A LÉTRONTÁS NAGYKÖNYVE – 45.

Írta: Nagy Jenő · 2010. május 29.

kb. 4 perc olvasás

teleki_b_fogsagban
A LÉTROMLÁS ÉS ÖNSORSRONTÁS NAGYKÖNYVE
SZABAD ÖTLETEK EGYMONDATOS JEGYZÉKE
A POKOL, AZ ÁLLATORVOSI LÓ ÉS A BALGA

József Attila
Modern szonett

Az ember él, habár üres a kamra
s a dobozokban semmi élelem.
Életben tart a halálfélelem.
(E nehéz percben ismerek magamra.)

Most sajnálom (de ezt is lenyelem),
hogy nincs isten, ki gondoljon kinomra
és azok szemét ujjával kinyomja,
kik elnézik, hogy nincsen kenyerem.

Büszke nyomorúlt voltam én! Ma már
belátom, csak a csökönyös szamár
büszke, amikor szaggatja az ostor,

meg az ujonc, ki első ízben posztol,
meg a gyermek, kit dícsér a tanár
és otthon édes meggybefőttet kóstol.
1935. máj.

*

Szamárfül 
Csökönyös szamár
Szamárlétrán kapaszkodó
Szamárpadba ültetett 
Buridán szamara
Bálám szamara 

*

Harakiri 
Megkapod az ördögtől, amit annyira kérsz,
Megkapod a jövőbelátás ritka adományát,
S menten elmegy a maradék életkedved is…

*

Mindent tudni akarsz,
Így azt is, hogy pontosan hány hajszálad van,
S azután meg azt, mennyi fűszál van a réten…

*

Csak akkor térdepelsz le isten házában,
Amikorra már térdig elkopott a lábad,
Mert annyit futkostál hiábavalóságok után

*

Pökhendi 
felfuvalkodott, fennhéjázó, 
akiről sugárzik, hogy mindenkit lenéz, 
és magát mindenkinél jobbnak tartja

*

Éjszakai apuka
Csak álmukban látod a gyerekeidet,
És csak annyit tudsz róluk, amit az anyjuk mesél,
Mert napközben húzod az igát – pont miattuk!?

*

Kibicsaklik minden jószándék,
Mert megátalkodottan nyakas vagy,
Aki nem kér és nem fogad el tanácsot

*

Borús az ég, borult a kedved

*

József Attila
Boldog hazug…

Boldog hazug, kinek van istene,
ki rettenetes, de maga a jóság;
kinek sebet kap reszkető keze,
ha leszakítja a tilalmas rózsát.

Boldog hazug – értetlen szelleme
a meg nem fogant, ártatlan valóság;
pihen rajta a mindenség szeme,
bámulja őt, az öröklét lakósát.

Én nem leltem szivemben, sem az égben
s e halott fényü istentelenségben
szivdobogással ringatom magam,

kit más-gyötörte anyám azért vert meg,
mert sápadt kézzel loptam én, a gyermek,
jól tudva már, hogy minden odavan.
1935. aug. 9.

*

Gonosz szóbeszéd 
Az özvegyasszony szabad préda
Mindenkivel hírbe hozzák, s kipletykálják 
Ha nem megy gyorsan férjhez,
Hogy gőgös, aki mindenkit lenéz,
Vagy egy utolsó büdös kurva

*

Kárvallottak magatehetetlen gyülekezete

*

(Ön)gyilkos játszma

Mindketten békülni szeretnének,
De mégis az ott bujkáló kisördög súgását követik,
S egyre újabb és keményebb visszavágáson gondolkodnak,
S a tett sem várat magára…
Senki sem enged – mindkettő szenved  

*

Hatalmas örökség vár rád
Adóssághegyek-lánchegységek 

*

Legénylakás 
Soha semmi kellemes meglepetés
Mindig minden ugyanúgy vár, ahogy hagytad

*

Emberidomítás 
Ráuszítanak szeretteidre,
S vicsorogva próbálsz beléjük marni

*

Mindig leintve
Mindig leszólva
Mindig levegőnek nézve
Mindig rád sem hederítve
Mindig nullának véve

*

Azért is vagy olyan gondterhelt,
Mert túl sok mindenen gondolkodsz,
Amit gondolkodás nélkül, érzésből-szokásból tehetnél

*

Te vagy a legutolsó,
Aki rájön, hogy megcsalják,
S ráadásul a legjobbnak hitt barátja a ludas…

*

Az élet sava-borsa
Nem tudod, mi hiányzott a férjednek
És ő se tudta megmondani, verbálisan kifejezni –
És te se jöttél rá, még sokkal később se,
Pedig holtodig egyszál magad maradtál,
És ez a kedvetlen, kötelesség-ízű élet
Gyermeked is kedélybeteggé tette…

*

Kisgyerekek kegyetlensége
Szadista módszerességgel kínozzák pl. az állatokat,
Főleg azokat, akiktől nincs mit félniük,
S azon vannak, hogy úgy csonkítsák meg őket,
Hogy minél tovább „éljenek”: kínt szenvedjenek…

*

József Attila
Légy ostoba

Légy ostoba. Ne félj. A szép szabadság
csak ostobaság. Eszméink között
rabon ugrálunk, mint az üldözött
majom, ki tépi ketrecének rácsát.

Légy ostoba. A jóság és a béke
csak ostobaság. Ami rend lehet,
majd így ülepszik le szíved felett,
mint medrében a folyó söpredéke.

Légy ostoba. Hogy megszólnak, ne reszkess,
bár nem győzhetsz, nem is lehetsz te vesztes.
Légy oly ostoba, mint majd a halál.

Nem lehet soha nem igaz szavad –
jó leszel, erős, békés és szabad
vendég mult s jövő asztalainál.
1935. aug. 6.

*

A kutya szájából veszik ki
Az ételedet, és az ünneplődet is…

*

Sokat mutogatsz és így rászoksz a lopásra

*

Ott állsz lesben,
Hogy folyton beavatkozz gyerekeid belügyeibe,
Akik így hozzá is szoknak, 
Hogy minden piszlicsáré vitás ügyben hozzád rohanjanak

*

Oda a szerencséd 
Elcsaklizzák a kabalafigurádat

*

Riadt sunyi tekintetű gyereksereg 

*

A halott katona is katona?
Ő is ellenség,
Őt is meg kell gyalázni,
Vagy el sem temetni,
Vagy becsmérlő sírfelirat alatt „nyugosztani”… 

*

A hadifoglyokat nem védi törvény,
A védtelen embereket felkoncolják

*

Eufemizmus

Malenkij robot 
Párnapos közmunka helyett
Többéves kényszermunka Szibériában,
Rossz eséllyel, hogy élve-egészségesen térsz haza,
S teljes lét- és hírbizonytalanságban hagyva
A fejétől megfosztott család 

*

Sehonnai bitang ember,
Ki hogyha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete

*

Hol sírjain domborulnak, 
Ott unokáink leborulnak
És átkozódva sorolják fel
Szégyenlistás, gaz neveinket

*

A nép nem tud, nem akar emlékezni, 
s így lassan, de biztosan magát temeti el

*

Rossz rád nézni –
Az arcodra kiül, arcodon kiütközik a lelked

*

Legénykedő 

A fára felmászol, 
s diadalittasan nézel körül,
de amikor lenézel, kétségbeesel,
s szégyenszemre úgy kell leszedni onnan…

*

Visszamenő hatályú büntető törvények
Sohasem tudhatod, hogy amit ma teszel,
Az holnapután nem lesz e főbenjáró vétség

*

Szemrehányó tekintetek kereszttűzében 

*

J. A.
Emberek

Családunkban a jó a jövevény.
Az érdek, mint a gazda, úgy igazgat, –
ezt érti rég, de ostobán, ki gazdag
s ma már sejteni kezdi sok szegény.

Kibomlik végül minden szövevény.
Csak öntudatlan falazunk a gaznak,
kik dölyffel hisszük magunkat igaznak
A dallam nem változtat szövegén.

De énekelünk mind teli torokkal
s edzzük magunkat borokkal, porokkal,
ha kedvünk fanyar, szánk pedig üres.

Erényes lény, ki csalódni ügyes.
Ugy teli vagyunk apró, maró okkal,
mint szúnyoggal a susogó füzes.
1935. máj.