A gárdista +

Írta: Nagy Jenő · 2008. szeptember 14.

kb. 1 perc olvasás

Ha orrodra légy szállt, észre se vedd,
Kezedet úgysem emelheted!
Fújhat a szél, vagy süthet a nap,
Fekete csákód helyén marad.

Bámul rád sok-sok ember,
Bosszantanak, de ezért szólni nem kell!
Ne hagyd el értük őrhelyedet!
Ha orrodra légy szállt, észre se vedd!

Sétál egy kislány az orrod előtt,
Rádkacsint, s mégsem nézheted őt.
Üvegnek látod az embereket,
Nem veszíted el a türelmedet.

Bámul rád sok-sok ember,
Bosszantanak, de ezért szólni nem kell!
Ne hagyd el értük őrhelyedet!
Ha orrodra légy szállt, észre se vedd!

Akadnak őrült pillanatok,
Hogy én is a gárda tagja vagyok.
Ha bosszantanak, én észreveszem
A fekete csákót a fejemen.

Lehet ezernyi gondom,
Magamban mindig csendben mondom:
Ne hagyd el értük őrhelyedet!
Ha orrodra légy szállt, észre se vedd!

Lalala

Lehet ezernyi gondom,
Magamban mindig csendben mondom:
Ne hagyd el értük őrhelyedet!
Ha orrodra légy szállt, észre se vedd!

Lalala