kb. 6 perc olvasás
6 millió magyar a létminimumon bolyong a balkánizálódás közepén
2009.11.05, 11:35 Szalontay Mihály/Magyar Hírlap – NHH
„Sajnos nem elírás, jól tetszik látni. Nekem már a hárommillió is sok volt, de a legújabb felmérések szerint, amelyeket Gazsó Ferenc szociológus idézett a hét végén, már megduplázódott.
Hatmillióan élnek az országban a létminimumhoz közeli szinteken.
Mindezt megerősítik a bankok becslései is, amelyek szerint a magyar lakosság mintegy hatvan százaléka egyetlen fillért sem tud megtakarítani. Hatmillióan bolyonganak a balkanizálódó magyar társadalom erdejében.
A kvázikommunizmus után a kvázikapitalizmus jelzéseit, majd európai címkéket rajzolgattak fel nekik, de húsz év vargabetűi után még mindig reménytelenül keresnek valamiféle kiutat önmaguknak és a családjuknak. A kormányzat eközben a saját útján halad, hatalmának megszilárdításán és a saját klientúrája gazdagításán fáradozik.
A közpénzek harminc százaléka magánzsebekbe vándorol.
Pártállami múltjának feledtetésére a hatalom mindent megtesz a multik útjainak egyengetéséért, miközben a saját honfitársai többségét lendületesen tereli befelé az erdő sűrejébe vezető tévúton.
Ezt nem a jobboldali publicista ármánykodása jelzi, hanem a már idézett szociológus meg a banki statisztikák.
Rohamosan nő a lakosság hitelállománya, s az eladósodottságot csak növeli a forint gyengélkedése.
Az államadósság ugyanis folyamatosan növekszik, a gazdaság teljesítőképessége zsugorodik, az infláció beragadt az európait jóval meghaladó szinten. Mivel nincs jelentős tőkebeáramlás az országba, a forint árfolyamát a spekuláció szeszélyei szabályozzák. Saját nemzeti valutánknak olyan agyament hitelkamatai vannak, hogy mi, egyszerű magyar halandók, azt képtelenek vagyunk a saját szegényes fizetésünkből kigazdálkodni, s kénytelenek vagyunk olyan valutában felvenni a hiteleinket, amiben még nem kapjuk a fizetésünket. De fogalmunk sincs arról sem, hogy mikor közelítjük meg legalább annyira Európát, hogy a fizetésünket már euróban kapjuk.
A rendszerváltás óta eltelt húsz év gazdasági mérlegének legszomorúbb eredménye nem az, hogy nem sikerült az olyannyira óhajtott felzárkózás a Nyugathoz, hanem az, hogy elvesztettük az oda vezető utat.
Ja, hogy ez mind túl egyoldalú, és nem kell olyan sötét képet festeni a valóságról, mert különben is büszkének kell lennünk az úton elért haladásra? Ezt hallottuk a hét végén a kormánypárt fórumán. Azon kívül, hogy az intézményrendszert tekintve sikerült magunkat felvetetni a világ civilizált felének klubjaiba, más eredményt nemigen tudtak a lelkes elvtársak sem felsorolni a hét végén.
A nyugdíjasok vásárlóerejének megkérdőjelezhető emelkedése, az ország rendszerváltás óta nem tapasztalt, totális eladósodása révén vagy az ugyancsak unokáinknak törleszteni hagyott külföldi hitelekből fedezett egyéb szociális juttatások elég nevetséges érvek. A világ civilizált felének klubjaiba a felvétel egyébként sem rajtunk múlott, stratégiai gesztus volt, amivel egyelőre nem tudtunk élni.
Bár a közember számára is egyre világosabb lesz, hogy a fenti agyrémen sürgősen változtatni kell, ha nem akarjuk az esélyt is elveszteni a kiút megtalálásához, a hatalom még mindig igyekszik meggyőzni bennünket arról, hogy boldogok lehetünk, mert a mienk Gyurcsány Ferenc országa.
Az életszínvonal romlásával egyenes arányban fogyatkozik azonban azoknak a szegényeknek a tábora, akik ezt még el is hiszik, és az egyre korruptabb és hiteltelenebb hatalomnak már sem ereje, sem ötlete, sem szakembergárdája, sem intézményrendszere nincs ahhoz, hogy a fennálló viszonyokon érdemben változtasson.
A politikailag, gazdaságilag és erkölcsileg is tarthatatlanhoz való görcsös ragaszkodása pedig minden nappal egyre több embert taszít reménytelen helyzetbe. ”
http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/hatmillio.html
Többezer gazdálkodó válhat földönfutóvá az idén
2009. november 1. 07:18:03
Háromszáz százalékos hitelfedezetet vár el a gazdáktól a nekik nyújtandó segítség fejében a bankok pártján álló kormány.
Hat-nyolcezer mezőgazdaságból élő család veszítheti el mindenét, és válhat földönfutóvá heteken belül, mert az idén lejáró hiteleit képtelen visszafizetni.
Hiába a kemény munka, termésükért az önköltségi ár harmadát kapják, miközben hitelállományuk harminchétmilliárd forintra rúg.
Forrás: kecskemetilapok
*** www.nemzetihirhalo.hu *************
Konvergenciaprogram: éhséglázadások kora jöhet?
2011. 4. 26. 08:37 VG
A kormány által beterjesztett konvergencia program az úgynevezett passzív munkaerőpiaci ellátásokra szánt összeg radikális csökkentését irányozza elő. A Policy Agenda (PA) elemzéségből kiderül, ha a kormányzat végrehajtja ezt a valóban jelentős forráskivonást a szociális rendszerből, akkor további tömegek válhatnak még kiszolgáltatottabbá, a mindennapi megélhetésük lehetetlenül el.
A Brüsszelbe megküldött anyag szerint jövőre már 111,1 milliárd forintot akarnánk megtakarítani a passzív munkaerőpiaci ellátásokon. Ez lényegében három módon jön össze a kormányzat tervei szerint. Az álláskeresési segély megszüntetése és az álláskeresési járadék feltételrendszerének szigorírása 70,1 milliárd forintot hoz, ennek jelentős részét az álláskeresési támogatás kilenchónapos idejének három hónapra való csökkentése eredményezi. A harmadik eleme az intézkedéseknek a bérpótló juttatás rendszerének átalakítására vonatkozik. Ez a tervek szerint 41 milliárd forinttal kisebb kiadást eredményez már 2012-ben a költségvetés számára.
A bérpótló juttatás rendszere a mostani kormányzat alatt bevezetett Nemzeti Közfoglalkoztatási Program egyik meghatározó eleme. Jelenleg az kaphat ilyen juttatást, aki a vele együtt élőkkel közösen sem rendelkezik a jogszabályokban meghatározott jövedelemmel, és munkaképesnek tekinthető. Számukra az állam havonta 28500 forint bérpótló juttatást ad, amelyért elvárja, hogy évente 30 napot közmunka, alkalmi munka, vagy önkéntes munka keretében dolgozzon. Erre 2011-ben 64 milliárd forintot költ el az állam (ehhez még hozzáadódik az önkormányzatok törvényben rögzített mértékű hozzájárulása a programhoz).
A mostani tervekből azt lehet kiolvasni, hogy ezt az összeget radikálisan lecsökkentenék és mindössze 23 milliárd forint állna a továbbiakban rendelkezésre. Ez azt jelenti, hogy tömegeket kényszerítenek ki a rendszerből és a kormányzati tervek szerint közmunkát kínálnak számukra.
Jelenlegi adatok szerint a munkaügyi központok körülbelül 190 ezer embert tartanak nyilván, akik bérpótló juttatást kapnak. A PA által végzett modellszámítások alapján, amennyiben egész évben marad ez a létszám, akkor 30 napnyi közmunka (4 órában), és 11 hónapon keresztül folyósítandó bérpótló juttatás fedezetére, elegendő lesz a mostani 64 milliárd forint. Amennyiben jövőre valóban tartani akarják a konvergencia programban szereplő számokat, akkor ugyanezt az ellátást már csak 70 ezer ember kaphatná meg. Azaz 120 ezer munkanélküli, szociálisan hátrányos ember kikerülne a rendszerből.
A kormányzati tervek arról szólnak, hogy a szociális ellátások helyett közmunkát biztosítanak azoknak, akik nem tudnak elhelyezkedni a nyílt munkaerőpiacon. Ehhez viszont ugyancsak forrásokra lesz szükség, amelyre csak két lehetőség kínálkozik. Az egyik az európai uniós források bevonása a közfoglalkoztatásba, erre elvileg most is van lehetőség, sőt a korábbi kormányzatok idején is volt olyan terv, hogy bizonyos infrastrukturális beruházásokat a kivitelezők közmunkásokkal lesznek kötelesek megvalósítani. Ugyanakkor kérdéses, hogy valóban lehet e tömegek számára EU-s pénzből még érdemi munkát szervezni, és megvalósítani a jövő év elejéig.
A másik alternatíva a hazai források bevonása lehetne, de a konvergencia programból nem látható, hogy erre lenne pénze az államnak. Már csak azért sem, mert az adókat és a járulékokat is számolva, drágább a közmunka biztosítása, mint az ugyanakkora összegű segély kifizetése.
Amennyiben a kormányzat végrehajtja ezt a valóban jelentős forráskivonást a szociális rendszerből, akkor további tömegek válhatnak még kiszolgáltatottabbá, a mindennapi megélhetésük lehetetlenül el.
Ez a kiszolgáltatottság főleg azokban a kistérségekben erősödik meg, ahol már évek, évtizedek óta esély sincsen a munkahelyhez jutásra, és az állami segítség megvonása csak erősíti a leszakadást. Látható, hogy ezekben a térségekben már most is pattanásig feszült a helyzet és óriási erőfeszítést igényel a rend fenntartása. A jelenleg is teljesen reménytelen helyzetben lévő emberek létszámának növelése a humanitárius katasztrófán kívül, politikai katasztrófát is jelenthet a kormánypártoknak. Hiszen a radikális erők természetesen kihasználják a lehetőséget és tovább élezik a konfliktust, amely már a nemzetközi közvéleményt is foglalkoztatja.
A kormány által a szociális területről tervezett további forrás kivonás tehát, biztosan tovább súlyosbítja az amúgy is tarthatatlan állapotokat, aminek politikai kockázata is hatalmas, hiszen a radikálisok további erősödéséhez vezethet. Eddig ugyanis sem rendészeti, sem jogi, sem társadalompolitikai szempontból nem tudott alternatívát mutatni a radikális eszmékre építő politika ellen a mostani kormányoldal.
Szerző: Policy Agenda