kb. 3 perc olvasás
rostaforgatás
a sorsra bízott nyomozási, ill. bizonyítási eszköz, → jóslás céljából is alkalmazták. Gyakori nevei: rostavetés, kulcsforgatás. Ha pl. azt kívánták megtudni, hogy az ellopott jószág hova került, a rosta kérgébe egy olló kinyitott hegyeit szúrták és a nyomozók jobb kezeik kisujjait az olló füle alatt tartván, a rostát ingadoztatták (miután a káva aljára esetleg különféle dolgokat, pl. pénzt, búzát, forgácsot stb. tettek). Eközben az egyik azt állította, hogy a jószág „falun van”, a másik pedig azt, hogy „erdőn van”. Amelyik állításnál a rosta megbillent, az egyensúlyát elveszítette, azt tartották igaznak és arra irányították a nyomozást. Más alkalommal a gyanúsított személy mellett vagy ellene bizonyított a rosta. Ilyenkor a károsult és a gyanúsított tartották kisujjaikat az ollón, és a nyomozást végző hangosan megkérdezte: „Szentpéter, Szentpál, te szencségös szent neved, mon meg néköm, a Király Bálintné tyúkját Bosnyákné vitte el?” Ha erre a rosta megfordult, a gyanú igaznak számított. Rosta helyett alkalmazhattak imakönyvet, ilyenkor olló helyett kulcsot dugtak a lapjai közé. Hasonlóképpen alkalmazták jósló céllal (Pl.: …mikor megy a Julis férjhez? Egy év múlva? Fordulj, fordulj. Két év múlva? Fordulj, fordulj”). Egyszerűbb formája a rostavetés; ennél a számításba jöhető gyanúsítottakat körbe állították és a rostát a kör közepén megforgatták. Aki elé a rosta gurult, felfogásuk szerint az volt a bűnös. Ismert volt a rostaforgatásnak olyan módja is, hogy a megpörgetett rostát maguk elé gurítva, a gurulás irányából tudták meg, hogy merre van a tolvaj. Országszerte elterjedt volt. Európa-szerte régóta ismerték, már a régi görögök és a zsidók is alkalmazták. A rostaforgató rendszerint asszony volt. (→ még: istenítélet) – Irod. Dömötör Sándor: Rostafordítás és rostaforgatás (Ethn., 1929); Szendrey Zsigmond: Rostaforgatás és rostavetés (Magy. Nyelv, 1939).
A MÁGIKUS ROSTA
A magyar táltoshit nyomokban máig megmaradt a magyar néphagyományban, az évszázadok alatt némi változás történt, például a dob helyét egy mindennap használatos eszköz, a rosta vette át. Tekintsük át a vele kapcsolatos hiedelmeket!
A táltos hit egyik kiváló hazai kutatója, Diószegi Vilmos észrevette, hogy a magyaroknál a rostához kapcsolódnak a legősibb táltos hiedelmek. Az egyik, mágikus eredetű gyermekdalban például a dob és a szita együtt fordulnak elő, valószínűleg azokat használták a gyógyító szertartásokon. Volt olyan hely, ahol a rostát bőrrel vonták be, hogy hasonlítson a régi eszközre, a dobra.
Tűzvész megelőzése
A falvakban gyakran pusztítottak tűzvészek, melyek akár az egész közösség lakóhelyét pillanatok alatt elpusztíthatták, éppen ezért a rostát sokszor arra használták, hogy elejét vegyék a bajnak. Az asszonyok ruha nélkül, háromszor vagy kilencszer kenyérrel vagy rostával a kezükben pénteki napon körülfutották a házat, ettől azt várták, hogy a tűz elkerülje a házat. Nagyon különös, hogy a hármas és a kilences szám ebben a szertartásban előfordul, keleti rokonainknál ugyanez a mágikus szám szerepel a táltoshit szerein. A mongolok máig a szent halmokat, az obókat háromszor megkerülik és azt kérik a helyi szellemektől, hogy óvják meg hajlékukat.
Gyógyítás és tisztítás
A székelyek szigorúan tiltották, hogy a rostát valaki megüsse vagy a földre dobja. A csíkiek úgy tudták, hogy ha valaki keresztülköp rajta, akkor a falu határát hamarosan elveri a jég. A rostát nagyon gyakran igénybe vették gyógyító célokra.
Amikor nem tudták, hogy milyen kór kínozza a beteget, akkor a rosta felé egy tányért helyeztek, arra ólmot öntöttek, és a formájából próbálták kideríteni, hogy milyen betegség szállta meg az illetőt. Közben régi imákat, ráolvasásokat mormogtak. A farkasvakságot úgy gyógyították, hogy a betegnek a rosta lyukán kellett megnézni a hazatérő csordát. A haldokló fejére is szokás volt rostát borítani, hogy a testből kiszálló lélek tisztán menjen át a másvilágra.
Tolvajok felderítése
Ha valami szőrin-szálán eltűnt a palóc háztartásokban és szerették volna megtudni, hogy ki volt a tolvaj, akkor rendszerint elővették a rostát, egy ollót két végét beleszúrták a kávájába, majd két asszony egymással szembe állt és felemelték a rostát. Az egyik azt kérdezte: „Fordulj rosta, Palya lopta-e el ezt vagy azt?” ily formán a gyanúsítotak nevét sorba felemlegették és kinek a nevénél a rosta jobbra vagy balra elfordult, az lehetett a tolvaj. A módszer nagyon hatásos volt régen, mert sokan még a rostaforgatás előtt beismerték tettüket.
OB
barikad.hu