A világosi fegyverletétel

Írta: Nagy Jenő · 2018. november 23.

kb. 3 perc olvasás

„A háború nem vala cél, csak eszköz…” –

így ért véget a szabadságharc Világosnál

2017. augusztus 14. 12:28 MTI

168 éve, 1849. augusztus 13-án Arad megyében, a világosi vár alatti szőlősi mezőn az utolsó ütőképes magyar haderő, a teljhatalommal felruházott Görgey Artúr vezette feldunai magyar hadsereg megadta magát Rüdriger orosz lovassági tábornoknak, ezzel elbukott a szabadságharc a túlerővel szemben.

Világosi fegyverletétel
Világosi fegyverletétel
Az orosz sereg vezetője már 1849 júliusának közepén felszólította Görgeit, hogy közölje feltételeit, amelyek mellett hajlandó véget vetni az egyenlőtlen küzdelemnek. Görgei az orosz küldötteket a magyar kormányhoz utasította, amely válaszában ismertette az ország sérelmeit, feltételül szabta az 1848-as alkotmány szavatolását, s ezen az alapon szövetséget ajánlott az oroszoknak. Paszkevics, akinek I. Miklós cár minden politikai tárgyalást megtiltott, a küldötteket nem fogadta, s annyit üzent Görgeinek, hogy ha fegyverletételről kíván tárgyalni, forduljon uralkodójának megbízottjához.

A kormány augusztus 10-én Görgei javaslatára még egy utolsó, elkeseredett lépésre szánta el magát: elhatározta, hogy felajánlja a koronát egy orosz nagyhercegnek. Kossuth és Görgei aznapi, utolsó találkozóján a tábornok közölte: ha Temesvárnál a magyarok győznek, egyesíti a sereget és megtámadja az osztrákokat, vereség esetén leteszi a fegyvert. Másnap, miután ismertté vált, hogy a honvédsereg döntő vereséget szenvedett, Görgei közölte, hogy a fegyverletételhez politikai és katonai teljhatalomra lesz szüksége. Némi alkudozás után Kossuth és a kormány – Szemere Bertalan miniszterelnök kivételével – lemondott, s a teljhatalmat a tábornokra ruházta át.

Időközben a túlerővel szemben reménytelen helyzetbe került a feldunai hadsereg (29 889 fő, 9839 lóval, 144 löveggel): utánpótlásuk gyakorlatilag megszűnt, a gyalogságnak puskánként mindössze másfél lőszere maradt. Görgei Magyarország teljhatalmú vezetőjeként ebben a helyzetben a kisebbik rosszat, és a kevésbé megalázót választva augusztus 13-án Világosnál feltétel nélkül letette a fegyvert Rüdiger orosz lovassági tábornok előtt.

„A háború nem vala cél, csak eszköz a haza megmentésére… én leteszem a fegyvert, hogy békés polgártársaimat, kiket ezentúl megvédeni gyönge vagyok, mentsem meg legalább a háború iszonyaitól” – írta az orosz tábornoknak, levelében azt is jelezte: bízik a cár nagylelkűségében. A fegyverletételről nem egyedül Görgei, hanem a nyolcvan tagú haditanács döntött, a szabadságharc harmincezer magyar katona szomorú, de fegyelmezett csapatszemléjével ért véget.

A közvélemény e cselekedetéért indokolatlanul árulónak bélyegezte, holott Görgei azt remélte: mivel Aradon és Világosnál minden felelősséget magára vállalt, a győztesek csak őt végzik majd ki. Az oroszok azonban presztízskérdést csináltak abból, hogy a magát nekik megadó Görgei életét megkíméljék, így a tábornokot „csak” Klagenfurtba internálták, míg 13 társa Aradon mártírhalált halt.

Görgei 200 –

feltárul a szabadságharc

„élő vértanújának” pályafutása

2018. február 22. MTI

Kiállítást rendez a 200 éve született Görgei Artúr tiszteletére a magyar kormány, mintegy 130 millió forint támogatást biztosít a Görgei 200 című tárlat megrendezéséhez. Január végén születésének bicentenáriumára emlékezve a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban emlékkonferenciát tartottak életéről és munkásságáról, valamint bemutatták a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott Görgei Artúr-emlékérmet is.

Görgei Artúr


Görgei Artúr az 1848-49-es szabadságharc hadvezére volt, ugyanakkor élete méltatlanul kevéssé ismert – írja szerdai közleményében az Emberi Erőforrások Minisztérium (Emmi).

A csaknem száz évet élt katonát a közvélemény leginkább a világosi fegyverletételben játszott szerepéről ismeri, ezért születésének 200. évfordulója méltó alkalom arra, hogy a magyar hős az őt megillető helyre kerüljön a Magyar Nemzeti Múzeum által szervezett emlékkiállítás és a hozzá kapcsolódó programok révén.

Görgei (Görgey) Artúr honvédtábornok, hadügyminiszter, az 1848-49-es szabadságharc fővezére, a magyar hadtörténelem kiemelkedő alakja 1818. január 30-án született a Szepes vármegyei Toporcon. Tanárnak készült, de apja utasítására katonának tanult.

Ahogy Móricz Zsigmond nevezte, az „élő vértanú” 98 évesen, 1916. május 21-én Budapesten halt meg. Síremléke a Kerepesi temetőben található, a szabadságharcról írt emlékiratait 1911-ben, majd 1988-ban újra kiadták, a két világháború között állított lovas szobrának másolatát 1998-ban avatták fel a budai Várban.

Január végén születésének bicentenáriumára emlékezve a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban emlékkonferenciát tartottak életéről és munkásságáról, valamint bemutatták a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott Görgei Artúr-emlékérmet is.