kb. 21 perc olvasás
Nagy Jenciklopédia
A boldog(talan) ember – VIII.
Életminőség-vizsgálódó tükör
A bölcs és/vagy a balga lelkek
ppppppppppppp
Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Istengyermek-ördögcimbora/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Önsorsjavító vagy rontó típusok példatára
ppppppppppppppppp
Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények ill. okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
ppppppppppppppppppp
Buday Dénes
Bohóc dal
Az egyik ember gazdag,
az övé minden kincs,
Van palotája, aranyszobája,
csak boldogsága nincs.
.
A másik ember boldog,
az övé minden dal,
Vidám és lelkes, olyan szerelmes,
és közben éhen hal.
.
Én nevetek ma mindenen,
hiszen a könny nem érdekes.
Én nevetek, mert sírni,
sírni már, tudom, nem érdemes.
.
Nem panaszkodom többé senkinek,
Tán nincs is okom és nincs is kinek.
Én nevetek, mert úgysem értenéd
a fájó szívemet.
.
Nem panaszkodom többé senkinek,
Tán nincs is okom és nincs is kinek.
Én nevetek, mert úgysem értenéd
a fájó szívemet.
.
Szerelmi láz, 1943.
https://www.youtube.com/watch?v=j4UH712v7WQ
*
Egy kis itóka, ha bennem van
Valamit ittam, ennyi tény.
De hogy megártott? –nem hinném.
A vagyonom csak szeszre költöm én,
S ez oly szép költemény!
.
Akinek nem jut boldogság,
Igyon csak egy kis kortyocskát!
S lefogadom, hogy rögtön mindent
Boldog rózsaszínben lát!
Mert:
Egy kis itóka, ha bennem van,
Hét napig ünnepi kedvem van.
Míg bor van a kis polcon,
Remegek, mint a kocsonya Miskolcon.
.
Egy a gigám, de ha volna tíz,
Egybe se menne be szódavíz,
Míg egy árva hordó van,
Pepitára iszom magam Bordeaux-ban.
.
Amíg dzsessz van és szesz,
Minek igyam Duna-vizet, pláne, hogyha van, ki fizet.
Szívem víg, s iszom, míg
Véget vetnek a zenének, s hazamennek a legények.
.
Egy kis itóka, ha bennem van,
Hét napig ünnepi kedvem van.
Míg bor van a kis polcon,
Remegek, mint általába’
Remegni szokott a gyáva
Kicsi-kacsa-kocsonyácska
Miskolcon.
https://www.youtube.com/watch?v=IBZ0BlBH5Kw
Papucs
Akinek nagyon jó
egy rémeset álmodni,
így is jöhet isteni segítség,
mint ahogyan Kabos Gyula,
aki majdnem öngyilkos lesz
a Papucshős című filmben,
amikor fájón kikosarazzák őt…
…de elalszik, és boldogan ébred:
hála Istennek, hogy nem ez a némber
lett életfogytiglan az ő házisárkánya,
aki már az esküvőn letiltotta volna a cigiről…
Ultimátum
Két barátnő beszélget.
– Az én férjem borzalmas – panaszkodik az egyik.
– Szenvedélyes dohányos, két csomaggal szív naponta,
telefüstöli a szobát, szétszórja a csikkeket mindenütt…
– Csinálj úgy, mint én. Én már az első nap megmondtam a férjemnek:
– Herbert, válassz, vagy én, vagy a cigaretta!
– S leszokott?
– Nem tudom. Azóta nem láttam Herbertet.
A’ hóld.
Egy szegény legény
gazdag feleséget vett magának.
Az illy házasságba
már az indító ok el hintvén
az egyenetlenség’ magvát,
gyakran öszve kotzódtak;
‘s illyenkor az Aszszony a’ férjének
mindég szemére hányta szegénységét.
Egykor egy illy zenebona’ le tsillapodásával
a’ férjfi az ablakba megy,
mellyen a’ hóld tisztán bé világított.
Az Aszszony a’ meg békéllést keresvén hozzá megy,
‘s egy darabig tartó halgatása után:
Angyalom! így szóll,
ugyan miért olly halavány a’ hóld?
A’ felesége’ grátíájából világít Angyalom,
felel sóhajtva a’ férjfi.
Fáy András: Mesék
Diszkrepancia
Nem egyezés, eltérés
Egy nagy/sok kis megalkuvás
miatt egyre csak nő a távolság –
és szemében szakadékká mélyül:
Most mi vagy, és mi szerettél lenni,
hogy becsüld egykori talentumos magad.
És sűrűbben nyúlsz az egyre nagyobb pohár után…
Aki
nagyobb
kockázat nélkül
akarna, illetve szeretne
nagy, sőt óriási üzletet kötni.
Így lesz szélhámosok prédája…
A „szabad piacon” ez esélytelen,
de ha a kormánypárt-állam segíti,
akkor monopolhelyzetből diktálhat…
Ennek azután másként fizeti meg az árát,
ha kiesik a kegyenc pozícióból, mélyre zuhan…
Nagylábon
Tovább nyújtózkodsz takaródnál,
s önként dugod fejed a hurokba,
ugrasz fejest az adósságcsapdába
(nevetve veszed fel, sírva fizeted vissza)
Élettársad/korszellem által manipulálva
hamis vágyakat akarsz kielégíteni,
fölös-káros dolgokat elérni…
Imponálni
Kinek akarsz ezzel tetszeni?
Miért halnak meg a középkorú férfiak?
Őrült hajsza: jobb nő, kocsi, lakás, utazás…
Papucs alatt élve megfelelni, eleget tenni
a mesék és viccek telhetetlen asszonyainak…
Púp és ballaszt
Hogyan repülhetnél (magasabbra),
illetve úsznád meg a végzetes lezuhanást,
ha nem dobod ki léghajódból a ballasztokat,
vagy társad éj leple alatt nyírbálja szárnyaid.
Vagy a földhöz-röghöz tapadsz, sárba ragadsz
vagy mint Phaeton, Ikarusz, a Napba repülsz,
szénné égsz, vagy leolvadnak szárnyaid…
Az önhittség ára
Mások, légáramok vittek fel magasra,
de te azt hitted: csak magadnak köszönheted,
vagy a nagy szerencsédben nagyon elbíztad magad,
így keserves a mélyrepülés, a magasból mélyre zuhanás,
mert ezek után meg teljesen-végleg elveszíted az önbizalmad…
Az oroszlán
és a kisegér meséje:
avagy a kicsi pótolhatatlan segítsége
Az állatok királya megkönyörül
az útjába kerülő incifincin,
aki nem győz hálálkodni,
s megígéri: meghálálja még ezt,
amin az oroszlán csak kacag…
De: mikor hálóba gabalyodik,
éppen a kisegér éles kis fogai
mentik ki a vészes csávából…
(Ahogy nincs az a kicsi lény,
aki nagyot ne árthatna neked –
pl. darázs-csípésbe is belehalhatsz)
Különb –
feljebbvaló
Hogy magadat másoknál különbnek tekinted
az nagyon megnehezíti, szinte ellehetetleníti,
hogy a legértékesebb kapcsolataid létrejöjjenek,
így aligha lesz barátod, bajtársad, élettársad –
maximum csak rajongód, hódolód, sameszod stb.,
és így lelki fejlődésed minimum megreked, sőt…
Alávalóbb
Ha magadat eleve
és módszeresen leértékeled,
és nem gyógyulsz kisebbrendűségi komplexusodból
akkor be fogod érni magadhoz méltatlan társakkal,
munkával/hivatással: szobrász helyett széklábfaragás,
belemész/ragadsz alárendelt, megalázó helyzetekbe
és jöhetnek és jönnek is csőstül a „testi” nyavalyák is…
Skatulya
Életed abban
a fekete dobozban „éled”,
ahova gyerekként szüleid-
tanáraid beskatulyáztak
Engedelmes, jó fiúként elfogadod,
és már soha nem is törsz ki belőle…
Született vesztes
Önbeskatulyázó
ön-beteljesítő jós
Egy csődtömeg vagy
Egy peches/lúzer ember,
aki mindig a jégre megy,
aki az eszkimóknak jeget árul,
de a sivatagban szomjanhaló nem vesz tőle vizet…
Azzal vigasztalod magad, hogy az emberek többsége
rossz helyre, rossz időben születik: életfogytig vesztesnek
Nem is látod meg az állatorvosi lóból lett táltos paripákat…
Túlélő
Minden egy nap reggelén
próbálsz felkapni egy gondolatod,
amivel valahogy kihúzhatod ezt a napot –
s ha sikerült, akkor másnap megint így tovább.
Mint aki szilárd mag, szent meggyőződés nélkül
hagymaemberként próbál túlélni egy lágerben…
Alacsony sorba
„A legnagyobb veszély,
ami egy népet fenyeget,
nem az, hogy szolgaságba süllyed,
és hatalmasabb, nagyobb számú,
erőszakosabb nép számára dolgoznia kell.
Szolganépek lehetnek nagyok,
a szegénység, a munka,
a megalázás ellenére
élhetnek magas sorsot.
A legnagyobb veszély,
ami egy népet fenyeget,
hogy primitívvé válik,
hogy eldobja magától
a tudatos gondolkozást,
és a tudatos gondolkozót,
s ezzel a tudatlanság óceánjába merül.
Így válik csőcselékké, söpredékké,
züllik és oszlik fel…
Hamvas Béla
Maga-
mentő/vesztő
Semmit nem kockáztat,
és nem ülteti el a magot:
hetvenszeres termés helyett
így még az az egy is elpusztul…
Aki menteni akarja éltét, elveszíti azt…
Esetleg csak a halálos ágyán döbben rá,
hogy addig-addig kímélte magát, míg
semmit sem használva fog elporladni…
Önkezű
Ha már az életed
nevetséges(nek látod),
vagy bolhákból elefántot csinálva
magad számára elviselhetetlenné tetted,
ill. Istent kihagyva reménytelennek tűnik,
akkor jöjjön a bátornak látszó gyáva döntés,
ami nem felmagasztosít, de tovább alacsonyít…
Ora
et labora
Imádkozás helyett is
csak ihlet/lélek nélkül dolgozol, vagy
munkálkodás idején meg imádkozol,
nem tartod szárazon a puskaport,
nem segítesz magadon,
várod a sültgalambot…
Alkudozó
A nagy szerelmedet
te úgymond imádod,
az Istent viszont csak
feltételesen szereted:
ha pl. teljesíti „imába
foglalt” kívánságlistádat,
mert te – még nála is –
jobban tudod, mi jó neked…
La Fontaine
A SZARVAS ÉS A SZŐLŐ
Egy szarvas fut s magas szőlőtövek közé jut,
nem minden tájon nő szőlő íly szépre fel, –
az üldözött vad ott jó búvóhelyre lel.
Úgy véli a vadász, a falka rossz nyomon fut,
hát visszakozz-t fuvat. A szarvas még remeg,
de máris lombot tép. Legel: ez ám a hála!
Meghallják. S ujra fel! Fut. Űzi a sereg.
Majd visszatér, halálra válva.
«Megérdemeltem, szól, – ezért lakolni kell:
hálátlanság, okulj!» Lerogy s végsőt lehell.
Elpusztul a kopók vicsorgató körében,
s a jókor érkező sok gyors vadász között.
Ki menedékhelyét rombolta hálaképen, –
volt már íly üldözött.
Hálatlanok
Legalább kétszer,
kétféleképpen is vét a hálátlan –
Egyrészt az ismert-ismeretlen jótevő ellen,
akitől ő valami dolgot, lehetőséget kapott.
Másrészt azon a sok ismeretlen ellen,
akinek esetleg épp miatta már nem adnak
kegyelemkenyeret, kölcsönt, vagy egérutat…
Hála és hálátlanság
Aki csak akkor tesz jót,
ha rögtön kiplakátolt hálát kap.
És aki hálátlan a jótevőjével –
esetleg a jóért még rosszal is fizet?
Így többi segítségre rászoruló
embertársával is rosszat tesz,
Mert ez jó eséllyel csökkenti
az illetőben az adakozási kedvet…
Egyirányú
Megharagszol arra,
aki rendszeresen támogat,
mert olyannyira egyoldalú,
aszimmetrikus ez a kapcsolat,
S a másik nem ad lehetőséget,
vagy te nem keresed-találod,
hogy ezt valahogy viszonozhasd
(és neked folyton hálálkodni kell
az uraságtól levetett cuccokért…)
Nem gyanakodtál,
nem óvakodtál a görögök ajándékára,
és magad vitted be a védett váradba/házadba
a hamar, vagy lassan, de biztosan veszted okozó
ellenséges katonákat vagy szellemi műveket stb.
Hálapénz
Erős szervezet
Doktor a betegéhez:
– Barátom,
maga csak az erős
szervezetének köszönheti,
hogy végül meggyógyult.
– Jó, hogy mondani tetszik.
Már éppen fizetni akartam a doktor úrnak!
Aki
magának a legszebb
efemer, lakhatatlan lakot:
a lég/jég/kártyavárat építi fel
és ezért még magas lakbért is fizet
az orvosának, ill. pszichiáterének…
A vergődő még hálapénzt is ad
az őt simogató, babusgató segítőnek,
aki ezért sem segíti vissza a partra-
vetett halat éltető közegébe…
Kinek
lennél hálás,
hiszen mindent
magadnak köszönhetsz,
te vagy a modern self made man!?
De ennek az egykori mintája, Robinzon
nem felejtett el naponta hálaadó imát rebegni…
Másként, ha épp rosszul megy a sorod,
akkor is csak magad kárhoztathatod…
Aki
semmit
nem tud ingyen,
kegyelemből elfogadni –
mindenért azonnal fizetni akar,
és mindig annak, akitől kapott valamit,
szigorúan számon-tartva az egyenlegét…
Elviselhetetlen kín például a számára,
ha egy ismeretlen jótevő visszajuttatja
az elveszett pénztárcáját, iratait…
Mindenhol
csak azt nézi,
hogy neki mi jár,
s hogyan járhatna legjobban,
akár mindenki más rovására is:
nem bízik az isteni gondviselésben,
és így még az is lecsökken, amije volt,
ill. ami szellemi-lelki kincse lehetne,
mert annyira beszűkül a világlátása…
Mindenért
hálát adjatok?
Nemcsak a veled tett jóért –
ez szinte magától értetődő!?
De a neked tett/veled történt,
akár legnagyobb rosszakért is –
hiszen ez is a javadra válhat,
ha kielemzed, megérted a tanulságát,
és okulva bölcsebben kerülsz ki belőle…
A
rossz
jó oldala
A sztoikusok,
és Jézus nyomán
amennyire elborzasztó,
éppannyira vigasztaló is azt elgondolni,
hogy mások akár meg is ölhetnek engem,
de ártani nem, mégsem tudnak a lelkemnek!
Hogy a legtöbbet én árthatok magamnak!
De hisz akkor ennek az ellenkezője is igaz!
A pénzemet
én máma mind elmulatom
Mulassunk délelőtt és délután,
Éjfél előtt, éjfél után.
Ma már csak okos ember él bután,
Hát juszt is víg a nótám.
.
A pénzemet én máma mind elmulatom,
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom,
A Svábhegyet is a fülembe huzatom,
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom!
Minden gubát bankomból én kiveszek, ó,
Mától tehát sírjon a bankigazgató,
A pénzemet én máma mind elmulatom,
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom!
.
Már régen macerál a bankvezér,
Hogy éljek jól a pénzemért –
Ezennel megnyugtatom végleg õt:
Most forgatom a pengõt!
.
A pénzemet én máma mind elmulatom,
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom,
A Svábhegyet is a fülembe huzatom,
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom!
Minden gubát bankomból én kiveszek, ó,
Mától tehát sírjon a bankigazgató,
A pénzemet én máma mind elmulatom,
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom!
.
Kötök a hajamba kis máslikat,
mert mostan én, s nem más vigad,
magamnak megveszem a Lánchidat
antique zsebóraláncnak!
.
A pénzemet én máma mind elmulatom,
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom,
A Svábhegyet is a fülembe huzatom,
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom!
Minden gubát bankomból én kiveszek, ó,
mától tehát sírjon a bankigazgató,
A pénzemet én máma mind elmulatom,
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom!
https://m.zeneszoveg.hu/m_dalszoveg/32712/kabos-gyula/
a-penzemet-en-mama-mind-elmulatom-zeneszoveg.html
*
A bankban
nincsen betétem
Roppant szimpla a lényem,
nincsen semmi igényem.
A pénz nagy dolog,
de nem gondolok rá.
.
S bár nincs pénzem a bankban,
részem van sok kalandban.
Kérem, egy a fő: a nő hogyha jő,
így szólok hozzá:
.
A bankban nincsen betétem,
de mégse látok setéten,
hiszen az élet szívem
te véled nagyon szép.
.
Minek nekem pénz rakáson ?
Legyen csak egy kis lakásom,
ahol mi ketten lakunk.
Mi kell, mondd szívem még ?
.
Egész nap otthon leszünk,
és nem veszünk két üléses kis autót.
S ha néha számlát kapunk,
fogjuk magunk, és bezárjuk az ajtót.
.
A bankban nincsen betétem,
de mégse látok setéten,
hiszen az élet szívem
te véled nagyon szép.
https://m.zeneszoveg.hu/m_dalszoveg/12241/
hot-jazz-band/a-bankban-nincsen-betetem-zeneszoveg.html
*
Havi 200 pengő fixszel
Havi kétszáz pengő fixszel
ma az ember könnyen viccel.
Havi kétszáz pengő fixszel
feleségül venném önt.
.
Mer’ a jólét az nem kényszer,
nekem nem kell ház és ékszer,
vacsoráznom sem kell kétszer,
sose voltam én úgy fönt.
.
Havi kétszáz fix, csak ennyi az egész,
havi kétszáz fix, s a boldogságunk kész.
.
Havi kétszáz pengő fixszel
ma az ember könnyen viccel.
Havi kétszáz pengő fixszel
feleségül venném önt.
.
X-szer mondtam már magamnak,
príma állás most is akad, csak
sajnos nékem nincs szerencsém,
bárhogy szeretném.
.
Havi kétszáz fix, csak ennyi az egész,
havi kétszáz fix, s a boldogságunk kész.
.
Havi kétszáz pengő fixszel
ma az ember könnyen viccel.
Havi kétszáz pengő fixszel
feleségül venném önt.
.
Mer’ a jólét az nem kényszer,
nekem nem kell ház és ékszer,
vacsoráznom sem kell kétszer,
sose voltam én úgy fönt.
.
Havi kétszáz fix, csak ennyi az egész,
havi kétszáz fix, s a boldogságunk kész.
.
Havi kétszáz pengő fixszel
ma az ember könnyen viccel.
Havi kétszáz pengő fixszel
feleségül venném önt.
https://m.zeneszoveg.hu/m_dalszoveg/112578/
harsanyi-frigyes/havi-200-pengo-fixszel-zeneszoveg.html
*
Aki
egy jó,
szakértő,
a rosszat jól csináló mester,
egy megbízható, szorgalmas stb.
bértollnok, lélek/karakter-bérgyilkos,
rágalmazásban, lejáratásban verhetetlen,
vagy egy nyomozóból lett betörő, maffiózó,
vagy egy fehérgalléros profi bűnöző…
Aki
sokszor
és hosszan
gondterhelten kínlódik:
mert nem tud önmagán jóízűen nevetni,
mintha mindent békaperspektívából látna,
nem tud a lentről óriásinak tűnő gondjaira
a humor magaslatáról lenézni (eltörpülnének…)
Így ezekbe lelkileg-testileg hamar belebetegszik,
pedig az éltető humorérzék isten ingyen adománya …
Aki
sosem tudhatja meg,
vagy nem is nagyon akarja. hogy
vajon nem csak a pénzéért „szeretik”-e:
legfeljebb akkor, ha ez egyszer elfogy…
(lásd például. a Boldog idők című filmben,
ahol éppen a férj csődje utáni korszak,
a tisztes szegénység újítja-jobbítja meg
a férj munkamániája és gyerektelen neje
tétlensége miatt már bomladozó kapcsolatot…)
Aki
spórol a vízzel
és a kerti munkával:
műfűvel „veti be” kertjét,
ami a kánikulában 60 fokos,
elhelyez benne művirágokat,
amik örökké zöldek és színesek,
és naponta ráfúj egy „finom illatot” …
(mintha egy Mars-utazáson venne részt…)
Aki
újgazdag,
úrhatnám stb.
sznobizmusából
státusz szimbólumokért,
pl. uzsorahitelre vett autóért
iszonyatos költségekbe veri magát,
és fölösleges nélkülözésbe a családját…
Fenn az ernyő nincsen kas – nem ez az autó
szolgálja őket, de ők lesznek érte rabszolgák…
Vagy
mindened,
lakod-ruhád,
szürke-fekete,
ami most a sikk,
a parvenüs divat –
vagy pedig csiricsáré,
eklektikus ízléstelenség…
Mert annyira asszimilálódni,
befogadást nyerni akar, hogy
szégyelli, megtagadja a saját,
szerves műveltségét, kultúráját…
Elszürkülő
Hamis bankó
a prímás homlokán:
neki húzza a szürkék hegedűse –
engedett a középszer nyomásának,
mert kicsit sem akart kilógni a sorból,
és így hagyta elfakulni az egyéni színeit…
Olyan lett, mint egy sorozatgyártott biorobot…
Aki
süni létére
újra és újra
úgy akar a hegyet mászni,
sziklákon ugrálni, mint a zerge,
sőt repülni, mint a fecskemadár:
így garantálja magának nem csak
a gyakori kudarcélményeket, de
a lerokkanást, sőt a korai halált is…
Aki
szabadnak
hiszi magát,
de rögtön kétségbe esik,
ha elmegy reggel a villany…
Akkor úgy érzi: megállt az élet,
és ha így marad, mindennek vége…
(ha áram van, akkor minden van,
ha nincsen, akkor itt a világvég…)
Olyan véglegesen messzire került
az ön-ellátástól, mint Makó…
egész életében
nem volt a maga ura,
ő csak bérmunkás, alkalmazott,
akinek naphosszat más parancsol,
más mondja meg, hogy mi a dolga,
itt és most mit – nem – szabad tenni,
és akinek az engedelmességtől függ
a mindennapi megélhetése, betévő falatja…
Aki
nagyon jó favágó,
ismeri a szakma csínját-bínját,
van hozzá megfelelő felszerelése is,
a testi adottsága és szorgalma is kiváló,
„csak” éppen annyi bölcsessége nincs,
hogy belássa: már rövid, de hosszútávon
mindenképpen maga alatt vágja a fát,
végső soron elpusztítja létefeltételeit…
Önként
elhanyagolod
a nemtőid, a védő isteneid,
pl. édes, szép és bölcs anyanyelved,
ami pedig az egyik szellemi csodafegyvered lenne…
Ezt lebutítod vagy lecseréled angol konyhanyelvre
a jobb megélhetésed, vagy a vegyesházasság miatt…
Nem is beszélve a poézis Pegazus lováról:
Ha dörmögnél egy sor Petőfit,
köréd varázskör teremtődne…
A
piacon
röstellsz alkudozni,
a gazdagot játszod meg,
de bezzeg az erkölcsben
már nem vagy ilyen finnyás:
ott praktikus megfontolásokból
„rugalmasan” engedsz „elveidből” …
Már csak az az „elved” marad, hogy
neked nincsenek is – szilárd – elveid….
El-
eleltalálod
a szarva között a tőgyit –
a hibát hibára halmozó lény
Nem tudott eleget a magyar
állat viselkedéséről a hívatlan
idegen török Mehemed, ezért
így végül felrúgták a tehenek…
Vagy olajat önt az általa okozott tűzre…
Vagy nem vigyázol, kigyullad a zsíros tepsi,
és erre egy vödör vizet zúdítasz rá:
a robbanástól még falak is ledőlhetnek…
Közönyös
be nem avatkozásod
lelkiismeret nyugtatóan
muszáj megideologizálni:
pl.: az a szomszéd magánügye,
hogyan neveli: üti-veri gyerekét
(hisz „nem vagyunk egyformák” …)
te így kerülöd ki a konfliktusokat –
és lassan, de biztosan leépül önbecsülésed,
és pont a gyereked előtt is szégyenkezhetsz…
Magánügy?
Tüntető rosszkedved,
ahogy ásításod is: fertőző…
Mert te mindig másoktól várnád,
hogy téged jókedvre derítsenek…
Majd csodálkozol, ha megunják,
elfogy a kedvcsináló tudományuk,
és kerülnek – mivel magadra maradsz,
már eggyel több „okod” lesz a kedvtelenségre…
Aki
akár még
öngyilkossággal,
annak kísérletével
is fenyegetődzve
pont az elő-szeretteit
zsaroló: szeressék őt
sokkal többet, sokkal jobban…
Pont úgy, ahogy ő azt elképzeli!
Aki mindig csak kapni akar, mert ő
nem is nagyon akar/tanult-tud adni….
Aki
bátran,
életét is kockáztatva
ki akar menteni a folyóból.,
még azt is, pont őt lehúzod
a víz alá, a mélybe: bele is hal…
Te meg, aki gyáván, vagy rossz
segélykiáltásból eldobtad életed,
te meg esetleg megmenekülsz…
Aki
szimulánsként,
ill. hipochonderként,
előbb élvezi e státusz előnyeit,
és non stop terrorizálja a családját:
mindenki csak az ő kívánságát lesi, s
e családi kór-házban minden érte van,
majd inkább előbb, mint utóbb maga is
szenvedő foglya lesz ennek a helyzetnek,
mert tényleg úgy is maradhat, akivel
a sarlatánok jó pénzért kísérletezgetnek
(lásd pl. Moliere: Képzelt beteg c. darabját)
Aki
nem
veszi zokon,
ha „ragályos kór” miatt
elkülönítik a szeretteitől,
ami csak nehezíti gyógyulásod.
Pedig csak tesztelik a tűrésedet…
Mindent megszoksz, és nem szöksz,
azután majd meg már túl késő elmenekülni
(mint a lassan melegített, de végül puhára
főzött gyanútlan béka esete)
Aki
egy mamahotel-lakó:
az elvált/elhanyagolt
feleség/mama kedvence –
akinek az lesz a „büntetése”,
hogy felnőtt életre képtelen
óriáscsecsemő, infantilis lesz,
vagy lezüllő szenvedélybeteg…
Kapunyitási pánikja, a szabad
élettől való rettegése miatt
meg is érdemli…
Aki
sohasem
egyértelmű,
mindig hagy magának
egy-két menekülő utat, hogy
ha rosszul sülne el a mondata,
vagy másként alakul a helyzet,
könnyen kimagyarázkodhasson…
Nem mond se igent, se nemet –
így ő sem tud magán kiigazodni…
És írásba végképp nem ad semmit…
Ő
egy
ún. kincstári optimista,
megélhetési kényszerből,
fizetésért, jutalmat remélve –
de aki amúgy, félig titkon,
sőt leittasodva már nyíltan is
egy mély, elvi alapon pesszimista…
Ha nincs
happy end,
nem „operett”,
akkor már nem is
érdekel ez/az a film –
hisz a bölcs népmeséknek is
az a vége, hogy boldogan éltek…
(„csak” pont azt nem fogod fel, hogy
odáig milyen bátorságpróbákat álltak ki,
amikben megedződött, épült testük-lelkük…)
Aki
nem
hiszi el, hogy
már éppen csak
az ő „ádáz” ellensége
mond valami igazat róla,
így sem húz hasznot belőle
(ő a hízelgő barátaira hallgat,
az ellenséget meg csak gyűlöli,
attól dafke semmit nem tanul…)
Aki
a reggeli
frivol csevegő
rádió-műsorból
felkapott „eszmével”
estig valahogy még kihúzza?
Akkor meg jöhet a piás illumináltság…
a megvilágosodás helyett az elsötétedés…
Aki
eszméletlen –
nincs magánál,
ájultan fekszik/él,
csak egy magatehetetlen,
akaratnyilvánításra képtelen test.
Nem eszmél, ébred rá, hogy ki ő,
mire van teremtve. mi lenne a dolga stb.
Eszme
Akinek nincsenek
eszméi, vonzó ideáljai –
vagy ami még ennél rosszabb:
akinek csak rögeszméi vannak,
amitől még az isten se tántorítja el…
Vagy a költővel szólva: „eszmélnél,
de eszme már csak az övé jut eszedbe…”
(llyés. Gy.: Egy mondat a zsarnokságról)
Nem
ő megy
el a hegyhez,
ha látni akarja,
ő nem Mohamed,
majd ő jön el hozzá:
ölbe tett kézzel várja
amíg bele nem őszül
és meg nem unja…
A
hiba
az ön készülékében van…
Ha pl. a szemüvegeden pl.
egy piszok, egy folt van,
akkor azt hiheted, hogy
a világban van a hiba.
Ha netán sötét az üvege,
akkor mindent sötétnek látsz.
És a pesszimista magára
operált fekete szemüvege…
Aki
egy nyárspolgár,
egy konformista,
egy statisztikai átlag –
aki azért olykor-olykor,
legalább a fordított napon
egy kicsit azért különcködik,
majd a többi hétköznapokon
ott folytatja, ahol abbahagyta…
Homo
Mohó
Sokat markol
és keveset fog,
netán minden helyett semmit
Sokat akar a szarka, de letörik a farka…
Vagy a kincsesbarlangban, mint a mesében,
megrészegedik, és elfelejti a jelszót,
és így az végleg rá is zárul, vagy
csak addig, míg jönnek a rablók…
![pszeudo - [Film] Meseautó](https://pszeudo.hu/pictures/galeria/meseauto.jpg)
Meseautó
Meseautóban színezüst erdők során
Repülünk a szívünk tavaszán.
Arany országút csillogó gyémánt porán
Repülünk a mesék kocsiján.
Fenn az égben az angyalok vigyáznak ránk
És a sors fogja tán a volánt.
Csupa boldogság vár ezután rád és rám
A mesék meseszép kocsiján.
.
Meseautóban színezüst erdők során
Repülünk a szívünk tavaszán.
Arany országút csillogó gyémánt porán
Repülünk a mesék kocsiján.
Fenn az égben az angyalok vigyáznak ránk
És a sors fogja tán a volánt.
Csupa boldogság vár ezután rád és rám
A mesék meseszép kocsiján.
.
Meseautóban színezüst erdők során
Repülünk a szívünk tavaszán.
Arany országút csillogó gyémánt porán
Repülünk a mesék kocsiján.
Fenn az égben az angyalok vigyáznak ránk
És a sors fogja tán a volánt.
Csupa boldogság vár ezután rád és rám
A mesék meseszép kocsiján.
https://m.zeneszoveg.hu/m_dalszoveg/108879/
auth-csilla/meseauto-zeneszoveg.html
*
Jaj, de szép kék szeme van magának
Jaj, de szép kék szeme van magának,
Nincs ilyen a világon senki másnak.
A szívem úgy dobog, mikor látom,
Meghalok egy csókjáért, gyöngyvirágom!
Nappal is álmodom mosolyával,
Éjjel meg azt húzatom a cigánnyal,
Jaj, de szép kék szeme van magának,
Nincs ilyen a világon senki másnak.
.
Rózsákat ringat a szél a kertben,
Érzem, hogy mindörökre rabja lettem.
Hangjában tündérek muzsikálnak,
Súgja meg: elfogad-e babájának?
||: Rózsaszirom lesz a nyoszolyája,
Két karom ölelése a párnája,
Szívemmel bélelem kicsi fészkünk,
Tartós lesz, nem kell másik, amíg élünk. :||
https://www.youtube.com/watch?v=eyS5NTM0DSg
*
Őszi szél ringatja csónakom
Őszi szél ringatja csónakom,
Szeretlek téged nagyon.
Füledbe súgom, hogy légy enyém,
Rettentőn imádlak én.
.
Vasárnap moziba elmegyünk,
Öröm lesz az életünk.
Egy édes Pepike ring a bölcsőbe,
Ez szívem álma, hopsza-sza!
Egy édes Pepike ring a bölcsőbe,
Ez szívem álma, hopsza-sza!
https://m.zeneszoveg.hu/m_dalszoveg/38447/gozon-gyula/oszi-szel-ringatja-csonakom-zeneszoveg.html
pppppppp
Csakis az ember lehet
teljesértékű, boldog életű,
vagy egy ön/társ-sorsrontó,
a végsőkig boldogtalan lény…
.
Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…
Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…
Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…
Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:
hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?
.
Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
.
A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
.
Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és
végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….
.
Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.
.
Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
.
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
.
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
.
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont
terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!
Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,
átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,
és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
ppppppppppppppppppppppppppp
