A hős magyar kapus

Ez a cikk egy korábbi írás folytatása, kiegészítése, hiszen Hegyi Tamás Santanderi délután címmel közzétett nagyszerű felfedezése (Népsport, 2018. június 11.) bővebb kifejtést is érdemel. Az említett publikáció a külföldi futballirodalom legismertebb magyar vonatkozású darabjának, Rafael Alberti (1902–1999) spanyol költő Óda Platkóhoz című versének hátterét világítja meg (egyúttal felhívja a figyelmet arra, hogy a közkeletű két t-s változattal ellentétben 1898-as születési anyakönyvi kivonata alapján Platkó vezetéknevének egy t-s írásmódja a helyes).

A tematikus összeállításokban rendszeresen hivatkozott költeményt konkrét sportélmény ihlette: az 1923 és 1930 között az FC Barcelona kapuját őrző futballista 1928-as Király-kupa-döntő mérkőzésén nyújtott hősies teljesítménye. A santanderi El Sardinero Stadionban játszott első találkozó 1:1-es döntetlenre végződött az FC Barcelona és a Real Sociedad között, a magyar kapus megdöbbentően elhivatott, önfeláldozó játéka súlyos sérülésbe torkollott, le kellett őt vinni a pályáról, ám csapattársa, Josep Samitier sérülése nyomán kénytelen volt visszatérni. A lelátón drukkoló Albertit lenyűgözték a látottak, lelkesült műve a csodálatos kapusjellem lírai dicsérete.

A korabeli szokásoknak megfelelően a mérkőzést két nappal később, május 22-én ugyanazon a helyszínen újrajátszották (a barcelonai kaput a harcképtelen Platkót helyettesítő Ramón Llorens védte), ám ismét 1:1-es döntetlen született, így következhetett a második újrajátszás. Az amszterdami olimpia futballversenyei után, a hazatérő spanyol játékosokkal kiegészült csapatok június 29-én feszültek ismét egymásnak Santanderben, Platkó még mindig nem léphetett pályára, ám a Barcelona nélküle is nyert 3:1-re.

Itt kell tennünk az első észrevételt a Hegyi Tamás által hivatkozott történethez. A cikk felhívja a figyelmet arra, hogy Rafael Alberti versét a közismert, Somlyó György-féle 1960-as évekbeli fordítás előtt majdnem harminc évvel, 1934-ben már közölte magyar változatban Brachfeld Olivér irodalomtörténész, műfordító, a katalán irodalom kutatója. A kevéssé ismert ősverziót, amely az eredeti spanyolországi megjelenés címét szerepeltette (az Óda Platkóhoz változat helyett a játékos nevével és az ominózus mérkőzés dátumával), e helyütt kilencven év után újra teljes terjedelmében közöljük.

A Literatura folyóirat 1934. április 1-i számában található első közlés apropóját – a Platkóra még MTK-játékos időszakából emlékező – Brachfeld Olivér friss, Rafael Alberti lakásán tett látogatása adta. A Mész és Ének (Cal y Canto) című kötet szerzőjével a kapusnak szentelt versről folyt a társalgás, amelynek magyar sajtóbeszámolójában feltűnően sok a tárgyi tévedés. Nem tudhatjuk, hogy ezek esetleg Brachfeld Olivér pontatlanságai, vagy netán valóban Rafael Alberti volt az, aki saját költeményének előzményeként a valóságos 1:1-es döntetlen helyett a Barcelona Bilbao felett aratott, 4:1-es győzelmét említette. Utóbbi adat sehogy sem stimmel: a santanderi stadionban az ellenfél a Real Sociedad volt, a harmadik mérkőzésen 3:1-re nyert a Barcelona, Platkó nélkül.

„Plattkót majdnem agyonrúgták ezen a mérkőzésen… Vérző fejjel állott a kapuban, és mindent kivédett. Nem értettük, mi tartja benne a lelket. Amikor aztán a bíró lefújta a meccset, Plattkó ájultan esett össze, csak addig bírta erejével, amíg a meccs be nem fejeződött, akkor az emberfeletti erőfeszítés megbosszulta magát” – emlékezett vissza a költő a nevezetes délutánra (a Literatura-cikkben két t-vel szerepel a játékos neve). E helyütt csak a 2018-as Népsport-cikkből kimaradt részt idézzük, ahogyan abból az irodalmi igényű, név nélkül megjelent, másfél oldalas Nemzeti Sport-beszámolóból is, amely a sportlap 1928. június 15-i számában magasztalta a Barcelona kapusát.

„Tavaly nyáron hastífuszt kapott Plattkó és hosszú heteken át nyomta az ágyat, lebegett élet és halál között. Vasszervezete legyőzte a betegség gyilkos erejét is, de a 83 kilós ember, amikor elhagyta az ágyat, csak 56 kiló volt. Ilyen testsúllyal, ilyen kondícióban a kanalat is nehéz a szájhoz emelni, a sétapálcát is alig bírja a kéz, a csapat vezetői azonban máris a kapuban akarták látni kitűnő, de drágán fizetett kapusukat” – írta a magyar sportlap az előzetes nehézségekről, ezerötszáz pesetás fizetést emlegetve, a pálya eseményeit pedig így taglalta: „Mérhetetlen, nálunk elképzelhetetlen izgalmak közt folyt le az első mérkőzés. A bikaviadalok hangulata tanyázott a nézőtéren és szinte a római gladiátorok harca elevenedett meg modern kiadásban a veszett iramban hajtott, kergetett labda körül a pályán. Csupán Plattkón nem fogott az erő, a kíméletlenség és a közönség tombolása nyomán a brutalitásig megvadult ellenfél hatalma. (…) Félidőben tűnt ki, hogy balkezén az egyik ujj eltörött, fején tizenkétcentiméteres hasadás tátong és a szemére hatalmon ütést kapott annál a vakmerő, de sorsdöntő védésnél. Fején tizenkét kapoccsal fogták össze a repedést, kezét bekötözték, szemét borogatták a szünet alatt. A második félidőben fején és a karján egyaránt hatalmas pólya díszlett. (…) A tribün üvöltött, ordított, mintha csak halált kiáltott volna Plattkóra, kaviccsal, naranccsal dobálták, akik közelében voltak valahányszor kapuja közelébe került a labda, a csatárok pedig, fenevadként támadtak, száguldottak feléje, rohantak rá. De Plattkó most sem adta fel a harcot, állta az embertelen küzdelmet. Az egyik vetődésnél lerúgták a kötést a fejéről úgy, hogy a tizenkét kapocsból hét felszakadt. Még csak ki sem állott egy percre sem, hanem máris dobta magát a másik rohamba. Ráfutottak, valósággal összetaposták, hogy egyetlen porcikája sem maradt ép, mert kék és zöld foltok jelezték mindenütt a testén a rettentő tusa nyomát. A bőrt szinte letaposták sok helyen róla, hogy véres, összetört testtel hagyta el végeredményben a pályát, ahol a mérkőzés sorsát megmentette.”

Így hódította meg az ifjú költő és sok ezernyi szurkolótársa szívét a „szőke magyar medve”.

RAFAEL ALBERTI: PLATTKÓ

Senki sem felejt el, Plattkó, nem: senki, senki, senki, téged, te szőke magyar medve. A tenger sem, amely veled szemben ugrándozott s nem tudott megvédelmezni téged. Az eső sem. A szél sem, amely minden fölött uralgott. Sem a tenger, sem a szél, Plattkó, szőke, telivérű Plattkó, futballkapus ott a porban, te villámhárító! Nem, senki, senki, senki. Kékfehér trikók a légben, királyi trikók, az ellenfél trikói, feléd repültek és ledöntöttek, Plattkó, messzirőljött Plattkó, szőke, fölszeletelt Plattkó, tigris, aki más ország gyepén lobogtál. Kulcs te! Plattkó! – eltörött kulcs te! aranyos kulcs, amely lehullott az arany portikusz előtt! Nem, senki, senki, senki, senki sem felejt el, Plattkó. Hátát az égnek fordította. Kék és lila trikók lobogtak és aludtak ki a szélben. A tenger, kifordítva szemfehérét, hanyattfeküdt és nem szólt semmit. Plattkó Ferenc[bevezető szerkesztése] 19 nyelv A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Plattkó Ferenc Személyes adatok Születési dátum 1898. december 2. Születési hely Budapest, Magyarország Halálozási dátum 1983. szeptember 2. (84 évesen) Halálozási hely Santiago de Chile, Chile Állampolgárság magyar Poszt kapus Junior klubok Időszak Klub 1909–1911 BTK 1911–1913 Globus TC Felnőtt klubok1 Időszak Klub Mérk. (Gól) 1914–1918 Vasas SC 1919–1920 Wiener AF 1921 Sparta Praha 1922–1923 MTK 1923–1930 FC Barcelona 1931 Racing Club Madrid 1932–1933 FC Basel Válogatottság 1917–1923 Magyarország 6 (0) Edzőség Időszak Klub 1932–1933 FC Mulhouse 1933–1934 Racing Club de Roubaix 1934–1935 FC Barcelona 1935 Academico Porto, edző 1935–1936 USA, edző 1936 Arsenal 1936–1937 Venus Bucureşti 1937–1939 Celta Vigo 1939–1940 Colo-Colo 1940 CA River Plate, technikai igazgató 1941–1942 Colo-Colo 1941–1945 Chile 1943–1944 CA River Plate, technikai igazgató 1945–1946 Real Valladolid 1946–1947 Colo-Colo 1948 Santiago Morning 1949 Boca Juniors 1950–1952 CA River Plate, technikai igazgató 1953 Colo-Colo 1953–1954 Boca Juniors 1955–1956 FC Barcelona Díjak, elismerések Az év magyar labdarúgója (1916–1917) 1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. A Wikimédia Commons tartalmaz Plattkó Ferenc témájú médiaállományokat. Sablon • Wikidata • Segítség Plattkó Ferenc, született: Platkó (Budapest, 1898. december 2.[1] – Santiago de Chile, 1983. szeptember 2.) magyar válogatott labdarúgó, kapus. A Vasas első, válogatott labdarúgója. Külföldön Franz Platko, Franz Platko Kopiletz, Francisco Platko néven volt ismert. Családja[szerkesztés] Platkó Pál napszámos és Kopilec Mária fiaként született. Testvérei, Plattkó István és Plattkó Károly szintén labdarúgók voltak. Sportpályafutása[szerkesztés] Klubcsapatban[szerkesztés] 1909-ben, 11 évesen a BTK csapatában kezdett játszani, majd 1911-től a Globus TC következett. 1914-től a Vasas SC labdarúgója volt. Az 1916-17-es bajnokságban az év labdarúgójának választották, ekkor még 18 éves sem volt. 1919-ben sok társához hasonlóan külföldre távozott. 1919-20 a Wiener AF. 1921-ben rövid ideig játékos-edző volt az AFK Kula csapatánál, majd a Sparta Praha játékosa lett. 1922 őszén hazatért Magyarországra és az MTK kapusa lett. A kék-fehérekkel bajnokságot és kupát nyert, majd az FC Barcelonához szerződött. 1924 és 1930 között minden évben katalán bajnok lett a csapattal, kivéve 1929-et, amikor a spanyol bajnok lett a csapattal. Háromszoros spanyol kupagyőztes (1925. 1926. 1928). Az 1928-as spanyol kupa döntő kapcsán Rafael Alberti, költő verset írt hozzá Óda Platkóhoz címmel. 1931-ben a Racing Club de Madrid csapatában védett, majd 1932-33-ban az FC Basel következett ahol játékos-edzőként hagyta abba az aktív labdarúgást. A válogatottban[szerkesztés] Az első játékos volt aki a Vasasból a válogatottba került. 1917 és 1923 között 6 alkalommal védett a nemzeti csapatban – 5 győzelem, 1 döntetlen – és mindössze négy gólt kapott. Edzőként[szerkesztés] Már aktív labdarúgó pályafutása alatt is foglalkozott edzői munkával. 1921-ben Magyar-Olasz Bank SE trénere, ugyanebben az évben az AFK Kula játékos-edzője volt. 1932-33-ban az FC Basel játékos-edzőjenként dolgozott. 1933-34-ben a Racing Club de Roubaix, 1934-35-ben az FC Barcelona vezetőedzője. 1935-ben az Academico Porto, 1935-36-ban az amerikai olimpia csapatának az edzője volt. 1936-ban az Arsenal, 1936-37-ben a Venus Bucuresti, 1937-39-ben a Celta Vigo csapatainál tebékenykedett. A Venus együttesével 1937-ben román bajnok lett. 1939-ben Dél-Amerikába költözött és a chilei Colo-Colo vezetőedzője lett, amellyel. 1939-ben és 1941-ben chilei bajnok lett. 1940-ben az aregntin River Plate technikai igazgatója és utánpótlásedzője volt. 1941-42-ben edző a Colo Colo-nál és chilei szövetségi kapitány volt. Ez utóbbi állásában 1945-ig dolgozott és ebben az évben harmadik lett a csapattal a Copa América-n. Közben 1943-44-ben ismét edző volt a River Plate-nél. 1945-ben rövid időre visszatér Európába. Egy idény erejéig a spanyol Real Valladolid vezetőedzője, ahol korábban két testvére, Plattkó István és Plattkó Károly dolgozott. Ezt követően visszatér Chilébe és ismét bajnok lesz a Colo-Colo-val. 1948-ban a chilei Santiago Morning-nál, 1949-ben az aregntin Boca Juniors-nál dolgozott. 1950 és 1952-ben a River Plate technikai igazgatója volt. 1953-ban ismét a Colo Colo edzője lett és ismét bajnokságot nyert a csapattal. 1953-54-ben a Boca Juniors, 1955-56-ban az FC Barcelona edzője volt. 1957 és 1964 között játékosmegfigyelőként dolgozott Brazíliában. Az 1962-es chilei világbajnokságon találkozott a magyar labdarúgó-válogatott játékosaival. Sikerei, díjai[szerkesztés] Játékosként[szerkesztés] Magyar bajnokság bajnok: 1922–23 Magyar kupa győztes: 1923 Katalán bajnokság bajnok: 1923–24, 1924–25, 1925–26, 1926–27, 1927–28, 1929–30 Spanyol bajnokság bajnok: 1929 Spanyol kupa győztes: 1925, 1926, 1928 Az év magyar labdarúgója: 1916–17 Edzőként[szerkesztés] Román bajnokság bajnok: 1937 Chilei bajnokság bajnok: 1939, 1941, 1947, 1953 Copa América bronzérmes: 1945 Statisztika[szerkesztés] Mérkőzései a válogatottban[szerkesztés] Magyarország # Dátum Helyszín Hazai Eredmény Vendég Kiírás Gólok Esemény 1. 1917. július 15. Bécs, WAC-Platz Ausztria 1 – 4 Magyarország barátságos – 2. 1917. október 7. Budapest, Üllői úti pálya Magyarország 2 – 1 Ausztria barátságos – 3. 1917. november 4. Bécs, WAC-Platz Ausztria 1 – 2 Magyarország barátságos – 4. 1921. június 5. Budapest, Hungária körúti pálya Magyarország 3 – 0 Németország barátságos – 5. 1923. március 4. Genova, Marassi-stadion Olaszország 0 – 0 Magyarország barátságos – 6. 1923. március 11. Lausanne Svájc 1 – 6 Magyarország barátságos – Összesen 6 mérkőzés 0 gól Irodalom[szerkesztés] Dénes Tamás-Peterdi Pál-Rochy Zoltán-Selmeczi József: Kalandozó magyar labdarúgók (Budapest, 1999) Jegyzetek[szerkesztés] ↑ Születése bejegyezve a Bp. VI. ker. állami születési akv. 3324/1898. folyószáma alatt. Források[szerkesztés] Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. 374. o. ISBN 963-547-414-8 Antal Zoltán, Hoffer József: Alberttől Zsákig. Budapest: Sportkiadó. 1968. ISBN 0439001507018 Rejtő László – Lukács László – Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. Budapest: Sportkiadó. 1977. ISBN 963-2