kb. 4 perc olvasás
A gyermekkort nem hozhatja vissza semmi
Egy gyermekkori barátommal találkoztam pár napja. Andrással egy utcában laktunk, aztán ők elköltöztek. Akkoriban még nem volt internet, email, Facebook, Skype, ami az illeti, telefonja is csak keveseknek volt, így megszakadt a kapcsolat.
Megörültünk egymásnak, és egy kis ráérő időnk is volt, hát leültünk egy kávézóban beszélgetni.

Mi hiányzik?
Elmesélte, hogy megnősült, van két gyermeke, van munkahelye, lakása, kocsija, szépen élnek. Amikor a szüleiről kérdeztem, kiderült, évek óta nem tartják a kapcsolatot. Ő más életet szeretne adni a gyerekeinek, mint amit ő kapott, mondja.
Nem értettem. Megvan mindene, nem szenvednek hiányt. Akkor mi a gond?
Minden fontosabb
Elgondolkodva nézett rám, majd lassan válaszolt.
– Anyámékat annak idején semmi más nem érdekelte, csak saját maguk. Lekötötte őket a munkájuk, a szórakozás, az utazások, a barátok, a szeretőik, a ruháik, később a válóperük és a vagyonmegosztás. Figyeltek mindenre, csak rám nem. Én csak nőttem, jártam az iskolákba, de nem tanultam. Olyan voltam, mint bármelyik gyerek: a dolgok könnyebbik végét fogtam meg. Bukdácsoltam, alig tudtam leérettségizni. Aztán találkoztam Katival, a feleségemmel. Hála neki, lediplomáztam, neki köszönhetem, hogy ma normális életem van. De a gyerekeimet nem bízhatom a vakszerencsére. Nem szabad hagyni, hogy nőjenek, mint a gaz.

Vadakat terelő juhász
András elmesélte, hogy csak felnőttként, szülőként értette meg, hogy belőle bármi lehetett volna. Író vagy atomfizikus. Énekes vagy tanár. Csak az kellett volna, hogy a szülei ne hagyják magára.
Indulat nélkül beszélt, megfontoltan. Nem haragszik, egyszerűen csak ő máshogy akarja csinálni.
Ünnepeljük a gyerekeket!
Mostantól legyen minden nap gyermeknap, ünnepeljük Őket! Ez nem a süteményen, nem az ajándékon múlik! Sokkal fontosabb a figyelem. Legyetek együtt, beszélgessetek, kiránduljatok, vagy éppen süssetek, főzzetek együtt! Meséljetek és játszatok!
A gyerekek folyamatos törődést igényelnek, nap mint nap. Tanulni kell velük, kikérdezni, irányítani, nevelni őket. Így garantálhatod, hogy felnőttként is hálásak lesznek majd Neked.

Ne mások életét éld!
Igen, ez fárasztó, sokszor unalmas, mégis százszor fontosabb, mint hogy Berényiék kitartanak-e jóban, rosszban, vagy hogy éppen dr. House rendel-e a Grace klinikán.
Ne mások életét éld, hanem a saját családodét! Amit most nem adsz meg gyermekednek, az örökre hiányozni fog neki.
A gyermekkort nem hozhatja vissza semmi.
Varázsbetű Blog
Kapcsolódó írások – ABC - A teljes élet: poézis és bölcselet
- Eugéniusz: A romlás könyve V. (Nehéz gyerekkorok 4.)2019.05.27.
- Eugéniusz: Nehéz gyerekkorok 4.2019.05.27.
- Ki az úr a háznál?2019.05.27.
Egy gyermekkori barátommal találkoztam pár napja. Andrással egy utcában laktunk, aztán ők elköltöztek. Akkoriban még nem volt internet, email, Facebook, Skype, ami az illeti, telefonja is csak keveseknek volt, így megszakadt a kapcsolat.
Egyre kevesebb gyerek olvas szívesen. Az olvasás többé nem örömforrás, csak szenvedés és kötelesség. Pedig olvasni tudni kell, hiszen az olvasás a tanulás és a munka alapja. Ma arról olvashatsz, hogy hogyan nevelheted gyermekeidet olvasóvá.
A harmincas években, Angliában élt egy kislány, Gillian Lynne. Gillian nyolc éves volt, és sok gond volt vele az iskolában. Állandóan mocorgott, izgett-mozgott, nem tudott figyelni. \”Gyermeküknek tanulási zavara van.\” – írta az iskola a szülőknek.
Van egy varázslat, melynek segítségével csodákat tehetsz. Egy bűbáj, mely nem titkos, nem elzárt, mely hozzáférhető bárkinek, elérhető akár Neked is! Ennek a varázsszernek a segítségével rengeteg jót tehetsz, hihetetlen változásokat hozhatsz a saját és gyermeked életébe is!
A szülők gyakran értetlenül szemlélik gyermekük olvasási problémáit. Nem értik, hogy egy ilyen egyszerű dolog hogyan okozhat problémát az egyébként okos, érdeklődő csemetéjüknek. Belegondoltál már, hogy az olvasás és az írás milyen összetett folyamat?
Minden magasabb rendű tanulási tevékenység alapja a mozgás. Elengedhetetlenül fontos a beszéd, az olvasás, az írás elsajátításához.
Biztosan hallottad már Te is ezt a mondást: Aki tudja, csinálja, aki nem, az tanítja. Pedig valójában éppen fordítva igaz: az tudja a legjobban, aki tanítja. És ez gyermekedre is igaz!
Gondoltad volna, hogy a zene segíthet gyermeked olvasási, tanulási képességeinek fejlesztésében?
A szülők szeretnek gyerekeikről beszélni. Sokszor mesélnek például arról, hogy az öt-hat éves gyerekek milyen régen, több éve történt eseményekre is képesek visszaemlékezni, például egy régi kirándulás egy-egy pillanatára.
Sokszor panaszkodnak szülők arról, hogy nagyon elfoglaltak, és ezért nem jut annyi idejük a gyerekeik fejlesztésére, amennyit szeretnének. Pedig ha belegondolunk, rengeteg olyan alkalom van minden nap, amikor időt lehet erre is szakítani. A képességfejlesztés nem feltétlenül kell, hogy egy önálló tevékenység legyen, hanem más feladataink közben is lehet végezni.