A zsidó migránsaink…

LEÖWY ÁRPÁD

A MAGYAR NEMZET JÖVŐJE

  Mottó:

(Egy dunántúli kalendáriumból.)

Tiszántúl, Dunántúl, mind a négy gránicig,

Kilenc felekezet adósságra iszik:

S mikor elúsztatta az apai jussát,

A józan zsidónak szídja a Krisztusát.

            - * -

Ki jövőbe látni tud:

  S ahhoz nem is oly sok kell,

Tisztában lehet már ma is

  A főbb eseményekkel.

Nyissuk csak a szemünket ki,

  Mik voltunk ötven éve?

Rabláncra vert provincia,

  Letörve, összetépve.

Úr és paraszt volt a magyar,

  És gőgös mind a kettő,

Hős volt, ha kell, de nem tudta,

  Hogy mi a kétszerkettő.

S eljött a próza korszaka:

  Mit a vasút hozott meg,

De nem kellett a pudli, s rőf,

  Hős, dicső nemzetünknek.

Ne adj' Isten! - azt képzeltük,

  Hogy megalázó volna,

Ha Zoltán, Géza, "Urffy" a

  Boltban vásznakat pakolna.

Szegény mamának a szíve

  Megtört volna búvába':

Hogy fiacskája "Eminens"

  Egy "Ipariskolába" (!)

Aztán jött egy kevésbé hős,

  De élelmes faj árja,

S a jelszó: "Mi van eladó?"

  Az egész Hont bejárja.

Ötven esztendő telt el és

  Arra ébredtünk szépen,

Hogy a lenézett, rongy zsidó

  Boldogul mindenképpen.

S ha mint zsidó nem boldogul,

  A keresztvíznek áll ki,

S ötven krajcárért Széchenyi

  Lehet ma már akárki.

Maholnap Kohn-ivadék lesz

  Magyar miniszterelnök,

S x-lábú snájdig őrnagyért

  Rajonganak a delnők.

Zsidó fiú kispapnak áll

  (Ősei bóvlit mértek):

S idők múltán Goldstein-utód

  Az esztergomi érsek!

Bank, színpad és redakció

  Ővelük van már telve:

S kilökni az utolsó gójt,

  Ez mindnyájuknak elve.

S mi deklamálunk, hősködünk,

  S iszunk a Honhazáért,

S nem látjuk, hogy a sok beszéd:

  Kutya veres faszát ér...