
csak szappanoperák gyorsétkezése közben
leginkább a disznóólban sürög-forog…
*
Elfogadottá teszed a hazugságot,
ami rákosan burjánzik tovább…
Elhiteted: aki „egy kicsit” nem hazudik,
az hamarosan akár még éhen is halhat…
*
Saját lelki betegsége miatt
a legsötétebb víziókkal rémisztget –
ha vonzó-taszító példáját követnék,
akkor az emberiség az öngyilkosok klubja lenne
*
Csak a WC-ben olvasok:
malac falfirkát és tegnapi újságokat,
már naplót vagy rendes levelet sem írok,
maximum szellemeskedve esemeseket…
*
Mintha fizetett gagmen lenne,
remek sértést, gonosz viccet agyal ki
és nem szabadalmaztatja,
de azonnal közkinccsé is teszi
*
Ha egy műve befut,
Itt és most sikeres, sláger is lesz,
Akkor nem tud ellenállni a nyomásnak,
S ontja magából az utánérzéseket….
*
Nagybani adócsalóknak ad
félig-meddig titokban „jótanácsokat”,
Segít megtalálni a kiskapukat,
hogy kibújjon a közteherviselésből
*
Miközben megkerüli,
úgy tesz mintha megválaszolná a kérdést,
vagy „bebizonyítja” a kérdésről,
hogy naiv, értelmetlen, buta stb.
*
Rosszul feltett kérdést ültet az agyadba,
hogy azon rágódj és kérődzél holtodig,
álproblémák megoldására pazarold el
igencsak véges szellemi energiáid
*
1984 előtti és utáni történelmet
monopolhelyzetből
a megrendelő igényére
naprakészen átírok, hamisítok, kitörlök…
*
A gondnokságomra bízott kis- és nagykorúakat
szellemileg leépítem,
lelkileg és anyagilag is kifosztom,
örökre személyem vagy izmusom rabjává teszem!
*
Átvitt értelemben is
messziről jött emberként
szabados fantáziával jó nagyokat mond,
úgysem tudnak utánajárni,
úgysem tudják ellenőrizni, cáfolni…
*
Annyit agyaskodok-okoskodok,
hogy nemcsak saját magamat,
de még a rám jó példaként tekintőket is
sikerül „eltétleníteni”, passzivitásra kárhoztatni
*
Sokat segítesz
minden idők legrosszabb kormányainak,
hogy minél több embert minél tovább
hitegessenek, csapjanak be, verjenek át
*
Csak képes beszédben szólok hozzá:
értse, ahogy akarja –
én azért elmondtam a magamét,
s ezzel felmentettem a lelkem…
*
Isteni tökélyre törekedve
perfekcionizmusára büszke:
sokkal többet radírozna
mint amennyit egyáltalán leír…
*
Teljesen elégedett,
ha rájött egy igazságra, feltalált valamit,
egy lépést sem hajlandó tenni azért,
hogy ez közkincs is legyen…
*
Ha nem lehetek az írók fejedelme,
akkor lesz a fejedelmek bértollnoka
*
Értékválasztásom rejtve
elhitetetem:
mintha tényekből
bármi vagy pont ez az egy dolog
„következ(het)ne”…
*
Előfeltevései elhallgatásával
vagy elbagatellizálásával
álobjektív légkört teremt
maga és kijelentései, teóriái körül
*
Vagy azt hirdetem és tanítom:
egy a lehetséges történelemírás,
vagy azt vallom,
hogy ahány ember, annyi a történelmi igazság
*
Buzgó magándetektívként
mint megbízóm meghosszabbított karja
háborgatom magánéleted szent békéjét,
kiszimatolom lelki várad, véderőd gyengéidet!
*
Impresszionista kritikámban
nekem a bírálandó Mű csak ürügy
magam mutogatására,
saját fényezésemre és legendám építésére
*
Erkölcsi döntőbíróként
csak az egyik fele(sége)t hallgatja meg,
s ennek alapján hozza meg
megfellebbezhetetlen elmarasztalását
*
A német nyelvtan és filozófia szellemével
megerőszakolom, elsorvasztom a magyart –
azt nem honosítva,
ezt nem megtermékenyítve, megújítva…
*
Ha már elvesztettem illúzióimat,
egy héten belül
álnéven
pro és kontra több cikket is írok…
*
Az outsider
s magát nyilvánosan védeni nem tudó
régészt stb. stb.
személyeskedéssel, diliflepnizéssel
tenném de jure- de facto párbajképtelenné…
*
Az egyik potyakajás és -piás
sajtótájékoztatóról a másokra jár,
hogy azután a cégek közleményét
leadja mint saját tudósítását…
*
Nem mindig tolakodó,
nem mindig magát tolja előtérbe –
egy szerepet csak végső esetben vállalna:
a névtelen hősét
*
Ha nincs azonnali és pozitív visszhang,
akkor megsértődve kvietálok és pecázni járok
*
Ha nem is tudom, de mindig teszem:
öncenzúrával már előre kiherélem művem
*
Nincs szívem kidobni a léghajómból
„lenyűgöző” tudásom lehúzó ballasztját
*
Szemérmetlenül, szégyentelenül
nagy nyilvánosság előtt követ el lelki maszturbációt
*
Segítőkész önkéntes házimunkásként
az utcára teregetem ki a konkurencia szennyesét
*
Addig
bátran, leleményesen, elszántan
nyomozok egy ügyben,
amíg be nem szól a lap főszerkesztője:
ez tabu cég, ez tabu párt…
*
Ha már a nemzethalált jósolta,
nem szeretne tévedni:
rontaná boltját –
most már fut a pénze, szavahihetősége után
*
A lelki hadviselés fegyvereiben
szárazon tartom a puskaport,
és imádkozom:
a rosszisten tegye indiszponálttá a riválisom
*
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom –
de a másnak is tanulságos
nyílt meggyónás helyett
csak lapulok…
*
A templomot szatócsbolttá,
a kultúrházat rossz kocsmává,
a színházat lebujjá,
a könyvtárat meg videotékává züllesztem.
*
Örökifjúságot ígérek –
de csak infantilizállak,
nem engedlek felnőni,
kamaszkorod fixálom, hibernállak…
*
Olyan bölcs rabbi vagy guru vagyok,
aki minden kérdésre rögtön tudja a helyes választ
*
Receptfelíró automataként
már nem is hisz benne,
hogy az – egész – embert gyógyítja:
csak megkopasztani vagy lerázni akarja
*
Megalkuvásaiba belecsömörlött
nagyöreg „bölcsként”,
mások tiszta hitébe rendőrcsizmával és lóval
cinikusan beletapos…
*
A virágvasárnapi bevonulás, hozsannázás stb.
nekem,
a korbácsütés, leköpködés
és a megalázó Golgota keresztje
neked
*
A tudás édes gyümölcsét élvezném,
ezzel szívesen hencegnék is fűnek-fának:
de a keserű gyökér és a napi kapálás, metszés stb.
már nem kell…
*
Magam is úgy látom s láttatom,
hogy a király nem meztelen,
sőt: a legszebb ruha van rajta…
*
Figyelemelterelő
kis bűnöket találok ki:
és teátrálisan nagy bűnbánatot
gyakorlok-gyakoroltatok
*
Fő, hogy a rendőrségnek
jó legyen a statisztikai mutatója,
egy-két beáldozott kis halat elfogok,
s ezt nagydobra verem
*
Tudom:
kitől függ kinevezésem
és a cég pénze, meg az enyém –
a politikai kurzust kiszolgálva
szelektíven üldözöm a bűnösöket
*
Életfogytiglan és rendszeresen
az én drága lelki segélyemre szorulóvá teszlek
*
„Szerelem”
címszó alatt
csábítási trükkökről és női praktikákról
vagy csak gyötrelmekről, sötét vermekről,
és zsákbamacskáról írok…
*
Mint a női magazin főnöke
cerberusként ügyelek rá,
nemhogy a halál témáját,
de még magát a szót se érintsék
*
Mindig csak utalok,
célozgatok és sejtelmeskedek –
soha egy határozott, egy végleges és férfias
Igen vagy Nem!?
*
Olyan vagyok mint Karinthy
matekot korrepetáló apukája,
én sem értem azt, amit tanítani akarok –
de a gyereket vágom pofon
*
Mivel
még magadat sem sikerült meggyőznöd
elveid igazáról,
ezért
szinte üldözöd az embertársaidat,
hogy győzködd őket
*
Mindentől ironikus távolságot tartok,
mindentől elhatárolódok,
szerepekben bujkálok,
még tegnapi magammal sem vállalok azonosságot!
*
Komolyzenei kritikáimat
főleg a bennfenteseknek írom –
egy cseppet sem zavar,
hogy a közszolgálati rádióban beszélek…
*
„Tévesztve” játszom
a hálás nagypapa szerepét –
az apai betöltetlen marad,
a gyerek apai szigor nélkül nő fel
*
Önismeretemre jellemző, hogy
fél lábbal is jelentkezem Tarzannak
és balhézok, ha nem kellek –
de fogyatékos diákom is erre biztatom….
*
Az iskolám fennmaradása érdekében
akkor is felveszlek,
ha tudom:
nem erre a pályára születtél,
s talán örökre boldogtalan leszel…
*
Paternalista tervközgazdászként és politikusként
majd én eldöntöm, mire lesz szüksége a jónépnek
*
Úgy tesz
mint aki nincs tisztában elemi fogalmakkal:
összekeveri például a kultúrát a civilizációval,
az erkölcsöt az etikával és a többi…
*
Ott is fejlődést akar láttatni,
ahol ennek nincs értelme,
vagy ahol a változásban több a veszteség
mint a nyereség…
*
A szabadidődben
operett-dalokkal végleg elfeledtetném veled
az állandósult kényszermunkatábori élet
elviselhetetlen, lelkifogyatékosító szenvedéseit.
*
Olcsó
szellemi kábítószerekkel
repítelek új s újabb
mesterséges paradicsomokba
*
Gyereket beszélek a hasadba,
elhitetem veled, hogy isten vagy.
De akkor már hiába keresel,
amikor rádzuhan a rideg valóság…
*
Az ügyeletes bebeszélőként
elhitetem veled, hogy
ne aggódj:
ügyedet jól képviselik
és neked nincs semmi dolgod…
*
Kevés tudásmorzsád
feldicsérem, megcsodálom,
hogy ne is akarj
jobban, többet, egészen tudni…
*
Írott-íratlan
elemi munkaköri kötelességem teljesítéséért is
már jutalmat, kitüntetést, címet-rangot,
de legalábbis hátbeveregetést várok…
*
Amit már nem érek fel ésszel és szívvel,
az idegesít:
megsemmisítem a művet,
ellehetetlenítem az alkotót
*
Nem a Gulagra,
vagy a Szilencium belső önemésztésére,
de amerikai, német egyetemekre „száműztek” vendégprofesszornak –
ezt adom elő a passiómak…
RÁADÁS – JUTALOM A KITARTÓ OLVASÓKNAK…
1.
Olyan
kocsmádban a legjobb
filozófus vagy,
aki amatőr focitudására
és gulyáslevesére a legbüszkébb
2.
Idejekorán kényszerpályára,
vakvágányra teszem
a szellemi „vak”,
kiszolgáltatott, önbeskatulyázó serdülőket…
3.
Ex cathedra
ledarálom megírt régi előadásom,
majd ügyesen kibújok
az aktuális kérdések és kérdezők elől
4.
Pár bemondás, aranyköpés, szlogen, szójáték -mindössze ennyi a titokba tartott ígért életmű,
sehol a várt maradandó Nagy Főmű?
(esetleg egy Balzac-féle „Ismeretlen remekmű”)
5.
A mindenkori minimális elvárásnak
éppenhogy, de megfelelek:
kis súgással felmondom
az aznapi bemagolt leckét!
Így szereztem nem is egy diplomát…
6.
Nem akárki,
de egyenesen Isten nevében
tartom paternalista gyámkodás alatt
az egyre inkább már csak bennem hívő nyájam
7.
Embert akarok teremteni vagy gyártani,
de a végén csak egy Frankenstein lesz belőle
8.
Mindig „éppenhogycsak” koncertezhettél?
De azért valahogy mindig éppen
az iratlan határon belülre lavíroztál –
holt tűrtek, hol támogattak,
de istenigazából sohasem tiltottak!
9.
Teleharsogta a világsajtót:
ha pár havi szilencium sújtotta –
de szalmaszálat se nyújtott
az akkor teljesen elnémítottaknak
10.
Álmomból felkeltve is
magasröptű magyarázatot adok
Hiroshima, Nagasaki és Drezda stb.
indokolt lebombázására
11.
Már havi 200 fixért
viccesen beléd szuggerálom:
te az éhbérnek is örülj,
verd a segged a földhöz…
12.
A tolmács alázatos,
bár kreatív szolgálata helyett
szerepet tévesztve
te akarsz az esemény főszereplője lenni
13.
A politikai, gazdasági vagy szellemi
gyarmatosítás
naprakész, fazonra szabott
ideológiáját
gyártja, buherálja „fusiban”
*
Elhallgatja
a bajok öntevékeny megelőzési lehetőségét
hogy anyagilag-szellemileg
ő profitáljon annak kezeléséből
14.
Forradalmár-szabadságharcos,
vagy tüntető-tiltakozó lenne
ha a nagyasszony, vagy a kisasszony
ezt neki is megengedné. Ha….
15.
Tanítványaidat arra használod,
hogy képeid fessék,
vagy a már készekből
újabb másolatokat készítsenek
*
Ha rossz kritikát kap műve
az ős-zseni pályatárstól,
az egyetlen jelentős alapítvány
domináns kurátoraként vág vissza
16.
„Egy csónakban evezünk!” –
hirdetem én a fedélzetről
a gályarab prédikátoroknak…
*
A „ki tudja milyen veszélyes”
elsőgenerációs értelmiségit
nem avatom be
az zömében íratlan
alapvető „játékszabályokba”
17.
Fizetést és jutalmat
nem azért kap, ami igazat mond,
hanem azért, amit
„nagy bölcsen”, cinkos bűnpártolással
elhallgat…!
18.
Nem kihívásként,
de aljas orvtámadásként fogja fel,
ha nála szakmailag jobb valaki,
s igyekszik rosszabbnak láttatni
19.
Zseniális színházi öltöztető vagy:
a bűnt az erény ruhájába bujtatod
20.
Provokátorként
pánikkeltő vaklármát csapok
egy politikai tömegrendezvényen,
hogy feloszlathassák azt…
21.
Miért ne légy
egy mássággal kísérletező
pl. a legkövetkezetlenebb szülő:
ugyanazt jutalmazd, amit büntetsz is –
lássuk, mi sül ki belőle?
22.
Médiumként kvázi automatikusan írok,
de nem a belső „daimon” az, aki diktál,
amiről Szókratész beszél,
de a pénz-hírnév démona…
23.
Piával lenyugtatózva magam
végérvényesen alább adom:
végleg beletörődöm
a szellemi segédmunkás funkcióba
24.
Személyválogató vagy:
hízelgő – elvbarátoknak tűnő – öreg rókáknak,
s nem igazmondó „ellenségednek”
vagy egy pályakezdő kritikájának adsz hitelt…
25.
Nem érdekel és nem követem,
hogy találmányomat
kik és milyen katonai célra használhatják:
lelkük rajta?!
26.
Ha nagyon nem értesz velem egyet,
akkor bármit megteszek,
hogy gyakorlatilag elhallgatassalak
27.
Szólási és nyomtatási engedély kérésével
közvetve legitimálom a diktatúra játékszabályait –
nincs az a helyzet,
amikor polgári engedetlenségre vetemednék…
28.
Humorodban úgy ábrázolod
a cigányt, a zsidót, a melegeket,
hogy a hallgatód ne szerethesse,
de meggyűlölje más honfitársait…
29.
Nem tiltakozol máshitűek, másként gondolkozók stb.
kéziratainak, könyveinek elkobzása, elégetése ellen
30.
Nemcsak együttműködött,
de túlbuzgón kollaborált
az Állami Egyházügyi Hivatal
vagy az ÁVÓ munkatársaival
31.
Szorgos és megbízható kisiparos vagy
a szellemi bóvli,
az egyszer használatos tömegcikkek gyártásában
32.
Egy Utópia állam
filozófus fejedelmeként
az embert robotgéppé,
puszta hibaforrássá fokozná le
33.
Olyan vagy az emberekkel,
mint azok a filozófusok,
akik az állatot gépnek gondolva
csak nevettek kínszenvedésén
34.
Gyorstalpaló egyen-tanfolyamokon
közpénzből képzek ki
túlspecializált szakbarbárokat,
hamar elavuló kompetenciájúakat
35.
Amit én most
a szakmáról és a világról – nem – tudok,
azt zömében vagy felesleges,
vagy káros megismernetek
36.
Akit ma egekig magasztal, mennybe meneszt,
azt holnap – egy „égi jelre” – reflexből a sárba tapos
37.
Nekem csak az egész emberiség a barátom,
de e szomszéd hiába kopogtat sóért, jó szóért
38.
Júdáspénzt
és a rivális pályatárs rossz hírét
szívesen, jó lelkiismerettel
és buzgón költő vagyok
39.
A kemény pártállami időben is
mertem nyíltan tréfálkozni,
például… …a Patyolattal
40.
Napközben
egy kicsit – nagyon – prostituálódok,
hogy éjszaka
léleknemesítő zsoltárokat, szonetteket írjak
41.
Ha a hallgatóság
nem vevő „intellektuális humorára”,
kis buzizásért-cigányozásért
nem megy a szomszédba
42.
Az elfogult drukker
érthető aránytévesztésével
a bolhából elefántot csinál
„a pártatlan közvetítő”
43.
A magyar közszolgálati rádióban
úgy tudósítok a zsidó-arab háborúról,
hogy alig vagy ügyesen leplezetten
nagyon is az én csapatomnak drukkolok
44.
A mérsékelt nyelvművelő gúnyolója,
aki szabad utat,
sőt példát ad a gátlástalan nyelvrontóknak
45.
Nem vagyok bolond
kishazánkban poétának szegődni,
beállok inkább intellektuális zsoldos
MLM vagy pártkatonának
46.
Tiszavirág életű,
de nagyon csinnadrattás kampányokban
címlapokon kiemelve
Én emelem fel a cigánykérdés zászlaját
47.
Gazdagok, híresek, hatalmasok
sztárügyvédjeként
áldozok fel
maximum kirendelt ügyvéd által védetteket
a hivatásom oltárán…
48.
Úgy tanítgatlak
és okosítalak-butítgatlak,
hogy mindhalálig
az én szellemi mankóim szükségét érezd
49.
Nekem is vannak szilárd elveim:
egy mindenképpen:
az az elvem, hogy elvetek minden elvet
kutyahűséggel nyalva kenyéradó gazdim talpát…
50.
Ember vagy,
aki Hivatásos Mizantróp, Embergyűlölő,
ezt az egész emberiséget Megveted,
minden emberi idegen tőled
51.
Folyamatosan és pofátlanul
hamisítasz és hazudsz,
de a hazugság helytelenségét,
azt bármikor bizonyítani tudod…
52.
Ha akármiért,
mondjuk sikkasztásért üldöznek engem,
akkor nekem hétszentség,
hogy a zsidóságom stb. mártírja vagyok
53.
Sohasem vonulok vissza, nem töltekezem,
mindig csak „leadó üzemmódban” nyüzsgök
54.
Feltalálod a spanyolviaszkot vagy a meleg vizet,
s rögtön az emberiség jótevőjének
próbálod feltüntetni, s kitüntettetni magad…
55.
A polihisztor vagy,
aki mindig mindent mindenkinél jobban tud,
amit ő nem tud, azt nem is érdemes,
vagy még nem lehet tudni
56.
Lejárt szavatosságú,
kis- és nagyhibás,
elavult szellemi terméket
exportból visszamaradottként
nagyban is végkiárusítok
57.
Áskálódással, intrikával,
Erinnis szellemének idézésével
áthidalhatatlanná mélyíti el
a generációk, iskolák, irányzatok közötti
éket-szakadékot
58.
A jó édes szülőanyám se ismerne már ma rám,
annyira asszimilálódtam az uralkodó szellemi „elithez”,
átvettem minden allűrt, babonát, rossz szokást
és végleg kettétört ifjonti világmegváltó lendületem…
59.
Jézus, Petőfi és Gandhi szellemét, igazságát
lepelben, sírban, exhumált csontban, porban stb.
keresgélem jobb ügyhöz méltó szorgalommal…
60.
Mindent tudni akarok kezelt „lelki betegemről” –
én titokzatos-titkolózó kisistenként őrzöm inkognitóm
61.
Olyan jó volt az indító lökést adó diák önképzőköröm,
hogy megvénülve is még mindig ott produkálnám magam.
62.
Betegesen irtózom, iszonyodom „elidegenedni”:
eltárgyiasulni, valami művet kezemből végleg kiadni..
63.
Már csak az esti kártyaparti
vagy egy focimeccs hoz izgalomba,
a napi tanárkodásom nyűgös unott rutin,
de már arra a pár évtizedre nem váltok…
64.
Amilyen szenvedéllyel
drukkol, lelkendezik egy gólért,
úgy már régóta semmi másért,
se istenért, se hazáért, se másért
65.
Mindent hangsúlyozottan
amatőrként, csak játékból űzök,
és így persze „ahhoz képest”
nem is vagyok olyan rossz benne
66.
Nem,
én azután tényleg nem vagyok
maximalista:
nekem a „nem rossz”,
a mértéket éppen megütő már elég jó
67.
Hosszú távon,
véglegesnek is el akarom fogadtatni
a szellemi áthidaló szükségmegoldásokat,
magyar buherákat
68.
Leborulok
a „heroikus” szellemi pótcselekvések előtt,
s még magam is fényezem:
én ismertem fel hősiességüket
69.
Szerepem én önként vállaltam,
de csak egy ideig –
bármikor kiszállok,
ha túl terhes: „nem ér a nevem!”
70.
Szerzetesi alázattal
és áldozatos odaszánással
éjt nappallá téve
másolgatom és osztogatom a saját műveimet…
71.
Csak a pénz
primitív nyelvére lefordítva értem,
ha a jogi stb. nyelvben
eszmei értéket és a kárt említenek
72.
A multik és világcégek
megrendelését kiszolgálva
tudományosan, laboratóriumban
„klinikailag tesztelek”…
73.
Semmi destrukció –
én soha nem rombolom
az önsorsrontó balhiedelmeket,
a káros illúziókat
74.
Táptalajt adva és locsolgatva
növesztem a gyilkos ösztönöket
palackból kiengedő mítoszok palántáit…
75.
Permanensen
hiszterizálom a közhangulatot,
hogy ne is lehessen
józanul, logikusan vitatkozni
76.
A „Nagymagyarország mennyország…”
-féle eszmékkel
„szubjektíve vagy objektíve”:
de biztosan háborút készítek elő
77.
A kasztosodás mellett és ellen
arányt tévesztve érvelve
örökre befagyasztom
a társadalmi munkamegosztást…
78.
Nemhogy segítem,
de inkább gátlom,
hogy észleld
a társadalom „láthatatlan” kasztosodást
79.
Én akarom
megrendezni saját temetésem
s megírni, a nekrológot,
megtartani a gyászbeszédet…
80.
Nem a köznép,
az ún. kisemberek első,
de a közhatalom
utolsó embere, szóvivője vagy
81.
Ha bajban van a haza,
lapul mint szar a fűben,
de ha bajban van a Főnök,
nem késlekedik segíteni
82.
Ha megfizetnek,
tévé-show műsorokban
nagy átéléssel
játszom el „az utca emberét”
(akit csak más tévéműsorból ismerek)
83.
Kiművelt,
sőt dörzsölt emberfőként
nemcsak ismeri,
de tanítja is a félelemkeltés fortélyait
84.
Mint szellemi-lelki „alma mater”
csalfa, vak és hiú reményeket táplál(tat)ok…
85.
A gazemberek
utolsó mentsváraiba,
a „hazaffyságba”
vagy az antiszemitázásba
húzódom vissza
86.
Saját szellemileg képzetlen-védtelen népemre
eresztem vagy egyenesen uszítom ordas eszmék hadát
87.
Ha bárki belerúghat a nemzet napszámosába
akkor én meg diákjaimat gyötröm, alázom, kínzom…
88.
A gaz gazdag embereket
feltétlenül kiszolgálva
kiszolgáltatom prédául
az igaz és becsületes szegényeket
89.
Szellemi fölénnyel gyengéket alázok –
a kutyámba én is beletörlöm a lábam
90.
A Diplomám
engem arra kötelez,
hogy csak fanyalogjak,
leszóljak és ócsároljak, becsméreljek stb.
91.
A boldogság eszményét eleve gyanússá teszem,
helyette az „értelmes élet” perspektíváját kínálom –
értelmiségiként a rezignáció, a nosztalgia az attitűdöm
92.
Ha már neki annyira nem sikerült,
lehetetlennek tartja,
s illúziónak állítva mindenkit lebeszél a boldogságkereséséről
93.
A plebsznek
a kegyelemkenyér mellé cirkuszt,
vagy
„a disznó a pocsolyában”
olcsó-ócska örömeit kínálom…
94.
A Nyugatosokat,
de főleg Adyt vakon követem,
igaz:
csak a háromszavas címadásban s a lumpolásban
95.
Kurátor vagy,
akinek elfogult, rossz döntését
még csak meg sem kell nyilvánosan indokolnia
96.
Megállj!-t „parancsolok”
vagy erősen sugallmazok,
mintha már itt lenne az a bizonyos Kánaán…
97.
Saját érdekében akarja veled is elhitetni:
az MLM rendszer boldoggá
s nem szegény magányossá rabbá tesz…
98.
Megrendelésre jó alibit
és meggyőző mentségeket kínál –
raktárra előre is legyárt
99.
Nagy Szellemek fényében sütkérezem –
és idegen tollakkal ékeskedem…
100.
Kieszelem a trójai falovat
– a televíziót, internetet stb. -,
amit majd te cipelsz be
saját féltve őrzött házadba, váradba
101.
Rábírlak,
hogy önként „vesd le” és tedd lomtárba
a szokásaidat, „szubkultúrádat”, a táncod,
a tájszólásodat stb.
102.
Megnehezítem,
hogy megismerd történelmed,
és őseidre büszkén hagyományaid gyökere tápláljon
103.
Gyönyörű hattyú mivoltod
előtted elrejtve
rút kiskacsák közé teszlek és annak nevellek,
azzá „varázsollak át”…
104.
Szinte a semmiből
gyártok, kreálok ügyeletes zsenit, sztárt,
menedzselem, futtatom,
majd mehet-eshet-dobom a süllyesztőbe
105.
Az én elévülhetetlen érdemem, ha felépül a beteg ,
pokoli balszerencse és az ő durva hibája, ha leépül
106.
Lehet, hogy rólam mintázta Karinthy
a függetlenségmániás munkakerülő figurát…
107.
Semmi ügyért
nem „áldozom fel” magam,
én inkább életművészként veszek el…
108.
Szennylapom nem mindig kelendő árujához
rákbeteg gyerekek segítése ügyét kapcsolom
109.
A kereszténység márkaneve alatt
kellemesen bizsergető életfilozófiát kínálgatok
110.
Visszaél
a tudása adta hatalommal
vagy gondatlan:
orvosság helyett mérget kever és „javall”…
111.
Művészi, színészi képességemmel
és más képzettségemmel
belülről bomlasztani
más pártokba befurakodok, infiltrálódok
112.
Ő olyan okos:
még barátja ügyének is használ besúgásával…
„És még mindig jobban járt,
hogy én és nem más jelentett róla!”
113.
Dalszövegek
előbírálati bizottságosdis kiherélését,
vadcsikók
kezes mutatványos lóvá idomítását vállalom!
114.
Nekem csak előfutáraim és epigonjaim vannak,
méltó utódot egyet se látok, pláne nem képzek
115.
Nincs szívem
– pláne nem kilenc évig –
várni és selejtezni:
minden egyes szavam, rajzom
egyből kőbe, gránitba vésem
116.
A birkaiskola mestereként
nem bünteted, de még jutalmazod is
a legnagyobb lógósokat és szamarakat
117.
Koncepció nélkül,
de hangyaszorgalommal
mindenfelé és mindent keresek,
gyűjtögetem az „adatokat”
118.
Kegyetlenül ráborítom a bilit
az én jó eséllyel bűntudatos
drága – jegyet vásárló – színházi közönségemre
119.
Miért legyek pont én
tisztességes értelmiségi,
hisz engem is kiterítenek úgyis…!
120.
Civil kurázsis kezdeményezéseket
szétaggodalmaskodok, szétokoskodok, szétzilálok
121.
Az a kritikus és kultúrpolitikus,
vagy az szeretne lenni,
aki pontosan előírja,
miként alkossanak remekműveket
122.
A szcientológia, az agykontroll stb.
apostolaként
ígér gyors, olcsó és szenvedésmentes
megváltást és tuti boldogságot
123.
Saját házi oltáromon családomból
élő-égő emberáldozatokat mutatok be
124.
Nem élvezem, s ezt másnak se ajánlom,
de mindenkinél jobban érteni vélem a műalkotásokat
125.
Engem nem lehet,
nem is hagyom kiiktatni
az isten és az egyszerű laikusok
közötti kapcsolatból
126.
Érződik s éreztetem:
csak megélhetési kényszerből végzem
a nevelői, pártfogói, börtöntanári
és lelkészi munkát, hivatást
127.
Gerontológusi karrierem sikeressége érdekében
szegényházba dugom és ottfelejtem szüleimet
128.
Tanári és osztályfőnöki
hatalma teljes tudatában
úgy tesz, mintha vitatkozna
a neki alárendelt diákjaival
129.
Megalázó-megszégyenítő kínzások és büntetések,
pl. nők meztelen vesszőfutásának értelmi szerzője
130.
Sok közpénzt költve
szervez olyan társadalomkutatást,
aminek a végeredménye
az elején borítékolható lett volna…
131.
Addig és úgy kutatja az ún. közvéleményt,
míg „igazolja” előfeltevését, a megrendelő elvárását
132.
A kegyetlen szakmai soviniszta
matek tanár
csak kudarcélményt okoz,
leselejtez, korrepetáltat és megutáltat…
133.
Az a riporter, műsorvezető vagyok,
aki kőkeményen feszeget borítékolt álkérdéseket…
134.
Előbb meghallgatod
a politikai vagy lelki vezetőd,
majd magadévá téve
kialakítod az önálló egyéni „véleményed”
135.
Minél kevésbé van meggyőződve üdvössége módjáról,
annál vehemensebben, agresszívebben agitál mellette
136.
Közömbösen sorsára hagyom
a jogsértett kisembert,
de országos botrányt csapok
pl. egy Mezzo csatorna ügyében…
137.
Saját s közösséged zsidós fóbiáit
ki nem gyógyítva
nem disztingválsz:
fasiszta csőcselékezel utcai tüntetőket
138.
Szerinte a „bennszülött”, „őshonos” magyarok
nem képesek kimagasló szellemi teljesítményre
139.
Se boldogan élni,
se boldogan meghalni nem tanított,
halálának tragikomikuma bizonyság
az ő életének hiábavalóságára…